-Hiányoztál! - hajtottam a fejem a mellkasára.
-Végül is,csak úgy félévre tűntél el.
-Nem is voltam olyan sokáig távol.
-Dehogynem. - simított végig rajtam.
-Hűtsd le magad!
-De annyira dögös vagy! - csókolt meg.
-És fáradt! Tudod az elmúlt fél évben nem csináltam ilyesmit.
-Úgy érted, hogy nem szexeltél már vagy hat hónapja?! - nevetett.
-Nem, én nem ezt mondtam...
-Semmi baj! - vágott közbe. - Ez annyira aranyos! - mosolygott.
-De én igenis lefeküdtem másokkal, én...
-Ez olyan mintha másodjára vesztetted volna el a szüzességed.
-Ha-ha!Nem fogod hagyni, hogy elmondjam, amit akarok, igaz?!Akkor büntiből most alszunk és nem szexelünk.
-De...
-Sajnálom! - adtam egy puszit az arcára. - Jó éjt!
-Már reggel van. - felelte kissé csalódottan.
Úgy éreztem, hogy tiszta lappal indulhatok nála és ezért teljes erőmmel azon leszek, hogy bizonyítsak neki. Már nem egy esélyt kaptam tőle és mindig csalódnia kellett bennem,de mostantól minden más lesz.
-Örülök, hogy itt vagy velem!
-Kivel mással töltöttem volna az estét?!
-Csak mert tudod....amiket tettem és....
-Csss! - tette a szám elé a kezét.
-Ennek már vége! Mostantól csakis arra koncentrálunk ami van.
-Igenis!
-Na mit csinálunk?
-Mivel délután 2 van,és kb. 10 perce keltünk fel, ezért nem látok esélyt valami hatalmas programra! - mosolygott.
-Nekem lenne egy ötletem!
-Igen?! - húzta fel a szemöldökét. - Benne vagyok...-elhúzódtam mielőtt megcsókolhatott volna.
-Nem ilyesmire gondoltam.
-Akkor mit szeretnél csinálni?
-Szeretném, ha együtt vacsoráznánk.
-Te most randira hívsz engem? kérdi csodálkozva.
-Ó...nem!Illetve igen,de ez nem egy szokványos randi,ugyanis szeretném bebizonyítani, hogy mennyire szeretlek és éppen ezért ma én főzök.
Erre a kijelentésre muszáj volt elnevetnie magát, ami őszintén szólva elég rosszul esett.
-Ez nem vicces! - csattantam rá.
-Jól van sajnálom, de valljuk be őszintén,te nem tudsz főzni. - felelte még mindig vigyorogva.
-Majd meglátjuk....
Otthagytam és bevonultam a konyhába.Még hogy én nem tudok főzni, ezt kikérem magamnak!Lehet, hogy az elmúlt fél évben a világ legjobb szakácsainál tanultam. Ezt nem tudhatja...-fortyogtam magamban. Habár ez nem igaz, és nem is akarom a határaimat feszegetni, ezért valami könnyű, de mégis gusztusos ételt fogok elkészíteni, már csak azért is , hogy leolvasszam azt a vigyort a pasim képéről. Igen az én pasim! Ez annyira jó érzés. Nico hozz vissza a képzeletemből...
-Nincs szükséged segítségre?
Magam elé bámulok és nem hogy segítségre volna szükségem, még hozzá se kezdtem a vacsorának, pedig, ha leakarom nyűgözni, akkor hozz kell látnom.
-Nem,nem ...köszi! Csak gondolkodok, mivel bizonyítsam be neked, hogy azért nem vagyok annyira rossz szakács. - mosolygok rá.
-Oké! - adja meg magát. - De ha kellek...
-Majd szólok!
Mintha ő jobban tudna főzni. Tipikus pasi, azt hiszi, hogy mindenben jobb, de majd én megmutatom neki...
Úgy döntöttem, hogy kétfogásos vacsorát főzök, és a második a desszert. A főétel citromos sült hal, tengergyümölcsei körettel és salátával, a desszert pedig tiramisu.
3 óra főzőcske után végre készen vagyok, megterítek és átöltözöm.
-Kész vagy?
-Igen, de megyek átöltözni. Addig ne leselkedj!
Mikor visszaérek látom , hogy Nico már tűkön ülve várja, hogy lássa mit alkottam a konyhában.
-Mr. Rosberg! A vacsora tálalva. - mosolygok.
-Köszönöm Miss Hall!
Kimegyünk a konyhába és látom, hogy tátott szájjal nézi a remekművemet. Én pedig önelégülten mosolyok, legalább a kinézet már siker. Remélem, hogy az íze is ilyen hatásos lesz.
-Jól néz ki!
Alig várom, hogy megkóstolja, addig én bele sem kezdek, amíg nem látom a reakcióját.
-És nagyon finom is! - feleli kissé meglepődve.
-Miért lep meg?
-Látom, most felettébb elégedett vagy magaddal.
-Miért nem lennék, viszont a desszertnél ne várj valami hatemeletes cukormázas tortát, nem akarlak elkapatni, már az első randin.
-Első?
-Igen! Ez a legelső randink! Tiszta lappal indulunk.
-Erre igyunk.
Elővesz egy behűtött pezsgőt és kép poharat hozzá.
-Nem is tudtam, hogy behűtött pezsgő üveg van a hűtőben.
-Általában nincs is, de ha már te is megleptél, akkor én is...
-Szeretlek! - fogom meg a kezét.
Ő csak mosolyogva tátogja nekem vissza, hogy "Én is!". Miután befejeztük a halat, utána elővettem a tiramisu-t, ami szintén nagyon finom volt, én pedig teljesen elégedett voltam magammal, hogy így megtudtam lepni.A vacsora után leszedtem az asztalt és elmosogattam mindent.
Megállapítottam, hogy a főzés elég fárasztó munka, ezért inkább csak különleges alkalomkor fogok főzni.
Mondjuk...soha.
A nappaliban látom, hogy Nico telefonál, én intek neki, hogy elmegyek lezuhanyozom. Attól függetlenül, hogy 2-ig csak az ágyban feküdtem, eléggé elfáradtam, ezért nem is vártam meg a páromat, csak bebújtam a jó meleg paplan alá, és már aludtam is...
2012. december 28., péntek
2012. november 23., péntek
2012. október 29., hétfő
47.rész 2/2
-Félreérted! - mentegetőzött Nico.
-Nem hiszem! Ezt nem lehet félreérteni!
-Mi csak...tudod...csak....- próbáltam a legjobbat kihozni a helyzetből, de nem sikerült.
-Egymás szájában jártatok! Nem kell magyarázkodni. Habár nem igazán értem, azt hittem, hogy utálod a csajt. - mutatott rám, idegesítő higgadtsággal.
-Vivian! Kérlek! - szólt rá.
-Ezt majd otthon megbeszéljük. Menjünk. - fogta meg a kezét.
-Ne! - néztem rá kérlelően.
-Nico! - szólt rá a barátnője.
-Sajnálom! - felelte szomorúan. - Viviennek igaza van. Később találkozunk.
Szomorúan vettem tudomásul, hogy annak ellenére, ami az előbb történt köztünk, én már elvesztettem Nico-t, amiért csakis magamat okolhatom.Rájöttem, hogy addig játszadoztam mindenkivel, míg végül egyedül maradtam. Nico tovább lépett, Jens nem is akar szóba állni velem, Kimi-nek csak szexre kellek. Az egyetlen ember, aki még nem utál az Seb, de vele meg olyan ritkán találkozom, hogy őt nem is tudnám megbántani. Most, hogy tudom senkire sem számíthatok, talán jobb lenne, ha egy kis időre eltűnnék. Talán mindenkinek jobb lenne, h békén hagynám őket és nem avatkoznék az életükbe.Elhatároztam, hogy hosszabb időre elmegyek, nem szólok róla senkinek és tiszta lappal kezdek mindent...
2012. április 15.
Hihetetlen felhajtás volt vasárnap Kínában. A nézők már alig várták, hogy elkezdődjön a futam. A pilóták már a rajtrácson sorakoztak, az első sor a Mercedes-é volt. Nico jól kapta el a rajtot és egyedül Schumi tudta tartani vele a lépést, de sajnos nem sokkal később kénytelen volt feladni a verenyt a 2. helyről. Jenson volt az egyetlen, aki feltudta venni a versenyt az élen haladó Merci-vel, de a jó taktikának köszönhetően az első helyet Nico szerezte meg, a dobogóra még a két McLaren-es pilóta állhatott fel. Nagyszerű volt együtt látni a dobogón Nico-t és Jenson-t és úgy tűnt, mintha eltűnt volna a feszültség közöttük és nagyon jó barátok lettek. Szerettem volna gratulálni a győzelméhez, de nem voltam biztos benne, hogy ez jó ötlet. Úgy döntöttem, hogy majd a szállodában megkeresem,még nem zaklatom, had élvezze a megérdemelt győzelmet.
Sokáig vártam,utána gondoltam benézek a partira. Hihetetlen hangulat volt, leültem a bárpulthoz és rendeltem magamnak egy italt.
Nem telt el sok idő, és még társaságom is lett.
-Na, hogy tetszik?
-Gratulálok a csapatnak.! É sajnálom, hogy fel kellett adnod a versenyt.
-Remélem lesz még ilyen lehetőségem idén, de az mindenképpen pozitív, hogy végre sikerült nyernünk. De gondolom nem miattam jöttél.
-Nem, valóban nem. De nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt idejönnöm. Amikor megláttam a dobogón, azt éreztem, hogy teljesen felszabadult,boldog és ez talán azért van, mert én nem zavartam össze mindent.
-Had áruljak el egy titkot! Az elmúlt időszakban, akárhányszor beszéltünk, minden alkalommal szóba kerültél. Ő még mindig szeret téged, de az az élet nem kell neki, amit akkor adtál.
-Hmm! Köszönöm!
-Nincs mit! És most menj,és keresd meg!
Elég nehéz volt ebben a tömegben megtalálni bárkit is, de szerencsém volt, mivel az este sztárját nem volt túl megerőltető dolog észrevenni. Egy ideig figyeltem,és mikor alkalmasnak találtam az időt, léptem.
-Gratulálok! - álltam elé kissé félénken. - Megérdemelted.
-Köszönöm! És örülök, hogy láttad.
-Igen, én is. - mosolyogtam.
Néhány percnyi kínos csönd következett, amit végül Nico tört meg.
-Túl hangos a zene! Nincs kedved kimenni egy kicsit?
-Nem akarom ellopni az est sztárját!
-Szerintem 5 percbe senki nem hal bele.
-Ez gyönyörű!
-Nálad nem szebb!
-Ó, ezt csak a pia miatt mondod. - löktem meg egy kicsit.
-Vagy, azért mert ez az igazság, és lehet,hogy egy kicsit a pia is benne van.
-Vissza kellene mennünk,a barátnőd és a csapat már biztosan vár.
-Szakítottunk!
-Mi? Miért? - kérdeztem meglepetten.
-Nem tudom, valami hiányzott. Valami, ami veled meg volt. - fordult velem szembe.
-Túl sokat ittál! Nem tudod mit beszélsz!
-Először is finn vagyok, bírom a piát, másodszor, már láttál részegen és az nem ilyen és harmadszor az isten szerelmére egyszer az életben fogd már be. - csókolt meg.
Hossz percekig csókolóztunk,legszívesebben már itt helyben megadtam volna magam neki, de a nyilvános helyeken a szex midig is tabu volt számomra.
-Vissza kell menned! - húzódtam el.
-Nem, nekem itt kell lennem. - csókolt meg ismét.
-Nem! - nevettem. - Úgy értettem, hogy vissza kell menned,de velem.
-Rendben, de nem maradunk túl sokáig.
-De igen is addig maradunk, amíg kell. Ez a te estéd és nem hagyom, hogy csak azért mert pasi vagy, ne élvezd ki az alkalmat.
-Ez most fájt! - tetette a sértődöttet.
-Majd kiengesztellek, de most menjünk.
Visszamentünk a buliba, ahol tényleg nem vették észre hogy leléptünk. Egész este táncoltunk, ittunk, ünnepeltünk, nagyon jól szórakoztunk. Nico hotelszobájába reggel 5-kor értünk fel, de a buli számunkra még közel sem ért véget...
-Nem hiszem! Ezt nem lehet félreérteni!
-Mi csak...tudod...csak....- próbáltam a legjobbat kihozni a helyzetből, de nem sikerült.
-Egymás szájában jártatok! Nem kell magyarázkodni. Habár nem igazán értem, azt hittem, hogy utálod a csajt. - mutatott rám, idegesítő higgadtsággal.
-Vivian! Kérlek! - szólt rá.
-Ezt majd otthon megbeszéljük. Menjünk. - fogta meg a kezét.
-Ne! - néztem rá kérlelően.
-Nico! - szólt rá a barátnője.
-Sajnálom! - felelte szomorúan. - Viviennek igaza van. Később találkozunk.
Szomorúan vettem tudomásul, hogy annak ellenére, ami az előbb történt köztünk, én már elvesztettem Nico-t, amiért csakis magamat okolhatom.Rájöttem, hogy addig játszadoztam mindenkivel, míg végül egyedül maradtam. Nico tovább lépett, Jens nem is akar szóba állni velem, Kimi-nek csak szexre kellek. Az egyetlen ember, aki még nem utál az Seb, de vele meg olyan ritkán találkozom, hogy őt nem is tudnám megbántani. Most, hogy tudom senkire sem számíthatok, talán jobb lenne, ha egy kis időre eltűnnék. Talán mindenkinek jobb lenne, h békén hagynám őket és nem avatkoznék az életükbe.Elhatároztam, hogy hosszabb időre elmegyek, nem szólok róla senkinek és tiszta lappal kezdek mindent...
2012. április 15.
Hihetetlen felhajtás volt vasárnap Kínában. A nézők már alig várták, hogy elkezdődjön a futam. A pilóták már a rajtrácson sorakoztak, az első sor a Mercedes-é volt. Nico jól kapta el a rajtot és egyedül Schumi tudta tartani vele a lépést, de sajnos nem sokkal később kénytelen volt feladni a verenyt a 2. helyről. Jenson volt az egyetlen, aki feltudta venni a versenyt az élen haladó Merci-vel, de a jó taktikának köszönhetően az első helyet Nico szerezte meg, a dobogóra még a két McLaren-es pilóta állhatott fel. Nagyszerű volt együtt látni a dobogón Nico-t és Jenson-t és úgy tűnt, mintha eltűnt volna a feszültség közöttük és nagyon jó barátok lettek. Szerettem volna gratulálni a győzelméhez, de nem voltam biztos benne, hogy ez jó ötlet. Úgy döntöttem, hogy majd a szállodában megkeresem,még nem zaklatom, had élvezze a megérdemelt győzelmet.
Sokáig vártam,utána gondoltam benézek a partira. Hihetetlen hangulat volt, leültem a bárpulthoz és rendeltem magamnak egy italt.
Nem telt el sok idő, és még társaságom is lett.
-Na, hogy tetszik?
-Gratulálok a csapatnak.! É sajnálom, hogy fel kellett adnod a versenyt.
-Remélem lesz még ilyen lehetőségem idén, de az mindenképpen pozitív, hogy végre sikerült nyernünk. De gondolom nem miattam jöttél.
-Nem, valóban nem. De nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt idejönnöm. Amikor megláttam a dobogón, azt éreztem, hogy teljesen felszabadult,boldog és ez talán azért van, mert én nem zavartam össze mindent.
-Had áruljak el egy titkot! Az elmúlt időszakban, akárhányszor beszéltünk, minden alkalommal szóba kerültél. Ő még mindig szeret téged, de az az élet nem kell neki, amit akkor adtál.
-Hmm! Köszönöm!
-Nincs mit! És most menj,és keresd meg!
Elég nehéz volt ebben a tömegben megtalálni bárkit is, de szerencsém volt, mivel az este sztárját nem volt túl megerőltető dolog észrevenni. Egy ideig figyeltem,és mikor alkalmasnak találtam az időt, léptem.
-Gratulálok! - álltam elé kissé félénken. - Megérdemelted.
-Köszönöm! És örülök, hogy láttad.
-Igen, én is. - mosolyogtam.
Néhány percnyi kínos csönd következett, amit végül Nico tört meg.
-Túl hangos a zene! Nincs kedved kimenni egy kicsit?
-Nem akarom ellopni az est sztárját!
-Szerintem 5 percbe senki nem hal bele.
-Ez gyönyörű!
-Nálad nem szebb!
-Ó, ezt csak a pia miatt mondod. - löktem meg egy kicsit.
-Vagy, azért mert ez az igazság, és lehet,hogy egy kicsit a pia is benne van.
-Vissza kellene mennünk,a barátnőd és a csapat már biztosan vár.
-Szakítottunk!
-Mi? Miért? - kérdeztem meglepetten.
-Nem tudom, valami hiányzott. Valami, ami veled meg volt. - fordult velem szembe.
-Túl sokat ittál! Nem tudod mit beszélsz!
-Először is finn vagyok, bírom a piát, másodszor, már láttál részegen és az nem ilyen és harmadszor az isten szerelmére egyszer az életben fogd már be. - csókolt meg.
Hossz percekig csókolóztunk,legszívesebben már itt helyben megadtam volna magam neki, de a nyilvános helyeken a szex midig is tabu volt számomra.
-Vissza kell menned! - húzódtam el.
-Nem, nekem itt kell lennem. - csókolt meg ismét.
-Nem! - nevettem. - Úgy értettem, hogy vissza kell menned,de velem.
-Rendben, de nem maradunk túl sokáig.
-De igen is addig maradunk, amíg kell. Ez a te estéd és nem hagyom, hogy csak azért mert pasi vagy, ne élvezd ki az alkalmat.
-Ez most fájt! - tetette a sértődöttet.
-Majd kiengesztellek, de most menjünk.
Visszamentünk a buliba, ahol tényleg nem vették észre hogy leléptünk. Egész este táncoltunk, ittunk, ünnepeltünk, nagyon jól szórakoztunk. Nico hotelszobájába reggel 5-kor értünk fel, de a buli számunkra még közel sem ért véget...
2012. szeptember 30., vasárnap
47.rész 2/1
-Köszönöm, hogy segítesz. - bújtam Kimi mellé a kanapén.
-Nem kell megköszönnöd. - simogatta a hátam.
-De igen! És ezért főztem neked egy teát. - nyújtottam át a bögrét.
-Köszi! Milyen?
-Nem tudom, valamilyen gyümölcsös. Ízlik?
-Igen, nagyon finom. - kortyolt bele. - Hogy érzed magad? - nézett mélyen a szemembe.
-Nem is tudom. Nem tudom, hogy mondjam el, elsősorban Nico-nak, de Jenson-nek se lesz könnyű.
-Talán először fel kellene hívnod Nico-t és utána Jenson-t. Szerintem neki lesz nehezebb, elvégre az...
-Ne! Kérlek ne fejezd be a mondatot. - állítottam meg a sírás határán.
-Ne haragudj! - simogatta volna meg az arcom, de én elhúzódtam.
-Nem a te hibád. - álltam fel. -Inkább megyek és lefekszem. - mutattam a háló felé.
Tudom, hogy nem akart megbántani és remélem,hogy ezt ő is tudja, de ez még mindig nagyon fáj. Ez egyáltalán nem könnyű és sajnos rajtam kívül másnak is szenvednie kell emiatt és lassan itt lenne az idő elmondani.
Kicsit szundikáltam az ágyban utána erőt vettem magamon és a kezembe vette a mobilt. Kikerestem Nico számát és tárcsáztam....Sokáig csengett, de utána felvette.
-Szia! - köszönt boldogan.
-Szia Nico! - piszkáltam a takarómat. - Figyelj csak...ööö...esetleg, talán, valamikor ráérsz? - kérdeztem kissé lehangoltam.
-Minden rendben?
-Nem! - csuklott el a hangom.
-Jól vagy? - kérdezte aggódva.
-Beszélnünk kell! Mikor érsz rá?
