24.rész: Felelsz vagy mersz?

Hosszú másodpercek után, hirtelen elkaptam a fejem és a padlót nézve azt mondtam, hogy:-Nem!Majd kirohantam a konyhából, a nappaliba már úgy érkeztem meg, mintha mi sem történt volna.
-Visszatértem! - ültem le Nico mellé.
Nem sokkal később Jenson is visszaért.
Kb. 1 óra múlva már arra sem emlékeztünk hogy ki-kicsoda.
-Lehet, hogy egy kicsit sokat ittunk. - nevettem.
-Játszunk felelsz vagy merszt! - javasolta Jess kicsit dülöngélve.
-Benne vagyok! - válaszolták a fiúk egyszerre.
-Hát üvegünk az van, szóval essünk neki.
Először Jess pörgetett, és hozta a formáját, az üveg persze rám mutatott.
-Há-há Claire! Felelsz vagy mersz?
Ránéztem Nicora és úgy döntöttem, hogy:
-Merek!
-Oké, akkor itt egy sál fordulj meg....oké, most különböző dolgokat fogsz kapni és találd ki, hogy mik ezek.
-Már előre félek! De legyen amivel leöblíthetem.
-Az is lesz!Itt az első...mi ez?
-Méz. Ááá! Jézusom, az már nem a szám. Ez melyik perverz?
Persze erre senki nem felelt csak röhögtünk az egészen.
-És ez mi??
-Ez olyan, mit az erős paprika. Húú de jó íze van mézzel. - fintorogtam.
-Most egy ki öblítés.
-Fúúj! Jäger, utálom! Ennyi szerintem elég lesz.
-Máris feladod?
-Van egy olyan érzésem, hogy csak én vagyok az alany és ez az egyetlen játék.
-Jók a megérzéseid, Drága! - csókolt meg Nico.
-Na ezt tudom mi volt. - nevettem.
-De ez nem számít...de ez már igen.
-Tejszínhab.
-Ügyes kislány. - nevetett Seb.
-Oké, mostmár hagyjatok békén.
-Még egy utolsó.
-Ez vodka!És nem a számba ment, fogadjunk, hogy ezt nem te öntötted.
-De igen, csak Nico meglökött . - nevetett Jess.
-Micsoda? - nézett értetlenül a párom. Ne higgy neki, hazudik.
-Na jól van. - vettem le a kendőt. Úristeen, hogy nézek ki.
-Azt hiszem ezt segítenem kell lemosni.
-Húú de részeg vagy!
-Én félig finn vagyok , így félig jobban bírom a piát, mint te.
Kb. 2-3-ig tartotta buli ,utána mindenki elindult hazafelé.
-Majd holnap elpakolom. - jelentettem ki. De szerintem most megyek aludni, ha a két ajtó közül megtalálom a helyeset.
-Kettős látás, ezt orvosolni kell. - nevetett.  Nehogy azt hidd, hogy így belefekszel az ágyamba. - húzott vissza a karomnál fogva.
-Az ágyunkba. - javítottam ki. Akkor mi az irány?
-A fürdőszoba.
-Felelsz vagy mersz?
-Merek!
-Akkor segítened kell nekem.
-Ez nem fair! - csókolt meg. Ez egy nehezen teljesíthető feladat.De azt hiszem megbirkózom vele.
Másnap arra ébredtem, hogy Nico mellett fekszem teljesen meztelenül.
Habár ahogy benéztem a takaró alá, megállapítottam, hogy rajta sincs több ruha.
-Tetszik? -kérdezte.
-Azt hittem, hogy alszol. - habogtam
-Úgy tűnik jó munkát végeztem, csak úgy ragyogsz!
-Te nem vagy normális. - forgattam a szemem.
-Szeretlek!
-Én is szeretlek.De ez nem mentség. - csókoltam meg. Mikor lesz a legközelebbi futam?
-Nem tudom.
-Mi az hogy nem tudod?
-Valamikor...fogalmam sincs, azt hiszem kicsit másnapos vagyok.
-Azt hiszed?
-Szerintem ma nem kellene csinálnunk semmit.
-Akkor mit keresel rajtam? - érdeklődtem.
-Csak egy kicsit megszédültem. - vigyorgott.
-Ne hogy azt hidd, hogy most megdughatsz.
-Eszem ágába se jutott.
-Mi? - néztem rá hatalmas szemekkel.
-Na most kiakar dugni?
-Te szemét. - ütöttem meg játékosan.
Dél körül keltünk fel.
Én elpakoltam a buli után, Nico pedig valamit beszélt Brawn-al.
-Na mi a helyzet?
-Be kell mennem a gyárba.
-Angliába?
-Aha.
-És meddig kell ott maradnod?
-Nem tudom, de majd hívlak.
-Oké.
-Addig lehetőleg ne vásárolj több cuccot. - nevetett.
-Szerinted egy magányos nő mit csináljon, ha nem vásárolhat?
-Nem tudom ,főzzön, takarítson.
-Mintha házasok lennénk, komolyan.
-Vigyázz magadra. - nyomott egy puszit a számra, majd gyorsan elment.
A nap nagyrészt tévézéssel töltöttem, mivel már ügyesen elpakoltam.
Közben kaptam egy üzenetet Nicotól.

