-Jó reggelt. - simogattam meg az arcát.
-Még korán van. - húzta magára a takarót.
-Tévedsz. Mindjárt kezdődik a harmadik szabadedzés.
-Mi? - ült fel gyorsan.
-Egy óra múlva.
-És miért nem keltettél fel. - ugrott ki az ágyból.
-Sajnálom, én nem akartam rosszat.
-Jó, nem a te hibád. - nyomott egy puszit a homlokomra. - Sietek le a pályára. Majd az időmérőre lejössz?
-Persze. Ott találkozunk.
-Oké. Megyek.
-Vigyázz magadra. - kiáltottam utána.
Kb. 2 óra múlva lementem Jenson után a pályára és a McLaren boxba ,megvártam az időmérőt. Láttam, amint a boxban készülődik, de nem akartam odamenni, nehogy megzavarjam a koncentrációban. Jens a negyedik, míg Nico a kilencedik lett az időmérőn.
-Gratulálok. - pusziltam meg a páromat.
-Köszi. Hát, végülis sikerülhetett volna jobban is, de nem olyan rossz a 4. hely.
-Ne légy telhetetlen. - mosolyogtam.
-Én nem vagyok, de a tisztább ívről rajtolni sokkal egyszerűbb.
-Ugyan, te bármelyik oldalról jól rajtolsz. - simogattam meg a kezét. - Különben is nem az itt elért eredmény számít, végül is a versenyen osztják a pontokat.
-Imádom, hogy ilyen okos vagy. - adott egy puszit az orromra.
-Én meg imádom, hogy enyém a legdögösebb forma 1-es pilóta. - öleltem át.
-Zavarok? - jött oda Sebastian.
-Nem.Szia Seb. - adtam egy puszit az arcára.
-Gratulálok a pole pozícióhoz. - nyújtott kezet Jens.
-Köszönöm. - rázta meg a kezét Seb. - Azért a negyedik hely sem rossz. - mosolygott.
-Mit tehetünk érted? - fordultam felé.
-Igazából téged kerestelek. Lenne kedved sétálni egyet? -mutatott a pályára.
-Persze. Ugye nem bánod? - fordultam a pasim felé.
-Nem, dehogy is. Úgyis megakartam még beszélni pár dolgot a srácokkal.
-Akkor fent találkozunk.Szia.
-Miért kerestél? - tértem a lényegre.
-Hallottam, hogy ott leszel a holnapi bulin.
-Honnan tudja mindenki? - tártam szét a karom.
De Seb csak mosolygott.
-Most komolyan kérdezem.
-Én Lewis-tól tudom.
-Hát hogyne! - morgolódtam. - És mit szeretnél kezdeni ezzel az információval? - fordultam felé, miközben egy kavicsdarabot rugdostam magam előtt.
-Semmit, csak szeretném, ha megígérnéd, hogy majd táncolsz velem is.
-Most komolyan ezért kell bejárnom egy egész forma 1-es pályát? - mosolyogtam rá.
-Nem, nem muszáj, nézd itt egy mellék út.
-Ha-ha.
-Szóval?
-Megígérem, hogy 2010 világbajnoka és a 2011-es pontverseny vezetője megkaphat engem egy, vagy - emeltem fel a mutatóujjam - ha jól táncol, esetleg még több táncot is kaphat tőlem.
-Köszönöm. Egyébként. látom jól megvagytok Jenson-nel. - váltott témát.
-Igen, nagyon jó a kapcsolatunk. Szerintem végre megérdemeltük, hogy együtt legyünk.
-Igen, én is azt hiszem. És mi van Nico-val?
-Seb! - kiáltottam rá.
-Ne haragudj, nem akartam, hogy...
-Nem, semmi baj, csak...csak tudod annyira rossz érzés, hogy haragszik rám. - kezdtek el folyni a könnyeim. - Tudom, hogy joga van hozzá és tudom mennyire megbántottam, de akkor is.
-Jól van. ne sírj. - ölelt meg. - Nem akartam, hogy ez legyen a vége, talán nem kellene ennyire kíváncsinak lennem. - jelent meg egy halvány mosoly az arcán.
