2012. március 31., szombat

23.rész: Házavatás

Ebben a részben lesz egy meglepetés személy is a szavazatok alapján!
(A szavazás még nyitott, de szerintem ez nem változtat az eredményen.)

-Szerintem kezdjük ezzel.Ezekbe mi van?
-Nem tudom.Nézzük meg.
-Te jó ég!Nekem egész életemben nem volt ennyi cipőm, nemhogy egy dobozban.
-Jól van na! Nő vagyok.
-Ha a másik dobozt nyitod ki biztosan megváltozik a véleményed! - szólt oda Jess.
-Biztos, hogy erre szükséged van?
-Ne! Az a kedvencem azt nem adom.
-És erre?
-Nem, az a másik kedvencem. - vettem magamhoz a cipőket.
-Kitalálom a többi a többi kedvenced. - húzta fel a szemöldökét Nico.
-Hmm!
-Mi az?
-Gondolom ez a doboz az, amitől el kellene ájulnom.
-Nem semmi a kislány, ugye Nico. - kacsintott Jess.
-Na jól van már lehet leszállni rólam. - kaptam fel a vizet.
-Most mi van,te?! - húzott magához Nico.
-Szerintem csak kicsit ingerült.
-Mégis mitől? - nézett értetlenül.
-Hát....történt egy két dolog a repülőn.
-Jessica!
-Miről beszéltek.
-Semmi érdekes. - próbáltam terelni.
-Azt álmodta, hogy terhes.
-Te nyugodtan elmehetnél valami pletykalap főszerkesztőjének.
-Héé héé lányok! Oké szerintem itt hagyjuk a témát, most pakoljunk, és majd ezt este megbeszéljük.
A pakolás során előkerültek még a fürdőruhák, ami megint egy teljes dobozt elfoglalt Nico pedig már tényleg nem tudott hova pakolni, de próbálkozott.
Persze még a "hétköznapi" ruhákat is el kellett pakolni.
Azután Jess-el szépen elraktuk a szekrénybe az estéi és a koktél ruhákat.
Végül néhány, vagy inkább jó néhány kiegészítő és női szépségápolási szerek kerültek elő.



-Wow!El sem hiszem! Azt hiszem kész!
-Ennyire örülsz Cica?!! - nevettem.
-Ezért jutalmat érdemlek. - húzott olyan közel magához, hogy szinte összeért az ajkunk.
-Ne hé! - próbáltam minél hamarabb és minél halkabban kiszabadulni Nico karjaiból, nehogy Jess észrevegyen minket.
-Na srácok szerintem kellene tartani egy házavató bulit.
-De ez a ház már fel lett avatva, mikor ideköltöztem. - mondta Nico.
-De az nem olyan, majd én mindent elintézek estére.
-Ma este? - néztem hatalmas szemekkel.
-Ja, addig élvezzétek az egyedüllétet. - dobott egy puszit a levegőbe,majd elment.
Nicoval amennyire csak tudtuk rendbe tettük a lakást az estére, de fogalmunk se volt,hogy mi lesz ebből.
-Szerintem, amíg nem jönnek a többiek, kaphatnék egy kis ajándékot, ha már feláldoztam a lakásom 3/4-ét. - mondta "halálos komolysággal".
-Hát hogyne! - néztem rá.
De hiába, azok a gyönyörű kék szemek, időm se volt elmenekülni.Levette a pólómat, rátette a kezét a derekamra, majd szépen lassabb lejjebb csúsztatta a fenekemre. Én is levettem az ő pólóját és a kezeimet a nyaka köré kulcsoltam.Szenvedélyesen csókolóztunk, azután Nico hirtelen felkapott, be vitt a hálóba és egyikünknek sem kellett különösebb rásegítés az akcióra.
A fejemet Nico mellkasára tettem, ő közben simogatta a hátam.
-Szerintem bőven megkaptad a jutalmad. - nevettem.
-Hát az biztos, hogy nem sajnáltál semmit.
Egyszer csak a csengő hangjára lettünk figyelmesek.
-Úristen!Már ennyi az idő?!! - ugrottam ki az ágyból.Nem láttad a melltartómat?
-Nem és te a gatyámat?
-Nem!Ha nem nyitunk 5 másodpercen belül ajtót, nekünk végünk.
-Vedd fel ezt! - dobta ide a pólóját Nico.
-Kicsit sem lesz gyanús.
-Nem mert amíg te kinyitod az ajtót, addigra én felöltözök és te majd elmész pisilni vagy mit tudom én hova és felöltözöl, így nem leszünk gyanúsak.
-Van benne valami!
-Siess még van 1 másodperced.
Szintem mindenen keresztül rohantam, habár a lakás nem túl nagy, most minden útban volt, de szerencsére még sikerült időben odaérnem.
-Sziasztok!! - köszöntöttem mindenkit.
-Szia! - ölelt meg Jess.
-Látod milyen jó kis társaságot hoztam össze?!! - jelent meg egy önelégült mosoly az arcán.
Mindenki egyesével köszöntött: Lewis,Jenson,Nicole - habár ő egy kicsit flegmán, és a végén meglepestésemre Sebastian Vettel állt velem szemben.
-Sziasztok! - jött ki Nico is és "váltott engem".
-Sebastian! Micsoda meglepetés. - fogott vele kezet Nico. Te meg hogy kerülsz ide?
Közben kijöttem én is, különös volt, hogy senki nem tett megjegyzést az öltözékemre.
-Erre jártam és Jess-el összefutottam, megkérdezte, hogy nem lenne e kedvem eljönni ide és mivel nem volt más dolgom, úgy gondoltam, hogy meglátogatlak titeket. - mosolygott.
-Kajáról is gondoskodtál? - néztem Jess-re.
-Ja rendeltem kínait meg pizzát!
Nico és Sebastian nagyon jól elbeszélgetett egymással, én pedig próbáltam kerülni Jenson tekintetét.
-Kértek valamit inni?
-Szerintem hozz be mindent,ami a hűtőben van.
-A rostosat,a szénsavasat vagy a piát!
-Mindent.
-Segítsek? - kérdezte Jenson.
-Nem köszönöm, megvagyok.
Mikor a hűtőből pakoltam ki a piát egyszer csak Seb-el találtam szemben magam.
-Szia!
-Hát te, mit keresel itt?
-Még nem láttam a lakást, gondoltam körbe nézek.
-Akarod, hogy segítsek?
-Persze, ha nem baj. Köszönöm!És mióta ismered Nicot?
-Amióta a F1-ben vagyok.
-Aha. És jól megvagytok?
-Miért? - mosolygott.
-Csak mert láttam, hogy nagyon jót beszélgettetek és nem tudom, hogy azért mert jóban vagytok, vagy csak azért mert esetleg régen láttátok egymást.
-Ja, nem, mi igazából jóban vagyunk ,csak a munka miatt nem nagyon beszélgetünk, ő azért még is csak az ellenfelem. - nevetett.Egyébként észrevettem, hogy Nicole és közted elég feszült a légkör.
-Ja. Egyszer találkoztam Lewis-al és ő elhívott engem "randira" és én azért egyeztem bele,mert azt mondta, hogy nincs rendben köztük minden Nicole-al és én meg gondoltam egye fene, azután nem sokkal Nicole egyszer csak beront hozzám a szállodába és számon kéri rajtam ami történt, és én elmondtam neki ezt az egészet, amit most neked, de nem hatotta meg.
-Egyébként levegőt is szoktál venni, miközben beszélsz? - kérdezte nevetve.
Ezen én is elmosolyodtam.
-Ezt már Nico is kérdezte.
-Gyere, még Nicole kreál valamit ebből is.
-Oké!
Visszamentünk a többiekhez, Nicole szúrós tekintete valamiért olyan indulatokat keltett bennem, hogy magam sem tudtam mi történhetett velem.
-Oké, ha nem tetszik valami lehet elhúzni! - ordítottam rá.
Mindenki rám figyelt, a levegő hűvös volt, de nem érdekelt tudni akartam, hogy mi a fene baja van.
-Nem igazán értem mire gondolsz. - válaszolta hűvös higgadtsággal.
-Hogyha zavar a jelenlétem, nem kell itt lenni!Mégis mi a fene bajod van velem?
-Nekem semmi, te ordítozol velem.
Most már a higgadtsága kezdett nagyon idegesítő lenni.
-Oh, tudom tudom ,már megint az én hibám. - váltottam csendesebb, de éles hangnemre. Inkább dugasd meg magad valakivel, ha már a pasiddal nem megy.
Itt fordult a kocka, Nicole lett dühös én pedig higgadt.
-Hogy mersz így beszélni velem?!! - akadt ki. Te semmit nem tudsz a magán életemről.
-Ó dehogynem! - vágtam önelégült képet.
-Szerintem ezt most hagyjátok abba! - emelte fel a hangját Nico.
-Én egy percig sem maradok tovább! - ordította.
-Nem fogsz hiányozni! - nevettem.Mész vagy maradsz? - néztem Lewis-ra.
-Ezt most miért csináltad? - kérdezte Jess.Régen láttalak már ilyennek.
-Te is tudod, hogy a büszkeségemről senkiért nem mondok le. SENKIÉRT! Kér valaki whisky-t?
Most mindenkinek jól esett egy kis oldódás, ezért mindenki kért.
Pár perccel később eszembe jutott, hogy van még kint egy csomó pia, gondoltam azt is behozom.
Érdekes volt a szitu, mert mindig egyedül mentem ki de a végén szembe találtam magam valakivel.
-Te meg mit keresel itt?
-Beszélni akartam veled.
-Jenson, ezt ne!
-Kérlek. Szeretlek!
-Ne, ezt ne csináld velem! Ezt nem játszhatod el mégegyszer.
-Hé, tudom, de gondoltam tudnod kell, hogy mit érzek. Én ismerlek, ő nem! A mostani kis magánszámod, neki sok volt, de én tudtam, hogy miért vagy ilyen.
-Jenson! Állj le! A múltkorit nem felejtem el, azt hittem, hogy együtt leszünk, de legbelül éreztem, hogy visszamész hozzá. - már a sírás határán voltam.
-Tudom! - simogatta meg az arcom.
Mélyen a szemembe nézett és én mozdulni se tudtam.
Azt vettem észre, hogy az ajkunk közeledik egymáshoz.






2012. március 28., szerda

22.rész: Mindent egy napra!

