60.rész: Esküvő

Annyira ideges vagyok, remélem minden tökéletesen alakul. A szívem a torkomban dobog, el sem hiszem, hogy hozzá megyek ahhoz a férfihoz, akit a legjobban szeretek.Ez lesz életem legszebb napja, azt akarom, hogy a lehető legjobban sikerüljön. Már csak néhány másodperc és megszólal a zene...

7 órával korábban...

-Te jó ég!
-Mi a baj? - kérdezte Nico álmosan.
-Ma van az esküvőnk és még sehogy sem állok. Miért nem ébresztettél fel, nem fogok elkészülni.
-Nyugi, nekem egy farmerben és egy pólóban is tökéletes leszel, ha a válaszod "igen" lesz.
-Annyira édes vagy. - csókoltam meg.
-Akkor gyere ide. - húzott magára.
-Nem nem! Tartogasd magad a nászéjszakára. Különben is balszerencsét hoz ha látod a menyasszonyt az esküvőd napján.
-Ez nem úgy van, hogy ha a ruhában látom.
-Nem! Szia, megyek készülődni és lassan neked is el kellene kezdened.

5 órával korábban...

Claire szemszöge:

-Nico szerinted már elkezdett készülődni? - kérdeztem Jessicát, aki mindenek ellenére most is mellettem áll, és aki a koszorúslányom.
-Ne idegeskedj miatta. Biztos, hogy már a fürdőig eljutott. - mosolygott.
-Haha. - mosolyogtam én is. - Annyira ideges vagyok, mi van ha nemet mond? Mi van, ha meggondolja magát és otthagy az oltárnál?
-Nyugi,természetes, hogy ideges vagy, de nem kell aggódnod. Jenson segít neki.
- Igen ,nagyon örülök annak, hogy ők is kibékültek, és hogy Nico is megbocsájtott, ahogyan te is.
-Ez csak természetes. - ölelt meg. - Mindannyian hibázhatunk, emberek vagyunk.
-Ezt most csak azért mondod, hogy ne sírjam el magam?!
-Igen, és úgy tűnik bevált.

Nico szemszöge:

-Te még mindig ágyban vagy? - nyitott be Jenson.
-Ne kezd te is, hogy el fogunk késni. Inkább hagyj aludni.
-Hosszú volt az éjszaka haver?!
-Töröld le azt a vigyort a képedről! Haj,sose lesz vége ennek a napnak, 7:30 van és már el kell kezdenem készülődni.
-Ilyen a házasság barátom! Először minden szép és jó, aztán jönnek a gyerekek és az asszony már nem figyel arra, hogy hogyan néz ki, ezek után majd egyre többet veszekedtek és a végén jön a válás. Arról nem is beszélve, hogyha nem figyelsz, akkor átveszi az irányítást, és egy nap azt veszed észre, hogy te mosogatsz.
-Kössz! Ez igazán bíztató monológ volt. Te, neked nem az lenne a feladatot, hogy bíztass?!
-Vagy tévedek és ugyanilyen dögös marad.
-Ez már sokkal jobb volt!

3 órával korábban...

Claire szemszöge:

Már csak néhány óra van hátra a nagy pillanatig, most semmi sem romolhat el, mindennek tökéletesnek kell lennie. Remélem, hogy Nico nem gondolja meg magát, de miért is tenné, nem szabadna ilyen gondolatokkal foglalkoznom. Tudom, hogy szeret és csakis ez számít. Ráadásul ő maga mondta nekem! Annak ellenére, hogy nem igazán siettem el a készülődést, egészen jól állok. Már kész van  a sminkem és a hajam is, még fel kell vennem a ruhát és mehetek is a kocsihoz.

Nico szemszöge:

Ezt nem hiszem el még egy nyakkendőt sem tudok megkötni, pedig már néhányszor viseltem.Lehet, hogy ez az idegesség miatt van, de miért lennék ideges, elveszem a nőt, akit szeretek, ezért nem kellene idegesnek lennem.Remélem, hogy ma semmi sem romlik el, ez a nap nagyon fontos, különösen a leendő feleségemnek, persze nekem is, de neki méginkább, mert látom rajta, hogy mennyire gyötrődik még mindig a múlt miatt, annak ellenére, hogy én legalább már ezerszer megbocsájtottam neki.

1 órával korábban...

Claire szemszöge:

Én ezt nem bírom tovább látnom kell! Felkaptam a menyasszonyi ruhám alját, kirohantam  a szobámból  és Nicoé felé vette az irányt.Nem érdekel, hogy ki mit gondol, az sem érdekel, hogy ez mennyre rossz ómen. Csak látni akarom, még az esküvő előtt.

Nico szemszöge:

Ránéztem az órámra, ami 13:00-t mutatott, úgyhogy szerintem, amint Jenson visszaér el is indulhatunk a templomba. Felvettem a zakómat,vártam, hogy Jens visszajöjjön. Kopogtak, valószínűleg ő lesz az, de amint kinyitottam az ajtót, hatalmas meglepetés ért.

-Claire? Te mit keresel itt, ráadásul a menyasszonyi ruhádban?
-Látni akartalak.
-Valami baj van?
-Nincs, csak annyira szeretlek és ez életünk egyik legfontosabb napja és nem bírtam ki, hogy ne lássalak mégegyszer, mielőtt az oltárhoz érünk.
-Szeretlek!
-Én is szeretlek téged.

Amint megakartam csókolni Nicot Jenson lépett be az ajtón, aki eléggé furcsán nézett. Látszott rajta, hogy nem igazán érti, mit keresek itt.
-Talán jobb lesz, ha megyek. Vigyázz rá! - fordultam Jenson felé.
-Ne aggódj, épségben odaviszem neked, onnantól kezdve már csak rajtad múlik, hogy mit teszel vele. - kacsintott rám.
-Én is itt vagyok, ugye tudjátok? - szólt közbe a párom.
Itt az idő, hogy mindannyian elinduljunk.

