35.rész: Itt az idő

-Te meg hogy kerülsz ide? - kérdeztem kómásan.
-Szerintem te azt nagyon jól tudod. - lépett be az ajtón.
-Lewis, fáradt vagyok és fogalmam sincs róla, hogy mit akarsz.
-Igen, együtt vagyok Jenson-nek, szakítottam Nico-val, még valami?
-Igen. - csókolt meg.
-Neked teljesen elment az eszed? - löktem el magamtól.
-Miért? Neked úgy is mindegy, hogy kivel fekszel le. - lépett hozzám.
-Hogy van képed?
-Oh, ugyan ne tagadd...
-Tudod, nincs kedvem végighallgatni holnap Nicole-t, amíg engem szid, mert te beállítottál az éjszaka közepén.
-Nem kell tudnia róla. - fogta meg a derekam.
-Engedj el!Én nem akarok tőled semmit!
-Csss! Ne olyan hangosan Kislány! Még valaki azt hiszi, hogy bánta akarlak.
-Menj el!
-Nem szeretnéd, ha maradnék?!
-Nem! Jenson úgyis mindjárt itt lesz.
-Nehogy azt hidd, hogy végeztünk!
Miután elment elgondolkoztam, hogy ezt vajon mire érthette?
Szerencsére a gondolataimat elterelte az éppen megérkező párom.
-Szia! - csókolt meg. - Hát te még nem alszol?
-Onnan hogy tűnik?
-Jól van már. Megyek zuhanyozni.
-Rendben.
Mentem volna vissza az ágyba, de a mobilom csörgésére lettem figyelmes.
-Szia Chris!
-Szia! Na, hogy megy az életed?
-Háát...együtt vagyok Jenson-nel.
-Ez nagyszerű!  - mondta őszintén. - Annyira örülök, hogy végre sikerült kimásznod a gödörből.
-Én is!
-És? Nico mit szólt hozzá?
-Valójában, még nem mondtuk el neki.
-Ne húzzátok túl sokáig, mert az nem lesz fair vele szemben, ha mástól tudja meg.
-Miért jön mindenki azzal, hogy Nico-nak is tudnia kell róla.
-Mert ez az igazság, habár én csak tőled hallottam a sztorit, az biztos, hogy Nico volt az, aki a legtürelmesebb volt és elviselt mindent.
-Tudom, de nem hiszem, hogy készen állok rá.
-Claire Hall, te félsz!
-Mi..nem, ez nem igaz! Tudod mit, most lefekszem mert itt már éjfél is elmúlt.
-Rendben, de nem feledd, én szóltam, vedd ezt baráti jótanácsnak. Szia!
-Szia!
-Ki volt az? - jött ki Jenson egy szál törülközőben.
-Csak egy barát.
-Az éjszaka kellős közepén?
Válaszoltam volna, de ahogy végig néztem a vizes, izmos felsőtestén egy hang sem jött ki.
-Claire?
-I..i..i..
-Claire, kérdezem valamit.
-Jól van szerinted olyan könnyű beszélni, ha itt állsz velem szemben csurom vizesen egy szál törülközőben?!! - tettem fel a "kérdést".
-Olyan édes vagy! - jött oda hozzám.
-Egyébként meg Ausztráliából telefonáltak és ott mivel még világos van biztos kiment a fejéből, hogy itt már nincs.
-És ki ez a barát?
-Féltékeny vagy?
-Én, ugyan már, dehogy!
-Tudod, ő tartottam bennem a lelket, amíg utánatok sírtam!
-Ő. Tartotta. BENNED!
-Jenson!
-Jól van na. Pasi vagyok. Nem gondolhatok mindig...
-Persze, te is, mint minden pasi az "eszeddel" gondolkozol.
-Ez övön aluli volt.
-Az biztos. - vágtam elégedett képet.
Jenson lerántotta magáról a törülközőt és utána rólam is a pizsit, még a hálóig sem jutottunk el, a kanapén elintéztük a "dolgot".
Másnap lementem a párommal a pályára, ahol hatalmas meglepetésben volt részem. A McLaren box felé tartottunk, amikor megláttam Nico-t, aki Lewis-al beszélt. Próbáltam visszafordulni, de Lewis most is bekavart.
-Hé! Kicsilány!
Erre Nico rám nézett.
-Sziasztok. - köszöntem oda félve.
-Nekem mennem kell. - mondta Nico.
-Nico várj! - szóltam utána, de ekkor megjelent Jens és megcsókolt, mivel ő nem vette észre Nico-t.
Mire felnéztem az exem már nem volt sehol.
-Mi a baj? - kérdezte Jenson.
-S...s...semmi. - néztem a Mercedes boxa felé. - Van egy kis dolgom, mindjárt jövök.
Elindultan Nico után, de nem találtam sehol.
-Michael!
-Igen?
-Nem tudod, hogy merre lehet Nico?
-Nem, de az öltözőben nézted már?
-Még nem.
-Hát akkor...
-Köszi!
-Ő..és Claire!
-Igen?
-Hogy vagy?
-Őszintén szólva nem is igazán tudom, de kérdezhetnék valamit?
-Persze!
-Itt honnan tudja mindenki, hogy szakítottunk? Én nem voltam Európában és fogalmam sincs, hogy mit mondott Nico, de akivel csak itt a paddockban beszélgetek, az mind tudja.
-Ő..hát..igazából mi nem Nico-tól tudtuk meg először.
-Nem? Akkor kitől.
-Lewis-tól.
-Lewis? - néztem értetlenül. - És pontosan mit is mondott?
-Azt mondta, hogy megcsaltad Nico-t és hogy egy F1-es pilótával történt.Megjegyzem azóta mindenki tudni akarja, hogy ki az. De igazából nem Lewis volt az aki úgy állított be téged, mint egy utolsó ribanc.
-Hé!