A díjért cserébe egy új rész!Jó olvasást és sok komit!
Puszi <3

Miközben egyre több dobozt töltöttünk meg a ruháimmal és a cipőimmel Jess és Miranda próbáltak találgatni, hogy a pasim milyen szex közben.Sajnos, ha magánügyekről van szó nem szoktam túl szerencsés lenni,ami látszott a Nicoval való veszekedésünk során, de a szerencsétlenségem másik fogalma, amikor a drágalátos barátnőm közelebb van a telefonomhoz, mint én magam.
Már kb. a felénél tartottunk a pakolásnak mikor megcsörrent a telefonom,amihez én nem értem oda időben, de Mir igen.
-Hello, te Csődör!
Azt hiszem ebből rá lehet jönni, hogy ki van a vonal másik végén.
-Miranda?!!
-Szeretnéd a csajodat?
-Igen.
-Szia.Figyelj, ne haragudj....
-Semmi baj. - vágott közbe Nico. - Csak tudni akartam hogy álltok.
-Már félig kész.  - feleltem büszkén.
-Te hogy állsz?
-A fél lakásomnak annyi. - poénkodott.
-Jajj te!! Szeretlek!
-Ha tudnád mennyire szeret, csak nem akarja megmutatni. - kiáltott a telefonba Miranda.
-Csss!
-Miről van szó?? - kérdezősködött Nico.
-Semmi csak...
-Ha látnád mi van a szekrényében egésznap csak dugnátok!
-Jess!!
-Tudod mit Cica, szerintem én most leteszem, hogy minél hamarabb visszamehessek hozzád.
-Szerintem ez jó ötlet, várlak.
-Na lányok húzzunk bele!
-Valaki nagyon siet!
-Igen!
A pakolással kb. 2 óra múlva lettünk kész és a hát...hogy is mondjam nem kis mennyiség gyűlt össze.
Mindhárman egymás mellett állva a dobozokat bámultuk.
-Szerintem vegyetek egy nagyobb házat. - mondta Mir.
-Jess, te mit gondolsz?
-Szerintem még a felesem fog beférni.
-Nem hiszem el, hogy ennyi cuccom van. - tettem csípőre a kezem.
Leültem volna a kanapéra, ha lett volna hely.
-Na mindegy ez van és kész.
-Menjünk Jess!Nagyon köszönöm Miranda, hogy segítettél.
-Oh, ugyan!Semmiség.
Nagy nehezen kipakoltuk a dobozokat,majd elindultunk a reptérre, ahol már segítettek felpakolni és mi elindulhattunk Monaco felé.
Az út ugyanolyan hosszú volt, mint idefelé, de most Jess nem bírt békén hagyni a kérdéseivel.
Engem nem nagyon érdekeltek, ezért betettem a fülhallgatót a fülembe és kizártam Jess-t a gondolataimból.
-Jess?
-Igen?!Mi a baj?
-Nem tudom, kicsit szédülök, meg fáj a fejem és hányingerem is van.
-Szerintem jobb lesz, ha hátra megyünk a mosdóba.
Jess felsegített, és hátra kísért.
-Valami rosszat ettél?Vagy ettél egyáltalán ma?
-Veletek a pakolászás közben, semmi mást.
-Lehet, hogy egy kicsit sokat ettél, vagy épp ellenkezőleg.
-Nem tudom, de..... - folytattam volna,de sajnos a reggelim épp akkor távozott.
-Remélem nem lesz semmi bajod, mert Nico kinyír ha nem vigyázok rád.Csak most érezted magad rosszul, vagy hamarabb?
-Már reggel is hányingerem volt.... - itt Jess szemei kikerekedtek.
-És nem uborkás szendvicset ettél?!!
-De, azt hiszem miért?Miért fontos ez?
-Úristeeen!
-Mi van?
-Te terhes vagy!
-Nem az nem lehet!
Alig kaptam levegőt.
Egyszer csak arra eszméltem fel, hogy Jess rázza a vállam.
-Mi történt? - kérdeztem kómásan.
-Elaludtál és valószínűleg nem lehetett túl kellemes, mert csak azt hajtogattad hogy ez nem lehet igaz!Mégis mi a fene volt ez?
-Akkor ez az egész csak álom volt? - kérdeztem derűsen.
-Igen,de mi volt?
-Azt hittem, hogy terhes vagyok!
-Hát én ilyesmiről nem tudok, de az biztos,hogy nem viselted túl jól! - mosolygott.
-Jajj, menj már. - forgattam a szemeimet.
Amint leszállt a gép elindultunk Nico lakása felé.
Egy jó tanács, soha ne vidd el a barátnődet a pasidhoz, mert az tuti, hogy kikotyog mindent.
-Szia szép fiú!
-Szia Jess.Szép fiú? - nézett rám értetlenül Nico.
-Ezt én is kérdezhetném. - "háborodtam" fel.Felkészültél?
-Őszintén szólva nem, de essünk túl rajta.
Azzal kinyitottam a hatalmas furgont és hát,hogy is mondjam Nico el volt ájulva, de nem jó értelemben.
-Ez mind?!! - vakargatta a fejét.
-Miért? - néztem csodálkozva. - Ez nem is az összes.
Na itt elsápadt.
-Nico? - csettintettem.
-Szerintem nincs ekkora a lakásom?!!
-Segítesz? - vettem ki az egyik dobozt.
-Ja! - tért magához.
A pakolás kb. 30 percig tartott.Persze Jess minden áron velünk akart maradni és "segíteni".
Nico próbálta kezelni a helyzetet, de szerintem még sosem volt olyan barátnője, akinek ennyi cucca van, vagy legalább is biztos, hogy nem élt együtt vele.
Mindketten úgy gondoltuk, hogy minél hamarabb el kéne tüntetni a dobozokat, ezért nekiláttunk a munkának.


Díj!! :D



Szeretném megköszönni a díjat Bloodorange-nek!!

  1. Értesítsd a blog tulajdonost,aki adja,hogy megkaptad!
  2. Tedd ki a blogodra!
  3. Írj le hat dolgot magadról!
  4. Írd ki, hogy kitől kaptad!
  5. Add tovább 4 - azaz négy - írónak!
  6. Írd ki a szabályokat, hogy mindenki tudja!
  7. Értesítsd a díjazottakat!
6 dolog rólam:
  • Imádom a Forma 1-et! Kedvenc versenyzőim: Sebastian Vettel, Nico Rosberg & Jenson Button.
  • A másik kedvenc sportom a tenisz - Roger Federer & a foci - Lionel Messi.
  • A zenehallgatás a kedvenc hobbim, az olvasás és a tévézés XD mellett. Szerintem a világ legjobb énekesnője Beyonce.
  • Szabadidőmben szeretek a barátaimmal elmenni sétálni, kajálni, mozizni, stb.Mint mindenki!
  • Egyébként focizok és teniszezek is, sajnos versenyautót nem tudok vezetni. :))
  • Mottóm: A gondjaidat oldd meg magad, ne hagyd másra és ne menj el felettük!
Akiknek tovább adom:

2012. március 27., kedd


A szavazás eredménye azt mutatta, hogy Nico a kedvencetek!!





21.rész: Irány New York!