14:00 Az esküvő

Claire szemszöge:

Hát eljött ez a pillanat is, elindult a zene és nyílik az ajtó. Lassú léptekkel elindultam a padsorok között, mindenki engem figyelt. Próbáltam nem a kíváncsi tekintetekre figyelni, mivel eléggé feszélyezett a helyzet, de amint megláttam Nicot, minden félelmem elszállt. Mikor odaértem a vendégek helyet foglaltak, mi pedig megfogtuk egymás kezét és hallgatuk a papot. Nem is nagyon figyeltem a szövegre, végig az járt a fejemben, hogy végre a felesége lehetek. Persze a lényeges részekre azért koncentráltam: "Én Claire Hall, fogadom, hogy...

Nico szemszöge:

Amint kinyíltak az ajtók, egyből megpillantottam, lélegzetelállítóan gyönyörű a menyasszonyom és hamarosan a feleségem lesz. Annyi mindenen mentünk keresztül és most itt vagyunk. Ahogy közeledik, egyre idegesebb leszek, de rajta nem látszik semmi. Végre itt áll előttem, el sem tudom mondani, mennyire boldog vagyok, már csak a kötelező rész van hátra: " Én Nico Rosberg, fogadom, hogy...


-Megcsókolhatja a menyasszonyt!

Végre a felesége vagyok! És még ilyen helyzetben is milyen jól csókol!
-Készen állsz? - hajolt oda hozzám.
-Mire? - kérdeztem meglepetten.
Abban a pillanatban, megfogta a kezem és elkezdtünk szaladni a padsorok között. Ahogy futottunk olyan felszabadultnak éreztem magam, végre férj és feleség vagyunk és néhány méter múlva a kocsihoz érünk, és hátrahagyunk mindent. Legalábbis egy kis időre.

Az esküvői fogadás nagyon jól sikerült, táncoltunk, felvágtuk a tortát, mindenki odajött hozzánk, hogy gratuláljon.Ami igazán jól esett, hogy Nico szülei is őszinte örömmel gratuláltak nekünk és persze már az unokákat is szóbahozták. 1-2 óra után Nicoval "megszöktünk" a saját esküvőnkről, azért hogy, most már tényleg egymáséi legyünk.

-Te Cica! Most már igazán elmondhatnád, hogy hová megyünk nászútra. - csókoltam meg.
-Meglepetés! De ne aggódj olyan helyre megyünk, hová estére odaérünk és ahol az enyém leszel. - viszonozta a csókot.
-A tied? Ezt sürgősen meg kell beszélnünk. - nevettem.

Egy csodálatos tengerparti szállodába értünk, ahol lepakoltuk a holminkat, a szállodai szoba erkélye a tengerre nézett, ahol egymás ölelésében megnéztük a naplementét.
Mindezek után Nico az ölében vitt be a szobába és óvatosan letett az ágyra. A nászéjszakánk közel jár a tökéleteshez, már csak őt akarom érezni.

Bocsánat!

Tudom, hogy régen hoztam már új részt, de fogalmam sincs, hogy írjam meg az esküvői jelenetet...
Ezért elnézést kérek azoktól ,akik szeretik a blogomat olvasni, de még várnotok kell a folytatásra, de dolgozom rajta!

59.rész: A következő szint

Még hátra van néhány futam az idei évből, ami úgy tűnik izgalmasan fog alakulnia Alonso és Vettel között. Már alig várom, hogy kiderüljön melyikőjük lesz a világbajnok.
Az esküvő előkészületei szépen haladnak, már csak össze kell raknunk a darabkákat és össze is házasodhatunk. Mondjuk azért még van néhány kérdőjel, a legnehezebb a vendégek listája.

A Szingapúri verseny után van ismét egy hét szünet és most készülök megbeszélni Nico-val, hogy kiket hívjunk meg. Nem biztos, hogy örülni fog az ötletemnek egy  ilyen hosszú és fárasztó hétvége után. De ha már úgy döntött, hogy elvesz, felelnie kell a tetteiért.

Az idei szezonról annyit, hogy úgy tűnik ismét Seb lesz a világbajnok, miután sikerült ledolgoznia a 40 pontos hátrányát, de még sok van hátra és bármi lehetséges.
Nico-nak már nem kell annyira foglalkoznia ezzel a szezonnal és így több időt fordíthat az esküvőre.

- Drágám, most már lassan össze kellene állítanunk a meghívottak listáját, hogy kiküldhessük a meghívókat.
- Nem ér rá? - kérdezte unottan.
- Nem, szeretnék minél hamarabb a feleséged lenni és ehhez az kell, hogy erőltesd meg egy kicsit magad.
- Rendben.
- Tudom, hogy a szezon vége nem alakul túl fényesen a mercinél, de még van hátra egy-két futam, még lehet jobb is. Próbálj meg egy kicsit pozitívabb lenni, a kedvemért. - bújtam hozzá.
- Oké.
- Gondolkoztam egy kicsit és arra gondoltam, hogy továbbléphetnénk a kapcsolatunkban.
- Hová? Nemsokára összeházasodunk.
- Én nem arra gondoltam. Egyszer már összehoztuk, csak sajnos, nem úgy alakultak a dolgok.
- Esküszöm Drágám ,hogy fogalmam sincs miről beszélsz.
- Tudod mit, nem érdekes, ráér később.

Végre vége! Az idei évet is, ugyanúgy, mint az előző kettőt, Sebastian nyerte. Most már háromszoros nem világbajnok a Red Bull német versenyzője. De nem csak ez a lényeg, végre összeházasodhatunk Nico-val!
Nem gondoltam volna, hogy valamikor is lejutunk idáig, viszont most, hogy már itt vagyunk annyira közelinek tűnik a pillanat. Szeretnék még ebben az évben hozzámenni a férfihoz, akit nagyon szeretek.

- Na, most mi lesz? - kérdeztem vigyorogva a páromtól.
- Mire gondolsz?
- Most, hogy vége a szezonnak, van egy kis közös időnk.
- Hát ezt én így nem mondanám! Itt az esküvő, meg a szezon vége sem alakult túl fényesen, nem tudom, sok mindenen gondolkodnom kell. Jövőre jön Lewis is.
- Miért vagy ilyen letört? Azt hittem, ha vége lesz a szezonnak összeházasodunk, elutazunk, együtt leszünk.
Ehhez képest olyan karótnyelt vagy, nem beszélgettünk már egy ideje normálisan, nem is voltunk szórakozni, állandóan csak ezzel a hülye F1-el foglalkozol.
- Köszi, nagyon örülök, hogy a leendő feleségen, le se szarja a munkámat!

