55. rész: Szex mentes élet

- Mikor is megyünk a szüleidhez? - kiabáltam a fürdőszobából.
- Majd csak a Magyar Nagydíj után. - állt meg Nico az ajtóban.
- Mi az?
- Gyönyörű vagy.
- És? Szeretnél is csinálni valamit, vagy csak ott állsz és bámulsz. - lépkedtem lassan felé.
- Szeretlek! - csókolt meg.
- Használd ki az alkalmat, mert ebből három napig semmit sem kapsz. - csókoltam vissza.

A Magyar Nagydíj után, ahol Nico a 10. helyen végzett, hétfőn este elutaztunk mindannyian Nico szüleihez. Már nagyon vártam, hogy beszéljek Sina-val, mert nem sokat találkozunk, pedig nagyon jó vele beszélgetni. Mindig szokott mutatni 1-2 gyerekkori képet Nico-ról.
Persze azért érezhető volt a feszültség köztem és Nicole között, de próbáltuk elrejteni.
A vacsora majd csak 2 óra múlva lesz kész, addig Sina megkért minket, hogy menjünk ki a kertbe, ott most úgy is jó idő van és amúgy is ott fogunk enni.
A többiek kimentek, de nekem ki kellett mennem a mosdóba, éppen indultam kifele ,mikor valaki átkarolt hátulról.

- Gyere! Most senki nem figyel! - súgta a fülembe Nico.
- Megmondtam, hogy a szüleid házában nem csináljuk.
- Szeretlek! - kezdte el csókolgatni a nyakamat.
- Én is szeretlek! - csókoltam meg és elindultam kifelé az ajtón.
Nico kissé morcosan követett. Olyan aranyos, amikor duzzog, amiért nem kapja meg, amit akar.
A többieknek is feltűnt, hogy nincs túl jó kedve, de senkinek nem felelt, mikor kérdezgették. Én közben persze jót nevettem magamban, mivel szerintem én voltam az egyetlen, aki tudta mi baja.
Persze 2 óra múlva is ugyanúgy viselkedett, de akkor már senki nem figyelt rá, mert Sina tálalta a vacsorát. Nagyon jó volt a hangulat, a kerti asztal körül fáklyák égtek, Sina főztje isteni volt és Nico-n kívül mindenkinek jó kedve volt, de azért ő is kezdett "ébredezni".
- Miért vagy ilyen morci? - hajoltam oda hozzá.
- Szerintem nagyon jól tudod. - felelte sértődötten.
- Én figye....
- Ti meg mit sugdolóztok ott? - vágott közbe Lewis.
Erre persze mindenki ránk figyelt. A legrosszabb az volt, hogy nem tudtam kitalálni semmilyen "hazugságot". Azt még se mondhattam, hogy Nico-nak hiánya van.
- Csak beszélgetünk...az esk.... - eszembe jutott, hogy még nem is mondtuk el mindenkinek. - Szerintem mondjuk el nekik. - hajoltam ismét a páromhoz.
- Biztos vagy benne?
- Igen.
- Rendben.
- Elszeretnénk mondani nektek valami nagyon fontosat. - fogtam meg Nico ezét. - Összeházasodunk!

Kicsit féltem, hogy mit fognak szólni hozzá, mert egyszer már eddig eljutottunk Nico-val, de utána hála nekem, nem lett belőle semmi. Próbáltam fürkészni a tekinteteket, de mindenki meglepetten egy szót se szólva nézett ránk. Ijedtemben Nico felé fordultam, aki nyugtatólag megfogta a kezem.

- Gratulálok! - ölelt meg Sina.
- Köszönöm. - nagy kő esett le a szívemről.
- Mikor döntöttetek így? - kérdezte Nicole még mindig meglepődve, de most már féltékeny tekintettel.
- Nem olyan rég. Igazából nem számítottam rá, de örülök, hogy kaptam még egy esélyt. - néztem a páromra.

