44.rész: Ki az apa?

Jenson elvitt egy elegáns étterembe, ahol nyugodtan megtudtunk vacsorázni. Láttam rajta, hogy nagyon boldog, és már nagyon várja, hogy megszülessen a fia. A vacsora után elmentünk sétálni a fővárosban. Lementünk a Margit-szigetre, hajókáztunk és közben rájöttem, hogy tényleg Jens az, aki mellett olyan életem lehet, amilyet szeretnék, és az sem számít, ha esetleg nem ő a kicsi apja.
Éjfél körül értünk vissza a szállodába, és mivel Jens-nek holnap dolgoznia kellett, azonnal lefeküdtünk aludni, amint visszaértünk.
Másnap reggel mikor felébredtem a párom már nem volt sehol, de semmi kedvem nem volt lemenni, úgy voltam vele, hogy elég ha majd a szabadedzsésre lemegyek. Csak feküdtem az ágyon és hirtelen eszembe jutott, hogy most senki nincs, aki esetleg velem foglalkozna, így most eltudok menni egyedül is az orvoshoz, hogy kiderítsem ki a gyerekem apja, végül is mégsem húzhatom az idők végezetéig. Gyorsan felöltöztem, fogtam egy taxit és elmentem a kórházba, ahol kértem egy apasági tesztet.Odaadtam, a mintát, amit egyébként nem volt nehéz szerezni, és azt mondták, hogy kb. egy hetet kell várnom az eredményre.
Mire végeztem már az időmérőre készültek a versenyzők, és nem akartam megzavarni a srácokat, így inkább észrevétlenül beosontam a boxba, és csendben figyeltem az eseményeket, vagyis figyeltem volna, de valaki megzavart...
-Szia szépség!
-Kimi?! Mit keresel itt?
-Hiányoztál.Olyan régen voltunk már együtt. - tette a kezét a derekamra.
-Ezt ne csináld! - toltam el. - Bárki megláthat.
-Akkor gyere velem! Akarlak!
-Ez nem így megy!
-Csak akkor megy, ha te akarod igaz?! - emelte fel a hangját.
-Ne kiabálj!
-Tudod, hogy igazam van, mindig más várjon rád, de én megmondtam, hogy nem dőlök be neked. Én most akarok veled lenni, és ha jössz,jössz, ha nem, nem. - nézett mélyen  a szemembe.
-De csak az időmérő végéig tudok veled lenni.
-Elég lesz! Az még kb. 45 perc.
Elmentem Kimivel egy szállodába, ahol kettesben tudtunk lenni és nem kellett aggódnunk amiatt, hogy valaki meglát bennünket.
-Kérsz valamit?
-Téged. - húztam magamra.
-Valaki nagyon be van indulva.
-Fogd be. - csókoltam meg.
Nem is húztuk sokáig az időt, egyből a lényegre tértünk....Most is ugyanolyan jó volt vele, mint legelőször. Ez a Kimi tud valamit...
-Ez jó volt! - hajtotta a mellkasára a fejem.
-Csak jó?! - tettette a felháborodottat.
-Nem elég?
-Nem!
-Pedig ennyivel be kell érned. - mosolyogtam. - Képzeld...
-Mit?
-Elmondanám, ha nem végnél közbe! - emelkedtem fel.
-Bocsi! Folytasd.
-Elmentem, hogy megcsináltassam az apasági tesztet.
-Ahhoz nem kell egy apa?
-Ne is mondd! Írásos beleegyezést kértek az apától, de mivel az nem volt nálam, így kénytelen voltam lefizetni a laboránst.
-Ügyes húzás!
-Köszi.
-És?
-Egy hétig tart a vizsgálat, és majd kiküldik az eredményt.
-Mi tart egy hétig? Hány mintát adtál le?
-Ha-ha! Csak Jens-ét, meg az enyémet. Ajaj! Jut eszembe! Vissza kell mennem.
-Mi lenne, ha még azelőtt...eljátszadoznánk egy kicsit. - simított végig rajtam.
-Sietnem kell!
-Ígérem gyors leszek. - csókolt meg.
Tényleg gyorsan végeztünk és még épp időben sikerült visszaérnem feltűnés nélkül. Jens-nek még dolga volt, ezért sétáltam egy kicsit a környéken, majd mikor ő is végzett együtt mentünk vissza  a szállodába.Vasárnap nem igazán éreztem jól magam, kicsit szédültem, meg fájt a fejem, ezért az ágyból néztem végig a versenyt, amit azért sajnálok, mert pont Jens nyerte meg a magyar nagydíjat.
Olyan jó érzés volt ott látni a dobogó tetején és biztos voltam benne, hogy még látni fogom ott, úgy hogy a helyszínen nézem végig a futamot.
-Gratulálok kicsim! - öleltem meg, mikor felért. - Annyira sajnálom, hogy nem tudtam veled lenni.
-Nem a te hibád! Nem érezted túl jól magad, és ez volt a helyes döntés.
-Most végre lesz egy kis szünet és hazamehetünk.
-Igen!De még ezen a héten dolgoznom kell, és csak azután tudok veled többet lenni.
Nagyon unalmas volt ez a hét Jenson nélkül. Egyedül Monte Carlo-ban, ahol bár bár hátán van. Reggelente lementem futni, utána a nap további részében a tévé előtt ültem és kajáltam.
De minden nap tudtunk telefonálni és jó volt hallani a hangját, minden nap mondta, hogy még mennyit kell aludnom, hogy együtt legyünk. Olyan aranyos volt.
Pénteken kaptam egy levelet, amit Budapestről küldtek. Persze, mert én idióta a saját címemet adtam meg, hátha lebukom. Leültem az ágyra a borítékkal és azon gondolkoztam, hogy szükséges ezt tudom, vagy nem? Elvégre nagyon jól megvagyunk és teljesen mindegy, hogy kié a gyerek, mert Jens az, aki fel fogja nevelni. Vagy 10 percig gondolkoztam, hogy kibontsam-e, de végül is a kíváncsiságom győzött, meg hát Nico-nak is megígértem, hogy elmondom neki az igazat.
Remegő kézzel bontottam ki a borítékot, amiben a vizsgálat eredménye volt.Mikor megláttam az eredményt, nem tudtam, hogy örüljek, vagy sírjak...
Abban a pillanatban, mikor megnéztem, a teszt eredményét, kinyílt az ajtó, én meg ijedtemben elejtettem a papírokat, amiket olyan gyorsan próbáltam összeszedni, hogy aki belép azon az ajtón ne vegyen észre semmit.
-Szia Kicsim! - nyomott egy puszit az arcomra.
-Szia Hát te? Azt hittem ,hogy csak hétvégén jössz.
-Igen, de mivel szorgalmasan dolgoztam, ezért hamarabb elengedtek. - mosolygott.
-Szeretlek!
-Én is! - döntött hanyatt. - Az mi? - nézett az üres borítékra, amit nem sikerült elraknom.
-Semmi! Csak valami reklám hirdetés, vagy mit tudom én. Ne foglalkozz vele. - tereltem. - Szerintem éppen fontosabb dolgot készültünk csinálni...
-Rossz kislány. - csókolt meg.
Egészen estig feküdtünk az ágyban, mikor Jens közölte velem, hogy ma este lenne egy kis baráti összejövetel.
-És ezt hamarabb nem tudtad volna közölni velem?
-Ugyan már, nem nagy dolog, csak egy kis baráti beszélgetés.
-Kik jönnek?
-Nico, Lewis és mi. Lehet, hogy Nicole is jön.
-De jó! - morogtam.
-Egyszerre félre tudod tenni a büszkeségedet.
-Legyen, de nem fogok jópofizni. És hol lesz ez a kis találka?
-Van itt egy szórakozóhely, nincs messze. Szerintem tetszeni fog.
-Rendben!
-Köszönöm! Szeretlek! - adott egy puszit a számra.
Mivel ez csak egy kis baráti beszélgetés,úgy  gondoltam, hogy nem kell a külsőmmel nagyon fogalkozni, csak felkapok egy farmert, meg egy pólót, felteszek egy szolíd sminket és összekötöm a hajam.
-Kész vagyok! - álltam Jens elé.
-Nekem tetszik. - csókolt meg. - Mehetünk?
-Aha.
Monte Carlo alapjában véve nem nagy, ezért kézen fogva sétáltunk a klubig, ahol még nem volt senki. Megrendeltük az italunkat és vártuk a többieket. Mikor kihozták, éppen akkor jött Lewis és Nicole.
-Sziasztok. - köszöntek.
-Sziasztok.
-Nico is mindjárt jön, csak még van egy kis dolga. - mosolygott Lewis.
Nem nagyon tetszett nekem ez a mosoly, azt éreztem, hogy itt olyan dolog történik, amiről nem tudok semmit.
-Hogy...hogy érted azt, hogy dolga van?
-Hamarosan megtudod. - felelt sejtelmes mosollyal az arcán, ami engem egyre jobban kezdett zavarni.
Kb. 10 perccel Lewis-ék után megjött Nico is, de nem volt egyedül...

 

 

-Szi..szi..sziasztok. - feleltem ledermedten.

-Sziasztok. Bemutatom nektek Vivien-t.

-Sziasztok!

Úgy éreztem magam, mint aki leforráztak, nem hittem volna, hogy Nico csak így idehozza a barátnőjét.

-Kicsit kimegyek a levegőre. - fordultam Jens felé.

Amint kiértem előtört belőlem a sírás, nem akartam elhinni, hogy Nico képes ilyesmire, legalább szólhatott volna, vagy valami, de az nagyon csúnya dolog volt tőle.Nem akartam, hogy a többiek aggódjanak, ezért próbáltam elűntetni a sírás nyomait, egy zsepivel, de Lewis még így is megtalált.

-Minden rendben?

-Igen. - szipogtam.

-Claire!

-Jól vagyok, kérlek hagyj! Mindjárt megyek vissza.

Reménykedtem, hogy Lewis nem mondja el, a kint történteket, de szerencsére, mikor beértem látszott, hogy senki nem tudja mi történt. A többiek nagyon jól érezték magukat, én néha elkapta egy-egy beszélgetést, de egész végig Nico-n és az új csaján kattogott az agyam. Végül erőt vettem magamon és Nico-hoz fordultam.

-Kijönnél velem egy percre, ha megkérlek. - álltam fel.

-Menj csak! - simogatta a hátát Vivian. - Én addig kimegyek a mosdóba. - puszilta meg, amitől olyan féltékeny lettem, hogy azt hittem mindjárt felrobbanok.

A Monaco-i klubok előnye, hogy mindig van egy hely, ahol nyugodtan beszélgethet az ember.

-Szakítanod kell vele!

-Mi?

-Jól hallottad!

-És elárulnád, hogy miért kell ezt tennem?

-Mert rosszul esik ,hogy vele látlak.

-Valóban? - lépett közelebb. - Szerinted nekem milyen érzés volt?

-Sajnálom. - sütöttem le as szemem.

-Persze! Te mindig csak sajnálni tudod a dolgaidat, de én ebből többet nem kérek. Nem leszek ismét a kis játékszered. Nem egyszer kértelek, hogy gyere vissza hozzám, de te nem jöttél.

-Nem tehettem.

-Mit akarsz? Hogy egész életemben rád várjak?

-Nem!

-Hogy lessem minden lépésed, minden kívánságod?

-Nem!

-Hogy úgy táncoljak, ahogy te fütyülsz? - lépett olyan közel, hogy már csak egy lépés választott el bennünket.

-Nem, én nem ezt akarom! - néztem rá.

-Én már nem akarok többé veled lenni. Elegem van!

-Ezt nem teheted! Nem mondhatsz ilyeneket nekem!