A mai nap alakulhatott volna jobban is, de csak veszekedés lett belőle. Átgondoltam, amit Nico mondott és lehet, hogy egy kicsit lekezelően bántam vele, de ő sem volt teljesen fair. Ne, szeretném, hogy egy teljesen felesleges vita miatt valami rossz történjen. Remélem Nico nem gondolja meg magát, nem szeretném, hogy a történelem megismételje önmagát.
Este gyorsan lezuhanyoztam, Nico előttem tusolt le, mikor elkészültem bebújtam a párom mellé az ágyba, aki még mindig dühös volt.

- Nézd, sajnálom. - néztem rá bűnbánóan, de ő továbbra is a tévét nézte. - Ne haragudj, nem úgy értettem, csak nekem se könnyű, attól függetlenül, hogy én nem dolgoztam annyit, mint te. Én is stresszes vagyok az esküvő miatt és természetesen én is azt szeretném, hogyha sikerülni elérned a céljaidat a munkádban. De ha nem leszel világbajnok ,vagy nem nyersz több versenyt, én akkor is itt leszek melletted. Rám mindig számíthatsz.
- Talán és is túlreagáltam és túlságosan a munkámra koncentráltam, de nem könnyű ez nekem.
- Tudom.
- És van még egy dolog, amit nem értek, és ezen gondolkoztam amióta a múltkor megemlítetted.
- Mit?
- Hát ez az! Fogalmam sincs, azt mondtad, hogy egy szinttel feljebb szeretnél lépni a kapcsolatunkban... ezen gondolkozok már mióta, csak egyetlenegy dolog jut eszembe...
- Nem muszáj, ha nem akarod, tudok várni. Én örülnék ,de egyben nehéz is lenne a történtek után. Ha esetleg úgy érzed, hogy még nem állsz készen rá amiatt, vagy a munkád miatt, én nem sürgetem.
- A munkám nem lehet akadály, de nem tudom...nehéz ás fájdalmas. Tudom, hogy neked méginkább, de...
- Nekem? Szerintem neked ugyanúgy fáj, elvégre nem csak... mindegy nem akarok a régi sebekről beszélni, az csak még rosszabbá tenné a dolgokat.
- A kérdés az, hogy készen állunk-e rá?
- Ha megtudsz bízni ismét bennem, akkor szerintem igen. - fogtam meg a kezét.
- Persze, hogy bízok benned.
- Akkor ez egy igen?
- Igen! Szerintem kezdhetnénk most is. - mászott rám. - Úgy is arra panaszkodtál, hogy nem vagyunk az utóbbi időben.
- Tudtam, hogy ez azért a kedvedre lesz egy ideig. - viszonoztam a csókját.

És eljött ez  nap is, a Nagy Nap! Reggel 7 óra van és nemsokára én leszek a világ legboldogabb nője...

58.rész: Kitartás

- Mit gondolsz a virágokról?
- Nekem tetszik  Kicsim, de nem beszélhetnénk végre valami másról. Minden nap ugyanazt hallgatom. Mi lenne, ha egy kicsit pihennénk. - húzott magára.
- Nico! Vedd egy kicsit komolyabban.
- Én komolyan veszem, de szerintem már egy hete nem feküdtünk le.
- Szerintem meg túlzol. Elintézzük ezt és megígérem, hogy a kedvedre teszek.

Gyorsan eltelt ez az egy hét. Szerencsére Nico sokat segített és a maga módján még komolyan is vette a dolgokat. A párom kitalálta, hogy a következő futam után menjünk el az az utáni bulira. Igazából nem volt túl sok kedvem hozzá, de ha szeretné, akkor ennyi belefér. A Mercedes számára ez a hétvége sem úgy alakult, ahogy szerették volna, így talán még jobb is, hogy kicsit kitudják engedni a gőzt. Míg Nico készülődött néztem a listát, hogy kik lesznek ott és persze, hogy volt olyan, akit nem szívesen akartam látni.

Résztvevők listája:
Sebastian Vettel
Mark Webber
Michael Schumacher
Jessica Michibata
Nicole Scherzinger
Jenson Button
Kimi Raikkönen
Nico Rosberg
Claire Hall
Paul Di Resta
Heikki Kovalainen

- Csak ennyien lesznek? Nem lesz túl nagy buli, megéri egyáltalán elmenni?
- Nagyon vicces vagy.
- Tudom, én mindig. - mosolyogtam önelégülten.
- Ez azoknak a listája, akiket meghívtak a paddockból és el is fogadták azt.
- Nem emlékszem, hogy én elfogadtam volna. - játszadoztam.
- Claire! Fejezd be!
- Mit? Ne légy dühös. - közeledtem felé szépen lassan. - Mit szólnál egy privát bulihoz?
- Nem lesz semmi bajod, ha találkozol a többiekkel, Nicole-al nem is kell foglalkoznod.
- Rendben! Megadom magam, de ha botrány lesz, én előre szóltam!

Megérkeztünk a szórakozóhelyre. Meg kell, hogy mondjam eléggé modern 21. századi hely volt. A legújabb dalokat játszották, a berendezés elképesztő volt, LED lámpák mindenhol, nagyon király. A piáról nem is beszélve, még soha nem láttam ekkora kínálatot.
Sebastian amint meglátott elvitt egy körre táncolni. Nem akartam, hogy Nico félreértse a dolgot, ezért inkább tartottam egy kis távolságot. Nagyon élveztem a bulit. Miután táncoltunk Sebastian-al, visszamentünk Nico-hoz, aki már meg is rendelte az italunkat. Beszélgettünk ,majd Seb és Nico hirtelen eltűnt, nem tudom biztos megjött Lewis vagy Kimi. Már egy fél órája egyedül ültem ott és még senki nem jot vissza. 1 órával később már más volt a helyzet, de nem biztos, hogy a megfelelő ember jött oda.
- Szia Calire!
- Szia Jenson.
- Van kedved táncolni?
- Figyelj, én nem akarlak megbántani, de Nico-val vagyok itt és ő a vőlegényem és ismerve az előéletünket nem tartom túl jó ötletnek, hogy együtt lássanak.
- Nem lekapni akarlak csak táncolni egyet.
Szívem szerint táncoltam volna vele, de az eszem folyton azt súgta, hogy ez rossz ötlet, mert hiába szeretem Nico-t, sajnos nagyon nagy hibákat szoktam elkövetni, főleg ha részeg vagyok és most is volt bennem már néhány pohár.
- Sajnálom, de nem! - ez az, ellen tudtam állni, talán ez már haladás.
- Rendben. Majd találkozunk. - felelte csalódottan.
Persze! Most meg bűntudatom van.

