2012. április 28., szombat

29.rész: Mit hoz a jövő?

Másnap reggel miután összeszedtem magam eldöntöttem ,hogy meglepem Nicot és elutazok Angliába.Gyorsan rendbe raktam magam felkaptam a napszemüvegem és a repülőtér felé vettem az irányt.
Amíg a gépen ültem, próbáltam kideríteni, hogy Nico most pontosan hol is lehet.
Szerencsére a menedzserem mindig mindent időbe megtud, így nem volt nehéz dolgom.
Mikor leszállt a gép, egy kocsi várt rám,ami elvitt Nicohoz.
A kocsi a szállodához vitt, így nagyon okosan kikövetkeztettem, hogy még nem ment be dolgozni.
Nico a Crown Hotel Brackley-ben szállt meg.Mikor beléptem a főbejáraton, megláttam Nico-t, aki kifelé tartott.
-Szia! - csókolt meg.
-Szia Cica! - viszonoztam.
-Hát te meg hogy kerülsz ide? - kérdezte csodálkozva.
-Gondoltam megleplek. - öleltem át.
-Hát az sikerült. - mosolygott.
-A gyárba indultál?
-Nem.
-Akkor hova?
-Hozzád! - nevetett.
-Mi? - néztem rá nagy szemekkel.
Mindketten elnevettük magunkat, csak is velünk történhet ilyen.De legalább nem kerültük el egymást.
Nicoval nagyon jól megvagyunk, de hosszú még  a szezon és a Monacói élet.

8 hónappal később

-Szia Cica!
-Szia!
-Izgulsz?
-Miért?
-Hát,mert ez az utolsó futam ebben az évben és utána jön a téli szünet, meg az újév és az új szezon.
-Drága, még ennek sincs vége. - mosolygott.
-Tudom, de már annyira beleéltem magam abba, hogy mostantól többet leszünk együtt. - csókoltam meg.
-Szeretlek!Gyere mutatok neked valamit.
-Mit?
-Majd meglátod!Gyere! - fogta meg a kezem.
Amíg gyalogoltunk az "titkos" helyre eszembe jutott, hogy mi minden történt az elmúlt több, mint másfél évben.
A Jenson-nel való "kapcsolatom" szerencsére nem volt hatással az életünkre.
Sajnos még mindig nem tudom kiverni a fejemből, de Nicoval annyira jól érzem magam és ő sokkal biztosabb személy az életemben.
Volt néhány olyan hónap is , mikor nem tudtunk olyan sokat együtt lenni, mert az én munkám New York-ban volt, Nico pedig itt Európában versenyzett.A nyári szünetet se tudtuk úgy eltölteni, hogy nekem ne kelljen dolgoznom. Szeptemberben bejelentettem, hogy abbahagyom a modellkedést.
Nico persze először nem örült,mert úgy érezte, hogy miatta adom fel a munkám, de ezt nem tettem volna meg, ha nem szeretném.De azért néha szívesen nélkülöztem a páromat, hogy eltölthessek a csajokkal néhány napot.Miranda nagyon ki volt akadva, hogy otthagyom a munkám és ezt miden beszélgetésünknél tudatja velem, de én így szeretem ezt a csajt.Jessicával továbbra is sűrűbben találkozom - szerencsére Lewis-nak nem járt el a szája - ,mikor mindketten Monaco-ban vagyunk, olyan jó kis vásárló körutakra szoktunk menni, hogy Nico már aggódva hív fel, mert még nem értem haza. Nicole nem nagyon találkozott velem, így a beszólogatások is elmaradtak, remélem mindketten tartják a szájukat, ha már eddig kibírták.
Egyszóval az életem Nico mellett tökéletes - minden kapcsolatban vannak bonyodalmak -.
-Meg is jöttünk!



-Ez gyönyörű! - öleltem át.
-Tudtam én, hogy tetszeni fog. - csókolt meg.
-Irigyellek, hogy ilyen helyen versenyezhetsz. - adtam egy puszit a szájára.
-De te itt vagy velem. - mosolygott. - És szeretném, ha ez mindig így lenne.
Nico mindent nagyon jól kitalált, de a hab a tortán még csak ez után következett.
Egyszer csak térdre ereszkedett és elővett a zsebéből egy kis ékszerdobozt. Nem is akartam hinni a szememnek, mozdulni se tudtam, abban a pillanatban őszintén szólva még a választ sem.
Nico megfogta a kezem és a szemembe nézett.
-Claire Hall! Leszel a feleségem?
-Igen!! - ugrottam a nyakába.
Nico felhúzta a gyűrűt az ujjamra, majd hosszasan megcsókolt.

-Szeretlek Claire!
-Én is szeretlek!
Még egy kicsit néztük a "tájat", majd kézen fogva elindultunk visszafele. Mikor a pályához értünk találkoztunk Sebastiannal, akinek muszáj volt feltennie egy kérdést, mivel látta rajtam, hogy úgy vigyorgok, mint a tejbetök.
-Hát veletek meg mi történt? Mi ez a jó kedv?
Nico csak mosolygott és ahogy rám nézett elnevette magát.
Én ahelyett, hogy válaszoltam volna, Seb nyakába ugrottam.
-Te jó ég megfojtasz! - nevetett.
Mikor sikerült leszednie magáról, elmondtam neki, hogy mi történt.
-Összeházasodunk!! - vigyorogtam.
-Hűha! Nagyon fel van pörögve a csajszi!
-Egyébként gratulálok mindkettőtöknek. - látszott rajta az őszinte öröm. - Habár, nem tudom, hogy fogsz vele bírni.
-Majd este lenyugtatom. - nevetett.
-Olyanok vagytok! - ütöttem meg játékosan a vőlegényemet.
-Nem tudom, hogy fogsz holnap versenyezni barátom, ha ez a csaj így pörög, minden erőddel rá kell koncentrálnod. - nevetett Seb.
-Majd megoldom.
Ezzel elköszöntünk Sebastian-tól és visszamentünk a szállásunkra.
Természetesen én is adtam neki a valamit, a gyűrűért "cserébe".
-Mikor mondjuk el a többieknek? - kérdeztem tőle.
-Mindenképpen a verseny után, nem akarok semmilyen felhajtás előtte.
-És mikor legyen az esküvő? - váltottam témát.
-Te! - nevetett Nico. - Szeretlek! Nekem mindegy, de ne idén.
-Legszívesebben már holnap hozzád mennék.Na de hagyjuk most, neked a holnapi versenyre ki kell pihenned magad.
-Valahogy nem vagyok álmos. - jelent meg egy kaján vigyor az arcán.
-Rossz vagy. - csókoltam meg.
Nico a hátamra fordított, elkezdett csókolgatni egyre lejjebb és lejjebb, aztán én kerültem felülre... 


2012. április 27., péntek

Sziasztok!
Örülök, hogy sok mindenkinek tetszik a blogom! Azt még nem tudom, hogy hány részes lesz, de az biztos, hogy van még hátra.
Várom a véleményeiteket és utána hozom a kövi részt! :D
Jó olvasást! <3

2012. április 24., kedd

28.rész: Sors?

