44.rész: Ki az apa?

Jenson elvitt egy elegáns étterembe, ahol nyugodtan megtudtunk vacsorázni. Láttam rajta, hogy nagyon boldog, és már nagyon várja, hogy megszülessen a fia. A vacsora után elmentünk sétálni a fővárosban. Lementünk a Margit-szigetre, hajókáztunk és közben rájöttem, hogy tényleg Jens az, aki mellett olyan életem lehet, amilyet szeretnék, és az sem számít, ha esetleg nem ő a kicsi apja.
Éjfél körül értünk vissza a szállodába, és mivel Jens-nek holnap dolgoznia kellett, azonnal lefeküdtünk aludni, amint visszaértünk.
Másnap reggel mikor felébredtem a párom már nem volt sehol, de semmi kedvem nem volt lemenni, úgy voltam vele, hogy elég ha majd a szabadedzsésre lemegyek. Csak feküdtem az ágyon és hirtelen eszembe jutott, hogy most senki nincs, aki esetleg velem foglalkozna, így most eltudok menni egyedül is az orvoshoz, hogy kiderítsem ki a gyerekem apja, végül is mégsem húzhatom az idők végezetéig. Gyorsan felöltöztem, fogtam egy taxit és elmentem a kórházba, ahol kértem egy apasági tesztet.Odaadtam, a mintát, amit egyébként nem volt nehéz szerezni, és azt mondták, hogy kb. egy hetet kell várnom az eredményre.
Mire végeztem már az időmérőre készültek a versenyzők, és nem akartam megzavarni a srácokat, így inkább észrevétlenül beosontam a boxba, és csendben figyeltem az eseményeket, vagyis figyeltem volna, de valaki megzavart...
-Szia szépség!
-Kimi?! Mit keresel itt?
-Hiányoztál.Olyan régen voltunk már együtt. - tette a kezét a derekamra.
-Ezt ne csináld! - toltam el. - Bárki megláthat.
-Akkor gyere velem! Akarlak!
-Ez nem így megy!
-Csak akkor megy, ha te akarod igaz?! - emelte fel a hangját.
-Ne kiabálj!
-Tudod, hogy igazam van, mindig más várjon rád, de én megmondtam, hogy nem dőlök be neked. Én most akarok veled lenni, és ha jössz,jössz, ha nem, nem. - nézett mélyen  a szemembe.
-De csak az időmérő végéig tudok veled lenni.
-Elég lesz! Az még kb. 45 perc.
Elmentem Kimivel egy szállodába, ahol kettesben tudtunk lenni és nem kellett aggódnunk amiatt, hogy valaki meglát bennünket.
-Kérsz valamit?
-Téged. - húztam magamra.
-Valaki nagyon be van indulva.
-Fogd be. - csókoltam meg.
Nem is húztuk sokáig az időt, egyből a lényegre tértünk....Most is ugyanolyan jó volt vele, mint legelőször. Ez a Kimi tud valamit...
-Ez jó volt! - hajtotta a mellkasára a fejem.
-Csak jó?! - tettette a felháborodottat.
-Nem elég?
-Nem!
-Pedig ennyivel be kell érned. - mosolyogtam. - Képzeld...
-Mit?
-Elmondanám, ha nem végnél közbe! - emelkedtem fel.
-Bocsi! Folytasd.
-Elmentem, hogy megcsináltassam az apasági tesztet.
-Ahhoz nem kell egy apa?
-Ne is mondd! Írásos beleegyezést kértek az apától, de mivel az nem volt nálam, így kénytelen voltam lefizetni a laboránst.
-Ügyes húzás!
-Köszi.
-És?
-Egy hétig tart a vizsgálat, és majd kiküldik az eredményt.
-Mi tart egy hétig? Hány mintát adtál le?
-Ha-ha! Csak Jens-ét, meg az enyémet. Ajaj! Jut eszembe! Vissza kell mennem.
-Mi lenne, ha még azelőtt...eljátszadoznánk egy kicsit. - simított végig rajtam.
-Sietnem kell!
-Ígérem gyors leszek. - csókolt meg.
Tényleg gyorsan végeztünk és még épp időben sikerült visszaérnem feltűnés nélkül. Jens-nek még dolga volt, ezért sétáltam egy kicsit a környéken, majd mikor ő is végzett együtt mentünk vissza  a szállodába.Vasárnap nem igazán éreztem jól magam, kicsit szédültem, meg fájt a fejem, ezért az ágyból néztem végig a versenyt, amit azért sajnálok, mert pont Jens nyerte meg a magyar nagydíjat.
