2012. április 14., szombat

26.rész: A nagy találkozás

-Sziasztok! - köszönt Keke.
-Szia apa!
-Szia. - köszöntem én is.
-Gyertek beljebb.
-Nem lesz semmi baj. - hajolt hozzám.
Kézen fogva mentünk be a házba.A ház hatalmas volt, ahhoz képest, amit Niconál láttam ez egy palota.
-Gyönyörű ez a ház. - fordultam Keke felé.
-Köszönöm. Gyertek menjünk ki a kertbe. Ilyen szép időben gondoltuk, hogy inkább kint ebédelünk.
-Apukád kedvel. - jelentettem ki magabiztosan.
-Észrevettem. - mosolyodott el. - És ez nagy szó, de mondjuk ki ne kedvelne.
-Dilis. - forgattam  a szemeimet.
Amint kiértünk a kertbe megláttam, egy rövid, szőke hajú nőt, gondoltam, hogy ő Nico anyukája és észrevettem az asztalnál ülő Vivien-t is, aki beszélgetett a szüleivel - gondolom-.
Valahogy egyáltalán nem akartam tudomást venni róluk.
-Szerintem menjünk oda anyukádhoz.
-Rendben.
-Szia anya!
-Szia Drágám! - ölelte meg. - Jajj, annyira hiányoztál.
-Be szeretném mutatni a barátnőmet Claire-t.
-Szia!Örülök, hogy megismerhetlek,Sina Rosberg vagyok. Keke már mondott rólad néhány szót.
-Én is nagyon örvendek!
-Üljetek csak le az asztalhoz, viszem is az ebédet.
-Gyere!
-Nem is tudom. - bámultam az asztalt.
-Ne csináld!
Vettem egy mély levegőt és elindultam az asztal felé.
-Sziasztok! - köszönt Nico.
-Szia! - fogott kezet Nicoval a csaj apja.
-Hello. - intettem egyet feléjük kissé bátortalanul.
Gyorsan Nico felé fordultam és megkértem, hogy beszéljünk négyszemközt.
-Ez nekem nem megy! - támadtam le.
-Mi? - nézett rám értetlenül.
-Hát...ez az egész.Én sokkal jobban örültem volna, ha csak a szüleiddel kettesben ebédelünk.
-Miért vagy ennyire ideges, eddig minden jól ment. Anya is kedvel téged.
-Tudom, nekem nem is a szüleiddel van bajom, hanem...
-Tudtad, hogy ők is itt lesznek. - mutatott Vivien-ékre.
-Tudtam és tudom, hogy nem te kényszerítetted rám ezt az egészet, csak nem érzem úgy, hogy ők nagyon el lennének ragadtatva tőlem ,ami persze nem baj, de....
-Claire. - próbált közbe szólni Nico.
-...de már ha a közelükben vagyok úgy érzem, hogy legszívesebben leszúrnának és nem is tudom, talán mégsem volt olyan...
-Claire. - próbálkozott Nico ismét.
-...jó ötlet.
-Huhh! Ebben én fáradtam el. - mosolygott Nico.Figyelj, nem érdekel, hogy mit gondolnak én is csak szívességből jöttem el, mert anya nagyon jóban van velük.
-Azt hittem azért...
-Nem, semmi olyasmi.
-Szeretlek. - öleltem át a nyakánál fogva.
-Menjünk vissza az asztalhoz.
Erőt vettem magamon, megfogta Nico kezét és visszamentem vele az asztalhoz.
Olyan ügyesen bűvészkedtem, hogy Nico és az apja közé ültem, így nem volt olyan szörnyű a helyzet.
-És hol találkoztatok Nicoval? - kérdezte Sina.
Mindenki elcsendesedett és rám figyelt.
-Hát..öhm..izé az úgy volt - de kínos - gondoltam magamban - én igazából Barcelonában találkoztam vele először. - válaszoltam halkan.
-Én úgy tudtam,hogy Monte Carloban találkoztatok. - szólalt meg Vivien viszonylag kedves hangon.
-Nem, ott...nem - zavaromban nem tudtam mit mondjak.
-Nyugi. - hajolt közel Nico.
-Nem ott találkoztam vele először, ott más történt. - jelentettem ki határozottan - amin én is meglepődtem.
Miután megebédeltünk szerencsére Vivien a családjával elment valamilyen családi eseményre, így már kicsit oldottabb volt a hangulatom.
-Látom jobban érzed magad.
-Ja, nagy kő esett le a szívemről. - nevettem.
-Na mit szeretnétek fiatalok, mi legyen a vacsora? - kérdezte Sina.
-De most ebédeltünk, mellesleg nagyon finom volt. - jegyeztem meg. - Nem hiszem, hogy most bármilyen kajára tudnék gondolni.
-Vettem észre a tányérodon levő adagból. - szúrt oda Nico.
-Ha-ha-ha.
-Mit szólnál, ha megcsinálnád a kedvenc kajámat és megmutatnád Clairnek. - mosolygott Nico.
-Jól van kicsim! Úgy se gyakran vagy itthon, most az egyszer talán lehet róla szó. - mosolygott Sina.