-Leülhetek?-Mit akarsz? - kérdeztem, de még mindig nem fordultam meg.-Beszélni veled.
-Szerintem nekünk nincs miről beszélni.
-Miért nem nézel rám?
-Mert az akarom, hogy tűnj el az életemből.
-Kérlek!
-Menj el!
-A múltkori miatt vagy dühös?
-Nem kellett volna átmennem hozzád.
-Beszéljük meg a dolgot.Kérlek. - tette a kezét a hátamra.
-Most mennem kell! Szia Jenson.
Hirtelen felálltam az asztaltól, letettem a pénzt és hátra sem nézve elmentem.Nagyon nehéz volt, tartanom magam, hogy ne forduljak meg és nézzek Jenson szemébe, de úgy érzem, hogy ez volt a helyes döntés.Biztos voltam benne, ha megfordulok, olyat teszek, amit később megbánhatok.
Megpróbáltam minél hamarabb visszaérni a lakásba, de mikor kiakartam nyitni az ajtót, éreztem, hogy valaki áll mögöttem.
-Mondtam, hogy nem akarok beszélni veled.Ne is próbálkozz.
-Érdekes, pedig ma még nem is találkoztunk.
-Lewis! - fordultam meg. - Azt hittem, más vagy.
-Kinek gondoltál? - jött közelebb.
-Az nem fontos. - habogtam.
-Elfelejtettél szólni, hogy Nico visszajött.
-Miután elmondtad amit megtudtál, nem nagyon volt hangulatom egyáltalán hallani rólad.
-Áúú! Ez fájt! Megsértődtem. - hajolt még közelebb.
-Mit művelsz?
-Mégis mire gondolsz.
-Hagyj békén!Én nem akarok tőled semmit!
-Hé hé!! Nyugi Kislány!
-Nico sokkal jobb haverom annál, mint hogy ráhajtsak a csajára, habár nagy kár, hogy nem voltam gyorsabb. - jelent meg egy önelégült vigyor a képén.
Gyorsan kinyitottam az ajtót és faképnél hagyta Lewist.El se tudtam képzelni, hogy ezt most miért csinálta, mi lehetett ezzel a célja?
Az elmélkedésből a mobilom hangja hozott vissza.
-Halo.
-Halo?Ennyit kap a szerelmed?
-Jajj, ne haragudj Édes, nem figyeltem a kijelzőt.Milyen volt az utad, most hol vagy és mikor mész a gyárba és...
-Nyugi. - szólt közbe Nico.
-Ne haragudj.
-Ugyan már, már megszoktam, hogy én szóhoz se juthatok melletted.
-Ez azért így nem igaz. - nevettem.
-Jól van. Amúgy az úton nem történt semmi extra, most egy szállodában vagyok és a kocsira várok, hogy elvigyen a gyárba.
-És mikor jössz haza?
-Nem tudom Drága, sokat kell dolgoznunk, hogy jobb eredményeket érjünk el, de megígérem, hogy amilyen hamar csak tudok repülök hozzád.
-Ha-ha-ha. Majd küldök red bull-t.
-Megjött a kocsi, most leteszem. Szia!
-Szia!
Ahogy letettem a telefont, egyből elkezdett csörögni, most Jess hívott.
-Szia Jess.
-Szia csajszi! Figyelj csak megkérhetnélek egy szívességre?
-Persze! Mondd csak.
-Jenson nem veszi fel a mobilját és nagyon aggódok érte.Szeretném, ha átmennél és megnéznéd, mert már 12x hívtam, és hagytam vagy 6 üzit, de semmi.
Mikor Jess megkért,hogy menjek át, teljesen lefagytam, nem tudtam mit tegyek.
-Claire?Itt vagy még?
-Igen persze, átmegyek.
-Köszönöm!!Nagyon szépen köszönöm!
-Nem kell megköszönnöd semmit. - Majd hívlak, hogy mi van vele.Szia!
-Szia!
-Pedig annyira örültem, hogy reggel sikerült, leráznom Jenson-t, most meg át kell mennem hozzá. Megpróbáltam egy kicsit okos lenni és csak telefonon beszélni vele, - egy próbát megér -gondoltam, de nem vette fel. Azt mégsem mondhatom a legjobb barátnőmnek, hogy nincs semmi baj, mert én sem tudok semmit, így kénytelen voltam erőt venni magamon és átmenni.
Kopogtam, de senki nem nyitott ajtót. Szerencsére gyerekkoromban megtanultam, hogyan kell egy hullámcsattal zárat feltörni, így legalább bejutni betudtam.
Mikor beléptem az ajtón, megláttam egy teljesen üres whisky-s üveget az asztalon és azt, hogy Jenson ott fekszik a kanapén, teljesen kiütve.
Óvatosan odamentem hozzá, megsimogattam az arcát és halkan beszéltem hozzá.
-Jenson.
Még így kiütve is annyira aranyos volt.
-Jenson. - simogattam meg.
-Mi van? - kérdezte kábultan.
-Miért csináltad ezt?
-Mert elvesztettelek!
-Nem, ez nem igaz. - ültem le mellé.
-De igen, ma még rám se néztél.
-Ez így nem igaz! - próbáltam egy kicsit viccesre venni. - Most is téged nézlek.
-Tényleg, miért vagy itt? - nézett rám értetlenül. - Azt hittem, hogy látni sem akarsz.
-Csak megnéztem, hogy mi van veled, mert Jess aggódott, nem vetted fel a mobilod.
-De..de az ajtó be volt zárva. - nézett rám. - Csak nem a régi trükk?!! - jelent meg egy halvány mosoly az arcán.
-De. - kicsit elpirultam.
-Maradj velem! - nézett rám hatalmas szemekkel - vagy legalább is próbált - .
-Nem lehet, szólok Jess-nek, hogy nincs semmi bajod és aztán megyek.
-És mit akarsz neki mondani?Hogy leittam magam, azért mert szerelmes vagyok beléd!
-Jenon! Ne tedd ezt még nehezebbé.Azt fogom neki mondani, hogy elaludtál és a mobilod a másik szobában volt, ezért nem hallottad.
-Nem véletlenül jöttél át. - állt fel.
-Valóban nem, csak egy szívességet tettem. - fordulta el.
-Ne kezdjük ezt elölről, fordulj meg és mondd a szemembe! Mondd a szemembe, hogy nem szeretsz!
Megfordultam, odaléptem hozzá és a szemébe néztem...
-Jenson, én...én...
-Mondd ki lépett közelebb.
-Fel kell hívnom Jess-t már biztosan aggódik. - próbáltam menekülni a tekintete elöl, de nem ment.
Megfogta a kezem és magához rántott, olyan szorosan álltunk, hogy a testünk teljesen összeért.
-Mondd ki!Légy őszinte! Ne csapd be magad, se engem!
-Részeg vagy.Eressz el!
-Nem, tudni akarom...
-Még is miért? - vágta közbe, már majdnem sírva. - Hogy aztán kedved szerint megdugj és aztán megint visszamenj Jessica-hoz?!
-Nem, hanem mert én szeretlek. - válaszolt halkan.
-Én is szeretlek, de ez nem jelent semmit.
-Már hogy ne jelentene?
Éreztem, hogy az ajkunk közeledik egymáshoz, nem tudtam mozdulni se, mikor végre az ajkamon érezhettem az övéit.
Mikor Jenson megcsókol a fellegekben járok, úgy érzem, hogy nem létezik más a földön, csak mi ketten.Ezt senkinél sem érzem, még Nico-nál sem.Az is kiment a fejemből ,hogy miért jöttem át.
Jenson hirtelen felkapott és a hálóba vitt, lassan lefektetett az ágyra és elkezdett megszabadítani a ruháimtól.
Végig csókolt mindenhol, majd a hátára fordítottam és én kerülte felülre.
Sajnos én felelőtlen módon a telefonomat a nadrág zsebemben hagytam, így meghallottam ahogy csörög.
-Ne vedd fel! Most ne!
-De muszáj lesz! - csókoltam meg. - Te jó ég mi van, ha Jess az?
-Jess? Miért hívna fel?
-Nem emlékszel? Mondtam, hogy ő kért meg.
-Ja, tényleg jó akkor nézd meg. Én addig elfoglalom magam. - és újból elkezdett csókolgatni.
-Hé! Hagy abba. - tettem a szájára a kezem.
Gyorsan elővettem a ledobott nadrágomból a telefonom, de a kijelző nem a barátnőmet mutatta.
-Mi a baj? - kérdezte Jenson, de nem figyeltem rá,csak gyorsan felvettem a telefont.
-Szia Édesem! Mi a helyzet?
-Semmi, csak most van egy kis szünetem és gondoltam felhívlak.
-Nagyon jól tetted, ez egy remek gondolat volt.
-Te mit csinálsz?Remélem nem rosszalkodsz! - nevetett.
-Nem, dehogy is. - válaszoltam zavartan. - Öööö...figyelj csak valaki más is keres, nem baj ha visszahívlak, biztos Miranda vagy Jessica az.
-Jól van na! Pletykáljatok csak! - játszotta  a sértődöttet. - Szeretlek!
-Én is!
Miután letettem a telefont gyorsan összeszedtem a ruháimat és felöltöztem.
-Te meg mit csinálsz? - kérdezte értetlenül.
-Sajnálom, de nekem ez nem megy. Ne is áltassuk magunkat, neke ott van Nico és neked ott van Jessica.
Kirohantam  a lakásból és persze, hogy összetalálkoztam Lewis-sal a hall-ban.
-Hé-hé Kislány! Te meg hova rohansz? - állított meg.
-Ne most kérlek! - próbáltam kikerülni.
-Ugye nem valami rosszban sántikálsz?
-Na jó, ha annyira tudni akarod Jess megkért, hogy nézzek rá Jenson-re mert nem vette fel a telefont és aggódott érte, én átmentem gyorsan és kiderült, hogy csak elaludt, és ezért nem hallotta a csörgést, de közbe nekem eszembe jutott, hogy elfelejtettem a fürdővizet elzárni, ezért rohanok. - vágtam a képébe - bevallom nagyon is jól éreztem magam -.
-Jól van na! Nem kell így leordítani a fejem.
Ezzel váltunk el és én gyorsan hazarohantam, felhívtam a barátnőmet, elmondtam, hogy mi történt - természetesen nem az igazat - és utána valóban megejtetettem egy jó forró fürdőt.

