55. rész: Szex mentes élet

- Mikor is megyünk a szüleidhez? - kiabáltam a fürdőszobából.
- Majd csak a Magyar Nagydíj után. - állt meg Nico az ajtóban.
- Mi az?
- Gyönyörű vagy.
- És? Szeretnél is csinálni valamit, vagy csak ott állsz és bámulsz. - lépkedtem lassan felé.
- Szeretlek! - csókolt meg.
- Használd ki az alkalmat, mert ebből három napig semmit sem kapsz. - csókoltam vissza.

A Magyar Nagydíj után, ahol Nico a 10. helyen végzett, hétfőn este elutaztunk mindannyian Nico szüleihez. Már nagyon vártam, hogy beszéljek Sina-val, mert nem sokat találkozunk, pedig nagyon jó vele beszélgetni. Mindig szokott mutatni 1-2 gyerekkori képet Nico-ról.
Persze azért érezhető volt a feszültség köztem és Nicole között, de próbáltuk elrejteni.
A vacsora majd csak 2 óra múlva lesz kész, addig Sina megkért minket, hogy menjünk ki a kertbe, ott most úgy is jó idő van és amúgy is ott fogunk enni.
A többiek kimentek, de nekem ki kellett mennem a mosdóba, éppen indultam kifele ,mikor valaki átkarolt hátulról.

- Gyere! Most senki nem figyel! - súgta a fülembe Nico.
- Megmondtam, hogy a szüleid házában nem csináljuk.
- Szeretlek! - kezdte el csókolgatni a nyakamat.
- Én is szeretlek! - csókoltam meg és elindultam kifelé az ajtón.
Nico kissé morcosan követett. Olyan aranyos, amikor duzzog, amiért nem kapja meg, amit akar.
A többieknek is feltűnt, hogy nincs túl jó kedve, de senkinek nem felelt, mikor kérdezgették. Én közben persze jót nevettem magamban, mivel szerintem én voltam az egyetlen, aki tudta mi baja.
Persze 2 óra múlva is ugyanúgy viselkedett, de akkor már senki nem figyelt rá, mert Sina tálalta a vacsorát. Nagyon jó volt a hangulat, a kerti asztal körül fáklyák égtek, Sina főztje isteni volt és Nico-n kívül mindenkinek jó kedve volt, de azért ő is kezdett "ébredezni".
- Miért vagy ilyen morci? - hajoltam oda hozzá.
- Szerintem nagyon jól tudod. - felelte sértődötten.
- Én figye....
- Ti meg mit sugdolóztok ott? - vágott közbe Lewis.
Erre persze mindenki ránk figyelt. A legrosszabb az volt, hogy nem tudtam kitalálni semmilyen "hazugságot". Azt még se mondhattam, hogy Nico-nak hiánya van.
- Csak beszélgetünk...az esk.... - eszembe jutott, hogy még nem is mondtuk el mindenkinek. - Szerintem mondjuk el nekik. - hajoltam ismét a páromhoz.
- Biztos vagy benne?
- Igen.
- Rendben.
- Elszeretnénk mondani nektek valami nagyon fontosat. - fogtam meg Nico ezét. - Összeházasodunk!

Kicsit féltem, hogy mit fognak szólni hozzá, mert egyszer már eddig eljutottunk Nico-val, de utána hála nekem, nem lett belőle semmi. Próbáltam fürkészni a tekinteteket, de mindenki meglepetten egy szót se szólva nézett ránk. Ijedtemben Nico felé fordultam, aki nyugtatólag megfogta a kezem.

- Gratulálok! - ölelt meg Sina.
- Köszönöm. - nagy kő esett le a szívemről.
- Mikor döntöttetek így? - kérdezte Nicole még mindig meglepődve, de most már féltékeny tekintettel.
- Nem olyan rég. Igazából nem számítottam rá, de örülök, hogy kaptam még egy esélyt. - néztem a páromra.

