7 órával korábban...
-Te jó ég!
-Mi a baj? - kérdezte Nico álmosan.
-Ma van az esküvőnk és még sehogy sem állok. Miért nem ébresztettél fel, nem fogok elkészülni.
-Nyugi, nekem egy farmerben és egy pólóban is tökéletes leszel, ha a válaszod "igen" lesz.
-Annyira édes vagy. - csókoltam meg.
-Akkor gyere ide. - húzott magára.
-Nem nem! Tartogasd magad a nászéjszakára. Különben is balszerencsét hoz ha látod a menyasszonyt az esküvőd napján.
-Ez nem úgy van, hogy ha a ruhában látom.
-Nem! Szia, megyek készülődni és lassan neked is el kellene kezdened.
5 órával korábban...
Claire szemszöge:
-Nico szerinted már elkezdett készülődni? - kérdeztem Jessicát, aki mindenek ellenére most is mellettem áll, és aki a koszorúslányom.
-Ne idegeskedj miatta. Biztos, hogy már a fürdőig eljutott. - mosolygott.
-Haha. - mosolyogtam én is. - Annyira ideges vagyok, mi van ha nemet mond? Mi van, ha meggondolja magát és otthagy az oltárnál?
-Nyugi,természetes, hogy ideges vagy, de nem kell aggódnod. Jenson segít neki.
- Igen ,nagyon örülök annak, hogy ők is kibékültek, és hogy Nico is megbocsájtott, ahogyan te is.
-Ez csak természetes. - ölelt meg. - Mindannyian hibázhatunk, emberek vagyunk.
-Ezt most csak azért mondod, hogy ne sírjam el magam?!
-Igen, és úgy tűnik bevált.
Nico szemszöge:
-Te még mindig ágyban vagy? - nyitott be Jenson.
-Ne kezd te is, hogy el fogunk késni. Inkább hagyj aludni.
-Hosszú volt az éjszaka haver?!
-Töröld le azt a vigyort a képedről! Haj,sose lesz vége ennek a napnak, 7:30 van és már el kell kezdenem készülődni.
-Ilyen a házasság barátom! Először minden szép és jó, aztán jönnek a gyerekek és az asszony már nem figyel arra, hogy hogyan néz ki, ezek után majd egyre többet veszekedtek és a végén jön a válás. Arról nem is beszélve, hogyha nem figyelsz, akkor átveszi az irányítást, és egy nap azt veszed észre, hogy te mosogatsz.
-Kössz! Ez igazán bíztató monológ volt. Te, neked nem az lenne a feladatot, hogy bíztass?!
-Vagy tévedek és ugyanilyen dögös marad.
-Ez már sokkal jobb volt!
3 órával korábban...
Claire szemszöge:
Már csak néhány óra van hátra a nagy pillanatig, most semmi sem romolhat el, mindennek tökéletesnek kell lennie. Remélem, hogy Nico nem gondolja meg magát, de miért is tenné, nem szabadna ilyen gondolatokkal foglalkoznom. Tudom, hogy szeret és csakis ez számít. Ráadásul ő maga mondta nekem! Annak ellenére, hogy nem igazán siettem el a készülődést, egészen jól állok. Már kész van a sminkem és a hajam is, még fel kell vennem a ruhát és mehetek is a kocsihoz.
Nico szemszöge:
Ezt nem hiszem el még egy nyakkendőt sem tudok megkötni, pedig már néhányszor viseltem.Lehet, hogy ez az idegesség miatt van, de miért lennék ideges, elveszem a nőt, akit szeretek, ezért nem kellene idegesnek lennem.Remélem, hogy ma semmi sem romlik el, ez a nap nagyon fontos, különösen a leendő feleségemnek, persze nekem is, de neki méginkább, mert látom rajta, hogy mennyire gyötrődik még mindig a múlt miatt, annak ellenére, hogy én legalább már ezerszer megbocsájtottam neki.
1 órával korábban...
Claire szemszöge:
Én ezt nem bírom tovább látnom kell! Felkaptam a menyasszonyi ruhám alját, kirohantam a szobámból és Nicoé felé vette az irányt.Nem érdekel, hogy ki mit gondol, az sem érdekel, hogy ez mennyre rossz ómen. Csak látni akarom, még az esküvő előtt.
