32.rész: Barátság extrákkal

-Miért menekülsz a régi életed elöl?
-Én nem menekülök!
-Idejöttél, mikor találkoztunk azt mondtad, hogy nem szeretnél kapcsolatot és mégis visszajöttél Washington-ból.
-Szerinted miattad jöttem vissza?
-Én csak azt mondom, hogy próbálod valahogy elfelejteni, hogy miért is vagy itt.
-Erről nem akarok beszélni.
-Jó akkor beszéljünk másról. Mondjuk ismerkedjünk egy kicsit.Mi a kedvenc színed?
-Kék.Tiéd?
-Az enyém is.
-Na persze. - mosolyogtam.
-Kedvenc színész?
-Ha-ha.Hát nagyon kedvelem az ausztrál színészeket...
-Eddig tetszik.
-leginkább Hugh Jackman-ért vagyok oda.
-Pedig jól indult. - mosolygott.
-Sajnos még nem volt időm megnézni a filmjeidet.
-Akkor ezt sürgősen pótolnunk kell.
-És a tied?
-Én jobban szeretem az amerikai színészeket, egyik nagy kedvencem Jennifer Aniston.
-Az a nő tényleg tud én is szeretem őt.
-Kedvenc sport?
-Öhm...annyira nem szeretem, vagyis a technikai sportokkal nem vagyok kibékülve, de a tenisz és a foci nagy kedvenc.
-A focit én is szeretem, de én igazából az autóversenyekért vagyok oda.
-Kedvenc játékos, csapat?
-Hát természetesen Roger Federer-t tartom a legjobb teniszezőnek, az első számú kedvenc csapat pedig a Barcelona és persze Messi, a második pedig a Bayern Schweinsteiger-rel az élen. És neked?
-A Barca nálam is ott van, és persze Sebastian Vettel a kedvenc autóversenyzőm.Tényleg!
-Mi tényleg?
-Úgyis nemsokára itt lesz a nyitófutam, nincs kedved eljönni?
-Hát én ezt nem tartom túl jó ötletnek. - próbáltam terelni.
-Ugyan már, ráadásul ingyen van, és bár nem tudom, hogy mi történt, abban biztos vagyok, hogy a Forma-1 jó kis kikapcsolódás.
-Basszus, ha tudná, hogy nekem a F1 most a legrosszabb rémálom. - mondtam magamban.
-Hogy éred azt hogy ingyen?
-Meghívást kaptam a McLaren box-ba.
-Pont a McLaren???Ilyen a világon nincs!! - szerencsére ezen csak magamban akadtam ki és szerencsére Chris nem vett észre semmit.
-Ez nagyszerű ,de nem hiszem, hogy márciusig itt maradok.
-Hát, majd kiderül.
-Szerintem vissza kellene mennünk, kicsit elfáradtam.
-Rendben.
Chris visszakísért a szállodába, de utána rögtön el is ment.
Lehet, hogy szembe kellene néznem azzal, amit tettem és nem a világ másik felére elutaznom, mert a Forma-1 itt is itt van.
Felmentem a szobámba és úgy éreztem, hogy tulajdonképpen Chris egy nagyon jó barát, már az első perctől kezdve próbált felvidítani és úgy érzem, ha még egy kicsit vele maradok talán sikerül túllépnem a dolgokon.
Ezért a következő másfél hónap Chris-el töltöttem, jártunk a tengerparton, esténként végigsétáltunk a főtéren, ami mellesleg elég nagy, éttermekben vacsoráztunk ezalatt az idő alatt jól megismertük egymást.
-Na most hétvégén lesz a Forma-1 van kedved hozzá?
Úgy éreztem, hogy tartozom a barátomnak ennyivel, ő annyi mindent tett értem, majd csak kihúzom valahogy.
Az egész versenyhétvégét, a pénteket leszámítva, ott töltöttük.
Mikor megérkeztünk a McLaren boxhoz, azt hittem, hogy mindjárt elájulok, ugyanis megláttam Jenson-t, amint a mérnökével beszélget. Megpróbáltam láthatatlanná válni, és szerencsére sikerült megúsznom az időmérőt a fiúk társasága nélkül. Tulajdonképpen még élveztem is.
Chris-nek is tetszett, mivel Sebastian szerezte meg a pole-t.
Jenson a 4. és Nico a 7.lett.
Mikor a paddock-ban sétáltam összefutottam Seb-el.
-Szia! Régen láttalak. - ölelt meg.
-Szia!
-Hallottam mi történt, sajnálom.
-Az én hibám. De ha már itt tartunk megkérhetnélek egy szívességre?
-Persze mondd csak.
-Kérlek ne szólj senkinek ,hogy láttál, nem akarok most a fiúkkal foglalkozni, csak egy barátom kedvéért vagyok itt ,mert ez sokat jelent neki.
-Tudod, hogy nem bújhatsz el, bennem persze megbízhatsz, de holnap a versenyen még jobban kell vigyáznod, nehogy valaki észrevegyen.
-Köszönöm, hogy aggódsz és azt is hogy megérted. Sok szerencsét a versenyhez. Amúgy a barátomnak te vagy a kedvence. - mondtam utána.
-Tényleg?
-Igen, most jut eszembe, még egy szívesség belefér?
Seb értetlenül nézett rám ,de miután elmondtam neki, hogy mit szeretnék persze megtette.
Visszamentem Chris-hez a szállodába és vittem neki egy kis meglepetést is.
-Szia!
-Szia! Hát te meg hol jártál, már kezdtem azt hinni, hogy valamelyik pilóta elcsábított.
Mivel Chris nem tud Nico-ról és Jenson-ről, ezért ezt humornak vettem.
-Hát tulajdonképpen igen, de sikerült kiszabadulnom és még ráadásul hoztam is neked tőle valamit.