-Ugyan miért nem? - emelte fel a hangját.

-Mert szeretlek!

-Ezt már hallottam .

-Szakíts vele kérlek.

-Nem!

-Kérlek!

-Claire, ne idegesíts fel!

-Szükségem van rád, hát nem érted? - ordítottam sírva.

-Miért? Miért kellek neked? És eddig miért nem kellettem? Miért akarod mindenáron, hogy szakítsak vele? - ordított ő is. - Az istenért, miért? - ordította dühösen.

-Mert te vagy a gyerekem apja! - kiáltottam sírva.

Mikor ezeket a szavakat kimondtam, éppen ekkor lépett be Jenson.

-Micsoda? - kérdezte lefagyva.

-Úristen! - kaptam a szám elé a kezem. - Kicsim, én...én..én nem...

Nem tudtam befejezni a mondatot, mert olyan gyorsan kiviharzott a szobából, hogy levegőt sem tudtam venni.

-Kicsim! Kicsim,várj! - futottam utána és hagytam ott Nico-t, aki szintén nem tudott mit kezdeni ezzel az információval.

Lewis és Nicole csak nézte, hogy mi történik itt, Vivien pedig akkor ért vissza, mikor már csak ők ketten ültek ott. Senki nem értett semmit, én hiába szaladtam Jenson után, ő nem akart megállni nekem. Nico pedig fogalmam sincs hová tűnt, csak annyit láttam, hogy ő is eljött.

Lehet, hogy nem így kellett volna közölnöm a dolgot, de véletlenül kicsúszott és sajnos Jens is hallotta. Nem tudtam utolérni a barátomat, vagy lehet, hogy már csak a volt barátomat, ezért hazamentem, befeküdtem az ágyba és megpróbáltam elaludni.

43.rész: Fiú vagy lány?

Ez volt az első alkalom, hogy kimentem egy versenyre, amióta állapotos vagyok.Szerencsére Nico rajthoz állhatott a versenyen, a tegnapi kis incidens után. Jens, pedig egészen jó pozícióból vághatott neki a futamnak.
A verseny közben nagy meglepetésemre Kimi odajött hozzám.
-Szia.
-Szia Kimi! Hát te? - néztem rá csodálkozva.
-Téged kerestelek.
-Hát, megtaláltál. Mit szeretnél?
-Szexelni veled.
-Most?
-Igen.
-Nem zavar, hogy éppen nézem a futamot, és aggódok a PASIM miatt.
-Éppen ezért akarok veled szexelni, hogy ne aggódj! Így levezeted a feszültséget. Az aggódás nem tesz jót egyikőtöknek sem.
-Te nem vagy semmi.
-Csak segíteni próbálok.
-Tudod mit?! Találkozzunk este, a szobádban.
-Rendben. Viszlát.
Csodálkoztam Kimi viselkedésén, miután legelőször nem is volt kedves velem, de végül is ő is csak egy pasi.
-Claire! - szólított meg egy ismerős hang.
-Jess! Te mit keresel itt?
-Csak tudni akartam, hogy vagy.
-Jól, köszönöm. És köszönöm, hogy a múltkor segítettél.
-Szívesen tettem. Amúgy hogy áll a verseny?
-Igazság szerint nem tudom, mert az előbb az egyik ismerősömmel beszélgettem, és teljesen lekötötte a figyelmem.
-Hát, ahogy elnézem még sok van hátra...
-Ööö, nekem van egy kis dolgom, ne haragudj, esetleg nem szurkolnál helyettem is? - vágtam  a szavába.
-Hová mész?
-Ki kell mennem a...a..a mosdóba, tudod a terhesség néha kicsit nehéz. - magyarázkodtam.
-Ja, persze menj csak.
-Kimi! - kiabáltam futva.
-Mi az? Valami baj van?
-Nincs, de nem tudok várni.
-Mire?
Nem feleltem, csak megcsókoltam.
-Menjünk a szállodába. - fogtam meg a kezét.
Kimi vezetett, illetve csak szeretett volna, mivel eltereltem a figyelmét.
-Siess már! - csókoltam a nyakát.
-Tudod, elég nehéz így vezetni.
-Szóval tetszik?! - simítottam végig a combján.
Nagynehezen sikerült eljutnunk a szállodáig, felrohantunk Kimi szobájába és máris az ágyban kötöttünk ki.
-Milyen napod volt? - kérdezte miközben megszabadított a felsőmtől.
-Átlagos.
-Tegnap hová tűntél, miután elmentél innen?
-Bentragadtam  a liftben Nico-val.
-És mit csináltatok? - húzta le a bugyimat.
-Beszélgettünk és szexeltünk.
-Mi? Lefeküdtetek? - állt meg egy pillanatra.
-Most tényleg erről akarsz beszélgetni?
-Te mondtad el.
-Kimi, nekem sietnem kell vissza, tehát most vagy folytatjuk és utána megyek vissza, vagy most azonnal.
-Miért ilyen sietős, még van hátra kb 1 óra versenyből.
-Igen, de Jess-nek azt hazudtam, hogy a mosdóba megyek.
-Akkor vágjunk bele. - fordított a hátamra.
Nagyon jó érzés Kimi-vel lenni, de ez inkább csak egy kis szórakozás számomra, mintsem érzelem.
Ahogy tudtam, úgy siettem vissza a McLaren-hez, ahol Jess már elég idegesen várt rám.
-Te még is hová tűntél? Már mindenhol kerestelek.
-Miért aggódsz ennyire? Sőt, miért aggódik mindenki ennyire? - húztam fel magam. - Csak terhes vagyok, nem halálos beteg. Mindenki úgy bánik velem, mint egy hímes tojással, de nincs szükségem rá, tudok magamra vigyázni.
-Ne húzd fel magad. Az nem tesz jót egyikőtöknek sem.
-Leszarom. - kiabáltam. - Hagyjatok békén.
Nagyon ideges voltam, és belül tudtam, hogy ez nem tesz jót se nekem, se a kicsinek, de annyira utálom, hogy mindenki jobban tudja, mi a jó nekem. Dühösen szálltam be a kocsiba, és kb. félúton a szállodához megcsörrent a mobilom. A kijelző Chris nevét mutatta,aminek igazán örülök, végre valaki, akivel normálisan beszélhetek.
-Szia Chris!
-Szia! Valami történt?
-Nem, miért?
-Olyan furcsa a hangod.
-Csak ideges vagyok.
-Mi történt?
-Minden. Mindenki meg akarja mondani, hogy mit csináljak, egy lépést nem tehetek meg úgy, hogy abba ne szólnának bele.
-És megtudhatom, hogy miért teszik ezt?
-Ja, persze. Ne haragudj, neked még nem is mondtam.
-Mit?
-Terhes vagyok.
-Nahát, ez nagyszerű! Gratulálok!
-Volna itt még valami.
-Claire! Mit csináltál?
-Nem tudom, hogy ki az apja.
-Ezt most nem mondod komolyan. De legalább ismered, vagy csak egy egyéjszakás kaland.
-Nico az. Vele feküdtem le.
-És nem tudod hogy Jenson vagy Nico a kicsi apja. Ezt jól megcsináltad. Valamelyik tud róla?
-Nico tudja, de Jens nem tud semmiről.
-Erre nem tudok mit mondani, de ezentúl próbáld meg elkerülni az ilyen dolgokat.
-Ööö...pontosan mit értesz ezalatt?
-Van még valami?!
-Nem csak Nico az, akivel megcsaltam Jenson-t.
-Te vonzod a bajokat. Erről tud valaki?
-Nem, Jens azt hiszi, hogy övé a kicsi, és teljesen boldog, nem is sejt semmit, Nico tudja, hogy ő is lehet az apa, de azt nem tudja, hogy van még valaki, akivel lefeküdtem. Szóval te vagy az egyetlen, aki tud erről az "édes négyesről" , persze nem szó szerint.
-Claire, ezt abba kellene hagynod, ebben valaki nagyon csúnyán megfog bántódni és nem biztos, hogy nem te leszel az.
-Tudom, de mit tegyek? Én ilyen vagyok. Jó tudod mit, most leteszem , majd megoldom, örülök, hogy beszélhettem veled. Szia!
-Szia!
Gondolkodtam azon ,amit Chris mondott, de nem tudok mit csinálni, mindig is szerettem, ha valami rólam szól, de eddig ezek többnyire következmények nélkül jártak, de most terhes vagyok, 3 pasival szexelek, ebből 2-őt szeretek ,a harmadik pedig csak jó móka. És azt is tudom, hogy vigyáznom kell magamra, de ez nem azt jelenti, hogy nem élhetem az életem.
Úgy döntöttem, hogy kipihenem magam és nem érdekel semmi, most csak magammal fogok foglalkozni és senki nem mondhatja meg nekem, hogy mit csináljak. Kikapcsoltam  a telefonom, lementem a wellnes-be, ahol bementem egy jó kis masszás terápiára, pedikűr, manikűr, mindenféle csajos dolog, senki nem magyarázott nekem, fent vettem egy jó forró fürdőt és bebújtam az ágyba, nem kellett sok és már aludtam is.
Arra ébredtem, hogy valaki tévézik, és már besötétedett. Ránéztem  telefonomra, amin 9:18 volt.
-Jens, te mit csinálsz? - ültem mellé kissé kábultan. - Miért nem alszol?
-Meg akartam várni, amíg felébredsz, mert beszédem van veled.
-És nem ér rá holnap. - hajtottam a vállára fejem.
-Nem! Claire, nagyon megijesztettél. Jessica mondta, hogy dühösen mentél el és vezettél, utána meg kikapcsolod a mobilod, hogy még véletlenül se tudjalak elérni!
