2013. december 16., hétfő

59.rész: A következő szint

Még hátra van néhány futam az idei évből, ami úgy tűnik izgalmasan fog alakulnia Alonso és Vettel között. Már alig várom, hogy kiderüljön melyikőjük lesz a világbajnok.
Az esküvő előkészületei szépen haladnak, már csak össze kell raknunk a darabkákat és össze is házasodhatunk. Mondjuk azért még van néhány kérdőjel, a legnehezebb a vendégek listája.

A Szingapúri verseny után van ismét egy hét szünet és most készülök megbeszélni Nico-val, hogy kiket hívjunk meg. Nem biztos, hogy örülni fog az ötletemnek egy  ilyen hosszú és fárasztó hétvége után. De ha már úgy döntött, hogy elvesz, felelnie kell a tetteiért.

Az idei szezonról annyit, hogy úgy tűnik ismét Seb lesz a világbajnok, miután sikerült ledolgoznia a 40 pontos hátrányát, de még sok van hátra és bármi lehetséges.
Nico-nak már nem kell annyira foglalkoznia ezzel a szezonnal és így több időt fordíthat az esküvőre.

- Drágám, most már lassan össze kellene állítanunk a meghívottak listáját, hogy kiküldhessük a meghívókat.
- Nem ér rá? - kérdezte unottan.
- Nem, szeretnék minél hamarabb a feleséged lenni és ehhez az kell, hogy erőltesd meg egy kicsit magad.
- Rendben.
- Tudom, hogy a szezon vége nem alakul túl fényesen a mercinél, de még van hátra egy-két futam, még lehet jobb is. Próbálj meg egy kicsit pozitívabb lenni, a kedvemért. - bújtam hozzá.
- Oké.
- Gondolkoztam egy kicsit és arra gondoltam, hogy továbbléphetnénk a kapcsolatunkban.
- Hová? Nemsokára összeházasodunk.
- Én nem arra gondoltam. Egyszer már összehoztuk, csak sajnos, nem úgy alakultak a dolgok.
- Esküszöm Drágám ,hogy fogalmam sincs miről beszélsz.
- Tudod mit, nem érdekes, ráér később.

Végre vége! Az idei évet is, ugyanúgy, mint az előző kettőt, Sebastian nyerte. Most már háromszoros nem világbajnok a Red Bull német versenyzője. De nem csak ez a lényeg, végre összeházasodhatunk Nico-val!
Nem gondoltam volna, hogy valamikor is lejutunk idáig, viszont most, hogy már itt vagyunk annyira közelinek tűnik a pillanat. Szeretnék még ebben az évben hozzámenni a férfihoz, akit nagyon szeretek.

- Na, most mi lesz? - kérdeztem vigyorogva a páromtól.
- Mire gondolsz?
- Most, hogy vége a szezonnak, van egy kis közös időnk.
- Hát ezt én így nem mondanám! Itt az esküvő, meg a szezon vége sem alakult túl fényesen, nem tudom, sok mindenen gondolkodnom kell. Jövőre jön Lewis is.
- Miért vagy ilyen letört? Azt hittem, ha vége lesz a szezonnak összeházasodunk, elutazunk, együtt leszünk.
Ehhez képest olyan karótnyelt vagy, nem beszélgettünk már egy ideje normálisan, nem is voltunk szórakozni, állandóan csak ezzel a hülye F1-el foglalkozol.
- Köszi, nagyon örülök, hogy a leendő feleségen, le se szarja a munkámat!

A mai nap alakulhatott volna jobban is, de csak veszekedés lett belőle. Átgondoltam, amit Nico mondott és lehet, hogy egy kicsit lekezelően bántam vele, de ő sem volt teljesen fair. Ne, szeretném, hogy egy teljesen felesleges vita miatt valami rossz történjen. Remélem Nico nem gondolja meg magát, nem szeretném, hogy a történelem megismételje önmagát.
Este gyorsan lezuhanyoztam, Nico előttem tusolt le, mikor elkészültem bebújtam a párom mellé az ágyba, aki még mindig dühös volt.

- Nézd, sajnálom. - néztem rá bűnbánóan, de ő továbbra is a tévét nézte. - Ne haragudj, nem úgy értettem, csak nekem se könnyű, attól függetlenül, hogy én nem dolgoztam annyit, mint te. Én is stresszes vagyok az esküvő miatt és természetesen én is azt szeretném, hogyha sikerülni elérned a céljaidat a munkádban. De ha nem leszel világbajnok ,vagy nem nyersz több versenyt, én akkor is itt leszek melletted. Rám mindig számíthatsz.
- Talán és is túlreagáltam és túlságosan a munkámra koncentráltam, de nem könnyű ez nekem.
- Tudom.
- És van még egy dolog, amit nem értek, és ezen gondolkoztam amióta a múltkor megemlítetted.
- Mit?
- Hát ez az! Fogalmam sincs, azt mondtad, hogy egy szinttel feljebb szeretnél lépni a kapcsolatunkban... ezen gondolkozok már mióta, csak egyetlenegy dolog jut eszembe...
- Nem muszáj, ha nem akarod, tudok várni. Én örülnék ,de egyben nehéz is lenne a történtek után. Ha esetleg úgy érzed, hogy még nem állsz készen rá amiatt, vagy a munkád miatt, én nem sürgetem.
- A munkám nem lehet akadály, de nem tudom...nehéz ás fájdalmas. Tudom, hogy neked méginkább, de...
- Nekem? Szerintem neked ugyanúgy fáj, elvégre nem csak... mindegy nem akarok a régi sebekről beszélni, az csak még rosszabbá tenné a dolgokat.
- A kérdés az, hogy készen állunk-e rá?
- Ha megtudsz bízni ismét bennem, akkor szerintem igen. - fogtam meg a kezét.
- Persze, hogy bízok benned.
- Akkor ez egy igen?
- Igen! Szerintem kezdhetnénk most is. - mászott rám. - Úgy is arra panaszkodtál, hogy nem vagyunk az utóbbi időben.
- Tudtam, hogy ez azért a kedvedre lesz egy ideig. - viszonoztam a csókját.

És eljött ez  nap is, a Nagy Nap! Reggel 7 óra van és nemsokára én leszek a világ legboldogabb nője...