- Te meg hol voltál? - kérdeztem kissé sértődötten a páromat. - Itt hagytál egyedül.
- Ne haragudj ,csak beszélgettem a srácokkal.
- Jól van! De még egyszer ne hagyj itt. Legalább egy órán keresztül ültem itt egyedül.
- Miért nem mentél el táncolni?
- Azért, mert az egyetlen ember, aki megkért, hogy táncoljak vele az exem volt és nem vagyok benne biztos, hogy díjaztad volna. De mindegy, mert annak ellenére, hogy majdnem leitattál, sikerült helytállnom és nemet mondtam.
- Köszönöm! - csókolt meg. - Látod, mondtam hogy minden rendben lesz. Van kedved táncolni? - kérdezte mosolyogva.
- Persze.

Reggel 4-kor sikerült beesnünk az ágyba. Annyi erőnk sem volt, hogy a ruháinkat levegyük.

Másnap reggel lementm, hogy közöljem nemsokára elhagyjuk Nico-val a szállodát. Kimi Raikkönen és éppen ekkor jött le, azért rajta is meglátszott az este.
- Claire! Már felém se nézel?
- Szia Kimi! Éppen most szóltam, hogy Nico és én szeretnénk elhagyni a szállodát.
-  Az nagy kár, mert szívesen beszélgettem volna veled.
- Még van egy kis időm, ha gondolod megihatunk valamit.
- Én másra gondoltam. - közeledett felém lassan.
- Kimi, az már a múlt. Szép volt, jó volt, ennyi volt.
- Hiányzol!
- Eltudom képzelni. Mindegy most mennem kell nem akarom megváratni a vőlegényem.

Végre itthon! Monaco még mindig ugyanolyan csodálatos. Örülök, hogy itt élhetek azzal az emberrel, akit a világon a legjobban szeretek.

A szezonnak még messze nincs vége és Nico-nak folyamatosan segítenie kell a gyárban a srácoknak fejleszteni, így nem sok időt tudunk együtt tölteni, ami most még rosszabb, így hogy  összeházasodunk.

Nagyon gyorsan telnek a hetek, főleg így hogy egyedül kell szerveznem az esküvőt, mert a vőlegényem folyamatosan dolgozik. Másrészről viszont éppen ezért lassan is telnek, mert alig várom, hogy a párom hazaérjen és együtt legyünk  néhány napot,mielőtt visszamegy dolgozni.

- Hogy haladsz az esküvő szervezésével?
- Jól!
- Nekem is lehet beleszólásom? Elvégre én vagyok a vőlegény.
- Persze,  hogy lehet Drágám.Eddig csak azért nem említettem neked, mert tudom, hogy most a szezonhajrában nagyon oda kell figyelned.
- Attól még érdekel az esküvő és nyugodtan beszélhetünk róla.
- Köszönöm Édesem! - csókoltam meg. - És mi lenne az, amin változtatni szeretnél?
- A nászéjszakán!
- Mi! Ne tartsuk meg?!
- Nem, dehogy is! Jézusom túl sokat foglalkozol ezzel, kicsit pihenned kéne. Épp ellenkezőleg, mi lenne ha nem csak egy éjszakás lenne, hanem egész napos.
- Neked elment az eszed. - nevettem. - Nem biztos, hogy bírnám a tempót és különben is a házasság nem csak a szexról szól.
- Mi? Nekem erről senki sem szólt! Várjunk csak, akkor át kell gondolnom ezt az egészet.
- Ne hülyéskedj! - csókoltam meg. - Te csak a szex miatt akarsz elvenni?
- Tudod, hogy szeretlek. De láttad már magad?! Nem semmi!
- Lökött vagy és tipikus pasi. Másra sem tudsz gondolni de én így szeretlek.

Végül úgy döntöttünk, hogy decemberben tartjuk meg az esküvőt, mert így Nico is nyugodtabb lehet, nem kell a munkán izgulnia.

57.rész : Esküvői előkészületek/2.

- Jó reggelt! - simogattam a párom arcát.
- Még korán van. - nyöszörgött.
- Nem, már 10 óra van.
- Nem érdekel! - húzta a fejére a takarót.

Hagytam még egy kicsit aludni Nico-t, addig kimentem és összedobtam valami kis könnyű ebédet. Tudom, hogy megígértem Nico-nak, hogy most egy kicsit leállok az esküvő szervezésével, de nem bírtam ki, hogy legalább a esküvői ruha katalógusokat ne nézegessem. Egyik ruha  szebb volt, mint a másik,legszívesebben, mindet megvettem volna. Tudom, hogy már kiválasztottam a ruhám, és nincs is annál tökéletesebb, de ezek a ruhák mindig lenyűgöznek.

- De jó illat van! - jött ki Nico a konyhába.
- Köszönöm Édes! - csókoltam meg.
- Az mi?
- Esküvői ruha magazin.
- Azt hittem megbeszéltük, hogy most egy kicsit szüneteltetjük a témát.
- Ne aggódj! Már meg van a ruhám, csak unatkoztam és elővettem a katalógusokat. De elég a beszédből, most már együnk, mert farkas éhes vagyok.

2012. szeptember 1.

- Cica! Elkésel!
- Tudom!
- Mit fog szólni Ross? - mosolyogtam. - Biztos nagyon megbüntet majd!
- Nem vicces.
- Gyere ide. - csókoltam meg. - Ha már úgy is késésben van, mit szólnál egy kis bemelegítéshez. - csókoltam meg ismét.
- Nem is tudom, nagyon csábító az ötlet. - viszonozta a csókot. - De mennem kell.
- Jó menj csak, de estére nem ígérhetek semmit.

Ez a hétvége most nem csak egy szimpla versenyhétvége. Miután kiderült, hogy Michael visszavonul és Lewis lesz jövőre Nico csapattársa, ez egy új löketet adhat a pilótáknak és a csapatnak. Kíváncsi vagyok, hogy ez az átigazolás jó ötlet volt-e, de ezt csak a következő szezonban tudhatjuk meg.

