(A szavazás még nyitott, de szerintem ez nem változtat az eredményen.)
-Szerintem kezdjük ezzel.Ezekbe mi van?
-Nem tudom.Nézzük meg.
-Te jó ég!Nekem egész életemben nem volt ennyi cipőm, nemhogy egy dobozban.
-Jól van na! Nő vagyok.
-Ha a másik dobozt nyitod ki biztosan megváltozik a véleményed! - szólt oda Jess.
-Biztos, hogy erre szükséged van?
-Ne! Az a kedvencem azt nem adom.
-És erre?
-Nem, az a másik kedvencem. - vettem magamhoz a cipőket.
-Kitalálom a többi a többi kedvenced. - húzta fel a szemöldökét Nico.
-Hmm!
-Mi az?
-Gondolom ez a doboz az, amitől el kellene ájulnom.
-Nem semmi a kislány, ugye Nico. - kacsintott Jess.
-Na jól van már lehet leszállni rólam. - kaptam fel a vizet.
-Most mi van,te?! - húzott magához Nico.
-Szerintem csak kicsit ingerült.
-Mégis mitől? - nézett értetlenül.
-Hát....történt egy két dolog a repülőn.
-Jessica!
-Miről beszéltek.
-Semmi érdekes. - próbáltam terelni.
-Azt álmodta, hogy terhes.
-Te nyugodtan elmehetnél valami pletykalap főszerkesztőjének.
-Héé héé lányok! Oké szerintem itt hagyjuk a témát, most pakoljunk, és majd ezt este megbeszéljük.
A pakolás során előkerültek még a fürdőruhák, ami megint egy teljes dobozt elfoglalt Nico pedig már tényleg nem tudott hova pakolni, de próbálkozott.
Persze még a "hétköznapi" ruhákat is el kellett pakolni.
Azután Jess-el szépen elraktuk a szekrénybe az estéi és a koktél ruhákat.
Végül néhány, vagy inkább jó néhány kiegészítő és női szépségápolási szerek kerültek elő.
.jpg)
-Ennyire örülsz Cica?!! - nevettem.
-Ezért jutalmat érdemlek. - húzott olyan közel magához, hogy szinte összeért az ajkunk.
-Ne hé! - próbáltam minél hamarabb és minél halkabban kiszabadulni Nico karjaiból, nehogy Jess észrevegyen minket.
-Na srácok szerintem kellene tartani egy házavató bulit.
-De ez a ház már fel lett avatva, mikor ideköltöztem. - mondta Nico.
-De az nem olyan, majd én mindent elintézek estére.
-Ma este? - néztem hatalmas szemekkel.
-Ja, addig élvezzétek az egyedüllétet. - dobott egy puszit a levegőbe,majd elment.
Nicoval amennyire csak tudtuk rendbe tettük a lakást az estére, de fogalmunk se volt,hogy mi lesz ebből.
-Szerintem, amíg nem jönnek a többiek, kaphatnék egy kis ajándékot, ha már feláldoztam a lakásom 3/4-ét. - mondta "halálos komolysággal".
-Hát hogyne! - néztem rá.
De hiába, azok a gyönyörű kék szemek, időm se volt elmenekülni.Levette a pólómat, rátette a kezét a derekamra, majd szépen lassabb lejjebb csúsztatta a fenekemre. Én is levettem az ő pólóját és a kezeimet a nyaka köré kulcsoltam.Szenvedélyesen csókolóztunk, azután Nico hirtelen felkapott, be vitt a hálóba és egyikünknek sem kellett különösebb rásegítés az akcióra.
A fejemet Nico mellkasára tettem, ő közben simogatta a hátam.
-Szerintem bőven megkaptad a jutalmad. - nevettem.
-Hát az biztos, hogy nem sajnáltál semmit.
Egyszer csak a csengő hangjára lettünk figyelmesek.
-Úristen!Már ennyi az idő?!! - ugrottam ki az ágyból.Nem láttad a melltartómat?
-Nem és te a gatyámat?
-Nem!Ha nem nyitunk 5 másodpercen belül ajtót, nekünk végünk.
-Vedd fel ezt! - dobta ide a pólóját Nico.
-Kicsit sem lesz gyanús.
-Nem mert amíg te kinyitod az ajtót, addigra én felöltözök és te majd elmész pisilni vagy mit tudom én hova és felöltözöl, így nem leszünk gyanúsak.
-Van benne valami!
-Siess még van 1 másodperced.
Szintem mindenen keresztül rohantam, habár a lakás nem túl nagy, most minden útban volt, de szerencsére még sikerült időben odaérnem.
-Sziasztok!! - köszöntöttem mindenkit.
-Szia! - ölelt meg Jess.
-Látod milyen jó kis társaságot hoztam össze?!! - jelent meg egy önelégült mosoly az arcán.
Mindenki egyesével köszöntött: Lewis,Jenson,Nicole - habár ő egy kicsit flegmán, és a végén meglepestésemre Sebastian Vettel állt velem szemben.
-Sziasztok! - jött ki Nico is és "váltott engem".
-Sebastian! Micsoda meglepetés. - fogott vele kezet Nico. Te meg hogy kerülsz ide?