- Húzos kis este volt. - feleltem Nico-nak, miközben segítettem egy kicsit a konyhában.
- Az biztos, hogy nem ugráltak örömükben. - lépett közelebb. - Majd anya elmosogat. - vette ki a kezemből a tányért.
- Bárki bejöhet.
- Nem érdekel. - húzott magához. - Akarlak.
Habár azt mondtam, hogy nem adom meg magam, valahogyan Nico-nak mégis sikerült elcsábítania.
- Menjünk fel.
- Itt is jó lesz. - nyomott a pulthoz.
Felhúzta a szoknyámat, és a keze egyre feljebb vándorolt. Az egyetlen gond csak az volt,hogy nem voltunk egyedül...
- Khmmm....nem zavarok?! - tette fel a kérdést Nico anyukája.
Persze, amint megláttuk egyből eltávolodtunk egymástól és egyikünk jobban zavarban volt, mint a másik.
- Nem..hmm..mi csak...ööö...izé...hát, Nico csak...
Úristen! Milyen gáz, csak hebegek-habogok itt, lányos zavaromban azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány.Most ebből, hogy magyarázom ki magam a leendő anyósom rajta kapott a fiával. Még jó, hogy addig nem jutottunk el, na akkor nem tudom, mit csinálnék. Persze Nico sem tud egy szót sem szólni, ez így már tényleg kínos, elvégre neki kellene kihúznia a pácból, végül is ő rángatott ebbe az egészbe bele. Én hülye pedig belemegyek, mikor kijelentettem, hogy nincs szex. De az biztos, hogy ezek után egy hétig nem lesz, vagy tovább.
- Szóóóóval, ööö...Nico csak se..gített elmosogatni a tányérokat. Ja!
- Ezt egy kicsit nehezen hiszem el az én kis fiacskámról. - borzolta meg Nico haját.
Ez király! Ennél gázabb már nem is lehetne neki, az biztos, hogy egy darabig ezzel fogom cukkolni. Há! Most meg vagy Nico Rosberg!
- Mind változunk, nem gondolod?
- Az nem lenne rossz, ha végre valaki megnevelné. - mosolygott Sina.
Tisztán látszott a vőlegényemen, az a segélykiáltás, hogy "Bármit csak ezt ne!"
- Akkor szerintem mi felmegyünk. - fogta meg a kezem Nico.
- Menjetek csak. - sejtelmesen mosolygott.

- Na Drágám! Mi a véleményed? - másztam az ágyon szenvedő páromra.
- Miről?
- Mondjuk az előbb történtekről.
- Nem akarok róla beszélni. - tette az arca elé a kezét. - Hihetetlenül kínos volt.
- Ez van, ha nem bírsz magaddal.
- Mondja ezt az, aki lovagló pózban ül rajtam.
- Csak, hogy tudd, az aki lovagló pózban ül rajtad, előre megmondta, hogy nincs szex, de te olyan akaratos volt fiacskám.
- Ezt ne kérlek. - tette a párnát a fejére.
- Remélem anyukád nem pletykás. - nevettem.
- Nem beszélek veled! - motyogott sértődötten a párnába.
- Hahh! Óvodás. Lemegyek anyukádhoz. Remélem mire feljövök felnősz. Szeretlek Édesem.
- Én is Kicsim!
Most nem tudom eldönteni, hogy a párnához beszélt vagy nekem ,de remélem, hogy én voltam a címzett. Kicsit meg volt illetődve az én kis Drágám, de most mit csináljak, ami történt megtörtént.
- Szia!
- Szia Claire! Segítsek?
- Már eleget segítettél. - mosolygott.
- Na igen! Az nem egészen úgy volt...ööö...mi csak egy kicsit kihasználtuk, hogy egedül vagyunk. Ez Nico-nak sem könnyű, mert nem tudom, hogy ti tudtátok -e, de Nicole és köztem nincs minden rendben és Nico aggódott, hogy ebből baj lesz.
- És ennek mi köze, ahhoz, ami itt történt.
- Csak azt próbálom elmondani, hogy ti a szülei vagytok és nyilván nem akarja, hogy tudjátok...tudod...azt, de az is kell, hogy együtt legyünk és nagyon nehéz, úgy hogy most mindenki itt van.
- Nézd, én nem csinálok ebből nagy ügyet, de lehet, hogy más nem nagyon tolerálta volna, ha itt meglát titeket. Szeretem Nico-t és örülök, hogy kibékültetek, de Keke még mindig dühös.
De szerintem, ha este csináljátok...azt, akkor az rendben van.
- Oké! Ezt nem akartam elmondani, de én hát..öö..izé, nem is tudom, hogy mondja. Ööö...elég hangos vagyok, ha érted mire célzok.
- És akkor a konyha...
- Kint voltatok, gondolta...tuk, hogy úgy...tudod...
- És miért nem mentetek fel?
- Mert azt mondtam Nico-nak, hogy amíg itt vagyok nem fogjuk azt csinálni, de nem igazán tudta türtőztetni magát és én hiába mondtam neki, hogy ne itt, szegény már....tudod.

Tök jót beszélgettem Sina-val, habár AZT a szót kerülgettük igazából mindketten tudtuk, miről van szó. Felmentem a szobába, ahol már Nico aludt. Nem akartam felkelni, gyorsan lezuhanyoztam és bebújtam mellé. A következő napot sikerült átvészelnünk, Sina figyelt arra, hogy még csak utalást se tegyen a tegnap történtekre. Keke valóban nem volt elragadtatva tőlem, Nicole duzzogott, Lewis és Nico pedig jót beszélgettek egymással. Nem is akkor volt gond, mikor mindenki ébren volt, hanem akkor, mikor mindenki aludt.

