37.rész: After Party

Reggel, mikor felébredtem Jenson még ott feküdt mellettem és meg kell, hogy mondjam, nagyon édesen aludt.
-Jó reggelt. - simogattam meg az arcát.
-Még korán van. - húzta magára  a takarót.
-Tévedsz. Mindjárt kezdődik a harmadik szabadedzés.
-Mi? - ült fel gyorsan.
-Egy óra múlva.
-És miért nem keltettél fel. - ugrott ki az ágyból.
-Sajnálom, én nem akartam rosszat.
-Jó, nem a te hibád. - nyomott egy puszit a homlokomra. - Sietek le a pályára. Majd az időmérőre lejössz?
-Persze. Ott találkozunk.
-Oké. Megyek.
-Vigyázz magadra. - kiáltottam utána.
Kb. 2 óra múlva lementem Jenson után a pályára és a McLaren boxba ,megvártam az időmérőt. Láttam, amint a boxban készülődik, de nem akartam odamenni, nehogy megzavarjam a koncentrációban. Jens a negyedik, míg Nico a kilencedik lett az időmérőn.
-Gratulálok. - pusziltam meg a páromat.
-Köszi. Hát, végülis sikerülhetett volna jobban is, de nem olyan rossz a 4. hely.
-Ne légy telhetetlen. - mosolyogtam.
-Én nem vagyok, de a tisztább ívről rajtolni sokkal egyszerűbb.
-Ugyan, te bármelyik oldalról jól rajtolsz. - simogattam meg a kezét. - Különben is nem az itt elért eredmény számít, végül is a versenyen osztják a pontokat.
-Imádom, hogy ilyen okos vagy. - adott egy puszit az orromra.
-Én meg imádom, hogy enyém a legdögösebb forma 1-es pilóta. - öleltem át.
-Zavarok? - jött oda Sebastian.
-Nem.Szia Seb. - adtam egy puszit az arcára.
-Gratulálok a pole pozícióhoz. - nyújtott kezet Jens.
-Köszönöm. - rázta meg a kezét Seb. - Azért a negyedik hely sem rossz. - mosolygott.
-Mit tehetünk érted? - fordultam felé.
-Igazából téged kerestelek. Lenne kedved sétálni egyet? -mutatott a pályára.
-Persze. Ugye nem bánod? - fordultam a pasim felé.
-Nem, dehogy is. Úgyis megakartam még beszélni pár dolgot a srácokkal.
-Akkor fent találkozunk.Szia.
-Miért kerestél? - tértem a lényegre.
-Hallottam, hogy ott leszel a holnapi bulin.
-Honnan tudja mindenki? - tártam szét a karom.
De Seb csak mosolygott.
-Most komolyan kérdezem.
-Én Lewis-tól tudom.
-Hát hogyne! - morgolódtam. - És mit szeretnél kezdeni ezzel az információval? - fordultam felé, miközben egy kavicsdarabot rugdostam magam előtt.
-Semmit, csak szeretném, ha megígérnéd, hogy majd táncolsz velem is.
-Most komolyan ezért kell bejárnom egy egész forma 1-es pályát? - mosolyogtam rá.
-Nem, nem muszáj, nézd itt egy mellék út.
-Ha-ha.
-Szóval?
-Megígérem, hogy 2010 világbajnoka és a 2011-es pontverseny vezetője megkaphat engem egy, vagy  - emeltem fel a mutatóujjam - ha jól táncol, esetleg még több táncot is kaphat tőlem.
-Köszönöm. Egyébként. látom jól megvagytok Jenson-nel. - váltott témát.
-Igen, nagyon jó a kapcsolatunk. Szerintem végre megérdemeltük, hogy együtt legyünk.
-Igen, én is azt hiszem. És mi van Nico-val?
-Seb! - kiáltottam rá.
-Ne haragudj, nem akartam, hogy...
-Nem, semmi baj, csak...csak tudod annyira rossz érzés, hogy haragszik rám. - kezdtek el folyni a könnyeim. - Tudom, hogy joga van hozzá és tudom mennyire megbántottam, de akkor is.
-Jól van. ne sírj. - ölelt meg. - Nem akartam, hogy ez legyen a vége, talán nem kellene ennyire kíváncsinak lennem. - jelent meg egy halvány mosoly az arcán.
-Én meg tarthatnám magam, nem kellen állandóan sírnom.
-Én szerintem nem is emlékszem olyan pillanatra, amikor sírni láttalak volna.
-Azért nem nyilvánosan szoktam. - mosolyogtam már én is.
A pálya további részén már csak csendben sétáltunk, a boxhoz érve elengedtem Seb-et, hogy ő is végezze a munkáját. Megakartam keresni Jenson-t, de helyette Nico-val találkoztam a McLaren boxba, amin egy kicsit meglepődtem.
-Szia. - köszöntem rá.
-Szia.
-Mi járatban vagy erre felé? - kérdeztem. - Talán csapatot váltasz?
-Tudod, nem igazán vagyok most vicces kedvemben.
-Sajnálom. - sütöttem le a szemem.
-Igen, én is. - indult a Mercedes felé.
-Várj! Azért egy kicsit, talán...talán lehetnél velem kedvesebb.
-Kedvesebb?!! - kapta fel a vizet. - A múltkor hazavittelek, szerintem ez elég kedves volt. - indult el ismét.
-Senki sem kért rá! - kiáltottam utána.
-Minden rendben? - kérdezte Jens.
-Igen.
-Min veszekedtetek?
-Csak megkértem, hogy legyen egy kicsit kedvesebb.
-Idő kell neki.
-Mégis mennyi?
-Gyere, menjünk fel.
Felérve a szobánkba már ezután nem volt kedvem semmihez, ezért gyorsan lezuhanyoztam és bebújtam az ágyba. A barátomhoz sem szóltam túl sokat, pedig neki most tényleg semmi köze nem volt ehhez a dologhoz.
Reggel sikerült egyszerre felkelnünk, de még mindig ugyanolyan rossz kedvű és szótlan voltam, mint tegnap este.
-Jól vagy?
-Igen. Miért?
-Mert tegnap este óta alig szóltál hozzám.
-Tudom, de nem tudom, valahogy olyan "nem is tudom milyen kedvem" van. - ültem le az ágy szélére.
-Nico előbb-utóbb megbocsájt. - ült le mellém.
-Gondolod?
-Igen. De most mennem kell és számítok rád lent a pályán. - mosolygott.
-Majd elvonom a többi pilóta figyelmét és te leszel a győztes. - nevettem.
-Ó, igen?! És azt mégis, hogy fogod csinálni?
-Majd kiállok félmeztelenül a pálya közepére. Téged ez nem fog megzavarni, mert már láttad, hogy mi van a ruhám alatt.
-Igen, és nagyon szeretem azt ami a ruhád alatt van. - döntött hanyatt.
-Azt hittem, hogy sietned kell.
-Forma 1-es pilóta vagyok. Gyorsan végzek.
-Azért nem kell elkapkodni. - nevettem.
Tényleg gyorsan végzett Jens, ha öt percig együtt voltunk, akkor már sokat mondtam.
Néhány órával később lementem a boxba és onnan néztem a verseny, mikor leértem épp a felvezető kör volt.
Jens a 4. helyről rajtolt és a 2. helyre hozta be a kocsit.
-Ügyes voltál ugrottam a nyakába - most szó szerint -.
-Köszönöm. - csókolt meg.
-Ragadsz össze-vissza.
-Szeretlek. - nyomott az öltöző falához.
-Én is szeretlek. - próbáltam róla leszedni az overállt, de ragadt az egész. - Ezt, hogy a fenébe kell leszedni? - kérdeztem nevetve.
-Basszus, eddig mindig lejött. Persze, hogy most nem.
-Talán azért, mert lent méretre szabott és semmilyen extra dolgot nem bír. - nevettem.
-Na megállj csak! - döntött a földre.
Nagynehezen sikerült Jens-t kihámozni a ruhából és megkapta az ajándékot a 2. helyért.
Este kb. 2 órát töltöttem a fürdőszobában, míg Jenson 15 perc alatt végzett.
-Ezt, hogy csináltad? - néztem rá kérdőn.
-Mit?
-Hogy a francba lettél kész negyed óra alatt.
-Hát, úgy hogy én nem lettem olyan csinos, mint te.
-Erre még visszatérünk. Most menjünk.
-Nők! Ki érti őket?!
-Hallottam!
Ahogy megérkeztünk a buliba Jens lelépett Lewis-sal én meg magamra maradtam és úgy gondoltam, hogy majd a pultnál keresek magamnak társaságot. Ha már Jens szerint csinos vagyok.
-Szia. - köszönt Nico vidáman.
-Szia. - köszöntem én is. - Véletlenül nem tévesztesz össze valakivel? Tudod én vagyok az, akit mostanában nem igazán kedvelsz.
-Csinos vagy.