-Na látod! Éppen ezért jöttem el a versenyről és kapcsoltam ki a mobilom. Mindenki jobban tudja, hogy mit kellene tennem, csak azért mert babát várok. Hát képzeld egyenlőre még én vagyok, az aki terhes és nem ti. Majd ha megtudjátok milyen érzés, akkor majd beleszólhattok az életembe.
-Most miért kell ezt csinálni? Miért baj ha aggódunk érted?
-Hát nem érted?! Nem az aggódás a baj, hanem az, hogy még azt is megmondjátok nekem, hogy mit tegyek.
-Nyugodj meg!
-Nem, nem nyugszom meg! Hadd legyek már dühös, ha az akarok lenni.
-De ez nem tesz jót a kicsinek! Gyere ide. - nyújtotta a kezét.
-Nem! - kiáltottam. - Hagyjatok már egy kicsit élni!
-Csak aggódunk Drágám!
-Egyetlen okot mondj, amivel rászolgáltam. Amióta tudom, hogy terhes vagyok nem iszom, nem járok el bulizni, nem voltam kint egyetlen futamon sem! Nem estem le a lépcsőn, nem csúsztam el a fürdőszobában, nem karamboloztam. Az természetes, ha aggódtok, de az nem, hogy egy lépést nem tudok anélkül megtenni, hogy valaki ne mondja: Vigyázz magadra!, Óvatosan!, Nyugodj meg!
-Megígérem, hogy nem fogok folyamatosan aggodalmaskodni, és nem mondom ,hogy nyugodj meg, de kérlek...a kicsi érdekében...
-Igazad van. Igazad van. Sajnálom, én csak...Csak szeretnék néha egy kicsit élni.
-Jól van, gyere ide. - nyomott egy puszit a fejemre.
-Szeretlek!
-Jól van! Nincs semmi baj! Gyere, menjünk aludni.
Reggel arra ébredtem, hogy valaki kopogtat az ajtón.
-Szia! Te mit keresel itt?
-Beszélnünk kell.
-Nézd, most nem érek rá.
-Claire! Kérlek.
-Jól van. - léptem ki a folyosóra és csuktam be magam mögött az ajtót.
-Nem tudom kiverni a fejemből, azt ami a múltkor történt. Vissza akarlak kapni! - fogta meg a kezem.
-Nico, ez nem így működik, és ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy soha többé ne kerüljek a szemed elé.
-Dühös voltam, ezt meg kell értened, de Malajziában örültem, hogy végre ismét beszéltünk és rájöttem, hogy nagyon hiányzol. Nekem nem elég, hogy csak szexelünk.
-Nico, ez nem csak szex. Véletlen volt. Itt nincs semmi többről szó, mert ez nem fog megismétlődni. Nekem itt van Jenson, nem hagyom el.
-Claire!
-Menj el!
-Kérlek..
-Nico, nagyon szépen kérlek, menj el!
Néztem, ahogy Nico végig megy a folyosón, nagyon fájt, hogy elküldtem, de nem tehettem mást, rendbe kell hoznom az életem.
Bementem és visszabújtam Jens mellé. Nem tudtam elaludni, végig Nico-n járt az eszem. Azon, amikor először megcsaltam, utána, hogy milyen boldogok voltunk, de megint becsaptam, hogy lefeküdtünk Malajziában és reménykedtem, hogy sohasem telik el az az este, mikor elmondtam neki, hogy terhes vagyok és most, ami szombaton a liftben történt. Nico-val az életem mindig kicsit kalandosra sikerül, de tudom, hogy Jenson iránt mit érzek és az sokkal erősebb, még akkor is, ha esetleg nem ő a gyerekem apja.
-Jó reggelt! - hallottam meg Jens hangját.
-Szia baby!
-Gyönyörű vagy. - csókolt meg.
-Ajjaj, amikor ilyeneket mondasz, valami rosszaságon töröd a fejed.
-Dehogy is. - csókolt meg ismét.
-Akkor gondolom, nem zavar, ha most elkezdek pakolni.
-Maradj itt mellettem. - ölelt át. - Mikor tudjuk meg a baba nemét?
-Amikor elmegyünk az orvoshoz, de ha jól emlékszem legalább 3 hónapot kell rá várni.
-Az sok.
-Ebből már két és fél hónap eltelt. Még egy két verseny és már mehetünk is az orvoshoz.
-Akkor mostantól a versenyhétvégék is lassan fognak telni.
A következő két versenyt is kihagytam és már nagyon izgatott voltam, hogy kisfiú vagy kislány-e.
A magyar nagydíj volt a következő versenyhelyszín, ahol ismét megjelentem és úgy döntöttünk  Jens-el, hogy itt Magyarországon fogunk elmenni ultrahang vizsgálatra.
Már alig vártam, hogy a pénteki szabadedzéseket letudják a fiúk és mehessünk az orvoshoz.
-Végeztél? - kérdeztem Jens-t izgatottan.
-Nem, még kb. 30 perc, de sietek. - fogta meg a kezem. - Várod már?
-Nagyon. Annyira boldog vagyok, de siess, hogy minél hamarabb indulhassunk. - pusziltam meg. - Szeretlek!
-Én is! Sietek!
Amí Jens-re vártam egyszer csak Kimi jelent meg mellettem.
-Hello, Szépség!
-Kimi! - öleltem meg. - Te meg mit keresel itt?
-Téged.
-Honnan tudtad, hogy itt leszek?
-Reménykedtem.
-A...ha!Tudod most nem igazán érek rá, mert Jenson és én nemsokára megyünk a dokihoz, hogy kiderítsük a baba nemét.
-Ez nagyszerű! És te mit szeretnél?
-Őszintén szólva... nem is tudom. Igazából attól félek, hogyha kisfiú, akkor majd megszereti ezt a sportot és ő is autóversenyző szeretne majd lenni, amiből én nem kérek. Elég nekem a párom miatt aggódnom.
-Tudod, ha esetleg kislány, az sem zárja ki a versenyzés lehetőségét.
-Ezzel most nagyon sokat segítettél Kimi Raikkönen! - emeltem fel a hangom.
-Jól van na! Nem kell kiabálni, én csak megjegyeztem.
-Sajnálom!
-Szeretném, ha ma este átjönnél hozzám. - lépett közelebb.
-Kimi, ne! Bárki megláthat!
-Nem ígérek semmit, de mindenképp felhívlak. Rendben?!
-Oké!
-Szia Kicsim! - csókolt meg Jenson. - Mehetünk.
-Persze! Már alig várom. Szia Kimi! - intettem felé.
Jenson vezetett az orvoshoz, mert nem hagyja, hogy a volán mögé üljek, ami eléggé bosszant, de valahol aranyosnak találom, hogy így vigyáz rám!
-Annyira örülök, hogy végre megtudjuk a baba nemét. - ültünk le a váróban.
- Én is! Képzeld, Kimi megkérdezte tőlem, hogy kislányt, vagy kisfiút szeretnék-e jobban.
-Nem tetszik, hogy Raikkönen ennyire rád van kattanva!
-Csak nem vagy féltékeny?! - néztem a szemébe.
-Dehogy is! Végül is nincs okom rá.
-Helyes válasz! - csókoltam meg.
-És mit feleltél?
-Azt mondtam, hogy, ha fiú lesz, akkor tartok attól, hogy majd ő is autóversenyző akar lenni, pedig nekem elég egy valakiért aggódnom. - fogtam meg a kezét.
-Édes vagy! De nem kell érte aggódnod, tudok vigyázni magamra!
-Tudom, csak ez egy elég veszélyes sport és bármelyik pillanatban meglehet a baj.
-Megígérem, hogy minden versenyen óvatos leszek és nem megyek be olyan manőverekbe, amiknek nincs értelme. - simogatta meg az arcom. - Habár ezt eddig se tettem.
-És megígéred, hogy nem száguldozol 300-al?!
-Megígérem! - nevetett. - Habár egy kicsit nehéz, mivel ez a munkám.
-Claire Hall! - hallottuk meg a nővér hangját.
-Készen állsz?
-Még nem szülni megyek!
-Rendben! Feküdjön fel, kérem.
-Akkor lássuk, hogy milyen nevekben kell gondolkodniuk.
-Teljesen mindegy, mert már min a kettő megvan.
-Akkor nincs más hátra, csak, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy melyiket kell választaniuk.
-Ez nem lesz nehéz. - mosolygott a párom.
-Hallgass! - tettem a szája  elé a mutató ujjam.
-Nézzék csak! Ez itt a magzat.
-Milyen kicsi. Claire, ezt el sem hiszem.
-Mi csináltuk! - tettem  a monitorra a kezem.
-Na nézzük csak! A terhesség ebben a szakaszában, már egészen jól meglehet állapítani a baba nemét, de persze biztosak csak a szülés után lehetünk. Úgy tűnik, hogy kisfiú! Gratulálok! Még fel kell tennem néhány rutin kérdést és utána mehetnek is.
Még kb. egy 20 percet voltunk a dokinál, utána mehettünk is haza.
-Szeretlek! - csókoltam meg, mikor kiértünk a rendelőből.
-Olyan boldog vagyok! - viszonozta.
-Nem is volt nekem igazán fontos, hogy fiú vagy lány, de olyan jó látni, hogy így örülsz neki!
-Szeretlek! - csókolt meg. - Menjünk el vacsorázni! Ezt meg kell ünnepelni!
-De először menjünk haza, hogy átöltözzek! Így is gyönyörű vagy.
Visszamentünk a szállodába, átöltöztem, habár most már oda kell figyelnem, hogy mit veszek fel, nem akarom, hogy a fotósok kiszúrják, hogy terhes vagyok és velünk foglalkozzon az egész sajtó. Majd bejelentjük, ha itt lesz a ideje.