Nico szemszöge:
Ránéztem az órámra, ami 13:00-t mutatott, úgyhogy szerintem, amint Jenson visszaér el is indulhatunk a templomba. Felvettem a zakómat,vártam, hogy Jens visszajöjjön. Kopogtak, valószínűleg ő lesz az, de amint kinyitottam az ajtót, hatalmas meglepetés ért.
-Claire? Te mit keresel itt, ráadásul a menyasszonyi ruhádban?
-Látni akartalak.
-Valami baj van?
-Nincs, csak annyira szeretlek és ez életünk egyik legfontosabb napja és nem bírtam ki, hogy ne lássalak mégegyszer, mielőtt az oltárhoz érünk.
-Szeretlek!
-Én is szeretlek téged.
Amint megakartam csókolni Nicot Jenson lépett be az ajtón, aki eléggé furcsán nézett. Látszott rajta, hogy nem igazán érti, mit keresek itt.
-Talán jobb lesz, ha megyek. Vigyázz rá! - fordultam Jenson felé.
-Ne aggódj, épségben odaviszem neked, onnantól kezdve már csak rajtad múlik, hogy mit teszel vele. - kacsintott rám.
-Én is itt vagyok, ugye tudjátok? - szólt közbe a párom.
Itt az idő, hogy mindannyian elinduljunk.
14:00 Az esküvő
Claire szemszöge:
Hát eljött ez a pillanat is, elindult a zene és nyílik az ajtó. Lassú léptekkel elindultam a padsorok között, mindenki engem figyelt. Próbáltam nem a kíváncsi tekintetekre figyelni, mivel eléggé feszélyezett a helyzet, de amint megláttam Nicot, minden félelmem elszállt. Mikor odaértem a vendégek helyet foglaltak, mi pedig megfogtuk egymás kezét és hallgatuk a papot. Nem is nagyon figyeltem a szövegre, végig az járt a fejemben, hogy végre a felesége lehetek. Persze a lényeges részekre azért koncentráltam: "Én Claire Hall, fogadom, hogy...
Nico szemszöge:
Amint kinyíltak az ajtók, egyből megpillantottam, lélegzetelállítóan gyönyörű a menyasszonyom és hamarosan a feleségem lesz. Annyi mindenen mentünk keresztül és most itt vagyunk. Ahogy közeledik, egyre idegesebb leszek, de rajta nem látszik semmi. Végre itt áll előttem, el sem tudom mondani, mennyire boldog vagyok, már csak a kötelező rész van hátra: " Én Nico Rosberg, fogadom, hogy...
-Megcsókolhatja a menyasszonyt!
Végre a felesége vagyok! És még ilyen helyzetben is milyen jól csókol!
-Készen állsz? - hajolt oda hozzám.
-Mire? - kérdeztem meglepetten.
Abban a pillanatban, megfogta a kezem és elkezdtünk szaladni a padsorok között. Ahogy futottunk olyan felszabadultnak éreztem magam, végre férj és feleség vagyunk és néhány méter múlva a kocsihoz érünk, és hátrahagyunk mindent. Legalábbis egy kis időre.
Az esküvői fogadás nagyon jól sikerült, táncoltunk, felvágtuk a tortát, mindenki odajött hozzánk, hogy gratuláljon.Ami igazán jól esett, hogy Nico szülei is őszinte örömmel gratuláltak nekünk és persze már az unokákat is szóbahozták. 1-2 óra után Nicoval "megszöktünk" a saját esküvőnkről, azért hogy, most már tényleg egymáséi legyünk.
-Te Cica! Most már igazán elmondhatnád, hogy hová megyünk nászútra. - csókoltam meg.
-Meglepetés! De ne aggódj olyan helyre megyünk, hová estére odaérünk és ahol az enyém leszel. - viszonozta a csókot.
-A tied? Ezt sürgősen meg kell beszélnünk. - nevettem.
Egy csodálatos tengerparti szállodába értünk, ahol lepakoltuk a holminkat, a szállodai szoba erkélye a tengerre nézett, ahol egymás ölelésében megnéztük a naplementét.
Mindezek után Nico az ölében vitt be a szobába és óvatosan letett az ágyra. A nászéjszakánk közel jár a tökéleteshez, már csak őt akarom érezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése