Még hátra van néhány futam az idei évből, ami úgy tűnik izgalmasan fog alakulnia Alonso és Vettel között. Már alig várom, hogy kiderüljön melyikőjük lesz a világbajnok.
Az esküvő előkészületei szépen haladnak, már csak össze kell raknunk a darabkákat és össze is házasodhatunk. Mondjuk azért még van néhány kérdőjel, a legnehezebb a vendégek listája.
A Szingapúri verseny után van ismét egy hét szünet és most készülök megbeszélni Nico-val, hogy kiket hívjunk meg. Nem biztos, hogy örülni fog az ötletemnek egy ilyen hosszú és fárasztó hétvége után. De ha már úgy döntött, hogy elvesz, felelnie kell a tetteiért.
Az idei szezonról annyit, hogy úgy tűnik ismét Seb lesz a világbajnok, miután sikerült ledolgoznia a 40 pontos hátrányát, de még sok van hátra és bármi lehetséges.
Nico-nak már nem kell annyira foglalkoznia ezzel a szezonnal és így több időt fordíthat az esküvőre.
- Drágám, most már lassan össze kellene állítanunk a meghívottak listáját, hogy kiküldhessük a meghívókat.
- Nem ér rá? - kérdezte unottan.
- Nem, szeretnék minél hamarabb a feleséged lenni és ehhez az kell, hogy erőltesd meg egy kicsit magad.
- Rendben.
- Tudom, hogy a szezon vége nem alakul túl fényesen a mercinél, de még van hátra egy-két futam, még lehet jobb is. Próbálj meg egy kicsit pozitívabb lenni, a kedvemért. - bújtam hozzá.
- Oké.
- Gondolkoztam egy kicsit és arra gondoltam, hogy továbbléphetnénk a kapcsolatunkban.
- Hová? Nemsokára összeházasodunk.
- Én nem arra gondoltam. Egyszer már összehoztuk, csak sajnos, nem úgy alakultak a dolgok.
- Esküszöm Drágám ,hogy fogalmam sincs miről beszélsz.
- Tudod mit, nem érdekes, ráér később.
Végre vége! Az idei évet is, ugyanúgy, mint az előző kettőt, Sebastian nyerte. Most már háromszoros nem világbajnok a Red Bull német versenyzője. De nem csak ez a lényeg, végre összeházasodhatunk Nico-val!
Nem gondoltam volna, hogy valamikor is lejutunk idáig, viszont most, hogy már itt vagyunk annyira közelinek tűnik a pillanat. Szeretnék még ebben az évben hozzámenni a férfihoz, akit nagyon szeretek.
- Na, most mi lesz? - kérdeztem vigyorogva a páromtól.
- Mire gondolsz?
- Most, hogy vége a szezonnak, van egy kis közös időnk.
- Hát ezt én így nem mondanám! Itt az esküvő, meg a szezon vége sem alakult túl fényesen, nem tudom, sok mindenen gondolkodnom kell. Jövőre jön Lewis is.
- Miért vagy ilyen letört? Azt hittem, ha vége lesz a szezonnak összeházasodunk, elutazunk, együtt leszünk.
Ehhez képest olyan karótnyelt vagy, nem beszélgettünk már egy ideje normálisan, nem is voltunk szórakozni, állandóan csak ezzel a hülye F1-el foglalkozol.
- Köszi, nagyon örülök, hogy a leendő feleségen, le se szarja a munkámat!
A mai nap alakulhatott volna jobban is, de csak veszekedés lett belőle. Átgondoltam, amit Nico mondott és lehet, hogy egy kicsit lekezelően bántam vele, de ő sem volt teljesen fair. Ne, szeretném, hogy egy teljesen felesleges vita miatt valami rossz történjen. Remélem Nico nem gondolja meg magát, nem szeretném, hogy a történelem megismételje önmagát.
Este gyorsan lezuhanyoztam, Nico előttem tusolt le, mikor elkészültem bebújtam a párom mellé az ágyba, aki még mindig dühös volt.
- Nézd, sajnálom. - néztem rá bűnbánóan, de ő továbbra is a tévét nézte. - Ne haragudj, nem úgy értettem, csak nekem se könnyű, attól függetlenül, hogy én nem dolgoztam annyit, mint te. Én is stresszes vagyok az esküvő miatt és természetesen én is azt szeretném, hogyha sikerülni elérned a céljaidat a munkádban. De ha nem leszel világbajnok ,vagy nem nyersz több versenyt, én akkor is itt leszek melletted. Rám mindig számíthatsz.
- Talán és is túlreagáltam és túlságosan a munkámra koncentráltam, de nem könnyű ez nekem.
- Tudom.
- És van még egy dolog, amit nem értek, és ezen gondolkoztam amióta a múltkor megemlítetted.
- Mit?
- Hát ez az! Fogalmam sincs, azt mondtad, hogy egy szinttel feljebb szeretnél lépni a kapcsolatunkban... ezen gondolkozok már mióta, csak egyetlenegy dolog jut eszembe...
- Nem muszáj, ha nem akarod, tudok várni. Én örülnék ,de egyben nehéz is lenne a történtek után. Ha esetleg úgy érzed, hogy még nem állsz készen rá amiatt, vagy a munkád miatt, én nem sürgetem.
- A munkám nem lehet akadály, de nem tudom...nehéz ás fájdalmas. Tudom, hogy neked méginkább, de...
- Nekem? Szerintem neked ugyanúgy fáj, elvégre nem csak... mindegy nem akarok a régi sebekről beszélni, az csak még rosszabbá tenné a dolgokat.
- A kérdés az, hogy készen állunk-e rá?
- Ha megtudsz bízni ismét bennem, akkor szerintem igen. - fogtam meg a kezét.
- Persze, hogy bízok benned.
- Akkor ez egy igen?
- Igen! Szerintem kezdhetnénk most is. - mászott rám. - Úgy is arra panaszkodtál, hogy nem vagyunk az utóbbi időben.
- Tudtam, hogy ez azért a kedvedre lesz egy ideig. - viszonoztam a csókját.
És eljött ez nap is, a Nagy Nap! Reggel 7 óra van és nemsokára én leszek a világ legboldogabb nője...
2013. december 16., hétfő
2013. szeptember 22., vasárnap
58.rész: Kitartás
- Mit gondolsz a virágokról?
- Nekem tetszik Kicsim, de nem beszélhetnénk végre valami másról. Minden nap ugyanazt hallgatom. Mi lenne, ha egy kicsit pihennénk. - húzott magára.
- Nico! Vedd egy kicsit komolyabban.
- Én komolyan veszem, de szerintem már egy hete nem feküdtünk le.
- Szerintem meg túlzol. Elintézzük ezt és megígérem, hogy a kedvedre teszek.
Gyorsan eltelt ez az egy hét. Szerencsére Nico sokat segített és a maga módján még komolyan is vette a dolgokat. A párom kitalálta, hogy a következő futam után menjünk el az az utáni bulira. Igazából nem volt túl sok kedvem hozzá, de ha szeretné, akkor ennyi belefér. A Mercedes számára ez a hétvége sem úgy alakult, ahogy szerették volna, így talán még jobb is, hogy kicsit kitudják engedni a gőzt. Míg Nico készülődött néztem a listát, hogy kik lesznek ott és persze, hogy volt olyan, akit nem szívesen akartam látni.
Résztvevők listája:
Sebastian Vettel
Mark Webber
Michael Schumacher
Jessica Michibata
Nicole Scherzinger
Jenson Button
Kimi Raikkönen
Nico Rosberg
Claire Hall
Paul Di Resta
Heikki Kovalainen
- Csak ennyien lesznek? Nem lesz túl nagy buli, megéri egyáltalán elmenni?
- Nagyon vicces vagy.
- Tudom, én mindig. - mosolyogtam önelégülten.
- Ez azoknak a listája, akiket meghívtak a paddockból és el is fogadták azt.
- Nem emlékszem, hogy én elfogadtam volna. - játszadoztam.
- Claire! Fejezd be!
- Mit? Ne légy dühös. - közeledtem felé szépen lassan. - Mit szólnál egy privát bulihoz?
- Nem lesz semmi bajod, ha találkozol a többiekkel, Nicole-al nem is kell foglalkoznod.
- Rendben! Megadom magam, de ha botrány lesz, én előre szóltam!
Megérkeztünk a szórakozóhelyre. Meg kell, hogy mondjam eléggé modern 21. századi hely volt. A legújabb dalokat játszották, a berendezés elképesztő volt, LED lámpák mindenhol, nagyon király. A piáról nem is beszélve, még soha nem láttam ekkora kínálatot.
Sebastian amint meglátott elvitt egy körre táncolni. Nem akartam, hogy Nico félreértse a dolgot, ezért inkább tartottam egy kis távolságot. Nagyon élveztem a bulit. Miután táncoltunk Sebastian-al, visszamentünk Nico-hoz, aki már meg is rendelte az italunkat. Beszélgettünk ,majd Seb és Nico hirtelen eltűnt, nem tudom biztos megjött Lewis vagy Kimi. Már egy fél órája egyedül ültem ott és még senki nem jot vissza. 1 órával később már más volt a helyzet, de nem biztos, hogy a megfelelő ember jött oda.
- Szia Calire!
- Szia Jenson.
- Van kedved táncolni?
- Figyelj, én nem akarlak megbántani, de Nico-val vagyok itt és ő a vőlegényem és ismerve az előéletünket nem tartom túl jó ötletnek, hogy együtt lássanak.
- Nem lekapni akarlak csak táncolni egyet.
Szívem szerint táncoltam volna vele, de az eszem folyton azt súgta, hogy ez rossz ötlet, mert hiába szeretem Nico-t, sajnos nagyon nagy hibákat szoktam elkövetni, főleg ha részeg vagyok és most is volt bennem már néhány pohár.
- Sajnálom, de nem! - ez az, ellen tudtam állni, talán ez már haladás.
- Rendben. Majd találkozunk. - felelte csalódottan.
Persze! Most meg bűntudatom van.
- Te meg hol voltál? - kérdeztem kissé sértődötten a páromat. - Itt hagytál egyedül.
- Ne haragudj ,csak beszélgettem a srácokkal.
- Jól van! De még egyszer ne hagyj itt. Legalább egy órán keresztül ültem itt egyedül.
- Miért nem mentél el táncolni?
- Azért, mert az egyetlen ember, aki megkért, hogy táncoljak vele az exem volt és nem vagyok benne biztos, hogy díjaztad volna. De mindegy, mert annak ellenére, hogy majdnem leitattál, sikerült helytállnom és nemet mondtam.
- Köszönöm! - csókolt meg. - Látod, mondtam hogy minden rendben lesz. Van kedved táncolni? - kérdezte mosolyogva.
- Persze.
Reggel 4-kor sikerült beesnünk az ágyba. Annyi erőnk sem volt, hogy a ruháinkat levegyük.
Másnap reggel lementm, hogy közöljem nemsokára elhagyjuk Nico-val a szállodát. Kimi Raikkönen és éppen ekkor jött le, azért rajta is meglátszott az este.
- Claire! Már felém se nézel?
- Szia Kimi! Éppen most szóltam, hogy Nico és én szeretnénk elhagyni a szállodát.
- Az nagy kár, mert szívesen beszélgettem volna veled.
- Még van egy kis időm, ha gondolod megihatunk valamit.
- Én másra gondoltam. - közeledett felém lassan.
- Kimi, az már a múlt. Szép volt, jó volt, ennyi volt.
- Hiányzol!
- Eltudom képzelni. Mindegy most mennem kell nem akarom megváratni a vőlegényem.
Végre itthon! Monaco még mindig ugyanolyan csodálatos. Örülök, hogy itt élhetek azzal az emberrel, akit a világon a legjobban szeretek.
A szezonnak még messze nincs vége és Nico-nak folyamatosan segítenie kell a gyárban a srácoknak fejleszteni, így nem sok időt tudunk együtt tölteni, ami most még rosszabb, így hogy összeházasodunk.
Nagyon gyorsan telnek a hetek, főleg így hogy egyedül kell szerveznem az esküvőt, mert a vőlegényem folyamatosan dolgozik. Másrészről viszont éppen ezért lassan is telnek, mert alig várom, hogy a párom hazaérjen és együtt legyünk néhány napot,mielőtt visszamegy dolgozni.
- Hogy haladsz az esküvő szervezésével?
- Jól!
- Nekem is lehet beleszólásom? Elvégre én vagyok a vőlegény.
- Persze, hogy lehet Drágám.Eddig csak azért nem említettem neked, mert tudom, hogy most a szezonhajrában nagyon oda kell figyelned.
- Attól még érdekel az esküvő és nyugodtan beszélhetünk róla.
- Köszönöm Édesem! - csókoltam meg. - És mi lenne az, amin változtatni szeretnél?
- A nászéjszakán!
- Mi! Ne tartsuk meg?!
- Nem, dehogy is! Jézusom túl sokat foglalkozol ezzel, kicsit pihenned kéne. Épp ellenkezőleg, mi lenne ha nem csak egy éjszakás lenne, hanem egész napos.
- Neked elment az eszed. - nevettem. - Nem biztos, hogy bírnám a tempót és különben is a házasság nem csak a szexról szól.
- Mi? Nekem erről senki sem szólt! Várjunk csak, akkor át kell gondolnom ezt az egészet.
- Ne hülyéskedj! - csókoltam meg. - Te csak a szex miatt akarsz elvenni?
- Tudod, hogy szeretlek. De láttad már magad?! Nem semmi!
- Lökött vagy és tipikus pasi. Másra sem tudsz gondolni de én így szeretlek.
Végül úgy döntöttünk, hogy decemberben tartjuk meg az esküvőt, mert így Nico is nyugodtabb lehet, nem kell a munkán izgulnia.
- Nekem tetszik Kicsim, de nem beszélhetnénk végre valami másról. Minden nap ugyanazt hallgatom. Mi lenne, ha egy kicsit pihennénk. - húzott magára.
- Nico! Vedd egy kicsit komolyabban.
- Én komolyan veszem, de szerintem már egy hete nem feküdtünk le.
- Szerintem meg túlzol. Elintézzük ezt és megígérem, hogy a kedvedre teszek.
Gyorsan eltelt ez az egy hét. Szerencsére Nico sokat segített és a maga módján még komolyan is vette a dolgokat. A párom kitalálta, hogy a következő futam után menjünk el az az utáni bulira. Igazából nem volt túl sok kedvem hozzá, de ha szeretné, akkor ennyi belefér. A Mercedes számára ez a hétvége sem úgy alakult, ahogy szerették volna, így talán még jobb is, hogy kicsit kitudják engedni a gőzt. Míg Nico készülődött néztem a listát, hogy kik lesznek ott és persze, hogy volt olyan, akit nem szívesen akartam látni.
Résztvevők listája:
Sebastian Vettel
Mark Webber
Michael Schumacher
Jessica Michibata
Nicole Scherzinger
Jenson Button
Kimi Raikkönen
Nico Rosberg
Claire Hall
Paul Di Resta
Heikki Kovalainen
- Csak ennyien lesznek? Nem lesz túl nagy buli, megéri egyáltalán elmenni?
- Nagyon vicces vagy.
- Tudom, én mindig. - mosolyogtam önelégülten.
- Ez azoknak a listája, akiket meghívtak a paddockból és el is fogadták azt.
- Nem emlékszem, hogy én elfogadtam volna. - játszadoztam.
- Claire! Fejezd be!
- Mit? Ne légy dühös. - közeledtem felé szépen lassan. - Mit szólnál egy privát bulihoz?
- Nem lesz semmi bajod, ha találkozol a többiekkel, Nicole-al nem is kell foglalkoznod.
- Rendben! Megadom magam, de ha botrány lesz, én előre szóltam!
Megérkeztünk a szórakozóhelyre. Meg kell, hogy mondjam eléggé modern 21. századi hely volt. A legújabb dalokat játszották, a berendezés elképesztő volt, LED lámpák mindenhol, nagyon király. A piáról nem is beszélve, még soha nem láttam ekkora kínálatot.
Sebastian amint meglátott elvitt egy körre táncolni. Nem akartam, hogy Nico félreértse a dolgot, ezért inkább tartottam egy kis távolságot. Nagyon élveztem a bulit. Miután táncoltunk Sebastian-al, visszamentünk Nico-hoz, aki már meg is rendelte az italunkat. Beszélgettünk ,majd Seb és Nico hirtelen eltűnt, nem tudom biztos megjött Lewis vagy Kimi. Már egy fél órája egyedül ültem ott és még senki nem jot vissza. 1 órával később már más volt a helyzet, de nem biztos, hogy a megfelelő ember jött oda.
- Szia Calire!
- Szia Jenson.
- Van kedved táncolni?
- Figyelj, én nem akarlak megbántani, de Nico-val vagyok itt és ő a vőlegényem és ismerve az előéletünket nem tartom túl jó ötletnek, hogy együtt lássanak.
- Nem lekapni akarlak csak táncolni egyet.
Szívem szerint táncoltam volna vele, de az eszem folyton azt súgta, hogy ez rossz ötlet, mert hiába szeretem Nico-t, sajnos nagyon nagy hibákat szoktam elkövetni, főleg ha részeg vagyok és most is volt bennem már néhány pohár.
- Sajnálom, de nem! - ez az, ellen tudtam állni, talán ez már haladás.
- Rendben. Majd találkozunk. - felelte csalódottan.
Persze! Most meg bűntudatom van.
- Te meg hol voltál? - kérdeztem kissé sértődötten a páromat. - Itt hagytál egyedül.
- Ne haragudj ,csak beszélgettem a srácokkal.
- Jól van! De még egyszer ne hagyj itt. Legalább egy órán keresztül ültem itt egyedül.
- Miért nem mentél el táncolni?
- Azért, mert az egyetlen ember, aki megkért, hogy táncoljak vele az exem volt és nem vagyok benne biztos, hogy díjaztad volna. De mindegy, mert annak ellenére, hogy majdnem leitattál, sikerült helytállnom és nemet mondtam.
- Köszönöm! - csókolt meg. - Látod, mondtam hogy minden rendben lesz. Van kedved táncolni? - kérdezte mosolyogva.
- Persze.
Reggel 4-kor sikerült beesnünk az ágyba. Annyi erőnk sem volt, hogy a ruháinkat levegyük.
