2012. szeptember 5., szerda

45.rész: Szembenézni a tényekkel

Éjfélkor arra ébredtem, hogy valaki dörömböl az ajtón, mikor megláttam, hogy  Jenson az, megkönnyebbültem, mert fogalmam sem volt róla, hogy hová tűnt és nagyon aggódtam érte.
Olyan részeg volt, hogy alig bírt állni a lábán, de nem hagyta, hogy segítsek neki, még mindig nagyon dühös rám, ami érthető.
-Hogy tehetted ezt? - kérdezte a kanapén eldőlve.
-Én..én..nem tudom, egyszer csak megtörtént.
-Miattam hagytad el és most visszamész hozzá.
-Nem! Nem megyek! Én téged szeretlek!
-Neki is ezt mondtad, amikor elmondtad neki, hogy lefeküdtél velem?!
-Jenson! Kérlek bocsáss meg!
-Nem akarom, hogy...hogy...bármi közöm is legyen hozzád! - nézett a szemembe.
-Jenson!
-Te sosem szerettél, csak kihasználtál!
-Nem, ez nem igaz! Ne mondj ilyeneket! Igen, tudom, hogy hibáztam. de még mindig szeretlek!
-Tudod milyen fájdalmat okoztál? - nézett rám könnyes szemekkel.
-Nem, elképzelni sem tudom. - feleltem halkan.
-Pedig, végre úgy éreztem, hogy lehet egy családom, és...
-Csss! Pihenj egy kicsit. Sokat ittál. - simogattam a hátát.
-Ne mond meg nekem, hogy mit tegyek, inkább menj el Rosberg-hez! Mindkettőnkkel jól elbántál és képzeld, őt sajnálom, azért mert belekeveredett. Mert te vagy a hibás!
-Hogy mondhatsz ilyet?!
-Talán nem így van?
-Nem! Hibáztam, de nem kenheted rám az egészet. Sajnos a hibám nagyobb következményekkel járt, mint amire számítottam, de már nem tudom visszacsinálni.
-Hagyj magamra!
-Jenson!
-Szeretnék egyedül lenni!
-De ígérd meg, hogy reggel megbeszéljük! Kérlek!
-Rendben , de most hagyj!
Nagyon sajnáltam Jenson-t, és azt is, hogy ilyen állapotba került miattam. Ő nem érdemelte meg amit vele tettem, sőt Nico sem.Nagyon szerettem volna Jenson-nel tisztázni a dolgokat és reménykedtem benne, hogy sikerül megoldani.
-Jó reggelt!
-Szia!
-Akkor megbeszélhetjük a tegnap történteket?! - kérdeztem félve.
-Fáj a fejem, most nincs kedvem hozzá.
-De megígérted!
-Mondom, hogy fáj a fejem, miért nem tudod megérteni? - kiabált.
-Csak szeretném tisztázni a dogot!
-Nincs mit tisztázni. Adj még egy kis időt, kérlek! Tartsunk egy kis szünetet.
-Te most szakítasz velem?!
-Még nem tudom, hogyan tovább, de át kell gondolnom a történteket, most még minden olyan kusza.
-Legyen, akkor kiveszek egy lakást, valahol a környéken, és ha majd készen állsz, kérlek hívj.
-Megígérem.
Összeszedtem néhány holmimat és kerestem egy helyet, ahol egy kis ideig lakhatok. A barátom szavaiból világossá vált számomra, hogy most nagyobb a baj, mint hittem és viselnem kell a következményeket. Nem tudom, hogy meddig fog tartani ez az állapot, de az az egy biztos, hogy bármi is történjen, ezentúl előrelátóbbnak kell lennem és nem hibázhatok ekkorát.
Berendezkedtem az "új" ideiglenes lakásomba, amiben egy gyönyörű, tengerre néző szoba volt. Monaco mindig is tetszett, még azelőtt, hogy megismertem volna a pilótákat, mert elképesztő kilátás nyílik mindenre.
Este, miután kipakoltam a cuccaimat vettem egy jó forró nyugtató fürdőt, vagy éppen csak szerettem volna, mert pontosan, akkor a mikor beszálltam a kádba - mikor máskor - , megcsörrent a mobilom. Ismeretlen volta a hívószám, az ilyeneket nem is igazán szoktam felvenni, de most valamiért mégis megtettem.