-A hétvégén talán,de...
-Jó akkor majd hívj, ha ráérsz. - tettem le.
-Bejöhetek? - kopogott Kimi.
-Persze. - próbáltam eltüntetni a könnyeimet.
-Jól vagy? - ült le az ágy szélére.
-Felhívtam Nico-t.
-És?
-Megkértem, hogy amikor ráér jöjjön el, mert beszélnem kell vele.
-És eljön?
-Remélem.
Kimi egész végig mellettem volt, amiért nagyon sokkal tartozom neki, de azt nem kérhetem, hogy miattam hanyagolja a családját. Megmondtam neki, hogy most már egyedül is boldogulok, és hogy köszönöm, amit értem tett. Habár ellenkezett, sikerült meggyőznöm azzal, hogy Nico úgyis nemsokára eljön és akkor majd ő segít nekem. És amúgy is szerettem volna egy kicsit egyedül lenni és gondolkozni, mielőtt közlöm Nico-val, ami történt.
Éppen a mondandómon gondolkoztam, amikor hallottam, hogy valaki kopogtat. Biztosra vettem, hogy Nico az. Erőt vettem magamon és kinyitottam az ajtót.
-Minden rendben? - rontott be szó szerint.
-Valami fontosról kell beszélnünk. Gyere! - fogtam meg a kezét és ültettem le. -Én...én...én nem is...nem is tudom, hogy hol kezdjem.
-Megijesztesz! Mondd el!
-Sajnálom! - tört ki belőlem a sírás.
-De mit? Nem tettél semmit.
-Nico, én...én - szipogtam - én nem...nem vagyok már állapotos.
-Mi? - fagyott le. - Én ezt, ezt nem...nem értem.
-Az egyik este arra ébredtem, hogy iszonyúan fáj a hasam és még véreztem is, és az orvos azt mondta, hogy sajnos már ők sem tudtak mit tenni.
-Ne haragudj, de fel sem tudom fogni. - állt fel nyugtalanul.
Néhány percig csend uralkodott, végül az Ő törte meg a csendet.
-És te hogy vagy? - fogta meg a kezem.
-Azt mondták, hogy nem kell aggódnom, mert lehet még kisbabám, csak most pihennem kell. - És te hogy vagy?
-Nem tudom! Nem tudom, mit érzek, illetve szörnyen érzem magam, de...de...
-Tudom! - öleltem meg. - Van kedved itt maradni? - Majd ha egy kicsit tisztábban tudsz gondolkodni, akkor esetleg átbeszélhetnénk jobban ez az egészet, vagy hogy mi lesz!
-Jó! Rendben, de most sétálok egyet.
Tudtam, mit érez most, de ezt nem lehet egy óra alatt kiheverni. Időt kell neki adnom és majd meglátjuk, hogy mi lesz. Remélem, hogy együtt sikerül túljutnunk ezen.
Már elég későre járt, és Nico még sehol sem volt, kezdtem egy kicsit aggódni, Hiába hívtam, nem vette fel a telefont. Írtam üzenetet, arra se válaszolt. Nagyon ideges lettem, mi van, ha történt vele valami, vagy ha valami hülyeséget csinált. Leakasztottam a dzsekimet és elindultam megkeresni.
Jártam az össze bárban , az összes étteremben ,vendéglátó helyen, de sehol sem volt. Mikor hazafelé tartottam eszembe jutott, hogy a parkban meg sem néztem. Ez volt az utolsó ötletem, és mivel tűvé tettem érte az egész várost, reménykedtem, hogy itt lesz. Végigjártam a parkot, de csalódnom kellett, ettől még jobban megijedtem és még idegesebb lettem. Hol a fenében lehet!
Folyamatosan hívtam, de most sem válaszolt. Nem tudtam mit tenni, elindultam haza. Amint visszaértem megláttam Nico-t, aki szintén visszaért.
-Neked teljesen elment az eszed? - ütöttem meg a mellkasát teljes erővel. - Tudod, hogy aggódtam érted! - kiabáltam vele az utcán.
-Ne csináld! Mindenki minket néz!
-Nem érdekel! Tudod, hányszor hívtalak, hogy hány üzenetet írtam? Azt hittem, hogy már valami hülyeséget csináltál, vagy valami bajod esett.
-Csak egyedül akartam lenni!
-Tudom! Én is! De nem tűnhetsz el csak úgy! - bújtam hozzá. - Úgy aggódtam!
-Ne haragudj!
-Ígérd meg, hogy nem csinálsz többet ilyet! - néztem mélyen a szemébe.
-Ígérem... - hajolt közel.
-Lehet, hogy ezt nem...nem...
-Szeretlek!
-Én is! - csókoltam meg.
Olyan jó volt ismét érezni a csókját. Nem igazán érdekelt, hogy Monte Carlo kellős közepén, mindenki minket figyelt, kivéve egy valaki....Na, ő volt az , akinek nem kellett volna ott lennie...
-Ti meg mit csináltok itt?
Hirtelen eltávolodtunk egymástól és zavarunkban azt sem tudtuk megmondani, hogy fiúk vagyunk-e, vagy lányok, nem hogy azt, hogy mit csinálunk.
-Nem kell megköszönnöd. - simogatta a hátam.
-De igen! És ezért főztem neked egy teát. - nyújtottam át a bögrét.
-Köszi! Milyen?
-Nem tudom, valamilyen gyümölcsös. Ízlik?
-Igen, nagyon finom. - kortyolt bele. - Hogy érzed magad? - nézett mélyen a szemembe.
-Nem is tudom. Nem tudom, hogy mondjam el, elsősorban Nico-nak, de Jenson-nek se lesz könnyű.
-Talán először fel kellene hívnod Nico-t és utána Jenson-t. Szerintem neki lesz nehezebb, elvégre az...
-Ne! Kérlek ne fejezd be a mondatot. - állítottam meg a sírás határán.
-Ne haragudj! - simogatta volna meg az arcom, de én elhúzódtam.
-Nem a te hibád. - álltam fel. -Inkább megyek és lefekszem. - mutattam a háló felé.
Tudom, hogy nem akart megbántani és remélem,hogy ezt ő is tudja, de ez még mindig nagyon fáj. Ez egyáltalán nem könnyű és sajnos rajtam kívül másnak is szenvednie kell emiatt és lassan itt lenne az idő elmondani.
Kicsit szundikáltam az ágyban utána erőt vettem magamon és a kezembe vette a mobilt. Kikerestem Nico számát és tárcsáztam....Sokáig csengett, de utána felvette.
-Szia! - köszönt boldogan.
-Szia Nico! - piszkáltam a takarómat. - Figyelj csak...ööö...esetleg, talán, valamikor ráérsz? - kérdeztem kissé lehangoltam.
-Minden rendben?
-Nem! - csuklott el a hangom.
-Jól vagy? - kérdezte aggódva.
-Beszélnünk kell! Mikor érsz rá?
-A hétvégén talán,de...
-Jó akkor majd hívj, ha ráérsz. - tettem le.
-Bejöhetek? - kopogott Kimi.
-Persze. - próbáltam eltüntetni a könnyeimet.
-Jól vagy? - ült le az ágy szélére.
-Felhívtam Nico-t.
-És?
-Megkértem, hogy amikor ráér jöjjön el, mert beszélnem kell vele.
-És eljön?
-Remélem.
Kimi egész végig mellettem volt, amiért nagyon sokkal tartozom neki, de azt nem kérhetem, hogy miattam hanyagolja a családját. Megmondtam neki, hogy most már egyedül is boldogulok, és hogy köszönöm, amit értem tett. Habár ellenkezett, sikerült meggyőznöm azzal, hogy Nico úgyis nemsokára eljön és akkor majd ő segít nekem. És amúgy is szerettem volna egy kicsit egyedül lenni és gondolkozni, mielőtt közlöm Nico-val, ami történt.
Éppen a mondandómon gondolkoztam, amikor hallottam, hogy valaki kopogtat. Biztosra vettem, hogy Nico az. Erőt vettem magamon és kinyitottam az ajtót.
-Minden rendben? - rontott be szó szerint.
-Valami fontosról kell beszélnünk. Gyere! - fogtam meg a kezét és ültettem le. -Én...én...én nem is...nem is tudom, hogy hol kezdjem.
-Megijesztesz! Mondd el!
-Sajnálom! - tört ki belőlem a sírás.
-De mit? Nem tettél semmit.
-Nico, én...én - szipogtam - én nem...nem vagyok már állapotos.
-Mi? - fagyott le. - Én ezt, ezt nem...nem értem.
-Az egyik este arra ébredtem, hogy iszonyúan fáj a hasam és még véreztem is, és az orvos azt mondta, hogy sajnos már ők sem tudtak mit tenni.
-Ne haragudj, de fel sem tudom fogni. - állt fel nyugtalanul.
Néhány percig csend uralkodott, végül az Ő törte meg a csendet.
-És te hogy vagy? - fogta meg a kezem.
-Azt mondták, hogy nem kell aggódnom, mert lehet még kisbabám, csak most pihennem kell. - És te hogy vagy?
-Nem tudom! Nem tudom, mit érzek, illetve szörnyen érzem magam, de...de...
-Tudom! - öleltem meg. - Van kedved itt maradni? - Majd ha egy kicsit tisztábban tudsz gondolkodni, akkor esetleg átbeszélhetnénk jobban ez az egészet, vagy hogy mi lesz!
-Jó! Rendben, de most sétálok egyet.
Tudtam, mit érez most, de ezt nem lehet egy óra alatt kiheverni. Időt kell neki adnom és majd meglátjuk, hogy mi lesz. Remélem, hogy együtt sikerül túljutnunk ezen.
Már elég későre járt, és Nico még sehol sem volt, kezdtem egy kicsit aggódni, Hiába hívtam, nem vette fel a telefont. Írtam üzenetet, arra se válaszolt. Nagyon ideges lettem, mi van, ha történt vele valami, vagy ha valami hülyeséget csinált. Leakasztottam a dzsekimet és elindultam megkeresni.
Jártam az össze bárban , az összes étteremben ,vendéglátó helyen, de sehol sem volt. Mikor hazafelé tartottam eszembe jutott, hogy a parkban meg sem néztem. Ez volt az utolsó ötletem, és mivel tűvé tettem érte az egész várost, reménykedtem, hogy itt lesz. Végigjártam a parkot, de csalódnom kellett, ettől még jobban megijedtem és még idegesebb lettem. Hol a fenében lehet!
Folyamatosan hívtam, de most sem válaszolt. Nem tudtam mit tenni, elindultam haza. Amint visszaértem megláttam Nico-t, aki szintén visszaért.
-Neked teljesen elment az eszed? - ütöttem meg a mellkasát teljes erővel. - Tudod, hogy aggódtam érted! - kiabáltam vele az utcán.
-Ne csináld! Mindenki minket néz!
-Nem érdekel! Tudod, hányszor hívtalak, hogy hány üzenetet írtam? Azt hittem, hogy már valami hülyeséget csináltál, vagy valami bajod esett.
-Csak egyedül akartam lenni!
-Tudom! Én is! De nem tűnhetsz el csak úgy! - bújtam hozzá. - Úgy aggódtam!
-Ne haragudj!
-Ígérd meg, hogy nem csinálsz többet ilyet! - néztem mélyen a szemébe.
-Ígérem... - hajolt közel.
-Lehet, hogy ezt nem...nem...
-Szeretlek!
-Én is! - csókoltam meg.
Olyan jó volt ismét érezni a csókját. Nem igazán érdekelt, hogy Monte Carlo kellős közepén, mindenki minket figyelt, kivéve egy valaki....Na, ő volt az , akinek nem kellett volna ott lennie...
-Ti meg mit csináltok itt?
Hirtelen eltávolodtunk egymástól és zavarunkban azt sem tudtuk megmondani, hogy fiúk vagyunk-e, vagy lányok, nem hogy azt, hogy mit csinálunk.
2012. szeptember 22., szombat
46.rész: Kimi
Szerettem volna megbeszélni a dolgokat mindkettőjükkel, de nem vagyok biztos benne, hogy hajlandóak lennének leülni egymással, pedig ez nagyon fontos mindannyiunk számára. Jens nem hívott, ezért gondoltam, hogy még kell neki egy kis idő, csak sajnos nincs már túl sok. Mikor kiértem a nappaliba Nico már ébredezett, de őszintén szólva elég rosszul nézett ki.
-Jó reggelt!
-Álmodom? - kérdezte kómásan.
-Nem, csak a kanapémon aludtál.
-És hogy kerültem ide? - ült fel.
-Nem emlékszel?
-Nem tudom. De azt hiszem, hogy le kellene zuhanyoznom.
-Nem tudok semmilyen ruhát adni, még nekem sincs itt minden holmim.
-Az be se férne ide. - viccelődött.
-Inkább menj el zuhanyozni és majd kitalálunk valamit.
-Nem jössz? - mosolygott.
-Nyomás!
Amíg Nico zuhanyzott rendet raktam utána, sőt még egy szendvicset is összedobtam neki, hátha éhes lesz, de ha nem, az sem baj mert én megeszem. Kicsit elgondolkoztam rajta, hogyha esetleg Jens-el nem békülnénk ki Nico-val talán úja együtt lehetnénk, de gyorsan elhessegettem magamtól ezt a a gondolatot, mert ez nem fordulhat elő, meg kell bocsájtania nekem. Hibáztam, és talán hamarabb el kellett volna mondanom neki, de gyáva voltam és féltem attól, hogy nem lesz jó vége és végtére is, igazam lett. Ebből az elképesztően értelmes gondolatmenetből a csengő hangja hozott vissza. Kinyitottam az ajtót és Jenson állt velem szembe.
-Bejöhetek?
-Persze.
-Gondolkodtam egy kicsit és....
Ebben a pillanatba megjelent Nico egy szál törülközőben, ami persze nem tetszett mindenkinek...
-Figyelj csak, arra gondoltam, hogy... - kezdett bele a mondatba, de ekkor meglátta a pasimat. - Ajjaj! Talán most jobb, ha megyek.
-Nem, nem. Talán jobb, ha én megyek.
-Ne, félreérted! - húztam vissza.
-Nekem nem úgy tűnik! - felelte dühösen.
-De nem történt köztünk semmi. Csak...nem tudott hazamenni ,mert olyan részeg volt és engem hívtak fel, hogy segítsek neki.
-És miért nem vitted haza?
-Mert nem akarta, hogy Viven olyan állapotba lássa.
-De azt még mindig nem értem, hogy miért áll egyszál törülközőben velem szembe. - mutatott az exemre.
-Mert úgy nézett ki, mint aki....nem tudok semmilyen hasonlatot mondani, szarul nézett ki és kész!
-Kössz!
-Nem feküdtem le vele! Hinned kell nekem!
-Nem, valóban nem szexeltünk, de csókolóztunk.
-Pofa be! - fordultam felé.
-Talán majd, ha eldöntötted, hogy mit akarsz, akkor majd beszélünk.
-Lehet, hogy ez soha nem fog megtörténni.
-Te maradj csendben! - nézett Nico-ra. - Te meg végre döntsd el, hogy mit akarsz!
-Szerintem már döntött. - vágott közbe. - Végülis az én gyerekemet várja.
Valahol Jens-nél is meg kell húzni a határt és ez volt a határ. Nekiesett Nico-nak - na ezért egyikőjüket sem kell félteni - hiába próbáltam szétszedni őket nem tudtam mit tenni, kiabáltam nekik, hogy hagyják abba, de mintha meg sem hallották volna, ugyanúgy verekedtek. Szerencsére valahonnan előkerült Kimi és ő segített szétszedni őket.
-Nektek teljesen elment az eszetek? - kiabáltam velük.
-Nem tehetek róla, hogy nem tudja elfogadni a tényt, hogy a gyerekemet várod.
-Kifelé, mind a ketten. - mutattam az ajtóra.
-Azért még felöltözhetek?!
Megvártam, míg mind a ketten elmennek. Alig tudtam elhinni, hogy tényleg egymásnak estek, így hogy bízzak meg bennük.
-Jól vagy? - kérdezte Kimi.
-Persze. Köszönöm.
-Nem kell megköszönnöd semmit.
-Te amúgy mit keresel itt?! - néztem rá kérdőn.
-Kíváncsi voltam hogy vagy.
-Szerintem látszik rajtam.
-Ugyan, ne foglalkozz velük. - simogatta meg az arcom.
-Inkább foglalkozzak veled? - mosolyogtam rá.
-Na látod, ez egy jó ötlet. - csókolt meg.
-Biztos vagy benne? - húzódtam el.
-Teljes mértékben. - döntött hanyatt.
-Kimi! Én tényleg nem akarok ünneprontó lenni, de most nincs kedvem hozzá.
-Te lázas vagy? - tette a homlokomra a kezét.
-Ne hülyéskedj! De ha van kedved, akkor itt maradhatsz.
-Akkor maradok! Hátha meggondolod magad. - csókolt meg.
Lementünk sétálni a parkba Kimi-vel, fagyiztunk, beszélgettünk és nagyon jól éreztük magunkat. Kibeszéltük az összes pilótát, kiderítettünk mindent egymás gyerekkoráról és életéről. Este Kimi meglepett, ugyanis főzött vacsorát. Megállapítottam, hogy nagyon finomat tud főzni. Elég kimerítő volt számomra ez a nap, amit Kimi is látott rajtam, ezért nem erőltetett semmit, csak lezuhanyoztunk és elaludtunk egymás mellett.
Éjjel arra ébredtem, hogy iszonyúan görcsöl a hasam és vérzek. Felébresztettem Kimi-t, hogy segítsen és vigyen be a kórházba. Ő hirtelen kipattant az ágyból, segített felöltözni és a kezében vitt ki a kocsihoz. Azért ezt sohasem gondoltam volna róla, ez egy kellemes meglepetés volt a számomra, hogy Kimi Raikkönen ennyire segítőkész és, hogy ennyire aggódik értem. Padlógázzal hajtott a kórházig, szerintem a versenypályán nem száguldozik ennyivel. Amint beértünk a kórházba egyből kerített nekem egy orvost és végig mellettem maradt, amire nagy szükségem volt.
-Nagyon sajnálom kisasszony, de már nem tehettünk semmit. - jött oda az orvos.
Nem is tudtam reagálni, úgy leblokkoltam a hír hallatán, nem tudtam elhinni, hogy ez megtörténhet.
Éreztem Kimi ölelését, de mozdulni sem tudtam.
-Minden rendben lesz. - próbált nyugtatni.
-Mégis, hogy lenne minden rendben? - néztem rá könnyes szemekkel, mikor már végre "magamhoz tértem".
-Csss!Itt vagyok! Segítek!
-Haza akarok menni! - dobtam le magamról a takarót.
-Jól van! Hazaviszlek. Nyugodj meg!
A visszafele úton nem szóltunk egymáshoz, annyira magam alatt voltam, hogy nem is figyeltem a finnre, pedig ő csak segíteni akart. Kiszálltam a kocsiból és ő is így tett.
-Most szeretnék egyedül lenni. - fordultam felé.
-Szerintem ez nem túl jó ötlet.
-Tudom, hogy csak segíteni akarsz, de most egyedüllétre van szükségem.
-Akkor majd alszom a kanapén és te egyedül lehetsz a hálóban, de nem hagyom, hogy ezt egyedül csináld végig.
-Miért törődsz velem? Hiszen...hiszen csak szexelünk. Semmi közünk nincs egymáshoz.
-Tudom, hogy ezeket csak azért mondod, mert dühös vagy, de ezzel nem fogsz elriasztani.
-Az egész az én hibám! - ültem le sírva a lépcsőre. - Ha jobban odafigyelek, akkor ez nem történik meg.
-Az orvos azt mondta, hogy nem a te hibád, ez bárkivel, bármikor előfordulhat.
-Nem is mondott ilyet!
-De igen, csak nem figyeltél, ami érthető. - simogatta a hátam.
-Lehet, hogy ez egy jel?
-Hogy érted?