-Te jó ég, mennyit ittál?
-Nem számoltam. De amíg a megtudok állni a lábamon, addig nincs gond. - Iszol valamit?
-Igen, egy Buck's Fizz-t.

-Én állom.
-Nem tiltakozom.
-Az hányadik whisky-d?
-Nem említettem, hogy nem számolom? - mosolygott.
-De igen.
-Ha azt a pezsgős narancslevet megittad, belevethetnéd magad az éjszakába.
-Seb-nek ígértem egy táncot és szeretnék a saját lábamon hazamenni.
-Majd én elviszlek.
-Részeg vagy, de aranyos.
-Aranyos?! Elnézést, de a hölgy valami erősebbet inna.
-Nem, Nico!
-Ugyan már. Csak egy pohár. Légyszi! - nézett rám hatalmas szemekkel.
-Rendben, de csak miután táncoltam Sebastian-nal.
-Akkor keresd meg, én meg addig gondoskodok róla, hogy ne maradj szomjas.
-Szia Seb.
-Szia. - puszilt meg. - Látom, nem felejtetted el.
-Hogy is felejthetném!
-Na gyere! - fogtam meg a kezét és behúztam a táncparkettre.
-Jól csinálod.
-Köszi. Te se vagy rossz.
-Köszönöm szépen Herr Vettel.
Sebastian-nal összesimulva táncoltunk és őszintén szólva nagyon élveztem. Kb 4-5 számot táncoltam végig vele, utána visszamentem Nico-hoz.
-Szia!
-Már azt hittem, hogy soha nem jössz vissza.
-Na, mit kapok?
-Először egy Cosmo-t. Azért nem kell mindjárt belevágni a közepébe.

-Ez jól esett. De ugye nem akarsz leitatni.
-Dehogy is. Ha akarod elmehetsz.
-De nem akarok.
-Készen állsz?
-Persze.
-Ebbe azért jobb, ha besegítek. Gondoltam, ha már a pasid úgyis McLaren-es, akkor ez lesz a legjobb, viszont az egészet meg kell innunk.

-A világ egyik legjobb whisky-je.

-Szerintem is.

Már kb. csak félig volt az üveg és azt se tudtam, hogy hol vagyok, csak azt tudom, hogy mindenen elnevettük magunkat Nico-val.

-Ha miattad nem fogok tudni lábra állni, akkor te magyarázod meg Jenson-nek.

Ezt a mondatot alig tudtam elmondani, mert már folytak a könnyeim, úgy nevettem.

-Részeg vagy. - mondta Nico.

-Azért te se vagy különb. - tettem a kezem a combjára.

-Hiányzol.

-Igen?! Azt hittem utálsz.

-Egyszer az életben fogd már be! - csókolt meg, amit én hagytam, sőt viszonoztam is.

-Ne, ha lehet ne itt szedd már le rólam az összes ruhát, annyira bátor azért nem vagyok.

Alig bírtunk elmenni az egyik VIP helyiségig, kb. két lépésenként egymásnak estünk.

Nagynehezen beértünk a szobába és ott már nem volt megállás.Letéptük egymásról a ruhát és olyat tettünk, amit 100%, hogy józanon nem tesszük meg.

Egész éjszaka együtt voltunk Nicoval, és nagyon élveztem, nem gondoltam másra, csak arra, hogy milyen jó ez az este, az meg se fordult a fejemben, hogy mi lesz Jenson-nel...

36.rész: Egy "átlagos" péntek

-Ne haragudj. - bújtam hozzá az ágyban.
-Nincs semmi baj. - simogatta a hajam.
-De most elcsesztem mindent. Ráadásul még Nico is dühös rám és a sajtó is ezzel lesz tele.
-Ne is foglalkozz a sajtóval, pár nap múlva majd találnak mást, amin csámcsoghatnak. Szerintem Nico-nak egy kicsit több időt kell adnunk, ez neki sem könnyű, pláne a tegnapi után.
-Igazad van. - csókoltam meg.
-Olyan gyönyörű vagy.
-Örülök hogy tetszek ruha nélkül, képzelem mi lenne, ha lenne rajtam.
-Szeretlek! - nevetett.
-Ideje felkelni.
-Ne. - húzott vissza.
-Jenson!
-Mit szólnál hozzá, ha eljönnél az After Partyra?
-Tetszik az ötlet.
-Igen? - csókolt meg.
-Jenson! - beszéltem bele a csókba. - Neked a pályán kellene lenned.
-Jól van megyek már, de ezt még este bepótoljuk. - nyomott egy puszit az arcomra.
Az első szabadedzés után lementem én is a boxba és ott sikerült összetalálkoznom Hamilton-nal.
-Szia Kicsilány!
-Szia Lewis.
-Miért vagy ilyen rossz kedvű? - ült le mellém.
-Mert itt vagy.
-Ugyan már, ne legyél ilyen.
-Mégis milyen? Mindig miattad kerülök bajba.
-Miattam?
-Nicole!
-Jajj te, ne foglalkozz vele!
-Mi az, hogy ne foglalkozzak vele?A barátnőd, és ahol te vagy ott van ő is.
-Szeretnéd, ha nem lenne az? - nézett rám komolyan.
-Mi? Te megőrültél?! Tudod mit, nem érdekel ,azt csinálsz amit akarsz.
-Te tudod, de a partin táncolok veled.
-Honnan veszed, hogy egyáltalán elmegyek?
-A pasid mondta. - mutatott az éppen felénk tartó páromra.
-Álmodozz csak! - néztem rám gúnyosan, majd felálltam és odamentem Jens-hez.
-Szia! - csókolt meg.
-Szia!
-Mi az nem bírsz estig várni?
-Haha, csak látni akartam a legdögösebb forma 1-es pilótát.
-Az lennék? - mosolygott.
-Igen. - csókoltam volna meg, de valaki megzavart...
-Zavarok?
Amikor meghallottam a hangot azt hittem, hogy összesek, nem mertem megfordulni.
-Nem,dehogy. - válaszolt Jens.
-Úgy tűnik, hogy a barátnőd nem nagyon örül nekem. - jegyezte meg flegmán.
-Jenson nem...ne...nem érzem jól magam. - kapaszkodtam egy mellettem levő székbe.
-Gyere vissza viszlek.
-Jenson! - szólt Martin.
-Igen?
-Meg kellene beszélnünk , hogy milyenek a körülmények és milyen módosításokat kell végezni az adatok alapján.
-Rendben!
-Figyelj csak, nem sokára visszajövök és utána visszaviszlek a szállodába. - fogta meg a kezem.
-Én visszaviszem.
-Biztos? - nézett kérdően Jens.
-Nekem nincs dolgom.
Na pontosan ez az, amit nem akartam, de tényleg nem éreztem jól magam és nem szívesem maradtam volna kint, ebben a párás, fülledt időben.Így hát kénytelen voltam elmenni azzal a férfival, akire eddig rá sem mertem nézni.
-Miért ajánlottad fel a segítséged? - kérdeztem, mikor beszálltunk a kocsiba.
-Azért nem vagyok szemét! - mondta egy kicsit mérgesen.
-Ne haragudj! - néztem rá.
-Ugyan, hagyjuk.
-Nem, én úgy értem, hogy azért ne haragudj, amit veled tettem.
-Nem akarok róla beszélni.
-Rendben!
-Hogy érzed magad?
-Kicsit szédülök, meg fáj a fejem, de kibírom. Nico!
-Igen?
-Kérdezhetek valamit?
-Eddig is azt csináltad. - jelent meg egy kis mosoly az arcán.
-Igaz az amit mondtál?
-Mire gondolsz? - nézett rám.
-Tényleg szeretsz?
Hosszú másodpercekig vártam a válaszára, amik már lassan óráknak tűntek.
-Igen.
A kocsiban tapintani lehetett a feszültséget.
-Megérkeztünk.
-Igen.Köszönöm a fuvart.
-Nincs mit, és vigyázz magadra.
-Rendben.
Nagy nehezen sikerült felmennem a szobába, de mire felértem már nem igazán tudtam,hogy most tényleg az idő miatt lettem rosszul, vagy Nico miatt.
A második szabadedzést inkább a szobában a tévé előtt ülve és nasit majszolgatva néztem meg.
-Szia!
-Szia. - intettem a kanapéból. - Ügyes voltál.
-Köszi. - mosolygott.  - Hogy érzed magad? - ült le mellém.
-Már jobban, elég hülye idő van odakint.
-Ne is mondd, alig tudtam leszedni magamról a ruhát. - nevetett.
-Jenson, ne haragudj, de ma este inkább pihenni szeretnék. - néztem a szemébe.
-Jaj. ne butáskodj, nem haragszom. Pihenj csak! - adott egy puszit a homlokomra.
Lezuhanyoztunk és bebújtunk az ágyba, szerintem öt perc sem telt el és mindketten úgy aludtunk, mint a tej.