Másnap Nico hamar kiment, hogy a 3.szabadedzést is letudja.Az időmérő nem sokkal ezután kezdődött, így nem volt túl sok idő az elemzésre.
Mire leértem a boxutcába a versenyzők már félig fel voltak öltözve.
-Jó reggelt Álomszuszék! -jött oda Nico.
-Szia! Látom menetre készen!
-Itt maradsz?
-Úgy sincs jobb dolgom. - csókoltam meg.A verseny után elmegyünk  Jess-vel és elhozzuk a dolgaimat New Yorkból.
-Ez tetszik! - vigyorgott Nico.
-Gondoltam. - forgattam a szemeimet. - De most megyek, nem akarlak zavarni.Leülök a paddockba és csendben maradok.
-Na erre kíváncsi leszek!
-Ne légy bunkó!
-Soha. - csókolt meg, majd elváltunk egymástól.
Mivel tudtam, hogy Monaco egy nehéz pálya,ezért a kelleténél egy kicsit jobban izgultam, ami csak Nico igazát bizonyította, hogy én és a csend fogalma nagyon távol állunk egymástól.
Szerencsére semmi nem történt, ami megakadályozta volna az időmérőt.
Az interjúk után Nicoval együtt felmentünk a lakásba, főztem neki valami kajának nem nevezhető dolgot, ami valójában szörnyű volt és ezen csak nevetni tudott.
-Te, ez mi, ebbe a valamibe? - húzott ki valami beazonosíthatatlan dolgot a "kajából".
-Elhiszed, hogy fogalmam sincs róla?!
-Igen Kiscica, el! - Szerintem rendeljünk valamit, ráérsz kísérletezni akkor, amikor nincs verseny.
-Oké!
Rendeltünk kínait,de valahogy az evőpálcikával nem találtam meg az egyensúlyt és folyamatosan visszaesett a kaja a dobozba.Miután Nico kinevette magát segített nekem.
-Pedig már "kétségbeesésemben" majdnem kimentem a konyhába egy villáért.
-Ezért vagyok itt! - közben adta a számba a falatot.
-Én hősöm!
Este korán lefeküdtünk, hogy a holnapi nap probléma mentes legyen.
A versenyen  elég érdekes volt, kezdve Hülkenberg kicsúszásával egészen Schumacher büntetéséig.
Szerencsére Nicoval nem történt semmi, ami akadályozta volna a célba érést.
Végül a 7.helyen végzett.Nicot megvártam hátul az öltözőbe.
-Ügyes voltál! - öleltem meg.
-Hát, lehetett volna jobb is. - mondta szomorúan.
-Jajj, te! Majd lesz ez jobb is, elhiszed nekem?
-Neked bármit! - fogta meg a derekam.
Nico gyorsan átöltözött.
-Mikor jöttök vissza? - váltott.
-Szerintem 3 nap.
-Siessetek!
-Nem bírsz ki nélkülem 3 napot?
-Fog be! - nevetett. -  És inkább add ide a pólómat.
-Nekem így is tetszel. - vigyorogtam. Amúgy szerintem még az a 3 nap is kevés lesz, hogy helyet csinálj  dolgaimnak. - tértem vissza a témához.
-Miért? Mennyi holmid van neked?
-Majd meglátod!Na de most megyek, találkozom Jess-vel.
-Szia! - csókolt meg.
A McLaren és a Mecedes boxa nem volt messze egymástól.Amikor odaértem Jess éppen akkor búcsúzott el Jensontól.
-Szia! Hát te máris itt vagy? Remélem felkészültél. - lelkendezett Jessica.
-Szia! - köszönt Jenson is.
-Sziasztok! Figyelj csak szeretnék minél hamarabb elindulni, nem mehetnénk most?
Próbáltam minél hamarabb elkerülni Jenson közeléből.
-De miért is ne. Úgy látom valaki nagyon izgatott!
Jess még gyorsan nyomott Jenson szájára egy puszit, aztán elindultunk a reptérre.
-És?
-Mi és? - kérdeztem, miközben szálltam fel a repülőre.
-Ha összeköltöztök, lesz tovább?
-Igen!
-Mi?
-Akkor már együtt fogunk élni!
-Most miért vagy ilyen?
-Te kérdezted.
Az út nagyrészét inkább alvással töltöttem, egyrészt mert nem akartam a barátnőm kérdéseit hallgatni, nagyon szeretem Jess-t, de egy idő után az agyamra tud menni a kérdéseivel, főleg ha még én sem tudom rá a választ.
Mi az, hogy lesz-e tovább?Honnan tudjam, még ez sem történt meg és még is mire gondolhatott?
Eljegyzés, esküvő, szerintem az túl gyors lenne, még így is alig ismerjük egymást és fogalmam sincs, hogy mi fog kisülni ebből.
Gyerek?Az előzőek, ráadásul nem hiszem, hogy fel lennék készülve, ahogy Nico sem.
Küldtem Mirandának egy sms-t, hogy találkozzunk nálam és segítsen kiválogatni a holmijaimat.
Mikor leszálltunk a gépről Miranda már ott állt a lakásom előtt, ami kicsit nagyobb volt, mint Nicoé.
-Sziasztok! - ölelt át mindkettőnket.
-Szia!Köszönöm, hogy segítesz.
-Mehetünk? - kérdezte Jess.
Ahogy felértünk a lakásba azonnal nekiláttunk a munkának.
-Milyen régen jártam már itt. - mondta Jess.
-És milyen soká fogsz! - nevettem.
-Mit fogsz csinálni vele? - kérdezte Miranda.
-Nem tudom, talán eladom.
Itt mind a ketten hatalmas szemekkel meredtek rám.
-Hogy mit csinálsz? És ha majd...mit tudom én, vissza kell jönnöd, mert bemutató, akkor hol fogsz lakni?
-Ne akadj ki Miranda!
-Mi az, hogy ne akadjak ki neked itt van az életed, most miért dobod el 3 hónap után.
-Én nem dobom el az életem! - kiabáltam.
-Nem! Tényleg azt csak akkor tennéd, ha felmondanál!
-Hagyjuk ezt kérlek!
Jess inkább csak hajtogatta a ruháimat, nem akart belefolyni a vitánkba.
-Szerintem ez a lakás amúgy is túl nagy neked. - védett Jess.
-Te jó ég!
-Mi az? - kérdeztem Jess-t.
-Ezek a ruhák gyönyörűek és nem mellesleg vadítóan szexik.
-Wow! Tényleg,meg is feledkeztem ezekről.
-Ezekről? - kérdezte tátott szájjal Mir.
-Uhh szerintem ezt meg kéne tartanod Niconak. - mosolygott Jess.
-Az a fehérneműs szekrényem. - tettem csípőre a kezem.
-Vettem észre.
-Ha ezt Nico meglátja rajtad... - vette maga elé a ruhát Mir.
-Na jól van, ezt most fejezzétek be!
Én a szoba közepén álltam, míg ők egymásra nézve ültek a kanapén.
-Lefogadom, hogy ki sem jönnétek a szobából, ha ezt felvennéd.
-Oké!Tudjátok mit?!! Majd én elintézem azt a szekrényt.
-Ha már amúgy is a szexnél tarunk...
-Nem hiszem, hogy ott tartunk. - pakoltam ki a szekrényt.
-A pasid milyen az ágyban? - kérdezték egyszerre.
-Nem nyilatkozom.
-Uhh..ez most "elképesztő" vagy "nem rossz" kategória?
-Mondtam, hogy nem nyilatkozom.
-És megfelelő a méret?
-Mi?? Nem..vagyis....nem nyilatkozom.
-Tudod, hogy addig úgy sem hagyunk békén kislány. - csapott a fenekemre Mir.
-Oké!Oké!
Úgy néztek engem, mint a gyerekek a mesét.
-Szóval se méret probléma....se.....nem is tudom, hogy megosszam-e veletek ezt az infot. - húztam az agyukat.
-Addig innen fel nem állsz, amíg nem beszélsz. - "fenyegetőzött" Jess.
-Ha már ilyen szépen kéred. - néztem rá gúnyosan. - "Elképesztő"!!!!!
-Mesélj!Részleteket!! - követelték.
-Ha ennél részletesebben mesélnék, akkor az már maga szeretkezés lenne.Úgy hogy nem kaptok semmi extrát. - nyújtottam ki a nyelvem.
Folytattuk tovább a pakolást.


2012. március 25., vasárnap

20.rész: "A játék"

Próbáltam, olyan gyorsan hazaérni, amennyire csak lehet, ezek után nem akartam semmin se gondolkodni csak egy jó forró fürdőre vágytam és alvásra.Mikor hazaértem ezeket mind meg is csináltam, Nico kb. 2 órával később ért haza.Este szencsére se Lewis- ról se Jenson-ről nem álmodtam, igazából fogalmam sincs, hogy mi volt az álom csak azt tudom, hogy kitudtam aludni magam.Reggel mikor rápillantottam az órára már 10 óra volt és Nico még mindig ott feküdt mellettem.Próbáltam felébreszteni, mert azt elfelejtett, hogy ma nincs edzés.
-Nico, Édes kelj fel mert elfogsz késni. - suttogtam miközben simogattam a haját.
-Mi van? - kérdezte még félálomban.
-Elfogsz késni!
-Honnan? - bújt hozzám.
-Hát az edzésről.
-Ma nincs, tegnap volt, te!
-Te meg mit csinálsz?
-Kárpótlást kérek! - mosolygott Nico miközben benyúlt a pólóm alá.
-Te még félálomban is képes lennél megdugni? - kérdeztem tetetett felháborodottsággal.
-Én még álmomban is. - nevetett Nico.
-Te nem vagy normális. - nevettem.
-Tudom, már mondtad egy párszor! - közben valahogy rám mászott.
-Szállj le rólam! - mosolyogtam. - Hallod te, ne, ezt ne!
Nico akár egy kis gyerek, nem hallgat senkire és azt csinálja amit akar.
-Te mondtam, hogy...hé...te ne csikizz! - már tényleg nem bírtam abbahagyni a nevetést.
-Szeretlek! - csókolt meg.
-Én is szeretlek. - mondtam miközben töröltem a könnyeimet.Te ha még egyszer megcsikizel...
-Már mint ezt csinálom? - kezdte megint a játékot Nico.
-Ne, hagyd abba! - már sírtam a nevetéstől.
-Na jól van nem kínozlak.De csak egy feltétellel.
-Megkínzol és még te akarsz feltételeket szabni?
Erre csak egy bólintással felelt.
-És mi lenne az? - kérdeztem.
-Adj egy puszit.
-Ennyi? Ez nekem gyanús.
-Na...Adj egy puszit ide! - mutatott a szájára.
-Te tudod most úgy viselkedsz, mint egy 5 éves.
Valahogy éreztem, hogy a puszi nem lesz elég neki. Adtam egy puszit, de valahogy a másodperc töredéke alatt maga alá fordított és már egyáltalán nem a puszinál tartott. Sikerült 2 másodperc alatt leszednie rólam a ruhát és magáról is, ezek után már nem gyerekeknek való "játékot" játszottunk.
A "játék" közepén váratlanul megcsörrent a telefonom.
-Ne hogy felvedd, monda Nico lihegve.
-Eszembe sem jutott. - kerültem felülre.
A telefon megállás nélkül csörgött ,ami Nicot nagyon idegesítette és egy határozott mozdulattal le is verte a szekrényről,ami nyomban el is hallgatott.
-Mi van nem tudsz koncentrálni?! - kérdeztem levegőért kapkodva.
-Fogd be! - csókolt meg hevesen.
-Huhh! Ez a "játék" tetszett! - feküdt mellém Nico.
-Ezzel naponta foglalkoznál, mi?! - fordultam felé.
-Most hülyéskedsz?! Óránként! - jelentette ki.
-Ahogy elnézem magunkat talán el kéne egy zuhany.
-Ja úgy is vízálló! - nevetett Nico.
-Szeretlek! - csókoltam meg.
-Na még egy játszmát? - kérdezte kaján vigyorral az arcán Nico.
-Egy feltétellel!
-Mi az?
-Ez lesz a felkészülésed a hétvégére.
-Hát az biztos, hogy fizikai erőt igénylő a dolog. Benne vagyok!
Amilyen gyorsan csak tudtunk berohantunk a fürdőszobába és "játszottunk" egy jót.
Alig bírtunk egymástól elválni, mikor kijöttünk egy szaál törülközőben.
-És most mit csináljunk? - vigyorgott Nico.  - Előttünk az egész nap, mert nekem ma nincs dolgom.
-Nem lesz semmilyen csapatmegbeszélés?
-Ennyire le akarsz koptatni?
-Dehogy is. - csókoltam meg. - Csak nem akarom, hogy baj legyen abból, hogy egész nap itt vagy és lustálkodsz.
-Ez nem igaz, hiszen te mondtad, hogy megvolt az edzés, Drága!
-Jól van na. - nyújtottam ki a nyelvem.Van egy ötletem!
-Mi az?
-Kártyázzunk!
.Kártya?Felőlem, póker?
-Oké! - vágtam rá.
-Mi legyen a tét? - kérdezte Nico.
-Nem tudom.Kapsz egy csókot, ha nyersz!
-Ha-ha.Nekem jobb ötletem is van. - húzott magához.
-Nem igaz, hogy ti pasik ilyen jól bírjátok  szexet és persze a másik, hogy nem bírjátok ki, hogy legalább egy napig ne szexeljetek.
-Erről nem mi tehetünk.
-Húú!Ez aztán  tudományos magyarázat.
Nicoval úgy döntöttünk, hogy pókerezünk "tét" nélkül, de sajnos kifelejtettem belőle a német precizitást és a finn pókerarcot, így többnyire Nico állt jobban.
-Hé!Ez nem ér, már megint te nyertél. - mondtam kedvetlenül.
-Hát talán jobban kéne figyelned. - nevetett.
-Mégis hogyan lássak át a finn stíluson?
-Finn stílus?
-Pókerarc.
-Ez nem csak azon múlik.
-Ja,bocs kifelejtettem a német stílust.
-Német stílus?
-Precíz, pontos, megfontolt stb.
-Oké, ezzel már nem tudok ellenkezni. Egyszerűen tökéletes vagyok!
-Jaj, jaj, reped a plafon! - néztem felfelé.
-Nagyon vicces!
-Szerintem hagyjuk rá.
-Máris feladod?
-Igen, van egy jobb ötletem.
-Mi? - közeledett Nico.
-Nem, nem az. - hátráltam. Monopoly!
-Most komolyan, az én német stílusommal akarsz te versenybe szállni?!!
-Miért talán félsz, hogy nyerek?
-Soha.
A monopolyt sem játszottuk sokáig, mert Nico megint jobbnak bizonyult nálam, habár ezt nem akartam beismerni és egy tökéletes mondattal tisztáztam magam.
-Ez a te napod és nem az enyém. Majd holnap leverlek Cica!
-Biztos vagyok benne. - mosolygott.
Még mindig volt estig kb. 6 óránk , azt kajálással, tévézéssel, vagy kajálással és tévézéssel együtt töltöttük el a napot.
Este már nem akartam zavarni Nicot, szerettem volna ha sikerül holnapra kipihennie és összeszedni magát, hogy az időmérőn jól teljesítsen.
Kapott egy jó éjt puszit, átöleltem és így aludtunk el.