-Wow! Köszönöm! - ölelt meg.

-Én köszönöm, mert ilyen jó barát vagy.

-Ezt hogy csináltad?

-Nő vagyok, ő meg pasi!

Chris hatalmas szemekkel nézett rám ,amin persze elnevettem magam, mert látszott rajta, hogy tényleg azt hiszi történt valami Seb és köztem.

-Csak viccelek, találkoztunk és megkértem, hogy adjon egy autogram-ot.

Vasárnap a futam előtt 30 perccel értünk ki a pályára, szerencsére ilyenkor a pilóták már készülődnek és nem azzal vannak elfoglalva, hogy ki jött ki megnézni a versenyt.

Elmentünk a McLaren-hez és persze az én "hatalmas szerencsémnek" köszönhetően megtörtént amitől féltem.

-Claire?!!

Nem akartam megfordulni, mert tudtam, hogy ki szólított meg, de az a valaki persze egészen közel jött és úgy állt mögöttem, hogy még egy hajszál se fért volna közénk.

-Hagyj!

-Te meg mit keresel itt? - suttogta halkan a fülembe.

-Kérlek Jenson! - fordultam meg.

Olyan közel álltunk egymáshoz , hogy az ajkunk majdnem összeért.

-Annyira hiányoztál!  - próbált megcsókolni, de én elhúzódtam.

-Jenson,én...nekem, nekem van barátom.

-Mi? - nézett rám értetlenül.

-Jól hallottad, már nem akarok tőled semmit.

Sarkon fordultam és faképnél hagytam. Odamentem Chris-hez, hogy együtt nézzük a futamot, de még mindig volt 10 perc és megláttam, hogy Jenson felénk tart.

Gondolkozás nélkül letámadtam Chris-t és addig csókolóztunk, amíg Jenson el nem ment.

Éreztem a csókban, hogy Chris most azt sem tudja mi van.

-Ne haragudj!

-Nem...én..nem..ööö...

-Csak gondoltam, olyan jóban vagyunk és egyszer kipróbálhatjuk, hogy milyen lenne ha...., de szerintem nem kell erőltetni. - próbáltam kimagyarázni magam.

-Oké! - nézett rám meglepetten.

Végignéztük a versenyt a boxban, amit Seb nyert meg, Nico pedig kiesett, Jenson pedig elkövetett egy elég nagy hibát,ami miatt vesztett néhány helyezést, de látszott rajta, hogy dühből versenyzik, így végül 6.lett.

Én nem vártam meg a pilótákat és visszamentem a szállóba, néhány órával később Chris is utánam jött.

-Nézd, szerintem beszélnünk kéne.

-Igen? Miről?

-A csókról.

-Mondtam, hogy csak egy próba.

-Nézd, én türelmes voltam és most sem erőltetem a dolgot, ha nem akarod, de szeretném, ha elmondanád mi is történt.

-A csókkal csak Jenson-t akartam lerázni.

-Button-t? Miért?

-Mert én Nico Rosberg menyasszonya voltam, de Nico végig tudta, hogy szeretem Jenson-t, de soha nem tettem olyat, illetve egyszer ami miatt szakítottunk volna, de az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy lefeküdtem vele. Ezt elmondtam Nico-nak és ő teljesen, hozzáteszem jogosan, kiborult és felbontotta az eljegyzést és azt mondta, hogy tűnjek el az életéből. Így hát most itt vagyok és a te életedet nem akarom tönkre tenni, ezért nem akartam semmilyen érzelmi kapcsolatot, csakis barátit.

-És még mindig szereted?

-Kit? - ültem le az ágyra.

-Jenson Button-t.

-Ma odajött hozzám és majdnem megcsókolt, de én elhúzódtam...pedig én...én megakartam csókolni, de nem tehettem.

-És Rosberg?

-Mi van vele?

-Iránta mit érzel?

-Nem tudom. Amikor vele voltam biztonságban éreztem magam, de nem éreztem úgy, mikor kettesben voltunk, hogy senki más nem létezik, de szerettem annyira, hogy a felesége legyek és ha kell több is, de ez már a múlt, vége.

-Talán ezt velük kellene megbeszélned.

-Mégis hogy? Jenson soha nem fogja elhagyni a barátnőjét, aki mellesleg az egyik legjobb barátnőm, Nico pedig látni sem akar. De váltsunk témát. Úgy döntöttem, hogy most egy kis időre elmegyek, talán Monaco-ba vagy nem is tudom, de az biztos, hogy Európába és szeretném, ha továbbra is beszélnénk, meg találkoznánk, de már így is tovább maradtam itt kb. 2 hónappal, mint terveztem.

-Hát, ez a te döntésed és örülök, hogy megismertelek, de továbbra is barátok maradunk és számíthatunk egymásra.

Hétfő reggel elbúcsúztunk egymástól, reggel Chris rávett, hogy beszéljek Jenson-el, aminek nem nagyon örültem, de belátom, hogy ezt csak így tudom megoldani.

-Vigyázz magadra!

-Te is! - öleltem meg.

32.rész: "Egyedül"

Amint megérkeztem Ausztráliába az összes dolgot ami velem történt, megpróbáltam elfelejteni és átgondolni újra mindent.
Tudom, hogy Nico-t nagyon megbántottam, de úgy éreztem, hogy tudnia kell mit tettem, habár ezzel mindent tönkretettem.
Ha már úgyis egyedül vagyok, gondoltam bejárom egy kicsit Sydney-t.