-Lehet hogy azért történt mindez, mert én nem vagyok anyának való, lehet, hogy a rossz döntéseim miatt van mindez?
-Ne mondj ilyeneket! Hülyeségeket beszélsz! Menjünk be!
Felmentünk a lakásba, azt azért mégse kérhettem Kimi-től, hogy a kanapén aludjon. Megkértem, hogy feküdjünk le ugyanúgy és majd reggel beszélhetünk.
A reggelből dél lett, ugyanis addig aludtam, Kimi már a nappaliban tévézett és közölte velem, hogy mindkét pasi már vagy háromszor hívott.
-Most nincs kedvem velük beszélni. - vettem ki a kezéből a mobilt.
-Előbb-utóbb el kell nekik mondanod.
-De előtte még nekem kell túl lennem rajta. - bújtam hozzá.
-Hogy érzed magad? - nyomott egy puszit a fejemre.
-Kicsit jobban, de még mindig szörnyen érzem magam. - Mit nézel? - váltottam.
-Öhm. Fogalmam sincs. Valami ausztrál focit, de még nem tudtam rájönni, hogy mik a szabályok.
-Én imádom az ausztrál focit! - vettem ki a távirányítót a kezéből.
-Akkor elmagyarázhatnád a szabályokat.
-Oké! Két csapat játszik egymással, a gólt, csak rúgni lehet, passzolni lehet lábbal is meg kézzel is.
Ugyanúgy vannak bírók a meccsen, mint az európai fociban. A középkezdést a játékvezető kezdni a labda feldobásával. Valójában inkább hasonlít az amerikai focira, mint az európaira.
-Ennyi?!
-Kezdetnek elég, ha ennyit tudsz. - mosolyogtam.
-Örülök, hogy mosolyogni látlak. - hajolt közelebb.
-Ne, ez még nekem túl korai.
-Persze. Bocs.
-Semmi baj. Igazából köszönettel tartozom, hogy segítesz és megpróbálod elterelni a figyelmem a kérdéseiddel.
-Akkor jó, mert még egy hétig itt leszek! - nevetett.
-Mi? Neked nem kell dolgozni?
-Tudod a rali naptár nem olyan hosszú.
Az elkövetkezendő 2-3 napban tényleg egyre jobban és jobban éreztem magam, ami Kimi-nek volt köszönhető, de azért még a távolságot tartottam. Próbáltam felkészíteni magam, hogyan közöljem ezt a fiúkkal.
-Jó reggelt!
-Álmodom? - kérdezte kómásan.
-Nem, csak a kanapémon aludtál.
-És hogy kerültem ide? - ült fel.
-Nem emlékszel?
-Nem tudom. De azt hiszem, hogy le kellene zuhanyoznom.
-Nem tudok semmilyen ruhát adni, még nekem sincs itt minden holmim.
-Az be se férne ide. - viccelődött.
-Inkább menj el zuhanyozni és majd kitalálunk valamit.
-Nem jössz? - mosolygott.
-Nyomás!
Amíg Nico zuhanyzott rendet raktam utána, sőt még egy szendvicset is összedobtam neki, hátha éhes lesz, de ha nem, az sem baj mert én megeszem. Kicsit elgondolkoztam rajta, hogyha esetleg Jens-el nem békülnénk ki Nico-val talán úja együtt lehetnénk, de gyorsan elhessegettem magamtól ezt a a gondolatot, mert ez nem fordulhat elő, meg kell bocsájtania nekem. Hibáztam, és talán hamarabb el kellett volna mondanom neki, de gyáva voltam és féltem attól, hogy nem lesz jó vége és végtére is, igazam lett. Ebből az elképesztően értelmes gondolatmenetből a csengő hangja hozott vissza. Kinyitottam az ajtót és Jenson állt velem szembe.
-Bejöhetek?
-Persze.
-Gondolkodtam egy kicsit és....
Ebben a pillanatba megjelent Nico egy szál törülközőben, ami persze nem tetszett mindenkinek...
-Figyelj csak, arra gondoltam, hogy... - kezdett bele a mondatba, de ekkor meglátta a pasimat. - Ajjaj! Talán most jobb, ha megyek.
-Nem, nem. Talán jobb, ha én megyek.
-Ne, félreérted! - húztam vissza.
-Nekem nem úgy tűnik! - felelte dühösen.
-De nem történt köztünk semmi. Csak...nem tudott hazamenni ,mert olyan részeg volt és engem hívtak fel, hogy segítsek neki.
-És miért nem vitted haza?
-Mert nem akarta, hogy Viven olyan állapotba lássa.
-De azt még mindig nem értem, hogy miért áll egyszál törülközőben velem szembe. - mutatott az exemre.
-Mert úgy nézett ki, mint aki....nem tudok semmilyen hasonlatot mondani, szarul nézett ki és kész!
-Kössz!
-Nem feküdtem le vele! Hinned kell nekem!
-Nem, valóban nem szexeltünk, de csókolóztunk.
-Pofa be! - fordultam felé.
-Talán majd, ha eldöntötted, hogy mit akarsz, akkor majd beszélünk.
-Lehet, hogy ez soha nem fog megtörténni.
-Te maradj csendben! - nézett Nico-ra. - Te meg végre döntsd el, hogy mit akarsz!
-Szerintem már döntött. - vágott közbe. - Végülis az én gyerekemet várja.
Valahol Jens-nél is meg kell húzni a határt és ez volt a határ. Nekiesett Nico-nak - na ezért egyikőjüket sem kell félteni - hiába próbáltam szétszedni őket nem tudtam mit tenni, kiabáltam nekik, hogy hagyják abba, de mintha meg sem hallották volna, ugyanúgy verekedtek. Szerencsére valahonnan előkerült Kimi és ő segített szétszedni őket.
-Nektek teljesen elment az eszetek? - kiabáltam velük.
-Nem tehetek róla, hogy nem tudja elfogadni a tényt, hogy a gyerekemet várod.
-Kifelé, mind a ketten. - mutattam az ajtóra.
-Azért még felöltözhetek?!
Megvártam, míg mind a ketten elmennek. Alig tudtam elhinni, hogy tényleg egymásnak estek, így hogy bízzak meg bennük.
-Jól vagy? - kérdezte Kimi.
-Persze. Köszönöm.
-Nem kell megköszönnöd semmit.
-Te amúgy mit keresel itt?! - néztem rá kérdőn.
-Kíváncsi voltam hogy vagy.
-Szerintem látszik rajtam.
-Ugyan, ne foglalkozz velük. - simogatta meg az arcom.
-Inkább foglalkozzak veled? - mosolyogtam rá.
-Na látod, ez egy jó ötlet. - csókolt meg.
-Biztos vagy benne? - húzódtam el.
-Teljes mértékben. - döntött hanyatt.
-Kimi! Én tényleg nem akarok ünneprontó lenni, de most nincs kedvem hozzá.
-Te lázas vagy? - tette a homlokomra a kezét.
-Ne hülyéskedj! De ha van kedved, akkor itt maradhatsz.
-Akkor maradok! Hátha meggondolod magad. - csókolt meg.
Lementünk sétálni a parkba Kimi-vel, fagyiztunk, beszélgettünk és nagyon jól éreztük magunkat. Kibeszéltük az összes pilótát, kiderítettünk mindent egymás gyerekkoráról és életéről. Este Kimi meglepett, ugyanis főzött vacsorát. Megállapítottam, hogy nagyon finomat tud főzni. Elég kimerítő volt számomra ez a nap, amit Kimi is látott rajtam, ezért nem erőltetett semmit, csak lezuhanyoztunk és elaludtunk egymás mellett.
Éjjel arra ébredtem, hogy iszonyúan görcsöl a hasam és vérzek. Felébresztettem Kimi-t, hogy segítsen és vigyen be a kórházba. Ő hirtelen kipattant az ágyból, segített felöltözni és a kezében vitt ki a kocsihoz. Azért ezt sohasem gondoltam volna róla, ez egy kellemes meglepetés volt a számomra, hogy Kimi Raikkönen ennyire segítőkész és, hogy ennyire aggódik értem. Padlógázzal hajtott a kórházig, szerintem a versenypályán nem száguldozik ennyivel. Amint beértünk a kórházba egyből kerített nekem egy orvost és végig mellettem maradt, amire nagy szükségem volt.
-Nagyon sajnálom kisasszony, de már nem tehettünk semmit. - jött oda az orvos.
Nem is tudtam reagálni, úgy leblokkoltam a hír hallatán, nem tudtam elhinni, hogy ez megtörténhet.
Éreztem Kimi ölelését, de mozdulni sem tudtam.
-Minden rendben lesz. - próbált nyugtatni.
-Mégis, hogy lenne minden rendben? - néztem rá könnyes szemekkel, mikor már végre "magamhoz tértem".
-Csss!Itt vagyok! Segítek!
-Haza akarok menni! - dobtam le magamról a takarót.
-Jól van! Hazaviszlek. Nyugodj meg!
A visszafele úton nem szóltunk egymáshoz, annyira magam alatt voltam, hogy nem is figyeltem a finnre, pedig ő csak segíteni akart. Kiszálltam a kocsiból és ő is így tett.
-Most szeretnék egyedül lenni. - fordultam felé.
-Szerintem ez nem túl jó ötlet.
-Tudom, hogy csak segíteni akarsz, de most egyedüllétre van szükségem.
-Akkor majd alszom a kanapén és te egyedül lehetsz a hálóban, de nem hagyom, hogy ezt egyedül csináld végig.
-Miért törődsz velem? Hiszen...hiszen csak szexelünk. Semmi közünk nincs egymáshoz.
-Tudom, hogy ezeket csak azért mondod, mert dühös vagy, de ezzel nem fogsz elriasztani.
-Az egész az én hibám! - ültem le sírva a lépcsőre. - Ha jobban odafigyelek, akkor ez nem történik meg.
-Az orvos azt mondta, hogy nem a te hibád, ez bárkivel, bármikor előfordulhat.
-Nem is mondott ilyet!
-De igen, csak nem figyeltél, ami érthető. - simogatta a hátam.
-Lehet, hogy ez egy jel?
-Hogy érted?
-Lehet hogy azért történt mindez, mert én nem vagyok anyának való, lehet, hogy a rossz döntéseim miatt van mindez?
-Ne mondj ilyeneket! Hülyeségeket beszélsz! Menjünk be!
Felmentünk a lakásba, azt azért mégse kérhettem Kimi-től, hogy a kanapén aludjon. Megkértem, hogy feküdjünk le ugyanúgy és majd reggel beszélhetünk.
A reggelből dél lett, ugyanis addig aludtam, Kimi már a nappaliban tévézett és közölte velem, hogy mindkét pasi már vagy háromszor hívott.
-Most nincs kedvem velük beszélni. - vettem ki a kezéből a mobilt.
-Előbb-utóbb el kell nekik mondanod.
-De előtte még nekem kell túl lennem rajta. - bújtam hozzá.
-Hogy érzed magad? - nyomott egy puszit a fejemre.
-Kicsit jobban, de még mindig szörnyen érzem magam. - Mit nézel? - váltottam.
-Öhm. Fogalmam sincs. Valami ausztrál focit, de még nem tudtam rájönni, hogy mik a szabályok.
-Én imádom az ausztrál focit! - vettem ki a távirányítót a kezéből.
-Akkor elmagyarázhatnád a szabályokat.
-Oké! Két csapat játszik egymással, a gólt, csak rúgni lehet, passzolni lehet lábbal is meg kézzel is.
Ugyanúgy vannak bírók a meccsen, mint az európai fociban. A középkezdést a játékvezető kezdni a labda feldobásával. Valójában inkább hasonlít az amerikai focira, mint az európaira.
-Ennyi?!
-Kezdetnek elég, ha ennyit tudsz. - mosolyogtam.
-Örülök, hogy mosolyogni látlak. - hajolt közelebb.
-Ne, ez még nekem túl korai.
-Persze. Bocs.
-Semmi baj. Igazából köszönettel tartozom, hogy segítesz és megpróbálod elterelni a figyelmem a kérdéseiddel.
-Akkor jó, mert még egy hétig itt leszek! - nevetett.
-Mi? Neked nem kell dolgozni?
-Tudod a rali naptár nem olyan hosszú.
Az elkövetkezendő 2-3 napban tényleg egyre jobban és jobban éreztem magam, ami Kimi-nek volt köszönhető, de azért még a távolságot tartottam. Próbáltam felkészíteni magam, hogyan közöljem ezt a fiúkkal.
2012. szeptember 5., szerda
45.rész: Szembenézni a tényekkel
Éjfélkor arra ébredtem, hogy valaki dörömböl az ajtón, mikor megláttam, hogy Jenson az, megkönnyebbültem, mert fogalmam sem volt róla, hogy hová tűnt és nagyon aggódtam érte.
Olyan részeg volt, hogy alig bírt állni a lábán, de nem hagyta, hogy segítsek neki, még mindig nagyon dühös rám, ami érthető.
-Hogy tehetted ezt? - kérdezte a kanapén eldőlve.
-Én..én..nem tudom, egyszer csak megtörtént.
-Miattam hagytad el és most visszamész hozzá.
-Nem! Nem megyek! Én téged szeretlek!
-Neki is ezt mondtad, amikor elmondtad neki, hogy lefeküdtél velem?!
-Jenson! Kérlek bocsáss meg!
-Nem akarom, hogy...hogy...bármi közöm is legyen hozzád! - nézett a szemembe.
-Jenson!
-Te sosem szerettél, csak kihasználtál!
-Nem, ez nem igaz! Ne mondj ilyeneket! Igen, tudom, hogy hibáztam. de még mindig szeretlek!
-Tudod milyen fájdalmat okoztál? - nézett rám könnyes szemekkel.
-Nem, elképzelni sem tudom. - feleltem halkan.
-Pedig, végre úgy éreztem, hogy lehet egy családom, és...
-Csss! Pihenj egy kicsit. Sokat ittál. - simogattam a hátát.
-Ne mond meg nekem, hogy mit tegyek, inkább menj el Rosberg-hez! Mindkettőnkkel jól elbántál és képzeld, őt sajnálom, azért mert belekeveredett. Mert te vagy a hibás!
-Hogy mondhatsz ilyet?!
-Talán nem így van?
-Nem! Hibáztam, de nem kenheted rám az egészet. Sajnos a hibám nagyobb következményekkel járt, mint amire számítottam, de már nem tudom visszacsinálni.
-Hagyj magamra!
-Jenson!
-Szeretnék egyedül lenni!
-De ígérd meg, hogy reggel megbeszéljük! Kérlek!
-Rendben , de most hagyj!
Nagyon sajnáltam Jenson-t, és azt is, hogy ilyen állapotba került miattam. Ő nem érdemelte meg amit vele tettem, sőt Nico sem.Nagyon szerettem volna Jenson-nel tisztázni a dolgokat és reménykedtem benne, hogy sikerül megoldani.
-Jó reggelt!
-Szia!
-Akkor megbeszélhetjük a tegnap történteket?! - kérdeztem félve.
-Fáj a fejem, most nincs kedvem hozzá.
-De megígérted!
-Mondom, hogy fáj a fejem, miért nem tudod megérteni? - kiabált.
-Csak szeretném tisztázni a dogot!
-Nincs mit tisztázni. Adj még egy kis időt, kérlek! Tartsunk egy kis szünetet.
-Te most szakítasz velem?!
-Még nem tudom, hogyan tovább, de át kell gondolnom a történteket, most még minden olyan kusza.
-Legyen, akkor kiveszek egy lakást, valahol a környéken, és ha majd készen állsz, kérlek hívj.
-Megígérem.
Összeszedtem néhány holmimat és kerestem egy helyet, ahol egy kis ideig lakhatok. A barátom szavaiból világossá vált számomra, hogy most nagyobb a baj, mint hittem és viselnem kell a következményeket. Nem tudom, hogy meddig fog tartani ez az állapot, de az az egy biztos, hogy bármi is történjen, ezentúl előrelátóbbnak kell lennem és nem hibázhatok ekkorát.
Berendezkedtem az "új" ideiglenes lakásomba, amiben egy gyönyörű, tengerre néző szoba volt. Monaco mindig is tetszett, még azelőtt, hogy megismertem volna a pilótákat, mert elképesztő kilátás nyílik mindenre.
Olyan részeg volt, hogy alig bírt állni a lábán, de nem hagyta, hogy segítsek neki, még mindig nagyon dühös rám, ami érthető.
-Hogy tehetted ezt? - kérdezte a kanapén eldőlve.
-Én..én..nem tudom, egyszer csak megtörtént.
-Miattam hagytad el és most visszamész hozzá.
-Nem! Nem megyek! Én téged szeretlek!
-Neki is ezt mondtad, amikor elmondtad neki, hogy lefeküdtél velem?!
-Jenson! Kérlek bocsáss meg!
-Nem akarom, hogy...hogy...bármi közöm is legyen hozzád! - nézett a szemembe.
-Jenson!
-Te sosem szerettél, csak kihasználtál!
-Nem, ez nem igaz! Ne mondj ilyeneket! Igen, tudom, hogy hibáztam. de még mindig szeretlek!
-Tudod milyen fájdalmat okoztál? - nézett rám könnyes szemekkel.
-Nem, elképzelni sem tudom. - feleltem halkan.
-Pedig, végre úgy éreztem, hogy lehet egy családom, és...
-Csss! Pihenj egy kicsit. Sokat ittál. - simogattam a hátát.
-Ne mond meg nekem, hogy mit tegyek, inkább menj el Rosberg-hez! Mindkettőnkkel jól elbántál és képzeld, őt sajnálom, azért mert belekeveredett. Mert te vagy a hibás!
-Hogy mondhatsz ilyet?!
-Talán nem így van?
-Nem! Hibáztam, de nem kenheted rám az egészet. Sajnos a hibám nagyobb következményekkel járt, mint amire számítottam, de már nem tudom visszacsinálni.
-Hagyj magamra!
-Jenson!
-Szeretnék egyedül lenni!
-De ígérd meg, hogy reggel megbeszéljük! Kérlek!
-Rendben , de most hagyj!
Nagyon sajnáltam Jenson-t, és azt is, hogy ilyen állapotba került miattam. Ő nem érdemelte meg amit vele tettem, sőt Nico sem.Nagyon szerettem volna Jenson-nel tisztázni a dolgokat és reménykedtem benne, hogy sikerül megoldani.
-Jó reggelt!
-Szia!
-Akkor megbeszélhetjük a tegnap történteket?! - kérdeztem félve.
-Fáj a fejem, most nincs kedvem hozzá.
-De megígérted!
-Mondom, hogy fáj a fejem, miért nem tudod megérteni? - kiabált.
-Csak szeretném tisztázni a dogot!
-Nincs mit tisztázni. Adj még egy kis időt, kérlek! Tartsunk egy kis szünetet.
-Te most szakítasz velem?!
-Még nem tudom, hogyan tovább, de át kell gondolnom a történteket, most még minden olyan kusza.
-Legyen, akkor kiveszek egy lakást, valahol a környéken, és ha majd készen állsz, kérlek hívj.
-Megígérem.
Összeszedtem néhány holmimat és kerestem egy helyet, ahol egy kis ideig lakhatok. A barátom szavaiból világossá vált számomra, hogy most nagyobb a baj, mint hittem és viselnem kell a következményeket. Nem tudom, hogy meddig fog tartani ez az állapot, de az az egy biztos, hogy bármi is történjen, ezentúl előrelátóbbnak kell lennem és nem hibázhatok ekkorát.
Berendezkedtem az "új" ideiglenes lakásomba, amiben egy gyönyörű, tengerre néző szoba volt. Monaco mindig is tetszett, még azelőtt, hogy megismertem volna a pilótákat, mert elképesztő kilátás nyílik mindenre.
Este, miután kipakoltam a cuccaimat vettem egy jó forró nyugtató fürdőt, vagy éppen csak szerettem volna, mert pontosan, akkor a mikor beszálltam a kádba - mikor máskor - , megcsörrent a mobilom. Ismeretlen volta a hívószám, az ilyeneket nem is igazán szoktam felvenni, de most valamiért mégis megtettem.