35.rész: Itt az idő

-Te meg hogy kerülsz ide? - kérdeztem kómásan.
-Szerintem te azt nagyon jól tudod. - lépett be az ajtón.
-Lewis, fáradt vagyok és fogalmam sincs róla, hogy mit akarsz.
-Igen, együtt vagyok Jenson-nek, szakítottam Nico-val, még valami?
-Igen. - csókolt meg.
-Neked teljesen elment az eszed? - löktem el magamtól.
-Miért? Neked úgy is mindegy, hogy kivel fekszel le. - lépett hozzám.
-Hogy van képed?
-Oh, ugyan ne tagadd...
-Tudod, nincs kedvem végighallgatni holnap Nicole-t, amíg engem szid, mert te beállítottál az éjszaka közepén.
-Nem kell tudnia róla. - fogta meg a derekam.
-Engedj el!Én nem akarok tőled semmit!
-Csss! Ne olyan hangosan Kislány! Még valaki azt hiszi, hogy bánta akarlak.
-Menj el!
-Nem szeretnéd, ha maradnék?!
-Nem! Jenson úgyis mindjárt itt lesz.
-Nehogy azt hidd, hogy végeztünk!
Miután elment elgondolkoztam, hogy ezt vajon mire érthette?
Szerencsére a gondolataimat elterelte az éppen megérkező párom.
-Szia! - csókolt meg. - Hát te még nem alszol?
-Onnan hogy tűnik?
-Jól van már. Megyek zuhanyozni.
-Rendben.
Mentem volna vissza az ágyba, de a mobilom csörgésére lettem figyelmes.
-Szia Chris!
-Szia! Na, hogy megy az életed?
-Háát...együtt vagyok Jenson-nel.
-Ez nagyszerű!  - mondta őszintén. - Annyira örülök, hogy végre sikerült kimásznod a gödörből.
-Én is!
-És? Nico mit szólt hozzá?
-Valójában, még nem mondtuk el neki.
-Ne húzzátok túl sokáig, mert az nem lesz fair vele szemben, ha mástól tudja meg.
-Miért jön mindenki azzal, hogy Nico-nak is tudnia kell róla.
-Mert ez az igazság, habár én csak tőled hallottam a sztorit, az biztos, hogy Nico volt az, aki a legtürelmesebb volt és elviselt mindent.
-Tudom, de nem hiszem, hogy készen állok rá.
-Claire Hall, te félsz!
-Mi..nem, ez nem igaz! Tudod mit, most lefekszem mert itt már éjfél is elmúlt.
-Rendben, de nem feledd, én szóltam, vedd ezt baráti jótanácsnak. Szia!
-Szia!
-Ki volt az? - jött ki Jenson egy szál törülközőben.
-Csak egy barát.
-Az éjszaka kellős közepén?
Válaszoltam volna, de ahogy végig néztem a vizes, izmos felsőtestén egy hang sem jött ki.
-Claire?
-I..i..i..
-Claire, kérdezem valamit.
-Jól van szerinted olyan könnyű beszélni, ha itt állsz velem szemben csurom vizesen egy szál törülközőben?!! - tettem fel a "kérdést".
-Olyan édes vagy! - jött oda hozzám.
-Egyébként meg Ausztráliából telefonáltak és ott mivel még világos van biztos kiment a fejéből, hogy itt már nincs.
-És ki ez a barát?
-Féltékeny vagy?
-Én, ugyan már, dehogy!
-Tudod, ő tartottam bennem a lelket, amíg utánatok sírtam!
-Ő. Tartotta. BENNED!
-Jenson!
-Jól van na. Pasi vagyok. Nem gondolhatok mindig...
-Persze, te is, mint minden pasi az "eszeddel" gondolkozol.
-Ez övön aluli volt.
-Az biztos. - vágtam elégedett képet.
Jenson lerántotta magáról a törülközőt és utána rólam is a pizsit, még a hálóig sem jutottunk el, a kanapén elintéztük a "dolgot".
Másnap lementem a párommal a pályára, ahol hatalmas meglepetésben volt részem. A McLaren box felé tartottunk, amikor megláttam Nico-t, aki Lewis-al beszélt. Próbáltam visszafordulni, de Lewis most is bekavart.
-Hé! Kicsilány!
Erre Nico rám nézett.
-Sziasztok. - köszöntem oda félve.
-Nekem mennem kell. - mondta Nico.
-Nico várj! - szóltam utána, de ekkor megjelent Jens és megcsókolt, mivel ő nem vette észre Nico-t.
Mire felnéztem az exem már nem volt sehol.
-Mi a baj? - kérdezte Jenson.
-S...s...semmi. - néztem a Mercedes boxa felé. - Van egy kis dolgom, mindjárt jövök.
Elindultan Nico után, de nem találtam sehol.
-Michael!
-Igen?
-Nem tudod, hogy merre lehet Nico?
-Nem, de az öltözőben nézted már?
-Még nem.
-Hát akkor...
-Köszi!
-Ő..és Claire!
-Igen?
-Hogy vagy?
-Őszintén szólva nem is igazán tudom, de kérdezhetnék valamit?
-Persze!
-Itt honnan tudja mindenki, hogy szakítottunk? Én nem voltam Európában és fogalmam sincs, hogy mit mondott Nico, de akivel csak itt a paddockban beszélgetek, az mind tudja.
-Ő..hát..igazából mi nem Nico-tól tudtuk meg először.
-Nem? Akkor kitől.
-Lewis-tól.
-Lewis? - néztem értetlenül. - És pontosan mit is mondott?
-Azt mondta, hogy megcsaltad Nico-t és hogy egy F1-es pilótával történt.Megjegyzem azóta mindenki tudni akarja, hogy ki az. De igazából nem Lewis volt az aki úgy állított be téged, mint egy utolsó ribanc.
-Hé!