42.rész: 3 in 1

-Jó reggelt! - köszöntött Kimi.
-Úristen. Már reggel van? Jens megfog ölni. - ugrottam ki az ágyból.
-Dehogy fog. Maradj még egy kicsit. - húzott vissza.
-Ezt ne. Már így is túl messzire mentünk.
-Ugyan! Ha már úgyis itt vagy, akkor ezt használjuk ki. - csókolt meg.
-Várj. Mindjárt jövök.
-Hová mész?
-Pisilnem kell.
-Siess!
-Itt is vagyok. - ugrottam be mellé.
-Ez gyors volt. - húzott magára.
-Mit szeretnél csinálni? - csókoltam meg.
-Szerintem nagyon jól tudod...
Kimi-vel megismételtük, azt, amit éjszaka tettünk és most is ugyanolyan jó volt, mint először...
-Most már tényleg mennem kell. - vettem fel a ruháimat.
-Mit csinálsz a jövő héten?
-Ezt nem gondolod komolyan.
-Tudom, hogy te is élvezted.
-Kimi! Terhes vagyok. És Jens a pasim. Nem kezdek veled viszonyt.
-Nem tudod mit hagysz ki.
-Az lehet. Ez egyszeri alkalom volt.
-Kétszer szexeltünk. És egyáltalán nem tiltakoztál egyiknél sem.
-Hormonok.
-Fogd csak a terhességedre.
-Megtettem. Örülök, hogy megismerhettelek. - nyújtottam a kezem.
-Komolyan így akarsz elbúcsúzni?
-Barátok?!
-Legyen. - fogott velem kezet.
-Viszlát Kimi!
-Viszlát Claire!
Dúdolgatva sétáltam végig a folyóson, egészen a liftig. Nico is pont akkor ért a lifthez, amibe egyszerre szálltunk be.
-Mi ez a jó kedv?
-Mi lenne? Ma jobb lábbal keltem.
-Aha. Csakhogy te nem is ezen az emeleten laksz.
-Nem, de ezen az emeleten van a terasz és kiakartam jönni egy kis friss levegőt szívni.
-Ha te mondod.
-Most miért kellett ezt csinálnod?
-Mit?
-Elrontottad a kedvem.
-Valahogy túlélem. - gúnyolódott.
-Ez meg mi volt?
-Ööö...Azt hiszem, megállt a lift.
-Remek. És pont veled ragadtam itt.
-Ezt kikérem magamnak!
-Inkább telefonálj valakinek.
-Nincs térerő.
-Pompás.
-Úgy tűnik, hogy még egy darabig el kell viselned.
-De jó nekem. - ültem le a földre.
-Szóval?
-Mi szóval?
-Mit csináltál itt? - csatlakozott.
-Mondtam már.
-Jól van.
-Nem hiszel nekem, igaz?
-Nem az én dolgom.
-Akkor meg minek faggatózol?! Ahh, hagyjuk.
-Kié a gyerek? - váltott témát.
-Ezt ne kezd! Nagyon szépen kérlek!
-Nem mondod el, mert te sem tudod. Félsz, hogy a kis kalandunk, esetleg több volt.
-Nico!
-Megcsaltál engem, mert őt szereted, de őt is megcsaltad, ráadásul velem. Nem tudod, mit akarsz, a saját kedvedre formálod a dolgokat, csak neked legyen jó.
-Mi van? Ma van az őszinteség napja?! Hidd el, már volt, aki kioktatott, hogy milyen önző és szemét vagyok. Ebből nem kérek mégegyszer.
-Szeretlek!
-Tudom. - sütöttem le a szemem.
-És te?
-Ezt már megbeszéltük. Miért nem tudsz csak csendben ülni és várni?!
-Nahát, Claire Hall nem akar beszélgetni. Ritka alkalmak egyike.
-Nem kell gúnyolódni. Nem azért feküdtem le veled, mert részeg voltam, hanem, mert leakartam,azt hittem, hogy az alkohol mögé bújhatok, de tévedtem. Az elmúlt hetekben azt mondogattam magamnak, hogy csakis a pia volt az oka, de rá kellett jönnöm, hogy nem.
-Sajnálom.
-Ami történt, megtörtént. Már nem tudom visszacsinálni. De mindegy is. Nem fogsz elkésni?
-Mintha tehetnék ellene. - mosolygott.
-Majd beül valaki a helyedre.
-Arra gondoltam, hogyha majd egyszer kikerülünk innen, esetleg megihatnánk valamit.
-Nem ihatok alkoholt.
-Nem is arra gondoltam. - nevetett.
-Akár hiszed, akár nem, de amióta itt vagyok, még egyetlen estét sem töltöttem Jens-el.
-Hogy hogy?
-Tegnap Kimi hívott meg, azelőtt pedig Lewis.
-És? Ez hajnalig tartott?
-Nem, Lewis-al vacsorázni voltam. Kimi-vel pedig csak ittunk, persze semmi alkohol, és véletlenül elaludtam a kanapéján. Ezért jöttem ma erről az emeletről.
-És ennyire kényelmes a kanapéja?
-Olyan vagy! Terhes vagyok, az egyik pillanatban a fellegekben járok, a másikban pedig megtudnék fojtani valakit. Tudod, a hormonok.
-Persze, én is arra fognék mindent. - mosolygott.
-Én megtehetem.
-Igen?! Akkor gyere ide!
-Nem biztos, hogy ez jó ötlet.
-Nem bízol bennem?
-Nem, mármint...nem benned nem bízom, hanem magamban.
-Akkor is szeretném, ha idejönnél mellém. - nyújtotta a kezét.
-De ha valami hülyeséget csinálnék, állíts le!
-De csakis, akkor ha hülyeséget csinálsz.
Ügyesen átmásztam mellé és a karjaiba bújtam.
-Olyan jó, hogy veled vagyok itt.
-Az előbb még nem tetszett!
-Hormonok!
-Ja, persze.
-Remélem, hogy nem most fogják kinyitni a liftet.
-Pedig jó lenne, mert nekem dolgoznom kellene. - simogatta meg a hátam.
-Edzést tarthatunk itt is.
-Mi?
-Azt mondtad, ha hülyeséget csinálok leállítasz. - simogatta az arcát.
-Ha hülyeséget csinálsz, de még nem tettél semmi olyasmit. - hajolt közel.
-Szerintem a következő lépés már az lesz.
-Akarod, hogy...
-Fogd be! - vágtam közbe és csókoltam meg.
-Szeretlek!
-Én is szeretlek Nico.
-Biztos, hogy akarod? - húzódott el.
-Igen.- csókoltam volna meg, de eltolt magától. - Igazad van, sajnálom, nem kellett volna megcsókolnom téged.
-Nem, én nem magam miatt kérdeztem.
-Azt mondtad, ha hülyeséget csinálok, akkor...
-Igen. - vágott közbe. - Csakhogy szerintem nem volt hülyeség.
-Lehet. - álltam fel.
-Most mit csinálsz?
-Letakarom a kamerát. - tettem a kamera tetejére a levetett felsőmet.
-Nem rossz ötlet.
-Tudom. - ültem vissza mellé.
-Használjuk ki az alkalmat. - döntött hanyatt.
Nagyon jó érzés volt, megint Nico karjaiban lenni...
-Azért előbb utóbb megjavíthatnák ezt a liftet. - csókoltam mag.
-Nem kell a felsőd?
-Nem akarom, hogy lefilmezzenek.
-Én sem szeretnék lebukni. - simogatott.
-Nem szeretném, ha bárki is megtudná. Ígérd meg!
-Claire, nem szeretném, ha bajod lenne ebből, de én nem hiszem, hogy ezt sokáig tudnám csinálni.
-Talán nem is kellene ezt tennünk. - húzódtam el.
-Nem akarlak elveszíteni. - fogta meg a kezem.
-Már elvesztettél.
-Nem!Nem! Lehet, hogy a gyerekemmel vagy terhes.
-Nem számít, hogy biológiailag ki az apja, mert mindeféleképen Jens lesz az, akit apának fog szólítani.
-De ha az enyém, akkor jogom van tudni.
-És meg is fogod tudni, de több nem leszel a számára.
Ebben a pillanatban éreztük, hogy elindul a lift. Gyorsan lekaptam a pólómat a kameráról és felöltöztem, próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna.
-Akkor ennyi? - kérdezte Nico.
-Szép volt, jó volt, de ennyi volt.
-Jól vannak? - lépett hozzánk egy férfi, mikor kiléptünk a liftből.
-Igen, persze. - feleltük.
-Esetleg szükségük van valamire?
-Nem, köszönjük. - válaszoltam.
-Nekem mennem kell, már így is elkéstem.
-Várj, veled megyek.
-Mi? Az előbb ott bent...
-Nem történt semmi. - fejeztem be a mondatot. - De mivel a pasim kint van a pályán, ezért jó lenne most már vele is foglalkoznom. De ha nem akarod, akkor mehetek mással.
-Én vezetek. - jelentette ki. - És mit fogsz neki mondani? - kérdezte, mikor beszálltunk a kocsiba.
-Semmit. Azt, hogy képzeld Drágám, bent ragadtam a liftben Nico-val, nagyon jó móka volt. Mégis mit mondanék?
-Nem is tudom, mondjuk azt, hogy képzeld Édes bent ragadtam az exemmel a liftben és egy oltári keféltünk. De tudnod kell, hogy téged szeretlek. Amúgy milyen napod volt?!
-Hogy te milyen egy...egy..nem is tudom mi vagy.
-Ez az igazság.
-Tényleg szeretem, és igen lefeküdtem veled, de mondtam már, hogy....várjunk csak...te mégis honnan veszed, hogy oltári volt.
-Kérlek, nem először feküdtünk le. - nézett rám.
-És attól még honnan veszed, hogy élveztem?
-Most mondjam?! Ohh Nico! Igen! Még...még! Csináld! Igen...ez az! Még! Gyerünk!
-Lehet, hogy csak színleltem!
-Lehet. - mosolygott.
-Jól van, beismerem. Tényleg nagyon jó volt.
-Többet tudok, mint gondolnád.
-Azért ne szállj el magadtól.
-Megjöttünk!
-Kössz a fuvart! Majd még összefutunk.
-Gyere el a partira, és biztosan.
-Jó munkát Cica!
-Jó dugást Édes!
Megkerestem Jens-t a paddockban, de mikor találkoztunk nem volt túl boldog, éppen Lewis-szal beszélt.
-Szia Kicsim. - öleltem meg.
-Mégis hol voltál? Annyira aggódtam. A telefont sem vetted fel! Mégis mi történt? - kérdezte aggódva.
-Semmi nem történt. Nyugodj meg!
-Mégis, hogy nyugodjak meg? Egész éjjel nem jöttél, de szerencsére Kimi elmondta, hogy fáradt voltál és ezért nála aludtál. Ma egész nap téged kerestelek, nem tudom, hogy hányszor hívtalak, de te egyszer sem válaszoltál.
-Még Lewis is aggódott. - mutatott az említett személyre.
-Még mielőtt leszednéd a fejem, hagynád, hogy elmondjam, mit történt?!
-Jól van. Mondd!
-Éppen a szobánkba akartam menni, hogy elmeséljem, miért nem jöttem haza éjjel.Pont találkoztunk Nico-val és beszálltunk a liftbe.De a lift megállt!
-Hogy érted azt, hogy megállt?
-Úgy értem, hogy Nico-val órákig be voltunk zárva kettesben, és már most tisztázni szeretném, nem történt semmi. És azért nem tudtál elérni, mert nem volt térerő, így segítséget sem tudtunk hívni.
-Ne haragudj, hogy kiabáltam veled, de annyira féltettelek. - ölelt meg.
-És jól vagy? - kérdezte Lewis.
-Persze.
-De akkor Nico nem is tudott ma...
-Sajnos nem tudott itt lenni az időmérőn.
-Remélem, hogy az FIA engedi holnap versenyezni.
-Én is remélem. De ezt majd megoldják ők, mert én szeretnék végre a barátommal tölteni egy estét. - öleltem át.
-Ez jó ötlet.
-Mikor végzel?
-Most.
-De most komolyan. Megvárom.
-Akkor is végeztem, és most elviszem a barátnőmet...nem, nem is viszem sehová csak kettesben töljük az estét, a lakosztályunkban.
-Szerintem én most magatokra hagylak. - mondta Lewis.
-Gyere, menjünk a szállodába.
Jens-el visszamentünk a szállodába, és úgy döntöttünk, hogy veszünk egy jó forró fürdőt kettesben.

-Olyan jó, hogy végre együtt vagyunk.

-Hát igen, ma Nico lett volna a soros, de vele a liftben megejtettük a dolgot. - nevettem.



-Szeretlek.
-Én is. - csókoltam meg. - Mit csinálsz?
-Játszok.
-Egy gumikacsával?!
-Miért, szerintem a kicsi értékelni fogja. - simogatta meg a hasam.
-Gondolkodtál már azon, hogy mi legyen  a neve?
-Button.
-Szívem, most komolyan. - simogattam meg.
-Szerintem, ha fiú, akkor lehetne Alex, mivel a második nevem Alexander. Ha kislány, akkor pedig, akkor is Alex.
-Mint Alexandra?
-Miért ne?!
-Nem elég neked az, hogy Button lesz, még a második neved is kapják meg?! Ez tetszik.
-Tényleg? - csodálkozott. - Pedig csak szórakoztam.
-Tudom, de én nem. Viszont muszáj megkérdeznem, ha esetleg ikrek lennének, akkor, hogy neveznénk őket, persze tegyük fel, hogy az egyik fiú, a másik lány, Alex 1, Alex 2.
-Ez jó. - nevetett.  - Akkor nyílván nem,de mivel nem ikrek, ezért nem kell ezen törnünk a fejünket. - csókolt meg.
-Ez jól esett.
-Igen? - csókolt meg ismét.
-Aha.
-Akkor tovább csókollak.
-Jens, szerintem ez már több mint csók.
-Bocsi, de annyira dögös vagy, nem tudom megállni. - csókolgatta a nyakamat.
-És ha majd már látszani fog a terhességem, akkor is így fogod gondolni?
-Persze. - simított végig rajtam.
-Figyelsz te rám? Vagy csak azon jár az eszed, hogy mindjárt megdugsz.
-A második.
-Legalább őszinte vagy.
-Baby, ne csináld! Már annyira hiányoztál. Szeretlek. És igen, akkor is ugyanígy fogom gondolni.
-Helyes válasz. - csókoltam meg én.
A csók eredménye egy hosszú, hosszú fürdőzés lett...

Díj :D

DÍJ!

Köszönöm szépen Rina-nak , Zombori Briginek, Mercii-nek és Dorililien-nek!

11 dolog magamról:

• Imádom az olimpiát!
• Idén voltam kint wtcc futamon.
• Jövőre az F1 a cél
• Ha meglátok egy nekem tetsző hírességet, fantáziálok róla.
• Focizok
• Kedvenc csapatom a Bayern.
• Szeretem írni a blogomat, és szeretem, ha van véleményetek, mert úgy alakítom a történetet.
• Szerintem Ausztália a világ legjobb helye, de Svájcot is imádom és ezért először oda szeretnék eljutni.
• Nem igazán olvasok könyvet, inkább blogokat, meg híreket, azokból is főként bulvár és sport híreket, de ezt naponta vagy 10-szer.
• Szeretem ha valami gyorsan kész van.
• Számomra a House a világ legjobb sorozata és sajnálom, hogy vége.