Szia Kiscica!
Valószínűleg csak holnap érek haza, addig vigyázz magadra.
UI.:A kérdésedre a válasz: a következő verseny a jövő hétvégén lesz.
                                                                 Szeretlek, Nico!

Az üzenete kb. 2x olvastam el, egyszer csak meghallottam a csengőt. Mikor kinyitottam az ajtót nem is tudtam, hogy kivel állok szemben, de lehet, hogy jobb lett volna, ha ez így is marad.
-Szia! - köszöntem az ismeretlennek.
-Szia! Nico itthon van?
-Bocs, de te kivagy?
-Úgy látom, hogy nálatok az "ex- téma" tabu.
-Te vagy Nico volt barátnője? - néztem értetlenül a csajra.
-Igen.
-És akkor mit akarsz tőle?
-Mivel ő gyerekkori barátom meg akartam nézni hogy van, és megakartam hívni egy ebédre amit a szüleink közösen szerveznek.De ehhez neked mi közöd?
-Talán az, hogy én vagyok a barátnője.
-Oh, akkor ez elég ciki. Na mindegy szólnál neki, hogy hívjon fel. - fordult vissza.
-Persze! - kicsit kiakadtam. Miért nem hívod fel te?
-Az úgy nem elég izgi most, hogy tudom van egy csaja. - nézett rám gúnyosan.
-Gondolod majd szívességet teszek neked ezek után és nehogy azt hidd , hogy a közeledbe   engedem. - vágtam be az ajtót, úgy hogy az majdnem kiesett.
Idegesen hívtam fel Nicot.
-Szia!Figyelj csak most épp egy meetingen vagyok és.....
-Nem igazán érdekel Nico Rosberg!
-Mi a baj?
-Hogy mi? A volt csajod épp most állított be hozzám.
-Figyelj én erről nem tudok semmit, majd holnap megbeszéljük.
-Le ne merd rakni a telefont! - ordítottam, de már csak a búgás hallatszott.
Sosem viseltem jól, ha egy pasi csak úgy rám vágta a telefont, de most valahogy különösen rosszul viseltem és olyan dologra készültem, amit tudtam ,hogy megfogok bánni, de a düh erősebb volt, mint a lelkiismeretem.
Eszembe jutott, hogy mikor Jess-el visszafele jöttem a sok felesleges info mellett azt a egyet kihallottam, hogy ma reggel megy egy fotózásra Tokyó- ba.
Fogtam egy üveg bort és átmentem Jenson-hez.
-Szia! - köszönt meglepetten.
-Szia! Van kedved velem tölteni az estét? - emeltem fel a bort.
-Persze. Gyere csak be. És mi járatban? Azt hittem, hogy látni sem akarsz.
-Tudod az emberek változnak.
-Ja az emberek, vagy valami történt köztetek.
-Látom ma este nem te vagy a megfelelő társaság.Na pá!
-Ne! - fogta meg a kezem. Maradj!
-Hozz két poharat!
Szerencsére Jenson-nél volt még bor, mert amit én vittem az édes kevés volt az estéhez.
-Szeretlek. - húzódott közelebb.
-Tudom.
-Te nem?
-Nem.
-Nézz a szemembe és úgy mondd!
Amint a szemébe néztem egy hang sem jött ki.
-Tudtam, te még mindig szeretsz.
-Ahogy Jessica is szeret téged. Ha szeretsz miért választod mindig őt?
-Ebbe most ne menjünk bele.
-De én tudni akarom.
-Nem, nem akarod látom a szemedben. Csókolj meg!
-Nem.
-Tudom, hogy akarod.
-De nem tehetem.
-Csókolj meg! - hajolt olyan közel, hogy már szinte éreztem az ajkát az enyémen. Csak rajtad múlik.
-De nem tehetem ezt Ni...- a mondat vége nem akart kijönni.
-Segítek.
Elkezdte csókolgatni a nyakamat, legbelül tudtam, hogy le kellene állítanom, de nem ment.
Megállítottam, mélyen a szemébe néztem és....