- Hát ez sem az én versenyem volt.
- Semmi baj Kicsim! - pusziltam meg. - Majd legközelebb összejön.
- Nem hiszem, hogy egy héten belül bármin is tudnánk javítani.
Sajnáltam Nico-t, mert láttam rajta, hogy azért nem erre számított a Mercedestől, azok után, hogy Kínában nyerni tudott. Habár az évek alatt sikerült megtanulnia kezelni az ilyen helyzeteket és ezért hálás vagyok, mert nem kell minden futam után veszekednünk csak azért, amiért nincs jó autó alatta.

Nem kísértem el Nico-t a következő versenyre, mivel most már bele kell vetnem magam az esküvő szervezésébe. Az elmúlt néhány hétben nem csináltam semmit, mert megígértem Nico-nak, de ha összeakarunk házasodni, akkor nem halaszthatom tovább. Az első dolgom a virágok megrendelése volt. Két virág van a fejemben, a liliom és a rózsa, A rózsa  klasszikus és gyönyörű, de a liliomot imádom. Nehéz eldönteni, lehet, hogy Nico véleményét is meg kellene kérdeznem.


Másnap a tortát választottam ki. Nem akartam túl nagy és csicsás tortát, de nagyon egyszerűt sem szerettem volna. Mivel Nico-nak a vanília a kedvence, így a töltelék is vanília.

 

- Szia Kicsim!

- Szia!

- Ugye most nem zavarlak?

- Nem, mondd csak!

- Kiválasztottam a tortát az esküvőre, de a virágokban nem tudok dönteni és még a dekorációt is meg kellene beszélnünk.

- Drágám, szerintem ezt nem telefonon kellene megbeszélnünk. A hétvége után megbeszéljük, rendben?

- Jó, csak szeretném, ha minden rendben lenne és nem akarok mindent az utolsó pillanatra hagyni.

- Megígérem, hogy amint hazaérek segítek!

- Köszönöm! Szeretlek!

- Én is szeretlek. Szia!

- Szia!

 

Nehéz egyedül szervezni egy esküvőt. Nico a munkája miatt soha nincs itt és úgy érzem, hogy már nem bírom. Mi van, ha neki nem tetszik, amit kiválasztottam, vagy nem fog ízleni neki a torta, vagy nem tudom, bármi elsülhet rosszul.

 

Már hétfő van és Nico még mindig sehol. Hol a fenében lehet? Azt mondta, hogy amint végzett segít szervezni az esküvőt.

13- szor hívtam és vagy 20 üzenetet hagytam neki, de semmi válasz. Olyan ideges vagyok, mi van ha valami történt vele, vagy rosszabb...

Már 1 órája fel-alá járkálok, még egyetlen üzenetemre sem válaszolt. Már annyira dühös és szomorú voltam, hogy az is megfordult a fejembe, hogy talán egy másik nővel van...

 

Este 8-kor végre sikerült beesnie az ajtón én meg egyből neki estem.

- Mégis hol a fenében voltál? Megígérted, hogy együtt szervezzük az esküvőt. Már azt sem tudom hányszor próbáltalak elérni, de te nem válaszoltál. Már az is megfordult a fejemben, hogy valami történt veled, sőt még ennél is rosszabb... - nem tudtam befejezni a mondatot, elcsuklott a hangom, de erőt vettem magamon és kimondtam - azt hittem, hogy megcsalsz.

- Hűűű! Ne haragudj, nem tudtam, hogy ennyire fontos. Nem azért nem vettem fel a telefont, mert egy másik nővel voltam, hanem azért mert beültünk egy meeting-re, ami fogalmam sincs meddig tartott és kikapcsoltam a telefonom, a repülőn be akartam kapcsolni, de teljesen elfelejtettem és csak itthon jutott eszembe. És amint láthatod még egyben vagyok. - ölelt át.

- Bocsánat. Kicsit elszaladt velem a ló. Csak most végre úgy érzem, hogy tényleg boldog vagyok és végre hozzád mehetek. És azért aggódok ennyire mert félek....

- Mitől? Tudom, hogy apám nem bánt veled éppen a legmegfelelőbb módon, de nem kell tartanod tőle.

- Én nem apádtól félek Nico, hanem attól, hogy az a sok hülyeség, amit elkövettem egyszer csak eszedbe jut és rájössz, hogy mégsem akarsz elvenni.

- Ez nem történhet meg. - fogta meg a kezem. - Szeretlek.

 

 

 Végre Nico-nak is volt egy hét szünete. Igaz, hogy sokat nem pihent, hajnalban elment futni, este fele, pedig az edzőteremben volt. Ettől függetlenül végre tudott egy kis időt szánni az esküvőre is.

 