Rina kérdései:

1. Miért kezdtél el blogolni?

 -Nem is tudom, csak úgy megfogalmazódott bennem egy történet, és kíváncsi voltam mások véleményére.

     2. Mi az, amit semmi pénzért nem csinálnál meg?

-Semmi pénzért nem fognék meg egy pókot. Még a látványtól is irtózom, csak a tévében vagyok hajlandó elviselni őket.

    

     3. Hiszel-e a világ vége elméletekben?

-Nem

     4. Melyik történelmi korban élnél a legszívesebben?

-A jelenben.

     5. Bevállalnál-e egy űrutazást?

-Nem tudom, biztos klassz.

     6. Melyik a kedvenc évszakod?

-Ősz

     7. Milyen emberi tulajdonságokat utálsz?

-Kétszínűség.

      8. Szoktál-e csak úgy énekelni? Ha igen, mit?

-Azt ami éppen eszembe jut, többnyire csak a refrének maradnak meg.

      9. Mi volt a legutolsó film, amit megnéztél?

-Egy sorozat, és ez a House

      10. Mi a kedvenc édességed?

-Skittles

      11. Mióta szereted a Forma 1-et?

-2010 Magyar Nagydíj

Zombori Brigi kérdései:

1. Ki a kedvenc szereplőd a történetedből? Miért?

Claire, mert mindent kipróbál és beleveti magát az életbe.

     2. Van-e a történetedben olyan szereplő aki nagyon hasonlít rád? Miben?

-Nincs

     3. Hogy pattant ki a fejedből, hogy f1-es történetet fogsz írni?

-Annyira megtetszett ez a sport, és úgy gondoltam erről rengeteg mindent lehet írni.

     4. A Forma1-en kívül szeretsz-e más sportot?

- Igen. Tenisz, WTCC, Rally, Kézilabda, Vízilabda, Foci stb.

     5. Szereted a kézilabdát? Ha igen, akkor ki a kedvenc játékosod?

- Igen, és Császár Gábor a kedvencem.

     6. Nézted az olimpiát? Melyik volt a kedvenc sportágad?

-Néztem, és őszintén, máris hiányérzetem van. Az összes sportot, amit közvetítettek, láttam, ezért nem tudok kiemelni egyet sem, mindegyiket imádtam.

     7. Voltál-e már valahol külföldön?

-Ausztria, Horvátország, Románia.

     

     8. Ha megváltoztathatnád a nevedet, akkor hogy hívnának?

-Nem tudom, sosem gondolkoztam ezen.

      9. Szeretsz/ tudsz főzni?

- Inkább csak szeretek.

      10. Ha lesznek gyerekeid hogy fogják őket hívni? (1fiú, 1lány)

-Fiú: Gergő , Lány: Rebeka

      11. Ki az a családodban akire a legjobban felnézel?

-Mindenki

Mercii kérdései:

1.  Mi a kedvenc könyved!?

Nincs kedvencem

   

     2. Példaképed? 

-Beyonce

     3.  Kedvenc zenéd amit úgy igazán "szarrá" hallgattál?!

- Beyonce - Love on top

     4. Kedvenc sorozatod/sorozataid?!

- House, NCIS

     5. Kedvenc sorozat szereplőd/szereplőid?

- House: House, Chase, Cameron, Cuddy, Wilson

- NCIS: DiNozzo, Gibbs, Ziva, Doki, Abby

     6. Az a hely ahová egyszer mindenféle képen el szeretnél jutni?!

-Svájc

     7. Ki az a sztár akinek szívesen lépnél az életébe?!

-Nem is tudom, de az biztos, hogy sportoló lenne.

     8. Kedvenc horror filmed?!

-A pap

      9. Karrier vagy család?!

-Család

     10. Kedvenc focistád?!

-Bastian Schweinsteiger (Bayern), Lionel Messi (Barca)

     11. Kis kórod kedvenc meséje?! 

- Oroszlánkirály



 Dorililien kérdései:

1. Melyik a legutóbbi zene, amit meghallgattál?

-Rihanna & Nicki Minaj - Fly

     2. Ha lenne egy saját szigeted, hogyan neveznéd el?

-Secret

     3. Ki az a híres ember, akivel a legszívesebben találkoznál?

-Ryan Lochte , Roger Federer

     4. Melyik a történetedben a kedvenc szereplőd?

  

-Claire

     5. Melyik az a hely, ahová mindenképpen el szeretnél egyszer jutni?

-Svájc

     

     6. Mi az, ami a legjobban fel tud húzni téged?

-A hülyeség

      7. Mi az, ami ihletet ad írás közben?

-Rágondolok, az egyik szereplőre és elképzelem különböző helyzetekben.

      8. Melyik a legérdekesebb könyv, amit életedben olvastál?

-Nincs ilyen.

      9. Melyik filmben szerepeltél volna szívesen?

                          

-Sorozat: House

      10. Mi jut eszedbe először Brazíliáról?

-2016-os olimpia

  

      11. Van példaképed? Ha igen, ki az?

-Beyonce

Szabályok:

• Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
• A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell
• 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
• 11 embert meg kell jelölni és linkelni
• Nincs visszaadás/visszajelölés

Akiknek tovább adom:
Regi&Ani,Gracia,Bloodorange & Rina

Kérdéseim:

1. Kedven sportolód?
2. Kedven ételed?
3. Kedvenc filmed?
4. Életed legszebb pillanata?
5. Ha alapíthatnál egy forma 1-es, vagy egy foci csapatot, mi lenne a csapat neve?
6. A legszebb hely a világon?
7. Ki az , akiben feltétel nélkül megbízol?
8. Miért kezdtél blogot írni?
9. Melyik hírességgel kerülnél legszívesebben kapcsolatba?
10. Szerinted ki a valaha élt legjonn f1-es pilóta, vagy focista?
11. Mi szeretnél lenni?

 



41.rész: Még egy pilóta

Csendben beléptem az ajtón , átöltöztem és óvatosan befeküdtem Jenson mellé, aki már úgy aludt, mint a tej. Én is hamar elaludtam és reggel arra keltem, hogy valaki pakolászik.
-Jó reggelt. - köszöntem kómásan.
-Jó reggelt. Ne haragudj, hogy felébresztettelek, lépett hozzám.
-Nincs semmi baj, csak hagyj aludni.
-Jó. - nyomott egy puszit a fejemre.
Mire "másodszor" felébredtem Jens már nem volt sehol, úgy gondoltam, hogy valószínűleg már pályán lehet, ezért elindultam utána.
Már majdnem kiléptem a szállodából ,amikor valaki nekem jött.
-Elnézést. - mondtam, de nem felelt, csak elsétált.
Ez nagyon nem tetszett, ezért utána rohantam.
-Elnézést. - szólítottam meg a recepciónál álldogáló férfit, de az nem szólt semmit csak rám nézett. - Már nem azért, de maga jött nekem és én bocsánatot kértem, maga meg csak úgy elsétált.
-Lett valami baja?
-Nem, de most nem erről van szó.
-Akkor jó. - fogta a kártyáját és elindult, én meg utána rohantam.
-Ez nagyon nem tetszik nekem.
-Mit akar?
-Egy bocsánatkérést.
-Ennyire fontos?
-Igen.
-Rendben, bocsánat. - mondta nemtörődöm módon.
-Ez nem volt bocsánatkérés.
-Miért?
-Mert nem gondolta komolyan.
-Miért kellene komolyan gondolnom?
-Hát ezt nem hiszem el, maga egy igazi tuskó.
-Mondták már.
-Ki maga?
-Érdekli?
-Igen.
-Kimi Raikkönen
-Nos Kimi, szeretném, ha kiengesztelne.
-Minek?
-Mert ilyen bunkó, és én ezt nagyon nem szeretem.
-Ha muszáj.
-Igen. Az.
-Mit akar csinálni?
-Nem tudom, lepjen meg.
-Hát hogyne.
-Várni fogom.
Megkerestem Jenson-t, hogy elmeséljen, neki mi történt velem.
-Szia baby! - csókoltam meg.
-Szia! Hogy érzed magad?
-Jól vagyok, de nem félts már ennyire.
-Jó, csak tudod annyira örülök, hogy lesz egy kisbabánk és nem szeretném, ha bármelyikőtöknek is baja esne.
-Szóval, ha nincs gyerek a hasamba, már nem is aggódsz?! - tettettem a felháborodottat.
-Drágám, dehogyisnem. Szeretlek.
-Én is. De nem ez a lényeg...
-Köszi!
-Jól van na, elszeretnék mondani valamit. Képzeld, ma találkoztam egy Kimi Raikkönen nevű fickóval és nem volt valami kedves.
-Kimi? Itt?
-Ismered? - csodálkoztam.
-Igen, ő is pilóta, most úgy tudom, hogy rallizik, de korábban forma 1-es versenyző volt.
-És miért csodálkozol? Lehet, hogy megakart látogatni titeket.
-Nem hiszem Kicsim. Kimi Raikkönen egy külön történet.
-Akkor, majd én kiderítem.
-Hogyan?
-Tartozik nekem.
-Mi? - kérdezte meglepettem. Majd elmesélem, de előtte meg kell ismernem. Úgyhogy ma este nem számíts rám.
-Már megint! Nem tetszik ez nekem, vigyáznod kéne.
-Majd, ha akkora hasam lesz, hogy fel sem tudok állni és téged foglak hibáztatni mindenért, na akkor majd vigyázok.
-Kössz, hogy figyelmeztetsz!
-Nincs mit. De megyek, mert Kimi-vel van dolgom. Ügyes légy. - pusziltam meg, majd elrohantam.
Visszamentem a szállodába, hátha ott találom Kimi, de nem volt sehol. Gondoltam, van még időm, ezért elővettem a mobilom és rákerestem Kimi-re. Megtudtam, hogy ő a 2007-es világbajnok és, hogy van egy felesége már elég régóta, de gyerekük még nincs. Sőt olyan cikket is találtam, hogy megcsalta a feleségét. Meg hogy nem igen szeret sokat beszélni - na itt lesz egy kis gond, mert én imádok beszélni  -,és néhány megjegyzését is megtaláltam, amik nagyon tetszettek.

Kimi mit lehet csinálni Finnországban?

•  Hát nyáron lehet horgászni meg szexelni. Nos télen a horgászat kiesik. 
Kimi mit tudsz mondani az 5. rajthelyről?
•  Azt hogy az 5. hely a rajtrácson.