Másnap reggel lementm, hogy közöljem nemsokára elhagyjuk Nico-val a szállodát. Kimi Raikkönen és éppen ekkor jött le, azért rajta is meglátszott az este.
- Claire! Már felém se nézel?
- Szia Kimi! Éppen most szóltam, hogy Nico és én szeretnénk elhagyni a szállodát.
- Az nagy kár, mert szívesen beszélgettem volna veled.
- Még van egy kis időm, ha gondolod megihatunk valamit.
- Én másra gondoltam. - közeledett felém lassan.
- Kimi, az már a múlt. Szép volt, jó volt, ennyi volt.
- Hiányzol!
- Eltudom képzelni. Mindegy most mennem kell nem akarom megváratni a vőlegényem.
Végre itthon! Monaco még mindig ugyanolyan csodálatos. Örülök, hogy itt élhetek azzal az emberrel, akit a világon a legjobban szeretek.
A szezonnak még messze nincs vége és Nico-nak folyamatosan segítenie kell a gyárban a srácoknak fejleszteni, így nem sok időt tudunk együtt tölteni, ami most még rosszabb, így hogy összeházasodunk.
Nagyon gyorsan telnek a hetek, főleg így hogy egyedül kell szerveznem az esküvőt, mert a vőlegényem folyamatosan dolgozik. Másrészről viszont éppen ezért lassan is telnek, mert alig várom, hogy a párom hazaérjen és együtt legyünk néhány napot,mielőtt visszamegy dolgozni.
- Hogy haladsz az esküvő szervezésével?
- Jól!
- Nekem is lehet beleszólásom? Elvégre én vagyok a vőlegény.
- Persze, hogy lehet Drágám.Eddig csak azért nem említettem neked, mert tudom, hogy most a szezonhajrában nagyon oda kell figyelned.
- Attól még érdekel az esküvő és nyugodtan beszélhetünk róla.
- Köszönöm Édesem! - csókoltam meg. - És mi lenne az, amin változtatni szeretnél?
- A nászéjszakán!
- Mi! Ne tartsuk meg?!
- Nem, dehogy is! Jézusom túl sokat foglalkozol ezzel, kicsit pihenned kéne. Épp ellenkezőleg, mi lenne ha nem csak egy éjszakás lenne, hanem egész napos.
- Neked elment az eszed. - nevettem. - Nem biztos, hogy bírnám a tempót és különben is a házasság nem csak a szexról szól.
- Mi? Nekem erről senki sem szólt! Várjunk csak, akkor át kell gondolnom ezt az egészet.
- Ne hülyéskedj! - csókoltam meg. - Te csak a szex miatt akarsz elvenni?
- Tudod, hogy szeretlek. De láttad már magad?! Nem semmi!
- Lökött vagy és tipikus pasi. Másra sem tudsz gondolni de én így szeretlek.
Végül úgy döntöttünk, hogy decemberben tartjuk meg az esküvőt, mert így Nico is nyugodtabb lehet, nem kell a munkán izgulnia.
2013. augusztus 9., péntek
57.rész : Esküvői előkészületek/2.
- Jó reggelt! - simogattam a párom arcát.
- Még korán van. - nyöszörgött.
- Nem, már 10 óra van.
- Nem érdekel! - húzta a fejére a takarót.
Hagytam még egy kicsit aludni Nico-t, addig kimentem és összedobtam valami kis könnyű ebédet. Tudom, hogy megígértem Nico-nak, hogy most egy kicsit leállok az esküvő szervezésével, de nem bírtam ki, hogy legalább a esküvői ruha katalógusokat ne nézegessem. Egyik ruha szebb volt, mint a másik,legszívesebben, mindet megvettem volna. Tudom, hogy már kiválasztottam a ruhám, és nincs is annál tökéletesebb, de ezek a ruhák mindig lenyűgöznek.
- De jó illat van! - jött ki Nico a konyhába.
- Köszönöm Édes! - csókoltam meg.
- Az mi?
- Esküvői ruha magazin.
- Azt hittem megbeszéltük, hogy most egy kicsit szüneteltetjük a témát.
- Ne aggódj! Már meg van a ruhám, csak unatkoztam és elővettem a katalógusokat. De elég a beszédből, most már együnk, mert farkas éhes vagyok.
2012. szeptember 1.
- Cica! Elkésel!
- Tudom!
- Mit fog szólni Ross? - mosolyogtam. - Biztos nagyon megbüntet majd!
- Nem vicces.
- Gyere ide. - csókoltam meg. - Ha már úgy is késésben van, mit szólnál egy kis bemelegítéshez. - csókoltam meg ismét.
- Nem is tudom, nagyon csábító az ötlet. - viszonozta a csókot. - De mennem kell.
- Jó menj csak, de estére nem ígérhetek semmit.
Ez a hétvége most nem csak egy szimpla versenyhétvége. Miután kiderült, hogy Michael visszavonul és Lewis lesz jövőre Nico csapattársa, ez egy új löketet adhat a pilótáknak és a csapatnak. Kíváncsi vagyok, hogy ez az átigazolás jó ötlet volt-e, de ezt csak a következő szezonban tudhatjuk meg.
- Hát ez sem az én versenyem volt.
- Semmi baj Kicsim! - pusziltam meg. - Majd legközelebb összejön.
- Nem hiszem, hogy egy héten belül bármin is tudnánk javítani.
Sajnáltam Nico-t, mert láttam rajta, hogy azért nem erre számított a Mercedestől, azok után, hogy Kínában nyerni tudott. Habár az évek alatt sikerült megtanulnia kezelni az ilyen helyzeteket és ezért hálás vagyok, mert nem kell minden futam után veszekednünk csak azért, amiért nincs jó autó alatta.
Nem kísértem el Nico-t a következő versenyre, mivel most már bele kell vetnem magam az esküvő szervezésébe. Az elmúlt néhány hétben nem csináltam semmit, mert megígértem Nico-nak, de ha összeakarunk házasodni, akkor nem halaszthatom tovább. Az első dolgom a virágok megrendelése volt. Két virág van a fejemben, a liliom és a rózsa, A rózsa klasszikus és gyönyörű, de a liliomot imádom. Nehéz eldönteni, lehet, hogy Nico véleményét is meg kellene kérdeznem.
Másnap a tortát választottam ki. Nem akartam túl nagy és csicsás tortát, de nagyon egyszerűt sem szerettem volna. Mivel Nico-nak a vanília a kedvence, így a töltelék is vanília.
- Még korán van. - nyöszörgött.
- Nem, már 10 óra van.
- Nem érdekel! - húzta a fejére a takarót.
Hagytam még egy kicsit aludni Nico-t, addig kimentem és összedobtam valami kis könnyű ebédet. Tudom, hogy megígértem Nico-nak, hogy most egy kicsit leállok az esküvő szervezésével, de nem bírtam ki, hogy legalább a esküvői ruha katalógusokat ne nézegessem. Egyik ruha szebb volt, mint a másik,legszívesebben, mindet megvettem volna. Tudom, hogy már kiválasztottam a ruhám, és nincs is annál tökéletesebb, de ezek a ruhák mindig lenyűgöznek.
- De jó illat van! - jött ki Nico a konyhába.
- Köszönöm Édes! - csókoltam meg.
- Az mi?
- Esküvői ruha magazin.
- Azt hittem megbeszéltük, hogy most egy kicsit szüneteltetjük a témát.
- Ne aggódj! Már meg van a ruhám, csak unatkoztam és elővettem a katalógusokat. De elég a beszédből, most már együnk, mert farkas éhes vagyok.
2012. szeptember 1.
- Cica! Elkésel!
- Tudom!
- Mit fog szólni Ross? - mosolyogtam. - Biztos nagyon megbüntet majd!
- Nem vicces.
- Gyere ide. - csókoltam meg. - Ha már úgy is késésben van, mit szólnál egy kis bemelegítéshez. - csókoltam meg ismét.
- Nem is tudom, nagyon csábító az ötlet. - viszonozta a csókot. - De mennem kell.
- Jó menj csak, de estére nem ígérhetek semmit.
Ez a hétvége most nem csak egy szimpla versenyhétvége. Miután kiderült, hogy Michael visszavonul és Lewis lesz jövőre Nico csapattársa, ez egy új löketet adhat a pilótáknak és a csapatnak. Kíváncsi vagyok, hogy ez az átigazolás jó ötlet volt-e, de ezt csak a következő szezonban tudhatjuk meg.
- Hát ez sem az én versenyem volt.
- Semmi baj Kicsim! - pusziltam meg. - Majd legközelebb összejön.
- Nem hiszem, hogy egy héten belül bármin is tudnánk javítani.
Sajnáltam Nico-t, mert láttam rajta, hogy azért nem erre számított a Mercedestől, azok után, hogy Kínában nyerni tudott. Habár az évek alatt sikerült megtanulnia kezelni az ilyen helyzeteket és ezért hálás vagyok, mert nem kell minden futam után veszekednünk csak azért, amiért nincs jó autó alatta.
Nem kísértem el Nico-t a következő versenyre, mivel most már bele kell vetnem magam az esküvő szervezésébe. Az elmúlt néhány hétben nem csináltam semmit, mert megígértem Nico-nak, de ha összeakarunk házasodni, akkor nem halaszthatom tovább. Az első dolgom a virágok megrendelése volt. Két virág van a fejemben, a liliom és a rózsa, A rózsa klasszikus és gyönyörű, de a liliomot imádom. Nehéz eldönteni, lehet, hogy Nico véleményét is meg kellene kérdeznem.
Másnap a tortát választottam ki. Nem akartam túl nagy és csicsás tortát, de nagyon egyszerűt sem szerettem volna. Mivel Nico-nak a vanília a kedvence, így a töltelék is vanília.
- Szia Kicsim!
- Szia!
- Ugye most nem zavarlak?
- Nem, mondd csak!
- Kiválasztottam a tortát az esküvőre, de a virágokban nem tudok dönteni és még a dekorációt is meg kellene beszélnünk.
- Drágám, szerintem ezt nem telefonon kellene megbeszélnünk. A hétvége után megbeszéljük, rendben?
- Jó, csak szeretném, ha minden rendben lenne és nem akarok mindent az utolsó pillanatra hagyni.
- Megígérem, hogy amint hazaérek segítek!
- Köszönöm! Szeretlek!
- Én is szeretlek. Szia!
- Szia!
Nehéz egyedül szervezni egy esküvőt. Nico a munkája miatt soha nincs itt és úgy érzem, hogy már nem bírom. Mi van, ha neki nem tetszik, amit kiválasztottam, vagy nem fog ízleni neki a torta, vagy nem tudom, bármi elsülhet rosszul.
Már hétfő van és Nico még mindig sehol. Hol a fenében lehet? Azt mondta, hogy amint végzett segít szervezni az esküvőt.
13- szor hívtam és vagy 20 üzenetet hagytam neki, de semmi válasz. Olyan ideges vagyok, mi van ha valami történt vele, vagy rosszabb...
Már 1 órája fel-alá járkálok, még egyetlen üzenetemre sem válaszolt. Már annyira dühös és szomorú voltam, hogy az is megfordult a fejembe, hogy talán egy másik nővel van...
Este 8-kor végre sikerült beesnie az ajtón én meg egyből neki estem.
- Mégis hol a fenében voltál? Megígérted, hogy együtt szervezzük az esküvőt. Már azt sem tudom hányszor próbáltalak elérni, de te nem válaszoltál. Már az is megfordult a fejemben, hogy valami történt veled, sőt még ennél is rosszabb... - nem tudtam befejezni a mondatot, elcsuklott a hangom, de erőt vettem magamon és kimondtam - azt hittem, hogy megcsalsz.
- Hűűű! Ne haragudj, nem tudtam, hogy ennyire fontos. Nem azért nem vettem fel a telefont, mert egy másik nővel voltam, hanem azért mert beültünk egy meeting-re, ami fogalmam sincs meddig tartott és kikapcsoltam a telefonom, a repülőn be akartam kapcsolni, de teljesen elfelejtettem és csak itthon jutott eszembe. És amint láthatod még egyben vagyok. - ölelt át.
- Bocsánat. Kicsit elszaladt velem a ló. Csak most végre úgy érzem, hogy tényleg boldog vagyok és végre hozzád mehetek. És azért aggódok ennyire mert félek....
- Mitől? Tudom, hogy apám nem bánt veled éppen a legmegfelelőbb módon, de nem kell tartanod tőle.
- Én nem apádtól félek Nico, hanem attól, hogy az a sok hülyeség, amit elkövettem egyszer csak eszedbe jut és rájössz, hogy mégsem akarsz elvenni.
- Ez nem történhet meg. - fogta meg a kezem. - Szeretlek.
Végre Nico-nak is volt egy hét szünete. Igaz, hogy sokat nem pihent, hajnalban elment futni, este fele, pedig az edzőteremben volt. Ettől függetlenül végre tudott egy kis időt szánni az esküvőre is.
2013. július 8., hétfő
56. rész: Catfight
Éjszaka nem tudtam aludni, ezért lementem egy pohár tejért. Kinyitottam a hűtőt és volt benne 2,8%-os, 1,5%-os, laktózmentes, bolti, házi és még tartós tej is. Hű! Bár azt nem tudom, hogy a tartós tej miért volt ott. Egy matek példát hamarabb megoldok, mint, hogy itt kiválasszam, melyikből igyak.
Végül az 1,5%-os tejet választottam, de az este legnagyobb problémáját nem ez okozta.
- Gratulálok!
- Jééézusom. A frászt hoztad rám! Kössz! Bár nem volt őszinte.
- Mégis miért lennék őszinte? Én végig kitartottam Lewis mellett, te pedig nem.
- Ja, hát az tény, hogy Lewis-sal nem voltam, de...
- Hahaha!
- Ha!De én nem tehetek róla, hogy Nico így döntött a te pasid meg nem. Különben is kéthetente arról lehet olvasni, hogy szakítottatok, nem most mégis együtt vagytok, ismét szakítottatok, megint együtt vagytok.
- Fogalmad sincs milyen egy távkapcsolat, folyton itt lebzselsz.
- Mert feladtam mindent, hogy itt lehessek!
- Szívás! Majdnem nem jött össze, de Nico túl vak, hogy lássa, te sosem fogsz megváltozni.
- Tévedsz!
- Ugyan már! Egy másik pasival csaltad!
- Hé!
- Miért nem így van?
- Nem azért hé! hanem azért , mert csak EGY másik pasit nézel ki belőlem! Hozzá tenném, hogy már nem számít, ez az egész már elmúlt. Tiszta lappal indultam. Egészen addig, amíg te és az a kis ribi bele nem avatkoztatok.
- Te meg...
- Jaj, ne játszd itt az ártatlant! Az ami az újságban megjelent tudom, hogy a ti művetek volt.
- És ezt mégis honnan veszed? - tette fel önelégülten a kérdést,mint aki tudja, hogy sérthetetlen.
- Feltörtem a laptopod! - kortyoltam bele a tejbe.
- Te feltörted az én laptopom!
- Igazából, ha az a jelszavad,hogy jelszó az nem is számít igazán feltörésnek, inkább csak belekukkantottam.
- .Hogy kerültél a laptopom közelébe? - kérdezte kissé ingerülten.
- Betörtem a lakásotokba. - kortyoltam még egyet.
- Mi van?
- De nem ez a lényeg, hanem, hogy tönkre akartad tenni a kapcsolatomat Nico-val.
- Csak megakartam védeni még egy csalódástól, lássuk be Claire, fűvel-fával keféltél és hazudtál neki.
- Neked ehhez semmi közöd nem volt, még Jenson-el is összeveszett miattad. - emeltem fel most már én is a hangom.
- Ha már itt tartunk Jess-t is megbántottad.
- Ha már itt tartunk, mint ahogy említetted, szerinted az a cikk nem esett rosszul neki?!
- Teljesen mindegy mivel vádaskodsz, te nem nyerhetsz! Mert nem tudsz megváltozni, csak szenvedést fogsz okozni mindenkinek ismét!
Na itt lett elegem az egészből és egy jól irányzott mozdulattal Nicole arcába öntöttem a tejet.
- Te normális vagy?!
- Mennyire igazad van! Szegény tej!
Indultam volna felfelé, mikor Nicole a hajamnál fogva visszarántott és a földre tepert. Hiába próbáltam kiszabadulni, ő került felülre.
- Te jó ég! Ti meg mi a fenét csináltok? - jött le Keke dühösen.
A francba! Pont ez hiányzott, hogy még ezt is a képembe vághassa alkalomadtán. Persze közben továbbra is téptük egymást Nicole-al, egészen addig, míg Nico apja szét nem választott minket.
- Nektek teljesen elment az eszetek?
- Nem én kezdtem! - duzzogtam, mint egy 5 éves.
- Nem érdekel ki kezdte! Ezt nem tűröm. És miért csupa víz minden?
- Ez nem víz, hanem tej!
-Ezt a részt már nem akarom tudni. Tűnjetek innen!
Ez nem fair!Én vagyok lecseszve, miközben ő tehet erről az egészről. Nem tudom, mi lesz ebből, de semmi jót nem sejtek. Én még törölgettem a kezem, mikor Nicole már felment és ezáltal kettesben maradtam Keke-vel.
- Remélem tisztában vagy vele,hogy nem vagyok elájulva az esküvő hírétől?
- Igen. - feleltem kissé zavartan.
- Nem hiszem, hogy te lennél a legjobb a fiamnak.
- Hanem Vivian? Tudom, hogy őt kedvelted!
- Mondjuk nem vonta el a botrányaival Nico figyelmét a versenyzéstől.
- Szerintem ennek a beszélgetésnek itt van vége.
Reggel Nico olyan édesen aludt mellettem, nem volt szívem felébreszteni. Óvatosan felkeltem az ágyból és halk léptekkel a lépcső felé vettem az irányt.Már az emeleten érződött Sina reggelijének finom illata.
- Szia Claire! Arra gondoltam, hogy tarthatnátok itt az esküvőt?
- Nekem ehhez, még korán van! - feleltem fáradtan, a húzós éjszaka után.
- Rendben. Akkor majd később megbeszéljük.