54.rész: Esküvői előkészületek / 1.

Reggel nem tudtam betelni a látvánnyal, és ezt most nem csak Nico látványára értem. Annyira gyönyörű ez a gyűrű. Talán ez is azt bizonyítja, hogy Nico végre megbékélt és elfelejtette azt a sok rosszat, ami velünk történt. Úgy tűnik, hogy már sem Nicole, sem Vivien nem akar többet ártani, habár a kis magán nyomozásom nem igazán sikerült, remélem végre békén hagynak bennünket.

- Jó reggelt! - jött ki kócosan Nico.
- Szia! - pusziltam meg.
- Mi ez a jó illat?
- Reggeli.
- Nagyszerű! Ezek után el is várom, hogy minden reggel tálalva legyen a reggeli.
- El vagy te kényeztetve.
- És ez kinek a hibája? - ölelt át.
- Nyilván az enyém! - mosolyogtam.

- És gondolkoztál már azon, hogy hol és mikor legyen az esküvő?
- Tök mindegy, csak teljesen más legyen, mint amit legelőször kigondoltál.
- Kigondoltam? Ezt most értsem úgy, hogy te nem is akarsz foglalkozni vele?
- Biztos vagyok benne, hogy nem szeretnéd, ha beleszólnék.
- Ez nem igaz! - ültem az ölébe. - Azt szeretném, ha mindkettőnknek tökéletes lenne.
- Nekem akkor lesz tökéletes, ha végre elvehetlek.
- Tudod a pasik azt hiszik, hogy ettől a szövegtől elolvadunk. Pedig ez nem igaz, ez tipikus kijelentése annak, hogy titeket egyáltalán nem érdekel, és hogy csak a nők csinálnak ebből ekkora ügyet. De tudod mit neked nem kell segítened, majd én megszervezem az esküvőt, de egy szót sem akarok hallani.
- Oké, megígérem, de megtennéd, hogy nem fenyegetsz egy fakanállal?!

Reggeli után neki is láttam az előkészületeknek. Nem akarom, hogy az esküvőt, majd 100 év múlva tartsuk meg. Szeretjük és ismerjük egymást már egy ideje, szerintem nem kell tovább húzni az időt.
Legjobb esetben is csak 6 hónap múlva házasodhatunk össze, mire megszervezek mindent már December lesz. Nem akarok decemberi esküvőt.

- Niiiiico!
- Mondjad Kicsim!
- Ez így nem jó! - másztam a kanapéra.
- Nem akarok decemberi esküvőt.
- Mi? Ki...? Ki beszélt itt decemberi esküvőről?
- Kb. 6 hónap kell ahhoz, hogy mindent tökéletesen megszervezzek, és 6 hónap múlva December lesz.
- Pedig dögös lennél eszkimónak öltözve.
- Ez nem vicces. - vágtam hozzá a párnát.
- Jó, akkor gyere! Elveszlek most. - állt fel a kanapéról.
- Te teljesen megőrültél, még ruhám sincs.
- Nem számít! Szeretlek!
- Én is, de szeretném, ha lenne torta, meg virágok, meg minden, ami egy esküvőhöz szükséges. - öleltem át.
- Akkor tartsuk meg egy év múlva.
- Ahhaaaaaaj! Nem gondoltam,hogy ilyen nehéz lesz! - nyafogtam és a mellkasára hajtottam a fejem.

Felhívtam Jessica-t, hogy elújságoljam neki a nagy hírt. Persze nagyon örült, de ezt csak sejtettem, mert a sikongatásaiból nem értettem túl sokat. Elmondtam neki, hogy szeretném minél hamarabb megszervezni az esküvőt és hogy mindennek tökéletesnek kell lennie. Megkérdeztem, hogy lenne-e kedve nekem segíteni, mert Nico-ra nem nagyon számíthatok. A válasza persze egyből egy igen volt.
Ma délután összeültünk Jessica-val és megbeszéltük, hogy mivel kezdjük, és persze, hogy mi legyen a fontossági sorrend. Kicsit eltérő véleményen voltunk a sorrendet illetőn,de egy dologban egyértelműen biztosak voltunk. Természetesen az első és egyben legfontosabb dolog nem lehet más, mint a RUHA!

- Úristeeen! Ezek gyönyörűek! - nézegettem a ruhákat a szalonban.
- Segíthetek? - jött oda az eladó.
- Igen, szeretnék felpróbálni néhány ruhát. Ő itt a barátnőm Jessica és ő lesz a "zsűri".
- Értem! Azonnal hozok néhány ruhát.