-Én meg tarthatnám magam, nem kellen állandóan sírnom.
-Én szerintem nem is emlékszem olyan pillanatra, amikor sírni láttalak volna.
-Azért nem nyilvánosan szoktam. - mosolyogtam már én is.
A pálya további részén már csak csendben sétáltunk, a boxhoz érve elengedtem Seb-et, hogy ő is végezze a munkáját. Megakartam keresni Jenson-t, de helyette Nico-val találkoztam a McLaren boxba, amin egy kicsit meglepődtem.
-Szia. - köszöntem rá.
-Szia.
-Mi járatban vagy erre felé? - kérdeztem. - Talán csapatot váltasz?
-Tudod, nem igazán vagyok most vicces kedvemben.
-Sajnálom. - sütöttem le a szemem.
-Igen, én is. - indult a Mercedes felé.
-Várj! Azért egy kicsit, talán...talán lehetnél velem kedvesebb.
-Kedvesebb?!! - kapta fel a vizet. - A múltkor hazavittelek, szerintem ez elég kedves volt. - indult el ismét.
-Senki sem kért rá! - kiáltottam utána.
-Minden rendben? - kérdezte Jens.
-Igen.
-Min veszekedtetek?
-Csak megkértem, hogy legyen egy kicsit kedvesebb.
-Idő kell neki.
-Mégis mennyi?
-Gyere, menjünk fel.
Felérve a szobánkba már ezután nem volt kedvem semmihez, ezért gyorsan lezuhanyoztam és bebújtam az ágyba. A barátomhoz sem szóltam túl sokat, pedig neki most tényleg semmi köze nem volt ehhez a dologhoz.
Reggel sikerült egyszerre felkelnünk, de még mindig ugyanolyan rossz kedvű és szótlan voltam, mint tegnap este.
-Jól vagy?
-Igen. Miért?
-Mert tegnap este óta alig szóltál hozzám.
-Tudom, de nem tudom, valahogy olyan "nem is tudom milyen kedvem" van. - ültem le az ágy szélére.
-Nico előbb-utóbb megbocsájt. - ült le mellém.
-Gondolod?
-Igen. De most mennem kell és számítok rád lent a pályán. - mosolygott.
-Majd elvonom a többi pilóta figyelmét és te leszel a győztes. - nevettem.
-Ó, igen?! És azt mégis, hogy fogod csinálni?
-Majd kiállok félmeztelenül a pálya közepére. Téged ez nem fog megzavarni, mert már láttad, hogy mi van a ruhám alatt.
-Igen, és nagyon szeretem azt ami a ruhád alatt van. - döntött hanyatt.
-Azt hittem, hogy sietned kell.
-Forma 1-es pilóta vagyok. Gyorsan végzek.
-Azért nem kell elkapkodni. - nevettem.
Tényleg gyorsan végzett Jens, ha öt percig együtt voltunk, akkor már sokat mondtam.
Néhány órával később lementem a boxba és onnan néztem a verseny, mikor leértem épp a felvezető kör volt.
Jens a 4. helyről rajtolt és a 2. helyre hozta be a kocsit.
-Ügyes voltál ugrottam a nyakába - most szó szerint -.
-Köszönöm. - csókolt meg.
-Ragadsz össze-vissza.
-Szeretlek. - nyomott az öltöző falához.
-Én is szeretlek. - próbáltam róla leszedni az overállt, de ragadt az egész. - Ezt, hogy a fenébe kell leszedni? - kérdeztem nevetve.
-Basszus, eddig mindig lejött. Persze, hogy most nem.
-Talán azért, mert lent méretre szabott és semmilyen extra dolgot nem bír. - nevettem.
-Na megállj csak! - döntött a földre.
Nagynehezen sikerült Jens-t kihámozni a ruhából és megkapta az ajándékot a 2. helyért.
Este kb. 2 órát töltöttem a fürdőszobában, míg Jenson 15 perc alatt végzett.
-Ezt, hogy csináltad? - néztem rá kérdőn.