Fél óra múlva, mindenki megérkezett az asztalhoz. Keke, Nicole és köztem eléggé zavart és feszült volt a hangulat. Folyamatosan egymást figyeltük, miközben a jelenlevők ebből semmit sem vettek észre. Már alig vártam, hogy Nico-val elmenjünk innen és véget érjen ez a rémálom.
- Mi lenne, ha már ma hazamennénk?
- Mi a baj?
- Semmi. - sóhajtottam.
Nico látta rajtam, hogy valami nincs rendben, de nem erőltette. Ez a nap hihetetlenül hosszúnak tűnt. Míg a fiúk és Nico anyukája nagyon jól megvolt, addig mi hárman állandóan kerülgettük egymást és próbáltunk minél távolabb lenni.Mikor eljött az este, úgy éreztem, hogy mindjárt vége ennek az egésznek és ha hazaértünk elfelejthetem ezt az egészet.
Másnap én már mindennel készen voltam, de Nico még aludt. Nem hiszem el, ne lehet ennyit aludni, ez képtelenség. De még sem kelthetem fel azzal, az indokkal, hogy hé menjünk már, mert nem érzem itt jól magam és minél hamarabb el akarok tűnni.
Fel alá járkáltam a szobában,nem akartam senkivel összefutni, ezért jobbnak láttam itt maradni. 1 órával később a vőlegényem,még mindig aludt. Kezdtem elgondolkozni, hogy életben van még, vagy mi a jó élet van, hogy nem kel fel. Fél órával később végre elkezdett mocorogni, de csak azért mert a másik oldalára fordult. Itt let elegem az egészből és teljes erőmből hozzávágtam a párnát. Szegény akkorát kapott, hogy leesett az ágyról.
- Drágám jó vagy? - szaladtam oda hozzá.
- Mi történt? - kérdezte álmosan.
Hála istennek, hogy nem vette észre, hogy ez az egész az én hibám.
- Nem tudom Kicsim! Én a fürdőben voltam, valószínűleg az ágy szélén feküdtél és leestél.
Kicsi bűntudatom volt, de így legalább elkerültem egy lehetséges veszekedést.
- Még soha nem estem le az ágyról!
- Ha már úgyis ébren vagy,akkor szerintem elkezdhetnél készülődni és utána indulhatunk is.
- Hová sietsz? Én még reggelizni is akarok!
Hát ilyen nincs soha nem fogunk innen elmenni.
Nico nélkülem ment le reggelizni,nem igazán voltam éhes és amúgy is lehető legkevesebb időt akartam együtt tölteni a lentlevőkkel. 30 perccel később végre elérkezett az idő, amire vártam. Én két perc alatt lerendeztem a búcsúzkodást és kirohantam a kocsihoz. Nico kb. 10 perc múlva követett fogalmam sincs, hogy mi tarthatott ennyi ideig. Biztos Sina nem akarta elengedni, amit valahol megértek, hiszen alig látja a fiát.
- Jól érezted magad? - kérdezte, miközben felhajtott az autópályára.
- Persze. Habár kicsit izgultam az esküvői bejelentés miatt.
- Tegnap nem voltál valami aktív, olyan csendben voltál, azt hittem valami baj van.
- Nem, csak egész végig az esküvőn járt az eszem.
- Ugyan Kicsim, nem kell azon minden nap minden egyes percében izgulni. Biztos vagyok benne, hogy tökéletes lesz.- felelte, majd megfogta nyakát.
- Mi a baj?
- Azóta fáj,mióta leestem az ágyról.
Kicsit elmosolyodtam, mert szegénynek fogalma sem volt róla,hogy mi történt és látszott, hogy még most sem érti. De sajnáltam is és úgy döntöttem megkockáztatom, hogy elmondom neki az igazat.
- El sem hiszem, hogy leestem.
- Drágám.
- Ilyen,még sosem történt velem.
- Drágám. - próbálkoztam mégegyszer.
- Nem is alszom az ágy szélén, mindig középen alszok,hogy hozzád tudjak bújni.
Jaj,de aranyos, Istenem! De az kétségtelen, hogy most közelebb volt a széléhez, mint a közepéhez az ágynak.
- Drágám. El kell mondanom valamit. Először is nagyon édes, amit az előbb mondtál, de valójában nem estél le az ágyról.
- Mi? - nézett rám értetlenül. - Akkor, hogy kerültem a földre és miért fáj a nyakam? - kérdezte,de még mindig engem figyelt.
- Először is! Az utat figyeld, kérlek. Másodszor, igazából leestél, de nem magadtól. Én már másfél órája fent voltam és nem akartalak felébreszteni, de már kezdtem türelmetlen lenni és amikor megfordultál egy kicsit az ágy szélén feküdtél és amikor hozzád vágtam a párnát, leestél.
- Miért vágtad hozzám a párnát? - kérdezte inkább meglepetten,mint dühösen.
- Azt gondoltam, hogy ettől felébredsz és akkor indulhatunk végre haza, hogy folytathassam az előkészületeket, de igazad van, nem kell állandóan ezen rágódom. Ne haragudj!
- Nem haragszom, csak nem értem!
Másfél órán belül otthon voltunk és végre kettesben lehettünk. Nem kellett aggódom semmi miatt és most az esküvő szervezését is abbahagytam egy kis időre. Sétáltunk Monte Carlo utcáin, estefelé lementünk a partra napozni és úszkálni.
Végül az 1,5%-os tejet választottam, de az este legnagyobb problémáját nem ez okozta.
- Gratulálok!
- Jééézusom. A frászt hoztad rám! Kössz! Bár nem volt őszinte.
- Mégis miért lennék őszinte? Én végig kitartottam Lewis mellett, te pedig nem.
- Ja, hát az tény, hogy Lewis-sal nem voltam, de...
- Hahaha!
- Ha!De én nem tehetek róla, hogy Nico így döntött a te pasid meg nem. Különben is kéthetente arról lehet olvasni, hogy szakítottatok, nem most mégis együtt vagytok, ismét szakítottatok, megint együtt vagytok.
- Fogalmad sincs milyen egy távkapcsolat, folyton itt lebzselsz.
- Mert feladtam mindent, hogy itt lehessek!
- Szívás! Majdnem nem jött össze, de Nico túl vak, hogy lássa, te sosem fogsz megváltozni.
- Tévedsz!
- Ugyan már! Egy másik pasival csaltad!
- Hé!
- Miért nem így van?
- Nem azért hé! hanem azért , mert csak EGY másik pasit nézel ki belőlem! Hozzá tenném, hogy már nem számít, ez az egész már elmúlt. Tiszta lappal indultam. Egészen addig, amíg te és az a kis ribi bele nem avatkoztatok.
- Te meg...
- Jaj, ne játszd itt az ártatlant! Az ami az újságban megjelent tudom, hogy a ti művetek volt.
- És ezt mégis honnan veszed? - tette fel önelégülten a kérdést,mint aki tudja, hogy sérthetetlen.
- Feltörtem a laptopod! - kortyoltam bele a tejbe.
- Te feltörted az én laptopom!
- Igazából, ha az a jelszavad,hogy jelszó az nem is számít igazán feltörésnek, inkább csak belekukkantottam.
- .Hogy kerültél a laptopom közelébe? - kérdezte kissé ingerülten.
- Betörtem a lakásotokba. - kortyoltam még egyet.
- Mi van?
- De nem ez a lényeg, hanem, hogy tönkre akartad tenni a kapcsolatomat Nico-val.
- Csak megakartam védeni még egy csalódástól, lássuk be Claire, fűvel-fával keféltél és hazudtál neki.
- Neked ehhez semmi közöd nem volt, még Jenson-el is összeveszett miattad. - emeltem fel most már én is a hangom.
- Ha már itt tartunk Jess-t is megbántottad.
- Ha már itt tartunk, mint ahogy említetted, szerinted az a cikk nem esett rosszul neki?!
- Teljesen mindegy mivel vádaskodsz, te nem nyerhetsz! Mert nem tudsz megváltozni, csak szenvedést fogsz okozni mindenkinek ismét!
Na itt lett elegem az egészből és egy jól irányzott mozdulattal Nicole arcába öntöttem a tejet.
- Te normális vagy?!
- Mennyire igazad van! Szegény tej!
Indultam volna felfelé, mikor Nicole a hajamnál fogva visszarántott és a földre tepert. Hiába próbáltam kiszabadulni, ő került felülre.
A francba! Pont ez hiányzott, hogy még ezt is a képembe vághassa alkalomadtán. Persze közben továbbra is téptük egymást Nicole-al, egészen addig, míg Nico apja szét nem választott minket.
- Nektek teljesen elment az eszetek?
- Nem én kezdtem! - duzzogtam, mint egy 5 éves.
- Nem érdekel ki kezdte! Ezt nem tűröm. És miért csupa víz minden?
- Ez nem víz, hanem tej!
-Ezt a részt már nem akarom tudni. Tűnjetek innen!
Ez nem fair!Én vagyok lecseszve, miközben ő tehet erről az egészről. Nem tudom, mi lesz ebből, de semmi jót nem sejtek. Én még törölgettem a kezem, mikor Nicole már felment és ezáltal kettesben maradtam Keke-vel.
- Remélem tisztában vagy vele,hogy nem vagyok elájulva az esküvő hírétől?
- Igen. - feleltem kissé zavartan.
- Nem hiszem, hogy te lennél a legjobb a fiamnak.
- Hanem Vivian? Tudom, hogy őt kedvelted!
- Mondjuk nem vonta el a botrányaival Nico figyelmét a versenyzéstől.
- Szerintem ennek a beszélgetésnek itt van vége.
Reggel Nico olyan édesen aludt mellettem, nem volt szívem felébreszteni. Óvatosan felkeltem az ágyból és halk léptekkel a lépcső felé vettem az irányt.Már az emeleten érződött Sina reggelijének finom illata.
- Szia Claire! Arra gondoltam, hogy tarthatnátok itt az esküvőt?
- Nekem ehhez, még korán van! - feleltem fáradtan, a húzós éjszaka után.
- Rendben. Akkor majd később megbeszéljük.
Fél óra múlva, mindenki megérkezett az asztalhoz. Keke, Nicole és köztem eléggé zavart és feszült volt a hangulat. Folyamatosan egymást figyeltük, miközben a jelenlevők ebből semmit sem vettek észre. Már alig vártam, hogy Nico-val elmenjünk innen és véget érjen ez a rémálom.
- Mi lenne, ha már ma hazamennénk?
- Mi a baj?
- Semmi. - sóhajtottam.
Nico látta rajtam, hogy valami nincs rendben, de nem erőltette. Ez a nap hihetetlenül hosszúnak tűnt. Míg a fiúk és Nico anyukája nagyon jól megvolt, addig mi hárman állandóan kerülgettük egymást és próbáltunk minél távolabb lenni.Mikor eljött az este, úgy éreztem, hogy mindjárt vége ennek az egésznek és ha hazaértünk elfelejthetem ezt az egészet.
Másnap én már mindennel készen voltam, de Nico még aludt. Nem hiszem el, ne lehet ennyit aludni, ez képtelenség. De még sem kelthetem fel azzal, az indokkal, hogy hé menjünk már, mert nem érzem itt jól magam és minél hamarabb el akarok tűnni.
Fel alá járkáltam a szobában,nem akartam senkivel összefutni, ezért jobbnak láttam itt maradni. 1 órával később a vőlegényem,még mindig aludt. Kezdtem elgondolkozni, hogy életben van még, vagy mi a jó élet van, hogy nem kel fel. Fél órával később végre elkezdett mocorogni, de csak azért mert a másik oldalára fordult. Itt let elegem az egészből és teljes erőmből hozzávágtam a párnát. Szegény akkorát kapott, hogy leesett az ágyról.
- Drágám jó vagy? - szaladtam oda hozzá.
- Mi történt? - kérdezte álmosan.
Hála istennek, hogy nem vette észre, hogy ez az egész az én hibám.
- Nem tudom Kicsim! Én a fürdőben voltam, valószínűleg az ágy szélén feküdtél és leestél.
Kicsi bűntudatom volt, de így legalább elkerültem egy lehetséges veszekedést.
- Még soha nem estem le az ágyról!
- Ha már úgyis ébren vagy,akkor szerintem elkezdhetnél készülődni és utána indulhatunk is.
- Hová sietsz? Én még reggelizni is akarok!
Hát ilyen nincs soha nem fogunk innen elmenni.
Nico nélkülem ment le reggelizni,nem igazán voltam éhes és amúgy is lehető legkevesebb időt akartam együtt tölteni a lentlevőkkel. 30 perccel később végre elérkezett az idő, amire vártam. Én két perc alatt lerendeztem a búcsúzkodást és kirohantam a kocsihoz. Nico kb. 10 perc múlva követett fogalmam sincs, hogy mi tarthatott ennyi ideig. Biztos Sina nem akarta elengedni, amit valahol megértek, hiszen alig látja a fiát.
- Jól érezted magad? - kérdezte, miközben felhajtott az autópályára.
- Persze. Habár kicsit izgultam az esküvői bejelentés miatt.
- Tegnap nem voltál valami aktív, olyan csendben voltál, azt hittem valami baj van.
- Nem, csak egész végig az esküvőn járt az eszem.
- Ugyan Kicsim, nem kell azon minden nap minden egyes percében izgulni. Biztos vagyok benne, hogy tökéletes lesz.- felelte, majd megfogta nyakát.
- Mi a baj?
- Azóta fáj,mióta leestem az ágyról.
Kicsit elmosolyodtam, mert szegénynek fogalma sem volt róla,hogy mi történt és látszott, hogy még most sem érti. De sajnáltam is és úgy döntöttem megkockáztatom, hogy elmondom neki az igazat.
- El sem hiszem, hogy leestem.
- Drágám.
- Ilyen,még sosem történt velem.
- Drágám. - próbálkoztam mégegyszer.
- Nem is alszom az ágy szélén, mindig középen alszok,hogy hozzád tudjak bújni.
Jaj,de aranyos, Istenem! De az kétségtelen, hogy most közelebb volt a széléhez, mint a közepéhez az ágynak.
- Drágám. El kell mondanom valamit. Először is nagyon édes, amit az előbb mondtál, de valójában nem estél le az ágyról.
- Mi? - nézett rám értetlenül. - Akkor, hogy kerültem a földre és miért fáj a nyakam? - kérdezte,de még mindig engem figyelt.
- Először is! Az utat figyeld, kérlek. Másodszor, igazából leestél, de nem magadtól. Én már másfél órája fent voltam és nem akartalak felébreszteni, de már kezdtem türelmetlen lenni és amikor megfordultál egy kicsit az ágy szélén feküdtél és amikor hozzád vágtam a párnát, leestél.
- Miért vágtad hozzám a párnát? - kérdezte inkább meglepetten,mint dühösen.
- Azt gondoltam, hogy ettől felébredsz és akkor indulhatunk végre haza, hogy folytathassam az előkészületeket, de igazad van, nem kell állandóan ezen rágódom. Ne haragudj!
- Nem haragszom, csak nem értem!
Másfél órán belül otthon voltunk és végre kettesben lehettünk. Nem kellett aggódom semmi miatt és most az esküvő szervezését is abbahagytam egy kis időre. Sétáltunk Monte Carlo utcáin, estefelé lementünk a partra napozni és úszkálni.
2013. június 19., szerda
55. rész: Szex mentes élet
- Mikor is megyünk a szüleidhez? - kiabáltam a fürdőszobából.
- Majd csak a Magyar Nagydíj után. - állt meg Nico az ajtóban.
- Mi az?
- Gyönyörű vagy.
- És? Szeretnél is csinálni valamit, vagy csak ott állsz és bámulsz. - lépkedtem lassan felé.
- Szeretlek! - csókolt meg.
- Használd ki az alkalmat, mert ebből három napig semmit sem kapsz. - csókoltam vissza.
A Magyar Nagydíj után, ahol Nico a 10. helyen végzett, hétfőn este elutaztunk mindannyian Nico szüleihez. Már nagyon vártam, hogy beszéljek Sina-val, mert nem sokat találkozunk, pedig nagyon jó vele beszélgetni. Mindig szokott mutatni 1-2 gyerekkori képet Nico-ról.
Persze azért érezhető volt a feszültség köztem és Nicole között, de próbáltuk elrejteni.
A vacsora majd csak 2 óra múlva lesz kész, addig Sina megkért minket, hogy menjünk ki a kertbe, ott most úgy is jó idő van és amúgy is ott fogunk enni.
A többiek kimentek, de nekem ki kellett mennem a mosdóba, éppen indultam kifele ,mikor valaki átkarolt hátulról.
- Gyere! Most senki nem figyel! - súgta a fülembe Nico.
- Megmondtam, hogy a szüleid házában nem csináljuk.
- Szeretlek! - kezdte el csókolgatni a nyakamat.
- Én is szeretlek! - csókoltam meg és elindultam kifelé az ajtón.
Nico kissé morcosan követett. Olyan aranyos, amikor duzzog, amiért nem kapja meg, amit akar.
A többieknek is feltűnt, hogy nincs túl jó kedve, de senkinek nem felelt, mikor kérdezgették. Én közben persze jót nevettem magamban, mivel szerintem én voltam az egyetlen, aki tudta mi baja.
Persze 2 óra múlva is ugyanúgy viselkedett, de akkor már senki nem figyelt rá, mert Sina tálalta a vacsorát. Nagyon jó volt a hangulat, a kerti asztal körül fáklyák égtek, Sina főztje isteni volt és Nico-n kívül mindenkinek jó kedve volt, de azért ő is kezdett "ébredezni".
- Miért vagy ilyen morci? - hajoltam oda hozzá.
- Szerintem nagyon jól tudod. - felelte sértődötten.
- Én figye....
- Ti meg mit sugdolóztok ott? - vágott közbe Lewis.
Erre persze mindenki ránk figyelt. A legrosszabb az volt, hogy nem tudtam kitalálni semmilyen "hazugságot". Azt még se mondhattam, hogy Nico-nak hiánya van.
- Csak beszélgetünk...az esk.... - eszembe jutott, hogy még nem is mondtuk el mindenkinek. - Szerintem mondjuk el nekik. - hajoltam ismét a páromhoz.
- Biztos vagy benne?
- Igen.
- Rendben.