Maláj Nagydíj 2012

Hát, ez a verseny se a McLaren, se a Mercedes számára nem úgy alakult, ahogyan azt eltervezték :((De talán a Mercedes van rosszabb helyzetben, Schumacher is csak a szerencsének köszönhetően kapott 1 pontot, szegény Nicoról meg ne is beszéljünk :((
Remélem Ross Brawn minél hamarabb kitalál valamit ez ellen.

2012. március 21., szerda

Sziasztok!
Örülök, hogy egyre többen olvassátok a blogot, de a komik számával nem vagyok megelégedve.
Szeretnék legalább 3 komit és akkor hozom az új részt.
Puszi minden olvasómnak!:D

19.rész: Mit akar?

-Sziasztok, bocs a késésért srácok! - zihált Nico.
-Hey, te meg hol voltál? - kérdezte az egyik szerelő.
Mielőtt Nico válaszolhatott volna a szerelők meglátták, hogy Nicohoz tartok.Ezért a srácok rá is hagyták és csak sejtelmesen mosolyogtak.
-Nem, ti félre...mármint... - próbált magyarázkodni Nico.
-Sziasztok! - köszöntem.
De ők csak sejtelmesen néztek rám.
-Most meg mi a....
-Gyere menjünk.
Miközben Nicoval befelé mentünk én megfordultam és a srácok még mindig csak mosolyogtak, de nem tudtam rájönni, hogy mitől ilyen jókedvűek.
-Mit mondtál, ami ennyire bejött nekik?
-Semmit.Csak megkérdezték, hogy hol voltam és akkor meglátták, hogy felém tartasz és egyből "rájöttek".
-Ez vicces! - nevettem - Ez nagyon jó, legalább mostmár tudják, hogy mit csinál a kis pilótájuk a szabadidejében. - öleltem át a nyakát.
-Ha-ha- ha! - mondta tetetett felháborodottsággal Nico, miközben a kezét lecsúsztatta a derekamra.
Már majdnem megcsókoltam Nicot, amikor hirtelen megzavartak minket.
-Figyelj, csak Nic..., ó nem tudtam, hogy dolgod van - mosolygott Ben, Nico egyik szerelője. Majd később visszajövök!
-Nem, nem kell ,mondd csak.
-Ross szeretne még egy csapat megbeszélést tartani és mondta, hogy szóljak neked.
-Oké, mindjárt megyek.
Ben valahogy nem nagyon akart kimenni, ki akarta várni a végét, hogy mit csinálunk, de Nico egy szúrós pillantást vetett Benre és ezzel el is intézte.
-Hmm...úgy tűnik kíváncsi.
-Ne is törődj vele, mindegyik ilyen.
-Tényleg?!
-Aha.
-Hát akkor hol is tartottunk? - csókoltam meg.
Úgy tűnik, hogy a "mindjárt" 15 perccel később jött el.Mikor Nico elment a megbeszélésre egyedül maradtam, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek egy kicsit sétálni.Mikor kifelé jöttem a srácok megint elkezdtek mosolyogni, amire én is válaszoltam egy olyan mosollyal, ami mindent elárult.
A boxban sétáltan, mikor egyszer csak valaki megszólított, megfordultam és Bernie Ecclestone állt ott.
-Maga Nico barátnője?
-Igen.
-Örülök, hogy megismerhetem.
-Én is örvendek.
-Remélem, hogy jól fogja érezni magát, ez egy nagyszerű pálya, ahol nagyszerű versenyek vannak.
-Köszönöm, remélem magának is kellemes hétvégéje lesz.
Ezzel búcsúztunk el egymástól és én folytattam a sétát, néztem ahogy a csapatok készülnek és a telemetriai adatokat figyelik. Sajnos egy nem kívánt személlyel is találkoztam.
-Nicole!Hát te meg , hogy kerülsz ide?
-Tudod én mindig Lewis barátnője vagyok ,a kis próbálkozásod ellenére.
-Én nem próbálkoztam semmivel, ő hívott meg engem, vagy is inkább parancsolta, hogy menjek el vele.
-Persze, gondoltam, hogy neked semmi közöd az egészhez, te soha nem vagy hibás.
-Tudod, mit nem hagyom hogy elrontsd a napomat. Szia!
Hallottam, hogy Nicole még mond valamit, de az már nem érdekelt.
Tovább sétáltam és megláttam a McLaren boxát , egy pillanatra megálltam, a lábam mintha a talajra lenne szögezve.Éppen ekkor jött ki Jenson és én amilyen gyorsan csak tudtam, elszaladtam.
-Remélem nem látott meg - gondoltam magamban.
Amilyen gyorsan csak tudtam visszaszaladtam a Mercedes boxába és ott vártam Nicora.
Szerencsére nem kellett sokat várni, kb. 30 perccel később ő is megjött.
-Szia!Remélem nem unatkoztál.
-Nem, sétáltam egyet és képzeld közben találkoztam Ecclestonnal.
-Tényleg?
-Aha!
-És mit beszéltetek?
-Semmit csak megkérdezte, hogy én vagyok barátnőd, meg hogy nagyon örül, hogy találkoztunk.Kb. ennyi!
-Szerintem elmondhatnánk a többieknek, hogy összeköltözünk. - váltott témát Nico.
-Név szerint? - vontam kérdőre.Szerintem először meg is kellene történnie és csak azután kellene bejelenteni.
Nico erre nem tudott válaszolni, mert valaki hirtelen megjelent.
-Nico beszélnünk kellene Clai....re-ről. - akadt el, mikor engem is meglátott. Nem tudtam, hogy itt vagy, majd visszajövök később.
-Nem nem beszéljetek csak meg, kíváncsi vagyok mitől lettem ilyen érdekes, nem baj ha én is maradok?!
-Azt hiszem ,most mennem kell.
-Nem maradj Jenson ,kíváncsi vagyok ,hogy miért akarsz a barátnőmről beszélni. Jobb ha most rendezzük le, és nem miután összeköltöztünk.
-Nico! - szóltam rá halkan, de erőteljesen.
-Oh...ti..össze..ez nagyszerű! - mondta kissé csalódottan.
-Mit szerettél volna Jenson? - folytatta Nico.
-Csak azt akartam mondani, hogy vigyázz rá, mert nagyon kedves lány és nehogy elveszítsd.
Ezek voltak az utolsó szavak az szabadedzés előtt.
Láttam Jenson arcán, hogy ez a hír nagyon rosszul érintette, Nico arcán meg elégedettséget véltem felfedezni, ami az ő szempontjából érthető ,de az enyémből furcsa.
-Vigyázz magadra!  - szóltam Niconak.
A két szabadedzésen semmi érdekes dolog nem történt, mikor Nico végzett, még gyorsan elment interjút adni és a csapat megbeszélésen is részt vett. Én hazamentem, az interjúkat már nem vártam meg. Egész úton hazafelé csak Jenson járt a fejemben, próbáltam kiverni a gondolataimból de nem ment - Ez nem igaz!Miért kell mindig mindenben benne lennie?! - kérdeztem magamtól.
-Szia Claire! - szólt egy ismerős hang.
-Menj innen, már így is bajban vagyok miattad.
-Miattam?
-Igen, a drágalátos barátnőd, akivel állítólag megromlott a kapcsolatotok, állandóan engem támad.
-És nekem ehhez mi közöm?
-Figyelj Lewis! Nem tudom, hogy mi van köztetek és nem is akarom tudni, de engem minden esetre hagyjatok ki belőle. Különben megmondhatod Nicole- nak, hogy összeköltözök Nicoval, így le lehet szállnia rólam.
-Összeköltöztök?  - kérdezte döbbentem.
-Igen! Miért? - kérdeztem csodálkozva. Semmi közöd hozzá, csak azt akarom, hogy a csajod szálljon le rólam.
-De még csak alig pár hónapja ismeritek egymást.
-Most meg mi a fene bajod van. - értetlenül álltam a dolgok előtt.
Lewis arcán is ugyanazt a csalódást láttam, amit Jenson arcán, ezért inkább gyorsan otthagytam Lewis és folytattam az utam hazafelé.


2012. március 19., hétfő

18.rész: Meglepetés!

