2012. május 13., vasárnap

31.rész: Mit tettem?!!

-Jó reggelt Kiscica!-Szia! - húztam magamra.
-Már rosszalkodással kezded az új évet?
Nem válaszoltam, csak szenvedélyesen megcsókoltam, majd elkezdtem levenni a ruháját...
-Mikor kell menned dolgozni?
-Kb. 10 nap múlva.
-Micsoda? Én azt hittem, hogy még legalább 3 hetet veled tölthetek.
-Sajnálom, de az nem így megy.
Sajnáltam,hogy nem tölthettem több időt Nico-val, az a 10 nap olyan gyorsan eltelt, hogy azon kaptam magam, hogy a vőlegényem már nincs is itthon.
Éppen a Casino felé tartottam, amikor szembe jött velem Jenson.
-Te meg mit keresel itt? Neked nem a gyárban kellene lenned?
-Éppen a reptér felé tartok.
-Akkor jó munkát!
-Kössz! Én..ööö...bocsánatot szeretnék kérni.
-Miért?
-Amiért olyan hülyén viselkedtem és persze szeretnék gratulálni az eljegyzéshez.
-Köszönöm!
Abban a pillanatban nem tudom mi ütött belém ,de hirtelen Jenson nyakába ugrottam és megcsókoltam.
-Sajnálom, ezt nem kellett volna.Jobb lesz, ha most megyek.
-Ne! Maradj! - húzott magához és most ő csókolt meg.
Nem tudom, miért, de teljesen megfeledkeztem Nico-ról.
-Nincs kedved feljönni hozzám?
-Nem akarom, hogy elkéss!
-Dehogy is!
-Rendben!
Ahogy beléptem a lakásba, különös érzés fogott el.
-Kérsz valamit inni?
-Nem, köszi!
-Nézd, tudom, hogy te most..hogy is mondjam...Nico-val vagy és biztos vagyok benne, hogy nem közömbös számodra, de én szeretlek!
-Jenson! Ezt a csapdát már nem egyszer felállítottad és én mindig vakon belesétáltam, nem akarom, hogy ez mégegyszer megtörténjen.
-Nem fog! - fogta meg a kezem.
-Én nem kérem azt, hogy hagyd el Nico-t.
-Akkor mit akarsz? Én nem leszek a szeretőd! - csattantam fel.
-Claire...sosem kérnélek ilyesmire. - hajolt közelebb. - Nem akarlak megbántani...ismét!
-Szeretlek! - néztem mélyen a szemébe.
-Csss!
Éreztem, hogy Jenson ajka közeledik az enyémhez és már a csókját éreztem.Nem akartam, hogy vége legyen a pillanatnak, egyáltalán nem is érdekelt más csak az, hogy azzal az emberrel lehetek, akit mindig is szerettem. Jenson óvatosan, a karjaiban vitt be a hálóba és gyengéden lefektetett az ágyára.
Gyengéden elkezdte csókolgatni a nyakamat, majd egyre lejjebb haladt...
A hátára fordítottam, de ezt nem sokáig hagyta és  ő került felülre...
Reggel, mikor felébredtem, egy levelet találtam a párnán:

              Jó reggelt!
           Ne haragudj, hogy köszönés nélkül jöttem el, de olyan édesen aludtál, hogy
          nem akartalak felkelteni.Remélem nemsokára újra találkozunk!
                                                                          Szeretlek,
                                                                                    Jenson
Az ajtó nyílására lettem figyelmes és próbáltam hallgatózni, hogy ki lehet az.
-Szerinted mikor lesz az esküvő? - ült le Jess a kanapéra.
-Nem tudom, de kíváncsi vagyok, hogy milyen ruhában lesz. - válaszolt Mir.
-Azt hittem, hogy te most Jensonnel leszel.
-Tudod, ilyenkor nem szoktam menni, mikor a gyárban dolgoznak.Különben is mára azt terveztem, hogy elmegyünk hármasban esküvői ruhát nézni.
-Szerinted Claire belemegy?
-Muszáj lesz!
-Akkor menjünk is!
-Várj! A hálóban hagytam az órámat, mindjárt jövök.
-Úristen most mit csináljak? - kérdeztem magamban.
Gyorsan az ágy alá bújtam, megpróbáltam az összes cuccomat, amit hirtelen találtam az ágy alá bedobni.
-Hol lehet az órám?
-Mi tart eddig?
-Nem tudom, hogy hova tettem.
-Nézted már az ágy alatt?
-Köszi szépen! - mérgelődtem magamban. - Na most mit tegyek?
Észrevettem, hogy az óra itt van a másik oldalamon, megpróbáltam óvatosan egy kicsit kitolni, hogy ne az ágy alatt legyen.
-Megtaláltam!
Szerencsére mielőtt Jess lehajolt volna, Miranda bejött és ő vette észre az órát.
-Akkor mehetünk is. Köszi!
Amint becsukódott az ajtó, gyorsan felöltöztem és kiosontam a lakásból.
Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ezt tettem. Úgy éreztem, hogy most ezzel hátbaszúrtam Nico-t.
Elakartam neki mondani, de csakis szemtől szembe, ezért fogtam magam és az első gépre, ami Angliába indult felszálltam.
Egész úton azon gondolkoztam, hogy egyáltalán jó ötlet-e elmondani neki, de lelkiismeret furdalásom volt a történtek miatt.Megpróbáltam ki gondolni, hogy mit is mondjak, azért mégsem állhatok úgy oda elé, hogy:
-Szia Cica! Hogy haladtok? Ja, amúgy megcsaltalak Jenson-nel! Mikor legyen az esküvő?
Az út nagyon rövid volt és nem találtam meg a megfelelő szavakat, talán mert nincsenek is.
-Szia Nico! Beszélnünk kell, hol vagy most?
-Szia! A gyárban. Mi a baj?
-Nagyon fontos lenne, hogy találkozzunk.
-Gyere a szállodába, tudod, ahol a múltkor voltunk. Nemsokára ott leszek én is.
Elmentem a szállodába, de nem akartam felmenni a szobába, ezért lent vártam meg a vőlegényemet.
-Szia! Mi történt? Olyan szomorú volt a hangod.
-Ezt négyszemközt szeretném megbeszélni veled Kicsim!
-Gyere, menjünk fel!
-Nico... - kezdtem bele a mondandómba, mikor beértünk a szobába.
-Mi történt?
-Szeretlek!
-Jajj Drágám, én is. - ölelt volna meg, de én elhúzódtam.
-Belátom, hogy igazad volt!
-Mivel kapcsolatban?
-Jenson.
-Ezt meg hogy érted?
-Én...én.. - alig kaptam levegőt, már alig bírtam visszatartani a sírást. - Én le...
-Claire nyugodj meg! - simogatta meg a karom.
-Én lefeküdtem Jenson-nel. - ezzel a kijelentéssel egyidőben kitört belőlem a sírás.
-Mi? - nézett rám dühösen.
-Sajnálom, annyira sajnálom Nico!
-Ezt meg hogy képzelted? A menyasszonyom vagy!
-Tudom, én...
-Ne is próbálj magyarázkodni... És még van képed azt mondani, hogy szeretsz! - ordította.
-Ne kiabálj!
-Már, hogyne kiabálnék?!! Idejössz azzal ,hogy valami sürgős mondandód van, meg hogy szeretsz engem és egyszer csak benyögöd, hogy lefeküdtél azzal az emberrel ,akivel már egyszer megcsaltál!!
-Sajnálom! - töröltem a könnyeimet.
-Azt jól teszed! Nem akarlak többet látni!
-Nico...Kérlek!
-Adtam neked egy esélyt, de te elszúrtad! Legyetek boldogok! - vágta oda flegmán.
-Ne menj el!
-Hagyj békén!
-Szeretlek!
-Az isten szerelmére hagyd már ezt, ha szeretnél, akkor nem feküdtél volna le vele! Tudod mit, menj a franca és mire hazaérek az összes cuccodat vidd el a lakásomból és soha többet ne kerülj a szemem elé!
Végignéztem, ahogy Nico kiviharzik a szobából és csak ültem maga elé bámulva, fel sem tudtam fogni, hogy mi történt.
Hazamentem Monacoba összeszedtem a cuccaimat és úgy gondoltam, hogy elmegyek Ausztráliába egy kis időre, amíg minden a helyére kerül.
Erről senkinek nem szóltam, se Jess-nek,se Mir-nek. Egyedül akartam lenni és elgondolkozni, hogy mit tettem és, hogy mit kezdjek az életemmel ezek után.

3 megjegyzés:

  1. Úhhh... Ez azért durva, amit Claire csinált... Remélem azért idővel rendeződik a dolog a két pasival és végre választ a csajszi. Remélhetőleg Nicot.

    Imádtam, várom a következőt!

    Pusszó: Hooligirl

    VálaszTörlés
  2. Szia! Na én személy szerint nagyon Jensont szeretném, de te fogsz dönteni! Szuper rész lett és remélem nagyon sietsz a folytatással!
    Puszi

    VálaszTörlés
  3. Szija csajszi!
    Akár ki is törölhetem az előző kommentem...
    Annyira érzem pofára ejtve magam mint Nico. Sajnálom a csávót. És most kicsit utálom Clairet. Bocsi...
    Állítólag szereti Nicot és Jess a barátnője mégis durván átverte mindkettőt, de plusz pont a sok minusz mellett, hogy őszinte volt. Bár azt nem vágom ezek után mit várt.
    Várom folytatást!
    Puszi:
    Vii

    VálaszTörlés