- Elszeretnénk mondani nektek valami nagyon fontosat. - fogtam meg Nico ezét. - Összeházasodunk!
Kicsit féltem, hogy mit fognak szólni hozzá, mert egyszer már eddig eljutottunk Nico-val, de utána hála nekem, nem lett belőle semmi. Próbáltam fürkészni a tekinteteket, de mindenki meglepetten egy szót se szólva nézett ránk. Ijedtemben Nico felé fordultam, aki nyugtatólag megfogta a kezem.
- Gratulálok! - ölelt meg Sina.
- Köszönöm. - nagy kő esett le a szívemről.
- Mikor döntöttetek így? - kérdezte Nicole még mindig meglepődve, de most már féltékeny tekintettel.
- Nem olyan rég. Igazából nem számítottam rá, de örülök, hogy kaptam még egy esélyt. - néztem a páromra.
- Húzos kis este volt. - feleltem Nico-nak, miközben segítettem egy kicsit a konyhában.
- Az biztos, hogy nem ugráltak örömükben. - lépett közelebb. - Majd anya elmosogat. - vette ki a kezemből a tányért.
- Bárki bejöhet.
- Nem érdekel. - húzott magához. - Akarlak.
Habár azt mondtam, hogy nem adom meg magam, valahogyan Nico-nak mégis sikerült elcsábítania.
- Menjünk fel.
- Itt is jó lesz. - nyomott a pulthoz.
Felhúzta a szoknyámat, és a keze egyre feljebb vándorolt. Az egyetlen gond csak az volt,hogy nem voltunk egyedül...
- Khmmm....nem zavarok?! - tette fel a kérdést Nico anyukája.
Persze, amint megláttuk egyből eltávolodtunk egymástól és egyikünk jobban zavarban volt, mint a másik.
- Nem..hmm..mi csak...ööö...izé...hát, Nico csak...
Úristen! Milyen gáz, csak hebegek-habogok itt, lányos zavaromban azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány.Most ebből, hogy magyarázom ki magam a leendő anyósom rajta kapott a fiával. Még jó, hogy addig nem jutottunk el, na akkor nem tudom, mit csinálnék. Persze Nico sem tud egy szót sem szólni, ez így már tényleg kínos, elvégre neki kellene kihúznia a pácból, végül is ő rángatott ebbe az egészbe bele. Én hülye pedig belemegyek, mikor kijelentettem, hogy nincs szex. De az biztos, hogy ezek után egy hétig nem lesz, vagy tovább.
- Szóóóóval, ööö...Nico csak se..gített elmosogatni a tányérokat. Ja!
- Ezt egy kicsit nehezen hiszem el az én kis fiacskámról. - borzolta meg Nico haját.
Ez király! Ennél gázabb már nem is lehetne neki, az biztos, hogy egy darabig ezzel fogom cukkolni. Há! Most meg vagy Nico Rosberg!
- Mind változunk, nem gondolod?
- Az nem lenne rossz, ha végre valaki megnevelné. - mosolygott Sina.
Tisztán látszott a vőlegényemen, az a segélykiáltás, hogy "Bármit csak ezt ne!"
- Akkor szerintem mi felmegyünk. - fogta meg a kezem Nico.
- Menjetek csak. - sejtelmesen mosolygott.
- Na Drágám! Mi a véleményed? - másztam az ágyon szenvedő páromra.
- Miről?
- Mondjuk az előbb történtekről.
- Nem akarok róla beszélni. - tette az arca elé a kezét. - Hihetetlenül kínos volt.
- Ez van, ha nem bírsz magaddal.
- Mondja ezt az, aki lovagló pózban ül rajtam.
- Csak, hogy tudd, az aki lovagló pózban ül rajtad, előre megmondta, hogy nincs szex, de te olyan akaratos volt fiacskám.
- Ezt ne kérlek. - tette a párnát a fejére.
- Remélem anyukád nem pletykás. - nevettem.
- Nem beszélek veled! - motyogott sértődötten a párnába.
- Hahh! Óvodás. Lemegyek anyukádhoz. Remélem mire feljövök felnősz. Szeretlek Édesem.
- Én is Kicsim!
Most nem tudom eldönteni, hogy a párnához beszélt vagy nekem ,de remélem, hogy én voltam a címzett. Kicsit meg volt illetődve az én kis Drágám, de most mit csináljak, ami történt megtörtént.
- Szia!
- Szia Claire! Segítsek?
- Már eleget segítettél. - mosolygott.
- Na igen! Az nem egészen úgy volt...ööö...mi csak egy kicsit kihasználtuk, hogy egedül vagyunk. Ez Nico-nak sem könnyű, mert nem tudom, hogy ti tudtátok -e, de Nicole és köztem nincs minden rendben és Nico aggódott, hogy ebből baj lesz.
- És ennek mi köze, ahhoz, ami itt történt.
- Csak azt próbálom elmondani, hogy ti a szülei vagytok és nyilván nem akarja, hogy tudjátok...tudod...azt, de az is kell, hogy együtt legyünk és nagyon nehéz, úgy hogy most mindenki itt van.
- Nézd, én nem csinálok ebből nagy ügyet, de lehet, hogy más nem nagyon tolerálta volna, ha itt meglát titeket. Szeretem Nico-t és örülök, hogy kibékültetek, de Keke még mindig dühös.
De szerintem, ha este csináljátok...azt, akkor az rendben van.
- Oké! Ezt nem akartam elmondani, de én hát..öö..izé, nem is tudom, hogy mondja. Ööö...elég hangos vagyok, ha érted mire célzok.
- És akkor a konyha...
- Kint voltatok, gondolta...tuk, hogy úgy...tudod...
- És miért nem mentetek fel?
- Mert azt mondtam Nico-nak, hogy amíg itt vagyok nem fogjuk azt csinálni, de nem igazán tudta türtőztetni magát és én hiába mondtam neki, hogy ne itt, szegény már....tudod.
Tök jót beszélgettem Sina-val, habár AZT a szót kerülgettük igazából mindketten tudtuk, miről van szó. Felmentem a szobába, ahol már Nico aludt. Nem akartam felkelni, gyorsan lezuhanyoztam és bebújtam mellé. A következő napot sikerült átvészelnünk, Sina figyelt arra, hogy még csak utalást se tegyen a tegnap történtekre. Keke valóban nem volt elragadtatva tőlem, Nicole duzzogott, Lewis és Nico pedig jót beszélgettek egymással. Nem is akkor volt gond, mikor mindenki ébren volt, hanem akkor, mikor mindenki aludt.
- Majd csak a Magyar Nagydíj után. - állt meg Nico az ajtóban.
- Mi az?
- Gyönyörű vagy.
- És? Szeretnél is csinálni valamit, vagy csak ott állsz és bámulsz. - lépkedtem lassan felé.
- Szeretlek! - csókolt meg.
- Használd ki az alkalmat, mert ebből három napig semmit sem kapsz. - csókoltam vissza.
A Magyar Nagydíj után, ahol Nico a 10. helyen végzett, hétfőn este elutaztunk mindannyian Nico szüleihez. Már nagyon vártam, hogy beszéljek Sina-val, mert nem sokat találkozunk, pedig nagyon jó vele beszélgetni. Mindig szokott mutatni 1-2 gyerekkori képet Nico-ról.
Persze azért érezhető volt a feszültség köztem és Nicole között, de próbáltuk elrejteni.
A vacsora majd csak 2 óra múlva lesz kész, addig Sina megkért minket, hogy menjünk ki a kertbe, ott most úgy is jó idő van és amúgy is ott fogunk enni.
A többiek kimentek, de nekem ki kellett mennem a mosdóba, éppen indultam kifele ,mikor valaki átkarolt hátulról.
- Gyere! Most senki nem figyel! - súgta a fülembe Nico.
- Megmondtam, hogy a szüleid házában nem csináljuk.
- Szeretlek! - kezdte el csókolgatni a nyakamat.
- Én is szeretlek! - csókoltam meg és elindultam kifelé az ajtón.
Nico kissé morcosan követett. Olyan aranyos, amikor duzzog, amiért nem kapja meg, amit akar.
A többieknek is feltűnt, hogy nincs túl jó kedve, de senkinek nem felelt, mikor kérdezgették. Én közben persze jót nevettem magamban, mivel szerintem én voltam az egyetlen, aki tudta mi baja.
Persze 2 óra múlva is ugyanúgy viselkedett, de akkor már senki nem figyelt rá, mert Sina tálalta a vacsorát. Nagyon jó volt a hangulat, a kerti asztal körül fáklyák égtek, Sina főztje isteni volt és Nico-n kívül mindenkinek jó kedve volt, de azért ő is kezdett "ébredezni".
- Miért vagy ilyen morci? - hajoltam oda hozzá.
- Szerintem nagyon jól tudod. - felelte sértődötten.
- Én figye....
- Ti meg mit sugdolóztok ott? - vágott közbe Lewis.
Erre persze mindenki ránk figyelt. A legrosszabb az volt, hogy nem tudtam kitalálni semmilyen "hazugságot". Azt még se mondhattam, hogy Nico-nak hiánya van.
- Csak beszélgetünk...az esk.... - eszembe jutott, hogy még nem is mondtuk el mindenkinek. - Szerintem mondjuk el nekik. - hajoltam ismét a páromhoz.
- Biztos vagy benne?
- Igen.
- Rendben.
- Elszeretnénk mondani nektek valami nagyon fontosat. - fogtam meg Nico ezét. - Összeházasodunk!
Kicsit féltem, hogy mit fognak szólni hozzá, mert egyszer már eddig eljutottunk Nico-val, de utána hála nekem, nem lett belőle semmi. Próbáltam fürkészni a tekinteteket, de mindenki meglepetten egy szót se szólva nézett ránk. Ijedtemben Nico felé fordultam, aki nyugtatólag megfogta a kezem.
- Gratulálok! - ölelt meg Sina.
- Köszönöm. - nagy kő esett le a szívemről.
- Mikor döntöttetek így? - kérdezte Nicole még mindig meglepődve, de most már féltékeny tekintettel.
- Nem olyan rég. Igazából nem számítottam rá, de örülök, hogy kaptam még egy esélyt. - néztem a páromra.
- Húzos kis este volt. - feleltem Nico-nak, miközben segítettem egy kicsit a konyhában.
- Az biztos, hogy nem ugráltak örömükben. - lépett közelebb. - Majd anya elmosogat. - vette ki a kezemből a tányért.
- Bárki bejöhet.
- Nem érdekel. - húzott magához. - Akarlak.
Habár azt mondtam, hogy nem adom meg magam, valahogyan Nico-nak mégis sikerült elcsábítania.
- Menjünk fel.
- Itt is jó lesz. - nyomott a pulthoz.
Felhúzta a szoknyámat, és a keze egyre feljebb vándorolt. Az egyetlen gond csak az volt,hogy nem voltunk egyedül...
- Khmmm....nem zavarok?! - tette fel a kérdést Nico anyukája.
Persze, amint megláttuk egyből eltávolodtunk egymástól és egyikünk jobban zavarban volt, mint a másik.
- Nem..hmm..mi csak...ööö...izé...hát, Nico csak...
Úristen! Milyen gáz, csak hebegek-habogok itt, lányos zavaromban azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány.Most ebből, hogy magyarázom ki magam a leendő anyósom rajta kapott a fiával. Még jó, hogy addig nem jutottunk el, na akkor nem tudom, mit csinálnék. Persze Nico sem tud egy szót sem szólni, ez így már tényleg kínos, elvégre neki kellene kihúznia a pácból, végül is ő rángatott ebbe az egészbe bele. Én hülye pedig belemegyek, mikor kijelentettem, hogy nincs szex. De az biztos, hogy ezek után egy hétig nem lesz, vagy tovább.
- Szóóóóval, ööö...Nico csak se..gített elmosogatni a tányérokat. Ja!
- Ezt egy kicsit nehezen hiszem el az én kis fiacskámról. - borzolta meg Nico haját.
Ez király! Ennél gázabb már nem is lehetne neki, az biztos, hogy egy darabig ezzel fogom cukkolni. Há! Most meg vagy Nico Rosberg!
- Mind változunk, nem gondolod?
- Az nem lenne rossz, ha végre valaki megnevelné. - mosolygott Sina.
Tisztán látszott a vőlegényemen, az a segélykiáltás, hogy "Bármit csak ezt ne!"
- Akkor szerintem mi felmegyünk. - fogta meg a kezem Nico.
- Menjetek csak. - sejtelmesen mosolygott.
- Na Drágám! Mi a véleményed? - másztam az ágyon szenvedő páromra.
- Miről?
- Mondjuk az előbb történtekről.
- Nem akarok róla beszélni. - tette az arca elé a kezét. - Hihetetlenül kínos volt.
- Ez van, ha nem bírsz magaddal.
- Mondja ezt az, aki lovagló pózban ül rajtam.
- Csak, hogy tudd, az aki lovagló pózban ül rajtad, előre megmondta, hogy nincs szex, de te olyan akaratos volt fiacskám.
- Ezt ne kérlek. - tette a párnát a fejére.
- Remélem anyukád nem pletykás. - nevettem.
- Nem beszélek veled! - motyogott sértődötten a párnába.
- Hahh! Óvodás. Lemegyek anyukádhoz. Remélem mire feljövök felnősz. Szeretlek Édesem.
- Én is Kicsim!
Most nem tudom eldönteni, hogy a párnához beszélt vagy nekem ,de remélem, hogy én voltam a címzett. Kicsit meg volt illetődve az én kis Drágám, de most mit csináljak, ami történt megtörtént.
- Szia!
- Szia Claire! Segítsek?
- Már eleget segítettél. - mosolygott.
- Na igen! Az nem egészen úgy volt...ööö...mi csak egy kicsit kihasználtuk, hogy egedül vagyunk. Ez Nico-nak sem könnyű, mert nem tudom, hogy ti tudtátok -e, de Nicole és köztem nincs minden rendben és Nico aggódott, hogy ebből baj lesz.
- És ennek mi köze, ahhoz, ami itt történt.
- Csak azt próbálom elmondani, hogy ti a szülei vagytok és nyilván nem akarja, hogy tudjátok...tudod...azt, de az is kell, hogy együtt legyünk és nagyon nehéz, úgy hogy most mindenki itt van.
- Nézd, én nem csinálok ebből nagy ügyet, de lehet, hogy más nem nagyon tolerálta volna, ha itt meglát titeket. Szeretem Nico-t és örülök, hogy kibékültetek, de Keke még mindig dühös.
De szerintem, ha este csináljátok...azt, akkor az rendben van.
- Oké! Ezt nem akartam elmondani, de én hát..öö..izé, nem is tudom, hogy mondja. Ööö...elég hangos vagyok, ha érted mire célzok.
- És akkor a konyha...
- Kint voltatok, gondolta...tuk, hogy úgy...tudod...
- És miért nem mentetek fel?
- Mert azt mondtam Nico-nak, hogy amíg itt vagyok nem fogjuk azt csinálni, de nem igazán tudta türtőztetni magát és én hiába mondtam neki, hogy ne itt, szegény már....tudod.
Tök jót beszélgettem Sina-val, habár AZT a szót kerülgettük igazából mindketten tudtuk, miről van szó. Felmentem a szobába, ahol már Nico aludt. Nem akartam felkelni, gyorsan lezuhanyoztam és bebújtam mellé. A következő napot sikerült átvészelnünk, Sina figyelt arra, hogy még csak utalást se tegyen a tegnap történtekre. Keke valóban nem volt elragadtatva tőlem, Nicole duzzogott, Lewis és Nico pedig jót beszélgettek egymással. Nem is akkor volt gond, mikor mindenki ébren volt, hanem akkor, mikor mindenki aludt.
2013. június 11., kedd
54.rész: Esküvői előkészületek / 1.
Reggel nem tudtam betelni a látvánnyal, és ezt most nem csak Nico látványára értem. Annyira gyönyörű ez a gyűrű. Talán ez is azt bizonyítja, hogy Nico végre megbékélt és elfelejtette azt a sok rosszat, ami velünk történt. Úgy tűnik, hogy már sem Nicole, sem Vivien nem akar többet ártani, habár a kis magán nyomozásom nem igazán sikerült, remélem végre békén hagynak bennünket.
- Jó reggelt! - jött ki kócosan Nico.
- Szia! - pusziltam meg.
- Mi ez a jó illat?
- Reggeli.
- Nagyszerű! Ezek után el is várom, hogy minden reggel tálalva legyen a reggeli.
- El vagy te kényeztetve.
- És ez kinek a hibája? - ölelt át.
- Nyilván az enyém! - mosolyogtam.
- És gondolkoztál már azon, hogy hol és mikor legyen az esküvő?
- Tök mindegy, csak teljesen más legyen, mint amit legelőször kigondoltál.
- Kigondoltam? Ezt most értsem úgy, hogy te nem is akarsz foglalkozni vele?
- Biztos vagyok benne, hogy nem szeretnéd, ha beleszólnék.
- Ez nem igaz! - ültem az ölébe. - Azt szeretném, ha mindkettőnknek tökéletes lenne.
- Nekem akkor lesz tökéletes, ha végre elvehetlek.
- Tudod a pasik azt hiszik, hogy ettől a szövegtől elolvadunk. Pedig ez nem igaz, ez tipikus kijelentése annak, hogy titeket egyáltalán nem érdekel, és hogy csak a nők csinálnak ebből ekkora ügyet. De tudod mit neked nem kell segítened, majd én megszervezem az esküvőt, de egy szót sem akarok hallani.
- Oké, megígérem, de megtennéd, hogy nem fenyegetsz egy fakanállal?!
Reggeli után neki is láttam az előkészületeknek. Nem akarom, hogy az esküvőt, majd 100 év múlva tartsuk meg. Szeretjük és ismerjük egymást már egy ideje, szerintem nem kell tovább húzni az időt.
Legjobb esetben is csak 6 hónap múlva házasodhatunk össze, mire megszervezek mindent már December lesz. Nem akarok decemberi esküvőt.
- Niiiiico!
- Mondjad Kicsim!
- Ez így nem jó! - másztam a kanapéra.
- Nem akarok decemberi esküvőt.
- Mi? Ki...? Ki beszélt itt decemberi esküvőről?
- Kb. 6 hónap kell ahhoz, hogy mindent tökéletesen megszervezzek, és 6 hónap múlva December lesz.