- Nekem az utolsó kettő tetszett a legjobban. - felelte Jess.
- Igen! Szerintem is azok voltak a legjobbak. De nem tudom, hogy Nico-nak tetszeni fog-e.
- Biztos lehetsz benne!
- Oké! Akkor hogyan döntsük el? Maga szerint? - fordultam ez eladó felé.
- Szerintem a rózsaszínes árnyalatú inkább az egyszerű stílust képviseli, míg a másik a pánt miatt különlegesebb.
- Nem tudok dönteni! Mindkettő annyira gyönyörű! Esetleg felpróbálhatnám azt a kettőt mégegyszer?
- Persze!
Hosszas gondolkodás után egyhangúan úgy döntöttünk mindhárman, hogy a tiszta fehér színű ruha lesz a legtökéletesebb.

Azért örültem,hogy megvan a ruhám, így legalább arra nem kell figyelnem. Most már jöhet az összes többi dolog, a virágok, a zenekar, a helyszín, a díszítés, a meghívók....Sok munka vár még rám, hogy megszervezzem az esküvőnket.

- Szia Kicsim! - adtam egy puszit a páromnak.
- Szia! Merre jártál?
- Ruhát venni?
- Minek? Ne mondd, hogy nincs elég ruhád.
- Esküvői ruhát, te!
- És mikor láthatlak benne?
- Majd az oltárnál.
- Olyan soká?
- Hmmm. - bólogattam. - Szerintem meg kellene beszélnünk, hogy kiket hívjunk meg.
- Szerintem meg szexelnünk kéne.
- Nem vennéd egy kicsit komolyabban?!! Légyszíves.
- Oké. Ne haragudj.
- De szerintem ráér később is. Egyébként pont most hívott anya.
- Miért?
- Hogy menjünk el hozzájuk. Állítólag Lewis és Nicole is ott lesz.
- Mi? Minek?
- Tudod, hogy Lewis-al régóta barátok vagyunk és már nem egyszer volt ott nálunk és most anyuék úgy gondolták, hogy jó lenne, ha megint együtt lennénk.
- Rendben. - adtam meg magam.
- Három napra hívtak meg bennünket. - mondta kissé félve.
- Mi ez, pizsama parti? - emeltem fel a hangom.
- Nézd, tudom, hogy nem kedveled Nicole-t, de próbáld meg elviselni, kérlek. - nézett rám hatalmas bociszemekkel.
- Remélem azzal tisztában vagy, hogy nem fogok szexelni a szüleid házában.
- Ez most egy beleegyezés volt?!
- Igen! - csókoltam meg.
- Remélem nem gondoltad komolyan....

Nem válaszoltam, csak felálltam és elsétáltam egy elégedett mosollyal a arcomon, hadd rágódjon rajta egy kicsit. Elvégre ha már nekem is ki kell bírnom Nicole-al, neki is ki kell bírnia szex nélkül. Három nap nem olyan hosszú idő. Bár, ha pasi vagy, akkor az legalább egy évezred.

53. rész: Lánykérés

- Nico! Te jó ég! Hagyd abba! - próbáltam leszedni Jens-ről a páromat, hozzáteszem nem túl sok sikerrel. - Szállj le róla!
Hiába próbáltam szóban és fizikailag is megakadályozni, Nico nem akarta abbahagyni. Habár Jens-t sem kell félteni, de Nico annyira dühös volt, hogy meg sem érezte, ha Jenson ütött.
Már mind a kettőjüknek vérzett orra, a szája, meg mindene. Végül Nico haverjai valahogy odakeveredtek és nagy nehezen szétszedték őket.
- Ha még egyszer Claire közelébe mész, nagyon megkeserülöd!
- Jól van Nico! - próbáltam nyugtatni. - Gyere, menjünk haza!
- Nem történt köztünk semmi! - válaszolt dühösen Jens. - Éppen ezt akartuk elmondani, amikor nekem estél.
- Gondolod, majd el is hiszem neked! Tudom,hogy még mindig szereted!
- Ha neki nem hiszel, akkor legalább nekem higgy! - szóltam közbe.
Egymás szemébe néztünk és láttam rajta, hogy fél.Fél attól, hogy elveszít és ezt nem tudta elviselni. Habár túl messzire ment, mindezt csak is azért tette, hogy tudjam, mennyire fontos vagyok neki.
- Gyere Kicsim! - fogtam meg a kezét.

Mikor hazaértünk leültettem a kanapéra, majd nem sokkal később a fürdőszobából jöttem ki, egy vizes törülközővel a kezemben. Megpróbáltam óvatosan letörölni róla, a vért, de állandóan mocorgott. Persze mindig az volt a kifogása, hogy fáj, amikor hozzáérek.
- Elég csúnyán elbántak veled. - próbáltam jobb kedvre deríteni.
- Micsoda? Az a senkiházi örülhet, ha nem kell kórházba mennie!
- Ne csináld! Már vége! Megverted, most már lépj túl rajta.
- Nem akartam neked fájdalmat okoz... Áúúúú...ni. Kicsit finomabban!
-Tudom és bocs. De már készen is vagyunk.
-Szeretlek! - csókolt meg.
Annyira dühös voltam rá, de nem tudtam neki ellenállni. Ráadásul talán így levezeti a maradék feszültséget és holnap már csak egy rossz emlék lesz, az ami az elmúlt hónapokban történt. Úgyhogy hagytam magam "elcsábítani"...