56. rész: Catfight

Éjszaka nem tudtam aludni, ezért lementem egy pohár tejért. Kinyitottam a hűtőt és volt benne 2,8%-os, 1,5%-os, laktózmentes, bolti, házi és még tartós tej is. Hű! Bár azt nem tudom, hogy a tartós tej miért volt ott. Egy matek példát hamarabb megoldok, mint, hogy itt kiválasszam, melyikből igyak.
Végül az 1,5%-os tejet választottam, de az este legnagyobb problémáját nem ez okozta.
- Gratulálok!
- Jééézusom. A frászt hoztad rám! Kössz! Bár nem volt őszinte.
- Mégis miért lennék őszinte? Én végig kitartottam Lewis mellett, te pedig nem.
- Ja, hát az tény, hogy Lewis-sal nem voltam, de...
- Hahaha!
- Ha!De én nem tehetek róla, hogy Nico így döntött a te pasid meg nem. Különben is kéthetente arról lehet olvasni, hogy szakítottatok, nem most mégis együtt vagytok, ismét szakítottatok, megint együtt vagytok.
- Fogalmad sincs milyen egy távkapcsolat, folyton itt lebzselsz.
- Mert feladtam mindent, hogy itt lehessek!
- Szívás! Majdnem nem jött össze, de Nico túl vak, hogy lássa, te sosem fogsz megváltozni.
- Tévedsz!
- Ugyan már! Egy másik pasival csaltad!
- Hé!
- Miért nem így van?
- Nem azért hé! hanem azért , mert csak EGY másik pasit nézel ki belőlem! Hozzá tenném, hogy már nem számít, ez az egész már elmúlt. Tiszta lappal indultam. Egészen addig, amíg te és az a kis ribi bele nem avatkoztatok.
- Te meg...
- Jaj, ne játszd itt az ártatlant! Az ami az újságban megjelent tudom, hogy a ti művetek volt.
- És ezt mégis honnan veszed? - tette fel önelégülten a kérdést,mint aki tudja, hogy sérthetetlen.
- Feltörtem a laptopod! - kortyoltam bele a tejbe.
- Te feltörted az én laptopom!
- Igazából, ha az a jelszavad,hogy jelszó az nem is számít igazán feltörésnek, inkább csak belekukkantottam.
- .Hogy kerültél a laptopom közelébe? - kérdezte kissé ingerülten.
- Betörtem a lakásotokba. - kortyoltam még egyet.
- Mi van?
- De nem ez a lényeg, hanem, hogy tönkre akartad tenni a kapcsolatomat Nico-val.
- Csak megakartam védeni még egy csalódástól, lássuk be Claire, fűvel-fával keféltél és hazudtál neki.
- Neked ehhez semmi közöd nem volt, még Jenson-el is összeveszett miattad. - emeltem fel most már én is a hangom.
- Ha már itt tartunk Jess-t is megbántottad.
- Ha már itt tartunk, mint ahogy említetted, szerinted az a cikk nem esett rosszul neki?!
- Teljesen mindegy mivel vádaskodsz, te nem nyerhetsz! Mert nem tudsz megváltozni, csak szenvedést fogsz okozni mindenkinek ismét!
Na itt lett elegem az egészből és egy jól irányzott mozdulattal Nicole arcába öntöttem a tejet.
- Te normális vagy?!
- Mennyire igazad van! Szegény tej!
Indultam volna felfelé, mikor Nicole a hajamnál fogva visszarántott és a földre tepert. Hiába próbáltam kiszabadulni, ő került felülre.

- Te jó ég! Ti meg mi a fenét csináltok? - jött le Keke dühösen.
A francba! Pont ez hiányzott, hogy még ezt is a képembe vághassa alkalomadtán. Persze közben továbbra is téptük egymást Nicole-al, egészen addig, míg Nico apja szét nem választott minket.
- Nektek teljesen elment az eszetek?
- Nem én kezdtem! - duzzogtam, mint egy 5 éves.
- Nem érdekel ki kezdte! Ezt nem tűröm. És miért csupa víz minden?
- Ez nem víz, hanem tej!
-Ezt a részt már nem akarom tudni. Tűnjetek innen!
Ez nem fair!Én vagyok lecseszve, miközben ő tehet erről az egészről. Nem tudom, mi lesz ebből, de semmi jót nem sejtek. Én még törölgettem a kezem, mikor Nicole már felment és ezáltal kettesben maradtam Keke-vel.
- Remélem tisztában vagy vele,hogy nem vagyok elájulva az esküvő hírétől?
- Igen. - feleltem kissé zavartan.
- Nem hiszem, hogy te lennél a legjobb a fiamnak.
- Hanem Vivian? Tudom, hogy őt kedvelted!
- Mondjuk nem vonta el a botrányaival Nico figyelmét a versenyzéstől.
- Szerintem ennek a beszélgetésnek itt van vége.

Reggel Nico olyan édesen aludt mellettem, nem volt szívem felébreszteni. Óvatosan felkeltem az ágyból és halk léptekkel a lépcső felé vettem az irányt.Már az emeleten érződött Sina reggelijének finom illata.
- Szia Claire! Arra gondoltam, hogy tarthatnátok itt az esküvőt?
- Nekem ehhez, még korán van! - feleltem fáradtan, a húzós éjszaka után.
- Rendben. Akkor majd később megbeszéljük.

Fél óra múlva, mindenki megérkezett az asztalhoz. Keke, Nicole és köztem eléggé zavart és feszült volt a hangulat. Folyamatosan egymást figyeltük, miközben a jelenlevők ebből semmit sem vettek észre. Már alig vártam, hogy Nico-val elmenjünk innen és véget érjen ez a rémálom.

- Mi lenne, ha már ma hazamennénk?
- Mi a baj?
- Semmi. - sóhajtottam.
Nico látta rajtam, hogy valami nincs rendben, de nem erőltette. Ez a nap hihetetlenül hosszúnak tűnt. Míg a fiúk és Nico anyukája nagyon jól megvolt, addig mi hárman állandóan kerülgettük egymást és próbáltunk minél távolabb lenni.Mikor eljött az este, úgy éreztem, hogy mindjárt vége ennek az egésznek és ha hazaértünk elfelejthetem ezt az egészet.

Másnap én már mindennel készen voltam, de Nico még aludt. Nem hiszem el, ne lehet ennyit aludni, ez képtelenség. De még sem kelthetem fel azzal, az indokkal, hogy hé menjünk már, mert nem érzem itt jól magam és minél hamarabb el akarok tűnni.
Fel alá járkáltam a szobában,nem akartam senkivel összefutni, ezért jobbnak láttam itt maradni. 1 órával később a vőlegényem,még mindig aludt. Kezdtem elgondolkozni, hogy életben van még, vagy mi a jó élet van, hogy nem kel fel. Fél órával később végre elkezdett mocorogni, de csak azért mert a másik oldalára fordult. Itt let elegem az egészből és teljes erőmből hozzávágtam a párnát. Szegény akkorát kapott, hogy leesett az ágyról.
- Drágám jó vagy? - szaladtam oda hozzá.
- Mi történt? - kérdezte álmosan.
Hála istennek, hogy nem vette észre, hogy ez az egész az én hibám.
- Nem tudom Kicsim! Én a fürdőben voltam, valószínűleg az ágy szélén feküdtél és leestél.
Kicsi bűntudatom volt, de így legalább elkerültem egy lehetséges veszekedést.
- Még soha nem estem le az ágyról!
- Ha már úgyis ébren vagy,akkor szerintem elkezdhetnél készülődni és utána indulhatunk is.
- Hová sietsz? Én még reggelizni is akarok!
Hát ilyen nincs soha nem fogunk innen elmenni.