-Nézd, itt mindenki mást gondol!Nico nem igazán akar rólad és a kapcsolatotokról beszélni, ami érthető, de ő soha nem állította azt, hogy egy ribanc vagy.
-De most komolyan!
-Bocs!
-De ha nem Nico és nem Lewis volt, akkor..akkor az csak egy valaki lehetett.És ez a valaki véletlenül azt nem mondta el, hogy most kivel vagyok együtt és kivel csaltam meg.
-Nem!
-Akkor nem is adom meg neki azt az örömet, mert ma mindenki megtudja, hogy ki az. De előtte még megkeresem Nico-t.
-Öltöző.
-Köszi.
Minden pilótának volt egy kis boxa, ahol a versenyre készültek, miután megtaláltam Nico-ét bekopogtam, ki is nyitotta az ajtót, de miután meglátott úgy bevágta előttem, hogy majdnem rámdőlt.
-Nico, kérlek, beszéljük meg. - kopogtam tovább.
-Talán nem beszéltem világosan, amikor azt mondtam, hogy soha többé nem akarlak látni?!!
-Nico! - dörömböltem.
-Remélem boldogok vagytok.
-Ezt most miért kell? Miért bánt mindenki minket, nem tehetek róla, hogy őt szeretem. De várj, honnan tudod, hogy együtt vagyunk.
-Hülye azért nem vagyok! Ha vele csaltál meg léptem nyomon, akkor gondolom csak együtt vagytok.
-Oké! Csak egyszer feküdtem le vele. Érted? Egyszer.
-Az nem számít!
-Mi? Miért? Mi az,hogy nem számít, mégis...
-Azért mert még mindig szeretlek! - nyitotta ki közben az ajtót. - Nem tudom miért, de szeretlek, habár ugyanannyira gyűlöllek is.
-Nézd, én nem akarok veled összeveszni, csak szerettem volna, ha tudod, hogy szeretem Jensont - erre elfordult - Nico! Nézz rám! Szeretem és együtt vagyunk, csak ezt akartam mondani és köszönöm.
-Mit?
-Hogy nem állítottál be ribancnak.
-Én nem, de...
-Tudom.És most megölöm...Szeretném ,ha tudnád, hogy ma mindenkinek elmondom, hogy Jenson az.
A Mercedes boxból kijövet összetalálkoztam Sebi-vel.
-Szia Claire!Miért vagy ilyen morcos.
-Meg kell ölnöm valakit, egyébként szia!
-Mi? Várj, állj már meg.
-Miért kell neki állandóan beleszólnia az életembe, ahelyett, hogy foglalkozna a sajátjával, de nem neki az enyémmel kell. Engem kell kellemetlen és megalázó helyzetbe hoznia és engem kell ribancnak beállítania.
-Óóó jaj! Azt hiszem, tudom kiről van szó. Nagyon fog fájni neki? Én melletted állok, nem láttam semmit.
-Sebastian!
-Ugyan már Claire, ne hozd fel magad rajta. - nevetett Seb.
-Egyébként Jensons az, elmondhatod mindenkinek, mert ma én úgyis bejelentem.
-Adios!
-Szia Kicsim. - csókolt meg. - Hol voltál?
-Elmondtam mindent Niconak.
-És hogy ment?
-Jól.
-Akkor miért vagy ilyen feldúlt?
-Mert mindjárt megölök valakit.
-Miket beszélsz?
De már nem figyeltem, hanem Lewis felé fordultam.
-Lewis! - mosolyogtam fülig érő szájjal. - Hol van a drágalátos kis barátnőd.
-Épp itt jön, miért?
Mikor észrevettem Nicole-t, Lewis-t is hanyagoltam.
Nicole!
-Te meg mi a francot keresel itt.
-Neked is szia! Most megöllek!
-Jézusom te nem vagy normális!
-Én nem vagyok normális?!! Ha-ha-ha, húú de vicces. Mondja ezt az, aki egy utolsó szajhának állít be engem.
-Mi? - kérdezték egyszerre a fiúk.
-Ha egyszer az vagy. Megcsaltad Nico-t nem egyszer vele. - mutatott a barátomra.
-Hah, ha így állunk én is vájkálhatnék a magánéletedben, ami valószínűleg nincs, ha már az enyémben keresgélsz. Lehet, hogy azért ott is lenne egy-két elvarratlan szál, de nem, én próbálom élni az ÉLETEM, és képzeld te nem szerepelsz benne. És ha már itt tartunk ma mindenki megtudja, hogy Jenson a pasim , és nem érdekelsz, hogy te mennyire vagy féltékeny rám ,csak mert beszéltem Lewis-sal. Ja, és ha már itt tartunk képzeld, este velem volt.
-Micsoda? - nézett értetlenül Jens.
-Igen, feljött hozzám ,habár gőzöm sincs mit akart, és gyorsan leráztam, de úgy tűnik inkább velem van mint veled.
-Te utolsó ki ribanc! - esett nekem Nicole.
A hajánál fogva próbáltam leszedni magamról több - kevesebb sikerrel, de a fiúk nem nézték tétlenül a mi kis "harcunkat" azonnal szétválasztottak minket.
-Eszednél vagy? - nézett rám Jens.
-Na nehogy már én legyek a hibás! - kezdetm egy kicsit kiakadni. - Mégiscsak ő esett nekem.
-Jó, ne haragudj, de tuti, hogy ez az összes újságban benne lesz.
-Valószínűleg, ezek után már be sem kell jelenteni, hogy együtt vagyunk.
-Hát, ne , de gyere menjünk fel.
-De nem azért jöttünk le, mert neked dolgoznod kell?
-Csak nem hagylak most magadra.
Amint felértünk a szobába, egyből célba vettem a fürdőt, és a végén még társaságom is akadt...