Olyan jó érzés volt ott látni a dobogó tetején és biztos voltam benne, hogy még látni fogom ott, úgy hogy a helyszínen nézem végig a futamot.
-Gratulálok kicsim! - öleltem meg, mikor felért. - Annyira sajnálom, hogy nem tudtam veled lenni.
-Nem a te hibád! Nem érezted túl jól magad, és ez volt a helyes döntés.
-Most végre lesz egy kis szünet és hazamehetünk.
-Igen!De még ezen a héten dolgoznom kell, és csak azután tudok veled többet lenni.
Nagyon unalmas volt ez a hét Jenson nélkül. Egyedül Monte Carlo-ban, ahol bár bár hátán van. Reggelente lementem futni, utána a nap további részében a tévé előtt ültem és kajáltam.
De minden nap tudtunk telefonálni és jó volt hallani a hangját, minden nap mondta, hogy még mennyit kell aludnom, hogy együtt legyünk. Olyan aranyos volt.
Pénteken kaptam egy levelet, amit Budapestről küldtek. Persze, mert én idióta a saját címemet adtam meg, hátha lebukom. Leültem az ágyra a borítékkal és azon gondolkoztam, hogy szükséges ezt tudom, vagy nem? Elvégre nagyon jól megvagyunk és teljesen mindegy, hogy kié a gyerek, mert Jens az, aki fel fogja nevelni. Vagy 10 percig gondolkoztam, hogy kibontsam-e, de végül is a kíváncsiságom győzött, meg hát Nico-nak is megígértem, hogy elmondom neki az igazat.
Remegő kézzel bontottam ki a borítékot, amiben a vizsgálat eredménye volt.Mikor megláttam az eredményt, nem tudtam, hogy örüljek, vagy sírjak...
Abban a pillanatban, mikor megnéztem, a teszt eredményét, kinyílt az ajtó, én meg ijedtemben elejtettem a papírokat, amiket olyan gyorsan próbáltam összeszedni, hogy aki belép azon az ajtón ne vegyen észre semmit.
-Szia Kicsim! - nyomott egy puszit az arcomra.
-Szia Hát te? Azt hittem ,hogy csak hétvégén jössz.
-Igen, de mivel szorgalmasan dolgoztam, ezért hamarabb elengedtek. - mosolygott.
-Szeretlek!
-Én is! - döntött hanyatt. - Az mi? - nézett az üres borítékra, amit nem sikerült elraknom.
-Semmi! Csak valami reklám hirdetés, vagy mit tudom én. Ne foglalkozz vele. - tereltem. - Szerintem éppen fontosabb dolgot készültünk csinálni...
-Rossz kislány. - csókolt meg.
Egészen estig feküdtünk az ágyban, mikor Jens közölte velem, hogy ma este lenne egy kis baráti összejövetel.
-És ezt hamarabb nem tudtad volna közölni velem?
-Ugyan már, nem nagy dolog, csak egy kis baráti beszélgetés.
-Kik jönnek?
-Nico, Lewis és mi. Lehet, hogy Nicole is jön.
-De jó! - morogtam.
-Egyszerre félre tudod tenni a büszkeségedet.
-Legyen, de nem fogok jópofizni. És hol lesz ez a kis találka?
-Van itt egy szórakozóhely, nincs messze. Szerintem tetszeni fog.
-Rendben!
-Köszönöm! Szeretlek! - adott egy puszit a számra.
Mivel ez csak egy kis baráti beszélgetés,úgy  gondoltam, hogy nem kell a külsőmmel nagyon fogalkozni, csak felkapok egy farmert, meg egy pólót, felteszek egy szolíd sminket és összekötöm a hajam.
-Kész vagyok! - álltam Jens elé.
-Nekem tetszik. - csókolt meg. - Mehetünk?
-Aha.
Monte Carlo alapjában véve nem nagy, ezért kézen fogva sétáltunk a klubig, ahol még nem volt senki. Megrendeltük az italunkat és vártuk a többieket. Mikor kihozták, éppen akkor jött Lewis és Nicole.
-Sziasztok. - köszöntek.
-Sziasztok.
-Nico is mindjárt jön, csak még van egy kis dolga. - mosolygott Lewis.
Nem nagyon tetszett nekem ez a mosoly, azt éreztem, hogy itt olyan dolog történik, amiről nem tudok semmit.
-Hogy...hogy érted azt, hogy dolga van?
-Hamarosan megtudod. - felelt sejtelmes mosollyal az arcán, ami engem egyre jobban kezdett zavarni.
Kb. 10 perccel Lewis-ék után megjött Nico is, de nem volt egyedül...