Nico nélkülem ment le reggelizni,nem igazán voltam éhes és amúgy is lehető legkevesebb időt akartam együtt tölteni a lentlevőkkel. 30 perccel később végre elérkezett az idő, amire vártam. Én két perc alatt lerendeztem a búcsúzkodást és kirohantam a kocsihoz. Nico kb. 10 perc múlva követett fogalmam sincs, hogy mi tarthatott ennyi ideig. Biztos Sina nem akarta elengedni, amit valahol megértek, hiszen alig látja a fiát.

- Jól érezted magad? - kérdezte, miközben felhajtott az autópályára.
- Persze. Habár kicsit izgultam az esküvői bejelentés miatt.
- Tegnap nem voltál valami aktív, olyan csendben voltál, azt hittem valami baj van.
- Nem, csak egész végig az esküvőn járt az eszem.
- Ugyan Kicsim, nem kell azon minden nap minden egyes percében izgulni. Biztos vagyok benne, hogy tökéletes lesz.- felelte, majd megfogta nyakát.
- Mi a baj?
- Azóta fáj,mióta leestem az ágyról.
Kicsit elmosolyodtam, mert szegénynek fogalma sem volt róla,hogy mi történt és látszott, hogy még most sem érti. De sajnáltam is és úgy döntöttem megkockáztatom, hogy elmondom neki az igazat.
- El sem hiszem, hogy leestem.
- Drágám.
- Ilyen,még sosem történt velem.
- Drágám. - próbálkoztam mégegyszer.
- Nem is alszom az ágy szélén, mindig középen alszok,hogy hozzád tudjak bújni.
Jaj,de aranyos, Istenem! De az kétségtelen, hogy most közelebb volt a széléhez, mint a közepéhez az ágynak.
- Drágám. El kell mondanom valamit. Először is nagyon édes, amit az előbb mondtál, de valójában nem estél le az ágyról.
- Mi? - nézett rám értetlenül. - Akkor, hogy kerültem a földre és miért fáj a nyakam? - kérdezte,de még mindig engem figyelt.
- Először is! Az utat figyeld, kérlek. Másodszor, igazából leestél, de nem magadtól. Én már másfél órája fent voltam és nem akartalak felébreszteni, de már kezdtem türelmetlen lenni és amikor megfordultál egy kicsit az ágy szélén feküdtél és amikor hozzád vágtam a párnát, leestél.
- Miért vágtad hozzám a párnát?  - kérdezte inkább meglepetten,mint dühösen.
- Azt gondoltam, hogy ettől felébredsz és akkor indulhatunk végre haza, hogy folytathassam az előkészületeket, de igazad van, nem kell állandóan ezen rágódom. Ne haragudj!
- Nem haragszom, csak nem értem!

Másfél órán belül otthon voltunk és végre kettesben lehettünk. Nem kellett aggódom semmi miatt és most az esküvő szervezését is abbahagytam egy kis időre. Sétáltunk Monte Carlo utcáin, estefelé lementünk a partra napozni és úszkálni.

55. rész: Szex mentes élet

- Mikor is megyünk a szüleidhez? - kiabáltam a fürdőszobából.
- Majd csak a Magyar Nagydíj után. - állt meg Nico az ajtóban.
- Mi az?
- Gyönyörű vagy.
- És? Szeretnél is csinálni valamit, vagy csak ott állsz és bámulsz. - lépkedtem lassan felé.
- Szeretlek! - csókolt meg.
- Használd ki az alkalmat, mert ebből három napig semmit sem kapsz. - csókoltam vissza.

A Magyar Nagydíj után, ahol Nico a 10. helyen végzett, hétfőn este elutaztunk mindannyian Nico szüleihez. Már nagyon vártam, hogy beszéljek Sina-val, mert nem sokat találkozunk, pedig nagyon jó vele beszélgetni. Mindig szokott mutatni 1-2 gyerekkori képet Nico-ról.
Persze azért érezhető volt a feszültség köztem és Nicole között, de próbáltuk elrejteni.
A vacsora majd csak 2 óra múlva lesz kész, addig Sina megkért minket, hogy menjünk ki a kertbe, ott most úgy is jó idő van és amúgy is ott fogunk enni.
A többiek kimentek, de nekem ki kellett mennem a mosdóba, éppen indultam kifele ,mikor valaki átkarolt hátulról.

- Gyere! Most senki nem figyel! - súgta a fülembe Nico.
- Megmondtam, hogy a szüleid házában nem csináljuk.
- Szeretlek! - kezdte el csókolgatni a nyakamat.
- Én is szeretlek! - csókoltam meg és elindultam kifelé az ajtón.
Nico kissé morcosan követett. Olyan aranyos, amikor duzzog, amiért nem kapja meg, amit akar.
A többieknek is feltűnt, hogy nincs túl jó kedve, de senkinek nem felelt, mikor kérdezgették. Én közben persze jót nevettem magamban, mivel szerintem én voltam az egyetlen, aki tudta mi baja.
Persze 2 óra múlva is ugyanúgy viselkedett, de akkor már senki nem figyelt rá, mert Sina tálalta a vacsorát. Nagyon jó volt a hangulat, a kerti asztal körül fáklyák égtek, Sina főztje isteni volt és Nico-n kívül mindenkinek jó kedve volt, de azért ő is kezdett "ébredezni".
- Miért vagy ilyen morci? - hajoltam oda hozzá.
- Szerintem nagyon jól tudod. - felelte sértődötten.
- Én figye....
- Ti meg mit sugdolóztok ott? - vágott közbe Lewis.
Erre persze mindenki ránk figyelt. A legrosszabb az volt, hogy nem tudtam kitalálni semmilyen "hazugságot". Azt még se mondhattam, hogy Nico-nak hiánya van.
- Csak beszélgetünk...az esk.... - eszembe jutott, hogy még nem is mondtuk el mindenkinek. - Szerintem mondjuk el nekik. - hajoltam ismét a páromhoz.
- Biztos vagy benne?
- Igen.
- Rendben.
- Elszeretnénk mondani nektek valami nagyon fontosat. - fogtam meg Nico ezét. - Összeházasodunk!