Az esti hajókázás gyönyörű volt és teljesen megnyugtatott a tenger halk morajlása, a gyönyörű megvilágítás, egyszerűen leírhatatlan az érzés.
Mikor visszaértem a szállodába, elmentem az uszodába, ahol volt masszázs, arcpakolás, és még jóga is.Teljesen kiélveztem az egyedüllétet.

Mielőtt lementem volna vacsorázni felmentem a szobámba, lezuhanyoztam és felvettem egy szexi, de mégis visszafogott ruhát. Az étteremben nem egy férfinak akadt meg a szeme rajtam, amit őszintén szólva még élveztem is.


Vacsora után felmentem a szobámba és mivel mégis csak azért jöttem ide, hogy átgondoljam a pilótákkal való történteket és úgy döntöttem, hogy ezt most fogom megtenni.

Nico szakított velem azért mert megcsaltam Jenson-nel, csak arra kellene rájönnöm, hogy ez miért történt.Amikor megláttam Jenson-t, mintha megszűnt volna minden körülöttem és csak mi ketten lettünk volna a világon. Nico-nál ezt nem éreztem, csak azt, hogy szeretem és nagyon sokat jelent nekem,de semmi több.
Talán ott rontottam el, hogy Nico-t belerángattam ebbe az egészbe, a legelején azt kellett volna mondanom neki, hogy ez nem  fog működni, mert én egy másik embert szeretek. Így megkíméltem volna őt attól, ami történt, de nem tudom visszapörgetni az időt.Ezek után azt sem tudom,hogy visszamenjek-e.
Másnap reggel lementem a tengerpartra.
Megpróbáltam a lehető legjobban elfedni azt, hogy ki vagyok és szerencsére a tervem bevált,mert 5-6 emberen kívül senki nem jött oda hozzám.
Imádom a tengerpartokat, különösen Ausztrália partjait, itt mindig jókat lehet szörfözni.Most sem hagytam ki és bevetettem magam a habok közé.

Az egész napot a parton töltöttem, mikor indultam volna vissza a szállodába egyszer csak valaki megszólított. Mikor megfordultam nem akartam hinni a szememnek, ugyanis Chris Hemsworth állt velem szemben.
-Szia! - köszöntem meglepetten.
-Szia!
-Mit szeretnél? - úú de béna kérdés - mondtam magamban.
-Csak megláttam,hogy egyedül vagy itt és mivel én is, gondoltam meghívlak.
-Kezdődik, Nicoval is így kezdődött minden - gondolkoztam magamban.
-Tudod, most nem igazán alkalmas, mert azért vagyok itt, hogy egy kicsit megszabaduljak a pasiktól.
-Ooh! Hát nem éppen ezt szerettem volna hallani, de megértem.
-Sajnálom.
-Igen, én is! Egyébként meddig leszel itt?
-Nem tudom, igazából úgy gondoltam, hogy holnap indulok haza, de ez még nem biztos.
-Hát, ha ég esetleg holnap itt leszel, akkor megosztok veled egy "titkot"- mosolygott. - Minden reggel a Hard Rock Café-ban reggelizem 9-kor.
-Hard Rock Café, ez most komoly? -  nevettem.
-Miért?
-Csak mert régebben én is odajártam.
-Tényleg?
-Igen, te mióta jársz oda?
-Igazából csak 1 hónapja fedeztem fel a helyet.
-Egy hónapja fedezted fel? A Hard Rock Café Sydney egyik leghíresebb kávézója. - mosolyogtam.
-Hát akkor talán a szép emlékeket felelevíthetnéd!
-Majd meglátom! De most már tényleg megyek. Szia!
Mikor visszaértem a szállodába észrevettem, hogy a táskában van egy cetli, rajta egy telefon számmal.Meg kell, hogy mondjam bejött a stílusa és a módszerei sem utolsóak.De nem akartam találkozni vele, mert tudtam, hogy nem lesz jó vége. Gyorsan lezuhanyoztam és bebújtam az ágyba, és azt mondogattam magamnak ,amíg el nem aludtam, hogy: - ugyanaz lenne a vége, mint Nico-val.....-.
Reggel kijelentkeztem a szállodából és elindultam a reptér felé, mikor kiszálltam a taxiból ránéztem az órámra, amin 9:47 volt.
Már éppen becsekkoltam, amikor meghallottam, hogy valaki utánam kiabál.
-Nem hívtál fel!! - mosolygott.
-Gondoltam nem zavarlak reggeli közben.
-Hölgyem, kérem ne tartsa fel a sort.
-Csak egy perc!
-És hová akarsz menni?
-Nem tudom, bejárom a világot. - vontam meg a vállam.
-Nekem van egy ötletem, de az nem arra van. - mutatott a kapu felé.
-Hölgyem...
-Pillanat. - fordultam a biztonsági őr felé. - Nem is ismerlek! - ezt már Chris-nek címeztem.
-Majd megismersz! - mosolygott. - Adj még egy napot, csak ennyit!
-Egy nap alatt akarsz nekem megmutatni mindent?
-Csak ami lényeges.
-Tudod, én azért jöttem ide, hogy egyedül legyek, és bármilyen vonzó is az ajánlatod, sajnos nem fogadhatom el. Viszlát Chris!
Megfordultam és felszálltam a Washington-ba tartó gépre.Sajnáltam, hogy csak úgy otthagytam Chris-t, habár azt sem tudom, hogy ő tudja-e a nevem, valószínűleg ez már soha nem fog kiderülni.
A Washington-ba tartó repülés nem tartozik a legrövidebb repülőutak közé, de legalább kitudtam aludni magam.
Washinton-ban a The Dupont Circle Hotel-ben szálltam meg.
Nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal ezen a "kényszer pihenőn" , Washington-t mindig is gyönyörűnek tartottam, de semmi nem érdekelt. Megnéztem néhány nevezetességet,de már este gépre ültem, ami vagy oltári nagy hülyeség volt tőlem, vagy egy nagyszerű döntés, ami mindent megváltoztathat.
Ugyanis a gép, amire felültem egy Sydney-be tartó járat volt.
Az út most még hosszabbnak tűnt, mint a Washington-ba vezető, mert most valaki miatt jöttem vissza.
Reggel bementem a kávézóba, de nem találtam, akit kerestem. Éreztem, hogy valaki áll mögöttem...
-Reméltem, hogy meggondolod magad.
-Miért? - fordultam meg. -  Hiszen elmentem, a világ másik felére, és nem is ismersz.Tudod egyáltalán nevem?
-Igen, Claire. - mosolygott.
Azt meg kell hagyni, hogy nagyon helyes, mikor mosolyog és azok a gyönyörű kék szemek...
-Én most nem szeretnék tényleg semmi komolyat, nekem most időre van szükségem. - néztem a szemébe.
-Akkor csak sétáljunk egyet.
Az egész napot együtt töltöttük, ami tulajdonképpen elfelejtett mindent velem legalább arra az egy napra és tényleg úgy éreztem, hogy egy baráttal beszélgetek, aki megért és segít és nem olyannal, aki vagy utál vagy megakar fektetni.