34. rész: Action

-Hát ezt jól megcsináltuk. - fordultam Jenson felé.
-Gyere ide! - ölelt át. - Ugye tudod, hogy van még egy személy, akinek tudnia kellene.
-Téged jól fejbe vágtak azzal az órával. - nevettem.
-Szerinted ez ilyen vicces? Nem hogy segítenél, még gúnyolódsz is. - kezdett el csiklandozni.
-Jens! Tudod, hogy ezt utálom.
-Van jobb ötleted? - húzott vissza magához.
-Van!
-Kíváncsian hallgatom. - hajolt közelebb.
-Azt hiszem, hogy ezt a sebet ki kell fertőtleníteni.
-Hát én nem pont erre gondoltam!
-Jajj, ne nyafogj! Gyere ide!
-Áúú!
-Még hozzá sem értem.
-Szeretlek! - próbált megcsókolni.
-Már rég túl lehetnél rajta. - néztem rá komolyan, de a keze teljesen máshol járt.
-Gyere ide. - húzott maga alá.
-Ne, Jenson! Komolyan, ezt megcsinálom, és utána az lesz amit te szeretnél.
-Igenis anyuci!!
Miután végre sikerült kifertőtleníteni, beragasztottam a sebet, és persze Jenson nem felejtette el, amit ígértem...
-Van kedved eljönni a következő versenyre?
-Tudod, én...én nem hiszem, hogy ez jó ötlet, talán ez még túl korai.
-Nico miatt?
-Igen. - sóhajtottam.
-De neki is minél előbb tudnia kell róla.
-Tudom, de...de tönkre tettem az életét.
-Na, ez nem igaz, nincs olyan férfi, aki ne akarna veled lenni legalább egy órát, ő kapott 1 évet.
-De csak akkor, ha megígéred, hogy megnyered a versenyt. - nevettem.
-Megpróbálom. - csókolt meg.
Reggel elindultunk Malajziába, én szokásomhoz híven ezt az utat is végigaludtam. Szerda délutánra meg is érkeztünk Kuala Lumpur-ba.
-Hát itt volnánk. - tettem a bőröndöket az ágyra.
-Bizony. - ölelt meg hátulról Jenson.
-Belevágsz a közepébe?! - nevettem.
Sajnos a csengő félbeszakította a pillanatot, és mikor megláttam, hogy ki keresi Jenson-t megszólalni se tudtam.
-Szia Kicsi lány!
-Lewis, Szia.
-Te mit keresek itt?
-Ezt én is kérdezhetném. Hogy van a kis barátnőd?
-Jól,kösz az érdeklődést.
-Na jól van ,fejezzétek be. - szólt közbe a párom.
-Bocs Lewis, de Jenson-nek most dolga van. Pápá.
-Szerintem mondani akart valamit. - fordult felém Jens.
-Szerintem te meg csinálni akartál valamit. - csókoltam meg.
-Van benne valami. - csókolt vissza.
Levette a pólóját, majd engem is megszabadított a felsőmtől, elkezdte csókolgatni a nyakamat és haladt egyre lejjebb, teljesen levetkőztetett, majd a saját ruháitól is megszabadult. Az elején még én voltam felül, de persze mint pasi Jens úgy gondolta, hogy neki kell ott lennie. A pillanatot most Jenson telefonja zavarta meg.
-Ezt nem hiszem el. - lihegtem.
-Én se.
-Ne hogy felvedd!
-Muszáj lesz. - kapkodott levegő után. - Martin az. Haló.
-Jenson! Minden rendben?
-Igen, persze. Miért?
-Csak mert olyan furcsa a hangod.
-Tedd már le.
-Csss!
-Ha tudnék csendben maradnék, most vagy rakd le vagy vedd ki...
-Martin, most nem igazán érek rá, éppen edzésen vagyok és nem igazán szeretnék kiesni a ritmusból.
-Hát az én sem szeretném. - húztam magamra.
-Akkor majd később felhívlak, mert ez egy kicsit hosszú lesz.
-Rendben.