Közben kijöttem én is, különös volt, hogy senki nem tett megjegyzést az öltözékemre.
-Erre jártam és Jess-el összefutottam, megkérdezte, hogy nem lenne e kedvem eljönni ide és mivel nem volt más dolgom, úgy gondoltam, hogy meglátogatlak titeket. - mosolygott.
-Kajáról is gondoskodtál? - néztem Jess-re.
-Ja rendeltem kínait meg pizzát!
Nico és Sebastian nagyon jól elbeszélgetett egymással, én pedig próbáltam kerülni Jenson tekintetét.
-Kértek valamit inni?
-Szerintem hozz be mindent,ami a hűtőben van.
-A rostosat,a szénsavasat vagy a piát!
-Mindent.
-Segítsek? - kérdezte Jenson.
-Nem köszönöm, megvagyok.
Mikor a hűtőből pakoltam ki a piát egyszer csak Seb-el találtam szemben magam.
-Szia!
-Hát te, mit keresel itt?
-Még nem láttam a lakást, gondoltam körbe nézek.
-Akarod, hogy segítsek?
-Persze, ha nem baj. Köszönöm!És mióta ismered Nicot?
-Amióta a F1-ben vagyok.
-Aha. És jól megvagytok?
-Miért? - mosolygott.
-Csak mert láttam, hogy nagyon jót beszélgettetek és nem tudom, hogy azért mert jóban vagytok, vagy csak azért mert esetleg régen láttátok egymást.
-Ja, nem, mi igazából jóban vagyunk ,csak a munka miatt nem nagyon beszélgetünk, ő azért még is csak az ellenfelem. - nevetett.Egyébként észrevettem, hogy Nicole és közted elég feszült a légkör.
-Ja. Egyszer találkoztam Lewis-al és ő elhívott engem "randira" és én azért egyeztem bele,mert azt mondta, hogy nincs rendben köztük minden Nicole-al és én meg gondoltam egye fene, azután nem sokkal Nicole egyszer csak beront hozzám a szállodába és számon kéri rajtam ami történt, és én elmondtam neki ezt az egészet, amit most neked, de nem hatotta meg.
-Egyébként levegőt is szoktál venni, miközben beszélsz? - kérdezte nevetve.
Ezen én is elmosolyodtam.
-Ezt már Nico is kérdezte.
-Gyere, még Nicole kreál valamit ebből is.
-Oké!
Visszamentünk a többiekhez, Nicole szúrós tekintete valamiért olyan indulatokat keltett bennem, hogy magam sem tudtam mi történhetett velem.
-Oké, ha nem tetszik valami lehet elhúzni! - ordítottam rá.
Mindenki rám figyelt, a levegő hűvös volt, de nem érdekelt tudni akartam, hogy mi a fene baja van.
-Nem igazán értem mire gondolsz. - válaszolta hűvös higgadtsággal.
-Hogyha zavar a jelenlétem, nem kell itt lenni!Mégis mi a fene bajod van velem?
-Nekem semmi, te ordítozol velem.
Most már a higgadtsága kezdett nagyon idegesítő lenni.
-Oh, tudom tudom ,már megint az én hibám. - váltottam csendesebb, de éles hangnemre. Inkább dugasd meg magad valakivel, ha már a pasiddal nem megy.
Itt fordult a kocka, Nicole lett dühös én pedig higgadt.
-Hogy mersz így beszélni velem?!! - akadt ki. Te semmit nem tudsz a magán életemről.
-Ó dehogynem! - vágtam önelégült képet.
-Szerintem ezt most hagyjátok abba! - emelte fel a hangját Nico.
-Én egy percig sem maradok tovább! - ordította.
-Nem fogsz hiányozni! - nevettem.Mész vagy maradsz? - néztem Lewis-ra.
-Ezt most miért csináltad? - kérdezte Jess.Régen láttalak már ilyennek.
-Te is tudod, hogy a büszkeségemről senkiért nem mondok le. SENKIÉRT! Kér valaki whisky-t?
Most mindenkinek jól esett egy kis oldódás, ezért mindenki kért.
Pár perccel később eszembe jutott, hogy van még kint egy csomó pia, gondoltam azt is behozom.
Érdekes volt a szitu, mert mindig egyedül mentem ki de a végén szembe találtam magam valakivel.
-Te meg mit keresel itt?
-Beszélni akartam veled.
-Jenson, ezt ne!
-Kérlek. Szeretlek!
-Ne, ezt ne csináld velem! Ezt nem játszhatod el mégegyszer.
-Hé, tudom, de gondoltam tudnod kell, hogy mit érzek. Én ismerlek, ő nem! A mostani kis magánszámod, neki sok volt, de én tudtam, hogy miért vagy ilyen.
-Jenson! Állj le! A múltkorit nem felejtem el, azt hittem, hogy együtt leszünk, de legbelül éreztem, hogy visszamész hozzá. - már a sírás határán voltam.
-Tudom! - simogatta meg az arcom.
Mélyen a szemembe nézett és én mozdulni se tudtam.
Azt vettem észre, hogy az ajkunk közeledik egymáshoz.