-Nézd, itt mindenki mást gondol!Nico nem igazán akar rólad és a kapcsolatotokról beszélni, ami érthető, de ő soha nem állította azt, hogy egy ribanc vagy.
-De most komolyan!
-Bocs!
-De ha nem Nico és nem Lewis volt, akkor..akkor az csak egy valaki lehetett.És ez a valaki véletlenül azt nem mondta el, hogy most kivel vagyok együtt és kivel csaltam meg.
-Nem!
-Akkor nem is adom meg neki azt az örömet, mert ma mindenki megtudja, hogy ki az. De előtte még megkeresem Nico-t.
-Öltöző.
-Köszi.
Minden pilótának volt egy kis boxa, ahol a versenyre készültek, miután megtaláltam Nico-ét bekopogtam, ki is nyitotta az ajtót, de miután meglátott úgy bevágta előttem, hogy majdnem rámdőlt.
-Nico, kérlek, beszéljük meg. - kopogtam tovább.
-Talán nem beszéltem világosan, amikor azt mondtam, hogy soha többé nem akarlak látni?!!
-Nico! - dörömböltem.
-Remélem boldogok vagytok.
-Ezt most miért kell? Miért bánt mindenki minket, nem tehetek róla, hogy őt szeretem. De várj, honnan tudod, hogy együtt vagyunk.
-Hülye azért nem vagyok! Ha vele csaltál meg léptem nyomon, akkor gondolom csak együtt vagytok.
-Oké! Csak egyszer feküdtem le vele. Érted? Egyszer.
-Az nem számít!
-Mi? Miért? Mi az,hogy nem számít, mégis...
-Azért mert még mindig szeretlek! - nyitotta ki közben az ajtót. - Nem tudom miért, de szeretlek, habár ugyanannyira gyűlöllek is.
-Nézd, én nem akarok veled összeveszni, csak szerettem volna, ha tudod, hogy szeretem Jensont - erre elfordult - Nico! Nézz rám! Szeretem és együtt vagyunk, csak ezt akartam mondani és köszönöm.
-Mit?
-Hogy nem állítottál be ribancnak.
-Én nem, de...
-Tudom.És most megölöm...Szeretném ,ha tudnád, hogy ma mindenkinek elmondom, hogy Jenson az.
A Mercedes boxból kijövet összetalálkoztam Sebi-vel.
-Szia Claire!Miért vagy ilyen morcos.
-Meg kell ölnöm valakit, egyébként szia!
-Mi? Várj, állj már meg.
-Miért kell neki állandóan beleszólnia az életembe, ahelyett, hogy foglalkozna a sajátjával, de nem neki az enyémmel kell. Engem kell kellemetlen és megalázó helyzetbe hoznia és engem kell ribancnak beállítania.
-Óóó jaj! Azt hiszem, tudom kiről van szó. Nagyon fog fájni neki? Én melletted állok, nem láttam semmit.
-Sebastian!
-Ugyan már Claire, ne hozd fel magad rajta. - nevetett Seb.
-Egyébként Jensons az, elmondhatod mindenkinek, mert ma én úgyis bejelentem.
-Adios!
-Szia Kicsim. - csókolt meg. - Hol voltál?
-Elmondtam mindent Niconak.
-És hogy ment?
-Jól.
-Akkor miért vagy ilyen feldúlt?
-Mert mindjárt megölök valakit.
-Miket beszélsz?
De már nem figyeltem, hanem Lewis felé fordultam.
-Lewis! - mosolyogtam fülig érő szájjal. - Hol van a drágalátos kis barátnőd.
-Épp itt jön, miért?
Mikor észrevettem Nicole-t, Lewis-t is hanyagoltam.
Nicole!
-Te meg mi a francot keresel itt.
-Neked is szia! Most megöllek!
-Jézusom te nem vagy normális!
-Én nem vagyok normális?!! Ha-ha-ha, húú de vicces. Mondja ezt az, aki egy utolsó szajhának állít be engem.
-Mi? - kérdezték egyszerre a fiúk.
-Ha egyszer az vagy. Megcsaltad Nico-t nem egyszer vele. - mutatott a barátomra.
-Hah, ha így állunk én is vájkálhatnék a magánéletedben, ami valószínűleg nincs, ha már az enyémben keresgélsz. Lehet, hogy azért ott is lenne egy-két elvarratlan szál, de nem, én próbálom élni az ÉLETEM, és képzeld te nem szerepelsz benne. És ha már itt tartunk ma mindenki megtudja, hogy Jenson a pasim , és nem érdekelsz, hogy te mennyire vagy féltékeny rám ,csak mert beszéltem Lewis-sal. Ja, és ha már itt tartunk képzeld, este velem volt.
-Micsoda? - nézett értetlenül Jens.
-Igen, feljött hozzám ,habár gőzöm sincs mit akart, és gyorsan leráztam, de úgy tűnik inkább velem van mint veled.
-Te utolsó ki ribanc! - esett nekem Nicole.
A hajánál fogva próbáltam leszedni magamról több - kevesebb sikerrel, de a fiúk nem nézték tétlenül a mi kis "harcunkat" azonnal szétválasztottak minket.
-Eszednél vagy? - nézett rám Jens.
-Na nehogy már én legyek a hibás! - kezdetm egy kicsit kiakadni. - Mégiscsak ő esett nekem.
-Jó, ne haragudj, de tuti, hogy ez az összes újságban benne lesz.
-Valószínűleg, ezek után már be sem kell jelenteni, hogy együtt vagyunk.
-Hát, ne , de gyere menjünk fel.
-De nem azért jöttünk le, mert neked dolgoznod kell?
-Csak nem hagylak most magadra.
Amint felértünk a szobába, egyből célba vettem a fürdőt, és a végén még társaságom is akadt...