- Pedig dögös lennél eszkimónak öltözve.
- Ez nem vicces. - vágtam hozzá a párnát.
- Jó, akkor gyere! Elveszlek most. - állt fel a kanapéról.
- Te teljesen megőrültél, még ruhám sincs.
- Nem számít! Szeretlek!
- Én is, de szeretném, ha lenne torta, meg virágok, meg minden, ami egy esküvőhöz szükséges. - öleltem át.
- Akkor tartsuk meg egy év múlva.
- Ahhaaaaaaj! Nem gondoltam,hogy ilyen nehéz lesz! - nyafogtam és a mellkasára hajtottam a fejem.
Felhívtam Jessica-t, hogy elújságoljam neki a nagy hírt. Persze nagyon örült, de ezt csak sejtettem, mert a sikongatásaiból nem értettem túl sokat. Elmondtam neki, hogy szeretném minél hamarabb megszervezni az esküvőt és hogy mindennek tökéletesnek kell lennie. Megkérdeztem, hogy lenne-e kedve nekem segíteni, mert Nico-ra nem nagyon számíthatok. A válasza persze egyből egy igen volt.
Ma délután összeültünk Jessica-val és megbeszéltük, hogy mivel kezdjük, és persze, hogy mi legyen a fontossági sorrend. Kicsit eltérő véleményen voltunk a sorrendet illetőn,de egy dologban egyértelműen biztosak voltunk. Természetesen az első és egyben legfontosabb dolog nem lehet más, mint a RUHA!
- Úristeeen! Ezek gyönyörűek! - nézegettem a ruhákat a szalonban.
- Segíthetek? - jött oda az eladó.
- Igen, szeretnék felpróbálni néhány ruhát. Ő itt a barátnőm Jessica és ő lesz a "zsűri".
- Értem! Azonnal hozok néhány ruhát.
- Nekem az utolsó kettő tetszett a legjobban. - felelte Jess.
- Igen! Szerintem is azok voltak a legjobbak. De nem tudom, hogy Nico-nak tetszeni fog-e.
- Biztos lehetsz benne!
- Oké! Akkor hogyan döntsük el? Maga szerint? - fordultam ez eladó felé.
- Szerintem a rózsaszínes árnyalatú inkább az egyszerű stílust képviseli, míg a másik a pánt miatt különlegesebb.
- Nem tudok dönteni! Mindkettő annyira gyönyörű! Esetleg felpróbálhatnám azt a kettőt mégegyszer?
- Persze!
Hosszas gondolkodás után egyhangúan úgy döntöttünk mindhárman, hogy a tiszta fehér színű ruha lesz a legtökéletesebb.
Azért örültem,hogy megvan a ruhám, így legalább arra nem kell figyelnem. Most már jöhet az összes többi dolog, a virágok, a zenekar, a helyszín, a díszítés, a meghívók....Sok munka vár még rám, hogy megszervezzem az esküvőnket.
- Szia Kicsim! - adtam egy puszit a páromnak.
- Szia! Merre jártál?
- Ruhát venni?
- Minek? Ne mondd, hogy nincs elég ruhád.
- Esküvői ruhát, te!
- És mikor láthatlak benne?
- Majd az oltárnál.
- Olyan soká?
- Hmmm. - bólogattam. - Szerintem meg kellene beszélnünk, hogy kiket hívjunk meg.
- Szerintem meg szexelnünk kéne.
- Nem vennéd egy kicsit komolyabban?!! Légyszíves.
- Oké. Ne haragudj.
- De szerintem ráér később is. Egyébként pont most hívott anya.
- Miért?
- Hogy menjünk el hozzájuk. Állítólag Lewis és Nicole is ott lesz.
- Mi? Minek?
- Tudod, hogy Lewis-al régóta barátok vagyunk és már nem egyszer volt ott nálunk és most anyuék úgy gondolták, hogy jó lenne, ha megint együtt lennénk.
- Rendben. - adtam meg magam.
- Három napra hívtak meg bennünket. - mondta kissé félve.
- Mi ez, pizsama parti? - emeltem fel a hangom.
- Nézd, tudom, hogy nem kedveled Nicole-t, de próbáld meg elviselni, kérlek. - nézett rám hatalmas bociszemekkel.
- Remélem azzal tisztában vagy, hogy nem fogok szexelni a szüleid házában.
- Ez most egy beleegyezés volt?!
- Igen! - csókoltam meg.
- Remélem nem gondoltad komolyan....
Nem válaszoltam, csak felálltam és elsétáltam egy elégedett mosollyal a arcomon, hadd rágódjon rajta egy kicsit. Elvégre ha már nekem is ki kell bírnom Nicole-al, neki is ki kell bírnia szex nélkül. Három nap nem olyan hosszú idő. Bár, ha pasi vagy, akkor az legalább egy évezred.
- Jó reggelt! - jött ki kócosan Nico.
- Szia! - pusziltam meg.
- Mi ez a jó illat?
- Reggeli.
- Nagyszerű! Ezek után el is várom, hogy minden reggel tálalva legyen a reggeli.
- El vagy te kényeztetve.
- És ez kinek a hibája? - ölelt át.
- Nyilván az enyém! - mosolyogtam.
- És gondolkoztál már azon, hogy hol és mikor legyen az esküvő?
- Tök mindegy, csak teljesen más legyen, mint amit legelőször kigondoltál.
- Kigondoltam? Ezt most értsem úgy, hogy te nem is akarsz foglalkozni vele?
- Biztos vagyok benne, hogy nem szeretnéd, ha beleszólnék.
- Ez nem igaz! - ültem az ölébe. - Azt szeretném, ha mindkettőnknek tökéletes lenne.
- Nekem akkor lesz tökéletes, ha végre elvehetlek.
- Tudod a pasik azt hiszik, hogy ettől a szövegtől elolvadunk. Pedig ez nem igaz, ez tipikus kijelentése annak, hogy titeket egyáltalán nem érdekel, és hogy csak a nők csinálnak ebből ekkora ügyet. De tudod mit neked nem kell segítened, majd én megszervezem az esküvőt, de egy szót sem akarok hallani.
- Oké, megígérem, de megtennéd, hogy nem fenyegetsz egy fakanállal?!
Reggeli után neki is láttam az előkészületeknek. Nem akarom, hogy az esküvőt, majd 100 év múlva tartsuk meg. Szeretjük és ismerjük egymást már egy ideje, szerintem nem kell tovább húzni az időt.
Legjobb esetben is csak 6 hónap múlva házasodhatunk össze, mire megszervezek mindent már December lesz. Nem akarok decemberi esküvőt.
- Niiiiico!
- Mondjad Kicsim!
- Ez így nem jó! - másztam a kanapéra.
- Nem akarok decemberi esküvőt.
- Mi? Ki...? Ki beszélt itt decemberi esküvőről?
- Kb. 6 hónap kell ahhoz, hogy mindent tökéletesen megszervezzek, és 6 hónap múlva December lesz.
- Pedig dögös lennél eszkimónak öltözve.
- Ez nem vicces. - vágtam hozzá a párnát.
- Jó, akkor gyere! Elveszlek most. - állt fel a kanapéról.
- Te teljesen megőrültél, még ruhám sincs.
- Nem számít! Szeretlek!
- Én is, de szeretném, ha lenne torta, meg virágok, meg minden, ami egy esküvőhöz szükséges. - öleltem át.
- Akkor tartsuk meg egy év múlva.
- Ahhaaaaaaj! Nem gondoltam,hogy ilyen nehéz lesz! - nyafogtam és a mellkasára hajtottam a fejem.
Felhívtam Jessica-t, hogy elújságoljam neki a nagy hírt. Persze nagyon örült, de ezt csak sejtettem, mert a sikongatásaiból nem értettem túl sokat. Elmondtam neki, hogy szeretném minél hamarabb megszervezni az esküvőt és hogy mindennek tökéletesnek kell lennie. Megkérdeztem, hogy lenne-e kedve nekem segíteni, mert Nico-ra nem nagyon számíthatok. A válasza persze egyből egy igen volt.
Ma délután összeültünk Jessica-val és megbeszéltük, hogy mivel kezdjük, és persze, hogy mi legyen a fontossági sorrend. Kicsit eltérő véleményen voltunk a sorrendet illetőn,de egy dologban egyértelműen biztosak voltunk. Természetesen az első és egyben legfontosabb dolog nem lehet más, mint a RUHA!
- Úristeeen! Ezek gyönyörűek! - nézegettem a ruhákat a szalonban.
- Segíthetek? - jött oda az eladó.
- Igen, szeretnék felpróbálni néhány ruhát. Ő itt a barátnőm Jessica és ő lesz a "zsűri".
- Értem! Azonnal hozok néhány ruhát.
- Nekem az utolsó kettő tetszett a legjobban. - felelte Jess.
- Igen! Szerintem is azok voltak a legjobbak. De nem tudom, hogy Nico-nak tetszeni fog-e.
- Biztos lehetsz benne!
- Oké! Akkor hogyan döntsük el? Maga szerint? - fordultam ez eladó felé.
- Szerintem a rózsaszínes árnyalatú inkább az egyszerű stílust képviseli, míg a másik a pánt miatt különlegesebb.
- Nem tudok dönteni! Mindkettő annyira gyönyörű! Esetleg felpróbálhatnám azt a kettőt mégegyszer?
- Persze!
Hosszas gondolkodás után egyhangúan úgy döntöttünk mindhárman, hogy a tiszta fehér színű ruha lesz a legtökéletesebb.
Azért örültem,hogy megvan a ruhám, így legalább arra nem kell figyelnem. Most már jöhet az összes többi dolog, a virágok, a zenekar, a helyszín, a díszítés, a meghívók....Sok munka vár még rám, hogy megszervezzem az esküvőnket.
- Szia Kicsim! - adtam egy puszit a páromnak.
- Szia! Merre jártál?
- Ruhát venni?
- Minek? Ne mondd, hogy nincs elég ruhád.
- Esküvői ruhát, te!
- És mikor láthatlak benne?
- Majd az oltárnál.
- Olyan soká?
- Hmmm. - bólogattam. - Szerintem meg kellene beszélnünk, hogy kiket hívjunk meg.
- Szerintem meg szexelnünk kéne.
- Nem vennéd egy kicsit komolyabban?!! Légyszíves.
- Oké. Ne haragudj.
- De szerintem ráér később is. Egyébként pont most hívott anya.
- Miért?
- Hogy menjünk el hozzájuk. Állítólag Lewis és Nicole is ott lesz.
- Mi? Minek?
- Tudod, hogy Lewis-al régóta barátok vagyunk és már nem egyszer volt ott nálunk és most anyuék úgy gondolták, hogy jó lenne, ha megint együtt lennénk.
- Rendben. - adtam meg magam.
- Három napra hívtak meg bennünket. - mondta kissé félve.
- Mi ez, pizsama parti? - emeltem fel a hangom.
- Nézd, tudom, hogy nem kedveled Nicole-t, de próbáld meg elviselni, kérlek. - nézett rám hatalmas bociszemekkel.
- Remélem azzal tisztában vagy, hogy nem fogok szexelni a szüleid házában.
- Ez most egy beleegyezés volt?!
- Igen! - csókoltam meg.
- Remélem nem gondoltad komolyan....
Nem válaszoltam, csak felálltam és elsétáltam egy elégedett mosollyal a arcomon, hadd rágódjon rajta egy kicsit. Elvégre ha már nekem is ki kell bírnom Nicole-al, neki is ki kell bírnia szex nélkül. Három nap nem olyan hosszú idő. Bár, ha pasi vagy, akkor az legalább egy évezred.
2013. május 26., vasárnap
53. rész: Lánykérés
- Nico! Te jó ég! Hagyd abba! - próbáltam leszedni Jens-ről a páromat, hozzáteszem nem túl sok sikerrel. - Szállj le róla!
Hiába próbáltam szóban és fizikailag is megakadályozni, Nico nem akarta abbahagyni. Habár Jens-t sem kell félteni, de Nico annyira dühös volt, hogy meg sem érezte, ha Jenson ütött.
Már mind a kettőjüknek vérzett orra, a szája, meg mindene. Végül Nico haverjai valahogy odakeveredtek és nagy nehezen szétszedték őket.
- Ha még egyszer Claire közelébe mész, nagyon megkeserülöd!
- Jól van Nico! - próbáltam nyugtatni. - Gyere, menjünk haza!
- Nem történt köztünk semmi! - válaszolt dühösen Jens. - Éppen ezt akartuk elmondani, amikor nekem estél.
- Gondolod, majd el is hiszem neked! Tudom,hogy még mindig szereted!
- Ha neki nem hiszel, akkor legalább nekem higgy! - szóltam közbe.
Egymás szemébe néztünk és láttam rajta, hogy fél.Fél attól, hogy elveszít és ezt nem tudta elviselni. Habár túl messzire ment, mindezt csak is azért tette, hogy tudjam, mennyire fontos vagyok neki.
- Gyere Kicsim! - fogtam meg a kezét.
Mikor hazaértünk leültettem a kanapéra, majd nem sokkal később a fürdőszobából jöttem ki, egy vizes törülközővel a kezemben. Megpróbáltam óvatosan letörölni róla, a vért, de állandóan mocorgott. Persze mindig az volt a kifogása, hogy fáj, amikor hozzáérek.
- Elég csúnyán elbántak veled. - próbáltam jobb kedvre deríteni.
- Micsoda? Az a senkiházi örülhet, ha nem kell kórházba mennie!
- Ne csináld! Már vége! Megverted, most már lépj túl rajta.
- Nem akartam neked fájdalmat okoz... Áúúúú...ni. Kicsit finomabban!
-Tudom és bocs. De már készen is vagyunk.
-Szeretlek! - csókolt meg.
Annyira dühös voltam rá, de nem tudtam neki ellenállni. Ráadásul talán így levezeti a maradék feszültséget és holnap már csak egy rossz emlék lesz, az ami az elmúlt hónapokban történt. Úgyhogy hagytam magam "elcsábítani"...
Másnap reggel arra keltem, hogy belesüt a nap a szemembe, ráadásul reggel 6-kor. Nico ebből persze semmit nem vett észre, és csak aludt tovább. Már nem is lepődök meg rajta.
Örülök neki, hogy kipiheni magát a tegnapi nap után, tényleg eléggé összecsaptak a feje fölött a hullámok.
Reggeli közben eszembe jutott, hogy még igazából sehogy sem állok a nyomozással és egy kicsit bele kellene húznom, nehogy még egyszer előforduljon ilyesmi. Igazából a képeken kívül, amit Nicole laptopján találtam, semmim sincs.
Reggeli után lementem egy kicsit kocogni, mikor összefutottam Seb-el.
-Szia! - köszönt rám.
-Szia! - öleltem meg, de gyorsan elhúzódtam, nehogy holnap már Seb-ről és rólam jelenjenek meg pletykák. - Mi járatban Monte Carlo-ban?
-PR-os cucc.
-Ahhha. Értem. Akkor hagylak dolgozni. Szia!
-Szia!
Az utca végén jutott eszembe, hogy Seb talán segíthetne nekem, de hiába kiabáltam neki, nem hallotta.
Az elkövetkező egy hétben csak arra tudtam gondolni, hogy hogyan tudnám csapdába csalni Nicole-t és Vivian-t. Már-már annyira belemerültem , hogy elhanyagoltam Nico-t, ami miatt azért éreztem egy kis bűntudatot, amire persze ő rá is tett egy lapáttal.
- Olyan régen szexeltünk!
- Kicsim egy órával ezelőtt is azt csináltuk.
- Nem, max én csináltam, te meg csak feküdtél és elmerültél a gondolataidban.
- Ez nem is igaz.
- De igen, és szeretném tudni, hogy mi lehet ennél fontosabb.
- Most úgy érzem, minta meg lennél sértődve.
- Meg is vagyok, egy hete nem csinálsz semmit, csak felkelsz az ágyból, leülsz a géped elé, esetleg hagyod, hogy megdugjalak, este meg még egy puszit sem kaptam. És most sem figyelsz rám.
- Jajj Kicsim! Álltam fel a gép elöl és ültem a ölébe. Van amivel ezt mind jóvá tehetném? - csókolgattam a nyakát.
- Nem is tudom. - tettette a sértődöttet.
- Nem?!! - haladtam egyre lejjebb.
Nem kellett több Nico-nak egyből, rám vetette magát...
2012. július 22.
A mezőny megérkezett a Német Nagydíj helyszínére, a mai napon elfog dőlni, hogy ki nyeri a futamot.
-Jó reggelt!
-Nincs semmi jó benne!
-Valaki rosszkedvűen ébredt ma reggel, de én tudom mit tehetek ez ellen. - ültem rá.
-Most nincs kedvem.
-Hűűű...valami tényleg nincs rendben veled. - másztam le róla.
-Csak aggódok!
-A verseny miatt? Nem kell aggódnod miatta. Elvégre ez a hazai futamod és a Mercedes-é is.
A versenyzők már a rajtrácson, amint a piros lámpák kialszanak elrajtol a mezőny...
- A 17. helyről nem is olyan rossz, hogy a 10. lettél. - próbáltam felvidítani a páromat, aki láthatóan ideges volt valami miatt.
- Nem! De lehetett volna jobb is.
- Mi a baj?
- Semmi! Arra gondoltam, hogy elmehetnénk vacsorázni. Mit szólsz hozzá?
- Rendben! Mikor?
-Legyen kilenc, addigra biztos végzek.
-Oké! - pusziltam meg. - Otthon várlak.
- Hogy is volt az az ajánlatod a desszerttel?
- Nem tudom, mire gondolsz! - nevettem.
- Mi lenne, ha most rögtön hazamennénk?
- Nem bírsz magaddal?
- Nem! Az az ajánlat nagyon felkeltette az érdeklődésemet.
Hiába próbáltam szóban és fizikailag is megakadályozni, Nico nem akarta abbahagyni. Habár Jens-t sem kell félteni, de Nico annyira dühös volt, hogy meg sem érezte, ha Jenson ütött.
Már mind a kettőjüknek vérzett orra, a szája, meg mindene. Végül Nico haverjai valahogy odakeveredtek és nagy nehezen szétszedték őket.