-Hallo?!
-Hallo!
-Kivel beszélek?
-Maga Claire?
-Igen, miért? Ki maga?
-Én a Jimmy'z Sporting Pub főnöke vagyok és van itt egy úr, aki a maga telefonszámát adta meg, ha esetleg szüksége lenne önre.
-Ezt nem igazán értem! Kinek van szüksége rám este 10-kor?!
-Az úr tegnap este is itt volt és elég részegen távozott, de ma este már úgy jött ide és most kellene valaki, aki hazaviszi és ezért hívtam fel magát.
-És megtudhatnám, hogy ki ő?
-Sajnos nem tudom megmondani kisasszony, csak annyit mondott, hogy hívjam magát!
-Értem, akkor kérem mondja meg az úrnak, hogy hamarosan odamegyek.
Ötletem sem volt, hogy kinek van szüksége rám, eszembe jutott Jenson, de ő reggel józannak tűnt és nem hiszem, hogy visszament volna, ráadásul az a bár Monte Carlo másik felén van, így nem lehetett ő. Vezetés közben végig azon gondolkoztam, hogy ki keres engem, de senki nem jutott eszembe.
Ahogy az utcán haladtam megláttam Nico új csaját, aki szintén észrevett és leintett.
-Szia! Claire, igaz?
-Igen!
-Nézd, nem tudom, hogy mi volt közted és Nico közt, és nem is igazán érdekel, mert te a múltjához tartozol, de egy kicsit aggaszt az ami a múltkor történt.
-Nézd, te egy kedves lánynak tűnsz és ami Nico és köztem történt mr régen véget ért, és nem is akarok közétek állni, szerintem vele kellene erről beszélned.
-Ha tudnám hol van. - motyogta.
-Mi? - néztem rá értetlenül.
-Semmi, nem lényeges. Hagyjuk!
Ekkor beugrott, hogy ki is lehetett az, aki engem keresett, Nico az, akinek a gyerekét várom és szegényt is nagyon meglepte a hír, ráadásul elég csúnyán közöltem vele.
-Bocs, mennem kell!
-Rendben. Remélem még találkozunk!
Padlógázzal hajtottam a bár felé, és nagyon aggódtam, Nico miatt, ugyanis a telefonban nem mondtak túl pozitív dolgokat, csak azt, hogy hulla részeg.
-Hello! Claire vagyok. - szaladtam a pultoshoz, aki az egyik sarokba mutatott. - Köszönöm! - Nico!
öleltem meg.
-Claire! Nem...nem akartam, hogy idegyere, de a főnök ragaszkodott hozzá, mert szerinte már le..leittam magam a sárga földig.
-Miért csináltad?
-Szerinted? A képembe ordítod, hogy gyereket vársz tőlem. - Hé, pincér! Még egyet! - mutatott egy teljesen üres Bacardi-s üvegre.
-Eleget ittál már!
-Ne...neked f...fogalmad sincs, ho..hogy ez milyen ér..érzés!
-Majd, ha összetudsz rakni egy épkézláb mondatot, akkor majd elmondod, hogy milyen érzés, de most hazaviszlek! - fogtam meg a kezét.
Nem, nem megyek sehova.
-De részeg vagy!
-Akkor nem mindegy, már az az egy üvegecske?
-Húúú...hallod?!! Egy fogmosás azért nem ártana.
-Itt az itala uram!
-Kössz! Haver! - nevetett.
-Nico fejezd be!
-Mert ha nem, mi lesz?
-Kérlek!
-Tudod, jól elbántál velünk, de többé nem táncolok úgy, ahogy te fütyülsz.
-A barátnőd is aggódik érted.
-Mi?
-Találkoztam vele és fogalma sem volt róla, hogy merre vagy.
-Kedves lány, igaz?!
-Annak tűnik.
-Csak kár, hogy nem szeretem! - húzta le az első poharat, amit persze tele töltött.
-Mi? - néztem rá hatalmas szemekkel.
-Bizony! Téged szeretlek! - mutatott rám. - És ez a legrosszabb. - töltötte a következőt.
-Te...te túl részeg vagy. Fogalmad sincs róla, hogy mit beszélsz. - feleltem zavartan.