-Hallo?!
-Hallo!
-Kivel beszélek?
-Maga Claire?
-Igen, miért? Ki maga?
-Én a Jimmy'z Sporting Pub főnöke vagyok és van itt egy úr, aki a maga telefonszámát adta meg, ha esetleg szüksége lenne önre.
-Ezt nem igazán értem! Kinek van szüksége rám este 10-kor?!
-Az úr tegnap este is itt volt és elég részegen távozott, de ma este már úgy jött ide és most kellene valaki, aki hazaviszi és ezért hívtam fel magát.
-És megtudhatnám, hogy ki ő?
-Sajnos nem tudom megmondani kisasszony, csak annyit mondott, hogy hívjam magát!
-Értem, akkor kérem mondja meg az úrnak, hogy hamarosan odamegyek.
Ötletem sem volt, hogy kinek van szüksége rám, eszembe jutott Jenson, de ő reggel józannak tűnt és nem hiszem, hogy visszament volna, ráadásul az a bár Monte Carlo másik felén van, így nem lehetett ő. Vezetés közben végig azon gondolkoztam, hogy ki keres engem, de senki nem jutott eszembe.
Ahogy az utcán haladtam megláttam Nico új csaját, aki szintén észrevett és leintett.
-Szia! Claire, igaz?
-Igen!
-Nézd, nem tudom, hogy mi volt közted és Nico közt, és nem is igazán érdekel, mert te a múltjához tartozol, de egy kicsit aggaszt az ami a múltkor történt.
-Nézd, te egy kedves lánynak tűnsz és ami Nico és köztem történt mr régen véget ért, és nem is akarok közétek állni, szerintem vele kellene erről beszélned.
-Ha tudnám hol van. - motyogta.
-Mi? - néztem rá értetlenül.
-Semmi, nem lényeges. Hagyjuk!
Ekkor beugrott, hogy ki is lehetett az, aki engem keresett, Nico az, akinek a gyerekét várom és szegényt is nagyon meglepte a hír, ráadásul elég csúnyán közöltem vele.
-Bocs, mennem kell!
-Rendben. Remélem még találkozunk!
Padlógázzal hajtottam a bár felé, és nagyon aggódtam, Nico miatt, ugyanis a telefonban nem mondtak túl pozitív dolgokat, csak azt, hogy hulla részeg.
-Hello! Claire vagyok. - szaladtam a pultoshoz, aki az egyik sarokba mutatott. - Köszönöm! - Nico!
öleltem meg.
-Claire! Nem...nem akartam, hogy idegyere, de a főnök ragaszkodott hozzá, mert szerinte már le..leittam magam a sárga földig.
-Miért csináltad?
-Szerinted? A képembe ordítod, hogy gyereket vársz tőlem. - Hé, pincér! Még egyet! - mutatott egy teljesen üres Bacardi-s üvegre.
-Eleget ittál már!
-Ne...neked f...fogalmad sincs, ho..hogy ez milyen ér..érzés!
-Majd, ha összetudsz rakni egy épkézláb mondatot, akkor majd elmondod, hogy milyen érzés, de most hazaviszlek! - fogtam meg a kezét.
Nem, nem megyek sehova.
-De részeg vagy!
-Akkor nem mindegy, már az az egy üvegecske?
-Húúú...hallod?!! Egy fogmosás azért nem ártana.
-Itt az itala uram!
-Kössz! Haver! - nevetett.
-Nico fejezd be!
-Mert ha nem, mi lesz?
-Kérlek!
-Tudod, jól elbántál velünk, de többé nem táncolok úgy, ahogy te fütyülsz.
-A barátnőd is aggódik érted.
-Mi?
-Találkoztam vele és fogalma sem volt róla, hogy merre vagy.
-Kedves lány, igaz?!
-Annak tűnik.
-Csak kár, hogy nem szeretem! - húzta le az első poharat, amit persze tele töltött.
-Mi? - néztem rá hatalmas szemekkel.
-Bizony! Téged szeretlek! - mutatott rám. - És ez a legrosszabb. - töltötte a következőt.
-Te...te túl részeg vagy. Fogalmad sincs róla, hogy mit beszélsz. - feleltem zavartan.
-De bizony!
-Nem!
-De de!
-Nem!
-Miért nem akarod elfogadni?
-Mert úgy vigyorogsz, mint a tejbe tök, amikor beszélsz és fogalmam sincs róla, hogy mi volt az igaz abból ,amit eddig mondtál. Viszont azt tudom, hogy a pia miatt mondasz ilyeneket, és a pia miatt vigyorogsz.
-Ha már ilyen nagy sza...szak..szakré...szakt... na, hogy a francba van ez a szó?
-Szakértő. - segítettem.
-Aha. - mosolygott. Szóval, ha már ilyen szak..szakr...a kurva életbe, szóval az vagy, akkor azt is tudnod kell, hogy aki be van rúgva az nem hazudik.
-Ahha! Szóval beismered, hogy részeg vagy!
-Lehet, hogy egy kicsit sokat ittam. - mosolygott.
-Kicsit? Az előbb hozták ki az üveget, és már több, mint a fele hiányzik.
-Jó...meg..megígérem, hogy ez az utolsó.
-Gyere, hazaviszlek!
-Nem akarok hazamenni anyuci!! - "hisztizett".
-Pedig itt nem maradhatsz!
-Ha így megyek haza, akkor magyarázkodhatok a csajomnak, hogy mi a francért vagyok részeg.
-Jó, akkor elviszlek magamhoz, de reggel mikor felkelek már ne legyél ott. És tied a kanapé.
Elvittem Nico-t magamhoz, ami nem volt egyszerű, ugyanis alig bírt állni a lábán, és még ráadásul beszállás közben be is verte a fejét. Egy gyerekkel is nehéz, attól függetlenül, hogy még csak a hasamban van, na de kettővel...
Nagynehezen felmentünk a lakásomba, lefektettem a kanapéra, segítettem levenni a cipőjét, majd átöltöztem.
-Megfelel? - kérdeztem tőle.
-Még egy takarót sem kapok? - nézett rám hatalmas bociszemekkel.
-Várj, mindjárt jövök.
-Tessék! - terítettem rá. - Jó éjt Nico!
-Maradj. - húzott magára.
-Mi a fenét csinálsz?
-Megcsókollak.
-Nem csinálsz te se... - folytattam volna, de csókkal befogta a számat.
Hosszú percekig csókolóztunk, mire végre feleszméltem.
-Neked van barátnőd! - húzódtam el.
-Már mondtam, hogy nem szeretem!
-Részeg vagy, nem tudod mit beszélsz.
-Szerintem már ezt is megbeszéltük. - mosolygott.
-Ez nem vicces! Megint csak bajt hozok mindenkire. - tettem az arcom a kezeim közé.
-Ne nyafogj már! Inkább csókolj meg! - simogatta a hátam.
-Jó éjt Nico. - álltam fel.
-Ha rosszat álmodok az a te hibád lesz!
-Jó éjt!
Reggel mikor felkeltem Nico még ott aludt a kanapén. Nem volt szívem felébreszteni, ezért óvatosan kimentem a konyhába, amit a nappalitól semmi nem választotta el, így nagyon halknak kellett lenne, hogy ne keltsem fel. Engedtem magamnak egy pohár vizet, ami kicsúszott a kezemből és szanaszét tört a kövön. Ránéztem Nico-ra, de ő még mindig úgy aludt, mint a bunda. Jól kiüthette magát, ha még erre sem ébredt fel. Összeszedtem a darabkákat, felöltöztem és néztem a Tv-t, várva, hogy esetleg Jens már nem haragszik annyira és talán felhív.
2012. szeptember 1., szombat
Hali!!!
Szeretném megkérdezni a véleményeteket az új kinézettel kapcsolatban. Remélem, hogy tetszik, de ha van valami észrevételetek, akkor légyszi írjátok meg és majd megpróbálok valamit tenni.
Az új részhez látom, még nem írtatok komit, pedig szükségem lenne rá, mert azokból merítek ötletet.
Köszi :D
Szeretném megkérdezni a véleményeteket az új kinézettel kapcsolatban. Remélem, hogy tetszik, de ha van valami észrevételetek, akkor légyszi írjátok meg és majd megpróbálok valamit tenni.
Az új részhez látom, még nem írtatok komit, pedig szükségem lenne rá, mert azokból merítek ötletet.
Köszi :D
2012. augusztus 31., péntek
44.rész: Ki az apa?
Jenson elvitt egy elegáns étterembe, ahol nyugodtan megtudtunk vacsorázni. Láttam rajta, hogy nagyon boldog, és már nagyon várja, hogy megszülessen a fia. A vacsora után elmentünk sétálni a fővárosban. Lementünk a Margit-szigetre, hajókáztunk és közben rájöttem, hogy tényleg Jens az, aki mellett olyan életem lehet, amilyet szeretnék, és az sem számít, ha esetleg nem ő a kicsi apja.
Éjfél körül értünk vissza a szállodába, és mivel Jens-nek holnap dolgoznia kellett, azonnal lefeküdtünk aludni, amint visszaértünk.
Másnap reggel mikor felébredtem a párom már nem volt sehol, de semmi kedvem nem volt lemenni, úgy voltam vele, hogy elég ha majd a szabadedzsésre lemegyek. Csak feküdtem az ágyon és hirtelen eszembe jutott, hogy most senki nincs, aki esetleg velem foglalkozna, így most eltudok menni egyedül is az orvoshoz, hogy kiderítsem ki a gyerekem apja, végül is mégsem húzhatom az idők végezetéig. Gyorsan felöltöztem, fogtam egy taxit és elmentem a kórházba, ahol kértem egy apasági tesztet.Odaadtam, a mintát, amit egyébként nem volt nehéz szerezni, és azt mondták, hogy kb. egy hetet kell várnom az eredményre.
Mire végeztem már az időmérőre készültek a versenyzők, és nem akartam megzavarni a srácokat, így inkább észrevétlenül beosontam a boxba, és csendben figyeltem az eseményeket, vagyis figyeltem volna, de valaki megzavart...
-Szia szépség!
-Kimi?! Mit keresel itt?
-Hiányoztál.Olyan régen voltunk már együtt. - tette a kezét a derekamra.
-Ezt ne csináld! - toltam el. - Bárki megláthat.
-Akkor gyere velem! Akarlak!
-Ez nem így megy!
-Csak akkor megy, ha te akarod igaz?! - emelte fel a hangját.
-Ne kiabálj!
-Tudod, hogy igazam van, mindig más várjon rád, de én megmondtam, hogy nem dőlök be neked. Én most akarok veled lenni, és ha jössz,jössz, ha nem, nem. - nézett mélyen a szemembe.
-De csak az időmérő végéig tudok veled lenni.
-Elég lesz! Az még kb. 45 perc.
Elmentem Kimivel egy szállodába, ahol kettesben tudtunk lenni és nem kellett aggódnunk amiatt, hogy valaki meglát bennünket.
-Kérsz valamit?
-Téged. - húztam magamra.
-Valaki nagyon be van indulva.
-Fogd be. - csókoltam meg.
Nem is húztuk sokáig az időt, egyből a lényegre tértünk....Most is ugyanolyan jó volt vele, mint legelőször. Ez a Kimi tud valamit...
-Ez jó volt! - hajtotta a mellkasára a fejem.
-Csak jó?! - tettette a felháborodottat.
-Nem elég?
-Nem!
-Pedig ennyivel be kell érned. - mosolyogtam. - Képzeld...
-Mit?
-Elmondanám, ha nem végnél közbe! - emelkedtem fel.
-Bocsi! Folytasd.
-Elmentem, hogy megcsináltassam az apasági tesztet.
-Ahhoz nem kell egy apa?
-Ne is mondd! Írásos beleegyezést kértek az apától, de mivel az nem volt nálam, így kénytelen voltam lefizetni a laboránst.
-Ügyes húzás!
-Köszi.
-És?
-Egy hétig tart a vizsgálat, és majd kiküldik az eredményt.
-Mi tart egy hétig? Hány mintát adtál le?
-Ha-ha! Csak Jens-ét, meg az enyémet. Ajaj! Jut eszembe! Vissza kell mennem.
-Mi lenne, ha még azelőtt...eljátszadoznánk egy kicsit. - simított végig rajtam.
-Sietnem kell!
-Ígérem gyors leszek. - csókolt meg.
Tényleg gyorsan végeztünk és még épp időben sikerült visszaérnem feltűnés nélkül. Jens-nek még dolga volt, ezért sétáltam egy kicsit a környéken, majd mikor ő is végzett együtt mentünk vissza a szállodába.Vasárnap nem igazán éreztem jól magam, kicsit szédültem, meg fájt a fejem, ezért az ágyból néztem végig a versenyt, amit azért sajnálok, mert pont Jens nyerte meg a magyar nagydíjat.
Olyan jó érzés volt ott látni a dobogó tetején és biztos voltam benne, hogy még látni fogom ott, úgy hogy a helyszínen nézem végig a futamot.
-Gratulálok kicsim! - öleltem meg, mikor felért. - Annyira sajnálom, hogy nem tudtam veled lenni.
-Nem a te hibád! Nem érezted túl jól magad, és ez volt a helyes döntés.
-Most végre lesz egy kis szünet és hazamehetünk.
-Igen!De még ezen a héten dolgoznom kell, és csak azután tudok veled többet lenni.
Nagyon unalmas volt ez a hét Jenson nélkül. Egyedül Monte Carlo-ban, ahol bár bár hátán van. Reggelente lementem futni, utána a nap további részében a tévé előtt ültem és kajáltam.
De minden nap tudtunk telefonálni és jó volt hallani a hangját, minden nap mondta, hogy még mennyit kell aludnom, hogy együtt legyünk. Olyan aranyos volt.
Pénteken kaptam egy levelet, amit Budapestről küldtek. Persze, mert én idióta a saját címemet adtam meg, hátha lebukom. Leültem az ágyra a borítékkal és azon gondolkoztam, hogy szükséges ezt tudom, vagy nem? Elvégre nagyon jól megvagyunk és teljesen mindegy, hogy kié a gyerek, mert Jens az, aki fel fogja nevelni. Vagy 10 percig gondolkoztam, hogy kibontsam-e, de végül is a kíváncsiságom győzött, meg hát Nico-nak is megígértem, hogy elmondom neki az igazat.
Remegő kézzel bontottam ki a borítékot, amiben a vizsgálat eredménye volt.Mikor megláttam az eredményt, nem tudtam, hogy örüljek, vagy sírjak...
Abban a pillanatban, mikor megnéztem, a teszt eredményét, kinyílt az ajtó, én meg ijedtemben elejtettem a papírokat, amiket olyan gyorsan próbáltam összeszedni, hogy aki belép azon az ajtón ne vegyen észre semmit.
-Szia Kicsim! - nyomott egy puszit az arcomra.
-Szia Hát te? Azt hittem ,hogy csak hétvégén jössz.
-Igen, de mivel szorgalmasan dolgoztam, ezért hamarabb elengedtek. - mosolygott.
-Szeretlek!
-Én is! - döntött hanyatt. - Az mi? - nézett az üres borítékra, amit nem sikerült elraknom.
-Semmi! Csak valami reklám hirdetés, vagy mit tudom én. Ne foglalkozz vele. - tereltem. - Szerintem éppen fontosabb dolgot készültünk csinálni...
-Rossz kislány. - csókolt meg.
Egészen estig feküdtünk az ágyban, mikor Jens közölte velem, hogy ma este lenne egy kis baráti összejövetel.
-És ezt hamarabb nem tudtad volna közölni velem?
-Ugyan már, nem nagy dolog, csak egy kis baráti beszélgetés.
-Kik jönnek?
-Nico, Lewis és mi. Lehet, hogy Nicole is jön.
-De jó! - morogtam.
-Egyszerre félre tudod tenni a büszkeségedet.
-Legyen, de nem fogok jópofizni. És hol lesz ez a kis találka?
-Van itt egy szórakozóhely, nincs messze. Szerintem tetszeni fog.
-Rendben!
-Köszönöm! Szeretlek! - adott egy puszit a számra.
Mivel ez csak egy kis baráti beszélgetés,úgy gondoltam, hogy nem kell a külsőmmel nagyon fogalkozni, csak felkapok egy farmert, meg egy pólót, felteszek egy szolíd sminket és összekötöm a hajam.
-Kész vagyok! - álltam Jens elé.
-Nekem tetszik. - csókolt meg. - Mehetünk?
-Aha.
Monte Carlo alapjában véve nem nagy, ezért kézen fogva sétáltunk a klubig, ahol még nem volt senki. Megrendeltük az italunkat és vártuk a többieket. Mikor kihozták, éppen akkor jött Lewis és Nicole.
-Sziasztok. - köszöntek.
-Sziasztok.
-Nico is mindjárt jön, csak még van egy kis dolga. - mosolygott Lewis.
Nem nagyon tetszett nekem ez a mosoly, azt éreztem, hogy itt olyan dolog történik, amiről nem tudok semmit.
-Hogy...hogy érted azt, hogy dolga van?
-Hamarosan megtudod. - felelt sejtelmes mosollyal az arcán, ami engem egyre jobban kezdett zavarni.
Kb. 10 perccel Lewis-ék után megjött Nico is, de nem volt egyedül...
Éjfél körül értünk vissza a szállodába, és mivel Jens-nek holnap dolgoznia kellett, azonnal lefeküdtünk aludni, amint visszaértünk.
Másnap reggel mikor felébredtem a párom már nem volt sehol, de semmi kedvem nem volt lemenni, úgy voltam vele, hogy elég ha majd a szabadedzsésre lemegyek. Csak feküdtem az ágyon és hirtelen eszembe jutott, hogy most senki nincs, aki esetleg velem foglalkozna, így most eltudok menni egyedül is az orvoshoz, hogy kiderítsem ki a gyerekem apja, végül is mégsem húzhatom az idők végezetéig. Gyorsan felöltöztem, fogtam egy taxit és elmentem a kórházba, ahol kértem egy apasági tesztet.Odaadtam, a mintát, amit egyébként nem volt nehéz szerezni, és azt mondták, hogy kb. egy hetet kell várnom az eredményre.
Mire végeztem már az időmérőre készültek a versenyzők, és nem akartam megzavarni a srácokat, így inkább észrevétlenül beosontam a boxba, és csendben figyeltem az eseményeket, vagyis figyeltem volna, de valaki megzavart...
-Szia szépség!
-Kimi?! Mit keresel itt?
-Hiányoztál.Olyan régen voltunk már együtt. - tette a kezét a derekamra.
-Ezt ne csináld! - toltam el. - Bárki megláthat.
-Akkor gyere velem! Akarlak!
-Ez nem így megy!
-Csak akkor megy, ha te akarod igaz?! - emelte fel a hangját.
-Ne kiabálj!
-Tudod, hogy igazam van, mindig más várjon rád, de én megmondtam, hogy nem dőlök be neked. Én most akarok veled lenni, és ha jössz,jössz, ha nem, nem. - nézett mélyen a szemembe.
-De csak az időmérő végéig tudok veled lenni.
-Elég lesz! Az még kb. 45 perc.
Elmentem Kimivel egy szállodába, ahol kettesben tudtunk lenni és nem kellett aggódnunk amiatt, hogy valaki meglát bennünket.
-Kérsz valamit?
-Téged. - húztam magamra.
-Valaki nagyon be van indulva.
-Fogd be. - csókoltam meg.
Nem is húztuk sokáig az időt, egyből a lényegre tértünk....Most is ugyanolyan jó volt vele, mint legelőször. Ez a Kimi tud valamit...
-Ez jó volt! - hajtotta a mellkasára a fejem.
-Csak jó?! - tettette a felháborodottat.
-Nem elég?
-Nem!
-Pedig ennyivel be kell érned. - mosolyogtam. - Képzeld...
-Mit?
-Elmondanám, ha nem végnél közbe! - emelkedtem fel.
-Bocsi! Folytasd.
-Elmentem, hogy megcsináltassam az apasági tesztet.
-Ahhoz nem kell egy apa?
-Ne is mondd! Írásos beleegyezést kértek az apától, de mivel az nem volt nálam, így kénytelen voltam lefizetni a laboránst.
-Ügyes húzás!
-Köszi.
-És?
-Egy hétig tart a vizsgálat, és majd kiküldik az eredményt.
-Mi tart egy hétig? Hány mintát adtál le?
-Ha-ha! Csak Jens-ét, meg az enyémet. Ajaj! Jut eszembe! Vissza kell mennem.
-Mi lenne, ha még azelőtt...eljátszadoznánk egy kicsit. - simított végig rajtam.
-Sietnem kell!
-Ígérem gyors leszek. - csókolt meg.
Tényleg gyorsan végeztünk és még épp időben sikerült visszaérnem feltűnés nélkül. Jens-nek még dolga volt, ezért sétáltam egy kicsit a környéken, majd mikor ő is végzett együtt mentünk vissza a szállodába.Vasárnap nem igazán éreztem jól magam, kicsit szédültem, meg fájt a fejem, ezért az ágyból néztem végig a versenyt, amit azért sajnálok, mert pont Jens nyerte meg a magyar nagydíjat.
Olyan jó érzés volt ott látni a dobogó tetején és biztos voltam benne, hogy még látni fogom ott, úgy hogy a helyszínen nézem végig a futamot.
-Gratulálok kicsim! - öleltem meg, mikor felért. - Annyira sajnálom, hogy nem tudtam veled lenni.
-Nem a te hibád! Nem érezted túl jól magad, és ez volt a helyes döntés.
-Most végre lesz egy kis szünet és hazamehetünk.
-Igen!De még ezen a héten dolgoznom kell, és csak azután tudok veled többet lenni.
Nagyon unalmas volt ez a hét Jenson nélkül. Egyedül Monte Carlo-ban, ahol bár bár hátán van. Reggelente lementem futni, utána a nap további részében a tévé előtt ültem és kajáltam.
De minden nap tudtunk telefonálni és jó volt hallani a hangját, minden nap mondta, hogy még mennyit kell aludnom, hogy együtt legyünk. Olyan aranyos volt.
Pénteken kaptam egy levelet, amit Budapestről küldtek. Persze, mert én idióta a saját címemet adtam meg, hátha lebukom. Leültem az ágyra a borítékkal és azon gondolkoztam, hogy szükséges ezt tudom, vagy nem? Elvégre nagyon jól megvagyunk és teljesen mindegy, hogy kié a gyerek, mert Jens az, aki fel fogja nevelni. Vagy 10 percig gondolkoztam, hogy kibontsam-e, de végül is a kíváncsiságom győzött, meg hát Nico-nak is megígértem, hogy elmondom neki az igazat.
Remegő kézzel bontottam ki a borítékot, amiben a vizsgálat eredménye volt.Mikor megláttam az eredményt, nem tudtam, hogy örüljek, vagy sírjak...
Abban a pillanatban, mikor megnéztem, a teszt eredményét, kinyílt az ajtó, én meg ijedtemben elejtettem a papírokat, amiket olyan gyorsan próbáltam összeszedni, hogy aki belép azon az ajtón ne vegyen észre semmit.
-Szia Kicsim! - nyomott egy puszit az arcomra.
-Szia Hát te? Azt hittem ,hogy csak hétvégén jössz.
-Igen, de mivel szorgalmasan dolgoztam, ezért hamarabb elengedtek. - mosolygott.
-Szeretlek!
-Én is! - döntött hanyatt. - Az mi? - nézett az üres borítékra, amit nem sikerült elraknom.
-Semmi! Csak valami reklám hirdetés, vagy mit tudom én. Ne foglalkozz vele. - tereltem. - Szerintem éppen fontosabb dolgot készültünk csinálni...
-Rossz kislány. - csókolt meg.
Egészen estig feküdtünk az ágyban, mikor Jens közölte velem, hogy ma este lenne egy kis baráti összejövetel.
-És ezt hamarabb nem tudtad volna közölni velem?
-Ugyan már, nem nagy dolog, csak egy kis baráti beszélgetés.
-Kik jönnek?
-Nico, Lewis és mi. Lehet, hogy Nicole is jön.
-De jó! - morogtam.
-Egyszerre félre tudod tenni a büszkeségedet.
-Legyen, de nem fogok jópofizni. És hol lesz ez a kis találka?
-Van itt egy szórakozóhely, nincs messze. Szerintem tetszeni fog.
-Rendben!
-Köszönöm! Szeretlek! - adott egy puszit a számra.
Mivel ez csak egy kis baráti beszélgetés,úgy gondoltam, hogy nem kell a külsőmmel nagyon fogalkozni, csak felkapok egy farmert, meg egy pólót, felteszek egy szolíd sminket és összekötöm a hajam.
-Kész vagyok! - álltam Jens elé.
-Nekem tetszik. - csókolt meg. - Mehetünk?
-Aha.
Monte Carlo alapjában véve nem nagy, ezért kézen fogva sétáltunk a klubig, ahol még nem volt senki. Megrendeltük az italunkat és vártuk a többieket. Mikor kihozták, éppen akkor jött Lewis és Nicole.
-Sziasztok. - köszöntek.
-Sziasztok.
-Nico is mindjárt jön, csak még van egy kis dolga. - mosolygott Lewis.
Nem nagyon tetszett nekem ez a mosoly, azt éreztem, hogy itt olyan dolog történik, amiről nem tudok semmit.
-Hogy...hogy érted azt, hogy dolga van?
-Hamarosan megtudod. - felelt sejtelmes mosollyal az arcán, ami engem egyre jobban kezdett zavarni.
Kb. 10 perccel Lewis-ék után megjött Nico is, de nem volt egyedül...
-Szi..szi..sziasztok. - feleltem ledermedten.
-Sziasztok. Bemutatom nektek Vivien-t.
-Sziasztok!
Úgy éreztem magam, mint aki leforráztak, nem hittem volna, hogy Nico csak így idehozza a barátnőjét.
-Kicsit kimegyek a levegőre. - fordultam Jens felé.
Amint kiértem előtört belőlem a sírás, nem akartam elhinni, hogy Nico képes ilyesmire, legalább szólhatott volna, vagy valami, de az nagyon csúnya dolog volt tőle.Nem akartam, hogy a többiek aggódjanak, ezért próbáltam elűntetni a sírás nyomait, egy zsepivel, de Lewis még így is megtalált.
-Minden rendben?
-Igen. - szipogtam.
-Claire!
-Jól vagyok, kérlek hagyj! Mindjárt megyek vissza.
Reménykedtem, hogy Lewis nem mondja el, a kint történteket, de szerencsére, mikor beértem látszott, hogy senki nem tudja mi történt. A többiek nagyon jól érezték magukat, én néha elkapta egy-egy beszélgetést, de egész végig Nico-n és az új csaján kattogott az agyam. Végül erőt vettem magamon és Nico-hoz fordultam.
-Kijönnél velem egy percre, ha megkérlek. - álltam fel.
-Menj csak! - simogatta a hátát Vivian. - Én addig kimegyek a mosdóba. - puszilta meg, amitől olyan féltékeny lettem, hogy azt hittem mindjárt felrobbanok.
A Monaco-i klubok előnye, hogy mindig van egy hely, ahol nyugodtan beszélgethet az ember.
-Szakítanod kell vele!
-Mi?
-Jól hallottad!
-És elárulnád, hogy miért kell ezt tennem?
-Mert rosszul esik ,hogy vele látlak.
-Valóban? - lépett közelebb. - Szerinted nekem milyen érzés volt?
-Sajnálom. - sütöttem le as szemem.
-Persze! Te mindig csak sajnálni tudod a dolgaidat, de én ebből többet nem kérek. Nem leszek ismét a kis játékszered. Nem egyszer kértelek, hogy gyere vissza hozzám, de te nem jöttél.
-Nem tehettem.
-Mit akarsz? Hogy egész életemben rád várjak?
-Nem!
-Hogy lessem minden lépésed, minden kívánságod?
-Nem!
-Hogy úgy táncoljak, ahogy te fütyülsz? - lépett olyan közel, hogy már csak egy lépés választott el bennünket.
-Nem, én nem ezt akarom! - néztem rá.
-Én már nem akarok többé veled lenni. Elegem van!
-Ezt nem teheted! Nem mondhatsz ilyeneket nekem!
-Ugyan miért nem? - emelte fel a hangját.
-Mert szeretlek!
-Ezt már hallottam .
-Szakíts vele kérlek.
-Nem!
-Kérlek!
-Claire, ne idegesíts fel!
-Szükségem van rád, hát nem érted? - ordítottam sírva.
-Miért? Miért kellek neked? És eddig miért nem kellettem? Miért akarod mindenáron, hogy szakítsak vele? - ordított ő is. - Az istenért, miért? - ordította dühösen.
-Mert te vagy a gyerekem apja! - kiáltottam sírva.
Mikor ezeket a szavakat kimondtam, éppen ekkor lépett be Jenson.
-Micsoda? - kérdezte lefagyva.
-Úristen! - kaptam a szám elé a kezem. - Kicsim, én...én..én nem...
Nem tudtam befejezni a mondatot, mert olyan gyorsan kiviharzott a szobából, hogy levegőt sem tudtam venni.
-Kicsim! Kicsim,várj! - futottam utána és hagytam ott Nico-t, aki szintén nem tudott mit kezdeni ezzel az információval.
Lewis és Nicole csak nézte, hogy mi történik itt, Vivien pedig akkor ért vissza, mikor már csak ők ketten ültek ott. Senki nem értett semmit, én hiába szaladtam Jenson után, ő nem akart megállni nekem. Nico pedig fogalmam sincs hová tűnt, csak annyit láttam, hogy ő is eljött.
Lehet, hogy nem így kellett volna közölnöm a dolgot, de véletlenül kicsúszott és sajnos Jens is hallotta. Nem tudtam utolérni a barátomat, vagy lehet, hogy már csak a volt barátomat, ezért hazamentem, befeküdtem az ágyba és megpróbáltam elaludni.
2012. augusztus 28., kedd
43.rész: Fiú vagy lány?
Ez volt az első alkalom, hogy kimentem egy versenyre, amióta állapotos vagyok.Szerencsére Nico rajthoz állhatott a versenyen, a tegnapi kis incidens után. Jens, pedig egészen jó pozícióból vághatott neki a futamnak.
A verseny közben nagy meglepetésemre Kimi odajött hozzám.
-Szia.
-Szia Kimi! Hát te? - néztem rá csodálkozva.
-Téged kerestelek.
-Hát, megtaláltál. Mit szeretnél?
-Szexelni veled.
-Most?
-Igen.
-Nem zavar, hogy éppen nézem a futamot, és aggódok a PASIM miatt.
-Éppen ezért akarok veled szexelni, hogy ne aggódj! Így levezeted a feszültséget. Az aggódás nem tesz jót egyikőtöknek sem.
-Te nem vagy semmi.
-Csak segíteni próbálok.
-Tudod mit?! Találkozzunk este, a szobádban.
-Rendben. Viszlát.
Csodálkoztam Kimi viselkedésén, miután legelőször nem is volt kedves velem, de végül is ő is csak egy pasi.
-Claire! - szólított meg egy ismerős hang.
-Jess! Te mit keresel itt?
-Csak tudni akartam, hogy vagy.
-Jól, köszönöm. És köszönöm, hogy a múltkor segítettél.
-Szívesen tettem. Amúgy hogy áll a verseny?
-Igazság szerint nem tudom, mert az előbb az egyik ismerősömmel beszélgettem, és teljesen lekötötte a figyelmem.
-Hát, ahogy elnézem még sok van hátra...
-Ööö, nekem van egy kis dolgom, ne haragudj, esetleg nem szurkolnál helyettem is? - vágtam a szavába.
-Hová mész?
-Ki kell mennem a...a..a mosdóba, tudod a terhesség néha kicsit nehéz. - magyarázkodtam.
-Ja, persze menj csak.
-Kimi! - kiabáltam futva.
-Mi az? Valami baj van?
-Nincs, de nem tudok várni.
-Mire?
Nem feleltem, csak megcsókoltam.
-Menjünk a szállodába. - fogtam meg a kezét.
Kimi vezetett, illetve csak szeretett volna, mivel eltereltem a figyelmét.
-Siess már! - csókoltam a nyakát.
-Tudod, elég nehéz így vezetni.
-Szóval tetszik?! - simítottam végig a combján.
Nagynehezen sikerült eljutnunk a szállodáig, felrohantunk Kimi szobájába és máris az ágyban kötöttünk ki.
-Milyen napod volt? - kérdezte miközben megszabadított a felsőmtől.
-Átlagos.
-Tegnap hová tűntél, miután elmentél innen?
-Bentragadtam a liftben Nico-val.
-És mit csináltatok? - húzta le a bugyimat.
-Beszélgettünk és szexeltünk.
-Mi? Lefeküdtetek? - állt meg egy pillanatra.
-Most tényleg erről akarsz beszélgetni?
-Te mondtad el.
-Kimi, nekem sietnem kell vissza, tehát most vagy folytatjuk és utána megyek vissza, vagy most azonnal.
-Miért ilyen sietős, még van hátra kb 1 óra versenyből.
-Igen, de Jess-nek azt hazudtam, hogy a mosdóba megyek.
-Akkor vágjunk bele. - fordított a hátamra.
Nagyon jó érzés Kimi-vel lenni, de ez inkább csak egy kis szórakozás számomra, mintsem érzelem.
Ahogy tudtam, úgy siettem vissza a McLaren-hez, ahol Jess már elég idegesen várt rám.
-Te még is hová tűntél? Már mindenhol kerestelek.
-Miért aggódsz ennyire? Sőt, miért aggódik mindenki ennyire? - húztam fel magam. - Csak terhes vagyok, nem halálos beteg. Mindenki úgy bánik velem, mint egy hímes tojással, de nincs szükségem rá, tudok magamra vigyázni.
-Ne húzd fel magad. Az nem tesz jót egyikőtöknek sem.
-Leszarom. - kiabáltam. - Hagyjatok békén.
Nagyon ideges voltam, és belül tudtam, hogy ez nem tesz jót se nekem, se a kicsinek, de annyira utálom, hogy mindenki jobban tudja, mi a jó nekem. Dühösen szálltam be a kocsiba, és kb. félúton a szállodához megcsörrent a mobilom. A kijelző Chris nevét mutatta,aminek igazán örülök, végre valaki, akivel normálisan beszélhetek.
-Szia Chris!
-Szia! Valami történt?
-Nem, miért?
-Olyan furcsa a hangod.
-Csak ideges vagyok.
-Mi történt?
-Minden. Mindenki meg akarja mondani, hogy mit csináljak, egy lépést nem tehetek meg úgy, hogy abba ne szólnának bele.
-És megtudhatom, hogy miért teszik ezt?
-Ja, persze. Ne haragudj, neked még nem is mondtam.
-Mit?
-Terhes vagyok.
-Nahát, ez nagyszerű! Gratulálok!
-Volna itt még valami.
-Claire! Mit csináltál?
-Nem tudom, hogy ki az apja.
-Ezt most nem mondod komolyan. De legalább ismered, vagy csak egy egyéjszakás kaland.
-Nico az. Vele feküdtem le.
-És nem tudod hogy Jenson vagy Nico a kicsi apja. Ezt jól megcsináltad. Valamelyik tud róla?
-Nico tudja, de Jens nem tud semmiről.
-Erre nem tudok mit mondani, de ezentúl próbáld meg elkerülni az ilyen dolgokat.
-Ööö...pontosan mit értesz ezalatt?
-Van még valami?!
-Nem csak Nico az, akivel megcsaltam Jenson-t.
-Te vonzod a bajokat. Erről tud valaki?
-Nem, Jens azt hiszi, hogy övé a kicsi, és teljesen boldog, nem is sejt semmit, Nico tudja, hogy ő is lehet az apa, de azt nem tudja, hogy van még valaki, akivel lefeküdtem. Szóval te vagy az egyetlen, aki tud erről az "édes négyesről" , persze nem szó szerint.
-Claire, ezt abba kellene hagynod, ebben valaki nagyon csúnyán megfog bántódni és nem biztos, hogy nem te leszel az.
-Tudom, de mit tegyek? Én ilyen vagyok. Jó tudod mit, most leteszem , majd megoldom, örülök, hogy beszélhettem veled. Szia!
-Szia!
Gondolkodtam azon ,amit Chris mondott, de nem tudok mit csinálni, mindig is szerettem, ha valami rólam szól, de eddig ezek többnyire következmények nélkül jártak, de most terhes vagyok, 3 pasival szexelek, ebből 2-őt szeretek ,a harmadik pedig csak jó móka. És azt is tudom, hogy vigyáznom kell magamra, de ez nem azt jelenti, hogy nem élhetem az életem.
Úgy döntöttem, hogy kipihenem magam és nem érdekel semmi, most csak magammal fogok foglalkozni és senki nem mondhatja meg nekem, hogy mit csináljak. Kikapcsoltam a telefonom, lementem a wellnes-be, ahol bementem egy jó kis masszás terápiára, pedikűr, manikűr, mindenféle csajos dolog, senki nem magyarázott nekem, fent vettem egy jó forró fürdőt és bebújtam az ágyba, nem kellett sok és már aludtam is.
Arra ébredtem, hogy valaki tévézik, és már besötétedett. Ránéztem telefonomra, amin 9:18 volt.
-Jens, te mit csinálsz? - ültem mellé kissé kábultan. - Miért nem alszol?
-Meg akartam várni, amíg felébredsz, mert beszédem van veled.
-És nem ér rá holnap. - hajtottam a vállára fejem.
-Nem! Claire, nagyon megijesztettél. Jessica mondta, hogy dühösen mentél el és vezettél, utána meg kikapcsolod a mobilod, hogy még véletlenül se tudjalak elérni!
-Na látod! Éppen ezért jöttem el a versenyről és kapcsoltam ki a mobilom. Mindenki jobban tudja, hogy mit kellene tennem, csak azért mert babát várok. Hát képzeld egyenlőre még én vagyok, az aki terhes és nem ti. Majd ha megtudjátok milyen érzés, akkor majd beleszólhattok az életembe.
-Most miért kell ezt csinálni? Miért baj ha aggódunk érted?
-Hát nem érted?! Nem az aggódás a baj, hanem az, hogy még azt is megmondjátok nekem, hogy mit tegyek.
-Nyugodj meg!
-Nem, nem nyugszom meg! Hadd legyek már dühös, ha az akarok lenni.
-De ez nem tesz jót a kicsinek! Gyere ide. - nyújtotta a kezét.
-Nem! - kiáltottam. - Hagyjatok már egy kicsit élni!
-Csak aggódunk Drágám!
-Egyetlen okot mondj, amivel rászolgáltam. Amióta tudom, hogy terhes vagyok nem iszom, nem járok el bulizni, nem voltam kint egyetlen futamon sem! Nem estem le a lépcsőn, nem csúsztam el a fürdőszobában, nem karamboloztam. Az természetes, ha aggódtok, de az nem, hogy egy lépést nem tudok anélkül megtenni, hogy valaki ne mondja: Vigyázz magadra!, Óvatosan!, Nyugodj meg!
-Megígérem, hogy nem fogok folyamatosan aggodalmaskodni, és nem mondom ,hogy nyugodj meg, de kérlek...a kicsi érdekében...
-Igazad van. Igazad van. Sajnálom, én csak...Csak szeretnék néha egy kicsit élni.
-Jól van, gyere ide. - nyomott egy puszit a fejemre.
-Szeretlek!
-Jól van! Nincs semmi baj! Gyere, menjünk aludni.
Reggel arra ébredtem, hogy valaki kopogtat az ajtón.
-Szia! Te mit keresel itt?
-Beszélnünk kell.
-Nézd, most nem érek rá.
-Claire! Kérlek.
-Jól van. - léptem ki a folyosóra és csuktam be magam mögött az ajtót.