31.rész: Mit tettem?!!

-Jó reggelt Kiscica!-Szia! - húztam magamra.
-Már rosszalkodással kezded az új évet?
Nem válaszoltam, csak szenvedélyesen megcsókoltam, majd elkezdtem levenni a ruháját...
-Mikor kell menned dolgozni?
-Kb. 10 nap múlva.
-Micsoda? Én azt hittem, hogy még legalább 3 hetet veled tölthetek.
-Sajnálom, de az nem így megy.
Sajnáltam,hogy nem tölthettem több időt Nico-val, az a 10 nap olyan gyorsan eltelt, hogy azon kaptam magam, hogy a vőlegényem már nincs is itthon.
Éppen a Casino felé tartottam, amikor szembe jött velem Jenson.
-Te meg mit keresel itt? Neked nem a gyárban kellene lenned?
-Éppen a reptér felé tartok.
-Akkor jó munkát!
-Kössz! Én..ööö...bocsánatot szeretnék kérni.
-Miért?
-Amiért olyan hülyén viselkedtem és persze szeretnék gratulálni az eljegyzéshez.
-Köszönöm!
Abban a pillanatban nem tudom mi ütött belém ,de hirtelen Jenson nyakába ugrottam és megcsókoltam.
-Sajnálom, ezt nem kellett volna.Jobb lesz, ha most megyek.
-Ne! Maradj! - húzott magához és most ő csókolt meg.
Nem tudom, miért, de teljesen megfeledkeztem Nico-ról.
-Nincs kedved feljönni hozzám?
-Nem akarom, hogy elkéss!
-Dehogy is!
-Rendben!
Ahogy beléptem a lakásba, különös érzés fogott el.
-Kérsz valamit inni?
-Nem, köszi!
-Nézd, tudom, hogy te most..hogy is mondjam...Nico-val vagy és biztos vagyok benne, hogy nem közömbös számodra, de én szeretlek!
-Jenson! Ezt a csapdát már nem egyszer felállítottad és én mindig vakon belesétáltam, nem akarom, hogy ez mégegyszer megtörténjen.
-Nem fog! - fogta meg a kezem.
-Én nem kérem azt, hogy hagyd el Nico-t.
-Akkor mit akarsz? Én nem leszek a szeretőd! - csattantam fel.
-Claire...sosem kérnélek ilyesmire. - hajolt közelebb. - Nem akarlak megbántani...ismét!
-Szeretlek! - néztem mélyen a szemébe.
-Csss!
Éreztem, hogy Jenson ajka közeledik az enyémhez és már a csókját éreztem.Nem akartam, hogy vége legyen a pillanatnak, egyáltalán nem is érdekelt más csak az, hogy azzal az emberrel lehetek, akit mindig is szerettem. Jenson óvatosan, a karjaiban vitt be a hálóba és gyengéden lefektetett az ágyára.
Gyengéden elkezdte csókolgatni a nyakamat, majd egyre lejjebb haladt...
A hátára fordítottam, de ezt nem sokáig hagyta és  ő került felülre...
Reggel, mikor felébredtem, egy levelet találtam a párnán:

              Jó reggelt!
           Ne haragudj, hogy köszönés nélkül jöttem el, de olyan édesen aludtál, hogy
          nem akartalak felkelteni.Remélem nemsokára újra találkozunk!
                                                                          Szeretlek,
                                                                                    Jenson
Az ajtó nyílására lettem figyelmes és próbáltam hallgatózni, hogy ki lehet az.
-Szerinted mikor lesz az esküvő? - ült le Jess a kanapéra.
-Nem tudom, de kíváncsi vagyok, hogy milyen ruhában lesz. - válaszolt Mir.
-Azt hittem, hogy te most Jensonnel leszel.
-Tudod, ilyenkor nem szoktam menni, mikor a gyárban dolgoznak.Különben is mára azt terveztem, hogy elmegyünk hármasban esküvői ruhát nézni.
-Szerinted Claire belemegy?
-Muszáj lesz!
-Akkor menjünk is!
-Várj! A hálóban hagytam az órámat, mindjárt jövök.
-Úristen most mit csináljak? - kérdeztem magamban.
Gyorsan az ágy alá bújtam, megpróbáltam az összes cuccomat, amit hirtelen találtam az ágy alá bedobni.
-Hol lehet az órám?
-Mi tart eddig?
-Nem tudom, hogy hova tettem.
-Nézted már az ágy alatt?
-Köszi szépen! - mérgelődtem magamban. - Na most mit tegyek?
Észrevettem, hogy az óra itt van a másik oldalamon, megpróbáltam óvatosan egy kicsit kitolni, hogy ne az ágy alatt legyen.
-Megtaláltam!
Szerencsére mielőtt Jess lehajolt volna, Miranda bejött és ő vette észre az órát.
-Akkor mehetünk is. Köszi!
Amint becsukódott az ajtó, gyorsan felöltöztem és kiosontam a lakásból.
Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ezt tettem. Úgy éreztem, hogy most ezzel hátbaszúrtam Nico-t.
Elakartam neki mondani, de csakis szemtől szembe, ezért fogtam magam és az első gépre, ami Angliába indult felszálltam.
Egész úton azon gondolkoztam, hogy egyáltalán jó ötlet-e elmondani neki, de lelkiismeret furdalásom volt a történtek miatt.Megpróbáltam ki gondolni, hogy mit is mondjak, azért mégsem állhatok úgy oda elé, hogy:
-Szia Cica! Hogy haladtok? Ja, amúgy megcsaltalak Jenson-nel! Mikor legyen az esküvő?
Az út nagyon rövid volt és nem találtam meg a megfelelő szavakat, talán mert nincsenek is.
-Szia Nico! Beszélnünk kell, hol vagy most?
-Szia! A gyárban. Mi a baj?
-Nagyon fontos lenne, hogy találkozzunk.
-Gyere a szállodába, tudod, ahol a múltkor voltunk. Nemsokára ott leszek én is.
Elmentem a szállodába, de nem akartam felmenni a szobába, ezért lent vártam meg a vőlegényemet.
-Szia! Mi történt? Olyan szomorú volt a hangod.
-Ezt négyszemközt szeretném megbeszélni veled Kicsim!
-Gyere, menjünk fel!
-Nico... - kezdtem bele a mondandómba, mikor beértünk a szobába.
-Mi történt?
-Szeretlek!
-Jajj Drágám, én is. - ölelt volna meg, de én elhúzódtam.
-Belátom, hogy igazad volt!
-Mivel kapcsolatban?
-Jenson.
-Ezt meg hogy érted?
-Én...én.. - alig kaptam levegőt, már alig bírtam visszatartani a sírást. - Én le...
-Claire nyugodj meg! - simogatta meg a karom.
-Én lefeküdtem Jenson-nel. - ezzel a kijelentéssel egyidőben kitört belőlem a sírás.
-Mi? - nézett rám dühösen.
-Sajnálom, annyira sajnálom Nico!
-Ezt meg hogy képzelted? A menyasszonyom vagy!
-Tudom, én...
-Ne is próbálj magyarázkodni... És még van képed azt mondani, hogy szeretsz! - ordította.
-Ne kiabálj!
-Már, hogyne kiabálnék?!! Idejössz azzal ,hogy valami sürgős mondandód van, meg hogy szeretsz engem és egyszer csak benyögöd, hogy lefeküdtél azzal az emberrel ,akivel már egyszer megcsaltál!!
-Sajnálom! - töröltem a könnyeimet.
-Azt jól teszed! Nem akarlak többet látni!
-Nico...Kérlek!
-Adtam neked egy esélyt, de te elszúrtad! Legyetek boldogok! - vágta oda flegmán.
-Ne menj el!
-Hagyj békén!
-Szeretlek!
-Az isten szerelmére hagyd már ezt, ha szeretnél, akkor nem feküdtél volna le vele! Tudod mit, menj a franca és mire hazaérek az összes cuccodat vidd el a lakásomból és soha többet ne kerülj a szemem elé!
Végignéztem, ahogy Nico kiviharzik a szobából és csak ültem maga elé bámulva, fel sem tudtam fogni, hogy mi történt.
Hazamentem Monacoba összeszedtem a cuccaimat és úgy gondoltam, hogy elmegyek Ausztráliába egy kis időre, amíg minden a helyére kerül.
Erről senkinek nem szóltam, se Jess-nek,se Mir-nek. Egyedül akartam lenni és elgondolkozni, hogy mit tettem és, hogy mit kezdjek az életemmel ezek után.