- Ha még egyszer Claire közelébe mész, nagyon megkeserülöd!
- Jól van Nico! - próbáltam nyugtatni. - Gyere, menjünk haza!
- Nem történt köztünk semmi! - válaszolt dühösen Jens. - Éppen ezt akartuk elmondani, amikor nekem estél.
- Gondolod, majd el is hiszem neked! Tudom,hogy még mindig szereted!
- Ha neki nem hiszel, akkor legalább nekem higgy! - szóltam közbe.
Egymás szemébe néztünk és láttam rajta, hogy fél.Fél attól, hogy elveszít és ezt nem tudta elviselni. Habár túl messzire ment, mindezt csak is azért tette, hogy tudjam, mennyire fontos vagyok neki.
- Gyere Kicsim! - fogtam meg a kezét.
Mikor hazaértünk leültettem a kanapéra, majd nem sokkal később a fürdőszobából jöttem ki, egy vizes törülközővel a kezemben. Megpróbáltam óvatosan letörölni róla, a vért, de állandóan mocorgott. Persze mindig az volt a kifogása, hogy fáj, amikor hozzáérek.
- Elég csúnyán elbántak veled. - próbáltam jobb kedvre deríteni.
- Micsoda? Az a senkiházi örülhet, ha nem kell kórházba mennie!
- Ne csináld! Már vége! Megverted, most már lépj túl rajta.
- Nem akartam neked fájdalmat okoz... Áúúúú...ni. Kicsit finomabban!
-Tudom és bocs. De már készen is vagyunk.
-Szeretlek! - csókolt meg.
Annyira dühös voltam rá, de nem tudtam neki ellenállni. Ráadásul talán így levezeti a maradék feszültséget és holnap már csak egy rossz emlék lesz, az ami az elmúlt hónapokban történt. Úgyhogy hagytam magam "elcsábítani"...
Másnap reggel arra keltem, hogy belesüt a nap a szemembe, ráadásul reggel 6-kor. Nico ebből persze semmit nem vett észre, és csak aludt tovább. Már nem is lepődök meg rajta.
Örülök neki, hogy kipiheni magát a tegnapi nap után, tényleg eléggé összecsaptak a feje fölött a hullámok.
Reggeli közben eszembe jutott, hogy még igazából sehogy sem állok a nyomozással és egy kicsit bele kellene húznom, nehogy még egyszer előforduljon ilyesmi. Igazából a képeken kívül, amit Nicole laptopján találtam, semmim sincs.
Reggeli után lementem egy kicsit kocogni, mikor összefutottam Seb-el.
-Szia! - köszönt rám.
-Szia! - öleltem meg, de gyorsan elhúzódtam, nehogy holnap már Seb-ről és rólam jelenjenek meg pletykák. - Mi járatban Monte Carlo-ban?
-PR-os cucc.
-Ahhha. Értem. Akkor hagylak dolgozni. Szia!
-Szia!
Az utca végén jutott eszembe, hogy Seb talán segíthetne nekem, de hiába kiabáltam neki, nem hallotta.
Az elkövetkező egy hétben csak arra tudtam gondolni, hogy hogyan tudnám csapdába csalni Nicole-t és Vivian-t. Már-már annyira belemerültem , hogy elhanyagoltam Nico-t, ami miatt azért éreztem egy kis bűntudatot, amire persze ő rá is tett egy lapáttal.
- Olyan régen szexeltünk!
- Kicsim egy órával ezelőtt is azt csináltuk.
- Nem, max én csináltam, te meg csak feküdtél és elmerültél a gondolataidban.
- Ez nem is igaz.
- De igen, és szeretném tudni, hogy mi lehet ennél fontosabb.
- Most úgy érzem, minta meg lennél sértődve.
- Meg is vagyok, egy hete nem csinálsz semmit, csak felkelsz az ágyból, leülsz a géped elé, esetleg hagyod, hogy megdugjalak, este meg még egy puszit sem kaptam. És most sem figyelsz rám.
- Jajj Kicsim! Álltam fel a gép elöl és ültem a ölébe. Van amivel ezt mind jóvá tehetném? - csókolgattam a nyakát.
- Nem is tudom. - tettette a sértődöttet.
- Nem?!! - haladtam egyre lejjebb.
Nem kellett több Nico-nak egyből, rám vetette magát...
2012. július 22.
A mezőny megérkezett a Német Nagydíj helyszínére, a mai napon elfog dőlni, hogy ki nyeri a futamot.
-Jó reggelt!
-Nincs semmi jó benne!
-Valaki rosszkedvűen ébredt ma reggel, de én tudom mit tehetek ez ellen. - ültem rá.
-Most nincs kedvem.
-Hűűű...valami tényleg nincs rendben veled. - másztam le róla.
-Csak aggódok!
-A verseny miatt? Nem kell aggódnod miatta. Elvégre ez a hazai futamod és a Mercedes-é is.
A versenyzők már a rajtrácson, amint a piros lámpák kialszanak elrajtol a mezőny...
- A 17. helyről nem is olyan rossz, hogy a 10. lettél. - próbáltam felvidítani a páromat, aki láthatóan ideges volt valami miatt.
- Nem! De lehetett volna jobb is.
- Mi a baj?
- Semmi! Arra gondoltam, hogy elmehetnénk vacsorázni. Mit szólsz hozzá?
- Rendben! Mikor?
-Legyen kilenc, addigra biztos végzek.
-Oké! - pusziltam meg. - Otthon várlak.
Remélem, tetszeni fog Nico-nak a ruhám és nem fogja túl kihívónak találni.
-Szi...Wooww! Gyönyörű vagy!
-Köszönöm!
Egy pár másodpercig csak álltunk és néztük egymást. Láthatóan tetszett a ruhám Nico-nak, de mégis olyan volt, mintha észre sem vette volna. Egész nap olyan furcsa volt, remélem nincs semmi baj.
- Mehetünk? - törtem meg végül a csendet.
- Persze! Gyere! - fogta meg a derekam.
Az biztos, hogy Nico soha nem aprózza el, amikor vacsorázni visz, de ez eddig mindenen túl tesz. Az egész étterem hatalmas fényárban úszik.
-Mr. Rosberg! -szólította meg a pincér. - Az asztaluk. Kérem kövessenek.
A pincér odavezetett minket az asztalunkhoz, ami az ablak mellett volt, amin keresztül látszott egy gyönyörű vízesés, ami gyönyörűen ki volt világítva.
-Ez gyönyörű!
-Igen, az! - felelte feszülten.
- Minden rendben?
- Persze! Csak éhes vagyok!
Nico egész idő alatt furcsán viselkedett, de nagyon aranyosan megpróbálta elrejteni,hogy mennyire ideges. Csak tudnám miért!
- Tudod, nekem van egy ötletem a desszertre. - simogattam a kezét.
- Igen? És mi az?
Érezhető volt a hangján, hogy egy kicsit kezd feloldódni.
- Az meglepetés!
- Nekem is van egy meglepetésem.
- Tényleg? És mi az?
Nico erőt vett magán és letérdelt elém. Elővett egy kis ékszeres dobozt, amitől olyan izgatott lettem, hogy majd kiugrottam a bőrömből, de még éppen vissza tudtam fogni magam. Mikor kinyitotta a dobozt, elállt a lélegzetem.
- Claire! Leszel a feleségem?
- Igen! - ugrottam a nyakába és megcsókoltam. - Nem hiszem el, hogy ezért voltál ideges egész nap. - folytak a könnyeim a boldogságtól.
- Azok után, amiken keresztül mentünk és ahogy viselkedtem, azt hittem, hogy nemet mondasz.
- De mégis megkérdezted.
- Bíztam benne, hogy ennek ellenére is ugyanúgy szeretsz,mint ahogyan én téged.
- Igen! Szeretlek! De most már tényleg megtartjuk azt az esküvőt!
- Megígérem! - csókolt meg.
- Nem tudom, mire gondolsz! - nevettem.
- Mi lenne, ha most rögtön hazamennénk?
- Nem bírsz magaddal?
- Nem! Az az ajánlat nagyon felkeltette az érdeklődésemet.
A "desszert" méltó befejezése volt ennek az éjszakának...
2013. április 28., vasárnap
52.rész: VS./2
- Drágám ígérd meg, hogy nem csinálsz ilyet többet. - simogattam a mellkasát.
- Miért véded ennyire?
- Én nem őt védem , hanem téged féltelek.
- Tudok vigyázni magamra.
- Tudom, de nem akarok semmilyen cirkuszt a sajtóban. És azt sem akarom, hogy téged lefoglaljanak amik az újságban szerepelnek. - simogattam az arcát.
- Engem most csak egy dolog foglal le... - fordult rám.
- Micsoda? - mosolyogtam.
- Az ami kb. 5 perce is. - csókolgatta a nyakamat.
- Te nem bírsz magaddal ugye?!
A következő napokban szó szerint semmit nem történt, Nico lement edzeni, én pedig vagy vásároltam, vagy otthon unatkoztam. Egy idő után már kezdett elegem lenni, hogy Nico szinte haza se jár, ezért gondoltam egyet és lementem hozzá.
- Szia! Segíthetek? - kérdezte egy ismeretlen hang a hátam mögül.
- Öööhh...igen, igazából Nico-t keresem. - fordultam meg.
- Mindjárt jön.
- Oké!
- Honnan ismered?
- Ő a barátom. És te...
- Claire! - szakított félbe Nico.
- Szia Kicsim! - üdvözöltem egy csókkal.
- Khmm... - zavart meg minket az ismereten srác.
- Óóó...bocs. Ő itt a személyi edzőm, Tim.
- A személyi kicsoda? - értetlenkedtem. - És mi lett Tommy-val?
- Ha közbeszólhatnék... - próbálkozott Tim.
- Te maradj ki ebből! Csak azért cserélted le Tommy-t, mert jóban van Jens-el. - fordultam a párom felé.
- Na látod ebben nincs igazad! Azért cseréltem le, mert már nem volt jó köztünk az összhang, nem igazán értettük meg egymást.
- Talán jobb lesz, ha én most megyek. - szólt közbe Tim.
- Ismerlek Nico Rosberg! Féltékeny vagy, hozzá tenném, teljesen alaptalanul, de akkor is, nem látsz tovább az orrodnál. Megfogadtam, hogy megváltozok és mindent megteszek azért, hogy boldoggá tegyelek. De te vagy az, aki keresztbe tesz nekem. Rászolgáltam a bizalmatlanságra, nem tagadom, de arra nem, hogy semmibe vegyél és meg se halld, amit mondok neked.
Annyira dühös vagyok rá, ez nem lehet igaz! Miért kell ilyen hülyén viselkedni? Szegény Jenson nem is tud erről az egészről. A pasik teljesen meghülyülnek ilyenkor. Ha csak egyszer figyelne arra, amit mondok....de nem, megy a saját feje után.
- Szia! - lépett be az ajtón a párom.
- Szia! - pusziltam meg.
- Csak puszi?!
-A mai viselkedésed után ne is várj többet.
-Milyen vi...te meg miről beszélsz? Megmondtam, hogy nem vagyok féltékeny...
- Legalább magadnak ne hazudj Nico - vágtam közbe. - Én szeretlek, és olyan aranyos vagy, mikor féltékenykedsz, de ezúttal túl messzire mentél.
-Mégis mit akarsz, mit tegyek?
- Próbálj meg bízni bennem! - öleltem át a derekát.
- Én bízok...
- Nem. - tettem a szájára az ujjam. Nem bízol. De én ettől függetlenül is szeretlek. - csókoltam meg.
A mai veszekedésünk után nem is szóltunk egymáshoz. Eléggé megbántott azzal, ahogyan viselkedik és ezt most nem fogja csak úgy jóvá tenni. Nekem több kell. Nico-nak is tennie kell a kapcsolatunkért, hiába küzdök, ha ő nem áll mellém.
Reggel lementem futni, mikor összefutottam Jess-el. Leálltunk egy kicsit beszélgetni, megkérdeztem tőle, hogy Jens esetleg tud-e valamit a képekről. Azt mondta, hogy nem viszont feltűnt neki, hogy Nico furcsán viselkedik mostanság.
- Kérhetnék egy szívességet? - kérdeztem.
- Persze!
- Szeretnék beszélni Jens-el, szeretném neki megmutatni a képeket, kíváncsi vagyok, hogy ő mit szól hozzá.
- Most még itthon van, ha van kedved gyere fel, de egyébként milye képekről van szó?
- Jenson-el beszélgettem a múltkor a kikötőben és valaki lefényképezett és pont egy olyan képet rakott be az újságba, amin úgy tűnik, mintha meg akarnám csókolni.
- Jobb less, ha ezt akkor elrendezitek. Gyere!
Felmentünk a lakásba. Jenson épp a kanapén ült és újságot olvasott. Leültem mellé és elmondtam neki az egész történetet, hogy Nico miért viselkedik olyan furcsán, és hogy ami a versenyen történt az igazából nem is volt baleset. Megmutattam neki a képet, ami elég váratlanul érte, mivel eddig még nem is látta. Nem is tudta, hogy valaki figyelt bennünket.
- Ezt nem is értem! Nico joggal lehet dühös!
- Igen, de nem hisz nekem. Vagy ha hisz is elég furcsán mutatja ki, még Tommy-t is kirúgta.
- Nem!
- De igen...
-Jenson! Félek, hogy ennek nem lesz jó vége. Kérlek, segíts!
Jenson-nel együtt elindultunk, hogy megkeressük Nico-t, d ő éppen velünk jött szembe és nem tűnt túl boldognak. Sőt úgy tűnt, mint aki egyenesen Jenson felé tart.
-Nico! - próbáltam visszatartani, de nem tudtam.
Amint Jenson-hez ért, abban a pillanatban behúzott neki egyet.
- Miért véded ennyire?
- Én nem őt védem , hanem téged féltelek.
- Tudok vigyázni magamra.
- Tudom, de nem akarok semmilyen cirkuszt a sajtóban. És azt sem akarom, hogy téged lefoglaljanak amik az újságban szerepelnek. - simogattam az arcát.
- Engem most csak egy dolog foglal le... - fordult rám.
- Micsoda? - mosolyogtam.
- Az ami kb. 5 perce is. - csókolgatta a nyakamat.
- Te nem bírsz magaddal ugye?!
A következő napokban szó szerint semmit nem történt, Nico lement edzeni, én pedig vagy vásároltam, vagy otthon unatkoztam. Egy idő után már kezdett elegem lenni, hogy Nico szinte haza se jár, ezért gondoltam egyet és lementem hozzá.
- Szia! Segíthetek? - kérdezte egy ismeretlen hang a hátam mögül.
- Öööhh...igen, igazából Nico-t keresem. - fordultam meg.
- Mindjárt jön.
- Oké!
- Honnan ismered?
- Ő a barátom. És te...
- Claire! - szakított félbe Nico.
- Szia Kicsim! - üdvözöltem egy csókkal.
- Khmm... - zavart meg minket az ismereten srác.
- Óóó...bocs. Ő itt a személyi edzőm, Tim.
- A személyi kicsoda? - értetlenkedtem. - És mi lett Tommy-val?
- Ha közbeszólhatnék... - próbálkozott Tim.
- Te maradj ki ebből! Csak azért cserélted le Tommy-t, mert jóban van Jens-el. - fordultam a párom felé.
- Na látod ebben nincs igazad! Azért cseréltem le, mert már nem volt jó köztünk az összhang, nem igazán értettük meg egymást.
- Talán jobb lesz, ha én most megyek. - szólt közbe Tim.
- Ismerlek Nico Rosberg! Féltékeny vagy, hozzá tenném, teljesen alaptalanul, de akkor is, nem látsz tovább az orrodnál. Megfogadtam, hogy megváltozok és mindent megteszek azért, hogy boldoggá tegyelek. De te vagy az, aki keresztbe tesz nekem. Rászolgáltam a bizalmatlanságra, nem tagadom, de arra nem, hogy semmibe vegyél és meg se halld, amit mondok neked.
Annyira dühös vagyok rá, ez nem lehet igaz! Miért kell ilyen hülyén viselkedni? Szegény Jenson nem is tud erről az egészről. A pasik teljesen meghülyülnek ilyenkor. Ha csak egyszer figyelne arra, amit mondok....de nem, megy a saját feje után.
- Szia! - lépett be az ajtón a párom.
- Szia! - pusziltam meg.
- Csak puszi?!
-A mai viselkedésed után ne is várj többet.
-Milyen vi...te meg miről beszélsz? Megmondtam, hogy nem vagyok féltékeny...
- Legalább magadnak ne hazudj Nico - vágtam közbe. - Én szeretlek, és olyan aranyos vagy, mikor féltékenykedsz, de ezúttal túl messzire mentél.
-Mégis mit akarsz, mit tegyek?
- Próbálj meg bízni bennem! - öleltem át a derekát.
- Én bízok...
- Nem. - tettem a szájára az ujjam. Nem bízol. De én ettől függetlenül is szeretlek. - csókoltam meg.
A mai veszekedésünk után nem is szóltunk egymáshoz. Eléggé megbántott azzal, ahogyan viselkedik és ezt most nem fogja csak úgy jóvá tenni. Nekem több kell. Nico-nak is tennie kell a kapcsolatunkért, hiába küzdök, ha ő nem áll mellém.
Reggel lementem futni, mikor összefutottam Jess-el. Leálltunk egy kicsit beszélgetni, megkérdeztem tőle, hogy Jens esetleg tud-e valamit a képekről. Azt mondta, hogy nem viszont feltűnt neki, hogy Nico furcsán viselkedik mostanság.
- Kérhetnék egy szívességet? - kérdeztem.
- Persze!
- Szeretnék beszélni Jens-el, szeretném neki megmutatni a képeket, kíváncsi vagyok, hogy ő mit szól hozzá.
- Most még itthon van, ha van kedved gyere fel, de egyébként milye képekről van szó?
- Jenson-el beszélgettem a múltkor a kikötőben és valaki lefényképezett és pont egy olyan képet rakott be az újságba, amin úgy tűnik, mintha meg akarnám csókolni.
- Jobb less, ha ezt akkor elrendezitek. Gyere!