-Nem tudom kiverni a fejemből, azt ami a múltkor történt. Vissza akarlak kapni! - fogta meg a kezem.
-Nico, ez nem így működik, és ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy soha többé ne kerüljek a szemed elé.
-Dühös voltam, ezt meg kell értened, de Malajziában örültem, hogy végre ismét beszéltünk és rájöttem, hogy nagyon hiányzol. Nekem nem elég, hogy csak szexelünk.
-Nico, ez nem csak szex. Véletlen volt. Itt nincs semmi többről szó, mert ez nem fog megismétlődni. Nekem itt van Jenson, nem hagyom el.
-Claire!
-Menj el!
-Kérlek..
-Nico, nagyon szépen kérlek, menj el!
Néztem, ahogy Nico végig megy a folyosón, nagyon fájt, hogy elküldtem, de nem tehettem mást, rendbe kell hoznom az életem.
Bementem és visszabújtam Jens mellé. Nem tudtam elaludni, végig Nico-n járt az eszem. Azon, amikor először megcsaltam, utána, hogy milyen boldogok voltunk, de megint becsaptam, hogy lefeküdtünk Malajziában és reménykedtem, hogy sohasem telik el az az este, mikor elmondtam neki, hogy terhes vagyok és most, ami szombaton a liftben történt. Nico-val az életem mindig kicsit kalandosra sikerül, de tudom, hogy Jenson iránt mit érzek és az sokkal erősebb, még akkor is, ha esetleg nem ő a gyerekem apja.
-Jó reggelt! - hallottam meg Jens hangját.
-Szia baby!
-Gyönyörű vagy. - csókolt meg.
-Ajjaj, amikor ilyeneket mondasz, valami rosszaságon töröd a fejed.
-Dehogy is. - csókolt meg ismét.
-Akkor gondolom, nem zavar, ha most elkezdek pakolni.
-Maradj itt mellettem. - ölelt át. - Mikor tudjuk meg a baba nemét?
-Amikor elmegyünk az orvoshoz, de ha jól emlékszem legalább 3 hónapot kell rá várni.
-Az sok.
-Ebből már két és fél hónap eltelt. Még egy két verseny és már mehetünk is az orvoshoz.
-Akkor mostantól a versenyhétvégék is lassan fognak telni.
A következő két versenyt is kihagytam és már nagyon izgatott voltam, hogy kisfiú vagy kislány-e.
A magyar nagydíj volt a következő versenyhelyszín, ahol ismét megjelentem és úgy döntöttünk Jens-el, hogy itt Magyarországon fogunk elmenni ultrahang vizsgálatra.
Már alig vártam, hogy a pénteki szabadedzéseket letudják a fiúk és mehessünk az orvoshoz.
-Végeztél? - kérdeztem Jens-t izgatottan.
-Nem, még kb. 30 perc, de sietek. - fogta meg a kezem. - Várod már?
-Nagyon. Annyira boldog vagyok, de siess, hogy minél hamarabb indulhassunk. - pusziltam meg. - Szeretlek!
-Én is! Sietek!
Amí Jens-re vártam egyszer csak Kimi jelent meg mellettem.
-Hello, Szépség!
-Kimi! - öleltem meg. - Te meg mit keresel itt?
-Téged.
-Honnan tudtad, hogy itt leszek?
-Reménykedtem.
-A...ha!Tudod most nem igazán érek rá, mert Jenson és én nemsokára megyünk a dokihoz, hogy kiderítsük a baba nemét.
-Ez nagyszerű! És te mit szeretnél?
-Őszintén szólva... nem is tudom. Igazából attól félek, hogyha kisfiú, akkor majd megszereti ezt a sportot és ő is autóversenyző szeretne majd lenni, amiből én nem kérek. Elég nekem a párom miatt aggódnom.
-Tudod, ha esetleg kislány, az sem zárja ki a versenyzés lehetőségét.
-Ezzel most nagyon sokat segítettél Kimi Raikkönen! - emeltem fel a hangom.
-Jól van na! Nem kell kiabálni, én csak megjegyeztem.
-Sajnálom!
-Szeretném, ha ma este átjönnél hozzám. - lépett közelebb.
-Kimi, ne! Bárki megláthat!
-Nem ígérek semmit, de mindenképp felhívlak. Rendben?!
-Oké!
-Szia Kicsim! - csókolt meg Jenson. - Mehetünk.
-Persze! Már alig várom. Szia Kimi! - intettem felé.
Jenson vezetett az orvoshoz, mert nem hagyja, hogy a volán mögé üljek, ami eléggé bosszant, de valahol aranyosnak találom, hogy így vigyáz rám!
-Annyira örülök, hogy végre megtudjuk a baba nemét. - ültünk le a váróban.
- Én is! Képzeld, Kimi megkérdezte tőlem, hogy kislányt, vagy kisfiút szeretnék-e jobban.
-Nem tetszik, hogy Raikkönen ennyire rád van kattanva!
-Csak nem vagy féltékeny?! - néztem a szemébe.
-Dehogy is! Végül is nincs okom rá.
-Helyes válasz! - csókoltam meg.
-És mit feleltél?
-Azt mondtam, hogy, ha fiú lesz, akkor tartok attól, hogy majd ő is autóversenyző akar lenni, pedig nekem elég egy valakiért aggódnom. - fogtam meg a kezét.
-Édes vagy! De nem kell érte aggódnod, tudok vigyázni magamra!
-Tudom, csak ez egy elég veszélyes sport és bármelyik pillanatban meglehet a baj.
-Megígérem, hogy minden versenyen óvatos leszek és nem megyek be olyan manőverekbe, amiknek nincs értelme. - simogatta meg az arcom. - Habár ezt eddig se tettem.
-És megígéred, hogy nem száguldozol 300-al?!
-Megígérem! - nevetett. - Habár egy kicsit nehéz, mivel ez a munkám.
-Claire Hall! - hallottuk meg a nővér hangját.
-Készen állsz?
-Még nem szülni megyek!
-Rendben! Feküdjön fel, kérem.
-Akkor lássuk, hogy milyen nevekben kell gondolkodniuk.
-Teljesen mindegy, mert már min a kettő megvan.
-Akkor nincs más hátra, csak, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy melyiket kell választaniuk.
-Ez nem lesz nehéz. - mosolygott a párom.
-Hallgass! - tettem a szája elé a mutató ujjam.
-Nézzék csak! Ez itt a magzat.
-Milyen kicsi. Claire, ezt el sem hiszem.
-Mi csináltuk! - tettem a monitorra a kezem.
-Na nézzük csak! A terhesség ebben a szakaszában, már egészen jól meglehet állapítani a baba nemét, de persze biztosak csak a szülés után lehetünk. Úgy tűnik, hogy kisfiú! Gratulálok! Még fel kell tennem néhány rutin kérdést és utána mehetnek is.
Még kb. egy 20 percet voltunk a dokinál, utána mehettünk is haza.
-Szeretlek! - csókoltam meg, mikor kiértünk a rendelőből.
-Olyan boldog vagyok! - viszonozta.
-Nem is volt nekem igazán fontos, hogy fiú vagy lány, de olyan jó látni, hogy így örülsz neki!
-Szeretlek! - csókolt meg. - Menjünk el vacsorázni! Ezt meg kell ünnepelni!
-De először menjünk haza, hogy átöltözzek! Így is gyönyörű vagy.
Visszamentünk a szállodába, átöltöztem, habár most már oda kell figyelnem, hogy mit veszek fel, nem akarom, hogy a fotósok kiszúrják, hogy terhes vagyok és velünk foglalkozzon az egész sajtó. Majd bejelentjük, ha itt lesz a ideje.
A verseny közben nagy meglepetésemre Kimi odajött hozzám.
-Szia.
-Szia Kimi! Hát te? - néztem rá csodálkozva.
-Téged kerestelek.
-Hát, megtaláltál. Mit szeretnél?
-Szexelni veled.
-Most?
-Igen.
-Nem zavar, hogy éppen nézem a futamot, és aggódok a PASIM miatt.
-Éppen ezért akarok veled szexelni, hogy ne aggódj! Így levezeted a feszültséget. Az aggódás nem tesz jót egyikőtöknek sem.
-Te nem vagy semmi.
-Csak segíteni próbálok.
-Tudod mit?! Találkozzunk este, a szobádban.
-Rendben. Viszlát.
Csodálkoztam Kimi viselkedésén, miután legelőször nem is volt kedves velem, de végül is ő is csak egy pasi.
-Claire! - szólított meg egy ismerős hang.
-Jess! Te mit keresel itt?
-Csak tudni akartam, hogy vagy.
-Jól, köszönöm. És köszönöm, hogy a múltkor segítettél.
-Szívesen tettem. Amúgy hogy áll a verseny?
-Igazság szerint nem tudom, mert az előbb az egyik ismerősömmel beszélgettem, és teljesen lekötötte a figyelmem.
-Hát, ahogy elnézem még sok van hátra...
-Ööö, nekem van egy kis dolgom, ne haragudj, esetleg nem szurkolnál helyettem is? - vágtam a szavába.
-Hová mész?
-Ki kell mennem a...a..a mosdóba, tudod a terhesség néha kicsit nehéz. - magyarázkodtam.
-Ja, persze menj csak.
-Kimi! - kiabáltam futva.
-Mi az? Valami baj van?
-Nincs, de nem tudok várni.
-Mire?
Nem feleltem, csak megcsókoltam.
-Menjünk a szállodába. - fogtam meg a kezét.
Kimi vezetett, illetve csak szeretett volna, mivel eltereltem a figyelmét.
-Siess már! - csókoltam a nyakát.
-Tudod, elég nehéz így vezetni.
-Szóval tetszik?! - simítottam végig a combján.
Nagynehezen sikerült eljutnunk a szállodáig, felrohantunk Kimi szobájába és máris az ágyban kötöttünk ki.
-Milyen napod volt? - kérdezte miközben megszabadított a felsőmtől.
-Átlagos.
-Tegnap hová tűntél, miután elmentél innen?
-Bentragadtam a liftben Nico-val.
-És mit csináltatok? - húzta le a bugyimat.
-Beszélgettünk és szexeltünk.
-Mi? Lefeküdtetek? - állt meg egy pillanatra.
-Most tényleg erről akarsz beszélgetni?
-Te mondtad el.
-Kimi, nekem sietnem kell vissza, tehát most vagy folytatjuk és utána megyek vissza, vagy most azonnal.
-Miért ilyen sietős, még van hátra kb 1 óra versenyből.
-Igen, de Jess-nek azt hazudtam, hogy a mosdóba megyek.
-Akkor vágjunk bele. - fordított a hátamra.
Nagyon jó érzés Kimi-vel lenni, de ez inkább csak egy kis szórakozás számomra, mintsem érzelem.
Ahogy tudtam, úgy siettem vissza a McLaren-hez, ahol Jess már elég idegesen várt rám.
-Te még is hová tűntél? Már mindenhol kerestelek.
-Miért aggódsz ennyire? Sőt, miért aggódik mindenki ennyire? - húztam fel magam. - Csak terhes vagyok, nem halálos beteg. Mindenki úgy bánik velem, mint egy hímes tojással, de nincs szükségem rá, tudok magamra vigyázni.
-Ne húzd fel magad. Az nem tesz jót egyikőtöknek sem.
-Leszarom. - kiabáltam. - Hagyjatok békén.
Nagyon ideges voltam, és belül tudtam, hogy ez nem tesz jót se nekem, se a kicsinek, de annyira utálom, hogy mindenki jobban tudja, mi a jó nekem. Dühösen szálltam be a kocsiba, és kb. félúton a szállodához megcsörrent a mobilom. A kijelző Chris nevét mutatta,aminek igazán örülök, végre valaki, akivel normálisan beszélhetek.
-Szia Chris!
-Szia! Valami történt?
-Nem, miért?
-Olyan furcsa a hangod.
-Csak ideges vagyok.
-Mi történt?
-Minden. Mindenki meg akarja mondani, hogy mit csináljak, egy lépést nem tehetek meg úgy, hogy abba ne szólnának bele.
-És megtudhatom, hogy miért teszik ezt?
-Ja, persze. Ne haragudj, neked még nem is mondtam.
-Mit?
-Terhes vagyok.
-Nahát, ez nagyszerű! Gratulálok!
-Volna itt még valami.
-Claire! Mit csináltál?
-Nem tudom, hogy ki az apja.
-Ezt most nem mondod komolyan. De legalább ismered, vagy csak egy egyéjszakás kaland.
-Nico az. Vele feküdtem le.
-És nem tudod hogy Jenson vagy Nico a kicsi apja. Ezt jól megcsináltad. Valamelyik tud róla?
-Nico tudja, de Jens nem tud semmiről.
-Erre nem tudok mit mondani, de ezentúl próbáld meg elkerülni az ilyen dolgokat.
-Ööö...pontosan mit értesz ezalatt?
-Van még valami?!
-Nem csak Nico az, akivel megcsaltam Jenson-t.
-Te vonzod a bajokat. Erről tud valaki?
-Nem, Jens azt hiszi, hogy övé a kicsi, és teljesen boldog, nem is sejt semmit, Nico tudja, hogy ő is lehet az apa, de azt nem tudja, hogy van még valaki, akivel lefeküdtem. Szóval te vagy az egyetlen, aki tud erről az "édes négyesről" , persze nem szó szerint.
-Claire, ezt abba kellene hagynod, ebben valaki nagyon csúnyán megfog bántódni és nem biztos, hogy nem te leszel az.
-Tudom, de mit tegyek? Én ilyen vagyok. Jó tudod mit, most leteszem , majd megoldom, örülök, hogy beszélhettem veled. Szia!
-Szia!
Gondolkodtam azon ,amit Chris mondott, de nem tudok mit csinálni, mindig is szerettem, ha valami rólam szól, de eddig ezek többnyire következmények nélkül jártak, de most terhes vagyok, 3 pasival szexelek, ebből 2-őt szeretek ,a harmadik pedig csak jó móka. És azt is tudom, hogy vigyáznom kell magamra, de ez nem azt jelenti, hogy nem élhetem az életem.
Úgy döntöttem, hogy kipihenem magam és nem érdekel semmi, most csak magammal fogok foglalkozni és senki nem mondhatja meg nekem, hogy mit csináljak. Kikapcsoltam a telefonom, lementem a wellnes-be, ahol bementem egy jó kis masszás terápiára, pedikűr, manikűr, mindenféle csajos dolog, senki nem magyarázott nekem, fent vettem egy jó forró fürdőt és bebújtam az ágyba, nem kellett sok és már aludtam is.
Arra ébredtem, hogy valaki tévézik, és már besötétedett. Ránéztem telefonomra, amin 9:18 volt.
-Jens, te mit csinálsz? - ültem mellé kissé kábultan. - Miért nem alszol?
-Meg akartam várni, amíg felébredsz, mert beszédem van veled.
-És nem ér rá holnap. - hajtottam a vállára fejem.
-Nem! Claire, nagyon megijesztettél. Jessica mondta, hogy dühösen mentél el és vezettél, utána meg kikapcsolod a mobilod, hogy még véletlenül se tudjalak elérni!
-Na látod! Éppen ezért jöttem el a versenyről és kapcsoltam ki a mobilom. Mindenki jobban tudja, hogy mit kellene tennem, csak azért mert babát várok. Hát képzeld egyenlőre még én vagyok, az aki terhes és nem ti. Majd ha megtudjátok milyen érzés, akkor majd beleszólhattok az életembe.
-Most miért kell ezt csinálni? Miért baj ha aggódunk érted?
-Hát nem érted?! Nem az aggódás a baj, hanem az, hogy még azt is megmondjátok nekem, hogy mit tegyek.
-Nyugodj meg!
-Nem, nem nyugszom meg! Hadd legyek már dühös, ha az akarok lenni.
-De ez nem tesz jót a kicsinek! Gyere ide. - nyújtotta a kezét.
-Nem! - kiáltottam. - Hagyjatok már egy kicsit élni!
-Csak aggódunk Drágám!
-Egyetlen okot mondj, amivel rászolgáltam. Amióta tudom, hogy terhes vagyok nem iszom, nem járok el bulizni, nem voltam kint egyetlen futamon sem! Nem estem le a lépcsőn, nem csúsztam el a fürdőszobában, nem karamboloztam. Az természetes, ha aggódtok, de az nem, hogy egy lépést nem tudok anélkül megtenni, hogy valaki ne mondja: Vigyázz magadra!, Óvatosan!, Nyugodj meg!
-Megígérem, hogy nem fogok folyamatosan aggodalmaskodni, és nem mondom ,hogy nyugodj meg, de kérlek...a kicsi érdekében...
-Igazad van. Igazad van. Sajnálom, én csak...Csak szeretnék néha egy kicsit élni.
-Jól van, gyere ide. - nyomott egy puszit a fejemre.
-Szeretlek!
-Jól van! Nincs semmi baj! Gyere, menjünk aludni.
Reggel arra ébredtem, hogy valaki kopogtat az ajtón.
-Szia! Te mit keresel itt?
-Beszélnünk kell.
-Nézd, most nem érek rá.
-Claire! Kérlek.
-Jól van. - léptem ki a folyosóra és csuktam be magam mögött az ajtót.
-Nem tudom kiverni a fejemből, azt ami a múltkor történt. Vissza akarlak kapni! - fogta meg a kezem.
-Nico, ez nem így működik, és ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy soha többé ne kerüljek a szemed elé.
-Dühös voltam, ezt meg kell értened, de Malajziában örültem, hogy végre ismét beszéltünk és rájöttem, hogy nagyon hiányzol. Nekem nem elég, hogy csak szexelünk.
-Nico, ez nem csak szex. Véletlen volt. Itt nincs semmi többről szó, mert ez nem fog megismétlődni. Nekem itt van Jenson, nem hagyom el.
-Claire!
-Menj el!
-Kérlek..
-Nico, nagyon szépen kérlek, menj el!
Néztem, ahogy Nico végig megy a folyosón, nagyon fájt, hogy elküldtem, de nem tehettem mást, rendbe kell hoznom az életem.
Bementem és visszabújtam Jens mellé. Nem tudtam elaludni, végig Nico-n járt az eszem. Azon, amikor először megcsaltam, utána, hogy milyen boldogok voltunk, de megint becsaptam, hogy lefeküdtünk Malajziában és reménykedtem, hogy sohasem telik el az az este, mikor elmondtam neki, hogy terhes vagyok és most, ami szombaton a liftben történt. Nico-val az életem mindig kicsit kalandosra sikerül, de tudom, hogy Jenson iránt mit érzek és az sokkal erősebb, még akkor is, ha esetleg nem ő a gyerekem apja.
-Jó reggelt! - hallottam meg Jens hangját.
-Szia baby!
-Gyönyörű vagy. - csókolt meg.
-Ajjaj, amikor ilyeneket mondasz, valami rosszaságon töröd a fejed.
-Dehogy is. - csókolt meg ismét.
-Akkor gondolom, nem zavar, ha most elkezdek pakolni.
-Maradj itt mellettem. - ölelt át. - Mikor tudjuk meg a baba nemét?
-Amikor elmegyünk az orvoshoz, de ha jól emlékszem legalább 3 hónapot kell rá várni.
-Az sok.
-Ebből már két és fél hónap eltelt. Még egy két verseny és már mehetünk is az orvoshoz.
-Akkor mostantól a versenyhétvégék is lassan fognak telni.
A következő két versenyt is kihagytam és már nagyon izgatott voltam, hogy kisfiú vagy kislány-e.
A magyar nagydíj volt a következő versenyhelyszín, ahol ismét megjelentem és úgy döntöttünk Jens-el, hogy itt Magyarországon fogunk elmenni ultrahang vizsgálatra.
Már alig vártam, hogy a pénteki szabadedzéseket letudják a fiúk és mehessünk az orvoshoz.
-Végeztél? - kérdeztem Jens-t izgatottan.
-Nem, még kb. 30 perc, de sietek. - fogta meg a kezem. - Várod már?
