35.rész: Itt az idő

-Te meg hogy kerülsz ide? - kérdeztem kómásan.
-Szerintem te azt nagyon jól tudod. - lépett be az ajtón.
-Lewis, fáradt vagyok és fogalmam sincs róla, hogy mit akarsz.
-Igen, együtt vagyok Jenson-nek, szakítottam Nico-val, még valami?
-Igen. - csókolt meg.
-Neked teljesen elment az eszed? - löktem el magamtól.
-Miért? Neked úgy is mindegy, hogy kivel fekszel le. - lépett hozzám.
-Hogy van képed?
-Oh, ugyan ne tagadd...
-Tudod, nincs kedvem végighallgatni holnap Nicole-t, amíg engem szid, mert te beállítottál az éjszaka közepén.
-Nem kell tudnia róla. - fogta meg a derekam.
-Engedj el!Én nem akarok tőled semmit!
-Csss! Ne olyan hangosan Kislány! Még valaki azt hiszi, hogy bánta akarlak.
-Menj el!
-Nem szeretnéd, ha maradnék?!
-Nem! Jenson úgyis mindjárt itt lesz.
-Nehogy azt hidd, hogy végeztünk!
Miután elment elgondolkoztam, hogy ezt vajon mire érthette?
Szerencsére a gondolataimat elterelte az éppen megérkező párom.
-Szia! - csókolt meg. - Hát te még nem alszol?
-Onnan hogy tűnik?
-Jól van már. Megyek zuhanyozni.
-Rendben.
Mentem volna vissza az ágyba, de a mobilom csörgésére lettem figyelmes.
-Szia Chris!
-Szia! Na, hogy megy az életed?
-Háát...együtt vagyok Jenson-nel.
-Ez nagyszerű!  - mondta őszintén. - Annyira örülök, hogy végre sikerült kimásznod a gödörből.
-Én is!
-És? Nico mit szólt hozzá?
-Valójában, még nem mondtuk el neki.
-Ne húzzátok túl sokáig, mert az nem lesz fair vele szemben, ha mástól tudja meg.
-Miért jön mindenki azzal, hogy Nico-nak is tudnia kell róla.
-Mert ez az igazság, habár én csak tőled hallottam a sztorit, az biztos, hogy Nico volt az, aki a legtürelmesebb volt és elviselt mindent.
-Tudom, de nem hiszem, hogy készen állok rá.
-Claire Hall, te félsz!
-Mi..nem, ez nem igaz! Tudod mit, most lefekszem mert itt már éjfél is elmúlt.
-Rendben, de nem feledd, én szóltam, vedd ezt baráti jótanácsnak. Szia!
-Szia!
-Ki volt az? - jött ki Jenson egy szál törülközőben.
-Csak egy barát.
-Az éjszaka kellős közepén?
Válaszoltam volna, de ahogy végig néztem a vizes, izmos felsőtestén egy hang sem jött ki.
-Claire?
-I..i..i..
-Claire, kérdezem valamit.
-Jól van szerinted olyan könnyű beszélni, ha itt állsz velem szemben csurom vizesen egy szál törülközőben?!! - tettem fel a "kérdést".
-Olyan édes vagy! - jött oda hozzám.
-Egyébként meg Ausztráliából telefonáltak és ott mivel még világos van biztos kiment a fejéből, hogy itt már nincs.
-És ki ez a barát?
-Féltékeny vagy?
-Én, ugyan már, dehogy!
-Tudod, ő tartottam bennem a lelket, amíg utánatok sírtam!
-Ő. Tartotta. BENNED!
-Jenson!
-Jól van na. Pasi vagyok. Nem gondolhatok mindig...
-Persze, te is, mint minden pasi az "eszeddel" gondolkozol.
-Ez övön aluli volt.
-Az biztos. - vágtam elégedett képet.