-Még egy ilyen és biztos, hogy abba hagyom.
-Fogd már be! - csókolt meg.
A vége talán jobb volt, mint eddig bármikor, talán azért mert Jenson most már a barátom, talán csak azért, mert utálom, hogyha egy pasi felveszi a telefont szex közben és lehet, hogy ez egy kicsit feltüzelt.
-Azt még nem is mondtam, hogy milyen aranyosan aludtál a gépen. - simogatta az arcom.
-Te nem aludtál?
-Annyit biztos nem, mint te. - mosolygott.
-Hát két dologhoz értek nagyon az alváshoz és a beszédhez.
-Szerintem 3. - vigyorgott.
-Olyan vagy.
-Miért? Elképesztő voltál. - húzott magához.
-Nincs repeta, neked dolgod van, nem azért vagy itt, hogy élvezkedj, hanem azért, hogy végezd a munkád.
-De az edzés is a munkám része és mit ne mondjak azért ez nem volt sétagalopp.
-Öltözz fel.
-Igenis anyuci!
-Mikor jössz vissza?
-Máris hiányzok?
-Te mindig.
-Nem tudom, szerintem későm, úgyhogy ne nagyon várj.
-Oké.Vigyázz magadra! Szeretlek!
-Én is.
Ha már úgyis egyedül vagyok gondoltam, itt az ideje, hogy Miranda-t felhívjam és elmondjam neki mi is történt.
Két csörrenés után fel is vette a telefon, de a hétköznapi szia vagy helló elmaradt, és nem várt mondat hangzott el.
-Neked teljesen elment az eszed?!! - kezdte idegesen a mondandóját. - Ez mégis hogy jutott eszedbe, el sem hiszem, hogy ilyet tettél!
-Szóval beszéltél Jess-sel.
-Igen! Keresztül mentél a legjobb barátnődőn, bocs a második legjobb barátnődön, azért hogy neked jó legyen.
-Te lennél az első legjobb barátnőm? - próbáltam menteni a menthetőt, de nem jött be.
-Ne terelj, egyébként meg igen.
-Tudod, azért tőled egy kis megértést vártam, mert Jess reakciója jogos volt, de a tied egyáltalán nem.
Azért neked mindkét szemszögből át kellene gondolnod a helyzetet, neked kellene mindkettőnket támogatnod, ehelyett meg még egy sziát sem vagy képes mondani, hanem egyből nekem esel. Ennél még Jess-sel is jobban megtudtuk beszélni a dolgokat.
A telefon másik végén Mir meg sem szólalt,de hallottam, hogy ott van.
-Na mindegy, nem egészen erre számítottam, de megbeszéltem Jessica-val, ha majd egy kicsit tisztább lesz a kép leülünk és megbeszéljük a dolgokat és szeretném, ha ezt veled is megtudnám tenni.
-Persze. - válaszolt, most már higgadtan. - És amúgy milyen az ágyban?
-Jajh, te lány, te semmit nem változtál. - nevettem.
-Most miért?!!
-Majd elmondom, de nem telefonon keresztül, mert itt nem tudom átadni...
-Oooh. te lány, mindig tudtad, hogy kinek az ágyába kell bújnod.
-Jó a radarom.
-És Nico tudja már?
-Nem, illetve nem tudom, én, vagyis mi még nem mondtuk el neki, de már beszéltünk róla.
-Remélem azt is számításba vettétek, hogy nem fogja túl jól fogadni.
-A finnek nem szívbajosak.
-Jól vagy Drágám, majd hívj, minden részletről tudni akarok!!
-Rendben. Szia!
-Szia!
Megfogattam Jenson tanácsát és nem vártam rá, este korán lefeküdtem, de nem sokkal később arra ébredtem, hogy valaki kopogtat az ajtón, azt hittem, hogy Jens az, mert nem vitte el a szoba kulcsát, de nem ő volt az...