- Húzos kis este volt. - feleltem Nico-nak, miközben segítettem egy kicsit a konyhában.
- Az biztos, hogy nem ugráltak örömükben. - lépett közelebb. - Majd anya elmosogat. - vette ki a kezemből a tányért.
- Bárki bejöhet.
- Nem érdekel. - húzott magához. - Akarlak.
Habár azt mondtam, hogy nem adom meg magam, valahogyan Nico-nak mégis sikerült elcsábítania.
- Menjünk fel.
- Itt is jó lesz. - nyomott a pulthoz.
Felhúzta a szoknyámat, és a keze egyre feljebb vándorolt. Az egyetlen gond csak az volt,hogy nem voltunk egyedül...
- Khmmm....nem zavarok?! - tette fel a kérdést Nico anyukája.
Persze, amint megláttuk egyből eltávolodtunk egymástól és egyikünk jobban zavarban volt, mint a másik.
- Nem..hmm..mi csak...ööö...izé...hát, Nico csak...
Úristen! Milyen gáz, csak hebegek-habogok itt, lányos zavaromban azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány.Most ebből, hogy magyarázom ki magam a leendő anyósom rajta kapott a fiával. Még jó, hogy addig nem jutottunk el, na akkor nem tudom, mit csinálnék. Persze Nico sem tud egy szót sem szólni, ez így már tényleg kínos, elvégre neki kellene kihúznia a pácból, végül is ő rángatott ebbe az egészbe bele. Én hülye pedig belemegyek, mikor kijelentettem, hogy nincs szex. De az biztos, hogy ezek után egy hétig nem lesz, vagy tovább.
- Szóóóóval, ööö...Nico csak se..gített elmosogatni a tányérokat. Ja!
- Ezt egy kicsit nehezen hiszem el az én kis fiacskámról. - borzolta meg Nico haját.
Ez király! Ennél gázabb már nem is lehetne neki, az biztos, hogy egy darabig ezzel fogom cukkolni. Há! Most meg vagy Nico Rosberg!
- Mind változunk, nem gondolod?
- Az nem lenne rossz, ha végre valaki megnevelné. - mosolygott Sina.
Tisztán látszott a vőlegényemen, az a segélykiáltás, hogy "Bármit csak ezt ne!"
- Akkor szerintem mi felmegyünk. - fogta meg a kezem Nico.
- Menjetek csak. - sejtelmesen mosolygott.

- Na Drágám! Mi a véleményed? - másztam az ágyon szenvedő páromra.
- Miről?
- Mondjuk az előbb történtekről.
- Nem akarok róla beszélni. - tette az arca elé a kezét. - Hihetetlenül kínos volt.
- Ez van, ha nem bírsz magaddal.
- Mondja ezt az, aki lovagló pózban ül rajtam.
- Csak, hogy tudd, az aki lovagló pózban ül rajtad, előre megmondta, hogy nincs szex, de te olyan akaratos volt fiacskám.
- Ezt ne kérlek. - tette a párnát a fejére.
- Remélem anyukád nem pletykás. - nevettem.
- Nem beszélek veled! - motyogott sértődötten a párnába.
- Hahh! Óvodás. Lemegyek anyukádhoz. Remélem mire feljövök felnősz. Szeretlek Édesem.
- Én is Kicsim!
Most nem tudom eldönteni, hogy a párnához beszélt vagy nekem ,de remélem, hogy én voltam a címzett. Kicsit meg volt illetődve az én kis Drágám, de most mit csináljak, ami történt megtörtént.
- Szia!
- Szia Claire! Segítsek?
- Már eleget segítettél. - mosolygott.
- Na igen! Az nem egészen úgy volt...ööö...mi csak egy kicsit kihasználtuk, hogy egedül vagyunk. Ez Nico-nak sem könnyű, mert nem tudom, hogy ti tudtátok -e, de Nicole és köztem nincs minden rendben és Nico aggódott, hogy ebből baj lesz.
- És ennek mi köze, ahhoz, ami itt történt.
- Csak azt próbálom elmondani, hogy ti a szülei vagytok és nyilván nem akarja, hogy tudjátok...tudod...azt, de az is kell, hogy együtt legyünk és nagyon nehéz, úgy hogy most mindenki itt van.
- Nézd, én nem csinálok ebből nagy ügyet, de lehet, hogy más nem nagyon tolerálta volna, ha itt meglát titeket. Szeretem Nico-t és örülök, hogy kibékültetek, de Keke még mindig dühös.
De szerintem, ha este csináljátok...azt, akkor az rendben van.
- Oké! Ezt nem akartam elmondani, de én hát..öö..izé, nem is tudom, hogy mondja. Ööö...elég hangos vagyok, ha érted mire célzok.
- És akkor a konyha...
- Kint voltatok, gondolta...tuk, hogy úgy...tudod...
- És miért nem mentetek fel?
- Mert azt mondtam Nico-nak, hogy amíg itt vagyok nem fogjuk azt csinálni, de nem igazán tudta türtőztetni magát és én hiába mondtam neki, hogy ne itt, szegény már....tudod.