2012. április 22., vasárnap

27.rész: Remélem Jess nem tudja meg...

-Gyerekek! Kész a vacsora! - szólt Keke.Gyorsan lesiettünk az asztalhoz,ami már szépen meg volt terítve.-Mi volt ez a sikoltozás?Egymásra néztünk Nicoval, majd elröhögtük  magunkat.
-Megcsikizett. - mondtam vigyorogva, miközben Nicora mutattam.
-Jól van gyerekek most, hogy kijátszottátok magatokat együnk. - nevetett Keke.
A vacsora Nico kedvenc étele volt és észrevettem, ha a kedvében akarok járni néha, sajnos meg kell tanulnom az elkészítését.
-Mikor mentek haza? - kérdezte Sina.
-Holnap reggel, mert nemsokára verseny és még el kell utaznom Angliába. - felelt Nico.
Másnap reggel el is indultunk Monaco felé, de előtte még elbúcsúztunk Nico szüleitől.
-Vigyázz magadra kicsim. - ölelte meg Sina.
-Sok sikert. - mosolygott Keke.
-Kösz!
-Na megnyugodtál? - kérdezte Nico, miközben beindította a kocsit.
-Aha. - feleltem lelkesen.
Őszintén szólva többre nem emlékszem, mert arra ébredtem, hogy Monacóban vagyunk.
-Hát te mit csináltál sz este, amiről nem tudok Álomszuszék ? - kérdezte nevetve Nico.
-Jó kérdés. - nevettem. - Miért idejöttünk, miért nem Angliába?
-Mert te nem is akartál volna odamenni és azért, mert a mai napon van itt egy edzés programom és csak holnap utazom oda.
-Ja.
-De attól még feljössz?
-Persze.
Gyorsan felmentünk a lakásba, Nico beszélt a személyi edzőjével, én meg Jess számát tárcsáztam.
-Szia csajszi! - köszönt lelkesen.
-Szia! Hol vagy most és mit csinálsz?
-Brazíliában és fotózáson.Miért?
-Akkor lényegtelen, gondoltam elmehettünk volna valahova, de majd máskor.
-Bepótoljuk ígérem. Puszi.
-Mennem kell, majd este jövök. - nyomott egy puszit az arcomra Nico.
Bekapcsoltam a tévét, hátha lesz benne valami érdekes, de csak reklám meg olyan műsor volt amit már láttam, és persze egy csomó francia csatorna, csak én éppen nem beszélem a nyelvet.
Eszembe jutott, hogy megpróbálhatom felhívni Mirandát, hátha ő közelebb van.
Tárcsáztam a számot, kicsengett,de nem vette fel.
-Akkor majd később újra megpróbálom. - gondoltam magamban.
Úgy döntöttem, hogy lemegyek egy kicsit sétálni, de mikor kinyitotta az ajtót egy nem várt személy állt ott.
-Szia Claire! Nico itt van?
-Nincs.
-Pedig láttam a kocsiját.
-Igen, lement edzeni.
-Esetleg bejöhetek?
-Mit akarsz Lewis? - hajtottam beljebb az ajtót.
-Megvárni Nicot és addig talán beszélhetnénk.
-Nekünk nincs miről beszélnünk.
-Érdekes odaköltözöl egy olyan emberhez akit nem is szeretsz.
-Hogy merészelsz ilyet...
-Ugyan már! Ne játszd meg magad. - vágott közbe nagyképűen. - Nicole elmondta, hogy mit látott.
-Akkor tanítsd meg  a kis barátnődet kussolni. - válaszoltam feszülten.
-Érdekelne miért?
-Mit miért? Mit akarsz te tőlem?
-Most már semmit, Nico nagyon jó barátom, mielőtt összejöttetek, gondoltam esetleg bepróbálkozok nálad, de rájöttem, hogy felesleges.
-Akkor ezért voltál meglepődve, mikor elmondtam, hogy összeköltözünk?
-Korainak tartottam, de rájöttem, hogy nem éri meg egy nő miatt veszekedni.
-Majd szólok , hogy hívjon fel. - csaptam rá az ajtót.
Megpróbáltam mégegyszer felhívni Mirandát, de megint nem vette fel.Jess- nek mégsem mondhattam el, hogy mit tudott meg Lewis. Nico volt az utolsó személy, akit ezzel akartam zaklatni, de nem volt más választásom.
Nicoval közvetlenül nem tudtam beszélni, csak az üzenetrögzítő kapcsolt be, amire rámondtam egy üzenetet:

Szia Édes! Amint végeztél szeretném, ha egyből feljönnél, valamit meg kell beszélnünk, fontos.
Légyszi siess!