33.rész: Választás

-Claire! Annyira ör....
-Szeretsz engem? - támadtam le.
-Mi? Ezt most miért...
-Igen vagy nem?
-Persze. Mindennél jobban.
-Akkor miért teszed ezt velem?
-Mit?
-Miért választod mindig Jessica-t helyettem?
-Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy mégegyszer nem engedlek el a közelemből. - ölelt meg.
-Ha nem szakítasz vele, akkor engem el kell felejtened. - toltam el magamtól.
-Ezt nem teheted!
-Nem, te nem teheted ezt velem, én nem fogok szenvedni azért, mert nem hagyod el a csajodat! - kezdtek el folyni a könnyeim.
-Ne,sírj. - törölte le a könnycseppeket az arcomról. - Szeretlek Claire, és bebizonyítom ,hogy ezek nem csak üres szavak.
-Akkor itt a lehetőség!Ma estig kapsz időt, hogy bizonyíts nekem!
Sarkon fordultam és magam mögött hagytam mindent, mert tudtam, hogy este minden kiderül.
Habár magabiztosan jöttem el Jens-től az órák nagyon lassan teltek...
Azt hittem, hogy fel se hív és inkább marad a megszokott életénél. Tévézéssel próbáltam elütni az időt ,de egyetlen műsor sem jött be, az interneten sem találtam semmi érdekeset, ráadásul most még a divatlapok sem kötöttek le.

Már majdnem 11 óra volt, de még semmi, már kezdtem beletörődni, hogy talán ennek így kell lennie és nekem más oldalán kell megtalálnom a boldogságomat, de ekkor megcsörrent a telefonom.

A kijelzőn Jenson neve szerepelt, legalább 3-4 csörrent, mire erőt vettem magamon, hogy felvegyem.

-Haló? - szóltam bele.

-Szia Claire!

-Jenson! Nagyszerű! Nos...

-Gondolkoztam és....és...arra jutottam, hogy megérdemled a boldogságot, de azt amit én eddig neked adni tudtam az a közelében nem volt annak, amit te megérdemelsz.

Amint meghallottam ezeket a szavakat, úgy éreztem, hogy mi már soha nem lehetünk együtt. Legszívesebben felébredtem volna ebből a rossz álomból ,de sajnos ez a valóság.

-Jenson...

-Még nem fejeztem be. - vágott közbe. - De én szeretném, ha adnál egy esélyt arra, hogy jóvátegyem ezt a hibámat és megadjam neked azt, amit már réges régen meg kellet volna.

Mikor ezeket a szavakat meghallotta hatalmas kő esett le a szívemről. Teljesen odavoltam azt sem tudtam hol vagyok, még a telefonba sem tudtam beleszólni, de nem is kellet...a csengő hangja hozott vissza a valóságba, és mikor kinyitottam az ajtót Jenson állt velem szemben.

-Szeretlek! - ugrottam a nyakába.

-Én is! - simogatta meg a fejem.

-Annyira örülök...

-Ne sírj! - mosolygott.

-Nem sírok, csak olyan boldog vagyok, annyira szeretlek!

-Ne haragudj rám!

-Nem, nem, felejtsük el.

-Szeretlek! - nézett a szemembe.

-Én is! - csókoltam meg.

A csóknál nem álltunk meg, bementünk a hálóba és bepótoltuk az elmulasztott időt...

Másnap reggel nem akartam kinyitni a szemem, nem tudtam, hogy ez csak egy álom, vagy a valóság.

De mikor éreztem, hogy valaki megsimogatja az arcom, tudtam, hogy ez nem csak egy álom, hanem tényleg megtörtént, az amire mindig is vártam.

-Jó reggelt! - csókolt meg Jenson.

-Neked is. - simogattam meg a haját. - Örülök, hogy így döntöttél.

-Örülök, hogy örülsz. - mosolygott. - Figyelj csak, nem tudom, hogy ezek után szeretnél-e esetleg eljönni velem egy futamra, persze én azt is megértem, ha nem, de nekem nemsokára el kell mennem a gyárba és onnan már egyből a következő helyszínre.

-Mikor kell elmenned?

-Kb. 2 nap múlva.

-Ezt nem hiszem el...Nico-val is alig tudtam ezek miatt a fejlesztések meg egyebek miatt együtt lenni, meg veled is.

-Nézd, tudom, hogy nehéz, de azért nem erőltetem, mert tudom, hogy itt én kevertem meg legjobban a dolgokat és, ha én hamarabb a sarkamra állok, akkor nem kellett volna ennyi embernek szenvednie, még neked sem.

-Kicsim, ez nem csak a te hibád, én is úgy mentem bele egy kapcsolatba, hogy végig veled akartam lenni.

-És az nem zavar, hogy Nico-val majdnem " együtt dolgozom".

-Én ez ellen nem tudok mit tenni, szerencsére legalább csapattársak nem vagytok. - öleltem meg.

-Még. - nevetett.

-Erről jut eszembe, Jessica, hogy fogadta a hírt?

-Hát...őszintén szólva nem jól, nem igazán értette, hogy miért akarok szakítani vele, mivel minden olyan jól ment köztünk.

-És mit mondtál neki? Ugye elmondtad neki az igazat?