 

 

-Szi..szi..sziasztok. - feleltem ledermedten.

-Sziasztok. Bemutatom nektek Vivien-t.

-Sziasztok!

Úgy éreztem magam, mint aki leforráztak, nem hittem volna, hogy Nico csak így idehozza a barátnőjét.

-Kicsit kimegyek a levegőre. - fordultam Jens felé.

Amint kiértem előtört belőlem a sírás, nem akartam elhinni, hogy Nico képes ilyesmire, legalább szólhatott volna, vagy valami, de az nagyon csúnya dolog volt tőle.Nem akartam, hogy a többiek aggódjanak, ezért próbáltam elűntetni a sírás nyomait, egy zsepivel, de Lewis még így is megtalált.

-Minden rendben?

-Igen. - szipogtam.

-Claire!

-Jól vagyok, kérlek hagyj! Mindjárt megyek vissza.

Reménykedtem, hogy Lewis nem mondja el, a kint történteket, de szerencsére, mikor beértem látszott, hogy senki nem tudja mi történt. A többiek nagyon jól érezték magukat, én néha elkapta egy-egy beszélgetést, de egész végig Nico-n és az új csaján kattogott az agyam. Végül erőt vettem magamon és Nico-hoz fordultam.

-Kijönnél velem egy percre, ha megkérlek. - álltam fel.

-Menj csak! - simogatta a hátát Vivian. - Én addig kimegyek a mosdóba. - puszilta meg, amitől olyan féltékeny lettem, hogy azt hittem mindjárt felrobbanok.

A Monaco-i klubok előnye, hogy mindig van egy hely, ahol nyugodtan beszélgethet az ember.

-Szakítanod kell vele!

-Mi?

-Jól hallottad!

-És elárulnád, hogy miért kell ezt tennem?

-Mert rosszul esik ,hogy vele látlak.

-Valóban? - lépett közelebb. - Szerinted nekem milyen érzés volt?

-Sajnálom. - sütöttem le as szemem.

-Persze! Te mindig csak sajnálni tudod a dolgaidat, de én ebből többet nem kérek. Nem leszek ismét a kis játékszered. Nem egyszer kértelek, hogy gyere vissza hozzám, de te nem jöttél.

-Nem tehettem.

-Mit akarsz? Hogy egész életemben rád várjak?

-Nem!

-Hogy lessem minden lépésed, minden kívánságod?

-Nem!

-Hogy úgy táncoljak, ahogy te fütyülsz? - lépett olyan közel, hogy már csak egy lépés választott el bennünket.

-Nem, én nem ezt akarom! - néztem rá.

-Én már nem akarok többé veled lenni. Elegem van!

-Ezt nem teheted! Nem mondhatsz ilyeneket nekem!

-Ugyan miért nem? - emelte fel a hangját.

-Mert szeretlek!

-Ezt már hallottam .

-Szakíts vele kérlek.

-Nem!

-Kérlek!

-Claire, ne idegesíts fel!

-Szükségem van rád, hát nem érted? - ordítottam sírva.

-Miért? Miért kellek neked? És eddig miért nem kellettem? Miért akarod mindenáron, hogy szakítsak vele? - ordított ő is. - Az istenért, miért? - ordította dühösen.

-Mert te vagy a gyerekem apja! - kiáltottam sírva.

Mikor ezeket a szavakat kimondtam, éppen ekkor lépett be Jenson.

-Micsoda? - kérdezte lefagyva.

-Úristen! - kaptam a szám elé a kezem. - Kicsim, én...én..én nem...

Nem tudtam befejezni a mondatot, mert olyan gyorsan kiviharzott a szobából, hogy levegőt sem tudtam venni.

-Kicsim! Kicsim,várj! - futottam utána és hagytam ott Nico-t, aki szintén nem tudott mit kezdeni ezzel az információval.

Lewis és Nicole csak nézte, hogy mi történik itt, Vivien pedig akkor ért vissza, mikor már csak ők ketten ültek ott. Senki nem értett semmit, én hiába szaladtam Jenson után, ő nem akart megállni nekem. Nico pedig fogalmam sincs hová tűnt, csak annyit láttam, hogy ő is eljött.

Lehet, hogy nem így kellett volna közölnöm a dolgot, de véletlenül kicsúszott és sajnos Jens is hallotta. Nem tudtam utolérni a barátomat, vagy lehet, hogy már csak a volt barátomat, ezért hazamentem, befeküdtem az ágyba és megpróbáltam elaludni.