-Mit?
-Hogy a francba lettél kész negyed óra alatt.
-Hát, úgy hogy én nem lettem olyan csinos, mint te.
-Erre még visszatérünk. Most menjünk.
-Nők! Ki érti őket?!
-Hallottam!
Ahogy megérkeztünk a buliba Jens lelépett Lewis-sal én meg magamra maradtam és úgy gondoltam, hogy majd a pultnál keresek magamnak társaságot. Ha már Jens szerint csinos vagyok.
-Szia. - köszönt Nico vidáman.
-Szia. - köszöntem én is. - Véletlenül nem tévesztesz össze valakivel? Tudod én vagyok az, akit mostanában nem igazán kedvelsz.
-Csinos vagy.
-Te jó ég, mennyit ittál?
-Nem számoltam. De amíg a megtudok állni a lábamon, addig nincs gond. - Iszol valamit?
-Igen, egy Buck's Fizz-t.
-Nem tiltakozom.
-Az hányadik whisky-d?
-Nem említettem, hogy nem számolom? - mosolygott.
-De igen.
-Ha azt a pezsgős narancslevet megittad, belevethetnéd magad az éjszakába.
-Seb-nek ígértem egy táncot és szeretnék a saját lábamon hazamenni.
-Majd én elviszlek.
-Részeg vagy, de aranyos.
-Aranyos?! Elnézést, de a hölgy valami erősebbet inna.
-Nem, Nico!
-Ugyan már. Csak egy pohár. Légyszi! - nézett rám hatalmas szemekkel.
-Rendben, de csak miután táncoltam Sebastian-nal.
-Akkor keresd meg, én meg addig gondoskodok róla, hogy ne maradj szomjas.
-Szia Seb.
-Szia. - puszilt meg. - Látom, nem felejtetted el.
-Hogy is felejthetném!
-Na gyere! - fogtam meg a kezét és behúztam a táncparkettre.
-Jól csinálod.
-Köszi. Te se vagy rossz.
-Köszönöm szépen Herr Vettel.
Sebastian-nal összesimulva táncoltunk és őszintén szólva nagyon élveztem. Kb 4-5 számot táncoltam végig vele, utána visszamentem Nico-hoz.
-Szia!
-Már azt hittem, hogy soha nem jössz vissza.
-Na, mit kapok?
-Először egy Cosmo-t. Azért nem kell mindjárt belevágni a közepébe.
-Dehogy is. Ha akarod elmehetsz.
-De nem akarok.
-Készen állsz?
-Persze.
-Ebbe azért jobb, ha besegítek. Gondoltam, ha már a pasid úgyis McLaren-es, akkor ez lesz a legjobb, viszont az egészet meg kell innunk.
-A világ egyik legjobb whisky-je.
-Szerintem is.
Már kb. csak félig volt az üveg és azt se tudtam, hogy hol vagyok, csak azt tudom, hogy mindenen elnevettük magunkat Nico-val.
-Ha miattad nem fogok tudni lábra állni, akkor te magyarázod meg Jenson-nek.
Ezt a mondatot alig tudtam elmondani, mert már folytak a könnyeim, úgy nevettem.
-Részeg vagy. - mondta Nico.
-Azért te se vagy különb. - tettem a kezem a combjára.
-Hiányzol.
-Igen?! Azt hittem utálsz.
-Egyszer az életben fogd már be! - csókolt meg, amit én hagytam, sőt viszonoztam is.
-Ne, ha lehet ne itt szedd már le rólam az összes ruhát, annyira bátor azért nem vagyok.
Alig bírtunk elmenni az egyik VIP helyiségig, kb. két lépésenként egymásnak estünk.
Nagynehezen beértünk a szobába és ott már nem volt megállás.Letéptük egymásról a ruhát és olyat tettünk, amit 100%, hogy józanon nem tesszük meg.
Egész éjszaka együtt voltunk Nicoval, és nagyon élveztem, nem gondoltam másra, csak arra, hogy milyen jó ez az este, az meg se fordult a fejemben, hogy mi lesz Jenson-nel...