Másnap reggel arra keltem, hogy belesüt a nap a szemembe, ráadásul reggel 6-kor. Nico ebből persze semmit nem vett észre, és csak aludt tovább. Már nem is lepődök meg rajta.
Örülök neki, hogy kipiheni magát a tegnapi nap után, tényleg eléggé összecsaptak a feje fölött a hullámok.

Reggeli közben eszembe jutott, hogy még igazából sehogy sem állok a nyomozással és egy kicsit bele kellene húznom, nehogy még egyszer előforduljon ilyesmi. Igazából a képeken kívül, amit Nicole laptopján találtam, semmim sincs.
Reggeli után lementem egy kicsit kocogni, mikor összefutottam Seb-el.
-Szia! - köszönt rám.
-Szia! - öleltem meg, de gyorsan elhúzódtam, nehogy holnap már Seb-ről és rólam jelenjenek meg pletykák. - Mi járatban Monte Carlo-ban?
-PR-os cucc.
-Ahhha. Értem. Akkor hagylak dolgozni. Szia!
-Szia!
Az utca végén jutott eszembe, hogy Seb talán segíthetne nekem, de hiába kiabáltam neki, nem hallotta.

Az elkövetkező egy hétben csak arra tudtam gondolni, hogy hogyan tudnám csapdába csalni  Nicole-t és Vivian-t. Már-már annyira belemerültem , hogy elhanyagoltam Nico-t, ami miatt azért éreztem egy kis bűntudatot, amire persze ő rá is tett egy lapáttal.
- Olyan régen szexeltünk!
- Kicsim egy órával ezelőtt is azt csináltuk.
- Nem, max én csináltam, te meg csak feküdtél és elmerültél a gondolataidban.
- Ez nem is igaz.
- De igen, és szeretném tudni, hogy mi lehet ennél fontosabb.
- Most úgy érzem, minta meg lennél sértődve.
- Meg is vagyok, egy hete nem csinálsz semmit, csak felkelsz az ágyból, leülsz a géped elé, esetleg hagyod, hogy megdugjalak, este meg még egy puszit sem kaptam. És most sem figyelsz rám.
- Jajj Kicsim! Álltam fel a gép elöl és ültem a ölébe. Van amivel ezt mind jóvá tehetném?  - csókolgattam a nyakát.
- Nem is tudom. - tettette a sértődöttet.
- Nem?!! - haladtam egyre lejjebb.
Nem kellett több Nico-nak egyből, rám vetette magát...

2012. július 22.

A mezőny megérkezett a Német Nagydíj helyszínére, a mai napon elfog dőlni, hogy ki nyeri a futamot.
-Jó reggelt!
-Nincs semmi jó benne!
-Valaki rosszkedvűen ébredt ma reggel, de én tudom mit tehetek ez ellen. - ültem rá.
-Most nincs kedvem.
-Hűűű...valami tényleg nincs rendben veled. - másztam le róla.
-Csak aggódok!
-A verseny miatt? Nem kell aggódnod miatta. Elvégre ez a hazai futamod és a Mercedes-é is.

A versenyzők már a rajtrácson, amint a piros lámpák kialszanak elrajtol a mezőny...

- A 17. helyről nem is olyan rossz, hogy a 10. lettél. - próbáltam felvidítani a páromat, aki láthatóan ideges volt valami miatt.
- Nem! De lehetett volna  jobb is.
- Mi a baj?
- Semmi! Arra gondoltam, hogy elmehetnénk vacsorázni. Mit szólsz hozzá?
- Rendben! Mikor?
-Legyen kilenc, addigra biztos végzek.
-Oké! - pusziltam meg. - Otthon várlak.

 

Remélem, tetszeni fog Nico-nak a ruhám és nem fogja túl kihívónak találni.

-Szi...Wooww! Gyönyörű vagy!

-Köszönöm!

Egy pár másodpercig csak álltunk és néztük egymást. Láthatóan tetszett a ruhám Nico-nak, de mégis olyan volt, mintha észre sem vette volna. Egész nap olyan furcsa volt, remélem nincs semmi baj.

- Mehetünk? - törtem meg végül a csendet.

- Persze! Gyere! - fogta meg a derekam.

 

Az biztos, hogy Nico soha nem aprózza el, amikor vacsorázni visz, de ez eddig mindenen túl tesz. Az egész étterem hatalmas fényárban úszik.