Kicsit féltem, hogy mit fognak szólni hozzá, mert egyszer már eddig eljutottunk Nico-val, de utána hála nekem, nem lett belőle semmi. Próbáltam fürkészni a tekinteteket, de mindenki meglepetten egy szót se szólva nézett ránk. Ijedtemben Nico felé fordultam, aki nyugtatólag megfogta a kezem.

- Gratulálok! - ölelt meg Sina.
- Köszönöm. - nagy kő esett le a szívemről.
- Mikor döntöttetek így? - kérdezte Nicole még mindig meglepődve, de most már féltékeny tekintettel.
- Nem olyan rég. Igazából nem számítottam rá, de örülök, hogy kaptam még egy esélyt. - néztem a páromra.

- Húzos kis este volt. - feleltem Nico-nak, miközben segítettem egy kicsit a konyhában.
- Az biztos, hogy nem ugráltak örömükben. - lépett közelebb. - Majd anya elmosogat. - vette ki a kezemből a tányért.
- Bárki bejöhet.
- Nem érdekel. - húzott magához. - Akarlak.
Habár azt mondtam, hogy nem adom meg magam, valahogyan Nico-nak mégis sikerült elcsábítania.
- Menjünk fel.
- Itt is jó lesz. - nyomott a pulthoz.
Felhúzta a szoknyámat, és a keze egyre feljebb vándorolt. Az egyetlen gond csak az volt,hogy nem voltunk egyedül...
- Khmmm....nem zavarok?! - tette fel a kérdést Nico anyukája.
Persze, amint megláttuk egyből eltávolodtunk egymástól és egyikünk jobban zavarban volt, mint a másik.
- Nem..hmm..mi csak...ööö...izé...hát, Nico csak...
Úristen! Milyen gáz, csak hebegek-habogok itt, lányos zavaromban azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány.Most ebből, hogy magyarázom ki magam a leendő anyósom rajta kapott a fiával. Még jó, hogy addig nem jutottunk el, na akkor nem tudom, mit csinálnék. Persze Nico sem tud egy szót sem szólni, ez így már tényleg kínos, elvégre neki kellene kihúznia a pácból, végül is ő rángatott ebbe az egészbe bele. Én hülye pedig belemegyek, mikor kijelentettem, hogy nincs szex. De az biztos, hogy ezek után egy hétig nem lesz, vagy tovább.
- Szóóóóval, ööö...Nico csak se..gített elmosogatni a tányérokat. Ja!
- Ezt egy kicsit nehezen hiszem el az én kis fiacskámról. - borzolta meg Nico haját.
Ez király! Ennél gázabb már nem is lehetne neki, az biztos, hogy egy darabig ezzel fogom cukkolni. Há! Most meg vagy Nico Rosberg!
- Mind változunk, nem gondolod?
- Az nem lenne rossz, ha végre valaki megnevelné. - mosolygott Sina.
Tisztán látszott a vőlegényemen, az a segélykiáltás, hogy "Bármit csak ezt ne!"
- Akkor szerintem mi felmegyünk. - fogta meg a kezem Nico.
- Menjetek csak. - sejtelmesen mosolygott.

- Na Drágám! Mi a véleményed? - másztam az ágyon szenvedő páromra.
- Miről?
- Mondjuk az előbb történtekről.
- Nem akarok róla beszélni. - tette az arca elé a kezét. - Hihetetlenül kínos volt.
- Ez van, ha nem bírsz magaddal.
- Mondja ezt az, aki lovagló pózban ül rajtam.
- Csak, hogy tudd, az aki lovagló pózban ül rajtad, előre megmondta, hogy nincs szex, de te olyan akaratos volt fiacskám.
- Ezt ne kérlek. - tette a párnát a fejére.
- Remélem anyukád nem pletykás. - nevettem.
- Nem beszélek veled! - motyogott sértődötten a párnába.
- Hahh! Óvodás. Lemegyek anyukádhoz. Remélem mire feljövök felnősz. Szeretlek Édesem.
- Én is Kicsim!
Most nem tudom eldönteni, hogy a párnához beszélt vagy nekem ,de remélem, hogy én voltam a címzett. Kicsit meg volt illetődve az én kis Drágám, de most mit csináljak, ami történt megtörtént.
- Szia!
- Szia Claire! Segítsek?
- Már eleget segítettél. - mosolygott.
- Na igen! Az nem egészen úgy volt...ööö...mi csak egy kicsit kihasználtuk, hogy egedül vagyunk. Ez Nico-nak sem könnyű, mert nem tudom, hogy ti tudtátok -e, de Nicole és köztem nincs minden rendben és Nico aggódott, hogy ebből baj lesz.
- És ennek mi köze, ahhoz, ami itt történt.
- Csak azt próbálom elmondani, hogy ti a szülei vagytok és nyilván nem akarja, hogy tudjátok...tudod...azt, de az is kell, hogy együtt legyünk és nagyon nehéz, úgy hogy most mindenki itt van.
- Nézd, én nem csinálok ebből nagy ügyet, de lehet, hogy más nem nagyon tolerálta volna, ha itt meglát titeket. Szeretem Nico-t és örülök, hogy kibékültetek, de Keke még mindig dühös.
De szerintem, ha este csináljátok...azt, akkor az rendben van.
- Oké! Ezt nem akartam elmondani, de én hát..öö..izé, nem is tudom, hogy mondja. Ööö...elég hangos vagyok, ha érted mire célzok.
- És akkor a konyha...
- Kint voltatok, gondolta...tuk, hogy úgy...tudod...
- És miért nem mentetek fel?
- Mert azt mondtam Nico-nak, hogy amíg itt vagyok nem fogjuk azt csinálni, de nem igazán tudta türtőztetni magát és én hiába mondtam neki, hogy ne itt, szegény már....tudod.

Tök jót beszélgettem Sina-val, habár AZT a szót kerülgettük igazából mindketten tudtuk, miről van szó. Felmentem a szobába, ahol már Nico aludt. Nem akartam felkelni, gyorsan lezuhanyoztam és bebújtam mellé. A következő napot sikerült átvészelnünk, Sina figyelt arra, hogy még csak utalást se tegyen a tegnap történtekre. Keke valóban nem volt elragadtatva tőlem, Nicole duzzogott, Lewis és Nico pedig jót beszélgettek egymással. Nem is akkor volt gond, mikor mindenki ébren volt, hanem akkor, mikor mindenki aludt.