 Azért az látszik, hogy ami a szívén, az a száján.
Már kezdett idegesíteni, hogy még mindig nem keresett meg, pedig ő volt velem bunkó. Kb. 2 órája ültem lent, amikor megpillantottam, az éppen akkor visszaérkező Kimi-t.
-Na kitaláltad már? - ugrottam elé.
-Mit?
-Hogy mit fogsz tenni a bunkóságod ellen.
-Ja, te vagy.
-Igen, én. Talán elfelejtettél?
-Dolgom volt.
-Ez nem így meg, engem nem szoktak felültetni.
-Azt látom.
-Hmm. Ezt megjegyeztem.
-Iszol valamit? - kérdezte unottan.
-Igen.
-Hová megyünk?
-Ide. - mutatott a kanapéra.
-Legyen. - forgattam a szemeim.
-Mit kérsz?
-Csak egy narancslevet.
-Biztos? - nézett rám furcsán.
-Igen.
-Tessék. - nyújtotta át a poharat.
-Köszönöm. Hallom te is forma 1-es pilóta voltál.
-Igen.
-És miért hagytad abba.
-Meguntam.
-Hogy hogy.
-Szívesebben rallizok.
-És hogy megy?
-Megy.
-És akkor mit keresel itt?
-Csak szétnézek.
-Miért vagy ilyen szűkszavú?
-Te kérdezel ,én válaszolok.
-Szerintem eddig ez volt a leghosszabb mondatod hozzám. - nevettem.
-Látom szeretsz beszélni.
-Igen. És nagyon sokat beszélek, van, akit ez idegesít, de annak nem kell velem törődnie.
-És mi a helyzet veled?
-Hogy érted?
-Mivel foglalkozok? Miért vagy itt?
-Igazából, én modell vagyok, illetve voltam, mivel otthagytam az állásomat, egy pasi miatt. Azután nem lett belőle semmi - feleltem szomorúan. De most újra boldog vagyok, mert  van egy barátom, akit imádok és... - majdnem sikerült kikotyognom, hogy babát várok, de még időben észbe kaptam. - és most minden csodálatos.
Kimi elég furcsán nézett rám, mintha tudna valamit.
-Mi az? Miért nézel így? - kérdeztem kíváncsian.
-Tudom ki vagy!
-Ezt nem értem.
-Te vagy az a lány, aki megcsalta Nico Rosberg-et Jenson Button-al, és az előbb őket említetted.
-Ezt meg honnan tudod?
-Azzal ne törődj!
-Jogom van tudni, hogy mégis honnan tudsz ilyeneket. Te mindvégig tudtad?! Átvertél. Én megpróbáltam kedves lenni, de te meg csak itt ülsz és kussolsz, és hagyod, hogy hülyét csináljak magamból!
-Tudod, végre le kellene szállnod a magas lóról. Átverted mindkét idiótát, de engem nem tudsz. Tudom, hogy azért szakítottál a némettel, mert már nem bírta elviselni, azt, hogy folyton mással dugatod meg magad. De azt nem tudja Button, hogy te ezt vele is megtetted.
-Jobban tetszettél, amikor keveset beszéltél.
-Azt hiszed, mert jól nézel ki és gazdag vagy, bármit megtehetsz. Odajössz hozzám, hogy téged nem szoktak felültetni. Ki érdekel?
-Én nem vagyok olyan, mint a többiek.
-Tudod, azzal, hogy őszinte vagy, nagyon csúnyán megbánhatsz másokat.Te tényleg egy igazi bunkó vagy.Ezt elviselném egy baráttól, de egy idegentől, aki nem tud rólam semmit, az nem beszélhet így velem.
-Te meg azt mondtad, hogy tuskó vagyok. Pedig te sem ismersz.
-Ezt elmondom Jens-nek.
-Mondd csak, menekülj hozzá. De én csakis az igazat mondtam neked, és legbelül ezt te is tudod.
-Valóban azt hiszed, akkor gyere velem. - fogtam meg a karját.
-Hová megyünk?
-Ide.
Kimentünk egy hátsó kis udvar részre, ahol nem volt senki, csak mi ketten.

-És mit csinálunk itt?

-Azt hiszed ismersz, de nagyon tévedsz.

-Valóban?

-Igen!

-Mit akarsz? Miért jöttünk ide?

-Hogy megmutassam ki is vagyok. - fogtam kezeim közé az arcát, majd megcsókoltam.

-Ezt miért csináltad?

-Nem tetszett?

-De igen. - csókolt meg.

Hosszasan csókolóztunk, majd egyik pillanatról a másikra Kimi szobájában találtam magam, sőt mi több, egyenesen az ágyában.

-Kimi, Kimi! Várj! - beszéltem bele a csókjába.

-Valamit tudnod kell.

-Mit? - csókolgatta a nyakamat.

-Terhes vagyok.

-Hogy mi? - húzódott el tőlem.

-Tudom. Lehet, hogy megkellett volna említenem, mikor lent letámadtalak, de...de...

-De mi?

-Nem tudom. Csak te nem féltél, bátran megmondtad, hogy nem körülöttem forog a világ, és rájöttem, hogy tényleg igazad volt, mindenkit kihasználtam és úgy viselkedtem, mintha mindenki felett állnék.

-Én mondtam, hogy idővel rájössz.

-Nézd, sajnálom.

-És mióta vagy terhes? - kb. 2 hónapja, inkább már 2 és fél.

-Gratulálok.

-Köszönöm.

-És van már ötlet, hogy mi lesz a neve?

-Nincs. De van még itt valami.

-Ikrek?

-Nem, te bolond. - vágtam hozzá a párnát. - Megbízhatok benned?

-Persze. - hajolt közelebb.

 -Nem tu...nem...nem t...

-Hé! Nyugi. - simogatta meg az arcom. - Ha nem akarod, nem kell elmondanod.

-De már nem bírom magamban tartani, illetve ez nem igaz, mert már tudja egy valaki, de, ajj, ez annyira nehéz.

-Figyelj, ha....

-Nem tudom, hogy ki az apja. - vágtam közbe.

-Mi? - nézett rám értetlenül.

-Amit lent, mondtál, hogy Jens-t megcsaltam Nico-val, az lehet, hogy nem csak egy szimpla megcsalás volt.

-Ezt nem tudom elhinni.

-Én se nagyon.

-Megígérem, hogy nem fogom elmondani senkinek.

-Köszönöm.Talán jobb lesz, ha most megyek.

-Ne menj! - fogta meg a kezem.

-Kimi...

-Csss! - simított ki egy tincset az arcomból.

-Ezt...ezt nem...

Nem tudtam befejezni a mondatod, mert már éreztem a csókját. Óvatosan lefektetett az ágyra, majd fölém hajolt, gyengéden végigsimított rajtam, elkezdte levenni a ruhámat, utána a saját ruháit is levette, végigcsókolta az egész testemet, később én kerültem felülre...És egy csodálatos éjszakát töltöttem el Kimi Raikkönen-el.



40.rész: Lewis

Úgy döntöttünk, hogy a parton kezdjük az "ismerkedést".
-És mi újság mostanában veled? - kérdezte Lewis.
-Semmi különös.
-Ezt most csak azért mondod, mert nem bízol bennem, vagy azért, mert ez az igazság.
-Nem benned nem bízom, hanem a barátnődben.
-Nem értem Nicole hogy kerül a képbe.
-Úgy, hogy ő a barátnőd és mindenki elmond mindent a párjának, ez természetes. Lehet, hogy nem szándékosan, de akit igazán szeretünk azt nem csapjuk be és az életünk minden egyes percéről beakarunk számolni, mert bízol a társadban és ő is bízik benned.
Miközben Lewis-nak szántam ezt a gondolatot, végig azon voltam, hogy én ezt nem tettem meg, nem mondtam el mindent Jens-nek, nem mondtam el, hogy lefeküdtem Nico-val és, hogy lehet, hogy ő az apa.
-Még mindig Nicol-ról és rólam van szó? - hozott vissza a hangja.
-Persze. - feleltem zavartan. - Kérdezhetek valamit? - váltottam.
-Bátran.
-Hogy értetted azt, hogy olyat tudsz, amit Jens-nek nem kellene?
-Nicole látott titeket Nico-val.
-És pontosan mi volt az?
-Nekem annyit mondott, hogy már mindketten részegek voltatok és flörtöltetek egymással.
-Ennyi? - kérdeztem meglepetten.
-Miért más is van?
-Azért még ne ássunk ennyire mélyre. Itt még nem tartunk.
-Rendben.
-Játszunk kérdezz-feleleket!
-Te kezded.
-Oké! Kivel feküdtél le először?
-Wow! Erős kezdés. Öhm...azt hiszem, hogy olyan 16-17 éves lehettem és elmentem egy buliba a haverokkal és pontosan azt csináltuk, amit egy buliba szokás és egyszer odajött hozzám egy lány és megkérdezte, hogy nem táncolnék-e vele. Én erre rávágtam, hogy persze, miért is ne és utána beszélgettünk, majd hazavittem és felhívott a lakásába és megtörtént.
-Hogy hívták a lányt?
-Hiszed vagy sem, de a neve Claire. - mosolygott.
-Ó mér értem, csak a nevem miatt szúrtál ki magadnak. Teljesen fel vagyok háborodva. - nevettem.
-Lehet benne valami!
-Most te jössz.
-Mi az, ami ilyen erősen köt a csapattársamhoz?
-Még 2006-ban történt. Igazából csak egy futó kaland volt az egész és nem is gondoltam, hogy lesz belőle valami, de 4 évvel később, amikor újra találkoztam vele, egyszerűen nem tudom mi történt, de úgy éreztem, hogy ha ő mellettem van, akkor nem hiányzik semmi az életemből.
-Mi volt 2006-ban?
-Elutaztam Angliába egy kicsit pihenni, pont akkor volt egy futam és gondoltam, úgy sincs jobb dolgom. Sétálgattam a paddockban és találkoztam vele. Nem fogod elhinni, de épp a barátnőjével beszélgetett.
-Ne! Claire!
-De de, és később, amikor egyedül volt, odamentem hozzá és megkérdeztem nincs-e kedve meginni velem valamit. Iszogattunk, beszélgettünk és...egyszer csak megtörtént.
-Szép kis történet.
-Igen. De most én kérdezek.
-Felkészültem.
-Miért akartál autóversenyző lenni?
-Nem tudom, úgy vonzott ez az egész. Száguldozni a pályán, csodálatos helyekre járni, mint pl. Valencia vagy Monaco.
-Ezek tényleg gyönyörű helyek.
-Szerettem volna megismerni mindenhol a kultúrát az nevezetességeket látni, habár ezekre nincs sok időm ,de minden helyszínen szánok rá egy napot. És te? - nézett rám. - Miért akartál modell lenni.
-Nem is tudom, tetszett a csillogás, a szállodák, a ruhák és persze az, hogy bárhová elmehetek, ahová akarok, mert van rá lehetőségem.
-Na máris találtunk egy közös pontot. Mindketten szeretünk utazni.
-Igen. - mosolyogtam. -Nem akarok tolakodó lenni, de mikor megyünk el vacsorázni? Már nagyon éhes vagyok.
-Akkor menjünk vissza és készülődjünk.
-Ez jó ötlet. De figyelmeztetlek, legalább 3 óra, mire elkészülök.
-Hogy fogod addig kibírni, ha már éhes vagy?
-Leköt a készülődés. Na gyere menjünk.
-Szia baby! Megjöttem. - köszöntem. És mindjárt megyek. - mentem be a fürdőszobába.
-Hova.
-Amolyan békülő vacsorára a csapattársaddal.
-Először is, az legalább 3 óra, mire te elkészülsz. Másodszor pedig, mi van?
-Kicsit összekaptunk Lewis-sal és tudod arra gondoltam, hogy mostanában nem tenne túl jót, ha felhúznám magam és megegyeztünk, hogy elmegyünk vacsizni és megbeszéljük a dolgokat.
-Aha.

-Ebbe akarsz menni?
-Miért?
-Ez csak a vacsora, nem az Oscar-díj átadás.
-De,ez csak egy ruha.
-Nem érdekel. Féltékeny vagyok.
-Ohh. Édes vagy. - csókoltam meg.
-Nincs semmi okod rá. Rendben?!
-Oké! De vigyázz magadra és a kicsire. - simogatta meg a hasam.
-Megígérem.
Igazából fogalmam sincs, hogy Lewis hová hozott és nem is érdekelt, mert annyira gyönyörű látvány fogadott, hogy még a lélegzetem is elállt.

-Ez gyönyörű!
-Örülök, hogy tetszik. - húzta ki a széket.
-Köszönöm.
-Nincs mit. Gyönyörű vagy.
-Azért te sem panaszkodhatsz.
-Ez kedves. - mosolygott.
-Elvégre ezért vagyunk itt.
-Arra gondoltam, hogy kezdhetnénk valami nagyon finom borral.