-De bizony!
-Nem!
-De de!
-Nem!
-Miért nem akarod elfogadni?
-Mert úgy vigyorogsz, mint a tejbe tök, amikor beszélsz és fogalmam sincs róla, hogy mi volt az igaz abból ,amit eddig mondtál. Viszont azt tudom, hogy a pia miatt mondasz ilyeneket, és a pia miatt vigyorogsz.
-Ha már ilyen nagy sza...szak..szakré...szakt... na, hogy a francba van ez a szó?
-Szakértő. - segítettem.
-Aha. - mosolygott. Szóval, ha már ilyen szak..szakr...a kurva életbe, szóval az vagy, akkor azt is tudnod kell, hogy aki be van rúgva az nem hazudik.
-Ahha! Szóval beismered, hogy részeg vagy!
-Lehet, hogy egy kicsit sokat ittam. - mosolygott.
-Kicsit? Az előbb hozták ki az üveget, és már több, mint a fele hiányzik.
-Jó...meg..megígérem, hogy ez az utolsó.
-Gyere, hazaviszlek!
-Nem akarok hazamenni anyuci!! - "hisztizett".
-Pedig itt nem maradhatsz!
-Ha így megyek haza, akkor magyarázkodhatok a csajomnak, hogy mi a francért vagyok részeg.
-Jó, akkor elviszlek magamhoz, de reggel mikor felkelek már ne legyél ott. És tied a kanapé.
Elvittem Nico-t magamhoz, ami nem volt egyszerű, ugyanis alig bírt állni a lábán, és még ráadásul beszállás közben be is verte a fejét. Egy gyerekkel is nehéz, attól függetlenül, hogy még csak a hasamban van, na de kettővel...
Nagynehezen felmentünk a lakásomba, lefektettem a kanapéra, segítettem levenni a cipőjét, majd átöltöztem.
-Megfelel? - kérdeztem tőle.
-Még egy takarót sem kapok? - nézett rám hatalmas bociszemekkel.
-Várj, mindjárt jövök.
-Tessék! - terítettem rá. - Jó éjt Nico!
-Maradj. - húzott magára.
-Mi a fenét csinálsz?
-Megcsókollak.
-Nem csinálsz te se... - folytattam volna, de csókkal befogta a számat.
Hosszú percekig csókolóztunk, mire végre feleszméltem.
-Neked van barátnőd! - húzódtam el.
-Már mondtam, hogy nem szeretem!
-Részeg vagy, nem tudod mit beszélsz.
-Szerintem már ezt is megbeszéltük. - mosolygott.
-Ez nem vicces! Megint csak bajt hozok mindenkire. - tettem az arcom a kezeim közé.
-Ne nyafogj már! Inkább csókolj meg! - simogatta a hátam.
-Jó éjt Nico. - álltam fel.
-Ha rosszat álmodok az a te hibád lesz!
-Jó éjt!
Reggel mikor felkeltem Nico még ott aludt a kanapén. Nem volt szívem felébreszteni, ezért óvatosan kimentem a konyhába, amit a nappalitól semmi nem választotta el, így nagyon halknak kellett lenne, hogy ne keltsem fel. Engedtem magamnak egy pohár vizet, ami kicsúszott a kezemből és szanaszét tört a kövön. Ránéztem Nico-ra, de ő még mindig úgy aludt, mint a bunda. Jól kiüthette magát, ha még erre sem ébredt fel. Összeszedtem a darabkákat, felöltöztem és néztem a Tv-t, várva, hogy esetleg Jens már nem haragszik annyira és talán felhív.
 

2 megjegyzés:

  1. Szia!!
    Na fogadjunk, hogy Jens most fog megjelenni. Igazam van?? Bár cáfolj rám, mert én nagyon szeretném, ha kibékülnének!! Nagyon siess a folytatással!!
    Puszi Brigi

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Egyre izgalmasabbak ezek a részek. Kicsit meglepődtem azon, hogy Jens szünetet akar tartani, de megértem, elvégre Claire megcsalta. Nicón is sikerült meglepődnöm, főleg azon, amit mondott. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ezután.
    Puszi

    VálaszTörlés