Jenson lerántotta magáról a törülközőt és utána rólam is a pizsit, még a hálóig sem jutottunk el, a kanapén elintéztük a "dolgot".
Másnap lementem a párommal a pályára, ahol hatalmas meglepetésben volt részem. A McLaren box felé tartottunk, amikor megláttam Nico-t, aki Lewis-al beszélt. Próbáltam visszafordulni, de Lewis most is bekavart.
-Hé! Kicsilány!
Erre Nico rám nézett.
-Sziasztok. - köszöntem oda félve.
-Nekem mennem kell. - mondta Nico.
-Nico várj! - szóltam utána, de ekkor megjelent Jens és megcsókolt, mivel ő nem vette észre Nico-t.
Mire felnéztem az exem már nem volt sehol.
-Mi a baj? - kérdezte Jenson.
-S...s...semmi. - néztem a Mercedes boxa felé. - Van egy kis dolgom, mindjárt jövök.
Elindultan Nico után, de nem találtam sehol.
-Michael!
-Igen?
-Nem tudod, hogy merre lehet Nico?
-Nem, de az öltözőben nézted már?
-Még nem.
-Hát akkor...
-Köszi!
-Ő..és Claire!
-Igen?
-Hogy vagy?
-Őszintén szólva nem is igazán tudom, de kérdezhetnék valamit?
-Persze!
-Itt honnan tudja mindenki, hogy szakítottunk? Én nem voltam Európában és fogalmam sincs, hogy mit mondott Nico, de akivel csak itt a paddockban beszélgetek, az mind tudja.
-Ő..hát..igazából mi nem Nico-tól tudtuk meg először.
-Nem? Akkor kitől.
-Lewis-tól.
-Lewis? - néztem értetlenül. - És pontosan mit is mondott?
-Azt mondta, hogy megcsaltad Nico-t és hogy egy F1-es pilótával történt.Megjegyzem azóta mindenki tudni akarja, hogy ki az. De igazából nem Lewis volt az aki úgy állított be téged, mint egy utolsó ribanc.
-Hé!
-Nézd, itt mindenki mást gondol!Nico nem igazán akar rólad és a kapcsolatotokról beszélni, ami érthető, de ő soha nem állította azt, hogy egy ribanc vagy.
-De most komolyan!
-Bocs!
-De ha nem Nico és nem Lewis volt, akkor..akkor az csak egy valaki lehetett.És ez a valaki véletlenül azt nem mondta el, hogy most kivel vagyok együtt és kivel csaltam meg.
-Nem!
-Akkor nem is adom meg neki azt az örömet, mert ma mindenki megtudja, hogy ki az. De előtte még megkeresem Nico-t.
-Öltöző.
-Köszi.
Minden pilótának volt egy kis boxa, ahol a versenyre készültek, miután megtaláltam Nico-ét bekopogtam, ki is nyitotta az ajtót, de miután meglátott úgy bevágta előttem, hogy majdnem rámdőlt.
-Nico, kérlek, beszéljük meg. - kopogtam tovább.
-Talán nem beszéltem világosan, amikor azt mondtam, hogy soha többé nem akarlak látni?!!
-Nico! - dörömböltem.
-Remélem boldogok vagytok.
-Ezt most miért kell? Miért bánt mindenki minket, nem tehetek róla, hogy őt szeretem. De várj, honnan tudod, hogy együtt vagyunk.
-Hülye azért nem vagyok! Ha vele csaltál meg léptem nyomon, akkor gondolom csak együtt vagytok.
-Oké! Csak egyszer feküdtem le vele. Érted? Egyszer.
-Az nem számít!
-Mi? Miért? Mi az,hogy nem számít, mégis...
-Azért mert még mindig szeretlek! - nyitotta ki közben az ajtót. - Nem tudom miért, de szeretlek, habár ugyanannyira gyűlöllek is.