 

-Mr. Rosberg! -szólította meg a pincér. - Az asztaluk. Kérem kövessenek.

A pincér odavezetett minket az asztalunkhoz, ami az ablak mellett volt, amin keresztül látszott egy gyönyörű vízesés, ami gyönyörűen ki volt világítva.

-Ez gyönyörű!

-Igen, az! - felelte feszülten.

- Minden rendben?

- Persze! Csak éhes vagyok!

 

Nico egész idő alatt furcsán viselkedett, de nagyon aranyosan megpróbálta elrejteni,hogy mennyire ideges. Csak tudnám miért!

 - Tudod, nekem van egy ötletem a desszertre. - simogattam a kezét.

- Igen? És mi az?

Érezhető volt a hangján, hogy egy kicsit kezd feloldódni.

- Az meglepetés!

- Nekem is van egy meglepetésem.

- Tényleg? És mi az?

Nico erőt vett magán és letérdelt elém. Elővett egy kis ékszeres dobozt, amitől olyan izgatott lettem, hogy majd kiugrottam a bőrömből, de még éppen vissza tudtam fogni magam. Mikor kinyitotta a dobozt, elállt a lélegzetem.

- Claire! Leszel a feleségem?

- Igen! - ugrottam a nyakába és megcsókoltam. - Nem hiszem el, hogy ezért voltál ideges egész nap. - folytak a könnyeim a boldogságtól.

- Azok után, amiken keresztül mentünk és ahogy viselkedtem, azt hittem, hogy nemet mondasz.

- De mégis megkérdezted.

- Bíztam benne, hogy ennek ellenére is ugyanúgy szeretsz,mint ahogyan én téged.

- Igen! Szeretlek! De most már tényleg megtartjuk azt az esküvőt!

- Megígérem! - csókolt meg.

 

- Hogy is volt az az ajánlatod a desszerttel?
- Nem tudom, mire gondolsz! - nevettem.
- Mi lenne, ha most rögtön hazamennénk?
- Nem bírsz magaddal?
- Nem! Az az ajánlat nagyon felkeltette az érdeklődésemet.

 

A "desszert" méltó befejezése volt ennek az éjszakának...

52.rész: VS./2

- Drágám ígérd meg, hogy nem csinálsz ilyet többet. - simogattam a mellkasát.
- Miért véded ennyire?
- Én nem őt védem , hanem téged féltelek.
- Tudok vigyázni magamra.
- Tudom, de nem akarok semmilyen cirkuszt a sajtóban. És azt sem akarom, hogy  téged lefoglaljanak amik az újságban szerepelnek. - simogattam az arcát.
- Engem most csak egy dolog foglal le... - fordult rám.
- Micsoda? - mosolyogtam.
- Az ami kb. 5 perce is. - csókolgatta a nyakamat.
- Te nem bírsz magaddal ugye?!

A következő napokban szó szerint semmit nem történt, Nico lement edzeni, én pedig vagy vásároltam, vagy otthon unatkoztam. Egy idő után már kezdett elegem lenni, hogy Nico szinte haza se jár, ezért gondoltam egyet és lementem hozzá.
- Szia! Segíthetek? - kérdezte egy ismeretlen hang a hátam mögül.
- Öööhh...igen, igazából Nico-t keresem. - fordultam meg.
- Mindjárt jön.
- Oké!
- Honnan ismered?
- Ő a barátom. És te...
- Claire! - szakított félbe Nico.
- Szia Kicsim! - üdvözöltem egy csókkal.
- Khmm... - zavart meg minket az ismereten srác.
- Óóó...bocs. Ő itt a személyi edzőm, Tim.

- A személyi kicsoda?  - értetlenkedtem. - És mi lett Tommy-val?
- Ha közbeszólhatnék... - próbálkozott Tim.
- Te maradj ki ebből! Csak azért cserélted le Tommy-t, mert jóban van Jens-el. - fordultam a párom felé.
- Na látod ebben nincs igazad! Azért cseréltem le, mert már nem volt jó köztünk az összhang, nem igazán értettük meg egymást.
- Talán jobb lesz, ha én most megyek. - szólt közbe Tim.
- Ismerlek Nico Rosberg! Féltékeny vagy, hozzá tenném, teljesen alaptalanul, de akkor is, nem látsz tovább az orrodnál. Megfogadtam, hogy megváltozok és mindent megteszek azért, hogy boldoggá tegyelek. De te vagy az, aki keresztbe tesz nekem. Rászolgáltam a bizalmatlanságra, nem tagadom, de arra nem, hogy semmibe vegyél és meg se halld, amit mondok neked.