-Nagyon. Annyira boldog vagyok, de siess, hogy minél hamarabb indulhassunk. - pusziltam meg. - Szeretlek!
-Én is! Sietek!
Amí Jens-re vártam egyszer csak Kimi jelent meg mellettem.
-Hello, Szépség!
-Kimi! - öleltem meg. - Te meg mit keresel itt?
-Téged.
-Honnan tudtad, hogy itt leszek?
-Reménykedtem.
-A...ha!Tudod most nem igazán érek rá, mert Jenson és én nemsokára megyünk a dokihoz, hogy kiderítsük a baba nemét.
-Ez nagyszerű! És te mit szeretnél?
-Őszintén szólva... nem is tudom. Igazából attól félek, hogyha kisfiú, akkor majd megszereti ezt a sportot és ő is autóversenyző szeretne majd lenni, amiből én nem kérek. Elég nekem a párom miatt aggódnom.
-Tudod, ha esetleg kislány, az sem zárja ki a versenyzés lehetőségét.
-Ezzel most nagyon sokat segítettél Kimi Raikkönen! - emeltem fel a hangom.
-Jól van na! Nem kell kiabálni, én csak megjegyeztem.
-Sajnálom!
-Szeretném, ha ma este átjönnél hozzám. - lépett közelebb.
-Kimi, ne! Bárki megláthat!
-Nem ígérek semmit, de mindenképp felhívlak. Rendben?!
-Oké!
-Szia Kicsim! - csókolt meg Jenson. - Mehetünk.
-Persze! Már alig várom. Szia Kimi! - intettem felé.
Jenson vezetett az orvoshoz, mert nem hagyja, hogy a volán mögé üljek, ami eléggé bosszant, de valahol aranyosnak találom, hogy így vigyáz rám!
-Annyira örülök, hogy végre megtudjuk a baba nemét. - ültünk le a váróban.
- Én is! Képzeld, Kimi megkérdezte tőlem, hogy kislányt, vagy kisfiút szeretnék-e jobban.
-Nem tetszik, hogy Raikkönen ennyire rád van kattanva!
-Csak nem vagy féltékeny?! - néztem a szemébe.
-Dehogy is! Végül is nincs okom rá.
-Helyes válasz! - csókoltam meg.
-És mit feleltél?
-Azt mondtam, hogy, ha fiú lesz, akkor tartok attól, hogy majd ő is autóversenyző akar lenni, pedig nekem elég egy valakiért aggódnom. - fogtam meg a kezét.
-Édes vagy! De nem kell érte aggódnod, tudok vigyázni magamra!
-Tudom, csak ez egy elég veszélyes sport és bármelyik pillanatban meglehet a baj.
-Megígérem, hogy minden versenyen óvatos leszek és nem megyek be olyan manőverekbe, amiknek nincs értelme. - simogatta meg az arcom. - Habár ezt eddig se tettem.
-És megígéred, hogy nem száguldozol 300-al?!
-Megígérem! - nevetett. - Habár egy kicsit nehéz, mivel ez a munkám.
-Claire Hall! - hallottuk meg a nővér hangját.
-Készen állsz?
-Még nem szülni megyek!
-Rendben! Feküdjön fel, kérem.
-Akkor lássuk, hogy milyen nevekben kell gondolkodniuk.
-Teljesen mindegy, mert már min a kettő megvan.
-Akkor nincs más hátra, csak, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy melyiket kell választaniuk.
-Ez nem lesz nehéz. - mosolygott a párom.
-Hallgass! - tettem a szája elé a mutató ujjam.
-Nézzék csak! Ez itt a magzat.
-Milyen kicsi. Claire, ezt el sem hiszem.
-Mi csináltuk! - tettem a monitorra a kezem.
-Na nézzük csak! A terhesség ebben a szakaszában, már egészen jól meglehet állapítani a baba nemét, de persze biztosak csak a szülés után lehetünk. Úgy tűnik, hogy kisfiú! Gratulálok! Még fel kell tennem néhány rutin kérdést és utána mehetnek is.
Még kb. egy 20 percet voltunk a dokinál, utána mehettünk is haza.
-Szeretlek! - csókoltam meg, mikor kiértünk a rendelőből.
-Olyan boldog vagyok! - viszonozta.
-Nem is volt nekem igazán fontos, hogy fiú vagy lány, de olyan jó látni, hogy így örülsz neki!
-Szeretlek! - csókolt meg. - Menjünk el vacsorázni! Ezt meg kell ünnepelni!
-De először menjünk haza, hogy átöltözzek! Így is gyönyörű vagy.
Visszamentünk a szállodába, átöltöztem, habár most már oda kell figyelnem, hogy mit veszek fel, nem akarom, hogy a fotósok kiszúrják, hogy terhes vagyok és velünk foglalkozzon az egész sajtó. Majd bejelentjük, ha itt lesz a ideje.
2012. augusztus 15., szerda
42.rész: 3 in 1
-Jó reggelt! - köszöntött Kimi.
-Úristen. Már reggel van? Jens megfog ölni. - ugrottam ki az ágyból.
-Dehogy fog. Maradj még egy kicsit. - húzott vissza.
-Ezt ne. Már így is túl messzire mentünk.
-Ugyan! Ha már úgyis itt vagy, akkor ezt használjuk ki. - csókolt meg.
-Várj. Mindjárt jövök.
-Hová mész?
-Pisilnem kell.
-Siess!
-Itt is vagyok. - ugrottam be mellé.
-Ez gyors volt. - húzott magára.
-Mit szeretnél csinálni? - csókoltam meg.
-Szerintem nagyon jól tudod...
Kimi-vel megismételtük, azt, amit éjszaka tettünk és most is ugyanolyan jó volt, mint először...
-Most már tényleg mennem kell. - vettem fel a ruháimat.
-Mit csinálsz a jövő héten?
-Ezt nem gondolod komolyan.
-Tudom, hogy te is élvezted.
-Kimi! Terhes vagyok. És Jens a pasim. Nem kezdek veled viszonyt.
-Nem tudod mit hagysz ki.
-Az lehet. Ez egyszeri alkalom volt.
-Kétszer szexeltünk. És egyáltalán nem tiltakoztál egyiknél sem.
-Hormonok.
-Fogd csak a terhességedre.
-Megtettem. Örülök, hogy megismerhettelek. - nyújtottam a kezem.
-Komolyan így akarsz elbúcsúzni?
-Barátok?!
-Legyen. - fogott velem kezet.
-Viszlát Kimi!
-Viszlát Claire!
Dúdolgatva sétáltam végig a folyóson, egészen a liftig. Nico is pont akkor ért a lifthez, amibe egyszerre szálltunk be.
-Mi ez a jó kedv?
-Mi lenne? Ma jobb lábbal keltem.
-Aha. Csakhogy te nem is ezen az emeleten laksz.
-Nem, de ezen az emeleten van a terasz és kiakartam jönni egy kis friss levegőt szívni.
-Ha te mondod.
-Most miért kellett ezt csinálnod?
-Mit?
-Elrontottad a kedvem.
-Valahogy túlélem. - gúnyolódott.
-Ez meg mi volt?
-Ööö...Azt hiszem, megállt a lift.
-Remek. És pont veled ragadtam itt.
-Ezt kikérem magamnak!
-Inkább telefonálj valakinek.
-Nincs térerő.
-Pompás.
-Úgy tűnik, hogy még egy darabig el kell viselned.
-De jó nekem. - ültem le a földre.
-Szóval?
-Mi szóval?
-Mit csináltál itt? - csatlakozott.
-Mondtam már.
-Jól van.
-Nem hiszel nekem, igaz?
-Nem az én dolgom.
-Akkor meg minek faggatózol?! Ahh, hagyjuk.
-Kié a gyerek? - váltott témát.
-Ezt ne kezd! Nagyon szépen kérlek!
-Nem mondod el, mert te sem tudod. Félsz, hogy a kis kalandunk, esetleg több volt.
-Nico!
-Megcsaltál engem, mert őt szereted, de őt is megcsaltad, ráadásul velem. Nem tudod, mit akarsz, a saját kedvedre formálod a dolgokat, csak neked legyen jó.
-Mi van? Ma van az őszinteség napja?! Hidd el, már volt, aki kioktatott, hogy milyen önző és szemét vagyok. Ebből nem kérek mégegyszer.
-Szeretlek!
-Tudom. - sütöttem le a szemem.
-És te?
-Ezt már megbeszéltük. Miért nem tudsz csak csendben ülni és várni?!
-Nahát, Claire Hall nem akar beszélgetni. Ritka alkalmak egyike.
-Nem kell gúnyolódni. Nem azért feküdtem le veled, mert részeg voltam, hanem, mert leakartam,azt hittem, hogy az alkohol mögé bújhatok, de tévedtem. Az elmúlt hetekben azt mondogattam magamnak, hogy csakis a pia volt az oka, de rá kellett jönnöm, hogy nem.
-Sajnálom.
-Ami történt, megtörtént. Már nem tudom visszacsinálni. De mindegy is. Nem fogsz elkésni?
-Mintha tehetnék ellene. - mosolygott.
-Majd beül valaki a helyedre.
-Arra gondoltam, hogyha majd egyszer kikerülünk innen, esetleg megihatnánk valamit.
-Nem ihatok alkoholt.
-Nem is arra gondoltam. - nevetett.
-Akár hiszed, akár nem, de amióta itt vagyok, még egyetlen estét sem töltöttem Jens-el.
-Hogy hogy?
-Tegnap Kimi hívott meg, azelőtt pedig Lewis.
-És? Ez hajnalig tartott?
-Nem, Lewis-al vacsorázni voltam. Kimi-vel pedig csak ittunk, persze semmi alkohol, és véletlenül elaludtam a kanapéján. Ezért jöttem ma erről az emeletről.
-És ennyire kényelmes a kanapéja?
-Olyan vagy! Terhes vagyok, az egyik pillanatban a fellegekben járok, a másikban pedig megtudnék fojtani valakit. Tudod, a hormonok.
-Persze, én is arra fognék mindent. - mosolygott.
-Én megtehetem.
-Igen?! Akkor gyere ide!
-Nem biztos, hogy ez jó ötlet.
-Nem bízol bennem?
-Nem, mármint...nem benned nem bízom, hanem magamban.
-Akkor is szeretném, ha idejönnél mellém. - nyújtotta a kezét.
-De ha valami hülyeséget csinálnék, állíts le!
-De csakis, akkor ha hülyeséget csinálsz.
Ügyesen átmásztam mellé és a karjaiba bújtam.
-Olyan jó, hogy veled vagyok itt.
-Az előbb még nem tetszett!
-Hormonok!
-Ja, persze.
-Remélem, hogy nem most fogják kinyitni a liftet.
-Pedig jó lenne, mert nekem dolgoznom kellene. - simogatta meg a hátam.
-Edzést tarthatunk itt is.
-Mi?
-Azt mondtad, ha hülyeséget csinálok leállítasz. - simogatta az arcát.
-Ha hülyeséget csinálsz, de még nem tettél semmi olyasmit. - hajolt közel.
-Szerintem a következő lépés már az lesz.
-Akarod, hogy...
-Fogd be! - vágtam közbe és csókoltam meg.
-Szeretlek!
-Én is szeretlek Nico.
-Biztos, hogy akarod? - húzódott el.
-Igen.- csókoltam volna meg, de eltolt magától. - Igazad van, sajnálom, nem kellett volna megcsókolnom téged.
-Nem, én nem magam miatt kérdeztem.
-Azt mondtad, ha hülyeséget csinálok, akkor...
-Igen. - vágott közbe. - Csakhogy szerintem nem volt hülyeség.
-Lehet. - álltam fel.
-Most mit csinálsz?
-Letakarom a kamerát. - tettem a kamera tetejére a levetett felsőmet.
-Nem rossz ötlet.
-Tudom. - ültem vissza mellé.
-Használjuk ki az alkalmat. - döntött hanyatt.
Nagyon jó érzés volt, megint Nico karjaiban lenni...
-Azért előbb utóbb megjavíthatnák ezt a liftet. - csókoltam mag.
-Nem kell a felsőd?
-Nem akarom, hogy lefilmezzenek.
-Én sem szeretnék lebukni. - simogatott.
-Nem szeretném, ha bárki is megtudná. Ígérd meg!
-Claire, nem szeretném, ha bajod lenne ebből, de én nem hiszem, hogy ezt sokáig tudnám csinálni.
-Talán nem is kellene ezt tennünk. - húzódtam el.
-Nem akarlak elveszíteni. - fogta meg a kezem.
-Már elvesztettél.
-Nem!Nem! Lehet, hogy a gyerekemmel vagy terhes.
-Nem számít, hogy biológiailag ki az apja, mert mindeféleképen Jens lesz az, akit apának fog szólítani.
-De ha az enyém, akkor jogom van tudni.
-És meg is fogod tudni, de több nem leszel a számára.
Ebben a pillanatban éreztük, hogy elindul a lift. Gyorsan lekaptam a pólómat a kameráról és felöltöztem, próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna.
-Akkor ennyi? - kérdezte Nico.
-Szép volt, jó volt, de ennyi volt.
-Jól vannak? - lépett hozzánk egy férfi, mikor kiléptünk a liftből.
-Igen, persze. - feleltük.
-Esetleg szükségük van valamire?
-Nem, köszönjük. - válaszoltam.
-Nekem mennem kell, már így is elkéstem.
-Várj, veled megyek.
-Mi? Az előbb ott bent...
-Nem történt semmi. - fejeztem be a mondatot. - De mivel a pasim kint van a pályán, ezért jó lenne most már vele is foglalkoznom. De ha nem akarod, akkor mehetek mással.
-Én vezetek. - jelentette ki. - És mit fogsz neki mondani? - kérdezte, mikor beszálltunk a kocsiba.
-Semmit. Azt, hogy képzeld Drágám, bent ragadtam a liftben Nico-val, nagyon jó móka volt. Mégis mit mondanék?
-Nem is tudom, mondjuk azt, hogy képzeld Édes bent ragadtam az exemmel a liftben és egy oltári keféltünk. De tudnod kell, hogy téged szeretlek. Amúgy milyen napod volt?!
-Hogy te milyen egy...egy..nem is tudom mi vagy.
-Ez az igazság.
-Tényleg szeretem, és igen lefeküdtem veled, de mondtam már, hogy....várjunk csak...te mégis honnan veszed, hogy oltári volt.
-Kérlek, nem először feküdtünk le. - nézett rám.
-És attól még honnan veszed, hogy élveztem?
-Most mondjam?! Ohh Nico! Igen! Még...még! Csináld! Igen...ez az! Még! Gyerünk!
-Lehet, hogy csak színleltem!
-Lehet. - mosolygott.
-Jól van, beismerem. Tényleg nagyon jó volt.
-Többet tudok, mint gondolnád.
-Azért ne szállj el magadtól.
-Megjöttünk!
-Kössz a fuvart! Majd még összefutunk.
-Gyere el a partira, és biztosan.
-Jó munkát Cica!
-Jó dugást Édes!
Megkerestem Jens-t a paddockban, de mikor találkoztunk nem volt túl boldog, éppen Lewis-szal beszélt.
-Szia Kicsim. - öleltem meg.
-Mégis hol voltál? Annyira aggódtam. A telefont sem vetted fel! Mégis mi történt? - kérdezte aggódva.
-Semmi nem történt. Nyugodj meg!
-Mégis, hogy nyugodjak meg? Egész éjjel nem jöttél, de szerencsére Kimi elmondta, hogy fáradt voltál és ezért nála aludtál. Ma egész nap téged kerestelek, nem tudom, hogy hányszor hívtalak, de te egyszer sem válaszoltál.
-Még Lewis is aggódott. - mutatott az említett személyre.
-Még mielőtt leszednéd a fejem, hagynád, hogy elmondjam, mit történt?!
-Jól van. Mondd!
-Éppen a szobánkba akartam menni, hogy elmeséljem, miért nem jöttem haza éjjel.Pont találkoztunk Nico-val és beszálltunk a liftbe.De a lift megállt!
-Hogy érted azt, hogy megállt?
-Úgy értem, hogy Nico-val órákig be voltunk zárva kettesben, és már most tisztázni szeretném, nem történt semmi. És azért nem tudtál elérni, mert nem volt térerő, így segítséget sem tudtunk hívni.
-Ne haragudj, hogy kiabáltam veled, de annyira féltettelek. - ölelt meg.
-És jól vagy? - kérdezte Lewis.
-Persze.
-De akkor Nico nem is tudott ma...
-Sajnos nem tudott itt lenni az időmérőn.
-Remélem, hogy az FIA engedi holnap versenyezni.
-Én is remélem. De ezt majd megoldják ők, mert én szeretnék végre a barátommal tölteni egy estét. - öleltem át.
-Ez jó ötlet.
-Mikor végzel?
-Most.
-De most komolyan. Megvárom.
-Akkor is végeztem, és most elviszem a barátnőmet...nem, nem is viszem sehová csak kettesben töljük az estét, a lakosztályunkban.
-Szerintem én most magatokra hagylak. - mondta Lewis.
-Gyere, menjünk a szállodába.
Jens-el visszamentünk a szállodába, és úgy döntöttünk, hogy veszünk egy jó forró fürdőt kettesben.
-Én is. - csókoltam meg. - Mit csinálsz?
-Játszok.
-Egy gumikacsával?!
-Miért, szerintem a kicsi értékelni fogja. - simogatta meg a hasam.
-Gondolkodtál már azon, hogy mi legyen a neve?
-Button.
-Szívem, most komolyan. - simogattam meg.
-Szerintem, ha fiú, akkor lehetne Alex, mivel a második nevem Alexander. Ha kislány, akkor pedig, akkor is Alex.
-Mint Alexandra?
-Miért ne?!
-Nem elég neked az, hogy Button lesz, még a második neved is kapják meg?! Ez tetszik.
-Tényleg? - csodálkozott. - Pedig csak szórakoztam.
-Tudom, de én nem. Viszont muszáj megkérdeznem, ha esetleg ikrek lennének, akkor, hogy neveznénk őket, persze tegyük fel, hogy az egyik fiú, a másik lány, Alex 1, Alex 2.
-Ez jó. - nevetett. - Akkor nyílván nem,de mivel nem ikrek, ezért nem kell ezen törnünk a fejünket. - csókolt meg.
-Ez jól esett.
-Igen? - csókolt meg ismét.
-Aha.
-Akkor tovább csókollak.
-Jens, szerintem ez már több mint csók.
-Bocsi, de annyira dögös vagy, nem tudom megállni. - csókolgatta a nyakamat.
-És ha majd már látszani fog a terhességem, akkor is így fogod gondolni?
-Persze. - simított végig rajtam.
-Figyelsz te rám? Vagy csak azon jár az eszed, hogy mindjárt megdugsz.
-A második.
-Legalább őszinte vagy.
-Baby, ne csináld! Már annyira hiányoztál. Szeretlek. És igen, akkor is ugyanígy fogom gondolni.
-Helyes válasz. - csókoltam meg én.
A csók eredménye egy hosszú, hosszú fürdőzés lett...
-Úristen. Már reggel van? Jens megfog ölni. - ugrottam ki az ágyból.
-Dehogy fog. Maradj még egy kicsit. - húzott vissza.
-Ezt ne. Már így is túl messzire mentünk.
-Ugyan! Ha már úgyis itt vagy, akkor ezt használjuk ki. - csókolt meg.
-Várj. Mindjárt jövök.
-Hová mész?
-Pisilnem kell.
-Siess!
-Itt is vagyok. - ugrottam be mellé.
-Ez gyors volt. - húzott magára.
-Mit szeretnél csinálni? - csókoltam meg.
-Szerintem nagyon jól tudod...
Kimi-vel megismételtük, azt, amit éjszaka tettünk és most is ugyanolyan jó volt, mint először...
-Most már tényleg mennem kell. - vettem fel a ruháimat.
-Mit csinálsz a jövő héten?
-Ezt nem gondolod komolyan.
-Tudom, hogy te is élvezted.