30.rész: 2010 --> 2011

Reggel hamarabb sikerült felkelnem, mint Nico-nak. Ilyen se sokszor fordult elő, meg is lepődtem magamon, hogy milyen ügyes vagyok. Ránéztem az órára, még csak reggel 7 óra volt, gondoltam, hagyom még aludni egy kicsit a páromat.Lementem a szálloda éttermébe, nagyon éhes voltam. Egyszer csak valaki megfogta a karomat és a fal mögé húzott.
-Lewis?!! Te meg mi a fenét művelsz?
-Olyan régen találkoztunk, gondoltam beszélgethetnénk.
-Nincs miről beszélnem veled.
-Szép gyűrű! - fogta meg a kezem.
-Igen! Nekem is tetszik! Hagyj békén!
-Hé-hé, Kicsi lány! Ne olyan sietősen, mit szólnál, ha bepótolnánk azt ami elmaradt néhány hónappal ezelőtt? - hajolt közelebb.
-Azt hittem, hogy soha nem áldoznád fel a barátságotokat egy nő miatt.
-Bármelyik nő miatt nem, érted, igen! - próbált megcsókolni, de elhajoltam.
-Ti meg mi a fenét műveltek itt? - akadt ki Nicole.
-Kérdezd meg a barátodat. - vágtam oda, majd elmentem.
-Ezt nem hiszem el! - gondoltam magamban.
-Szia csajszi! - ugrott elém Jess.
-Szia! - öleltem meg.
-Mi a baj?
-Semmi, csak fáradt vagyok.
-Engem nem versz át Claire Hall! Mesélj!
Elmondtam neki az előző 5 percemet, nem is tudta, hogy mit mondjon rá.
-Ne foglalkozz vele! - legyintett. - Neked ott van Nico, és ő imád! - fogta meg a kezem.
-Tudom, és én...
-Úristeeen! - fojtotta belém a szót. - Te jó ég! Mégis mikor akartad elmondani, hogy Nico eljegyzett.
-Csss!Ne kiabálj!
-Mi? - hallottam meg Jenson hangját a hátam mögül, és nem volt túl boldog.
-Jajj Jenson! - szólt rá Jess. - Na részleteket! - fordult felém a barátnőm.
-Te nem ülsz le?
-Dehogynem, gyere Drágám!
Jenson leült mellénk, amitől kicsit feszült lett a helyzet.
-Hát...tudod, nem biztos, hogy ezt egyedül kellene elmondanom, Nico-val úgy terveztük, hogy együtt jelentjük be. - motyogtam.
-Ugyan már Nico úgyis tudja, hogy én simán kiszedem belőled.
Jenson szúrós tekintettel bámult végig, és nagyon rosszul éreztem magam emiatt.
-Szerintem visszamegyek a szobámba.
Felálltam az asztaltól, Jess értetlenül nézett, hogy most mégis mi bajom.Még mindig éreztem Jenson tekintetét és már nem is akartam, hogy bárki is tudjon az eljegyzésről.
-Szia! - köszönt rám Nico. - Te meg hova tűntél?
-Csak lementem, gondoltam eszek valamit.
-Valami baj van?
-Nem, nincs.
-Claire, nekem nyugodtam elmondhatod. Szeretlek!
-Kérlek! Most hagyjuk ezt, ne is törődj velem, neked most csak a versenyre kell koncentrálnod.Utána megbeszéljük a dogot. Ígérem!
Lementünk a pályára, ahol már nagy volt a felhajtás.
A verseny rajtja rendben ment, és Nico a versenyt a 4. helyen zárta.
-Ügyes voltál Cica!  - csókoltam meg. - Szeretlek!
-Én is!
-Most mi lesz?
-Hát lesz egy szezonzáró after party, utána még néhány megbeszélés a jövő évet illetően, azután amit szeretnél. - mosolygott.
-Akkor menj, készülj a bulira!
Este nem akartam megvárni Nico-t, hadd bulizzon egyet!
-Jó reggelt! - fordultam felé.
-Szia! - köszönt kómásan.
-Mikor értél haza?
-Nem tudom.
-Mikor lesznek a csapatmegbeszélések.
-Drágám, nem tudnál egy kicsit csendben maradni?! - húzta  fejére a párnát.
-Ne haragudj!
Kicsit később viszont már nem bírtam magammal.
-Cica!
-Mondjad!
-Mikor megyünk haza? - néztem rá bociszemekkel.
-Még egy-két napot itt maradunk, megbeszéljük a csapattal a dolgokat, azután már az újoncok tesztje lesz, de ha nem akarod, akkor azon már nem kell itt maradnunk.
-Nem igazán szeretnék! - jelentettem ki a határozottan.De most menj, öltözz fel, minél hamarabb ott vagy, annál haarabb jössz vissza.
-Ez nem így megy Drága! - nevetett.
-Tempó!
-Mitől vagy ennyire felpörögve? - mosolygott.
-Már várom, hogy együtt lehessünk, de ha nem haladsz ez az életbe nem fog bekövetkezni!
-Jól van, megyek már.
Egész nap egyedül voltam a szobába, összepakoltam a holmijainkat, kicsit rendet raktam, csináltam valami ételnek nem nevezhető dolgot magamnak, majd este tévéztem és vártam a vőlegényemet.
-Szia!
-Szia! - ugrottam a nyakába.
-Jajj!Te! Látom elfoglaltad magad. - nézett körül.
-Igen.
-Hát akkor holnapra is adok neked egy kis elfoglaltságot.
Megfogta a derekam, magához húzott ,majd szenvedélyesen csókolóztunk.Valahogy sikerült eljutnunk az ágyig, de ekkor már mindkettőnkről lekerült a felső.
Reggel mikor felébredtem Nico már elment, viszont betartotta a tegnapi ígéretét és mára is adott munkát. Úgy nézett ki a szoba, mint egy csatatér.
Nico hamarabb jött vissza, mint tegnap, ami egy kicsit meglepett, mivel ez az utolsó nap, úgy gondoltam, hogy most sokáig oda lesz.
-Szia! Hát te meg, ho...Mi a baj?
-Nem felejtettél el valamit?
-Te meg miről beszélsz? - kérdeztem értetlenül.
-A verseny előtt láttam rajtad, hogy valami gond van, de te nem akartál róla beszélni és én ráhagytam, de lehet, hogy nem kellett volna. Tudni akarom mi volt a bajod.
-De hisz már tudod. - néztem a szemébe.
-De én tőled akarom hallani.
-Nico, kérlek!
-Halljam! Vagy esküszöm, hogy kimegyek azon az ajtón és soha többet nem jövök vissza.
-Jól van! Igen, rosszul éreztem magam, amiért megbántottam Jenson-t azzal, hogy igent mondtam neked, de nem azt bántam meg, hogy igen volt a válaszom.
-Még mindig szereted!
-Szerinted olyan könnyű elfelejteni egy olyan embert, akit látsz minden versenyhétvégén és te ezt mindig hozzám vágod?!!Hát nem veszed észre Nico Rosberg, te teszed ezt! Tudom, hogy már eljátszottam egyszer a bizalmad,de azóta egyszer sem - amiről nem tud, az nem fáj neki - és próbálom még azt is elfeledtetni veled, amit akkor tettem, de te ezt nem hagyod. Talán..talán nem is én vagyok az aki nem akarja ezt az egészet, hanem...te.
-Talán jobb lesz, ha én itt maradok az újoncok tesztjén és majd utánad megyek.
-Szerintem is ez lesz a legjobb megoldás.
-De Nico...
-Igen?
-Kitől tudtad meg?
-Jenson. Elmondta, hogy mit érzett, mikor megtudta az eljegyzést és azt is, ahogy reagáltál rá.
-Sajnálom.
-Igen! Én is!
A leghamarabbi géppel hazarepültem és egész héten, amíg Nicot vártam elgondolkoztam, hogy mi történt az év során:
1. Jensonnel találkoztam és beleszerettem, de ő mindig Jess-t választotta.
2. Lewis is és Nico is meghívott egy italra,vagy egy vacsira.