Felmentünk a lakásba. Jenson épp a kanapén ült és újságot olvasott. Leültem mellé és elmondtam neki az egész történetet, hogy Nico miért viselkedik olyan furcsán, és hogy ami a versenyen történt az igazából nem is volt baleset. Megmutattam neki a képet, ami elég váratlanul érte, mivel eddig még nem is látta. Nem is tudta, hogy valaki figyelt bennünket.
- Ezt nem is értem! Nico joggal lehet dühös!
- Igen, de nem hisz nekem. Vagy ha hisz is elég furcsán mutatja ki, még Tommy-t is kirúgta.
- Nem!
- De igen...
-Jenson! Félek, hogy ennek nem lesz jó vége. Kérlek, segíts!
Jenson-nel együtt elindultunk, hogy megkeressük Nico-t, d ő éppen velünk jött szembe és nem tűnt túl boldognak. Sőt úgy tűnt, mint aki egyenesen Jenson felé tart.
-Nico! - próbáltam visszatartani, de nem tudtam.
Amint Jenson-hez ért, abban a pillanatban behúzott neki egyet.
2013. április 27., szombat
Új blog
Sziasztok! Elkezdtem egy másik történetet, ami szintén az F1-ről szól. Remélem, hogy tetszeni fog és ezt is ugyanúgy olvasni fogjátok, mint ezt.
Jó olvasást! Puszi <3
http://liveyourlifeinthef1.blogspot.hu/
Jó olvasást! Puszi <3
http://liveyourlifeinthef1.blogspot.hu/
2013. március 30., szombat
51.rész: VS./1
Hiába próbálkozok, nem tudok elaludni, csak forgolódok. Nem akarom felébreszteni Nico-t, lehet jobb lesz, ha kimegyek és járok egyet.
Óvatosan felkeltem az ágyból, halkan kinyitottam az ajtót és a folyosón keresztül a szálloda előtti parkba mentem, gondoltam,itt kitisztíthatom a fejem.
Amint a parkban sétáltam rájöttem, hogy életem legnagyobb hibáját követtem el.
Elvégre Nico kap egy olyan levelet, amiben az áll, hogy Jenson és én találkozni fogunk, erre pedig az éjszaka középen "kiszökök" a szállodai szobából.
Úgy siettem vissza, ahogy csak tudtam, és bíztam benne, hogy Nico nem vette észre, hogy eltűntem.
Szerencsére mikor visszaértem Nico aludt. Remélem, hogy reggel minden megoldódik...
Jó reggelt Édes! - csókoltam meg a páromat ,aki a reggeliző asztalnál olvasta az újságját.
- Aha.
- Látom, hogy valami bánt. Tegnap nem beszéltük meg, de szerintem ezen túl kell esnünk.
- Engem csak egyetlen dolog érdekel. Mégpedig, hogy hova osontál az éjszaka közepén.
Micsoda? Észrevette! Ez nem lehet igaz! Ez csak valami rossz álom, először a levél,most meg ez.
- Lementem sétálni.
- Sétálni, hát hogyne! Mondd te teljesen hülyének nézel!
- Nem! Miért mondod ezt? Mit tettem, amiért így viselkedsz velem?
- Bárcsak tudnék hinni neked.
- Nico! Mondd meg miért nem tudsz. Én szeretlek. Kérlek. - fogtam meg a kezét.
- Hazudtál! Hazudtál nekem, pedig megígérted!
Odasétált a bőröndhöz és kivette belőle a levelet.
- Azt mondtad, hogy ami az újságban szerepel, az csak kitaláció. - dobta elém a levelet. - Én hülye azt hittem, hogy megváltoztál!
- Ez csak valami rossz tréfa lehet! Nico hinned kell nekem.
- Sajnálom.
Ezt nem tudom elhinni, ez egy övön aluli ütés volt. Most nekem kell lépnem. Nem hagyhatom, hogy Nico és közém álljanak.
A következő napokban nem történt semmilyen változás. Nico még mindig nem szólt hozzám, én meg ráhagytam, hogy egy kicsit lenyugodjon. Lassan eljött a versenyhétvége. Ez lesz a legnehezebb része, remélem, hogy nem lesz semmi a két srác között.
Eljött a verseny napja, eddig minden rendben ment, leszámítva, hogy Nico minden egyes alkalommal,mikor ránézett az exemre, a szemével ölni tudott volna.
- Drágám nyugodj meg. - simogattam a karját.
- Legszívesebben megölném.
- Tudom Szívem. De láthattad, hogy bármi is állt a levélben, az nem igaz. El sem mentem mellőled, mert téged szeretlek és tudom, hogy legbelül tisztában vagy vele.
- De akkor miért írta azt a levelet?
- Most ne ezzel törődj! Csak arra koncentrálj, hogy megnyerd a futamot.
- De...
- Csss!Készülődj...
A versenyzők a felvezető kör végén járnak, most állnak fel a rajtrácsra. A szememmel végig Nico-t követem, az első fontos dolog, hogy épségben ússza meg a rajtot.
Kialszanak a piros lámpák, a versenyzők elrajtolnak...
Szerencsére Nico-val eddig minden rendben,a tizedik körben járunk és a 4. helyen halad.
A verseny felénél Jenson a 3. és Nico a 4.
Nico egyre közeledik Jens felé, már nincs 1 másodperc közöttük. Első próbálkozásra nem sikerült megelőznie, a DRS zóna végén csak közelebb került.
A következő körben nem várja meg a DRS zónát, hanem a pálya közepén előzni próbál. Kerék a keréken, Jenson tudja tartani, az egyik kanyarban ő van kedvezőbb pozícióban, míg a másikban Nico.
Össze fognak érni, biztos vagyok benne, hogy kiütik egymást.
Nico-nak most sikerült megelőzni Jens-t, de Jenson nem adja fel, visszatámad.
De Nico erősen védekezik, sőt, túl erősen, annyira, hogy...ez nem lehet igaz! Összeütköztek! Jens-nek az első szárnya sérült, Nico defektet kapott. Mindkettőjüknek szerencséje volt, mert közel van a box ahhoz a szakaszhoz, ahol a baleset történt.
Ilyen nincs, ezért biztos meg fogják büntetni Nico-t.
A versenyt Seb nyerte meg, Nico pedig a 4.lett.
Amíg Nico a versenybíráknál volt én azon gondolkoztam, hogy mégis mit mondjak. Miért kellet ezt tenni? Jaj, Nico...
- Drágám! Hogy vagy? - öleltem át a derekát.
- Hogy kéne lennem?!
- Mit mondtak?
- Semmit. Versenybaleset volt.
- De ez nem igaz, ugye?
- Nem tudom miről beszélsz.
- Miért csináltad?
- Hogy megvédjem, ami az enyém.
- Én a tied vagyok anélkül is, ha nem intézel el mindenkit, aki csak rám néz.
- Szeretlek Claire, és nem foglak még egyszer elveszíteni. - csókolt meg.
Végre úgy érzem, hogy visszakaptam a férfit, akit szeretek. De mégsem érzem túl jól magam, ezentúl mindig nekimegy majd a pályán? Biztos vagyok benne, hogy Nico ezt nem zárta, remélem, hogy nem csinál semmi hülyeséget.
Óvatosan felkeltem az ágyból, halkan kinyitottam az ajtót és a folyosón keresztül a szálloda előtti parkba mentem, gondoltam,itt kitisztíthatom a fejem.
Amint a parkban sétáltam rájöttem, hogy életem legnagyobb hibáját követtem el.
Elvégre Nico kap egy olyan levelet, amiben az áll, hogy Jenson és én találkozni fogunk, erre pedig az éjszaka középen "kiszökök" a szállodai szobából.
Úgy siettem vissza, ahogy csak tudtam, és bíztam benne, hogy Nico nem vette észre, hogy eltűntem.
Szerencsére mikor visszaértem Nico aludt. Remélem, hogy reggel minden megoldódik...
Jó reggelt Édes! - csókoltam meg a páromat ,aki a reggeliző asztalnál olvasta az újságját.
- Aha.
- Látom, hogy valami bánt. Tegnap nem beszéltük meg, de szerintem ezen túl kell esnünk.
- Engem csak egyetlen dolog érdekel. Mégpedig, hogy hova osontál az éjszaka közepén.
Micsoda? Észrevette! Ez nem lehet igaz! Ez csak valami rossz álom, először a levél,most meg ez.
- Lementem sétálni.
- Sétálni, hát hogyne! Mondd te teljesen hülyének nézel!
- Nem! Miért mondod ezt? Mit tettem, amiért így viselkedsz velem?
- Bárcsak tudnék hinni neked.
- Nico! Mondd meg miért nem tudsz. Én szeretlek. Kérlek. - fogtam meg a kezét.
- Hazudtál! Hazudtál nekem, pedig megígérted!
Odasétált a bőröndhöz és kivette belőle a levelet.
- Azt mondtad, hogy ami az újságban szerepel, az csak kitaláció. - dobta elém a levelet. - Én hülye azt hittem, hogy megváltoztál!
- Ez csak valami rossz tréfa lehet! Nico hinned kell nekem.
- Sajnálom.
Ezt nem tudom elhinni, ez egy övön aluli ütés volt. Most nekem kell lépnem. Nem hagyhatom, hogy Nico és közém álljanak.
A következő napokban nem történt semmilyen változás. Nico még mindig nem szólt hozzám, én meg ráhagytam, hogy egy kicsit lenyugodjon. Lassan eljött a versenyhétvége. Ez lesz a legnehezebb része, remélem, hogy nem lesz semmi a két srác között.
Eljött a verseny napja, eddig minden rendben ment, leszámítva, hogy Nico minden egyes alkalommal,mikor ránézett az exemre, a szemével ölni tudott volna.
- Drágám nyugodj meg. - simogattam a karját.
- Legszívesebben megölném.
- Tudom Szívem. De láthattad, hogy bármi is állt a levélben, az nem igaz. El sem mentem mellőled, mert téged szeretlek és tudom, hogy legbelül tisztában vagy vele.
- De akkor miért írta azt a levelet?
- Most ne ezzel törődj! Csak arra koncentrálj, hogy megnyerd a futamot.
- De...
- Csss!Készülődj...
A versenyzők a felvezető kör végén járnak, most állnak fel a rajtrácsra. A szememmel végig Nico-t követem, az első fontos dolog, hogy épségben ússza meg a rajtot.
Kialszanak a piros lámpák, a versenyzők elrajtolnak...
Szerencsére Nico-val eddig minden rendben,a tizedik körben járunk és a 4. helyen halad.
A verseny felénél Jenson a 3. és Nico a 4.
Nico egyre közeledik Jens felé, már nincs 1 másodperc közöttük. Első próbálkozásra nem sikerült megelőznie, a DRS zóna végén csak közelebb került.
A következő körben nem várja meg a DRS zónát, hanem a pálya közepén előzni próbál. Kerék a keréken, Jenson tudja tartani, az egyik kanyarban ő van kedvezőbb pozícióban, míg a másikban Nico.
Össze fognak érni, biztos vagyok benne, hogy kiütik egymást.
Nico-nak most sikerült megelőzni Jens-t, de Jenson nem adja fel, visszatámad.
De Nico erősen védekezik, sőt, túl erősen, annyira, hogy...ez nem lehet igaz! Összeütköztek! Jens-nek az első szárnya sérült, Nico defektet kapott. Mindkettőjüknek szerencséje volt, mert közel van a box ahhoz a szakaszhoz, ahol a baleset történt.
Ilyen nincs, ezért biztos meg fogják büntetni Nico-t.
A versenyt Seb nyerte meg, Nico pedig a 4.lett.
Amíg Nico a versenybíráknál volt én azon gondolkoztam, hogy mégis mit mondjak. Miért kellet ezt tenni? Jaj, Nico...
- Drágám! Hogy vagy? - öleltem át a derekát.
- Hogy kéne lennem?!
- Mit mondtak?
- Semmit. Versenybaleset volt.
- De ez nem igaz, ugye?
- Nem tudom miről beszélsz.
- Miért csináltad?
- Hogy megvédjem, ami az enyém.
- Én a tied vagyok anélkül is, ha nem intézel el mindenkit, aki csak rám néz.
- Szeretlek Claire, és nem foglak még egyszer elveszíteni. - csókolt meg.
Végre úgy érzem, hogy visszakaptam a férfit, akit szeretek. De mégsem érzem túl jól magam, ezentúl mindig nekimegy majd a pályán? Biztos vagyok benne, hogy Nico ezt nem zárta, remélem, hogy nem csinál semmi hülyeséget.
2013. március 28., csütörtök
2013. március 16., szombat
50. rész: A történelem ismétli önmagát
El sem tudtam képzelni, hogy mit akarhatnak tőlem.Nem is értem,hogy mért kell ez, de ha ők így akarnak játszani, akkor legyen. Nem hagyom, hogy közénk álljanak, kerüljön bármibe is.
Elnézve a képeket, tényleg van néhány félreérthető kép,de ez nem jelent semmit.
Hallom, ahogy fordul a kulcs a zárban, biztos Nico az. Gyorsan kivettem a kártyát és eldugtam, éppen sikerült, mielőtt belépett volna az ajtón...
-Szia! - üdvözöltem egy csókkal.
-Szia!Milyen napod volt? - kérdezte kissé bánatosan.
-Még mindig haragszol ugye?
-Nem akarok erről beszélni.
-Oké! - ültem az ölébe.
-Mit keres itt a fényképezőm?
A francba a fényképezőt nem tudtam eldugni, most mit csináljak?! Azt mégsem mondhatom neki, hogy azért kellett, mert ki akarom deríteni, miben sántikál az ex-csajod.
-Ööö...ezt...meglepetésnek szántam, mert tudom,hogy ez a gép nem csak fényképező, hanem kamera is egyben és gondoltam, hogy esetleg kicsit izgalmasabbá tehetnénk az együttlétet...
-Ööö...hát ööö...,ezt most értsem úgy, hogy nem elég izgalmas velem az ágyban? - tettette a felháborodottat.
-Én ezt nem mondtam...
-Na megállj csak! - döntött hanyatt az ágyon...
Egy biztos, kamerával, vagy anélkül elképesztő a szex vele. Boldog vagyok , hogy Nicoval lehetek és ezt senki nem teheti tönkre. Csendben felkeltem az ágyból, nehogy felébresszem a mellettem alvó barátomat, felöltöztem és Lewis lakása felé vettem az irányt, mivel tudtam, hogy Nicole most itt van vele. Elmentem a lakáshoz, egy fél óra múlva Lewis jött ki futni. Elbújtam, hogy ne vegyen észre. Miután már látó távolságon kívül volt, felmentem, bekopogtam, de senki nem nyitott ajtót. Gondoltam ez a legjobb alkalom,hogy egy kicsit körülnézzek odabent.
Kiskoromban sokat gyakoroltam a zárak feltörését,és még mindig ment. Óvatosan körülnéztem, nehogy valaki mégis csak itt legyen. Bementem a hálószobába, átnéztem az összes fiókot, de semmi...
Már majdnem feladtam, mikor megláttam a laptopot a kávézó asztalon. Bekapcsoltam, de kérte a jelszót, így nem tudtam belépni...
Francba!Pedig már majdnem megvolt a kirakós első darabja...Valahogy fel kell törnöm, mi lehet a jelszó??Talán a születési dátum...nem, kedvenc állat...nem, Lewis születési dátuma...nem!Ez nem lehet igaz! Mégis mi lehet a jelszó?? 1,2,3,4,5...ez sem, jelszó...igen! Úristen,ekkora hülyét, az a jelszava, hogy jelszó?!! Hát erre nem is gondoltam volna, csak elkeseredésemben írtam be, na de mindegy is. Nézzük csak mi van itt.
Képek...személyes...nem,ebbe csak Lewisról, meg róla van kép, kedvencek...ez sem. Az biztos, hogy nem adhatott neki túl szembe tűnő címet..fontos...ez az!!
Amint megnyitottam tele volt a mappa a kikötőbeli képekkel, sőt régebbi képek is voltak benne rólam és Jens-ről.Gyorsan lementettem a telefonomra a képeket, visszatettem a laptopot, becsuktam a ajtót és amilyen gyorsan csak tudtam, eltűntem onnan.
Mikor visszaértem Nico még aludt, aminek örültem, így legalább nem kell magyarázkodnom neki.
Bekapcsoltam a laptopom és rámentettem a képeket. Már csak azt kellene kitervelnem, hogy hogyan járjak túl az eszükön. De ezt majd holnap kitalálom, most fontosabb dolgom is van...
-Jó reggelt álomszuszék! Hasadra süt a nap!
-Hány óra? - kérdezte kómásan.
-Felkelés idő van, gyere.
-Hová?
-A héten lesz a következő futam és gondoltam hamarabb elmehetnénk a helyszínre.
-Miért?
-Az meglepi.
-Bahrein-ben az a meglepi, ha nem támadnak meg.
-Jajj, de morci valaki. - feküdtem rá.
-Csókolj meg!
-Ne is álmodj róla, amíg nem vagy hajlandó megmozdulni.
-Azt akarod, hogy mozduljak meg?!
-Azt.
-Oké, te akartad!
Egy határozott mozdulattal maga alá fordított. Be kell vallanom, hogy én nem erre gondoltam, de ez is megteszi. Éreztem, hogy az ajka végigsiklik rajtam. Egy pillanat alatt elöntött a forróság, bárcsak soha ne érne véget ez a pillanat...
- Siess már! - szólt rám Nico. - A repülő nem fog rád várni!
- Most mit vagy úgy oda?! Ez egy magánrepülő!
- Szívem, ha rajtad múlna holnap se indulnánk el.
- Most úgy teszek, mintha megsem hallottam volna.
- Pedig ez az igazság.
- Most miért vagy ilyen undok?
Nem értettem,hogy miért viselkedik így, de nem akartam rátenni még egy lapáttal, inkább ráhagytam.
- Egész úton csendben voltál. - próbáltam beszélgetést kezdeményezni.
- Lezuhanyzom.
Egyszerűen nem értem miért ilyen velem. Semmi rosszat nem tettem. Talán rájött,hogy Lewis-nál jártam, lehet, hogy azt hiszi, vele kavarok. Az nem lehet, beszélt volna nekem róla, biztos vagyok benne, hogy kérdőre vont volna.