Mivel Lewis nem tudta, hogy terhes vagyok, és egyenlőre nem is akartam, hogy tudja, ezért úgy gondoltam, egy kevéske bor nem árthat és így még gyanakodni sem fog.



-Ez nagyszerű ötlet volt tőled.
-Mit szeretnél enni?
-Szerintem ha már itt vagyunk, akkor vacsorázzunk meg rendesen. Úgyhogy kezdetnek egy joghurt leves megfelel.
-Akkor én is azt kérek.

-Hogy találtál rá erre a helyre?
-Vannak kapcsolataim. - mosolygott.
-Na, hogy ízlik a leves?
-Nagyon finom. Tudod örülök, hogy még nem kiabáltunk és veszekedtünk egymással. Ez egészen más érzés és sokkal jobb.
-Én sem érzem hiányát a veszekedéseknek. Talán igazad volt és csak jobban oda kellett volna figyelnem rád a folyamatos vádaskodások helyett.
-Nem, nem. - nyugtatott. - Neked volt igazad, soha nem foglalkoztam azzal, hogy kapcsolatod van és csak a saját fejem után mentem. Valóban csak nyomulás volt az egész.
-Legalább ezt tisztáztuk.
Ezután kínos csend következett, amit csak  a pincér szakított meg.
-Kiválasztották már a főételt?
-Igen, én egy tenger gyümölcsei rizottót kérek.                      
 -És ön uram?
-Én egy steak-et.
-Hogyan szeretné? Teljes átsütve, közepesen, vagy esetleg véresen szeretné fogyasztani?
-Jól átsütve kérem.

-Azonnal hozom. Esetleg parancsolnak még egy üveg bort?
-Nem. De egy pohár víz jólesne. - feleltem.
-Máris itt vagyok kisasszony.
-Köszönöm.





-Parancsoljanak! Jó étvágyat!
-Köszönjük!
-Mi történt köztetek? - törte meg a csendet.
-Nem tudom miről beszélsz.
-Claire! Ezt már eljátszottuk. Nagyon jól tudom, hogy nem véletlenül kerülöd a témát.
-Szerintem még nem állunk olyan közel egymáshoz, hogy ilyen személyes ügyekben megbízzak benned. - lökdöstem a rákokat a tányéromon.
-Lefeküdtetek?
-Nem!
-Akkor?
-Mondtam már, hogy nem akarok róla beszélni.
-Hozhatom a desszertet?
-De mi nem rendeltünk desszertet. - értetlenkedtem.
-De én igen. Ez amolyan kiengesztelő süti.
-Ez nagyon kedves tőled. Köszönöm.
-Nincs mit.
Lewis fizette az egész vacsorát és nem kis borravalót hagyott a pincérnek az asztalon.
-Remélem, hogy ez az este valami új kezdete és, hogy holnap már barátként tekintünk egymásra.
-Én is remélem. Ez egy nagyszerű döntés volt a részünkről.
-Gyere. Hazaviszlek. - kísért a kocsihoz.
-Remélem, hogy Jens nem lesz dühös, amiért ilyen későn hoztalak vissza. - mentünk be a szállodába.
-Lehet, hogy már alszik. Tényleg nem is kérdeztem. Nicole mit szólt ahhoz, hogy velem vacsorázol.
-Hát...öhm...izé...szóval tudod az úgy volt, hogy... - vakargatta a fejét.
-Szóval nem tud róla.
-Nem akartam, hogy ez az este kárbe vesszen.
-Azt el is hiszem.
-Claire!
-Rendben befejeztem. Nincs több gúnyos megjegyzés.
-Jó éjt! - szálltam ki a liftből.
-Neked is. - intett Lewis.

Nyertes!

A szavazatok alapján Kimi Raikkönen lesz az, aki a további részekben sűrűn szerepelni fog és megígérem, hogy fontos szerepet fog betölteni.
Kimi a 41.részben fog feltűnni. :D

39.rész: Próbáljuk meg

A legközelebbi verseny, amire kimentem az az Európai Nagydíj volt.
-Örülök, hogy megint itt vagy velem. - fogta meg a derekam.
-Én is örülök, hogy itt lehetek veled. - öleltem át a nyakát.
-Szeretlek. - csókolt meg.
-Most nincs pályabejárás?
-A francba, tényleg. - lépett el tőlem. - Van kedved velem jönni?
-Persze.

Nagyon élveztem a pályabejárót Jensonnel. Kézen fogva sétáltunk, a pálya közepénél csatlakozott hozzánk Lewis is.
-Sziasztok! - köszönt Lewis.
-Szia! - köszöntünk egyszerre.
-Claire, régen láttalak.
-Én is téged.
-Ott vannak a Mercisek! - mutatott Jens Nico-ra és Schumi-ra.

-Sziasztok! - köszöntek a fiúk.
Én összenéztem Nico-val, végig engem figyelt, de én inkább az aszfaltot néztem.
-Eddig milyen a pálya? - kérdezte Schumi.
-Olyan, mint eddig. - feleltem.
A fiúk csak nevettek rajta, kivéve Nico-t, aki még mindig engem figyelt, de én olyan zavarban voltam, hogy azt sem tudtam mit mondhattam, ami ilyen vicces.
A többiek belemerültek a beszélgetésbe és ezt kihasználva Nico közelebb jött hozzám, de én próbáltam nem rá figyelni.
-Hogy vagy? - kérdezte kedvesen.
-Nem túl jól.
-Mi olyan érdekes a földön?
-Csak nem akarok rád nézni.
-Legalább őszinte vagy. - nevetett. - Beszélhetnénk négyszemközt?
-Nem. Hagyj békén. Szeretném elfelejteni azt, ami történt. - válaszoltam halkan.
-Miért vagy ilyen? Nem akarok neked esni. Csak megszeretném beszélni, ami történt.
-De nem történt semmi! - néztem a szemébe.
-Kérlek!
-Nem!Sajnálom.
-Minden rendben? - jött oda Jenson.
-Igen. - feleltem.
-Mondtad már a jó hírt?
-Milyen jó hírt? - nézett rám Nico.
-Terhes vagyok.
Ez a mondat hidegzuhany volt Nico számára, olyan ledermedve állt előttünk, hogy azt hittem úgy marad.
-Gratulálok! - mondta kissé szomorúan. - Jól nézel ki, nem látszik rajtad.
-Köszi.
-És hány hónapos?
Na ettől féltem, ha Nico megtudja mennyi idős, akkor neki is eszébe juthat az az este.
-2 - 2 és fél hónapos kb. - felelte Jens boldogan.
-Gratulálok mégegyszer, de nekem most dolgom van. Majd találkozunk. - intett.
De ezt már nem szomorúan közölte, hanem mintha rájött volna, nem biztos, hogy a baba Jenson-é.
Már nem olyan sűrűn, de még mindig voltak reggeli rosszullétek, és ez alól a péntek reggel sem volt kivétel. Éppen a szálloda mosdójából jöttem ki, amikor meghallottam Nico hangját.
-Gondolom nem tudja.
-Nem tudom miről beszélsz.
-Jaj, Claire! Dehogynem!
-Ha elmered mondani neki, még nem tudom mit csinálok veled, de biztos nem lesz kellemes.
-Nem akarok én neked rosszat, de szeretném tudni, hogy kié a kicsi.
-Teljesen mindegy, hogy kié, mert úgyis Jens lesz az apja.
-Jogom van hozzá, ha az enyém. - felelte dühösen.
-Te nem is akartál gyereket. Én kérdeztelek, de te jöttél azzal a "lassab leszek" dumával.
-Én soha nem mondtam, hogy nem akarok gyereket, csak azt mondtam, hogy nem most.
-Tudod mit, ennek semmi értelme, csak felhúzom rajta magam és az nem tesz jó se nekem, se a kicsinek. - tettem a hasamra a kezem.
-Szia Mir. - vettem fel a csörgő telefonom és hagytam ott Nico-t.
-Szia! Mi újság? Miért vagy ideges?
-Veszekedtem Nico-val.
- Jajj, szegénykém! Hol vagy most?
-Valenciában vagyok.
-F1?
-Igen. Miért kérded?
-Csak mert, ha esetleg otthon lettél volna, akor mondtam volna, hogy beugrom, de majd legközelebb.
-Te tudod, tőlem ide is jöhetsz.
-Nem, nem akarok zavarni. És amúgy hogy vagytok Jens-el?
-Jól, köszi.
-Történt valami előrelépés?
-Őszintén szólva...igen. - vettem egy nagy levegőt.
-Na! Micsoda? És még azt mondod nekem, hogy nincs semmi mesélni valód. Nem is tudom,ha nem kérdezek rá, akkor elmondtad volna-e.
-Jól van. ne haragudj.
-Ugyan. Rád. Dehogy. - nevetett. - És mi a nagy hír? Megkérte a kezed.
-Nem egészen.
-Akkor mi?
-Terhes vagyok.
-Hogy mi? - lett izgatott a hangja. - Gratulálok!
-Köszönöm.
-És mióta?
-Kb. 2 hónapja.
-És lehet már tudni...
-Nem. - vágtam közbe.
-Jól van Drágám. Most sajnos le kell tennem,de mégegyszer gratulálok és majd feltétlen hívj, ha Monacoba-n vagy.
-Rendben. Szia szia!
-Szia! Már mindenhol kerestelek.
-Azért még tudok magamra vigyázni. Csak terhes vagyok.
-Tudom,de annyira szeretlek.
-Én is szeretlek baby. - csókoltam meg.
-Menjetek szobára! - hallottuk meg Lewis hangját.
-Lewis!
-Claire! Beszélhetnénk?!
-Mit akarsz? - kérdeztem, mikor már Jens messze volt.
-Lehetnél egy kicsit kedvesebb is velem.
-Miért kellene kedvesebbnek lennem?
-Mert olyasmit tudok, amit lehet, ha a pasid megtud, egy jó hosszú magyarázkodásba kezdhetsz.
-Nem tudom miről beszélsz.
-Nicole látott titeket.
-Mit látott? Ott se volt a...
-Na, hol nem volt? Mégis csak történt valami.
-Nem tudsz te semmit!
-Az lehet, de épp eleget tudok ahhoz, hogy bajba kerülj.
-Miért csinálod ezt?
-Te sem voltál kedves soha hozzám, én most miért legyek az. Akárhányszor közeledni próbáltam feléd te mindig bunkó voltál. Egy kedves szavad nem volt még hozzám.
-Először is, te soha sem "közeledtél", hanem egyenesen nyomultál, másodszor, mindig ott volt Nicole, aki a kezdetektől fogva keresztbe tesz nekem, mert azt hiszi, hogy el akarlak venni tőle. Szerinted nekem könnyű?! Mindig gyáva voltál. Soha nem mondtad Nicole-nak, hogy nincs semmi közöttünk, mert nem akartad, hogy igaz legyen. De tudod mit mondd csak el Jens-nek, hogy....tudod te, és DÖGÖLJ MEG! - ordítottam a könnyeimnek küszködve.
-De soha nem adtál nekem esélyt.
-Ezt nem hiszem el. - tettem csípőre a kezem. Akarsz egy esélyt?! Rendben. Itt vagyok! Veled töltöm ezt a napot veszekedés és bunkózás nélkül. - törölgettem az arcomról a könnyeimet.
-Én ma nem...
-Nem érsz rá?!
-Mégis mit akarsz, hogy még én igazodjak hozzád?
-Képzeld Nico is dolgozik, Jens-nek is dolga van, de ha bármelyiket felhívnám, az biztos, hogy tudnának rám időt szánni, mert mindkettőjüknek fontos vagyok, és ezt én is megtennem értük. Szóval Lewis Hamilton - vettem egy nagy levegőt -, akarsz egy esélyt?
-Elvihetlek vacsorázni?
-Ahová csak akarsz. De tudnod kell valamit.
-Mit?
-Számomra csak egy férfi van. Tisztában vagy vele? - nézem rá kérdőn.
-Minden és mindenki változik. Nem tudhatod, hogy mit hoz a holnap.
-Egyetértek. Van kedved sétálni?
-Igen.
-Akkor induljunk!