34. rész: Action

-Hát ezt jól megcsináltuk. - fordultam Jenson felé.
-Gyere ide! - ölelt át. - Ugye tudod, hogy van még egy személy, akinek tudnia kellene.
-Téged jól fejbe vágtak azzal az órával. - nevettem.
-Szerinted ez ilyen vicces? Nem hogy segítenél, még gúnyolódsz is. - kezdett el csiklandozni.
-Jens! Tudod, hogy ezt utálom.
-Van jobb ötleted? - húzott vissza magához.
-Van!
-Kíváncsian hallgatom. - hajolt közelebb.
-Azt hiszem, hogy ezt a sebet ki kell fertőtleníteni.
-Hát én nem pont erre gondoltam!
-Jajj, ne nyafogj! Gyere ide!
-Áúú!
-Még hozzá sem értem.
-Szeretlek! - próbált megcsókolni.
-Már rég túl lehetnél rajta. - néztem rá komolyan, de a keze teljesen máshol járt.
-Gyere ide. - húzott maga alá.
-Ne, Jenson! Komolyan, ezt megcsinálom, és utána az lesz amit te szeretnél.
-Igenis anyuci!!
Miután végre sikerült kifertőtleníteni, beragasztottam a sebet, és persze Jenson nem felejtette el, amit ígértem...
-Van kedved eljönni a következő versenyre?
-Tudod, én...én nem hiszem, hogy ez jó ötlet, talán ez még túl korai.
-Nico miatt?
-Igen. - sóhajtottam.
-De neki is minél előbb tudnia kell róla.
-Tudom, de...de tönkre tettem az életét.
-Na, ez nem igaz, nincs olyan férfi, aki ne akarna veled lenni legalább egy órát, ő kapott 1 évet.
-De csak akkor, ha megígéred, hogy megnyered a versenyt. - nevettem.
-Megpróbálom. - csókolt meg.
Reggel elindultunk Malajziába, én szokásomhoz híven ezt az utat is végigaludtam. Szerda délutánra meg is érkeztünk Kuala Lumpur-ba.
-Hát itt volnánk. - tettem a bőröndöket az ágyra.
-Bizony. - ölelt meg hátulról Jenson.
-Belevágsz a közepébe?! - nevettem.
Sajnos a csengő félbeszakította a pillanatot, és mikor megláttam, hogy ki keresi Jenson-t megszólalni se tudtam.
-Szia Kicsi lány!
-Lewis, Szia.
-Te mit keresek itt?
-Ezt én is kérdezhetném. Hogy van a kis barátnőd?
-Jól,kösz az érdeklődést.
-Na jól van ,fejezzétek be. - szólt közbe a párom.
-Bocs Lewis, de Jenson-nek most dolga van. Pápá.
-Szerintem mondani akart valamit. - fordult felém Jens.
-Szerintem te meg csinálni akartál valamit. - csókoltam meg.
-Van benne valami. - csókolt vissza.
Levette a pólóját, majd engem is megszabadított a felsőmtől, elkezdte csókolgatni a nyakamat és haladt egyre lejjebb, teljesen levetkőztetett, majd a saját ruháitól is megszabadult. Az elején még én voltam felül, de persze mint pasi Jens úgy gondolta, hogy neki kell ott lennie. A pillanatot most Jenson telefonja zavarta meg.
-Ezt nem hiszem el. - lihegtem.
-Én se.
-Ne hogy felvedd!
-Muszáj lesz. - kapkodott levegő után. - Martin az. Haló.
-Jenson! Minden rendben?
-Igen, persze. Miért?
-Csak mert olyan furcsa a hangod.
-Tedd már le.
-Csss!
-Ha tudnék csendben maradnék, most vagy rakd le vagy vedd ki...
-Martin, most nem igazán érek rá, éppen edzésen vagyok és nem igazán szeretnék kiesni a ritmusból.
-Hát az én sem szeretném. - húztam magamra.
-Akkor majd később felhívlak, mert ez egy kicsit hosszú lesz.
-Rendben.
-Még egy ilyen és biztos, hogy abba hagyom.
-Fogd már be! - csókolt meg.
A vége talán jobb volt, mint eddig bármikor, talán azért mert Jenson most már a barátom, talán csak azért, mert utálom, hogyha egy pasi felveszi a telefont szex közben és lehet, hogy ez egy kicsit feltüzelt.
-Azt még nem is mondtam, hogy milyen aranyosan aludtál a gépen. - simogatta az arcom.
-Te nem aludtál?
-Annyit biztos nem, mint te. - mosolygott.
-Hát két dologhoz értek nagyon az alváshoz és a beszédhez.
-Szerintem 3. - vigyorgott.
-Olyan vagy.
-Miért? Elképesztő voltál. - húzott magához.
-Nincs repeta, neked dolgod van, nem azért vagy itt, hogy élvezkedj, hanem azért, hogy végezd a munkád.
-De az edzés is a munkám része és mit ne mondjak azért ez nem volt sétagalopp.
-Öltözz fel.
-Igenis anyuci!
-Mikor jössz vissza?
-Máris hiányzok?
-Te mindig.
-Nem tudom, szerintem későm, úgyhogy ne nagyon várj.
-Oké.Vigyázz magadra! Szeretlek!
-Én is.
Ha már úgyis egyedül vagyok gondoltam, itt az ideje, hogy Miranda-t felhívjam és elmondjam neki mi is történt.
Két csörrenés után fel is vette a telefon, de a hétköznapi szia vagy helló elmaradt, és nem várt mondat hangzott el.
-Neked teljesen elment az eszed?!! - kezdte idegesen a mondandóját. - Ez mégis hogy jutott eszedbe, el sem hiszem, hogy ilyet tettél!
-Szóval beszéltél Jess-sel.
-Igen! Keresztül mentél a legjobb barátnődőn, bocs a második legjobb barátnődön, azért hogy neked jó legyen.
-Te lennél az első legjobb barátnőm? - próbáltam menteni a menthetőt, de nem jött be.
-Ne terelj, egyébként meg igen.
-Tudod, azért tőled egy kis megértést vártam, mert Jess reakciója jogos volt, de a tied egyáltalán nem.
Azért neked mindkét szemszögből át kellene gondolnod a helyzetet, neked kellene mindkettőnket támogatnod, ehelyett meg még egy sziát sem vagy képes mondani, hanem egyből nekem esel. Ennél még Jess-sel is jobban megtudtuk beszélni a dolgokat.
A telefon másik végén Mir meg sem szólalt,de hallottam, hogy ott van.
-Na mindegy, nem egészen erre számítottam, de megbeszéltem Jessica-val, ha majd egy kicsit tisztább lesz a kép leülünk és megbeszéljük a dolgokat és szeretném, ha ezt veled is megtudnám tenni.
-Persze. - válaszolt, most már higgadtan. - És amúgy milyen az ágyban?
-Jajh, te lány, te semmit nem változtál. - nevettem.
-Most miért?!!
-Majd elmondom, de nem telefonon keresztül, mert itt nem tudom átadni...
-Oooh. te lány, mindig tudtad, hogy kinek az ágyába kell bújnod.
-Jó a radarom.
-És Nico tudja már?
-Nem, illetve nem tudom, én, vagyis mi még nem mondtuk el neki, de már beszéltünk róla.
-Remélem azt is számításba vettétek, hogy nem fogja túl jól fogadni.
-A finnek nem szívbajosak.
-Jól vagy Drágám, majd hívj, minden részletről tudni akarok!!
-Rendben. Szia!
-Szia!
Megfogattam Jenson tanácsát és nem vártam rá, este korán lefeküdtem, de nem sokkal később arra ébredtem, hogy valaki kopogtat az ajtón, azt hittem, hogy Jens az, mert nem vitte el a szoba kulcsát, de nem ő volt az...

33.rész: Választás

-Claire! Annyira ör....
-Szeretsz engem? - támadtam le.
-Mi? Ezt most miért...
-Igen vagy nem?
-Persze. Mindennél jobban.
-Akkor miért teszed ezt velem?
-Mit?
-Miért választod mindig Jessica-t helyettem?
-Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy mégegyszer nem engedlek el a közelemből. - ölelt meg.
-Ha nem szakítasz vele, akkor engem el kell felejtened. - toltam el magamtól.
-Ezt nem teheted!
-Nem, te nem teheted ezt velem, én nem fogok szenvedni azért, mert nem hagyod el a csajodat! - kezdtek el folyni a könnyeim.
-Ne,sírj. - törölte le a könnycseppeket az arcomról. - Szeretlek Claire, és bebizonyítom ,hogy ezek nem csak üres szavak.
-Akkor itt a lehetőség!Ma estig kapsz időt, hogy bizonyíts nekem!
Sarkon fordultam és magam mögött hagytam mindent, mert tudtam, hogy este minden kiderül.
Habár magabiztosan jöttem el Jens-től az órák nagyon lassan teltek...
Azt hittem, hogy fel se hív és inkább marad a megszokott életénél. Tévézéssel próbáltam elütni az időt ,de egyetlen műsor sem jött be, az interneten sem találtam semmi érdekeset, ráadásul most még a divatlapok sem kötöttek le.

Már majdnem 11 óra volt, de még semmi, már kezdtem beletörődni, hogy talán ennek így kell lennie és nekem más oldalán kell megtalálnom a boldogságomat, de ekkor megcsörrent a telefonom.

A kijelzőn Jenson neve szerepelt, legalább 3-4 csörrent, mire erőt vettem magamon, hogy felvegyem.

-Haló? - szóltam bele.

-Szia Claire!

-Jenson! Nagyszerű! Nos...

-Gondolkoztam és....és...arra jutottam, hogy megérdemled a boldogságot, de azt amit én eddig neked adni tudtam az a közelében nem volt annak, amit te megérdemelsz.

Amint meghallottam ezeket a szavakat, úgy éreztem, hogy mi már soha nem lehetünk együtt. Legszívesebben felébredtem volna ebből a rossz álomból ,de sajnos ez a valóság.

-Jenson...

-Még nem fejeztem be. - vágott közbe. - De én szeretném, ha adnál egy esélyt arra, hogy jóvátegyem ezt a hibámat és megadjam neked azt, amit már réges régen meg kellet volna.

Mikor ezeket a szavakat meghallotta hatalmas kő esett le a szívemről. Teljesen odavoltam azt sem tudtam hol vagyok, még a telefonba sem tudtam beleszólni, de nem is kellet...a csengő hangja hozott vissza a valóságba, és mikor kinyitottam az ajtót Jenson állt velem szemben.

-Szeretlek! - ugrottam a nyakába.

-Én is! - simogatta meg a fejem.

-Annyira örülök...

-Ne sírj! - mosolygott.

-Nem sírok, csak olyan boldog vagyok, annyira szeretlek!

-Ne haragudj rám!

-Nem, nem, felejtsük el.

-Szeretlek! - nézett a szemembe.

-Én is! - csókoltam meg.

A csóknál nem álltunk meg, bementünk a hálóba és bepótoltuk az elmulasztott időt...

Másnap reggel nem akartam kinyitni a szemem, nem tudtam, hogy ez csak egy álom, vagy a valóság.

De mikor éreztem, hogy valaki megsimogatja az arcom, tudtam, hogy ez nem csak egy álom, hanem tényleg megtörtént, az amire mindig is vártam.

-Jó reggelt! - csókolt meg Jenson.

-Neked is. - simogattam meg a haját. - Örülök, hogy így döntöttél.

-Örülök, hogy örülsz. - mosolygott. - Figyelj csak, nem tudom, hogy ezek után szeretnél-e esetleg eljönni velem egy futamra, persze én azt is megértem, ha nem, de nekem nemsokára el kell mennem a gyárba és onnan már egyből a következő helyszínre.

-Mikor kell elmenned?

-Kb. 2 nap múlva.

-Ezt nem hiszem el...Nico-val is alig tudtam ezek miatt a fejlesztések meg egyebek miatt együtt lenni, meg veled is.

-Nézd, tudom, hogy nehéz, de azért nem erőltetem, mert tudom, hogy itt én kevertem meg legjobban a dolgokat és, ha én hamarabb a sarkamra állok, akkor nem kellett volna ennyi embernek szenvednie, még neked sem.

-Kicsim, ez nem csak a te hibád, én is úgy mentem bele egy kapcsolatba, hogy végig veled akartam lenni.

-És az nem zavar, hogy Nico-val majdnem " együtt dolgozom".

-Én ez ellen nem tudok mit tenni, szerencsére legalább csapattársak nem vagytok. - öleltem meg.

-Még. - nevetett.

-Erről jut eszembe, Jessica, hogy fogadta a hírt?

-Hát...őszintén szólva nem jól, nem igazán értette, hogy miért akarok szakítani vele, mivel minden olyan jól ment köztünk.

-És mit mondtál neki? Ugye elmondtad neki az igazat?

-Igen. - válaszolt egy hosszabb szünet után, ami elég gyanús volt.

-Jenson?!! Ugye elmondtad neki?

-Igen, elmondtam neki, hogy mást szeretek.

-Nem mondtad el! - kezdem felemelni a hangom.

-De igen. - válaszolt higgadtan.

-Nem, nem Jenson, nem mondtad el, hogy én vagyok az, igaz??

-Most mit számít az?

-Hogy mit számít? Ő a legjobb barátnőm, mégis...

-Mégis lefeküdtél velem, te is megcsaltad őt, nem csak én. - kezdett dühbe jönni Jenson is.

-Akkor majd elmondom én, ha te már megint nem voltál képes. Nekem egyáltalán az igazat mondod, vagy én is csak a kis játékszered vagyok?!

-Ne beszélj így! Persze, hogy nem és ha tudom, hogy ekkora ügyet csinálsz abból, hogy nem mondtam el Jess-nek hogy te vagy az, már rég elmondtam volna. De megígérem, hogy amint szóba áll velem elmondom neki az igazat. - húzott magához.

A pillanatot csak a csengő hangja zavarta meg, és mikor kinyitottam az ajtót azt hittem, mindjárt elájulok....

-Jess? Hát te?

-Beszélnünk kell!

-Most?

-Igen, bemehetek?

Hallottam a hangján hogy valami nincs rendben és mindjárt elsírja magát, de mivel tudtam ,hogy mit akar mondani, nem igazán szerettem volna vele bezsélgetni, pláne, hogí Jeson ott éltt az ajtó mögött.

-Öhm...tudod, hát...öhm az a helyzet, hogy...szóval...nagytakarítok! - nyögtem ki végül.

-Ha gondolod segíthetek.

-Nem!Izé...vagyis nem kell ,mert itt van az egyik barátom, és ő segít.

-Hát akkor majd visszajövök később.

Már majdnem sikerült leráznom , de valamin megakadt a szeme.

-Mi az? Mit nézel?

-Az az óra!

-Milyen óra.

-Az az óra az asztalon Jenson-é. - vágta ki az ajtót.

-Nem, nem az az óra....há..öh...Chris-é.

-Nem ez biztos, hogy nem Chris-é.

-Ugyan már? Miért ne lehetne Chris-nek is ugyanolyan órája? Biztosan egy helyről vették.

-Nem mert Jenson tőlem kapta és belegravíroztattam a nevét.

-Te vagy az? - nézett rám dühösen.

-Én mi? - próbáltam úgy tenni, mint aki semmiről se tud, de ekkor megjelent Jenson.

-Jess!

-Te képes voltál a legjobb barátnőmmel megcsalni! - vágta hozzá az órát, aminek a nyoma valószínűleg néhány hétig ott marad.

-És te? - fordult felém. - Te képes voltál lefeküdni a pasimmal!! Hogy tehetted ezt?

-Jess, én sajnálom, de... - vettem egy mély levegőt - ...de én szeretem! Nem 5 perce, nem 2 napja, nem 1 hete, már lassan 1 éve próbáltam elfelejteni, de mindig ott volt, mindig láttam és mindig rá gondoltam. Már amikor 2006 - ban találkoztunk, már akkor is volt valami, de akkor nem lett belőle  semmi, de most lehet. Igen, a legjobb barátnőm vagy és ezzel elárultalak, és csúnyán megaláztalak, de meg kell értened, ami tény az tény, és persze joggal vagy dühös rám, és én azt is megértem, ha többet szóba sem állsz velem és az összes újságban egy ribancnak állítasz be, de te ismersz, ezért azt kérem. hogy egy pillanatra tegyél félre mindent és gondold át, szerinted nekem könnyű, vagy Jenson-nek?

Mire elmondtam a kis monológomat Jess is leghiggadt egy kicsit, de még mindig dühös és zavarodott volt.

-Akkor én most megyek, majd ha sikerül magamban rendeznem a dolgokat talán

megbeszélhetjük. Remélem jól döntöttetek, mert ezzel sok mindenkinek okoztatok már fájdalmat.

32.rész: Barátság extrákkal

-Miért menekülsz a régi életed elöl?
-Én nem menekülök!
-Idejöttél, mikor találkoztunk azt mondtad, hogy nem szeretnél kapcsolatot és mégis visszajöttél Washington-ból.
-Szerinted miattad jöttem vissza?
-Én csak azt mondom, hogy próbálod valahogy elfelejteni, hogy miért is vagy itt.
-Erről nem akarok beszélni.
-Jó akkor beszéljünk másról. Mondjuk ismerkedjünk egy kicsit.Mi a kedvenc színed?
-Kék.Tiéd?
-Az enyém is.
-Na persze. - mosolyogtam.
-Kedvenc színész?
-Ha-ha.Hát nagyon kedvelem az ausztrál színészeket...
-Eddig tetszik.
-leginkább Hugh Jackman-ért vagyok oda.
-Pedig jól indult. - mosolygott.
-Sajnos még nem volt időm megnézni a filmjeidet.
-Akkor ezt sürgősen pótolnunk kell.
-És a tied?
-Én jobban szeretem az amerikai színészeket, egyik nagy kedvencem Jennifer Aniston.
-Az a nő tényleg tud én is szeretem őt.
-Kedvenc sport?
-Öhm...annyira nem szeretem, vagyis a technikai sportokkal nem vagyok kibékülve, de a tenisz és a foci nagy kedvenc.
-A focit én is szeretem, de én igazából az autóversenyekért vagyok oda.
-Kedvenc játékos, csapat?
-Hát természetesen Roger Federer-t tartom a legjobb teniszezőnek, az első számú kedvenc csapat pedig a Barcelona és persze Messi, a második pedig a Bayern Schweinsteiger-rel az élen. És neked?
-A Barca nálam is ott van, és persze Sebastian Vettel a kedvenc autóversenyzőm.Tényleg!
-Mi tényleg?
-Úgyis nemsokára itt lesz a nyitófutam, nincs kedved eljönni?
-Hát én ezt nem tartom túl jó ötletnek. - próbáltam terelni.
-Ugyan már, ráadásul ingyen van, és bár nem tudom, hogy mi történt, abban biztos vagyok, hogy a Forma-1 jó kis kikapcsolódás.
-Basszus, ha tudná, hogy nekem a F1 most a legrosszabb rémálom. - mondtam magamban.
-Hogy éred azt hogy ingyen?
-Meghívást kaptam a McLaren box-ba.
-Pont a McLaren???Ilyen a világon nincs!! - szerencsére ezen csak magamban akadtam ki és szerencsére Chris nem vett észre semmit.
-Ez nagyszerű ,de nem hiszem, hogy márciusig itt maradok.
-Hát, majd kiderül.
-Szerintem vissza kellene mennünk, kicsit elfáradtam.
-Rendben.
Chris visszakísért a szállodába, de utána rögtön el is ment.
Lehet, hogy szembe kellene néznem azzal, amit tettem és nem a világ másik felére elutaznom, mert a Forma-1 itt is itt van.
Felmentem a szobámba és úgy éreztem, hogy tulajdonképpen Chris egy nagyon jó barát, már az első perctől kezdve próbált felvidítani és úgy érzem, ha még egy kicsit vele maradok talán sikerül túllépnem a dolgokon.
Ezért a következő másfél hónap Chris-el töltöttem, jártunk a tengerparton, esténként végigsétáltunk a főtéren, ami mellesleg elég nagy, éttermekben vacsoráztunk ezalatt az idő alatt jól megismertük egymást.
-Na most hétvégén lesz a Forma-1 van kedved hozzá?
Úgy éreztem, hogy tartozom a barátomnak ennyivel, ő annyi mindent tett értem, majd csak kihúzom valahogy.
Az egész versenyhétvégét, a pénteket leszámítva, ott töltöttük.
Mikor megérkeztünk a McLaren boxhoz, azt hittem, hogy mindjárt elájulok, ugyanis megláttam Jenson-t, amint a mérnökével beszélget. Megpróbáltam láthatatlanná válni, és szerencsére sikerült megúsznom az időmérőt a fiúk társasága nélkül. Tulajdonképpen még élveztem is.
Chris-nek is tetszett, mivel Sebastian szerezte meg a pole-t.
Jenson a 4. és Nico a 7.lett.
Mikor a paddock-ban sétáltam összefutottam Seb-el.
-Szia! Régen láttalak. - ölelt meg.
-Szia!
-Hallottam mi történt, sajnálom.
-Az én hibám. De ha már itt tartunk megkérhetnélek egy szívességre?
-Persze mondd csak.
-Kérlek ne szólj senkinek ,hogy láttál, nem akarok most a fiúkkal foglalkozni, csak egy barátom kedvéért vagyok itt ,mert ez sokat jelent neki.
-Tudod, hogy nem bújhatsz el, bennem persze megbízhatsz, de holnap a versenyen még jobban kell vigyáznod, nehogy valaki észrevegyen.
-Köszönöm, hogy aggódsz és azt is hogy megérted. Sok szerencsét a versenyhez. Amúgy a barátomnak te vagy a kedvence. - mondtam utána.
-Tényleg?
-Igen, most jut eszembe, még egy szívesség belefér?
Seb értetlenül nézett rám ,de miután elmondtam neki, hogy mit szeretnék persze megtette.
Visszamentem Chris-hez a szállodába és vittem neki egy kis meglepetést is.
-Szia!
-Szia! Hát te meg hol jártál, már kezdtem azt hinni, hogy valamelyik pilóta elcsábított.
Mivel Chris nem tud Nico-ról és Jenson-ről, ezért ezt humornak vettem.
-Hát tulajdonképpen igen, de sikerült kiszabadulnom és még ráadásul hoztam is neked tőle valamit.

-Wow! Köszönöm! - ölelt meg.

-Én köszönöm, mert ilyen jó barát vagy.

-Ezt hogy csináltad?

-Nő vagyok, ő meg pasi!

Chris hatalmas szemekkel nézett rám ,amin persze elnevettem magam, mert látszott rajta, hogy tényleg azt hiszi történt valami Seb és köztem.

-Csak viccelek, találkoztunk és megkértem, hogy adjon egy autogram-ot.

Vasárnap a futam előtt 30 perccel értünk ki a pályára, szerencsére ilyenkor a pilóták már készülődnek és nem azzal vannak elfoglalva, hogy ki jött ki megnézni a versenyt.

Elmentünk a McLaren-hez és persze az én "hatalmas szerencsémnek" köszönhetően megtörtént amitől féltem.

-Claire?!!

Nem akartam megfordulni, mert tudtam, hogy ki szólított meg, de az a valaki persze egészen közel jött és úgy állt mögöttem, hogy még egy hajszál se fért volna közénk.

-Hagyj!

-Te meg mit keresel itt? - suttogta halkan a fülembe.

-Kérlek Jenson! - fordultam meg.

Olyan közel álltunk egymáshoz , hogy az ajkunk majdnem összeért.

-Annyira hiányoztál!  - próbált megcsókolni, de én elhúzódtam.

-Jenson,én...nekem, nekem van barátom.

-Mi? - nézett rám értetlenül.

-Jól hallottad, már nem akarok tőled semmit.

Sarkon fordultam és faképnél hagytam. Odamentem Chris-hez, hogy együtt nézzük a futamot, de még mindig volt 10 perc és megláttam, hogy Jenson felénk tart.

Gondolkozás nélkül letámadtam Chris-t és addig csókolóztunk, amíg Jenson el nem ment.

Éreztem a csókban, hogy Chris most azt sem tudja mi van.

-Ne haragudj!

-Nem...én..nem..ööö...

-Csak gondoltam, olyan jóban vagyunk és egyszer kipróbálhatjuk, hogy milyen lenne ha...., de szerintem nem kell erőltetni. - próbáltam kimagyarázni magam.

-Oké! - nézett rám meglepetten.

Végignéztük a versenyt a boxban, amit Seb nyert meg, Nico pedig kiesett, Jenson pedig elkövetett egy elég nagy hibát,ami miatt vesztett néhány helyezést, de látszott rajta, hogy dühből versenyzik, így végül 6.lett.

Én nem vártam meg a pilótákat és visszamentem a szállóba, néhány órával később Chris is utánam jött.

-Nézd, szerintem beszélnünk kéne.

-Igen? Miről?

-A csókról.

-Mondtam, hogy csak egy próba.

-Nézd, én türelmes voltam és most sem erőltetem a dolgot, ha nem akarod, de szeretném, ha elmondanád mi is történt.

-A csókkal csak Jenson-t akartam lerázni.

-Button-t? Miért?

-Mert én Nico Rosberg menyasszonya voltam, de Nico végig tudta, hogy szeretem Jenson-t, de soha nem tettem olyat, illetve egyszer ami miatt szakítottunk volna, de az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy lefeküdtem vele. Ezt elmondtam Nico-nak és ő teljesen, hozzáteszem jogosan, kiborult és felbontotta az eljegyzést és azt mondta, hogy tűnjek el az életéből. Így hát most itt vagyok és a te életedet nem akarom tönkre tenni, ezért nem akartam semmilyen érzelmi kapcsolatot, csakis barátit.

-És még mindig szereted?

-Kit? - ültem le az ágyra.

-Jenson Button-t.

-Ma odajött hozzám és majdnem megcsókolt, de én elhúzódtam...pedig én...én megakartam csókolni, de nem tehettem.

-És Rosberg?

-Mi van vele?

-Iránta mit érzel?

-Nem tudom. Amikor vele voltam biztonságban éreztem magam, de nem éreztem úgy, mikor kettesben voltunk, hogy senki más nem létezik, de szerettem annyira, hogy a felesége legyek és ha kell több is, de ez már a múlt, vége.

-Talán ezt velük kellene megbeszélned.

-Mégis hogy? Jenson soha nem fogja elhagyni a barátnőjét, aki mellesleg az egyik legjobb barátnőm, Nico pedig látni sem akar. De váltsunk témát. Úgy döntöttem, hogy most egy kis időre elmegyek, talán Monaco-ba vagy nem is tudom, de az biztos, hogy Európába és szeretném, ha továbbra is beszélnénk, meg találkoznánk, de már így is tovább maradtam itt kb. 2 hónappal, mint terveztem.

-Hát, ez a te döntésed és örülök, hogy megismertelek, de továbbra is barátok maradunk és számíthatunk egymásra.

Hétfő reggel elbúcsúztunk egymástól, reggel Chris rávett, hogy beszéljek Jenson-el, aminek nem nagyon örültem, de belátom, hogy ezt csak így tudom megoldani.

-Vigyázz magadra!

-Te is! - öleltem meg.

32.rész: "Egyedül"

Amint megérkeztem Ausztráliába az összes dolgot ami velem történt, megpróbáltam elfelejteni és átgondolni újra mindent.
Tudom, hogy Nico-t nagyon megbántottam, de úgy éreztem, hogy tudnia kell mit tettem, habár ezzel mindent tönkretettem.
Ha már úgyis egyedül vagyok, gondoltam bejárom egy kicsit Sydney-t.

Az esti hajókázás gyönyörű volt és teljesen megnyugtatott a tenger halk morajlása, a gyönyörű megvilágítás, egyszerűen leírhatatlan az érzés.
Mikor visszaértem a szállodába, elmentem az uszodába, ahol volt masszázs, arcpakolás, és még jóga is.Teljesen kiélveztem az egyedüllétet.

Mielőtt lementem volna vacsorázni felmentem a szobámba, lezuhanyoztam és felvettem egy szexi, de mégis visszafogott ruhát. Az étteremben nem egy férfinak akadt meg a szeme rajtam, amit őszintén szólva még élveztem is.


Vacsora után felmentem a szobámba és mivel mégis csak azért jöttem ide, hogy átgondoljam a pilótákkal való történteket és úgy döntöttem, hogy ezt most fogom megtenni.

Nico szakított velem azért mert megcsaltam Jenson-nel, csak arra kellene rájönnöm, hogy ez miért történt.Amikor megláttam Jenson-t, mintha megszűnt volna minden körülöttem és csak mi ketten lettünk volna a világon. Nico-nál ezt nem éreztem, csak azt, hogy szeretem és nagyon sokat jelent nekem,de semmi több.
Talán ott rontottam el, hogy Nico-t belerángattam ebbe az egészbe, a legelején azt kellett volna mondanom neki, hogy ez nem  fog működni, mert én egy másik embert szeretek. Így megkíméltem volna őt attól, ami történt, de nem tudom visszapörgetni az időt.Ezek után azt sem tudom,hogy visszamenjek-e.
Másnap reggel lementem a tengerpartra.
Megpróbáltam a lehető legjobban elfedni azt, hogy ki vagyok és szerencsére a tervem bevált,mert 5-6 emberen kívül senki nem jött oda hozzám.
Imádom a tengerpartokat, különösen Ausztrália partjait, itt mindig jókat lehet szörfözni.Most sem hagytam ki és bevetettem magam a habok közé.

Az egész napot a parton töltöttem, mikor indultam volna vissza a szállodába egyszer csak valaki megszólított. Mikor megfordultam nem akartam hinni a szememnek, ugyanis Chris Hemsworth állt velem szemben.
-Szia! - köszöntem meglepetten.
-Szia!
-Mit szeretnél? - úú de béna kérdés - mondtam magamban.
-Csak megláttam,hogy egyedül vagy itt és mivel én is, gondoltam meghívlak.
-Kezdődik, Nicoval is így kezdődött minden - gondolkoztam magamban.
-Tudod, most nem igazán alkalmas, mert azért vagyok itt, hogy egy kicsit megszabaduljak a pasiktól.
-Ooh! Hát nem éppen ezt szerettem volna hallani, de megértem.
-Sajnálom.
-Igen, én is! Egyébként meddig leszel itt?
-Nem tudom, igazából úgy gondoltam, hogy holnap indulok haza, de ez még nem biztos.
-Hát, ha ég esetleg holnap itt leszel, akkor megosztok veled egy "titkot"- mosolygott. - Minden reggel a Hard Rock Café-ban reggelizem 9-kor.
-Hard Rock Café, ez most komoly? -  nevettem.
-Miért?
-Csak mert régebben én is odajártam.
-Tényleg?
-Igen, te mióta jársz oda?
-Igazából csak 1 hónapja fedeztem fel a helyet.
-Egy hónapja fedezted fel? A Hard Rock Café Sydney egyik leghíresebb kávézója. - mosolyogtam.
-Hát akkor talán a szép emlékeket felelevíthetnéd!
-Majd meglátom! De most már tényleg megyek. Szia!
Mikor visszaértem a szállodába észrevettem, hogy a táskában van egy cetli, rajta egy telefon számmal.Meg kell, hogy mondjam bejött a stílusa és a módszerei sem utolsóak.De nem akartam találkozni vele, mert tudtam, hogy nem lesz jó vége. Gyorsan lezuhanyoztam és bebújtam az ágyba, és azt mondogattam magamnak ,amíg el nem aludtam, hogy: - ugyanaz lenne a vége, mint Nico-val.....-.
Reggel kijelentkeztem a szállodából és elindultam a reptér felé, mikor kiszálltam a taxiból ránéztem az órámra, amin 9:47 volt.
Már éppen becsekkoltam, amikor meghallottam, hogy valaki utánam kiabál.
-Nem hívtál fel!! - mosolygott.
-Gondoltam nem zavarlak reggeli közben.
-Hölgyem, kérem ne tartsa fel a sort.
-Csak egy perc!
-És hová akarsz menni?
-Nem tudom, bejárom a világot. - vontam meg a vállam.
-Nekem van egy ötletem, de az nem arra van. - mutatott a kapu felé.
-Hölgyem...
-Pillanat. - fordultam a biztonsági őr felé. - Nem is ismerlek! - ezt már Chris-nek címeztem.
-Majd megismersz! - mosolygott. - Adj még egy napot, csak ennyit!
-Egy nap alatt akarsz nekem megmutatni mindent?
-Csak ami lényeges.
-Tudod, én azért jöttem ide, hogy egyedül legyek, és bármilyen vonzó is az ajánlatod, sajnos nem fogadhatom el. Viszlát Chris!
Megfordultam és felszálltam a Washington-ba tartó gépre.Sajnáltam, hogy csak úgy otthagytam Chris-t, habár azt sem tudom, hogy ő tudja-e a nevem, valószínűleg ez már soha nem fog kiderülni.
A Washington-ba tartó repülés nem tartozik a legrövidebb repülőutak közé, de legalább kitudtam aludni magam.
Washinton-ban a The Dupont Circle Hotel-ben szálltam meg.
Nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal ezen a "kényszer pihenőn" , Washington-t mindig is gyönyörűnek tartottam, de semmi nem érdekelt. Megnéztem néhány nevezetességet,de már este gépre ültem, ami vagy oltári nagy hülyeség volt tőlem, vagy egy nagyszerű döntés, ami mindent megváltoztathat.
Ugyanis a gép, amire felültem egy Sydney-be tartó járat volt.
Az út most még hosszabbnak tűnt, mint a Washington-ba vezető, mert most valaki miatt jöttem vissza.
Reggel bementem a kávézóba, de nem találtam, akit kerestem. Éreztem, hogy valaki áll mögöttem...
-Reméltem, hogy meggondolod magad.
-Miért? - fordultam meg. -  Hiszen elmentem, a világ másik felére, és nem is ismersz.Tudod egyáltalán nevem?
-Igen, Claire. - mosolygott.
Azt meg kell hagyni, hogy nagyon helyes, mikor mosolyog és azok a gyönyörű kék szemek...
-Én most nem szeretnék tényleg semmi komolyat, nekem most időre van szükségem. - néztem a szemébe.
-Akkor csak sétáljunk egyet.
Az egész napot együtt töltöttük, ami tulajdonképpen elfelejtett mindent velem legalább arra az egy napra és tényleg úgy éreztem, hogy egy baráttal beszélgetek, aki megért és segít és nem olyannal, aki vagy utál vagy megakar fektetni.