32.rész: "Egyedül"

Amint megérkeztem Ausztráliába az összes dolgot ami velem történt, megpróbáltam elfelejteni és átgondolni újra mindent.
Tudom, hogy Nico-t nagyon megbántottam, de úgy éreztem, hogy tudnia kell mit tettem, habár ezzel mindent tönkretettem.
Ha már úgyis egyedül vagyok, gondoltam bejárom egy kicsit Sydney-t.

Az esti hajókázás gyönyörű volt és teljesen megnyugtatott a tenger halk morajlása, a gyönyörű megvilágítás, egyszerűen leírhatatlan az érzés.
Mikor visszaértem a szállodába, elmentem az uszodába, ahol volt masszázs, arcpakolás, és még jóga is.Teljesen kiélveztem az egyedüllétet.

Mielőtt lementem volna vacsorázni felmentem a szobámba, lezuhanyoztam és felvettem egy szexi, de mégis visszafogott ruhát. Az étteremben nem egy férfinak akadt meg a szeme rajtam, amit őszintén szólva még élveztem is.


Vacsora után felmentem a szobámba és mivel mégis csak azért jöttem ide, hogy átgondoljam a pilótákkal való történteket és úgy döntöttem, hogy ezt most fogom megtenni.

Nico szakított velem azért mert megcsaltam Jenson-nel, csak arra kellene rájönnöm, hogy ez miért történt.Amikor megláttam Jenson-t, mintha megszűnt volna minden körülöttem és csak mi ketten lettünk volna a világon. Nico-nál ezt nem éreztem, csak azt, hogy szeretem és nagyon sokat jelent nekem,de semmi több.
Talán ott rontottam el, hogy Nico-t belerángattam ebbe az egészbe, a legelején azt kellett volna mondanom neki, hogy ez nem  fog működni, mert én egy másik embert szeretek. Így megkíméltem volna őt attól, ami történt, de nem tudom visszapörgetni az időt.Ezek után azt sem tudom,hogy visszamenjek-e.
Másnap reggel lementem a tengerpartra.
Megpróbáltam a lehető legjobban elfedni azt, hogy ki vagyok és szerencsére a tervem bevált,mert 5-6 emberen kívül senki nem jött oda hozzám.
Imádom a tengerpartokat, különösen Ausztrália partjait, itt mindig jókat lehet szörfözni.Most sem hagytam ki és bevetettem magam a habok közé.

Az egész napot a parton töltöttem, mikor indultam volna vissza a szállodába egyszer csak valaki megszólított. Mikor megfordultam nem akartam hinni a szememnek, ugyanis Chris Hemsworth állt velem szemben.
-Szia! - köszöntem meglepetten.
-Szia!
-Mit szeretnél? - úú de béna kérdés - mondtam magamban.
-Csak megláttam,hogy egyedül vagy itt és mivel én is, gondoltam meghívlak.
-Kezdődik, Nicoval is így kezdődött minden - gondolkoztam magamban.
-Tudod, most nem igazán alkalmas, mert azért vagyok itt, hogy egy kicsit megszabaduljak a pasiktól.
-Ooh! Hát nem éppen ezt szerettem volna hallani, de megértem.
-Sajnálom.
-Igen, én is! Egyébként meddig leszel itt?
-Nem tudom, igazából úgy gondoltam, hogy holnap indulok haza, de ez még nem biztos.
-Hát, ha ég esetleg holnap itt leszel, akkor megosztok veled egy "titkot"- mosolygott. - Minden reggel a Hard Rock Café-ban reggelizem 9-kor.
-Hard Rock Café, ez most komoly? -  nevettem.
-Miért?
-Csak mert régebben én is odajártam.
-Tényleg?
-Igen, te mióta jársz oda?
-Igazából csak 1 hónapja fedeztem fel a helyet.
-Egy hónapja fedezted fel? A Hard Rock Café Sydney egyik leghíresebb kávézója. - mosolyogtam.
-Hát akkor talán a szép emlékeket felelevíthetnéd!
-Majd meglátom! De most már tényleg megyek. Szia!
Mikor visszaértem a szállodába észrevettem, hogy a táskában van egy cetli, rajta egy telefon számmal.Meg kell, hogy mondjam bejött a stílusa és a módszerei sem utolsóak.De nem akartam találkozni vele, mert tudtam, hogy nem lesz jó vége. Gyorsan lezuhanyoztam és bebújtam az ágyba, és azt mondogattam magamnak ,amíg el nem aludtam, hogy: - ugyanaz lenne a vége, mint Nico-val.....-.
Reggel kijelentkeztem a szállodából és elindultam a reptér felé, mikor kiszálltam a taxiból ránéztem az órámra, amin 9:47 volt.
Már éppen becsekkoltam, amikor meghallottam, hogy valaki utánam kiabál.
-Nem hívtál fel!! - mosolygott.
-Gondoltam nem zavarlak reggeli közben.
-Hölgyem, kérem ne tartsa fel a sort.
-Csak egy perc!
-És hová akarsz menni?
-Nem tudom, bejárom a világot. - vontam meg a vállam.
-Nekem van egy ötletem, de az nem arra van. - mutatott a kapu felé.
-Hölgyem...
-Pillanat. - fordultam a biztonsági őr felé. - Nem is ismerlek! - ezt már Chris-nek címeztem.
-Majd megismersz! - mosolygott. - Adj még egy napot, csak ennyit!
-Egy nap alatt akarsz nekem megmutatni mindent?
-Csak ami lényeges.
-Tudod, én azért jöttem ide, hogy egyedül legyek, és bármilyen vonzó is az ajánlatod, sajnos nem fogadhatom el. Viszlát Chris!
Megfordultam és felszálltam a Washington-ba tartó gépre.Sajnáltam, hogy csak úgy otthagytam Chris-t, habár azt sem tudom, hogy ő tudja-e a nevem, valószínűleg ez már soha nem fog kiderülni.
A Washington-ba tartó repülés nem tartozik a legrövidebb repülőutak közé, de legalább kitudtam aludni magam.
Washinton-ban a The Dupont Circle Hotel-ben szálltam meg.
Nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal ezen a "kényszer pihenőn" , Washington-t mindig is gyönyörűnek tartottam, de semmi nem érdekelt. Megnéztem néhány nevezetességet,de már este gépre ültem, ami vagy oltári nagy hülyeség volt tőlem, vagy egy nagyszerű döntés, ami mindent megváltoztathat.
Ugyanis a gép, amire felültem egy Sydney-be tartó járat volt.
Az út most még hosszabbnak tűnt, mint a Washington-ba vezető, mert most valaki miatt jöttem vissza.
Reggel bementem a kávézóba, de nem találtam, akit kerestem. Éreztem, hogy valaki áll mögöttem...
-Reméltem, hogy meggondolod magad.
-Miért? - fordultam meg. -  Hiszen elmentem, a világ másik felére, és nem is ismersz.Tudod egyáltalán nevem?
-Igen, Claire. - mosolygott.
Azt meg kell hagyni, hogy nagyon helyes, mikor mosolyog és azok a gyönyörű kék szemek...
-Én most nem szeretnék tényleg semmi komolyat, nekem most időre van szükségem. - néztem a szemébe.
-Akkor csak sétáljunk egyet.
Az egész napot együtt töltöttük, ami tulajdonképpen elfelejtett mindent velem legalább arra az egy napra és tényleg úgy éreztem, hogy egy baráttal beszélgetek, aki megért és segít és nem olyannal, aki vagy utál vagy megakar fektetni.