3. Mirandával és Jessicával elmentünk egy csajos hétre.                              

4. Nicoval csókolóztam és jobban megismertük egymást.
5. Összevesztem vele Jenson miatt.
6. Nicole rám rontott, mert azt hitte, hogy rámásztam a pasijára.
7. Nico adott még egy esélyt.
8. Lewis rájött, hogy mi történt köztem és Jenson között.
9. És elmondta azt, hogy szívesen lett volna velem.
10. De soha nem áldozná fel a barátságát egy nő miatt, később kiderült, hogy mégis.
11. Nico eljegyzett, ami csodálatos volt.
12. És most itt vagyok és arra várok, hogy Nicoval megbeszéljük a dolgokat.
Kopogást hallottam az ajtón, de Nico csak este érkezik, így fogalmam se volt, hogy ki lehet az.
-Hello ismét! - jegyezte meg gúnyosan.
-Ez nem lehet igaz! - forgattam a szemeimet.
-Bejöhetek?
-Nicole! Mit akarsz?
-Ha nem akarod, hogy Nico megtudja azt amit én tudok, akkor szállj le Lewis-ról. Oké?!
-Te meg miről beszélsz? Ő mászott rám.
-Jah, persze.
-Kérdezd csak meg. De ha akarsz egy jó tanácsot inkább a saját kapcsolatoddal foglalkozz és ne az enyémmel. - és egy elégedett mosollyal rávágtam az ajtót.
-Na ezt is elintéztem!  - jegyeztem meg elégedetten.
Néhány órával Nicole megjelenése után megjelent a párom is.
-Szia!
-Szia! Hogy utaztál? - próbálta oldani a feszültséget.
-Szerintem bele is kezdhetünk a beszélgetésbe.
Egész este beszélgettünk, néha elnevettük magunkat valamin, de többnyire a kapcsolatunkról beszéltünk és a végén - kb. hajnal 4-kor Nico feltette a kérdést - .
-És akkor, hogyan tovább?
-Én úgy gondolom, hogy most van kb 1 hónapunk, amit együtt tölthetünk, leszámítva azt a néhány PR dolgot, amin meg kell jelenned, szerintem használjuk ki most azt, hogy együtt lehetünk és meglátjuk mi lesz.
-Jól hangzik. - mosolygott.
December közepe felé Nico elment a csapat évzáró bulijára én pedig Mirandával mentem bulizni. Mikor hazaértem láttam, hogy Nico teljesen kidőlt és ráadásul elég pia szagú volt, de én se voltam jobb állapotban, így lefeküdtem mellé és reggel egy jó kis fejfájással ébredtem.
-Jó reggelt! - adott egy puszit.
Sokkal jobban nézett ki, mit tegnap este.
-Óóó...anyám, majd szétrobban a fejem.
-Tessék, vedd be ezt.
-Te tök jól nézel ki, hogy csinálod? Tegnap olyan voltál, mint egy részeg hajléktalan.
-Kössz! - nevetett. Hidd el ha 2 órával hamarabb kelsz, akkor láttad volna, hogy én is ugyanígy néztem ki.
- Hát...biztos szexi lettél volna a ruhámban.
-Te nem vagy normális. - nevetett.
A nap folyamán sikerült egy kicsit rendbe szednem magam és még egy vacsora készítéssel is megpróbálkoztam.
-Drágám, ennek biztos, hogy így kell kinéznie? - nézett Nico a tányérra.
-Ööö...nem éppen, de attól még az íze lehet jó.
-Úgy érted, hogy nem kóstoltad meg?
-Miért? Meg kellett volna?
-Ó te jó ég! - köptem ki az éppen akkor bekapott falatot.
-Pizza?
-Te fizetsz!
Rendeltünk egy sonkás-gombás és egy sonkás pizzát,amit tévénézés közben meg is ettünk.
-Azt hittem, hogy te nem ehetsz ilyet.
-Mindjárt itt a karácsony, fogjuk ezt fel karácsonyi menünek.
-Tényleg mi lesz karácsonykor.
-Mi lenne elmegyünk a szüleimhez egy karácsonyi ebédre, aztán hazajövünk, szexelünk egy nagyot és itthon töltjük  a karácsonyt kettesben.
-És csak karácsonykor szexelünk? - néztem rá mosolyogva.
-Szeretnél most is?
-Szeretlek! - csókoltam meg.
Nico evett kb. 3 szelet pizzát, de egész héten edzett, én meg nem is értettem, hogy 3 szelet pizza miatt minek kell egy egész hetes edzés terv, na de mindegy is.
Eljött a karácsony, mi meg elmentünk Nico szüleihez.
-Sziasztok!
-Sziasztok. - ölelt meg Sina. - Gyertek beljebb.
-És mit terveztetek karácsonyra?
-Hát mi úgy gondoltuk, hogy kettesben töltjük a karácsonyt otthon. - válaszolt Nico.
Az ebéd tálalva!
-Mi lesz az ebéd? - kérdezte Nico.
-Éhes vagy Cica? - nevettem.
-A kedvenced.
-De jó élete van valakinek. Ez nagyon jól sikerült. - jegyeztem meg.
-Meg kéne tanulnod. - jelentett ki Nico.
Régen szórakoztunk már ilyen jót és próbáltuk, de valahogy egyikünk sem tudott viselkedni.
Miután megebédeltünk Sina kihozta a desszertet, amiből volt minden féle.