             Szeretlek!

Néhány órával később Nico visszajött.
-Szia! Miért volt annyira ideges a hangod?
-Lewis itt volt.
-Mit akart?
-Téged keresett és elkezdtünk beszélgetni és ő elmondta, hogy Nicole elmondta, hogy látott Jensonnel. Ez az az eset, mikor összevesztél velem emiatt. És tudom, hogy ez téged egyáltalán nem érdekel, de félek, hogy Jess megtudja és akkor ugyanazt kell megint átélnem, mint veled, vagy rosszabbat.
-Ne aggódj Lewis nem pletykás.De egyáltalán, hogy jött fel ez a sztori.
-Nem tudom.
-Ne aggódj. - csókolt meg.
-Hééé!Menj el zuhanyozni! - nevettem.
-Nem tetszik. - mosolygott.
-Ne bolondozz!
-Nem akarsz segíteni?
-Nem, menj!
Nico 10 perc alatt végzett a zuhanyzással, ami azért nem túl sok.
-Egyáltalán vizes lettél?
-Miért? - kérdezte mosolyogva.
-10 perc alatt nem lehet megfürdeni.
-Először is, zuhanyoztam, másodszor te nem tudsz 10 perc alatt végezni.
-Ha-ha-ha.De igen is tudok.
-Itt az alkalom tied a fürdő.
Beakartam bizonyítani Niconak, hogy én is megtudok fürdeni 10 perc alatt, de valahogy elfelejtettem,ezt az egész dolgot, mikor belementem a jó forró vízbe.
-Máris végeztél? - kérdezte Nico, mikor kijöttem.
-Igen.
-Nagyon jó. Végülis a 10 perc sikerült, ha nem számoljuk még azt az 1 órát.
-Ugyan már nem volt benne 1 óra 10 percig, max. 20 perc volt.
-Aha, majdnem vége a focimeccsnek és akkor mentél be,mikor a közvetítés kezdődött, nem is a meccs, a közvetítés Drága.
-Jól van na. - bújtam hozzá.
Elkezdtem csókolgatni a nyakát és próbáltam egyre lejjebb haladni, de megállított.
-Na most tisztázzunk valamit.
-Mit? Mi a baj? - kérdeztem értetlenül.
-Nincs semmi baj, viszont foci közben nincs szex.
-Te most azt mondod, hogyha foci van a tévében és te azt nézed, akkor nem szexelhetek veled?!
-Igen.
-Akkor hadd  mondjam el, hogy tenisz közben sincs szex.Az én részemről.
-A francba.Nem gondoltam volna, hogy én is megszívom.
-Ha-ha.Forma 1 közben?
-Max. előtte.
-Kinek szurkolsz?
-A Bayern München- nek, de most jelen esetben  a Barcelona és a Madrid játszik.
-Azért hülye nem vagyok Cica, olvasni még tudok és C.Ronaldo-t kiszúrom 10 km-ről is.
-Te szereted a focit?
-Aha, de amint hallhattad a teniszt jobban. - mosolyogtam.
-És kinek szurkolsz?
-Úgy nagy kedvencem nincs, a Barcelonát szeretem a legjobban, de mindig attól függ, hogy kik játszanak.Azt jobb ha tudok, hogy Christiano Ronaldo-t ki nem állhatom, fújjjj.
-Megjegyeztem. - mosolygott.
Végignéztük a meccset szerencsére  a Barca nyert 1:0 - ra.
Reggel arra ébredtem, hogy Nico pakol.
-Te meg mit csinálsz? - kérdeztem kómás fejjel.
-Megyek Angliába. - adott egy puszit a homlokomra.
-Még nem menj. - próbáltam utána nyúlni.
-Aludj még egy kicsit. - simogatta meg az arcom.
-De ígérd meg,hogy vigyázol magadra.
-Megígérem.
Kaptam még egy puszit tőle, majd gyorsan elment.Kb. 10 órakor keltem fel, összedobtam magamnak egy salátát, lementem futni kb. 1 órát, majd gyorsan felszaladtam vettem egy habfürdőt és néztem a tévét.
Kb.délután 2-kor lementem az egyik közeli kávézóba, gondolta szívok egy kis friss levegőt.
Miután leadtam a rendelést hirtelen egy ismerős hangot hallottam a hátam mögül.

2012. április 17., kedd


DÍJ!!


Szabályok:
1. Tedd ki a képet a blogodra.
2. Köszönd meg annak akitől kaptad.
3. Írj hat dolgot magadról.
4. Küldd tovább 5 blogírónak.
5. Hagyj megjegyzést a blogjukon.




6 dolog:

  • Nagyon örülök annak, hogy ilyen izgalmasak az idei versenyek :D
  • Sajnálom, hogy Michelisz Norbinak nem jött össze a Marrakech-i futam.
  • Sorry,hogy semmi értelmes dolgot nem tudok írni, de már annyiszor leírtam mindent, hogy kifogytam :))
Kapják:

2012. április 15., vasárnap

Nico & Jenson <3
(1.)                     (2.)