Tök jót beszélgettem Sina-val, habár AZT a szót kerülgettük igazából mindketten tudtuk, miről van szó. Felmentem a szobába, ahol már Nico aludt. Nem akartam felkelni, gyorsan lezuhanyoztam és bebújtam mellé. A következő napot sikerült átvészelnünk, Sina figyelt arra, hogy még csak utalást se tegyen a tegnap történtekre. Keke valóban nem volt elragadtatva tőlem, Nicole duzzogott, Lewis és Nico pedig jót beszélgettek egymással. Nem is akkor volt gond, mikor mindenki ébren volt, hanem akkor, mikor mindenki aludt.

54.rész: Esküvői előkészületek / 1.

Reggel nem tudtam betelni a látvánnyal, és ezt most nem csak Nico látványára értem. Annyira gyönyörű ez a gyűrű. Talán ez is azt bizonyítja, hogy Nico végre megbékélt és elfelejtette azt a sok rosszat, ami velünk történt. Úgy tűnik, hogy már sem Nicole, sem Vivien nem akar többet ártani, habár a kis magán nyomozásom nem igazán sikerült, remélem végre békén hagynak bennünket.

- Jó reggelt! - jött ki kócosan Nico.
- Szia! - pusziltam meg.
- Mi ez a jó illat?
- Reggeli.
- Nagyszerű! Ezek után el is várom, hogy minden reggel tálalva legyen a reggeli.
- El vagy te kényeztetve.
- És ez kinek a hibája? - ölelt át.
- Nyilván az enyém! - mosolyogtam.

- És gondolkoztál már azon, hogy hol és mikor legyen az esküvő?
- Tök mindegy, csak teljesen más legyen, mint amit legelőször kigondoltál.
- Kigondoltam? Ezt most értsem úgy, hogy te nem is akarsz foglalkozni vele?
- Biztos vagyok benne, hogy nem szeretnéd, ha beleszólnék.
- Ez nem igaz! - ültem az ölébe. - Azt szeretném, ha mindkettőnknek tökéletes lenne.
- Nekem akkor lesz tökéletes, ha végre elvehetlek.
- Tudod a pasik azt hiszik, hogy ettől a szövegtől elolvadunk. Pedig ez nem igaz, ez tipikus kijelentése annak, hogy titeket egyáltalán nem érdekel, és hogy csak a nők csinálnak ebből ekkora ügyet. De tudod mit neked nem kell segítened, majd én megszervezem az esküvőt, de egy szót sem akarok hallani.
- Oké, megígérem, de megtennéd, hogy nem fenyegetsz egy fakanállal?!

Reggeli után neki is láttam az előkészületeknek. Nem akarom, hogy az esküvőt, majd 100 év múlva tartsuk meg. Szeretjük és ismerjük egymást már egy ideje, szerintem nem kell tovább húzni az időt.
Legjobb esetben is csak 6 hónap múlva házasodhatunk össze, mire megszervezek mindent már December lesz. Nem akarok decemberi esküvőt.

- Niiiiico!
- Mondjad Kicsim!
- Ez így nem jó! - másztam a kanapéra.
- Nem akarok decemberi esküvőt.
- Mi? Ki...? Ki beszélt itt decemberi esküvőről?
- Kb. 6 hónap kell ahhoz, hogy mindent tökéletesen megszervezzek, és 6 hónap múlva December lesz.
- Pedig dögös lennél eszkimónak öltözve.
- Ez nem vicces. - vágtam hozzá a párnát.
- Jó, akkor gyere! Elveszlek most. - állt fel a kanapéról.
- Te teljesen megőrültél, még ruhám sincs.
- Nem számít! Szeretlek!
- Én is, de szeretném, ha lenne torta, meg virágok, meg minden, ami egy esküvőhöz szükséges. - öleltem át.
- Akkor tartsuk meg egy év múlva.
- Ahhaaaaaaj! Nem gondoltam,hogy ilyen nehéz lesz! - nyafogtam és a mellkasára hajtottam a fejem.