Annyira dühös vagyok rá, ez nem lehet igaz! Miért kell ilyen hülyén viselkedni? Szegény Jenson nem is tud erről az egészről. A pasik teljesen meghülyülnek ilyenkor. Ha csak egyszer figyelne arra, amit mondok....de nem, megy a saját feje után.

- Szia! - lépett be az ajtón a párom.
- Szia! - pusziltam meg.
- Csak puszi?!
-A mai viselkedésed után ne is várj többet.
-Milyen vi...te meg miről beszélsz? Megmondtam, hogy nem vagyok féltékeny...
- Legalább magadnak ne hazudj Nico - vágtam közbe. - Én szeretlek, és olyan aranyos vagy, mikor féltékenykedsz, de ezúttal túl messzire mentél.
-Mégis mit akarsz, mit tegyek?
- Próbálj meg bízni bennem! - öleltem át a derekát.
- Én bízok...
- Nem. - tettem a szájára az ujjam. Nem bízol. De én ettől függetlenül is szeretlek. - csókoltam meg.

A mai veszekedésünk után nem is szóltunk egymáshoz. Eléggé megbántott azzal, ahogyan viselkedik és ezt most nem fogja csak úgy jóvá tenni. Nekem több kell. Nico-nak is tennie kell a kapcsolatunkért, hiába küzdök, ha ő nem áll mellém.

Reggel lementem futni, mikor összefutottam Jess-el. Leálltunk egy kicsit beszélgetni, megkérdeztem tőle, hogy Jens esetleg tud-e valamit a képekről. Azt mondta, hogy nem viszont feltűnt neki, hogy Nico furcsán viselkedik mostanság.
- Kérhetnék egy szívességet? - kérdeztem.
- Persze!
- Szeretnék beszélni Jens-el, szeretném neki megmutatni a képeket, kíváncsi vagyok, hogy ő mit szól hozzá.
- Most még itthon van, ha van kedved gyere fel, de egyébként milye képekről van szó?
- Jenson-el beszélgettem a múltkor a kikötőben és valaki lefényképezett és pont egy olyan képet rakott be az újságba, amin úgy tűnik, mintha meg akarnám csókolni.
- Jobb less, ha ezt akkor elrendezitek. Gyere!

Felmentünk a lakásba. Jenson épp a kanapén ült és újságot olvasott. Leültem mellé és elmondtam neki az egész történetet, hogy Nico miért viselkedik olyan furcsán, és hogy ami a versenyen történt az igazából nem is volt baleset. Megmutattam neki a képet, ami elég váratlanul érte, mivel eddig még nem is látta. Nem is tudta, hogy valaki figyelt bennünket.
- Ezt nem is értem! Nico joggal lehet dühös!
- Igen, de nem hisz nekem. Vagy ha hisz is elég furcsán mutatja ki, még Tommy-t is kirúgta.
- Nem!
- De igen...
-Jenson! Félek, hogy ennek nem lesz jó vége. Kérlek, segíts!

Jenson-nel együtt elindultunk, hogy megkeressük Nico-t, d ő éppen velünk jött szembe és nem tűnt túl boldognak. Sőt úgy tűnt, mint aki egyenesen Jenson felé tart.
-Nico! - próbáltam visszatartani, de nem tudtam.
Amint Jenson-hez ért, abban a pillanatban behúzott neki egyet.

Új blog

Sziasztok! Elkezdtem egy másik történetet, ami szintén az F1-ről szól. Remélem, hogy tetszeni fog és ezt is ugyanúgy olvasni fogjátok, mint ezt.
Jó olvasást! Puszi <3
http://liveyourlifeinthef1.blogspot.hu/

51.rész: VS./1

Hiába próbálkozok, nem tudok elaludni, csak forgolódok. Nem akarom felébreszteni Nico-t, lehet jobb lesz, ha kimegyek és járok egyet.
Óvatosan felkeltem az ágyból, halkan kinyitottam az ajtót és a folyosón keresztül a szálloda előtti parkba mentem, gondoltam,itt kitisztíthatom a fejem.
Amint a parkban sétáltam rájöttem, hogy életem legnagyobb hibáját követtem el.
Elvégre Nico kap egy olyan levelet, amiben az áll, hogy Jenson és én találkozni fogunk, erre pedig az éjszaka középen "kiszökök" a szállodai szobából.
Úgy siettem vissza, ahogy csak tudtam, és bíztam benne, hogy Nico nem vette észre, hogy eltűntem. 
Szerencsére mikor visszaértem Nico aludt. Remélem, hogy reggel minden megoldódik...