2012. április 14., szombat

26.rész: A nagy találkozás

-Sziasztok! - köszönt Keke.
-Szia apa!
-Szia. - köszöntem én is.
-Gyertek beljebb.
-Nem lesz semmi baj. - hajolt hozzám.
Kézen fogva mentünk be a házba.A ház hatalmas volt, ahhoz képest, amit Niconál láttam ez egy palota.
-Gyönyörű ez a ház. - fordultam Keke felé.
-Köszönöm. Gyertek menjünk ki a kertbe. Ilyen szép időben gondoltuk, hogy inkább kint ebédelünk.
-Apukád kedvel. - jelentettem ki magabiztosan.
-Észrevettem. - mosolyodott el. - És ez nagy szó, de mondjuk ki ne kedvelne.
-Dilis. - forgattam  a szemeimet.
Amint kiértünk a kertbe megláttam, egy rövid, szőke hajú nőt, gondoltam, hogy ő Nico anyukája és észrevettem az asztalnál ülő Vivien-t is, aki beszélgetett a szüleivel - gondolom-.
Valahogy egyáltalán nem akartam tudomást venni róluk.
-Szerintem menjünk oda anyukádhoz.
-Rendben.
-Szia anya!
-Szia Drágám! - ölelte meg. - Jajj, annyira hiányoztál.
-Be szeretném mutatni a barátnőmet Claire-t.
-Szia!Örülök, hogy megismerhetlek,Sina Rosberg vagyok. Keke már mondott rólad néhány szót.
-Én is nagyon örvendek!
-Üljetek csak le az asztalhoz, viszem is az ebédet.
-Gyere!
-Nem is tudom. - bámultam az asztalt.
-Ne csináld!
Vettem egy mély levegőt és elindultam az asztal felé.
-Sziasztok! - köszönt Nico.
-Szia! - fogott kezet Nicoval a csaj apja.
-Hello. - intettem egyet feléjük kissé bátortalanul.
Gyorsan Nico felé fordultam és megkértem, hogy beszéljünk négyszemközt.
-Ez nekem nem megy! - támadtam le.
-Mi? - nézett rám értetlenül.
-Hát...ez az egész.Én sokkal jobban örültem volna, ha csak a szüleiddel kettesben ebédelünk.
-Miért vagy ennyire ideges, eddig minden jól ment. Anya is kedvel téged.
-Tudom, nekem nem is a szüleiddel van bajom, hanem...
-Tudtad, hogy ők is itt lesznek. - mutatott Vivien-ékre.
-Tudtam és tudom, hogy nem te kényszerítetted rám ezt az egészet, csak nem érzem úgy, hogy ők nagyon el lennének ragadtatva tőlem ,ami persze nem baj, de....
-Claire. - próbált közbe szólni Nico.
-...de már ha a közelükben vagyok úgy érzem, hogy legszívesebben leszúrnának és nem is tudom, talán mégsem volt olyan...
-Claire. - próbálkozott Nico ismét.
-...jó ötlet.
-Huhh! Ebben én fáradtam el. - mosolygott Nico.Figyelj, nem érdekel, hogy mit gondolnak én is csak szívességből jöttem el, mert anya nagyon jóban van velük.
-Azt hittem azért...
-Nem, semmi olyasmi.
-Szeretlek. - öleltem át a nyakánál fogva.
-Menjünk vissza az asztalhoz.
Erőt vettem magamon, megfogta Nico kezét és visszamentem vele az asztalhoz.
Olyan ügyesen bűvészkedtem, hogy Nico és az apja közé ültem, így nem volt olyan szörnyű a helyzet.
-És hol találkoztatok Nicoval? - kérdezte Sina.
Mindenki elcsendesedett és rám figyelt.
-Hát..öhm..izé az úgy volt - de kínos - gondoltam magamban - én igazából Barcelonában találkoztam vele először. - válaszoltam halkan.
-Én úgy tudtam,hogy Monte Carloban találkoztatok. - szólalt meg Vivien viszonylag kedves hangon.
-Nem, ott...nem - zavaromban nem tudtam mit mondjak.
-Nyugi. - hajolt közel Nico.
-Nem ott találkoztam vele először, ott más történt. - jelentettem ki határozottan - amin én is meglepődtem.
Miután megebédeltünk szerencsére Vivien a családjával elment valamilyen családi eseményre, így már kicsit oldottabb volt a hangulatom.
-Látom jobban érzed magad.
-Ja, nagy kő esett le a szívemről. - nevettem.
-Na mit szeretnétek fiatalok, mi legyen a vacsora? - kérdezte Sina.
-De most ebédeltünk, mellesleg nagyon finom volt. - jegyeztem meg. - Nem hiszem, hogy most bármilyen kajára tudnék gondolni.
-Vettem észre a tányérodon levő adagból. - szúrt oda Nico.
-Ha-ha-ha.
-Mit szólnál, ha megcsinálnád a kedvenc kajámat és megmutatnád Clairnek. - mosolygott Nico.
-Jól van kicsim! Úgy se gyakran vagy itthon, most az egyszer talán lehet róla szó. - mosolygott Sina.
-"Én megölöm"  - gondoltam magamban.
-Gyere menjünk fel. - fogta meg a kezem.
Nico szobája az emeleten volt és szerintem nagyobb volt a szobája, mint a lakása.
-Hát nem mondhatod, hogy nincs elég nagy helyed. - néztem körbe.
-Nem is mondom. - fogta meg a dereka hátulról. - És látod, milyen hatalmas az ágy?!!
-Te meg mire készülsz?
-Ne mondd, hogy nem tudod.
-De ez a szüleid lakása és mi van ha ránk nyitnak?
-A zárról hallottál már?
-Ne légy bunkó! - játszottam a sértődöttet.
Egyszer csak kopogást hallottunk.
-Nem zavarok? - kérdezte Keke, miközben belépett.
-Hát..talán h megvárnád a választ apa.
-Nico! - szóltam rá.
-Csak meg akartam kérdezni, hogy szükségetek van-e valamire.Nico majd ha ráérsz beszélnék veled. -Tőlem beszélhettek most is.Majd lemegyek és segítek anyukádnak. - néztem rá.
-Szia.Azt hittem, hogy Nicoval vagy.
-Ja igen, Keke beszélni akart vele és én mondtam, hogy lejövök segíteni neked, persze csak ha nem baj.
-Nem, dehogy is! Legalább jobban megismerjük egymást. - mosolygott Sina.
-Milyen érzés, amikor tudod, hogy Nico 300km/h - val száguld?
-Ne is mondd! Borzalmas, de tudom, hogy imádja és én azt szeretném, ha boldog lenne.Miért?
-Mert utálom, hogy 300km/h - val száguld.Tudom, hogy ez az élete,de amikor látom annyira féltem.
-Ne most már biztos vagyok benne, hogy szereted.
Erre nem tudtam válaszolni, mert nem igazán tudom, hogy ez most végleges, vagy csak a tudat, hogy Jenson mindig Jess mellett áll.
-Máris megbeszéltétek? - hozott vissza Sina hangja.
-Igen, felelte Nico.
-Szegény lányt meg leküldtétek. - nevetett.
-De én nem is ezt mondtam. - nevettük el magunkat.
-Látom, jól kijöttök. - mosolygott Nico. - De most elrabolom a lányt.
-Ennyit a segítségről. - nevettünk mindannyian.
Ismét felmentünk Nicoval a szobájába.
-Te, ha jól emlékszem arról nem volt szó, hogy itt is maradunk.
-Akkor rosszul emlékszel Baby. - csókolt meg, már póló nélkül.
-Te javíthatatlan vagy.
-Most miért? - mosolygott. - Ünnepelek.
-Mit? - kérdeztem nevetve.
-Azt, hogy mindenki imádja a csajomat.
-Te nem vagy normális! - nevettem.
-Ezt már mondtad párszor.
-Szeretlek! - csókoltam meg. - De nem szexelek veled a szüleid házában.
-Most hideg zuhanyt kell vennem miattad. - nézett rám hatalmas szemekkel.
-Gyere, inkább tévézzünk és majd utána lemegyünk vacsizni.
-És, ha anya nem csinál desszertet, tőled esetleg kaphatok valamit.
-Hogy te mennyire nem bírsz magaddal. - nevettem.
-Kössünk alkut.
-Ajjaj.
-Nem csikizlek meg, ha lefekszel velem.
-Te most zsarolsz?
-Nem, csak egy alkut ajánlok.
Hosszas gondolkodás után - 2mp - meghoztam a döntésem.
-Nem áll az alku!
Még csak elmenekülni sem volt időm, Nico gyorsan elkapott és elkezdett csikizni mindenhol.
Folyamatosan csak nevettem, sikítottam, a kettőt egyszerre, már kezdtem attól félni, hogy lent mit gondolhatnak rólunk.
-Ne! Hagyd abba! - sikítottam nevetve.
-Annak ára van.
-Oké! Benne vagyok. Tudod annak ellenére, hogy "halálra" csikiztél, szeretlek!
Miután mozdulni se tudtam, úgy döntöttünk, hogy nézzük a tévét és majd a vacsi után lesz a "desszert".
Nico <3

Poleposition!!!!!Kína :D

Ennek örömére délután hozom az új részt!!