-"Én megölöm"  - gondoltam magamban.
-Gyere menjünk fel. - fogta meg a kezem.
Nico szobája az emeleten volt és szerintem nagyobb volt a szobája, mint a lakása.
-Hát nem mondhatod, hogy nincs elég nagy helyed. - néztem körbe.
-Nem is mondom. - fogta meg a dereka hátulról. - És látod, milyen hatalmas az ágy?!!
-Te meg mire készülsz?
-Ne mondd, hogy nem tudod.
-De ez a szüleid lakása és mi van ha ránk nyitnak?
-A zárról hallottál már?
-Ne légy bunkó! - játszottam a sértődöttet.
Egyszer csak kopogást hallottunk.
-Nem zavarok? - kérdezte Keke, miközben belépett.
-Hát..talán h megvárnád a választ apa.
-Nico! - szóltam rá.
-Csak meg akartam kérdezni, hogy szükségetek van-e valamire.Nico majd ha ráérsz beszélnék veled. -Tőlem beszélhettek most is.Majd lemegyek és segítek anyukádnak. - néztem rá.
-Szia.Azt hittem, hogy Nicoval vagy.
-Ja igen, Keke beszélni akart vele és én mondtam, hogy lejövök segíteni neked, persze csak ha nem baj.
-Nem, dehogy is! Legalább jobban megismerjük egymást. - mosolygott Sina.
-Milyen érzés, amikor tudod, hogy Nico 300km/h - val száguld?
-Ne is mondd! Borzalmas, de tudom, hogy imádja és én azt szeretném, ha boldog lenne.Miért?
-Mert utálom, hogy 300km/h - val száguld.Tudom, hogy ez az élete,de amikor látom annyira féltem.
-Ne most már biztos vagyok benne, hogy szereted.
Erre nem tudtam válaszolni, mert nem igazán tudom, hogy ez most végleges, vagy csak a tudat, hogy Jenson mindig Jess mellett áll.
-Máris megbeszéltétek? - hozott vissza Sina hangja.
-Igen, felelte Nico.
-Szegény lányt meg leküldtétek. - nevetett.
-De én nem is ezt mondtam. - nevettük el magunkat.
-Látom, jól kijöttök. - mosolygott Nico. - De most elrabolom a lányt.
-Ennyit a segítségről. - nevettünk mindannyian.
Ismét felmentünk Nicoval a szobájába.
-Te, ha jól emlékszem arról nem volt szó, hogy itt is maradunk.
-Akkor rosszul emlékszel Baby. - csókolt meg, már póló nélkül.
-Te javíthatatlan vagy.
-Most miért? - mosolygott. - Ünnepelek.
-Mit? - kérdeztem nevetve.
-Azt, hogy mindenki imádja a csajomat.
-Te nem vagy normális! - nevettem.
-Ezt már mondtad párszor.
-Szeretlek! - csókoltam meg. - De nem szexelek veled a szüleid házában.
-Most hideg zuhanyt kell vennem miattad. - nézett rám hatalmas szemekkel.
-Gyere, inkább tévézzünk és majd utána lemegyünk vacsizni.
-És, ha anya nem csinál desszertet, tőled esetleg kaphatok valamit.
-Hogy te mennyire nem bírsz magaddal. - nevettem.
-Kössünk alkut.
-Ajjaj.
-Nem csikizlek meg, ha lefekszel velem.
-Te most zsarolsz?
-Nem, csak egy alkut ajánlok.
Hosszas gondolkodás után - 2mp - meghoztam a döntésem.
-Nem áll az alku!
Még csak elmenekülni sem volt időm, Nico gyorsan elkapott és elkezdett csikizni mindenhol.
Folyamatosan csak nevettem, sikítottam, a kettőt egyszerre, már kezdtem attól félni, hogy lent mit gondolhatnak rólunk.
-Ne! Hagyd abba! - sikítottam nevetve.
-Annak ára van.
-Oké! Benne vagyok. Tudod annak ellenére, hogy "halálra" csikiztél, szeretlek!
Miután mozdulni se tudtam, úgy döntöttünk, hogy nézzük a tévét és majd a vacsi után lesz a "desszert".

2 megjegyzés:

  1. Szija!
    Atyaég!!! Nico tutira nem normális.
    Claire meg talán inkább választotta volna inkább a szexet lehet halkabb lett volna! :P
    Jó hogy Nico szülei kedvelik a barátnőjét! :)
    Azért az a "szeretlek Jenson" nem nagyon akar elmúlni! Hajj lesz itt még bonyodalom úgy érzem! :) Na de kell ag is!
    Jó lett csajszi! Tetszett! Kell a folytatás! :)
    Puszi:
    Vii

    VálaszTörlés
  2. De jó, hogy a szülőkkel nem volt gond. És végre egy "szexmentes" rész XDD. Ne értsd félre semmi bajom az ilyen részekkel, csak néha kell egy kis pihenő nekik.

    Várom a folytit!

    Pusszó: Hooligirl

    VálaszTörlés