36.rész: Egy "átlagos" péntek

-Ne haragudj. - bújtam hozzá az ágyban.
-Nincs semmi baj. - simogatta a hajam.
-De most elcsesztem mindent. Ráadásul még Nico is dühös rám és a sajtó is ezzel lesz tele.
-Ne is foglalkozz a sajtóval, pár nap múlva majd találnak mást, amin csámcsoghatnak. Szerintem Nico-nak egy kicsit több időt kell adnunk, ez neki sem könnyű, pláne a tegnapi után.
-Igazad van. - csókoltam meg.
-Olyan gyönyörű vagy.
-Örülök hogy tetszek ruha nélkül, képzelem mi lenne, ha lenne rajtam.
-Szeretlek! - nevetett.
-Ideje felkelni.
-Ne. - húzott vissza.
-Jenson!
-Mit szólnál hozzá, ha eljönnél az After Partyra?
-Tetszik az ötlet.
-Igen? - csókolt meg.
-Jenson! - beszéltem bele a csókba. - Neked a pályán kellene lenned.
-Jól van megyek már, de ezt még este bepótoljuk. - nyomott egy puszit az arcomra.
Az első szabadedzés után lementem én is a boxba és ott sikerült összetalálkoznom Hamilton-nal.
-Szia Kicsilány!
-Szia Lewis.
-Miért vagy ilyen rossz kedvű? - ült le mellém.
-Mert itt vagy.
-Ugyan már, ne legyél ilyen.
-Mégis milyen? Mindig miattad kerülök bajba.
-Miattam?
-Nicole!
-Jajj te, ne foglalkozz vele!
-Mi az, hogy ne foglalkozzak vele?A barátnőd, és ahol te vagy ott van ő is.
-Szeretnéd, ha nem lenne az? - nézett rám komolyan.
-Mi? Te megőrültél?! Tudod mit, nem érdekel ,azt csinálsz amit akarsz.
-Te tudod, de a partin táncolok veled.
-Honnan veszed, hogy egyáltalán elmegyek?
-A pasid mondta. - mutatott az éppen felénk tartó páromra.
-Álmodozz csak! - néztem rám gúnyosan, majd felálltam és odamentem Jens-hez.
-Szia! - csókolt meg.
-Szia!
-Mi az nem bírsz estig várni?
-Haha, csak látni akartam a legdögösebb forma 1-es pilótát.
-Az lennék? - mosolygott.
-Igen. - csókoltam volna meg, de valaki megzavart...
-Zavarok?
Amikor meghallottam a hangot azt hittem, hogy összesek, nem mertem megfordulni.
-Nem,dehogy. - válaszolt Jens.
-Úgy tűnik, hogy a barátnőd nem nagyon örül nekem. - jegyezte meg flegmán.
-Jenson nem...ne...nem érzem jól magam. - kapaszkodtam egy mellettem levő székbe.
-Gyere vissza viszlek.
-Jenson! - szólt Martin.
-Igen?
-Meg kellene beszélnünk , hogy milyenek a körülmények és milyen módosításokat kell végezni az adatok alapján.
-Rendben!
-Figyelj csak, nem sokára visszajövök és utána visszaviszlek a szállodába. - fogta meg a kezem.
-Én visszaviszem.
-Biztos? - nézett kérdően Jens.
-Nekem nincs dolgom.
Na pontosan ez az, amit nem akartam, de tényleg nem éreztem jól magam és nem szívesem maradtam volna kint, ebben a párás, fülledt időben.Így hát kénytelen voltam elmenni azzal a férfival, akire eddig rá sem mertem nézni.
-Miért ajánlottad fel a segítséged? - kérdeztem, mikor beszálltunk a kocsiba.
-Azért nem vagyok szemét! - mondta egy kicsit mérgesen.
-Ne haragudj! - néztem rá.
-Ugyan, hagyjuk.
-Nem, én úgy értem, hogy azért ne haragudj, amit veled tettem.
-Nem akarok róla beszélni.
-Rendben!
-Hogy érzed magad?
-Kicsit szédülök, meg fáj a fejem, de kibírom. Nico!
-Igen?
-Kérdezhetek valamit?
-Eddig is azt csináltad. - jelent meg egy kis mosoly az arcán.
-Igaz az amit mondtál?
-Mire gondolsz? - nézett rám.
-Tényleg szeretsz?
Hosszú másodpercekig vártam a válaszára, amik már lassan óráknak tűntek.
-Igen.
A kocsiban tapintani lehetett a feszültséget.
-Megérkeztünk.
-Igen.Köszönöm a fuvart.
-Nincs mit, és vigyázz magadra.
-Rendben.
Nagy nehezen sikerült felmennem a szobába, de mire felértem már nem igazán tudtam,hogy most tényleg az idő miatt lettem rosszul, vagy Nico miatt.
A második szabadedzést inkább a szobában a tévé előtt ülve és nasit majszolgatva néztem meg.
-Szia!
-Szia. - intettem a kanapéból. - Ügyes voltál.
-Köszi. - mosolygott.  - Hogy érzed magad? - ült le mellém.
-Már jobban, elég hülye idő van odakint.
-Ne is mondd, alig tudtam leszedni magamról a ruhát. - nevetett.
-Jenson, ne haragudj, de ma este inkább pihenni szeretnék. - néztem a szemébe.
-Jaj. ne butáskodj, nem haragszom. Pihenj csak! - adott egy puszit a homlokomra.
Lezuhanyoztunk és bebújtunk az ágyba, szerintem öt perc sem telt el és mindketten úgy aludtunk, mint a tej.