2012. április 10., kedd

Díjözön :)

Nagyon szépen köszönöm a díjat Regi&Ani-nak és Rina-nak.


1. Meg kell köszönni a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.

2. A logót ki kell tenni a blogomba.

3. Be kell linkelnem azt akitől kaptam.

4. Írni kell magamról 7 dolgot.

5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.

6. Be kell linkelnem őket.

7. Megjegyzést kell hagynom nekik, hogy tudjanak a díjazásról.

8. Nem küldhetem olyannak, akinek a blogja volt már kitüntetve.

Rólam
  • Imádom a F1-et, a teniszt, a műkorcsolyát, a focit és a WTCC-t.
  • Szeretek olvasni, de inkább neten (a kötelezőket mindig az utolsó pillanatban olvasom el :) )
  • Szeretek a barátaimmal lógni, moziba menni, sétálni stb.
  • Imádok állatkertbe menni. :D (különösen a szurikátákat kedvelem :D olyan cukik XD )
  • A kedvenc állatom a macska.
  • A sulit ki nem állhatom, de szeretek az osztálytársaimmal beszélgetni.
  • Kedvenc tantárgyam a föci.
Akik megkapják tőlem

2012. április 5., csütörtök

Nincs ihletem :((

Segítsetek néhány komival pls. :)

2012. április 3., kedd

25.rész: A vita

....megcsókoltam.Hosszú percekig csókolóztunk, majd a telefonom csörgésére lettünk figyelmesek.
-Ne vedd fel! - mászott rám Jenson.
-Fel kell vennem. A francba! Nico az.
-Szia Édes!
-Szia!Most tudok beszélni. Mit szeretnél?
-Talán ez nem telefon téma. - mondtam kissé spiccesen.
-Te ittál?
-Én? Csak egy kicsit.
-Szerintem most feküdj le és majd akkor holnap megbeszéljük.
-Szerintem te ne parancsolgass nekem!
-Most miért vagy ilyen?
-Mert egyedül hagytál a barátnőddel.  - válaszoltam a sírás határán.
-Oké! Először is a volt barátnőm, másodszor nem hagytalak vele, honnan kellett volna tudnom, hogy jön.
-Nico!Gyere haza, szükségem van rád!
-Holnap megyek!
-De nekem most kellesz. - gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Te most sírsz?
-Nem. - törölgettem a könnycseppeket.
-Sietek.Szia!
-Nekem most mennem kell. - fordultam Jenson felé.
-Ne menj.
-Ezt én nem tudom megtenni vele, ezt már egyszer eljátszottuk, te megbántottál engem, én pedig őt.
Sajnálom Jenson, de most nem hagyom magam.
Rohantam hazafelé, amennyire csak tudtam, gyorsan beugrottam az ágyamba és csak sírtam amiatt, amit tettem.
Másnap arra ébredtem, hogy Nico simogatja az arcomat.
-Jó reggelt! - köszöntem kómásan.
-Neked is jó délutánt! - nevetett.
-Mi? Mennyi az idő?
-Délután 3.
-Úristen!
-Akarsz beszélni a tegnap történtekről?
-Jó lenne.
-Akkor mesélj!
Elmondtam neki mindent, amit a barátnője mondott, sőt még azt is elmondtam, hogy átmentem Jenson lakásába, de itt olyan szúrós tekintettel nézett rám ,hogy nem mertem befejezni a sztorit.
-És mit csináltatok? - nézett rám komoly tekintettel.
-Te most féltékeny vagy?
-Nem válaszoltál a kérdésemre. - emelte fel a hangját.
-Ne Cica, ne kiabálj velem. Nem történt semmi. - próbáltam menteni a menthetőt.
-Csak próbálom megérteni, hogy miért hozzá mentél?
-Mert rajtad kívül, ő az egyetlen, akit ismerek itt és nagyon pipa voltam a barátnőd miatt. Kellett valaki, aki megnyugtat.
-Hogy érted azt, hogy megnyugtat?
-Nézett rám idegesen.
-Mégis mi van veled? Megmondtam, hogy nem történt semmi. Még mindig nem bízol bennem, igaz?
Szinte sírva beszéltem vele, félig azért , mert végül is igaza van , és félig azért, mert ő nem tud róla és éreztem a bizalmatlanságot.
-Szerintem van is okom rá. Felhívom Vivien-t.
-Kit? - néztem rá értetlenül könnyes szemmel.
-A volt barátnőmet. Nem is tudod a nevét?
-Nem érdekelt, szerintem ő sem tudja az enyémet. - vonta meg a vállam.
Nico 10 perc múlva visszajött és beszámolt a telefonbeszélgetésről.
-Elmegyek az ebédre, velem jössz?
-Mikor lesz?
-Holnap.
-Mi? Ahhoz képest jókor akartak szólni.
-Jössz vagy nem?
-Ne csináld! Nem adtam rá okot - vagy legalább s nem tud róla -, hogy így beszélj velem Nico Rosberg!
-Most én is kiakadhatnék, hogy az a kis ribanc meg akar hívni egy "baráti v. családi" vacsira.
-Ne beszélj így!
-Ó! Nagyszerű , még véded. Gondolom csak neked van jogod kiakadni, hát közlöm veled, hogy b*szd meg.
Sarkon fordultam és becsaptam magam mögött a fürdőszoba ajtót.Most még sírni se tudtam , pedig lehet, hogy az jobb lett volna.
Ellazulás képen, vettem egy jó forró fürdőt és egy óra múlva bementem Nicohoz a hálóba, aki épp tévézett.
-Még haragszol? - kérdeztem egy szál törülközőben.
-Nem is tudom, talán túlreagáltam. - nézett rám bűnbánóan.
-Talán nem éppen Jenson-t kellett volna felkeresnem. Ne haragudj!
-Szeretlek!
-Én is. - bújtam hozzá.
Így aludtunk el, reggel mikor felébredtem próbáltam nagyon halkan kimenni és felöltözni, mert ugyebár ezt este nem sikerült.
Visszagondoltam arra, hogy mi történt az elmúlt 2 napban. - Mi lesz ebből, ha én állandóan Jenson-hez rohanok, mikor valami baj van? - tettem fel a kérdést magamban.
-Szia Claire!
-Szia Édes!Máris felébredtél?
-Máris?Már 10 óra is elmúlt.Figyelj csak, én szeretném megbeszélni a tegnapi dolgot, tudom hogy egy kicsit elvetettem a sulykot, de nézd az én szemszögemből.
-Értem én.És tudom, hogy én is ugyanolyan hibás vagyok a veszekedésért. - öleltem meg.
-Esetleg lenne kedved eljönni velem arra a bizonyos ebédre? - kérdezte kissé félve.
-Persze.
Akkor el kellene kezdenünk készülődni Drága. - nevetett Nico.
-Ja, ha ez az ára, akkor inkább maradok. - feleltem nevetve.
-Lustaság! Gyere! - húzott fel a kanapéról.
Nico szülei Dél-Franciaországban éltek, így nem volt hosszú az út, de nekem sikerült majdnem elkésnem így is.
-Claire! - kopogott Nico a fürdőszobaajtón. - Kész vagy már?
-Mindjárt.
-Másfél órája ezt mondod.
-De nem tudom, hogy mit vegyek fel.
-A szüleimmel találkozol, nem az USA elnökével.
-Az első benyomás a legfontosabb. - nyitottam ki hirtelen az ajtót. -Te ezt nem tudod?!!
-Tudod, a késés is az első benyomáshoz tartozik, és te abban most jól benne vagy.
-Forma 1-es pilóta vagy, az a dolgod, hogy gyorsan vezess. . néztem rá csípőre tett kézzel.
-Tudod, a kettő nem ugyanaz. Inkább hozd ki, hogy mit akarsz felvenni és segítek.
-Te pasi vagy! - néztem rá értetlenül.
-Szerintem erre már hamarabb rájöttél. - villantott egy mosolyt.
-Nem úgy értem, szerinted olyan egyszerű ezt kiválasztani.
-Hozd már! - tessékelt be a szobába.
-Jól van, majd meglátod, én szóltam.
-Tempó!
Gyorsan bementem a szobába és kihoztam a választási lehetőségeket.
-Nem egy hétre megyünk, ez csak egy ebéd. - nézett rám értetlenül, amint meglátta a ruhákat. - Na mindegy, mesélj! Mi a probléma?
-Most nem tudom, hogy ezt vegyem fel ezzel, vagy ezt ezzel?