-Igen. - válaszolt egy hosszabb szünet után, ami elég gyanús volt.

-Jenson?!! Ugye elmondtad neki?

-Igen, elmondtam neki, hogy mást szeretek.

-Nem mondtad el! - kezdem felemelni a hangom.

-De igen. - válaszolt higgadtan.

-Nem, nem Jenson, nem mondtad el, hogy én vagyok az, igaz??

-Most mit számít az?

-Hogy mit számít? Ő a legjobb barátnőm, mégis...

-Mégis lefeküdtél velem, te is megcsaltad őt, nem csak én. - kezdett dühbe jönni Jenson is.

-Akkor majd elmondom én, ha te már megint nem voltál képes. Nekem egyáltalán az igazat mondod, vagy én is csak a kis játékszered vagyok?!

-Ne beszélj így! Persze, hogy nem és ha tudom, hogy ekkora ügyet csinálsz abból, hogy nem mondtam el Jess-nek hogy te vagy az, már rég elmondtam volna. De megígérem, hogy amint szóba áll velem elmondom neki az igazat. - húzott magához.

A pillanatot csak a csengő hangja zavarta meg, és mikor kinyitottam az ajtót azt hittem, mindjárt elájulok....

-Jess? Hát te?

-Beszélnünk kell!

-Most?

-Igen, bemehetek?

Hallottam a hangján hogy valami nincs rendben és mindjárt elsírja magát, de mivel tudtam ,hogy mit akar mondani, nem igazán szerettem volna vele bezsélgetni, pláne, hogí Jeson ott éltt az ajtó mögött.

-Öhm...tudod, hát...öhm az a helyzet, hogy...szóval...nagytakarítok! - nyögtem ki végül.

-Ha gondolod segíthetek.

-Nem!Izé...vagyis nem kell ,mert itt van az egyik barátom, és ő segít.

-Hát akkor majd visszajövök később.

Már majdnem sikerült leráznom , de valamin megakadt a szeme.

-Mi az? Mit nézel?

-Az az óra!

-Milyen óra.

-Az az óra az asztalon Jenson-é. - vágta ki az ajtót.

-Nem, nem az az óra....há..öh...Chris-é.

-Nem ez biztos, hogy nem Chris-é.

-Ugyan már? Miért ne lehetne Chris-nek is ugyanolyan órája? Biztosan egy helyről vették.

-Nem mert Jenson tőlem kapta és belegravíroztattam a nevét.

-Te vagy az? - nézett rám dühösen.

-Én mi? - próbáltam úgy tenni, mint aki semmiről se tud, de ekkor megjelent Jenson.

-Jess!

-Te képes voltál a legjobb barátnőmmel megcsalni! - vágta hozzá az órát, aminek a nyoma valószínűleg néhány hétig ott marad.

-És te? - fordult felém. - Te képes voltál lefeküdni a pasimmal!! Hogy tehetted ezt?

-Jess, én sajnálom, de... - vettem egy mély levegőt - ...de én szeretem! Nem 5 perce, nem 2 napja, nem 1 hete, már lassan 1 éve próbáltam elfelejteni, de mindig ott volt, mindig láttam és mindig rá gondoltam. Már amikor 2006 - ban találkoztunk, már akkor is volt valami, de akkor nem lett belőle  semmi, de most lehet. Igen, a legjobb barátnőm vagy és ezzel elárultalak, és csúnyán megaláztalak, de meg kell értened, ami tény az tény, és persze joggal vagy dühös rám, és én azt is megértem, ha többet szóba sem állsz velem és az összes újságban egy ribancnak állítasz be, de te ismersz, ezért azt kérem. hogy egy pillanatra tegyél félre mindent és gondold át, szerinted nekem könnyű, vagy Jenson-nek?

Mire elmondtam a kis monológomat Jess is leghiggadt egy kicsit, de még mindig dühös és zavarodott volt.

-Akkor én most megyek, majd ha sikerül magamban rendeznem a dolgokat talán

megbeszélhetjük. Remélem jól döntöttetek, mert ezzel sok mindenkinek okoztatok már fájdalmat.