-Nézd, én nem akarok veled összeveszni, csak szerettem volna, ha tudod, hogy szeretem Jensont - erre elfordult - Nico! Nézz rám! Szeretem és együtt vagyunk, csak ezt akartam mondani és köszönöm.
-Mit?
-Hogy nem állítottál be ribancnak.
-Én nem, de...
-Tudom.És most megölöm...Szeretném ,ha tudnád, hogy ma mindenkinek elmondom, hogy Jenson az.
A Mercedes boxból kijövet összetalálkoztam Sebi-vel.
-Szia Claire!Miért vagy ilyen morcos.
-Meg kell ölnöm valakit, egyébként szia!
-Mi? Várj, állj már meg.
-Miért kell neki állandóan beleszólnia az életembe, ahelyett, hogy foglalkozna a sajátjával, de nem neki az enyémmel kell. Engem kell kellemetlen és megalázó helyzetbe hoznia és engem kell ribancnak beállítania.
-Óóó jaj! Azt hiszem, tudom kiről van szó. Nagyon fog fájni neki? Én melletted állok, nem láttam semmit.
-Sebastian!
-Ugyan már Claire, ne hozd fel magad rajta. - nevetett Seb.
-Egyébként Jensons az, elmondhatod mindenkinek, mert ma én úgyis bejelentem.
-Adios!
-Szia Kicsim. - csókolt meg. - Hol voltál?
-Elmondtam mindent Niconak.
-És hogy ment?
-Jól.
-Akkor miért vagy ilyen feldúlt?
-Mert mindjárt megölök valakit.
-Miket beszélsz?
De már nem figyeltem, hanem Lewis felé fordultam.
-Lewis! - mosolyogtam fülig érő szájjal. - Hol van a drágalátos kis barátnőd.
-Épp itt jön, miért?
Mikor észrevettem Nicole-t, Lewis-t is hanyagoltam.
Nicole!
-Te meg mi a francot keresel itt.
-Neked is szia! Most megöllek!
-Jézusom te nem vagy normális!
-Én nem vagyok normális?!! Ha-ha-ha, húú de vicces. Mondja ezt az, aki egy utolsó szajhának állít be engem.
-Mi? - kérdezték egyszerre a fiúk.
-Ha egyszer az vagy. Megcsaltad Nico-t nem egyszer vele. - mutatott a barátomra.
-Hah, ha így állunk én is vájkálhatnék a magánéletedben, ami valószínűleg nincs, ha már az enyémben keresgélsz. Lehet, hogy azért ott is lenne egy-két elvarratlan szál, de nem, én próbálom élni az ÉLETEM, és képzeld te nem szerepelsz benne. És ha már itt tartunk ma mindenki megtudja, hogy Jenson a pasim , és nem érdekelsz, hogy te mennyire vagy féltékeny rám ,csak mert beszéltem Lewis-sal. Ja, és ha már itt tartunk képzeld, este velem volt.
-Micsoda? - nézett értetlenül Jens.
-Igen, feljött hozzám ,habár gőzöm sincs mit akart, és gyorsan leráztam, de úgy tűnik inkább velem van mint veled.
-Te utolsó ki ribanc! - esett nekem Nicole.
A hajánál fogva próbáltam leszedni magamról több - kevesebb sikerrel, de a fiúk nem nézték tétlenül a mi kis "harcunkat" azonnal szétválasztottak minket.
-Eszednél vagy? - nézett rám Jens.
-Na nehogy már én legyek a hibás! - kezdetm egy kicsit kiakadni. - Mégiscsak ő esett nekem.
-Jó, ne haragudj, de tuti, hogy ez az összes újságban benne lesz.
-Valószínűleg, ezek után már be sem kell jelenteni, hogy együtt vagyunk.
-Hát, ne , de gyere menjünk fel.
-De nem azért jöttünk le, mert neked dolgoznod kell?
-Csak nem hagylak most magadra.
Amint felértünk a szobába, egyből célba vettem a fürdőt, és a végén még társaságom is akadt...