Már majdnem kipakoltam mindkét bőröndöt,mikor Nico bőröndjének belső zsebében találtam egy levelet. Hallottam, hogy még folyik a víz, így volt időm elolvasni. Nagy meglepetésemre a levél nekem szólt és Jenson írta, legalábbis a feladóhoz ez volt írva, de nem az ő kézírása volt. Amint elolvastam a levelet egyből világossá vált, hogy Nico miért viselkedik így.
Drága Claire,
"Tudom, hogy nem akarod, hogy Nico megtudja mi van köztünk. Éppen ezért találkozzunk a következő versenyhelyszínen, ott feltűnés nélkül egymáséi lehetünk."
Jenson
Gyorsan visszatettem a levelet, nehogy Nico rájöjjön, hogy tudok róla.
Ezt nem tudom elhinni, mindent elkövetnek, hogy ne legyek boldog.
- Tudni akarom, hogy mit tettem, amiért haragszol rám.
Ahelyett, hogy válaszolt volna inkább felhangosította a TV-t, ezzel is jelezve, hogy nem érdeklem.
- Oké! Ha nem akarsz beszélni, akkor szexeljünk! - ültem rá.
- Nem látom a TV-t.
- Haha! Nagyon vicces vagy! - kezdtem el csókoltatni a nyakát.
- Én komolyan beszéltem. - dobott le magáról.
- Akkor mondd meg mi bajod van!
- Mi lenne, ha csak egyszer kussolnál! Tudod mit, inkább szexeljünk, úgy legalább betudom fogni a szád.
- Tudod mit, ehhez semmi kedvem, inkább aludjunk és majd holnap megbeszéljük.
Hiába próbáltam, nem tudtam elaludni, egyszerűen ez túl sok volt nekem egy napra...
2013. január 1., kedd
49. rész: Bizalom
Az órámra pillantok. Te jó ég! Már rég ott kellene lennem egy fotózáson. A fotózás nyolckor kezdődött, most pedig háromnegyed kilenc.A telefonomon 5 nem fogadott hívás és 8 üzenet jelent meg.
Te jó ég, a menedzserem ki fog nyírni! Ezt nem hiszem el, miért nem keltett fel Nico. Ezután ért a felismerés, hogy Nico nincs is itt, és minek is ébresztett volna, hiszen nem is mondtam neki, hogy ma dolgom van. Igazából semmiről sem beszéltünk, csak szexeltünk, meg kajáltunk.
Gyorsan felöltöztem, rendbe raktam a hajam - viszonylag -, és már rohantam is a kikötőbe a fotózás helyszínére.
-Majdnem egy órát késtél! - szólt oda Todd, a menedzserem.
-Tudom, és ne haragudj, de...
-De mi?
-....elaludtam.
-Most már mindegy, a stylist már vár, és a sminkes is készen áll. Siess hozd rendbe magad, a képeknek tökéletesnek kell lenniük.
A fotózás órákon át tartott, nem tudom, miért volt ennyire hosszú, de mindegy. Már vége. Végre visszamehetek az én imádott pasimhoz.Remélem, hogy Nico nem aggódik értem. A telefonomra pillantok, de a kijelzőn nincs se nem fogadott hívás, se üzenet. Őszintén szólva ez egy kicsit aggaszt, de mivel én sem kerestem egész nap, ezért úgy gondolom, hogy ha később sem találkozunk, akkor felhívom.
Éppen visszafele tartottam a lakásba, mikor nekimentem valakinek. Beismerem, hogy az én hibámból történt mivel a telefonommal babráltam és nem figyeltem.
-Elnézést! - mondtam, de nem néztem fel.
Ó...a francba! A táskám ott maradt a kikötőben. Visszasietek, hogy megkeressem és szerencsémre meg is találtam.De ekkor már megint olyasmi történt, ami egyáltalán nem jó jel...
-Régen láttalak. - hallom, hogy valaki köszön,hátam mögül jött a hang, amit egyből felismertem.
-És is. - feleltem, de nem fordultam meg.
-Nézd, tudom, ami történt megtörtént, és én szeretném, ha barátok lehetnénk megint. A kapcsolatunk, olyan kusza volt, hogy tudtuk, nem lesz jövője.
-Jenson! Én nem akarok többé találkozni veled.
-Mi?Miért? - hallatszódik,hogy össze van zavarodva.
-Mert már nem szeretlek!
-Nem hiszek neked! Fordulj meg....és úgy mondd a szemembe.
Erőt vettem magamon, amire nagyon nagy szükségem volt, hiszen, amit mondtam az nem volt igaz, vagyis nem tudodm, mivel Jens-el már régen nem találkoztunk és nem tudom én hogyan érzek iránta, és ő hogyan érez irántam.
Lassú, határozott léptekkel léptem oda elé, megálltam, a szemébe néztem, és...
Egy hang sem jött ki a számon, amint a szemébe néztem, úgy éreztem, hogy talán, mégis...,de ezt a gondolatot elhessegettem magamtól. Én Nico-t szeretem, és most nem fogok neki csalódást okozni.
-Nagyon meggyőző! - feleli mosolyogva.
-Jenson, én...én nem...nem szeretlek!
Nagy nehezen kipréseltem magamból, ezt a mondatot és láttam a csalódást a szemében.Tudtam, hogy fájni fog, de meg kellett tennem.
-Sajnálom! - feleltem, majd sietve elrohantam.
Nico még nem ért haza, rácsörögtem, de nem vette fel. Gondoltam, majd zuhanyzás után ismét megpróbálom.
Belebújtam Nico fürdőköpenyébe, egy törülközővel amennyire csak tudtam szárazra dörzsöltem a hajam és bebújtam az ágyba. Bekapcsoltam a tévét és írtam egy sms-t a barátomnak.
-Ez nem igaz! Hinned kell nekem! Nem tudom, hogy ezt ki a franc találta ki, de ez nem igaz... - felelem a könnyeimmel küszködve.
-Én annyira szeretnék hinni neked Claire,de...
-Nem, ne gyere most nekem ezzel! Szeretlek! És nem tudom, hogyan bizonyítsam be neked, de az biztos, hogy először kinyírom, aki ezt az egészet kitalálta.
-Én bíztam benned!
-Ne kiabálj!
-Akkor mondd el, hogy éppen mit csináltatok!
-Ha ennyire tudni akarod, akkor képzeld, épp megmondtam neki, hogy...hogy már nem szeretem!
Nico meglepetten néz rám, aminek azért egy kicsit örülök, mert ez talán azt jelenti, hogy hisz nekem, és hogy tudja, tényleg őt szeretem.
Kérlek mondj valamit! - könyörgök magamban.
-Nézd, Kicsim! Én hiszek neked, de most mindenki azt fogja hinni, hogy megint vele vagy.
-Ne foglalkozz a sajtóval. - fogtam meg a kezét. - Szeretlek és csak ez számít.
-Én is szeretlek. - csókolt meg.
-Te hol voltál tegnap?
-Öö...dolgom volt. Sajnálom, hogy nem hívtalak, de mikor láttam az sms-t, akkor már késő volt, és gondoltam, hogy alszol.
Kicsit gyanús volt, ami Nico mondott, mégis mi lehetett olyan fontos, hogy nem tudjon felhívni? Bármennyire is kíváncsi voltam, nem akartam, hogy esetleg ez is veszekedésbe torkolljon, ezért inkább ráhagytam.
Nem tudom, ki készíthette a képet, de az biztos, hogy nem azok közé tartozik, akik nagyon kedvelnének engem. Ez a nap elég unalmasan folytatódott, én elmentem vásárolni, Nico pedig elment dolgozni.
Másnap lefelé jöttem, most kivételesen a lépcsőn, mivel magassarkúban, azért a lépcsőzés általában nem túl jó ötlet. Észrevettem, hogy Vivian és Nicole valamiről beszélgetnek. Az az újság volt a kezükben ,amin az áll, hogy Jens és én együtt vagyunk. Olyan jól elbeszélgetnek egymással, biztosan valamiben sántikálnak. - gondoltam magamban. Átmentem kém üzemmódba és figyeltem, amit Nicole kidob valamit a kukába, majd egy piros BMW-be szállnak és elhajtanak.
Megnézem mi lehet a kukában, és látom, hogy egy micro SD kártya van beledobva.Ez olyan, amilyen a fényképezőbe való. Kivettem a kukából a kártyát, ami őszintén megvallva egy szállodába, miniruhába, és magassarkú cipőben nem túl elegáns, de ez nem érdekelt, mert éreztem, hogy közük lehet ahhoz az újságcikkhez. Felfelé menet a liftben azon gondolkoztam, hogy miért akarnának nekem rosszat és nem is kellett sokáig gondolkodnom rajta. Nicole alapból utál, azt hiszi, hogy megakarom szerezni Lewis-t, Vivian, pedig biztosan bosszút akar állni, amiért Nico szakított vele miattam.
Megkerestem Nico fényképezőjét, beledugtam a kártyát és amint bekapcsoltam láttam, hogy az egész kikötőbeli beszélgetés meg van örökítve. Valószínűleg ez Nicole vagy Vivian számítógépén is rajta van, de nem értem miért kellett a kártyát kidobni, de mindegy is mivel egy kukában levő SD kártya jelen pillanatba a legkisebb gondom.
Azon gondolkodom, hogy elmondjam-e Nico-nak, ami történt, vagy ne. Nem akarom, hogy megtudják, hogy megtaláltam a kártyát és ha elmondom valakinek, akkor biztos vagyok benne, hogy valamelyikükhöz el fog jutni ez az info.
Arra az elhatározásra jutottam, hogy egyedül rántom le a leplet a kis mesterkedésükről.
Te jó ég, a menedzserem ki fog nyírni! Ezt nem hiszem el, miért nem keltett fel Nico. Ezután ért a felismerés, hogy Nico nincs is itt, és minek is ébresztett volna, hiszen nem is mondtam neki, hogy ma dolgom van. Igazából semmiről sem beszéltünk, csak szexeltünk, meg kajáltunk.
Gyorsan felöltöztem, rendbe raktam a hajam - viszonylag -, és már rohantam is a kikötőbe a fotózás helyszínére.
-Majdnem egy órát késtél! - szólt oda Todd, a menedzserem.
-Tudom, és ne haragudj, de...
-De mi?
-....elaludtam.
-Most már mindegy, a stylist már vár, és a sminkes is készen áll. Siess hozd rendbe magad, a képeknek tökéletesnek kell lenniük.
A fotózás órákon át tartott, nem tudom, miért volt ennyire hosszú, de mindegy. Már vége. Végre visszamehetek az én imádott pasimhoz.Remélem, hogy Nico nem aggódik értem. A telefonomra pillantok, de a kijelzőn nincs se nem fogadott hívás, se üzenet. Őszintén szólva ez egy kicsit aggaszt, de mivel én sem kerestem egész nap, ezért úgy gondolom, hogy ha később sem találkozunk, akkor felhívom.
Éppen visszafele tartottam a lakásba, mikor nekimentem valakinek. Beismerem, hogy az én hibámból történt mivel a telefonommal babráltam és nem figyeltem.
-Elnézést! - mondtam, de nem néztem fel.
Ó...a francba! A táskám ott maradt a kikötőben. Visszasietek, hogy megkeressem és szerencsémre meg is találtam.De ekkor már megint olyasmi történt, ami egyáltalán nem jó jel...
-Régen láttalak. - hallom, hogy valaki köszön,hátam mögül jött a hang, amit egyből felismertem.
-És is. - feleltem, de nem fordultam meg.
-Nézd, tudom, ami történt megtörtént, és én szeretném, ha barátok lehetnénk megint. A kapcsolatunk, olyan kusza volt, hogy tudtuk, nem lesz jövője.
-Jenson! Én nem akarok többé találkozni veled.
-Mi?Miért? - hallatszódik,hogy össze van zavarodva.
-Mert már nem szeretlek!
-Nem hiszek neked! Fordulj meg....és úgy mondd a szemembe.
Erőt vettem magamon, amire nagyon nagy szükségem volt, hiszen, amit mondtam az nem volt igaz, vagyis nem tudodm, mivel Jens-el már régen nem találkoztunk és nem tudom én hogyan érzek iránta, és ő hogyan érez irántam.
Lassú, határozott léptekkel léptem oda elé, megálltam, a szemébe néztem, és...
Egy hang sem jött ki a számon, amint a szemébe néztem, úgy éreztem, hogy talán, mégis...,de ezt a gondolatot elhessegettem magamtól. Én Nico-t szeretem, és most nem fogok neki csalódást okozni.
-Nagyon meggyőző! - feleli mosolyogva.
-Jenson, én...én nem...nem szeretlek!
Nagy nehezen kipréseltem magamból, ezt a mondatot és láttam a csalódást a szemében.Tudtam, hogy fájni fog, de meg kellett tennem.
-Sajnálom! - feleltem, majd sietve elrohantam.
Nico még nem ért haza, rácsörögtem, de nem vette fel. Gondoltam, majd zuhanyzás után ismét megpróbálom.
Belebújtam Nico fürdőköpenyébe, egy törülközővel amennyire csak tudtam szárazra dörzsöltem a hajam és bebújtam az ágyba. Bekapcsoltam a tévét és írtam egy sms-t a barátomnak.
Szia Édes!
Egész nap nem beszéltünk, remélem nincs semmi bajod,aggódom.
Kérlek, amint tudsz hívj!
Szeretlek,
Claire <3
A tévében az Így jártam anyátokkal ment, amit imádok.Szerintem Barney a legjobb, de az egész csapat úgy, ahogy van mindig megtud nevettetni.
Reggel arra ébredek, hogy Nico az ágy szélén ül és egy újságot tart a kezében. Igazából nem tudom, mikor jöhetett meg, mivel azt sem tudom mikor aludtam el, nyílván a sorozatba is belealudtam.
-Szia Drágám! Hát te?
-Megígérted! - feleli dühösen?
-Mit? Én nem csináltam semmit.
-Akkor ez micsoda? - vágja elém az újságot.
Az újságban egy cikk van rólam, méghozzá főcím.
"A szerelmi történet ismét elölről kezdődik"
A cikk szerint ismét összejöttem a volt pasimmal, - Jens - , és ezzel ismét valamiféle botrány kezd kialakulni a paddockban. Egy kép is van nyomtatva hozzá, mégpedig az a kép, amikor épp megmondom neki, hogy már nem szeretem, de a kép nem ezt mutatja. A képen úgy tűnik, mintha megakarnám csókolni.-Ez nem igaz! Hinned kell nekem! Nem tudom, hogy ezt ki a franc találta ki, de ez nem igaz... - felelem a könnyeimmel küszködve.
-Én annyira szeretnék hinni neked Claire,de...
-Nem, ne gyere most nekem ezzel! Szeretlek! És nem tudom, hogyan bizonyítsam be neked, de az biztos, hogy először kinyírom, aki ezt az egészet kitalálta.
-Én bíztam benned!
-Ne kiabálj!
-Akkor mondd el, hogy éppen mit csináltatok!
-Ha ennyire tudni akarod, akkor képzeld, épp megmondtam neki, hogy...hogy már nem szeretem!
Nico meglepetten néz rám, aminek azért egy kicsit örülök, mert ez talán azt jelenti, hogy hisz nekem, és hogy tudja, tényleg őt szeretem.
Kérlek mondj valamit! - könyörgök magamban.
-Nézd, Kicsim! Én hiszek neked, de most mindenki azt fogja hinni, hogy megint vele vagy.
-Ne foglalkozz a sajtóval. - fogtam meg a kezét. - Szeretlek és csak ez számít.
-Én is szeretlek. - csókolt meg.
-Te hol voltál tegnap?
-Öö...dolgom volt. Sajnálom, hogy nem hívtalak, de mikor láttam az sms-t, akkor már késő volt, és gondoltam, hogy alszol.
Kicsit gyanús volt, ami Nico mondott, mégis mi lehetett olyan fontos, hogy nem tudjon felhívni? Bármennyire is kíváncsi voltam, nem akartam, hogy esetleg ez is veszekedésbe torkolljon, ezért inkább ráhagytam.
Nem tudom, ki készíthette a képet, de az biztos, hogy nem azok közé tartozik, akik nagyon kedvelnének engem. Ez a nap elég unalmasan folytatódott, én elmentem vásárolni, Nico pedig elment dolgozni.
Másnap lefelé jöttem, most kivételesen a lépcsőn, mivel magassarkúban, azért a lépcsőzés általában nem túl jó ötlet. Észrevettem, hogy Vivian és Nicole valamiről beszélgetnek. Az az újság volt a kezükben ,amin az áll, hogy Jens és én együtt vagyunk. Olyan jól elbeszélgetnek egymással, biztosan valamiben sántikálnak. - gondoltam magamban. Átmentem kém üzemmódba és figyeltem, amit Nicole kidob valamit a kukába, majd egy piros BMW-be szállnak és elhajtanak.
Megnézem mi lehet a kukában, és látom, hogy egy micro SD kártya van beledobva.Ez olyan, amilyen a fényképezőbe való. Kivettem a kukából a kártyát, ami őszintén megvallva egy szállodába, miniruhába, és magassarkú cipőben nem túl elegáns, de ez nem érdekelt, mert éreztem, hogy közük lehet ahhoz az újságcikkhez. Felfelé menet a liftben azon gondolkoztam, hogy miért akarnának nekem rosszat és nem is kellett sokáig gondolkodnom rajta. Nicole alapból utál, azt hiszi, hogy megakarom szerezni Lewis-t, Vivian, pedig biztosan bosszút akar állni, amiért Nico szakított vele miattam.
Megkerestem Nico fényképezőjét, beledugtam a kártyát és amint bekapcsoltam láttam, hogy az egész kikötőbeli beszélgetés meg van örökítve. Valószínűleg ez Nicole vagy Vivian számítógépén is rajta van, de nem értem miért kellett a kártyát kidobni, de mindegy is mivel egy kukában levő SD kártya jelen pillanatba a legkisebb gondom.
Azon gondolkodom, hogy elmondjam-e Nico-nak, ami történt, vagy ne. Nem akarom, hogy megtudják, hogy megtaláltam a kártyát és ha elmondom valakinek, akkor biztos vagyok benne, hogy valamelyikükhöz el fog jutni ez az info.
Arra az elhatározásra jutottam, hogy egyedül rántom le a leplet a kis mesterkedésükről.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)