-Maradjunk abba, hogy pasi vagyok. - mondta tátott szájjal.
-Őszintén szólva, nekem az első variáció jobban tetszik.
-Hm hm...nem tudom...
-Figyelj... -jött hozzám Nico - engem nem érdekel, hogy mit gondolnak rólad, de én jobban szeretlek, ha magadat adod. - fogta meg a kezem.
-Akkor legyen az első. - simogattam meg az arcát.
-Oké, de próbálj meg a lehető leggyorsabban elkészülni, mert szorít az idő.
Még magamon is meglepődtem, hogy milyen gyorsan felöltöztem, lesiettünk a kocsihoz, Nico tényleg "hű" a munkájához, padlógázzal mentünk és 11:56-ra odaértünk.
-Készen állsz? - nézett rám.
-Mire?Végül is nem az USA elnöke lakik a házban. - mosolyogtam idegesen.
-Ne izgulj!Apámat már úgyis ismered, és ha úgy vesszük Vivienne - t is. - próbálta oldani a feszültséget.
-Oké! Vágjunk bele. - adtam neki még egy utolsó csókot.
Kiszálltunk  a kocsiból az ajtó felé vettük az irányt, Nico megnyomta a csengőt és....
-11:58, eddig jók vagyunk . - súgta a fülembe nevetve, de én valahogy nem vettem a lapot, szinte remegtem az idegességtől, csak az járt a fejemben, hogy - Úristen! Most találkozok mindenkivel, aki fontos vagy fontos volt Nico életében, Istenem,csak el ne szúrjam, Úristen!
Arra eszméltem fel, hogy nyílik az ajtó.




2012. április 1., vasárnap

Még egy díj!! :)

Köszönöm K.C. Cécile - nek.




Szabályok:

  1. Tedd ki a képet a blogodra.
  2. Köszönd meg, akitől kaptad.
  3. Írj le 6 dolgot magadról.
  4. Küldd tovább 5 blogírónak a díjat.
  5. Hagyj megjegyzést a blogjukon.

6 dolog rólam:
  • A kedvenc sportom az autóversenyzés és a tenisz.
  • A kedvenc sportolóim: Jenson Button (F1), Nico Rosberg (F1), Sebastian Vettel (F1), Roger Federer (Tenisz), Andreas Mikkelsen (IRC), Michelisz Norbi (WTCC)
  • A hobbim a foci, a tenisz és néha a jégkorizás.
  • Mindenféle sütit megtudok enni,ami túrós, de csak akkor, ha nincs benne mazsola. XD
  • Az iskolát, ki nem állhatom, de imádok a barátaimmal lenni és a blogomat írni. :)
  • Sorry, de nem jut eszembe 6. tulajdonság. :(
Akiknek tovább adom, mert megérdemlik:

24.rész: Felelsz vagy mersz?