-Na végre! - mondta Nico, mikor végre kijöttem a fürdőszobából.
-Siettem, ahogy csak tudtam.
-Menjünk!
Az étterem nem volt messze, de még így is autóval mentünk, amit nem nagyon értettem.
-Miért jövünk kocsival? - kérdeztem, de válasz nem jött rá.
-Itt is vagyunk, gyere menjünk be.
Nico nagyon udvariasan kihúzta nekem a széket.
-Köszi!Szeretlek! - csókoltam meg, miközben a helyére indult.
-Na akkor vágjunk bele!
-Először nem kellene rendelnünk valamit? - húztam az agyát.
-Már rendeltem pezsgőt. - mosolygott.
-Pezsgőt?Talán ünnepelünk?
-Az csak tőled függ Kiscica!
-Kiscica?!!Hát ezek után rögtön megmondom a választ, miután kihozzák a pezsgőt Cica!
-Hmm....próbálkozz csak Drága!
A "becézgetéssel" elvoltunk, amíg kihozták  pezsgőt.
Amint a pincér megtöltötte a poharakat, egyből fel is emelten és az alját nézte.
-Te meg mit csinálsz? - nézett rám kérdőn Nico.
-Nézem, hogy nincs-e benne jegygyűrű.
-Ha egyszer valamikor eszembe jutna, hogy elvegyelek biztos nem a pohár aljára tenném, az olyan snassz.De ez most miért érdekel?
-Először is, mert nem akarok megfulladni, mikor iszom a pezsgőt és másodszor, nem akarom, hogy a válaszom félreérthető legyen.
-Szóval?Mi a válaszod? - hajolt olyan közel hozzám Nico,mintha megcsókolna, de hirtelen megállt.
-Igen! - csókoltam meg, én nem tudtam megállni.
De ezek után már ő sem.
-Választottak már? - a pincér hangja hozott vissza minket.
-Öhm...ja..a számlát.
-Mit?De még nem is ettünk.
-Ahogy óhajtja Uram.
-Van egy kis meglepetésem.
Volt egy olyan érzésem, hogy ezért jöttünk autóval.
-Hová megyünk? - kérdeztem kíváncsian.
-Az meglepetés.
-Cica!Légyszi! - néztem rá boci szemekkel, de ő csak mosolygott.
Kb.15 perc alatt odaértünk a meglepetés helyszínére, ami a tengerpart volt.
-Wow, még sosem láttam Monte Carlo partjait este, ez csodálatos.
-Ugye hogy az?!!Még sokszor láthatod ezentúl Kiscica.
-Szeretlek! - fordultam meg, majd megcsókoltam.
Hosszú percekig csókolóztunk a tengerparton.
-Gyere.
Kézen fogva sétáltunk fel az egyik yacht-ra, ahol már meg volt terítve és a pezsgő be volt hűtve.
-Ez lélegzetelállító. - közben tényleg alig kaptam levegőt, annyira gyönyörű volt a látvány.










A hajóval egy kicsit távolabb mentünk a parttól, hogy ne zavarjon senki minket.
A vacsora nagyszerű volt, csupa tengeri finomság, amiket mellesleg imádok.
Miután a befejeztük a vacsorát, elmentünk a hajó hátsó részébe, ami szépen megvolt világítva.
Sokáig beszélgettünk Nicoval kint, ahol a levegő nagyon kellemes volt, hiszen májusban az már este is nagyszerű az idő.
-Ez gyönyörű!Hogyan jutott eszedbe? - még mindig nem tértem magamhoz a csodálattól.
-Nem tudom, arra gondoltam, hogy megleplek valamivel.
-Hát az határozottan sikerült. - néztem körbe.
Közben észrevettem, hogy Nico átölel és én mélyen a szemébe néztem.
-Te tudtad ugye? Tudtad, hogy igent fogok mondani.
-Reménykedtem benne. - csókolt meg.
Úgy éreztem, hogy senki sem tud közénk állni, azt hiszem, hogy ilyet még egyszer sem éreztem, talán még Jensonnél sem.
-Szeretlek! - mondtam miközben a haját simogattam.
-Én is!
-Én is?Csak ennyit tudsz mondani Cica?
Majd újra megcsókoltam, egyszer csak hirtelen azt éreztem, hogy Nico felkap és bevisz a hajóba.
Be vitt a yacht legszebb szobájába, ami természetesen a hálószoba volt.

Óvatosan lefektetett az ágyra, majd levette a cipőmet.
-Mondtam már,hogy tetszik a hajód?
-Ez nem az én hajóm.
-Akkor kié?
-Ha elmondom akkor meg kell, hogy öljelek.
Közben Nico fölém hajolt és elkezdte csókolgatni a nyakamat, majd idővel egyre lejjebb haladt.
Én levettem a pólóját, ő pedig az én ruhámat.
-Mondtam már, hogy milyen gyönyörű vagy?!
-Most, hogy csak fehérnemű van rajtam tetszem, mi?! - nevettem.
-Be kell vallanom, hogy most jobban tetszenél anélkül, de nem így értettem.
Ezután Niconak sikerült megszabadítani a maradék "ruhámtól" , persze én sem hagytam rajta semmit.   Egész este együtt voltunk, valahogy úgy gondoltuk, hogy hasznosabb dolgok is vannak, mint az alvás.
Reggel, mikor felébredtem észrevettem, hogy Nico még alszik, ezért megpróbáltam csendben összeszedni a ruháimat,amit sikerült volna, ha nem esek keresztül az ágyon.
-Te meg mit csinálsz? - kérdezte Nico kómásan.
-Éppen öltözni próbáltam.
-Bújj vissza az ágyba.
-Nem.És neked is sietned kellene! - mondtam miközben a cipőmet próbáltam felvenni.
-Hova, még csak csütörtök van és a ... - itt Niconak is eszébe jutott,hogy Monacoban a szabadedzések csütörtökönként vannak. Hány óra? - kérdezte, miközben próbálta összeszedni a cuccait.
-Kilenc.
-Mennyi?!! A francba!
-Szólok, hogy menjünk vissza a a partra.
-Oké, addig én rendbe szedem magam.
Szerencsére, a part csak 5 perc távolságra volt.Látszott, hogy Niconak nagyon kell sietnie, ezért én megpróbáltam a lehető legtöbbet segíteni neki.Gyorsan összeszedtünk mindent, beszálltunk a kocsiba és Nico padlógázzal ment  a verseny helyszínére.



2012. március 16., péntek

17.rész: Költözünk?

Nicoval nagyon jól megvoltunk, a a következő versenyeken kétszer 3.lett, ami nagyon is jó teljesítmény egy új csapattól.Mivel kezdett komolyra fordulni a kapcsolat közöttünk, el kellett gondolkoznunk azon, hogyan folytassuk tovább.
-Most hétvégén lesz a monacói nagydíj, itt maradsz?
-Ha már úgy is itt vagyok.
-Tudod a futamot nem az ágyamban rendezik meg. - mosolygott Nico.
-Remélem a versenyen gyorsabb leszel.
-Mire gondolsz?
-Hát...nem is tudom mi volt az este.
-Nekem tetszett, talán megismételhetnénk.
-Benne vagyok.
Úgy kb.10 óra után keltünk ki az ágyból.
-Mikor kell visszamenned New York-ba? - kérdezte, miközben felvette a farmerét.
-A jövőhéten lesz egy fotózás, arra nem ártana elmennem. - válaszoltam miközben kerestem a bugyimat.Te nem láttad a...
-Ezt keresed?
-Igen.Hol...?Ne inkább nem akarom tudni! Ide adod?
-Nem szívesen!
-De a visszatérve az előzőre, miért kérdezed?
-Mert New York olyan messze van és ide-oda repülni nem túl jó, mert nekem a gyárban is meg kell jelennem néha.
-Tudom én se szeretem a futamokat a tévén keresztül nézni, mert ha valami történik, nem tudok ott lenni veled.
Ezután 5 percre beállt a csend, mindketten azon gondolkoztunk, hogyan oldjuk meg a dolgot.Végül Nico kezdett bele:
-Esetleg, ha van kedved, talán... ide költözhetnél, mert végül is ,itt is lehet a fotózást csinálni.
-Öhm...ja csak a Victoria's Secret show az New Yorkban van és egész évben tulajdonképpen erre készülünk.
-Ez csak egy ötlet, ha már úgy is..együtt vagyunk.
-Tudod mit?!Kössünk alkut, ma este elmegyünk valahova vacsorázni és megbeszéljük.
-Rendben.
-Oké, Édes most mennem kell, találkozóm van Jessicával.
-Jess?Mármint?Az a...
-Ne légy féltékeny! - csókoltam meg sietve.
-Én nem vagyok.
-Szeretlek és Jessel találkozom, nem Jensonnel.
-6-ra itthon vagyok.
-Mit csináltok olyan sokáig?
-Cica!, nő vagyok szerinted? - néztem rá hatalmas szemekkel.
-Jobb ha ezt nem tudom, csak azután hova fogod rakni azt a sok ruhát?
-Hát ide!
-De jó lesz nekem.De ha már amúgy is ide hozod a cuccaidat, akkor...
-Majd este cica. - és megint adtam neki egy csókot. Szia!
Jessel 11-re volt találkozom az étteremben.
-Szia!
-Szia!
-Szerintem rendeljünk valamit és aztán mehetünk is.
-Oké!Már farkas éhes vagyok!Egyébként hogy vagytok Nicoval?
-Jól képzeld megkérdezte, hogy nem költöznék-e össze vele!
-Ez nagyszerű! - kiáltott Jess.És?
-Nem tudom, azt mondtam,hogy majd este megbeszéljük.Én nagyon szeretném, ha Nicoval együtt laknánk, de az én munkám Amerikában van és a legközelebbi verseny ami ott van az a Kanadai Nagydíj.
-Szerintem, akkor is igent kéne mondanod. - jelentette ki vidáman.
Közben kijött a pincér, Jess egy tonhal salátát, én pedig sültcsirkét salátával választottam.
-Inni mit hozhatok?
-Öhm..egy üveg bort - néztem Jessre, aki lelkesen bólogatott- vöröset.
-Rendben.Nem sokára hozom.
-Köszönjük!
Gyorsan megebédeltünk Jessel és belevetettük magunkat a Monacói életbe.
-Te Nico ki fog nyírni, ha ezt mind hazaviszem. - mondtam tetetett komolysággal.
-Ha már odaköltözöl ezt el kell viselni. - kiabált a próbafülkéből a barátnőm.
-Ne ilyen hangosan!
-Miért?Mindenki tudja, hogy együtt vagytok. Kész! - jött ki a próbafülkéből Jess.
-Akkor fizessünk és menjünk le a partra.Niconak azt mondtam, hogy hatra otthon leszek.
-Hmm...mintha már együtt élnétek. - nevetett Jess.
-Igen!
-Mi igen?
-A válaszom!Eljössz velem New Yorkba a dolgaimért?
-Most?
Nem most!A hétvége után!
-Igen! - sikította örömében.
-Ennyi lesz? - kérdezte az eladó.
-Igen.
-Oké,a kártyáját legyen szíves.
-Tessék.
-Köszönöm. Minden rendben, itt a számla.Szép napot!
-Köszönjük! Viszlát!
-Ezt hagyjuk bent a kocsiba.
-Jó.
Egész délután a parton voltunk Jessicával, hol a vízben, hol a törülközőn napozva.
Kb.fél 6-kor indultunk vissza. Jessicát elvittem Jenson lakásához, segítettem kivenni a ruhákat, majd hazamentem Nicohoz.
-Szia Édes!
-Szia!Wow!Ez igen!Ezt hova fogjuk rakni?
-Ez nem is olyan sok.
-Hát...végül is, tudod, ha talán,esetleg igent mondasz...
-Nico!Cica!Megmondtam, hogy a vacsinál. - öleltem át.
-Akkor menjünk!
-Várj, még nem vagyok kész!
-Jó akkor, még nem.De siess mert éhes vagyok.
-Pasik! - kiáltottam Niconak.
Az elkészülésem kb. másfél óráig tartott, aminek Nico egyáltalán nem örült.De ha engem akar, akkor ezt el kell viselnie.