Felhívtam Jessica-t, hogy elújságoljam neki a nagy hírt. Persze nagyon örült, de ezt csak sejtettem, mert a sikongatásaiból nem értettem túl sokat. Elmondtam neki, hogy szeretném minél hamarabb megszervezni az esküvőt és hogy mindennek tökéletesnek kell lennie. Megkérdeztem, hogy lenne-e kedve nekem segíteni, mert Nico-ra nem nagyon számíthatok. A válasza persze egyből egy igen volt.
Ma délután összeültünk Jessica-val és megbeszéltük, hogy mivel kezdjük, és persze, hogy mi legyen a fontossági sorrend. Kicsit eltérő véleményen voltunk a sorrendet illetőn,de egy dologban egyértelműen biztosak voltunk. Természetesen az első és egyben legfontosabb dolog nem lehet más, mint a RUHA!

- Úristeeen! Ezek gyönyörűek! - nézegettem a ruhákat a szalonban.
- Segíthetek? - jött oda az eladó.
- Igen, szeretnék felpróbálni néhány ruhát. Ő itt a barátnőm Jessica és ő lesz a "zsűri".
- Értem! Azonnal hozok néhány ruhát.

- Nekem az utolsó kettő tetszett a legjobban. - felelte Jess.
- Igen! Szerintem is azok voltak a legjobbak. De nem tudom, hogy Nico-nak tetszeni fog-e.
- Biztos lehetsz benne!
- Oké! Akkor hogyan döntsük el? Maga szerint? - fordultam ez eladó felé.
- Szerintem a rózsaszínes árnyalatú inkább az egyszerű stílust képviseli, míg a másik a pánt miatt különlegesebb.
- Nem tudok dönteni! Mindkettő annyira gyönyörű! Esetleg felpróbálhatnám azt a kettőt mégegyszer?
- Persze!
Hosszas gondolkodás után egyhangúan úgy döntöttünk mindhárman, hogy a tiszta fehér színű ruha lesz a legtökéletesebb.

Azért örültem,hogy megvan a ruhám, így legalább arra nem kell figyelnem. Most már jöhet az összes többi dolog, a virágok, a zenekar, a helyszín, a díszítés, a meghívók....Sok munka vár még rám, hogy megszervezzem az esküvőnket.

- Szia Kicsim! - adtam egy puszit a páromnak.
- Szia! Merre jártál?
- Ruhát venni?
- Minek? Ne mondd, hogy nincs elég ruhád.
- Esküvői ruhát, te!
- És mikor láthatlak benne?
- Majd az oltárnál.
- Olyan soká?
- Hmmm. - bólogattam. - Szerintem meg kellene beszélnünk, hogy kiket hívjunk meg.
- Szerintem meg szexelnünk kéne.
- Nem vennéd egy kicsit komolyabban?!! Légyszíves.
- Oké. Ne haragudj.
- De szerintem ráér később is. Egyébként pont most hívott anya.
- Miért?
- Hogy menjünk el hozzájuk. Állítólag Lewis és Nicole is ott lesz.
- Mi? Minek?
- Tudod, hogy Lewis-al régóta barátok vagyunk és már nem egyszer volt ott nálunk és most anyuék úgy gondolták, hogy jó lenne, ha megint együtt lennénk.
- Rendben. - adtam meg magam.
- Három napra hívtak meg bennünket. - mondta kissé félve.
- Mi ez, pizsama parti? - emeltem fel a hangom.
- Nézd, tudom, hogy nem kedveled Nicole-t, de próbáld meg elviselni, kérlek. - nézett rám hatalmas bociszemekkel.
- Remélem azzal tisztában vagy, hogy nem fogok szexelni a szüleid házában.
- Ez most egy beleegyezés volt?!
- Igen! - csókoltam meg.
- Remélem nem gondoltad komolyan....

Nem válaszoltam, csak felálltam és elsétáltam egy elégedett mosollyal a arcomon, hadd rágódjon rajta egy kicsit. Elvégre ha már nekem is ki kell bírnom Nicole-al, neki is ki kell bírnia szex nélkül. Három nap nem olyan hosszú idő. Bár, ha pasi vagy, akkor az legalább egy évezred.