Hosszú másodpercek után, hirtelen elkaptam a fejem és a padlót nézve azt mondtam, hogy:-Nem!Majd kirohantam a konyhából, a nappaliba már úgy érkeztem meg, mintha mi sem történt volna.
-Visszatértem! - ültem le Nico mellé.
Nem sokkal később Jenson is visszaért.
Kb. 1 óra múlva már arra sem emlékeztünk hogy ki-kicsoda.
-Lehet, hogy egy kicsit sokat ittunk. - nevettem.
-Játszunk felelsz vagy merszt! - javasolta Jess kicsit dülöngélve.
-Benne vagyok! - válaszolták a fiúk egyszerre.
-Hát üvegünk az van, szóval essünk neki.
Először Jess pörgetett, és hozta a formáját, az üveg persze rám mutatott.
-Há-há Claire! Felelsz vagy mersz?
Ránéztem Nicora és úgy döntöttem, hogy:
-Merek!
-Oké, akkor itt egy sál fordulj meg....oké, most különböző dolgokat fogsz kapni és találd ki, hogy mik ezek.
-Már előre félek! De legyen amivel leöblíthetem.
-Az is lesz!Itt az első...mi ez?
-Méz. Ááá! Jézusom, az már nem a szám. Ez melyik perverz?
Persze erre senki nem felelt csak röhögtünk az egészen.
-És ez mi??
-Ez olyan, mit az erős paprika. Húú de jó íze van mézzel. - fintorogtam.
-Most egy ki öblítés.
-Fúúj! Jäger, utálom! Ennyi szerintem elég lesz.
-Máris feladod?
-Van egy olyan érzésem, hogy csak én vagyok az alany és ez az egyetlen játék.
-Jók a megérzéseid, Drága! - csókolt meg Nico.
-Na ezt tudom mi volt. - nevettem.
-De ez nem számít...de ez már igen.
-Tejszínhab.
-Ügyes kislány. - nevetett Seb.
-Oké, mostmár hagyjatok békén.
-Még egy utolsó.
-Ez vodka!És nem a számba ment, fogadjunk, hogy ezt nem te öntötted.
-De igen, csak Nico meglökött . - nevetett Jess.
-Micsoda? - nézett értetlenül a párom. Ne higgy neki, hazudik.
-Na jól van. - vettem le a kendőt. Úristeen, hogy nézek ki.
-Azt hiszem ezt segítenem kell lemosni.
-Húú de részeg vagy!
-Én félig finn vagyok , így félig jobban bírom a piát, mint te.
Kb. 2-3-ig tartotta buli ,utána mindenki elindult hazafelé.
-Majd holnap elpakolom. - jelentettem ki. De szerintem most megyek aludni, ha a két ajtó közül megtalálom a helyeset.
-Kettős látás, ezt orvosolni kell. - nevetett.  Nehogy azt hidd, hogy így belefekszel az ágyamba. - húzott vissza a karomnál fogva.
-Az ágyunkba. - javítottam ki. Akkor mi az irány?
-A fürdőszoba.
-Felelsz vagy mersz?
-Merek!
-Akkor segítened kell nekem.
-Ez nem fair! - csókolt meg. Ez egy nehezen teljesíthető feladat.De azt hiszem megbirkózom vele.
Másnap arra ébredtem, hogy Nico mellett fekszem teljesen meztelenül.
Habár ahogy benéztem a takaró alá, megállapítottam, hogy rajta sincs több ruha.
-Tetszik? -kérdezte.
-Azt hittem, hogy alszol. - habogtam
-Úgy tűnik jó munkát végeztem, csak úgy ragyogsz!
-Te nem vagy normális. - forgattam a szemem.
-Szeretlek!
-Én is szeretlek.De ez nem mentség. - csókoltam meg. Mikor lesz a legközelebbi futam?
-Nem tudom.
-Mi az hogy nem tudod?
-Valamikor...fogalmam sincs, azt hiszem kicsit másnapos vagyok.
-Azt hiszed?
-Szerintem ma nem kellene csinálnunk semmit.
-Akkor mit keresel rajtam? - érdeklődtem.
-Csak egy kicsit megszédültem. - vigyorgott.
-Ne hogy azt hidd, hogy most megdughatsz.
-Eszem ágába se jutott.
-Mi? - néztem rá hatalmas szemekkel.
-Na most kiakar dugni?
-Te szemét. - ütöttem meg játékosan.
Dél körül keltünk fel.
Én elpakoltam a buli után, Nico pedig valamit beszélt Brawn-al.
-Na mi a helyzet?
-Be kell mennem a gyárba.
-Angliába?
-Aha.
-És meddig kell ott maradnod?
-Nem tudom, de majd hívlak.
-Oké.
-Addig lehetőleg ne vásárolj több cuccot. - nevetett.
-Szerinted egy magányos nő mit csináljon, ha nem vásárolhat?
-Nem tudom ,főzzön, takarítson.
-Mintha házasok lennénk, komolyan.
-Vigyázz magadra. - nyomott egy puszit a számra, majd gyorsan elment.
A nap nagyrészt tévézéssel töltöttem, mivel már ügyesen elpakoltam.
Közben kaptam egy üzenetet Nicotól.

Szia Kiscica!
Valószínűleg csak holnap érek haza, addig vigyázz magadra.
UI.:A kérdésedre a válasz: a következő verseny a jövő hétvégén lesz.
                                                                 Szeretlek, Nico!

Az üzenete kb. 2x olvastam el, egyszer csak meghallottam a csengőt. Mikor kinyitottam az ajtót nem is tudtam, hogy kivel állok szemben, de lehet, hogy jobb lett volna, ha ez így is marad.
-Szia! - köszöntem az ismeretlennek.
-Szia! Nico itthon van?
-Bocs, de te kivagy?
-Úgy látom, hogy nálatok az "ex- téma" tabu.
-Te vagy Nico volt barátnője? - néztem értetlenül a csajra.
-Igen.
-És akkor mit akarsz tőle?
-Mivel ő gyerekkori barátom meg akartam nézni hogy van, és megakartam hívni egy ebédre amit a szüleink közösen szerveznek.De ehhez neked mi közöd?
-Talán az, hogy én vagyok a barátnője.
-Oh, akkor ez elég ciki. Na mindegy szólnál neki, hogy hívjon fel. - fordult vissza.
-Persze! - kicsit kiakadtam. Miért nem hívod fel te?
-Az úgy nem elég izgi most, hogy tudom van egy csaja. - nézett rám gúnyosan.
-Gondolod majd szívességet teszek neked ezek után és nehogy azt hidd , hogy a közeledbe   engedem. - vágtam be az ajtót, úgy hogy az majdnem kiesett.
Idegesen hívtam fel Nicot.
-Szia!Figyelj csak most épp egy meetingen vagyok és.....
-Nem igazán érdekel Nico Rosberg!
-Mi a baj?
-Hogy mi? A volt csajod épp most állított be hozzám.
-Figyelj én erről nem tudok semmit, majd holnap megbeszéljük.
-Le ne merd rakni a telefont! - ordítottam, de már csak a búgás hallatszott.
Sosem viseltem jól, ha egy pasi csak úgy rám vágta a telefont, de most valahogy különösen rosszul viseltem és olyan dologra készültem, amit tudtam ,hogy megfogok bánni, de a düh erősebb volt, mint a lelkiismeretem.
Eszembe jutott, hogy mikor Jess-el visszafele jöttem a sok felesleges info mellett azt a egyet kihallottam, hogy ma reggel megy egy fotózásra Tokyó- ba.
Fogtam egy üveg bort és átmentem Jenson-hez.
-Szia! - köszönt meglepetten.
-Szia! Van kedved velem tölteni az estét? - emeltem fel a bort.
-Persze. Gyere csak be. És mi járatban? Azt hittem, hogy látni sem akarsz.
-Tudod az emberek változnak.
-Ja az emberek, vagy valami történt köztetek.
-Látom ma este nem te vagy a megfelelő társaság.Na pá!
-Ne! - fogta meg a kezem. Maradj!
-Hozz két poharat!
Szerencsére Jenson-nél volt még bor, mert amit én vittem az édes kevés volt az estéhez.
-Szeretlek. - húzódott közelebb.
-Tudom.
-Te nem?
-Nem.
-Nézz a szemembe és úgy mondd!
Amint a szemébe néztem egy hang sem jött ki.
-Tudtam, te még mindig szeretsz.
-Ahogy Jessica is szeret téged. Ha szeretsz miért választod mindig őt?
-Ebbe most ne menjünk bele.
-De én tudni akarom.
-Nem, nem akarod látom a szemedben. Csókolj meg!
-Nem.
-Tudom, hogy akarod.
-De nem tehetem.
-Csókolj meg! - hajolt olyan közel, hogy már szinte éreztem az ajkát az enyémen. Csak rajtad múlik.
-De nem tehetem ezt Ni...- a mondat vége nem akart kijönni.
-Segítek.
Elkezdte csókolgatni a nyakamat, legbelül tudtam, hogy le kellene állítanom, de nem ment.
Megállítottam, mélyen a szemébe néztem és....