    Vásárlás











2012. március 14., szerda

16.rész: Bizalom

Reggel mikor felébredtem Nico nem volt mellettem,ami rossz volt, de hallottam, hogy a fürdőszobában folyik a víz, így megnyugodtam.Beosontam a fürdőszobába, levettem a ruháimat, bementem Nico mögé és átöleltem a zuhany alatt.
-Szia Cica!
-Szia! - fordult meg Nico.Hát te?
-Nem voltál ott, amikor felébredtem.
-És most szeretnéd ha kárpótolnálak? - kérdezte kaján vigyorral az arcán.
-Hát...talán...esetleg...ha szeretnéd... - hajoltam egyre közelebb.
Niconak sem kellett különösebb ösztönzés, hirtelen megfogott és a falhoz nyomott,majd elkezdett csókolgatni, először a számat,azután egyre lejjebb haladt.
A zuhanyzás kicsit hosszabbra sikerült, mint az Nico eltervezte, de egyáltalán nem bánta.
-Most ha futam lenne, biztosan lekésném a versenyt. - poénkodott Nico.
-Hát..akkor nagy szerencséd van. - nevettem.
-Szeretlek!
-Tudom!
-Fogd be!
Majd ismét hosszú percekig csókolóztunk.Mindig is azt vallottam, hogy akkor jó a pasi, ha nem nyitja ki a száját, de Nico nem ilyen volt.
-Mi lesz ha a legközelebbi versenyre eljössz és összefutsz Jensonnel?
-Most ezt miért kellett? - húztam fel magam.
-Tudni akarom, hogy még egyszer nem fordul elő az a dolog.
-Te is tudod, hogy erre nincs jó válasz. ha azt mondom, hogy nem lesz semmi, akkor azt mondod, hogy ez nem igaz, mert köztetek nem csak barátság van és még folytathatnám a te álláspontodat, ha pedig azt mondom, hogy nagyvalószínűséggel megint bedőlök neki, akkor még te leszel megsértődve. de a harmadik lehetőség az, ha azt mondom nem tudom ,de akkor is kételkedni fogsz. Talán az lesz a legjobb, ha innen a kanapéról nézem a versenyt.
-Én nem akartalak megbántani, de azt se akarom, hogy megismétlődjön a történet.
-Én minden erőmmel rajta vagyok ,de neked is , tudom, hogy nem könnyű , de talán segíthetnél nekem, egy nagyon kicsi bizalommal. - mondtam kérlelő hangon, még mindig kicsit dühösen.
-Gyere ide. - ölelt meg.
-Szeretlek!
-Én is téged, te szerencsétlen. - mondta kedvesen Nico.
-??Szerencsétlen? Szerintem ezen most meg kellene sértődnöm. - feleltem játékosan.
-Szerintem nem úgy mondtam.
Sokáig elvoltunk egymással, látszott,hogy Nico megpróbál megint bízni bennem, és én pedig megpróbálok a Jenson iránti érzelmeimen túllépni.
-A francba!
-Mi az?
-Mennem kell!
-Hova?
-Edzésre.
-Milyen edzés?
-Hát..edzés edzés. - vonta meg a vállát.
-De a következő futamig még sok idő van.
-Addig, igen de nem lehet lustálkodni, mert akkor kiesel a ritmusból.
-Csak futni, meg biciklizni megyek, nem tart sokáig ,4 óra múlva jövök.
-És én mit csináljak addig?
-Nem tudom ,talán főzz valamit. Szeretlek, nem sokára jövök. Szia!
Az időmet inkább olvasással töltöttem, mivel érdekeltek az ilyen orvosi dolgok , ezért általában az American Journal of Emergency Medicine orvosi szaklapot szoktam a szabadidőmben olvasni.
Egy időben gondoltam arra is, hogy orvos leszek, de a kémia soha sem ment, ezért úgy döntöttem, hogy nem erőltetem a dolgot.
Még mindig volt 2 óra Nico visszaérkezéséig és én megfogattam a tanácsát, úgy döntöttem, hogy főzök neki valamit. Na most ez volt a lehető legrosszabb ötlet, amit valaha életemben kitaláltam.
Először is én egyáltalán nem tudok főzni, másodszor még az egyszerű fagyasztott ételt, amit tényleg csak meg kell sütni, még azt is odaégettem, ezért a végén arra az elhatározásra jutottam, hogy rendelek pizzát.
A pizza hamar kijött, és Niconak nem is sikerült hagynom belőle, mivel már nagyon éhes voltam, ezért,hogy eltüntessem a nyomokat, levittem a szemetet.
Mikor Nico visszaért szerencsére nem vett észre semmit.
-Nem vagy éhes? - kérdezte.
-Nem.
-Hogy hogy?
-Amíg rád vártam lementem kajálni valahova.
-Amúgy milyen volt az edzés?
-Amilyen mindig. - válaszolt egyszerűen.
-Hát ez nem túl információ, biztosan finn tulajdonság. - nevettem.
-Most tényleg, ki a nem normális?!! - nevetett, miközben  hűtőből kivett egy üveg vizet.
-Szerintem le kéne zuhanyoznod. - mentem közelebb.
-Gondolod? - hajolt felém.
-Akarod, hogy segítsek?! -  kérdeztem miközben elkezdtem levenni a pólóját.
-Hát...nem is tudom. - mondta, majd megcsókolt.
A zuhanyzás, ahogy reggel, most is elhúzódott egy kicsit, de ezt egyikünk se bánta.

2012. március 11., vasárnap

15.rész: Ismerkedjünk!

Mikor megérkeztünk, Nico lakása felé vettük az irányt, de amint odaértünk megálltam a bejárat előtt és egy lépést sem tudtam megtenni.
-Mi a baj? - fordult meg Nico.
-Semmi...csak amikor elmentünk innen, akkor nem úgy mentünk el, ahogyan most visszajöttünk.
-Sajnálom, de esőre áll, így kénytelen vagy bejönni. - mosolyodott el Nico.
-De csak, ha nem baj. - jegyeztem meg kissé bátortalanul.
-Tudod, valójában nem is áll esőre, mivel süt a nap, ezért ez egy jó irányzott célzás volt, hogy szeretném, ha feljönnél ,de nem éppen úgy sült el, ahogy kellett volna.
-Nem szeretnék elázni! - mosolyogtam.
Mikor beléptünk az ajtón, nem éppen az történt, aminek kellett volt, ugyanis elég ügyetlen voltam, aminek Nico látta kárát.Nico kinyitotta az ajtót és előre engedett, aminek az lett a következménye, hogy én jó erősen bevágtam magam mögött az ajtót és Nico-t pont orrba találta.
-Nem esett bajod? - siettem hozzá.
-Meg akarsz ölni?  - kérdezte kissé dühösen.
-Nem, én csak....olyan sokáig távol voltunk, meg mostanában nem is beszéltünk és megszoktam, ha én megyek be az ajtón ,akkor már más nem jön utánam. - mentegetőztem, miközben próbáltam segíteni neki.De legalább nem vérzik.
-Milyen szerencse! Attól még baromira fáj.
-Várj, hozok egy vizes kendőt.
-Köszi.
-Jobb már?
-Szerinted most, hogy fogom felvenni a bukósisakot? - kérdezte nevetve.
-Majd kapsz egy puszit.
-Csak te lehetsz ilyen szerencsétlen. - mosolygott Nico, miközben egyre közelebb hajoltam hozzá.
-Tudom. - néztem a szemébe.
A csengő hangja hozott minket vissza a valóságba.
-Ki lehet az? - kérdezte Nico.
-Nem tudom, te laksz itt.
-Ha-ha.
-Megnézem, nem biztos, hogy neked ilyen állapotban bárki előtt is meg kéne jelenned.
-Ez a te hibád.
-De csak, mert.....
Nem tudtam befejezni a mondatot, mert nem voltam benne biztos, de mintha Nico apukája állt volna velem szemben.
-Nico-t keresi?
-Igen.
-Akkor....a nappaliban, ott van.
-Szia apa.
-Szia.Veled meg mi történt?
-Neki mentem az ajtónak.
Közben én próbáltam minél távolabb kerülni tőlük, nem akartam zavarni , nehogy azt gondolja rólam Nico apja, hogy mindenbe beleütöm az orrom.
-Ki ez a lány?
-Hát ő....a...hmm - Nico erőt vett magán - ő a barátnőm.
-Nem is tudtam, hogy máris új barátnőd van.
-Apa, kérlek!
-Jól van na, én csak megjegyeztem.
-Anyád tudja már?
-Nem, úgy terveztük ,hogy majd a következő verseny után találkozunk veletek, de közbe jött valami, így egy kicsit elakartam halasztani.
-Hát most itt vagyok!
-Claire! Gyere be kérlek.Apa, ő itt Claire, Claire, ő itt az apám Keke Rosberg.
-Örülök, hogy megismerhetem. - feleltem kissé félve, mert mi van ha nem tetszem neki.
-Én is örülök. - de nem volt túl őszinte.És mivel foglalkozol?
-Modell vagyok.
-Akkor ez azt jelenti,hogy bármelyik férfi láthat téged meztelenül?! - kérdezte mogorván.
-Apa!
-Nem ez, nem csak...- fogalmam nem volt róla, hogyan vágjam ki magam ebből.
-Ez nem biztos, hogy túl jó hosszú távon, ha más férfi is ugyanazt látja, amit jelen pillanatban csak a fiamnak kellene.
Kezdett a helyzet elég kínos lenni, de nem akartam megint megbántani Nico-t ,ezért még tartottam magam.
-De én maximum csak fehérneműre vetkőzök és az szerintem ugyanolyan, mintha bárki meglátna engem fürdőruhában.De elég is rólam.Gondolom maga is F1-es versenyző.Miért akart F1-es versenyző lenni?
-Először  fogorvos vagy programozó akartam lenni, de egyre jobban kezdett érdekelni a versenyzés, mivel a szüleim raliversenyeken indultak, így nekem is volt némi érdekeltségem benne.
-Oké!Ennyi! - eléggé meglepődtem, hogy milyen könnyen elmesélte, pedig azt hittem, hogy ezzel megfoghatom. Szerintem lemegyek futni. - próbáltam minél hamarabb eltűnni.
2 óra futás után úgy gondoltam visszamegyek.Nico és az apukája még mindig beszélgetett, de ez érthető volt hiszen nem látják egymást túl gyakran.
Lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam és átöltöztem pizsamába, mint aki itt lakik, majd befeküdtem Nico ágyába és néztem a TV-t.
1 óra múlva Nico bejött a szobába, én még mindig tévéztem.
-Kényelmes?
Csak bólintással feleltem.
-Örülök neki.Nem tudtam, hogy ennyire jóba lettünk.
-Most mutattál be apukádnak. - néztem rá nagy boci szemekkel.
-Mindjárt jövök csak lezuhanyzom.
Érdekes módon Nico hamarabb kész volt,mint én - pasik - gondoltam magamban.
-Holnap nem megyünk el sétálni? - kérdeztem.
-Elmehetünk.
-Szerintem apukád nem kedvel. - jegyeztem meg.
-Adj neki egy kis időt.Én se kedveltelek néhány nappal ezelőtt. - mosolygott Nico.
-Ez azt jelenti, hogy....
-Még nem döntöttem el. - vágott közbe.
-Talán segíthetek. - bújtam hozzá.
-Te aztán nem vagy semmi.
-Fogd már be. - majd megcsókoltam.
Niconak nem volt semmi kifogása ez ellen és ő visszacsókolt.
De ennél több nem történt , ezután egymás karjaiban aludtunk el.