-Kimi! Terhes vagyok. És Jens a pasim. Nem kezdek veled viszonyt.
-Nem tudod mit hagysz ki.
-Az lehet. Ez egyszeri alkalom volt.
-Kétszer szexeltünk. És egyáltalán nem tiltakoztál egyiknél sem.
-Hormonok.
-Fogd csak a terhességedre.
-Megtettem. Örülök, hogy megismerhettelek. - nyújtottam a kezem.
-Komolyan így akarsz elbúcsúzni?
-Barátok?!
-Legyen. - fogott velem kezet.
-Viszlát Kimi!
-Viszlát Claire!
Dúdolgatva sétáltam végig a folyóson, egészen a liftig. Nico is pont akkor ért a lifthez, amibe egyszerre szálltunk be.
-Mi ez a jó kedv?
-Mi lenne? Ma jobb lábbal keltem.
-Aha. Csakhogy te nem is ezen az emeleten laksz.
-Nem, de ezen az emeleten van a terasz és kiakartam jönni egy kis friss levegőt szívni.
-Ha te mondod.
-Most miért kellett ezt csinálnod?
-Mit?
-Elrontottad a kedvem.
-Valahogy túlélem. - gúnyolódott.
-Ez meg mi volt?
-Ööö...Azt hiszem, megállt a lift.
-Remek. És pont veled ragadtam itt.
-Ezt kikérem magamnak!
-Inkább telefonálj valakinek.
-Nincs térerő.
-Pompás.
-Úgy tűnik, hogy még egy darabig el kell viselned.
-De jó nekem. - ültem le a földre.
-Szóval?
-Mi szóval?
-Mit csináltál itt? - csatlakozott.
-Mondtam már.
-Jól van.
-Nem hiszel nekem, igaz?
-Nem az én dolgom.
-Akkor meg minek faggatózol?! Ahh, hagyjuk.
-Kié a gyerek? - váltott témát.
-Ezt ne kezd! Nagyon szépen kérlek!
-Nem mondod el, mert te sem tudod. Félsz, hogy a kis kalandunk, esetleg több volt.
-Nico!
-Megcsaltál engem, mert őt szereted, de őt is megcsaltad, ráadásul velem. Nem tudod, mit akarsz, a saját kedvedre formálod a dolgokat, csak neked legyen jó.
-Mi van? Ma van az őszinteség napja?! Hidd el, már volt, aki kioktatott, hogy milyen önző és szemét vagyok. Ebből nem kérek mégegyszer.
-Szeretlek!
-Tudom. - sütöttem le a szemem.
-És te?
-Ezt már megbeszéltük. Miért nem tudsz csak csendben ülni és várni?!
-Nahát, Claire Hall nem akar beszélgetni. Ritka alkalmak egyike.
-Nem kell gúnyolódni. Nem azért feküdtem le veled, mert részeg voltam, hanem, mert leakartam,azt hittem, hogy az alkohol mögé bújhatok, de tévedtem. Az elmúlt hetekben azt mondogattam magamnak, hogy csakis a pia volt az oka, de rá kellett jönnöm, hogy nem.
-Sajnálom.
-Ami történt, megtörtént. Már nem tudom visszacsinálni. De mindegy is. Nem fogsz elkésni?
-Mintha tehetnék ellene. - mosolygott.
-Majd beül valaki a helyedre.
-Arra gondoltam, hogyha majd egyszer kikerülünk innen, esetleg megihatnánk valamit.
-Nem ihatok alkoholt.
-Nem is arra gondoltam. - nevetett.
-Akár hiszed, akár nem, de amióta itt vagyok, még egyetlen estét sem töltöttem Jens-el.
-Hogy hogy?
-Tegnap Kimi hívott meg, azelőtt pedig Lewis.
-És? Ez hajnalig tartott?
-Nem, Lewis-al vacsorázni voltam. Kimi-vel pedig csak ittunk, persze semmi alkohol, és véletlenül elaludtam a kanapéján. Ezért jöttem ma erről az emeletről.
-És ennyire kényelmes a kanapéja?
-Olyan vagy! Terhes vagyok, az egyik pillanatban a fellegekben járok, a másikban pedig megtudnék fojtani valakit. Tudod, a hormonok.
-Persze, én is arra fognék mindent. - mosolygott.
-Én megtehetem.
-Igen?! Akkor gyere ide!
-Nem biztos, hogy ez jó ötlet.
-Nem bízol bennem?
-Nem, mármint...nem benned nem bízom, hanem magamban.
-Akkor is szeretném, ha idejönnél mellém. - nyújtotta a kezét.
-De ha valami hülyeséget csinálnék, állíts le!
-De csakis, akkor ha hülyeséget csinálsz.
Ügyesen átmásztam mellé és a karjaiba bújtam.
-Olyan jó, hogy veled vagyok itt.
-Az előbb még nem tetszett!
-Hormonok!
-Ja, persze.
-Remélem, hogy nem most fogják kinyitni a liftet.
-Pedig jó lenne, mert nekem dolgoznom kellene. - simogatta meg a hátam.
-Edzést tarthatunk itt is.
-Mi?
-Azt mondtad, ha hülyeséget csinálok leállítasz. - simogatta az arcát.
-Ha hülyeséget csinálsz, de még nem tettél semmi olyasmit. - hajolt közel.
-Szerintem a következő lépés már az lesz.
-Akarod, hogy...
-Fogd be! - vágtam közbe és csókoltam meg.
-Szeretlek!
-Én is szeretlek Nico.
-Biztos, hogy akarod? - húzódott el.
-Igen.- csókoltam volna meg, de eltolt magától. - Igazad van, sajnálom, nem kellett volna megcsókolnom téged.
-Nem, én nem magam miatt kérdeztem.
-Azt mondtad, ha hülyeséget csinálok, akkor...
-Igen. - vágott közbe. - Csakhogy szerintem nem volt hülyeség.
-Lehet. - álltam fel.
-Most mit csinálsz?
-Letakarom a kamerát. - tettem a kamera tetejére a levetett felsőmet.
-Nem rossz ötlet.
-Tudom. - ültem vissza mellé.
-Használjuk ki az alkalmat. - döntött hanyatt.
Nagyon jó érzés volt, megint Nico karjaiban lenni...
-Azért előbb utóbb megjavíthatnák ezt a liftet. - csókoltam mag.
-Nem kell a felsőd?
-Nem akarom, hogy lefilmezzenek.
-Én sem szeretnék lebukni. - simogatott.
-Nem szeretném, ha bárki is megtudná. Ígérd meg!
-Claire, nem szeretném, ha bajod lenne ebből, de én nem hiszem, hogy ezt sokáig tudnám csinálni.
-Talán nem is kellene ezt tennünk. - húzódtam el.
-Nem akarlak elveszíteni. - fogta meg a kezem.
-Már elvesztettél.
-Nem!Nem! Lehet, hogy a gyerekemmel vagy terhes.
-Nem számít, hogy biológiailag ki az apja, mert mindeféleképen Jens lesz az, akit apának fog szólítani.
-De ha az enyém, akkor jogom van tudni.
-És meg is fogod tudni, de több nem leszel a számára.
Ebben a pillanatban éreztük, hogy elindul a lift. Gyorsan lekaptam a pólómat a kameráról és felöltöztem, próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna.
-Akkor ennyi? - kérdezte Nico.
-Szép volt, jó volt, de ennyi volt.
-Jól vannak? - lépett hozzánk egy férfi, mikor kiléptünk a liftből.
-Igen, persze. - feleltük.
-Esetleg szükségük van valamire?
-Nem, köszönjük. - válaszoltam.
-Nekem mennem kell, már így is elkéstem.
-Várj, veled megyek.
-Mi? Az előbb ott bent...
-Nem történt semmi. - fejeztem be a mondatot. - De mivel a pasim kint van a pályán, ezért jó lenne most már vele is foglalkoznom. De ha nem akarod, akkor mehetek mással.
-Én vezetek. - jelentette ki. - És mit fogsz neki mondani? - kérdezte, mikor beszálltunk a kocsiba.
-Semmit. Azt, hogy képzeld Drágám, bent ragadtam a liftben Nico-val, nagyon jó móka volt. Mégis mit mondanék?
-Nem is tudom, mondjuk azt, hogy képzeld Édes bent ragadtam az exemmel a liftben és egy oltári keféltünk. De tudnod kell, hogy téged szeretlek. Amúgy milyen napod volt?!
-Hogy te milyen egy...egy..nem is tudom mi vagy.
-Ez az igazság.
-Tényleg szeretem, és igen lefeküdtem veled, de mondtam már, hogy....várjunk csak...te mégis honnan veszed, hogy oltári volt.
-Kérlek, nem először feküdtünk le. - nézett rám.
-És attól még honnan veszed, hogy élveztem?
-Most mondjam?! Ohh Nico! Igen! Még...még! Csináld! Igen...ez az! Még! Gyerünk!
-Lehet, hogy csak színleltem!
-Lehet. - mosolygott.
-Jól van, beismerem. Tényleg nagyon jó volt.
-Többet tudok, mint gondolnád.
-Azért ne szállj el magadtól.
-Megjöttünk!
-Kössz a fuvart! Majd még összefutunk.
-Gyere el a partira, és biztosan.
-Jó munkát Cica!
-Jó dugást Édes!
Megkerestem Jens-t a paddockban, de mikor találkoztunk nem volt túl boldog, éppen Lewis-szal beszélt.
-Szia Kicsim. - öleltem meg.
-Mégis hol voltál? Annyira aggódtam. A telefont sem vetted fel! Mégis mi történt? - kérdezte aggódva.
-Semmi nem történt. Nyugodj meg!
-Mégis, hogy nyugodjak meg? Egész éjjel nem jöttél, de szerencsére Kimi elmondta, hogy fáradt voltál és ezért nála aludtál. Ma egész nap téged kerestelek, nem tudom, hogy hányszor hívtalak, de te egyszer sem válaszoltál.
-Még Lewis is aggódott. - mutatott az említett személyre.
-Még mielőtt leszednéd a fejem, hagynád, hogy elmondjam, mit történt?!
-Jól van. Mondd!
-Éppen a szobánkba akartam menni, hogy elmeséljem, miért nem jöttem haza éjjel.Pont találkoztunk Nico-val és beszálltunk a liftbe.De a lift megállt!
-Hogy érted azt, hogy megállt?
-Úgy értem, hogy Nico-val órákig be voltunk zárva kettesben, és már most tisztázni szeretném, nem történt semmi. És azért nem tudtál elérni, mert nem volt térerő, így segítséget sem tudtunk hívni.
-Ne haragudj, hogy kiabáltam veled, de annyira féltettelek. - ölelt meg.
-És jól vagy? - kérdezte Lewis.
-Persze.
-De akkor Nico nem is tudott ma...
-Sajnos nem tudott itt lenni az időmérőn.
-Remélem, hogy az FIA engedi holnap versenyezni.
-Én is remélem. De ezt majd megoldják ők, mert én szeretnék végre a barátommal tölteni egy estét. - öleltem át.
-Ez jó ötlet.
-Mikor végzel?
-Most.
-De most komolyan. Megvárom.
-Akkor is végeztem, és most elviszem a barátnőmet...nem, nem is viszem sehová csak kettesben töljük az estét, a lakosztályunkban.
-Szerintem én most magatokra hagylak. - mondta Lewis.
-Gyere, menjünk a szállodába.
Jens-el visszamentünk a szállodába, és úgy döntöttünk, hogy veszünk egy jó forró fürdőt kettesben.
-Olyan jó, hogy végre együtt vagyunk.
-Hát igen, ma Nico lett volna a soros, de vele a liftben megejtettük a dolgot. - nevettem.
-Szeretlek.-Én is. - csókoltam meg. - Mit csinálsz?
-Játszok.
-Egy gumikacsával?!
-Miért, szerintem a kicsi értékelni fogja. - simogatta meg a hasam.
-Gondolkodtál már azon, hogy mi legyen a neve?
-Button.
-Szívem, most komolyan. - simogattam meg.
-Szerintem, ha fiú, akkor lehetne Alex, mivel a második nevem Alexander. Ha kislány, akkor pedig, akkor is Alex.
-Mint Alexandra?
-Miért ne?!
-Nem elég neked az, hogy Button lesz, még a második neved is kapják meg?! Ez tetszik.
-Tényleg? - csodálkozott. - Pedig csak szórakoztam.
-Tudom, de én nem. Viszont muszáj megkérdeznem, ha esetleg ikrek lennének, akkor, hogy neveznénk őket, persze tegyük fel, hogy az egyik fiú, a másik lány, Alex 1, Alex 2.
-Ez jó. - nevetett. - Akkor nyílván nem,de mivel nem ikrek, ezért nem kell ezen törnünk a fejünket. - csókolt meg.
-Ez jól esett.
-Igen? - csókolt meg ismét.
-Aha.
-Akkor tovább csókollak.
-Jens, szerintem ez már több mint csók.
-Bocsi, de annyira dögös vagy, nem tudom megállni. - csókolgatta a nyakamat.
-És ha majd már látszani fog a terhességem, akkor is így fogod gondolni?
-Persze. - simított végig rajtam.
-Figyelsz te rám? Vagy csak azon jár az eszed, hogy mindjárt megdugsz.
-A második.
-Legalább őszinte vagy.
-Baby, ne csináld! Már annyira hiányoztál. Szeretlek. És igen, akkor is ugyanígy fogom gondolni.
-Helyes válasz. - csókoltam meg én.
A csók eredménye egy hosszú, hosszú fürdőzés lett...
2012. augusztus 14., kedd
Díj :D
DÍJ!
Köszönöm szépen Rina-nak , Zombori Briginek, Mercii-nek és Dorililien-nek!
11 dolog magamról:
- Imádom az olimpiát!
- Idén voltam kint wtcc futamon.
- Jövőre az F1 a cél
- Ha meglátok egy nekem tetsző hírességet, fantáziálok róla.
- Focizok
- Kedvenc csapatom a Bayern.
- Szeretem írni a blogomat, és szeretem, ha van véleményetek, mert úgy alakítom a történetet.
- Szerintem Ausztália a világ legjobb helye, de Svájcot is imádom és ezért először oda szeretnék eljutni.
- Nem igazán olvasok könyvet, inkább blogokat, meg híreket, azokból is főként bulvár és sport híreket, de ezt naponta vagy 10-szer.
- Szeretem ha valami gyorsan kész van.
- Számomra a House a világ legjobb sorozata és sajnálom, hogy vége.
- Miért kezdtél el blogolni?
-Nem is tudom, csak úgy megfogalmazódott bennem egy történet, és kíváncsi voltam mások véleményére.
2. Mi az, amit semmi pénzért nem csinálnál meg?
-Semmi pénzért nem fognék meg egy pókot. Még a látványtól is irtózom, csak a tévében vagyok hajlandó elviselni őket.
3. Hiszel-e a világ vége elméletekben?
-Nem
4. Melyik történelmi korban élnél a legszívesebben?
-A jelenben.
5. Bevállalnál-e egy űrutazást?
-Nem tudom, biztos klassz.
6. Melyik a kedvenc évszakod?
-Ősz
7. Milyen emberi tulajdonságokat utálsz?
-Kétszínűség.
8. Szoktál-e csak úgy énekelni? Ha igen, mit?
-Azt ami éppen eszembe jut, többnyire csak a refrének maradnak meg.
9. Mi volt a legutolsó film, amit megnéztél?
-Egy sorozat, és ez a House
10. Mi a kedvenc édességed?
-Skittles
11. Mióta szereted a Forma 1-et?
-2010 Magyar Nagydíj
Zombori Brigi kérdései:
- Ki a kedvenc szereplőd a történetedből? Miért?
Claire, mert mindent kipróbál és beleveti magát az életbe.
2. Van-e a történetedben olyan szereplő aki nagyon hasonlít rád? Miben?
-Nincs
3. Hogy pattant ki a fejedből, hogy f1-es történetet fogsz írni?
-Annyira megtetszett ez a sport, és úgy gondoltam erről rengeteg mindent lehet írni.
4. A Forma1-en kívül szeretsz-e más sportot?
- Igen. Tenisz, WTCC, Rally, Kézilabda, Vízilabda, Foci stb.
5. Szereted a kézilabdát? Ha igen, akkor ki a kedvenc játékosod?
- Igen, és Császár Gábor a kedvencem.
6. Nézted az olimpiát? Melyik volt a kedvenc sportágad?
-Néztem, és őszintén, máris hiányérzetem van. Az összes sportot, amit közvetítettek, láttam, ezért nem tudok kiemelni egyet sem, mindegyiket imádtam.
7. Voltál-e már valahol külföldön?
-Ausztria, Horvátország, Románia.
8. Ha megváltoztathatnád a nevedet, akkor hogy hívnának?
-Nem tudom, sosem gondolkoztam ezen.
9. Szeretsz/ tudsz főzni?
- Inkább csak szeretek.
10. Ha lesznek gyerekeid hogy fogják őket hívni? (1fiú, 1lány)
-Fiú: Gergő , Lány: Rebeka
11. Ki az a családodban akire a legjobban felnézel?
-Mindenki
Mercii kérdései:
- Mi a kedvenc könyved!?
Nincs kedvencem
2. Példaképed?
-Beyonce
3. Kedvenc zenéd amit úgy igazán "szarrá" hallgattál?!
- Beyonce - Love on top
4. Kedvenc sorozatod/sorozataid?!
- House, NCIS
5. Kedvenc sorozat szereplőd/szereplőid?
- House: House, Chase, Cameron, Cuddy, Wilson
- NCIS: DiNozzo, Gibbs, Ziva, Doki, Abby
6. Az a hely ahová egyszer mindenféle képen el szeretnél jutni?!
-Svájc
7. Ki az a sztár akinek szívesen lépnél az életébe?!
-Nem is tudom, de az biztos, hogy sportoló lenne.
8. Kedvenc horror filmed?!
-A pap
9. Karrier vagy család?!
-Család
10. Kedvenc focistád?!
-Bastian Schweinsteiger (Bayern), Lionel Messi (Barca)
11. Kis kórod kedvenc meséje?!
- Oroszlánkirály
Dorililien kérdései:
- Melyik a legutóbbi zene, amit meghallgattál?
-Rihanna & Nicki Minaj - Fly
2. Ha lenne egy saját szigeted, hogyan neveznéd el?
-Secret
3. Ki az a híres ember, akivel a legszívesebben találkoznál?
-Ryan Lochte , Roger Federer
4. Melyik a történetedben a kedvenc szereplőd?
-Claire
5. Melyik az a hely, ahová mindenképpen el szeretnél egyszer jutni?
-Svájc
6. Mi az, ami a legjobban fel tud húzni téged?
-A hülyeség
7. Mi az, ami ihletet ad írás közben?
-Rágondolok, az egyik szereplőre és elképzelem különböző helyzetekben.
8. Melyik a legérdekesebb könyv, amit életedben olvastál?
-Nincs ilyen.
9. Melyik filmben szerepeltél volna szívesen?
-Sorozat: House
10. Mi jut eszedbe először Brazíliáról?
-2016-os olimpia
11. Van példaképed? Ha igen, ki az?
-Beyonce
Akiknek tovább adom:
Regi&Ani,Gracia,Bloodorange & Rina
Kérdéseim:
Szabályok:
- Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
- A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell
- 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
- 11 embert meg kell jelölni és linkelni
- Nincs visszaadás/visszajelölés
Akiknek tovább adom:
Regi&Ani,Gracia,Bloodorange & Rina
Kérdéseim:
- Kedven sportolód?
- Kedven ételed?
- Kedvenc filmed?
- Életed legszebb pillanata?
- Ha alapíthatnál egy forma 1-es, vagy egy foci csapatot, mi lenne a csapat neve?
- A legszebb hely a világon?
- Ki az , akiben feltétel nélkül megbízol?
- Miért kezdtél blogot írni?
- Melyik hírességgel kerülnél legszívesebben kapcsolatba?
- Szerinted ki a valaha élt legjonn f1-es pilóta, vagy focista?
- Mi szeretnél lenni?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)