54.rész: Esküvői előkészületek / 1.

Reggel nem tudtam betelni a látvánnyal, és ezt most nem csak Nico látványára értem. Annyira gyönyörű ez a gyűrű. Talán ez is azt bizonyítja, hogy Nico végre megbékélt és elfelejtette azt a sok rosszat, ami velünk történt. Úgy tűnik, hogy már sem Nicole, sem Vivien nem akar többet ártani, habár a kis magán nyomozásom nem igazán sikerült, remélem végre békén hagynak bennünket.

- Jó reggelt! - jött ki kócosan Nico.
- Szia! - pusziltam meg.
- Mi ez a jó illat?
- Reggeli.
- Nagyszerű! Ezek után el is várom, hogy minden reggel tálalva legyen a reggeli.
- El vagy te kényeztetve.
- És ez kinek a hibája? - ölelt át.
- Nyilván az enyém! - mosolyogtam.

- És gondolkoztál már azon, hogy hol és mikor legyen az esküvő?
- Tök mindegy, csak teljesen más legyen, mint amit legelőször kigondoltál.
- Kigondoltam? Ezt most értsem úgy, hogy te nem is akarsz foglalkozni vele?
- Biztos vagyok benne, hogy nem szeretnéd, ha beleszólnék.
- Ez nem igaz! - ültem az ölébe. - Azt szeretném, ha mindkettőnknek tökéletes lenne.
- Nekem akkor lesz tökéletes, ha végre elvehetlek.
- Tudod a pasik azt hiszik, hogy ettől a szövegtől elolvadunk. Pedig ez nem igaz, ez tipikus kijelentése annak, hogy titeket egyáltalán nem érdekel, és hogy csak a nők csinálnak ebből ekkora ügyet. De tudod mit neked nem kell segítened, majd én megszervezem az esküvőt, de egy szót sem akarok hallani.
- Oké, megígérem, de megtennéd, hogy nem fenyegetsz egy fakanállal?!

Reggeli után neki is láttam az előkészületeknek. Nem akarom, hogy az esküvőt, majd 100 év múlva tartsuk meg. Szeretjük és ismerjük egymást már egy ideje, szerintem nem kell tovább húzni az időt.
Legjobb esetben is csak 6 hónap múlva házasodhatunk össze, mire megszervezek mindent már December lesz. Nem akarok decemberi esküvőt.

- Niiiiico!
- Mondjad Kicsim!
- Ez így nem jó! - másztam a kanapéra.
- Nem akarok decemberi esküvőt.
- Mi? Ki...? Ki beszélt itt decemberi esküvőről?
- Kb. 6 hónap kell ahhoz, hogy mindent tökéletesen megszervezzek, és 6 hónap múlva December lesz.
- Pedig dögös lennél eszkimónak öltözve.
- Ez nem vicces. - vágtam hozzá a párnát.
- Jó, akkor gyere! Elveszlek most. - állt fel a kanapéról.
- Te teljesen megőrültél, még ruhám sincs.
- Nem számít! Szeretlek!
- Én is, de szeretném, ha lenne torta, meg virágok, meg minden, ami egy esküvőhöz szükséges. - öleltem át.
- Akkor tartsuk meg egy év múlva.
- Ahhaaaaaaj! Nem gondoltam,hogy ilyen nehéz lesz! - nyafogtam és a mellkasára hajtottam a fejem.

Felhívtam Jessica-t, hogy elújságoljam neki a nagy hírt. Persze nagyon örült, de ezt csak sejtettem, mert a sikongatásaiból nem értettem túl sokat. Elmondtam neki, hogy szeretném minél hamarabb megszervezni az esküvőt és hogy mindennek tökéletesnek kell lennie. Megkérdeztem, hogy lenne-e kedve nekem segíteni, mert Nico-ra nem nagyon számíthatok. A válasza persze egyből egy igen volt.
Ma délután összeültünk Jessica-val és megbeszéltük, hogy mivel kezdjük, és persze, hogy mi legyen a fontossági sorrend. Kicsit eltérő véleményen voltunk a sorrendet illetőn,de egy dologban egyértelműen biztosak voltunk. Természetesen az első és egyben legfontosabb dolog nem lehet más, mint a RUHA!

- Úristeeen! Ezek gyönyörűek! - nézegettem a ruhákat a szalonban.
- Segíthetek? - jött oda az eladó.
- Igen, szeretnék felpróbálni néhány ruhát. Ő itt a barátnőm Jessica és ő lesz a "zsűri".
- Értem! Azonnal hozok néhány ruhát.

- Nekem az utolsó kettő tetszett a legjobban. - felelte Jess.
- Igen! Szerintem is azok voltak a legjobbak. De nem tudom, hogy Nico-nak tetszeni fog-e.
- Biztos lehetsz benne!
- Oké! Akkor hogyan döntsük el? Maga szerint? - fordultam ez eladó felé.
- Szerintem a rózsaszínes árnyalatú inkább az egyszerű stílust képviseli, míg a másik a pánt miatt különlegesebb.
- Nem tudok dönteni! Mindkettő annyira gyönyörű! Esetleg felpróbálhatnám azt a kettőt mégegyszer?
- Persze!
Hosszas gondolkodás után egyhangúan úgy döntöttünk mindhárman, hogy a tiszta fehér színű ruha lesz a legtökéletesebb.

Azért örültem,hogy megvan a ruhám, így legalább arra nem kell figyelnem. Most már jöhet az összes többi dolog, a virágok, a zenekar, a helyszín, a díszítés, a meghívók....Sok munka vár még rám, hogy megszervezzem az esküvőnket.

- Szia Kicsim! - adtam egy puszit a páromnak.
- Szia! Merre jártál?
- Ruhát venni?
- Minek? Ne mondd, hogy nincs elég ruhád.
- Esküvői ruhát, te!
- És mikor láthatlak benne?
- Majd az oltárnál.
- Olyan soká?
- Hmmm. - bólogattam. - Szerintem meg kellene beszélnünk, hogy kiket hívjunk meg.
- Szerintem meg szexelnünk kéne.
- Nem vennéd egy kicsit komolyabban?!! Légyszíves.
- Oké. Ne haragudj.
- De szerintem ráér később is. Egyébként pont most hívott anya.
- Miért?
- Hogy menjünk el hozzájuk. Állítólag Lewis és Nicole is ott lesz.
- Mi? Minek?
- Tudod, hogy Lewis-al régóta barátok vagyunk és már nem egyszer volt ott nálunk és most anyuék úgy gondolták, hogy jó lenne, ha megint együtt lennénk.
- Rendben. - adtam meg magam.
- Három napra hívtak meg bennünket. - mondta kissé félve.
- Mi ez, pizsama parti? - emeltem fel a hangom.
- Nézd, tudom, hogy nem kedveled Nicole-t, de próbáld meg elviselni, kérlek. - nézett rám hatalmas bociszemekkel.
- Remélem azzal tisztában vagy, hogy nem fogok szexelni a szüleid házában.
- Ez most egy beleegyezés volt?!
- Igen! - csókoltam meg.
- Remélem nem gondoltad komolyan....

Nem válaszoltam, csak felálltam és elsétáltam egy elégedett mosollyal a arcomon, hadd rágódjon rajta egy kicsit. Elvégre ha már nekem is ki kell bírnom Nicole-al, neki is ki kell bírnia szex nélkül. Három nap nem olyan hosszú idő. Bár, ha pasi vagy, akkor az legalább egy évezred.