2012. március 8., csütörtök

14.rész: Megbocsájt?

Hosszú órákig ültem a földön és gondolkoztam a történteken.Nem tudtam , hogy jóva tehetem-e még valaha.Ekkor kopogást hallottam az ajtón, nagy nehezen felálltam és odamentem az ajtóhoz, közben próbáltam a sírás minden nyomát eltüntetni.
-Te kis ribanc!
Itt még a lélegzetem is elállt. Mi van? - kérdeztem magamban.
-Nicole! Milyen kellemes meglepetés  - jegyeztem meg gúnyosan fülig érő mosollyal.
-Ezt mivel magyarázod?


-Azt, hogy sétálunk egyet Lewissal?
-Nagyon vicces!
-Örülök , hogy tetszik!Nem igazán értem miért kell így kiakadni egy képen, amin nem is történik semmi! - emeltem fel a hangom.
-Talán joggal vagyok kiakadva, mivel láttalak Jensonnel a wellness- ben.
-Mit láttál? - tettem fel kikerekedett szemekkel a kérdést.
-Jól hallottad, és habár rólad nem tudok túl sokat, azt tudom, hogy Jessica és Jenson együtt van, így te vagy a harmadik!
Ez a mondat elég nagy kupán vágás volt számomra és már ökölbe szorított kezekkel hallgattam Nicole-t.
-Harmadik? Ehhez nem egy ember kell, hanem kettő! És fogalmad sincs róla mit láttál ,mert nem én voltam az aki kezdte! - ordítottam. Most tűnj innen, nem vagyok kíváncsi a vádaskodásaidra!
Nicole dühösen távozott, de nálam biztos nem volt dühösebb.Még mindig fájt,hogy Nico itt hagyott, de tovább kellett lépnem.
Összepakoltam a holmim és a recepció felé vettem az irányt, ahol megkérdezhettem, hogy mit merre találok.
Mikor beszálltam a liftbe valaki megállította az ajtót.
Jenson volt az, de nem egyedül.
-Sziasztok!  - köszöntem egy kényszerített mosollyal.
-Szia!  - köszönt Nico flegmán.
-Szia! - Jenson már egy kicsit lelkesebb volt.Haza mész?
-Igen. - feleltem . Itt már úgy sincs semmi dolgom.
-Nincs senki, aki miatt maradj. - jelentette ki Nico.
Itt elég rosszul éreztem magam, alig tudtam elhinni, hogy Nicot ennyire nem érdeklem.
-És ti mikor mentek?
Megállt a lift.
-Talán tudnád, ha jó kislány lettél volna. - vágta oda Nico és kiszállt a liftből.
Most már tényleg betelt a pohár és az amúgy is zsúfolt előtérben a liftből kikiáltottam, olyan hangosan,amennyire csak tudtam:
- A francba is! Szeretlek!
Mindenki engem nézett, kivéve azt az egy embert akinek ez szólt.De nem igazán érdekelt és a bőröndömet a liftben hagyva Nico után rohantam.Jenson nem is tudta felfogni, hogy mi folyik itt.
-Állj már meg! - fogtam meg a kezét.
-Szerintem nincs miről beszélnünk!
-Csak hagyd,hogy elmondjam!Kérlek!
-3 perced van.
-Nem fogok kibúvót keresni se hazudni, igen megcsókoltam Jensont és ez hiba volt, és nem csak azért mert Jensonnek van barátnője, hanem azért, mert... - amint ránéztem Nicora teljesen elfelejtettem a mondanivalómat, mert megrémültem , hogy ő teljesen hideg tekintettel, karba font kézzel hallgat engem.
-Be is fejezed?!Tic-tac!
-Ne légy ilyen, kérlek! - már a sírás határán voltam. A mondat vége az,hogy én téged szeretlek és tudom, hogy hatalmas hiba és még nagyobb szemétség volt amit tettem, de te tudtál róla.
-2 óra múlva indul a gépem, velem jössz? - kérdezte kissé mereven.
-Igen! - feleltem hatalmas megkönnyebbüléssel.
A két óra gyorsan eltelt, Nicoval a repülő téren találkoztunk és a magángépére szálltunk fel.
-Még mindig szeretnéd, hogy találkozzam a szüleiddel? - törtem meg a csendet.
Nico még mindig távolság tartó volt velem,de ezt el kellett fogadnom ,hiszen én hibáztam.
-Talán erre térjünk vissza később.
-Oké!  - vágtam rá szomorúan.
Az út további részén nem igen szóltunk egymáshoz, Nico az újságot olvasta, én pedig azon gondolkoztam, hogyan fogok ebből kimászni.
Azt mindenki tudta, hogy nekem muszáj beszélnem, mert utálok csendben lenni, ezért Nicot megint megpróbáltam belevonni egy beszélgetésbe.
-Képzeld találkoztam Nicole-al. - kezdtem a párbeszédet.
-Igen? Nem is tudtam, hogy itt van. Hol találkoztál vele?
-Berontott a szobámba és leribancozott. - vágtam rá egyszerűen.
Ezt még Nico sem bírta ki, de még tartotta magát és csak egy mosoly jelent meg az arcán.Erre úgy gondoltam talán jó az irány.
-Neked ez tetszik?! - kérdeztem tetetett felháborodottsággal.
-Van benne valami. - válaszolt vidáman.
De sajnos itt elakadtam és Nico nem nagyon akart beszélni, ezért amíg le nem szállt a gép a saját dolgainkkal voltunk elfoglalva.

2012. március 7., szerda

13.rész: Szeretem! De melyiket?