-Te ehetsz ilyet?
-Kit érdekel?
Erre Keke felnézett - kicsit morcos tekintett vágott - de mi csak nevettünk Nicoval.
-Majd teszek róla, hogy ledolgozza.
Ezen úgy elröhögtük magunkat, hogy majdnem beestünk az asztal alá.
Miután nagynehezen sikerült felállnunk az asztaltól, átmentünk a nappaliba beszélgetni.
-Szeretnénk bejelenteni valamit nektek. - kezdte Nico.
Sina és Keke kíváncsian figyelt bennünket.
-Összeházasodunk!
-Ez nagyszerű ölelt meg egyből a vőlegényem anyukája.
-Sok boldogságot! - jött oda Keke is.
-És mikor lesz az esküvő?
-Azt még nem döntöttük el, de én szeretném ha azelőtt lenne, hogy elkezdődnének a téli tesztek.
-Annyira örülök! Remélem, hogy minél hamarabb összeházasodtok és utána már koncentrálhattok másra. Mondjuk egy kisbabára.
Amint meghallottam ezeket a szavakat köpni-nyelni nem tudtam.
-Szerintem ez még egy kicsit korai. - terelt Nico.
-De én már annyira szeretném a kezemben tartani a kisunokámat.
-Szerintem erre majd térjünk vissza az esküvő után.
Szerencsére a délután további részében nem merült fel a "baba téma".
Este elköszöntünk Nico szüleitől és elindultunk hazafelé.
-Te mit gondolsz?
-Miről?
-A babáról?
-Szerintem még korai.
-Mármint a kapcsolatunkban korai,vagy a korban korai,vagy a munkáddal kapcsolatban korai?
-Ez most miért érdekel?
-Mert amikor majd eljön az az idő, amikor már beszélnünk kéne erről, akkor tudjam, hogy már akarsz gyereket.
-Azt mondják, hogy a forma 1-es pilóták mindig lassulnak néhány tizedet, mikor lesz egy kisbabájuk.
-Ez baromság! Michael Schumacher is 2 gyerek után lett ötszörös világbajnok.
-Ezt majd otthon megbeszéljük, most szeretnék nem egy árokban kikötni.
Miután biztonságban hazaértünk gyorsan lezuhanyoztunk, bebújtunk a jó meleg ágyba és egymás karjaiban aludtunk el. Karácsonykor semmit nem csináltunk, Nico anyukája csomagolt nekünk az ebédből és azt ettük, tévéztünk, beszélgettünk, játszottunk és mivel tegnap nem voltunk itthon ma díszítettük fel a fát.

 Másnap reggel még mindig az 2 nappal azelőtti ebédet ettük, de még így is nagyon finom volt.
-És most mi legyen?
-Bújjunk vissza az ágyba. - öleltem át.
-Rossz kislány! - mosolygott.
Miért? Te montad, hogy szexelünk egy nagyot!
Ki sem keltünk az ágyból egész nap.
A héten próbáltam egy kicsit rendbe rakni a lakást, hogy az új évet ne egy rumlis lakással köszöntsük. Persze Nico is megpróbált segíteni, de állandóan elhülyéskedte a dolgot és soha nem takarítás lett a vége...
-December 31. 11:50.
-Ez elég németes!
-Mi?
-A pontosság!
-Sok minden történt ebben az évben.Új csapat, új barátnő és persze új menyasszony.
-Menj a francba! - ütöttem meg játékosan. - Inkább fogd meg azt az üveget és nyisd ki.
-3-2-1!

-Boldog új évet Cica! - csókoltam meg.
-Boldog új évet! - koccintott velem.
Nagyszerű érzés azzal az emberrel kezdeni egy új évet, aki nemsokára a férjed lesz.

Szerintetek Jenson vagy Nico  nyerő a történet szempontjából?