38.rész: Jenson vs. Nico

-Úristeen!Ne! - szedtem össze a ruháimat.
-Mi van? - kérdezte Nico kómás fejjel. - Te miért vagy meztelen? Mondd, hogy nem...
-Amint látod valószínűleg DE!
-Mi történt az este?
-Nem vagyok benne biztos, de valószínűleg szexeltünk.
-Azért nem kell ilyen bunkón válaszolni.
-Erről az egészről te tehetsz!
-Mi? Méghogy én!
-Te itattál le!
-Mondtam, hogy elmehetsz! - jött közelebb.
-Ez akkor is hiba volt. - ültem le. Elfordulnál kérlek?
-Már láttalak meztelenül.
-Kérlek!
-Rendben.Elmondod neki?
-Nem tudom. - válaszoltam, miközben éppen bekapcsoltam a melltartómat.
-Velem mindig őszinte voltál.
-És látod, hogy mi lett belőle! Tényleg utálsz engem? - kérdeztem félve.
-Már,hogy utálnálak! - fordult meg.
-Fordulj vissza, még nem öltöztem fel.
-Szereted?
-Hogy kérdezhetsz tőlem ilyet? - kérdeztem dühösen. - Persze, hogy szeretem!
-És engem? - kérdezte higgadtan.
-Nico...Én...én,nem...én nem tudom.
-Akkor derítsük ki! - jött oda hozzám.
-Mit csinálsz?
-Kiderítem, hogy szeretsz-e. - nyomott a falhoz, majd megcsókolt.
Nem is próbáltam meg eltolni magamtól, mert annyira jó érzés volt Nico Rosberg-el csókolózni.
-Most már tudod, hogy mi a válasz, mert én tudom.
-Ezt miért tetted?
-Mert szeretlek, és tudni akartam, hogy te ugyanígy érzel-e.
-Nem lehet.Egyszer már megtettem ugyanezt veled, tudod, hogy milyen érzés, nem akarhatod, hogy másnak is ugyanígy fájjon.Mert ez nekem is fáj, de nem tehetek ellene.Döntöttem. És nem melletted.A tegnap este, pedig csak egy hatalmas hiba volt.
Otthagytam Nico-t a szobában és felhívtam Jenson-t, hogy mégis merre van.
-Szia! Hol vagy?
-Szerintem ezt én is kérdezhetném tőled.
-Jens kérlek! Ezt ne telefonon beszéljük meg.
-A szállodában vagyok, gyere ide.
-Egész este téged kerestelek! - jött oda dühösen.
-Neked is szia! - csuktam be az ajtót.
-Tudod,hogy mennyire aggódtam érted? Mégis hol a fenében voltál?
-Fáradt vagyok. Hadd menjek aludni.
-Addig nem mész sehova, amíg nem válaszolsz.
-Mégis mit akarsz hallani, mi? - ordítottam.
-Csak azt szeretném tudni, hogy hova francba tűntél! - nézett rám mérgesen.
-Jenson én...én... - eszembe jutott, hogy Nico-val is ugyanezt tettem és végül szakítottunk, ezért gyáva módon inkább kitaláltam egy gyenge sztorit - én sokat ittam és az egyik VIP helyen ébredtem és fogalmam sincs, hogy mi történt, azt sem tudom, hogy hogy kerültem oda.
-Ne haragudj, de annyira aggódtam.
-Tudom. - öleltem meg. - Szeretlek baby!
-Én is szeretlek. - csókolt meg.
-Most megyek, lefekszem.
-Rendben.
Hogy tehettem ezt? - kérdeztem magamtól. Nico-t pont Jens miatt hagytam el, mert Jenson az, akit imádok és nem tudnám nélküle elképzelni az életem, de most pedig éppen Nico-val feküdtem le és ezzel Jenson-t bántottam, habár erről nem tud, és remélem, hogy nem is fog.
Aludni persze nem tudtam, de most nem akartam Jenson-nel beszélni, ezért csendben feküdtem az ágyon.
A következő versenyekre nem mentem ki, tudtam, hogy ebben az idényben a Red Bull nagyon gyors és nehéz rajtuk fogást találni, de nagyon nem merültem bele a 2011-es F1-be.
Talán azért kerültem a forma 1-et, hogy kerüljem Nico-t,de ezt nem akartam magamnak beismerni és emiatt sajnos Jenson-nel sem voltunk olyan sokat együtt. De mégis történt egy olyan dolog, amitől lehet, hogy teljesen megváltozik az életünk.
-Jobban vagy? - kérdezte Jens reggel.
-Nem igazán.
-Pihenj egy kicsit, hátha jobban leszel.
Néhány órát aludtam,addig Jens lement edzeni. Mikor felért már egészen jól éreztem magam, vagy legalábbis azt hittem...
-Szia! Megjöttem.
-Szia. A konyhában vagyok.
-Jobban nézel ki. - jött oda hozzám.
-Jobban is érzem magam.
Legalább is azt hittem,mert ahogy odajött hozzám olyan rosszul lettem, hogy ki kellett rohannom a fürdőszobába.
-Jól vagy? - szaladt utánam.
-Zuhanyozz már le.
-Mi?
-Olyan rossz szagod van.
-Eddig nem zavart.
-De most zavar.
Amint kimondtam ezeket a szavakat, eszembe jutott, hogy mostanság amit meglátok azt megeszem, és persze a reggeli rosszullétek, egyből összeállt a kép.
-Jó, akkor lezuhanyzom.
-Jenson.
-Igen?
-Azt hiszem terhes vagyok.
-Mi? - nézett rám meglepettem. - Biztos?
-Azt mondtam, azt hiszem.
-Ez nagyszerű. - ölelt meg.
Kicsit meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog reagálni.
Az elkövetkező pár napban rávettem magam, hogy felhívjam Jess-t, mivel mégis csak a barátnőm és szükségem volt rá.
-Haló?
-Szia Jes, én vagyok.
-Szia Claire.
-Még nagyon haragszol?
-Próbálok tovább lépni, de nem könnyű.
-Ne haragudj, annyira sajnálom.
-Nem haragszom, igazából már egyikőtökre sem, csak még nem igazán tudtam túl tenni magam a történteken.
-Azért hívtalak, mert nagyon nagy szükségem lenne rád.
-Valami baj van? - kérdezte aggódva.
-Nem, nincs baj, csak..csak...
-Na, Claire mondd már!
-Terhes vagyok.
-Mi?
-Illetve még nem biztos, de a jelek alapján nagyon úgy tűnik.
-Gratulálok!
-Köszönöm. Szeretném, ha itt tudnál lenni velem és nem is tudom...
-Egy szót se többet holnap ott vagyok.
Másnap reggel megérkezett Jess.
-Szia. Jenson?
-Nem tudom, valami dolga van.
-Csináltál már tesztet?
-Még nem. - néztem rá kissé félve, mivel tudtam, hogy erre mi lesz a válasza.
-Claire! Miért nem csináltál még tesztet? Legalább lenne valami jelzés.
-Szerintem a reggeli rosszullétek és az, hogy mindent megtudnék enni, amit meglátok, szerintem elég jelzés.
-Még jó, hogy gondolok rád. Tessék. - nyújtott át egy terhességi tesztet.
-Köszi.
-Tempó!
-Jól van megyek már.
Mikor kijöttem a fürdőszobából letettem az asztalra a tesztet és a kanapén ülve vártuk az eredményt.
-Mi tart ilyen sokáig? - kérdeztem türelmetlenül.
-Nyugi, mindjárt kész.
-Hogy is volt? Ha egy csík, akkor negatív, ha kettő, akkor pozitív. Nem, fordítva.
-Nyugi.
-Annyira ideges vagyok.
-Jens hogy reagált.
-Nagyon jól. Őszintén szólva meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy ennyire örülni fog neki.
-Szerintem remek szülők lesztek.
-Azért még ne éljük bele magunkat, még egyáltalán nem biztos.
-Azért jó esély van rá. - mosolygott.
-Egyszer megkérdeztem Nico-tól.
-Mit?
-Hogy mit szólna egy babához.
-És mit mondott.
-Jött a szokásos pilóta dumával.
-Az azért nem akarok gyereket, mert lassabb leszek a pályán duma?! - nevetett.
-Igen. - nevettem én is
-Készén állsz? - mutatott a tesztre.
-De te nézd meg először.
-Meg mondjam vagy megnézed?
-Mondd meg te, úgy se tudom, hogy hány csíkot kell mutatnia.
-Kisfiút vagy kislányt szeretnél?!
-Úristen! Muti!

-Már csak egy dolog van hátra.

-Mi?

-Megyünk a doktorbácsihoz, hogy 100%-os legyen az eredmény.

-De én nem kértem időpontot.

-Claire Hall! Mi lenne veled nélkülem?

-És mikorra kell mennünk. Kb. 30 perc múlva.

-Te aztán tényleg nem bízol semmit a véletlenre. - nevettem.

-Mire Jenson hazaér. Már biztosan kijelentheted neki a nagy hírt.

A váróban azt hittem, hogy soha nem kerülök sorra. Jess végig ott volt velem, amiét nagyon hálás vagyok neki.

-Claire Hall.

-Ez te vagy.

Bementünk és felfeküdtem az ágyra.

-Ez most egy kicsit hideg lesz. - közölte az orvos.

-Rendben.

-Nem kell izgulni, nem lesz semmi baj.

-Még sosem voltam ilyen helyzetben.

-Ezzel sokan vannak így. - próbált nyugtatni. - Nézze csak! - mutatott a képernyőre. - Ott a kisbabája.

Még egyenlőre nem lehet megállapítani a baba nemét, de minden rendben van. Kb.8 hetes lehet a magzat.

-Milyen kicsi. - teltek meg könnyel a szemeim. - Kaphatnék róla egy képet?

-Persze. Majd küldök egy értesítést, hogy mikor kell majd jönnie.

-Rendben. Köszönöm.

A fellegekben éreztem magam, annyira boldog voltam, mikor 100%-os lett, hogy terhes vagyok.

Sajnos Jess nem tudott maradni, mivel egy fotózás kellős közepén jött el, csak azért, mert én megkértem rá, ezért vissza kellett mennie.

-Szia Kicsim!

-Szia! - ugrottam a nyakába, kezemben a fotóval.

-Mi ez a jó kedv? Mi van a kezedben?

-Nézd milyen picike! Ott a kisbabánk. - mutattam a képre.

-Ez tényleg igaz? Úristen! Ezt nem tudom elhinni! És hány hónapos?

-2

-És már lehet tudni a nemét?

-Még nem.

-Két hónap?

-Igen. Akkor kb. januárban fog megszületni, szerencsére nincs szezon, csak tesztek.

-Ennek én is örülök.

-És ha két hónapos, akkor kb. áprilisban voltunk ilyen ügyesek. Lehet, hogy a Maláj Nagydíj szerencsét hozott.

Ezt a mondatot jobb lett volna, ha Jens nem mondja ki, mert ő nem tudja, hogy mi történt ott. Nekem eddig kétségem sem volt, hogy ki az apja, de most eszembe jutott,nem biztos, hogy Jenson az...