-Ügyes voltál!! - ugrottam a nyakába.
-Köszönöm! - majd megcsókolt.Elakarsz jönni az after partyra?
-Nem! és szeretném ha te se mennél, vagy ha el is mész, akkor rá sem nézhetsz senkire, mert ha megtudom ,hogy valakire is ránéztél és az egy dögös csaj volt, én biztos kinyírlak. - ezután a kis monológ után megcsókoltam.
-Te meddig tudod lökni a dumát?? - kérdezte Nico nevetve.Különben is, azt hittem, hogy haragszol rám.
-Én, soha és tudod miért?
-Na, miért?
-Azért, mert szeretlek!!
Erre Nico nem is tudta, hogy mit válaszoljon, de az látszott rajta, hogy nagyon örült, az imént elhangzott mondatnak.
-Én is szeretlek! - csókolt meg - és nem is hagyott levegőhöz jutni - Ha már ennyire szeretjük egymást hajlandó vagy a következő lépesre.
-Nem, még nem akarok gyereket. - jelentettem ki nevetve.
-Nem arra gondoltam, te! - mosolygott Nico.
-Tényleg?Na jó, akkor szexelhetünk.
-Most ki a nem normális?
-Hey, ez az én szövegem Cica!
-Cica?Egyre jobb!Igazából arra gondoltam, hogy apám ott lesz a következő versenyen és esetleg találkozhatnál vele, és utána együtt hazamehetnénk , hogy találkozhass az anyával is.
-Ha nem kell segítenem anyukádnak főzni, akkor benne vagyok Édes! - és adtam neki egy puszit.
Éppen vissza felé tartottam a szállodába, mikor hirtelen valaki elkapott és magához rántott.
-Jenson!
De éppen, hogy kimondtam a nevét, megcsókolt, én meg hirtelen reflexből lekevertem neki egy jó nagy pofont.
-Te meg mi a fenét művelsz? - kérdeztem felháborodottan.
-Azt amit csak nekem kellene tennem. - jegyezte meg magabiztosan.
-Sajnálom! Erről lekéstél! - mondtam dühösen.
-Mindig is engem szerettél , miért nem akarsz most velem lenni, téged soha nem érdekelt más csak saját magad, az sem érdekelt, hogy ki mennyire állt közel hozzád, mindig a saját fejed után mentél.
-Ez most sem változott és éppen ezért mondom, hogy nem akarok veled lenni, mert nem tagadom, hogy még mindig szeretlek, de nem te vagy az egyetlen.
-Nem, te nem szereted Nicot csak azért kell, hogy elfoglald magad valamivel.
-Chh....gondolj amit akarsz, de ha kíváncsi vagy, amikor vele vagyok úgy érzem, hogy nem hiányzik semmi, mikor veled úgy érzem, hogy ez csak addig jó, amíg egy légtérben vagyunk.
-Hidd el, te engem akarsz!
-Bizonyítsd! - és már olyan közel voltam Jensonhoz, hogy 1-2 cm volt köztünk.
-Gyere velem.
Bementünk a wellness részlegbe, ahol nem volt senki, ami egy kicsit meglepett, de nem nagyon érdekelt.
-Egy jó kis masszázzsal akarsz levenni  lábamról? - kérdeztem gúnyosan.
-Nem ezzel.... - és megcsókolt.
Biztos voltam benne, hogy ezt nem kéne, de nem bírtam elszakadni tőle.Hosszú percekig csókolóztunk és abban reménykedtem, hogy soha nem lesz vége a pillanatnak.
Mikor már képesek voltunk elszakadni egymástól - mivel levegőt venni nem árt - Jenson így szólt:
-Na ugye, hogy megmondtam! - jelentette ki.
-Te szemétláda! - akadtam ki.
-Te mondtad, hogy bizonyítsam be!
-Nem azért! Hanem akkor most? Megint velem töltesz két órát és visszamész a barátnődhöz én meg jól pofára esek miattad! Ezt nem hagyom Jenson, még egyszer nem!
Szélsebesen hagytam el a wellness részleget,és annyira dühös voltam ,nem is igazán Jensonre, hanem inkább magamra, hogy belementem a kis játékába.
Mire fel értem a szobába Nico már bepakolt a bőröndbe.
-Úgy döntöttem ,hogy mégsem megyek a partira. - mondta vidáman.
-Nagyszerű! - förmedten rá, majd berohantam a fürdőszobába és bevágtam az ajtót.
Nem sokkal később kopogást hallottam az ajtón.
-Minden rendben? - kérdezte Nico aggódva.
-Igen! - válaszoltam, most már egy kicsit nyugodtabban és azon gondolkoztam ,hogy mit mondjak Niconak.
-Valamit mondanom kell.  - nyitottam ki az ajtót.
-Mit?
-Nem tudom mit tegyek!  - mondtam kétségbeesetten.
-Hogy érted? Mi történt? - kérdezte ijedten.
-Én szeretlek, de....ahh...ma Jenson megcsókolt és te is tudod, hogy mit érzek vele kapcsolatban, de ez még nem változtat azon,hogy mennyire szeretlek - elkezdtem hadarni és habár én nem vagyok az a sírós fajta , alig tudtam visszatartani a könnyeimet - ,de azzal, hogy Jenson megcsókolt elbizonytalanodtam, hogy biztos helyes amit veled teszek , mert próbálok ellene harcolni ,de ha Jenson letámad minden alkalommal, amikor nem tetszik neki a helyzet, akkor nem tudom mit tegyek.
-Vissza csókoltad? - kérdezte Nico higgadt hanggal ,de látszott rajta, hogy legszívesebben szétverné a szobát.
-Nico én...
-Nem feleltél a kérdésre! - itt már felemelte a hangját.
-Igen. - válaszoltam olyan halkan,amilyen halkan csak lehet.
-Tudod mit?! Szerintem hagyjuk ezt az egészet! Ennek így semmi értelme!
-Nico!  - már sírva könyörögtem - Beszéljük meg!
-Nincs mit megbeszélni.
-SZERETLEK!!! - kiáltottam elcsukló hangon , miközben a könnyeimet töröltem le az arcomról. Hallgass meg!! Szeretlek! Nagyon szeretlek! - közben Nico már a kabátját vette - Ne menj! Szeretlek - valahogy más szó nem jött ki a számból.
De Nico nem foglalkozott velem és ott hagyott a padlón, ahol én sírva, elmosott sminkel már csak magamnak mondogattam, hogy : SZERETLEK NICO!

2012. március 4., vasárnap

12.rész: Ausztrál Nagydíj

Eljött a versenyhétvége.Ma csütörtök van és holnap kezdenek el a csapatok dolgozni.
De a pénteki szabadedzés előtt még volt egy találkozóm Nicoval, de valaki mással hamarabb futottam össze.
-Szia Jenson! - köszöntem meglepettem.
-Szia!Beszélnünk kell sürgősen!
-Jó de mi ilyen fontos?
-Te most tényleg Nicoval jársz?
-Mi?Te meg ezt honnan veszed?
-Hallottam mikor Nico telefonált.....
-Szóval hallgatóztál ez nagyon kedves és tiszteletre méltó - szóltam közbe eléggé dühösen.Te meg amúgy is kibékültél Jessicával és akkor nekem már nem is lehet életem csak rád kell várnom.
-Nem,de én szeretlek!
-Én is szeretlek!De ha valamikor összeveszel Jessicával utána hozzám jössz, majd 2 hét múlva kibékültök, én ezt nem bírom és nem azért vagyok Nicoval, hogy most odavágjak neked,mert habár téged nagyon szeretlek ő sem közömbös számomra.
-Nézd tudom hogy nekem kellene határozottabbnak lennem,de ez nagyon rosszul esik.
-Sajnálom,de amíg te nem tudsz dönteni én addig élem az életem.Majd találkozunk a versenyen. - ezzel búcsúztam el Jensontől.
Nicoval abban a szállodában találkoztam, ahol ő a hétvégét tölteni fogja.
-Szia! - csókoltam meg.
-Szia!Már nagyon hiányoztál!
-Te is nekem!
-Milyen volt a fotózás, a helyszín és a többi? - kérdezte nevetve Nico.
-Nagyon jó volt, egy csomó helyen voltunk egy napot kirándulni, megnézni a várost, vagy a partot vagy a többit.A fotózás is nagyon jó volt , mindenki nagyon kedves volt és a fotósok nagyszerű képeket csináltak.
-Remélem , majd egy-két szexy képet nekem is megmutatsz! - mondta Nico hatalmas mosollyal az arcán.
-Persze, válaszoltam. - és megcsókoltam.
A csóknál persze nem álltunk meg ezek után,de Nico azért itt sem bírt magával:
-Ez a meglepetésem?! - mondta miközben a kezét egyre lejjebb csúsztatta.
-Fogd már be! - szóltam rá, és ezen mindketten elnevettük magunkat.
Majd folytattuk a dolgot, végre sikerült Nicot megszabadítom a nadrágjától, elég sok időbe telt, mert folyton elvonta a figyelmem.Azután ő is segített nekem megszabadulni a fehérneműtől.
Az egész délután egymás karjaiban töltöttük.
-Na hogy tetszett?! - kérdeztem.
-Reméltem, hogy ez lesz a meglepetés.
-Pasik. - forgattam a szemeimet.
-Most miért?
-Te mit csinálsz? - nyúlt be a takaró alá.
-Felkészülök a hétvégére. - mondta Nico miközben már nem csak a kezét éreztem.
-Ez most az én meglepetésem? - kérdeztem, habár már tudtam a választ.
-Szeretnéd?
-JajJ,menj már - nevettem el magam.
És megint jól éreztük magunkat.Másnap reggelig ki se keltünk az ágyból.
-Mennem kell az edzésre, kijössz? - kérdezte Nico.
-Majd később,még lustizok egyet. - közben kaptam egy puszit a számra.
-Jó akkor majd találkozunk, de gyere! - mondta Nico nevetve.
A második szabadedzésre lementem én is, de nem maradtam sokáig, mert nem volt túl ok kedvem egyedül ücsörögni a boxban.
Másnap a harmadik szabadedzsés előtt Jenson megkereste Nicot.
-Szia!Van egy perced? - kérdezte Jenson.
-Igen, persze!
-Mi van közted és Claire között? - tért rögtön a lényegre Jenson.
-Miért?Nem hiszem,hogy ehhez olyan sok közöd lenne.
-Csak kérdeztem, mer Jessicával jóban vannak és csak tudni akartam, hogy mi a helyzet. - terelt Jenson.
-Tudod nem kell, hogy nekem magyarázkodj, mert tudok kettőtökről.
-Mi? - kerekedtek ki Jenson szemei.Honnan?
-Mikor megkérdeztem Clairet, hogy esetleg folytassuk-e a dolgot, ő elmondta, hogy mi a helyzet vele és veled.De amúgy nagyon jól megvagyunk, megfelel a válasz? - szólt oda Jensonnek Nico.
Közben nekem is sikerült kikelnem az ágyból és amikor lementem a boxba láttam a fiúkat.
-Sziasztok mi a téma?
-Semmi. - hazudott Jenson.
De Niconak valahogy nem akaródzott:
-Te.
-Én?
-Jenson megkérdezte, hogy mi van köztünk? - majd Nico megcsókolt, és egy szúrós pillantást vetett Jensonre.
Azt gondoltam magamban,mint ha vonzanám a bajt.
-Oké, srácok! - kiáltottam rájuk.Ez nekem így nem megy, én megmondtam Jenson,hogy te addig nem lehetsz több az életemben, mint barát, míg nem tudod, hogy mit akarsz.Te pedig Nico,te vagy az egyetlen aki tud rólunk és ezt most csúnyán kihasználtad.
Ezzel otthagytam őket.Mikor Nico visszaért a szállodába megpróbált kiengesztelni, de valahogy nem akarta vele lenni. Így elmentem egy régi ismerősömhöz és ott töltöttem az éjszakát.
Az időmérő edzésre csak akkor mentem ki,amikor már a versenyzők az autókban ültek, mert nem volt kedvem összefutni egyikőjükkel sem.
Az időmérőn Jenson a 4. , Nico pedig a 6. lett.Aznap legalább eljutottam addig, hogy visszamenjek Nicohoz, de az "Éhes vagy?" és a "Jó éjt!" - en kívül nem beszéltünk egymással.
A verseny du. 2-kor kezdődött, azért egy kicsit féltettem Nicot, ezért adtam neki egy csókot,de még mindig dühös voltam rá.A verseny közben rájöttem, hogy nem is kicsit féltem Nicot és már nem is érdekelt, hogy miért voltam rá dühös csak az, hogy ne essen baja.
Ezen én is meglepődtem,hiszen két napig szóba se állok vele, most pedig nem is érdekel,hogy mi történt.
De szerencsére az 5. helyen ért célba.