Jó reggelt Édes! - csókoltam meg a páromat ,aki a reggeliző asztalnál olvasta az újságját.
- Aha.
- Látom, hogy valami bánt. Tegnap nem beszéltük meg, de szerintem ezen túl kell esnünk.
- Engem csak egyetlen dolog érdekel. Mégpedig, hogy hova osontál az éjszaka közepén.
Micsoda? Észrevette! Ez nem lehet igaz! Ez csak valami rossz álom, először a levél,most meg ez.
- Lementem sétálni.
- Sétálni, hát hogyne! Mondd te teljesen hülyének nézel!
- Nem! Miért mondod ezt? Mit tettem, amiért így viselkedsz velem?
- Bárcsak tudnék hinni neked.
- Nico! Mondd meg miért nem tudsz. Én szeretlek. Kérlek. - fogtam meg a kezét.
- Hazudtál! Hazudtál nekem, pedig megígérted!
Odasétált a bőröndhöz és kivette belőle a levelet.
- Azt mondtad, hogy ami az újságban szerepel, az csak kitaláció. - dobta elém a levelet. - Én hülye azt hittem, hogy megváltoztál!
- Ez csak valami rossz tréfa lehet! Nico hinned kell nekem.
- Sajnálom.

Ezt nem tudom elhinni, ez egy övön aluli ütés volt. Most nekem kell lépnem. Nem hagyhatom, hogy Nico és közém álljanak.

A következő napokban nem történt semmilyen változás. Nico még mindig nem szólt hozzám, én meg ráhagytam, hogy egy kicsit lenyugodjon. Lassan eljött a versenyhétvége. Ez lesz a legnehezebb része, remélem, hogy nem lesz semmi a két srác között.

Eljött a verseny napja, eddig minden rendben ment, leszámítva, hogy Nico minden egyes alkalommal,mikor ránézett az exemre, a szemével ölni tudott volna.
- Drágám nyugodj meg. - simogattam a karját.
- Legszívesebben megölném.
- Tudom Szívem. De láthattad, hogy bármi is állt a levélben, az nem igaz. El sem mentem mellőled, mert téged szeretlek és tudom, hogy legbelül tisztában vagy vele.
- De akkor miért írta azt a levelet?
- Most ne ezzel törődj! Csak arra koncentrálj, hogy megnyerd a futamot.
- De...
- Csss!Készülődj...

A versenyzők a felvezető kör végén járnak, most állnak fel a rajtrácsra. A szememmel végig Nico-t követem, az első fontos dolog, hogy épségben ússza meg a rajtot.
Kialszanak a piros lámpák, a versenyzők elrajtolnak...
Szerencsére Nico-val eddig minden rendben,a tizedik körben járunk és a 4. helyen halad.
A verseny felénél Jenson a 3. és Nico a 4.
Nico egyre közeledik Jens felé, már nincs 1 másodperc közöttük. Első próbálkozásra nem sikerült megelőznie, a DRS zóna végén csak közelebb került.
A következő körben nem várja meg a DRS zónát, hanem a pálya közepén előzni próbál. Kerék a keréken, Jenson tudja tartani, az egyik kanyarban ő van kedvezőbb pozícióban, míg a másikban Nico.
Össze fognak érni, biztos vagyok benne, hogy kiütik egymást.
Nico-nak most sikerült megelőzni Jens-t, de Jenson nem adja fel, visszatámad.
De Nico erősen védekezik, sőt, túl erősen, annyira, hogy...ez nem lehet igaz! Összeütköztek! Jens-nek az első szárnya sérült, Nico defektet kapott. Mindkettőjüknek szerencséje volt, mert közel van a box ahhoz a szakaszhoz, ahol a baleset történt.
Ilyen nincs, ezért biztos meg fogják büntetni Nico-t.
A versenyt Seb nyerte meg, Nico pedig a 4.lett.

Amíg Nico a versenybíráknál volt én azon gondolkoztam, hogy mégis mit mondjak. Miért kellet ezt tenni? Jaj, Nico...

- Drágám! Hogy vagy? - öleltem át a derekát.
- Hogy kéne lennem?!
- Mit mondtak?
- Semmit. Versenybaleset volt.
- De ez nem igaz, ugye?
- Nem tudom miről beszélsz.
- Miért csináltad?
- Hogy megvédjem, ami az enyém.
- Én a tied vagyok anélkül is, ha nem intézel el mindenkit, aki csak rám néz.
- Szeretlek Claire, és nem foglak még egyszer elveszíteni. - csókolt meg.
Végre úgy érzem, hogy visszakaptam a férfit, akit szeretek. De mégsem érzem túl jól magam, ezentúl mindig nekimegy majd a pályán? Biztos vagyok benne, hogy Nico ezt nem zárta, remélem, hogy nem csinál semmi hülyeséget.

Sziasztok!
Sajnálom, ha nagyon megvárattalak titeket,de nem igazán kaptam visszajelzéseket a történettel kapcsolatban. Remélem,hogy ez a továbbiakban nem így lesz.
Várom a komijaitokat .
Jó olvasást!
                                   Puszi