2012. szeptember 30., vasárnap

47.rész 2/1

-Köszönöm, hogy segítesz. - bújtam Kimi mellé a kanapén.
-Nem kell megköszönnöd. - simogatta a hátam.
-De igen! És ezért főztem neked egy teát. - nyújtottam át a bögrét.
-Köszi! Milyen?
-Nem tudom, valamilyen gyümölcsös. Ízlik?
-Igen, nagyon finom. - kortyolt bele. - Hogy érzed magad? - nézett mélyen a szemembe.
-Nem is tudom. Nem tudom, hogy mondjam el, elsősorban Nico-nak, de Jenson-nek se lesz könnyű.
-Talán először fel kellene hívnod Nico-t és utána Jenson-t. Szerintem neki lesz nehezebb, elvégre az...
-Ne! Kérlek ne fejezd be a mondatot. - állítottam meg a sírás határán.
-Ne haragudj! - simogatta volna meg az arcom, de én elhúzódtam.
-Nem a te hibád. - álltam fel. -Inkább megyek és lefekszem. - mutattam a háló felé.
Tudom, hogy nem akart megbántani és remélem,hogy ezt ő is tudja, de ez még mindig nagyon fáj. Ez egyáltalán nem könnyű és sajnos rajtam kívül másnak is szenvednie kell emiatt és lassan itt lenne az idő elmondani.
Kicsit szundikáltam az ágyban utána erőt vettem magamon és a kezembe vette a mobilt. Kikerestem Nico számát és tárcsáztam....Sokáig csengett, de utána felvette.
-Szia! - köszönt boldogan.
-Szia Nico! - piszkáltam a takarómat. - Figyelj csak...ööö...esetleg, talán, valamikor ráérsz? - kérdeztem kissé lehangoltam.
-Minden rendben?
-Nem! - csuklott el a hangom.
-Jól vagy? - kérdezte aggódva.
-Beszélnünk kell! Mikor érsz rá?
-A hétvégén talán,de...
-Jó akkor majd hívj, ha ráérsz. - tettem le.
-Bejöhetek? - kopogott Kimi.
-Persze. - próbáltam eltüntetni a könnyeimet.
-Jól vagy? -  ült le az ágy szélére.
-Felhívtam Nico-t.
-És?
-Megkértem, hogy amikor ráér jöjjön el, mert beszélnem kell vele.
-És eljön?
-Remélem.
Kimi egész végig mellettem volt, amiért nagyon sokkal tartozom neki, de azt nem kérhetem, hogy miattam hanyagolja a családját. Megmondtam neki, hogy most már egyedül is boldogulok, és hogy köszönöm, amit értem tett. Habár ellenkezett, sikerült meggyőznöm azzal, hogy Nico úgyis nemsokára eljön és akkor majd ő segít nekem. És amúgy is szerettem volna egy kicsit egyedül lenni és gondolkozni, mielőtt közlöm Nico-val, ami történt.
Éppen a mondandómon gondolkoztam, amikor hallottam, hogy valaki kopogtat. Biztosra vettem, hogy Nico az. Erőt vettem magamon és kinyitottam az ajtót.
-Minden rendben? - rontott be szó szerint.
-Valami fontosról kell beszélnünk. Gyere! - fogtam meg a kezét és ültettem le. -Én...én...én nem is...nem is tudom, hogy hol kezdjem.
-Megijesztesz! Mondd el!
-Sajnálom! - tört ki belőlem a sírás.
-De mit? Nem tettél semmit.
-Nico, én...én - szipogtam - én nem...nem vagyok már állapotos.
-Mi? - fagyott le. - Én ezt, ezt nem...nem értem.
-Az egyik este arra ébredtem, hogy iszonyúan fáj a hasam és még véreztem is, és az orvos azt mondta, hogy sajnos már ők sem tudtak mit tenni.
-Ne haragudj, de fel sem tudom fogni. - állt fel nyugtalanul.
Néhány percig csend uralkodott, végül az Ő törte meg a csendet.
-És te hogy vagy? - fogta meg a kezem.
-Azt mondták, hogy nem kell aggódnom, mert lehet még kisbabám, csak most pihennem kell. - És te hogy vagy?
-Nem tudom! Nem tudom, mit érzek, illetve szörnyen érzem magam, de...de...
-Tudom! - öleltem meg. - Van kedved itt maradni? - Majd ha egy kicsit tisztábban tudsz gondolkodni, akkor esetleg átbeszélhetnénk jobban ez az egészet, vagy hogy mi lesz!
-Jó! Rendben, de most sétálok egyet.
Tudtam, mit érez most, de ezt nem lehet egy óra alatt kiheverni. Időt kell neki adnom és majd meglátjuk, hogy mi lesz. Remélem, hogy együtt sikerül túljutnunk ezen.
Már elég későre járt, és Nico még sehol sem volt, kezdtem egy kicsit aggódni, Hiába hívtam, nem vette fel a telefont. Írtam üzenetet, arra se válaszolt. Nagyon ideges lettem, mi van, ha történt vele valami, vagy ha valami hülyeséget csinált. Leakasztottam a dzsekimet és elindultam megkeresni.
Jártam az össze bárban , az összes étteremben ,vendéglátó helyen, de sehol sem volt. Mikor hazafelé tartottam eszembe jutott, hogy a parkban meg sem néztem. Ez volt az utolsó ötletem, és mivel tűvé tettem érte az egész várost, reménykedtem, hogy itt lesz. Végigjártam a parkot, de csalódnom kellett, ettől még jobban megijedtem és még idegesebb lettem. Hol a fenében lehet!

Folyamatosan hívtam, de most sem válaszolt. Nem tudtam mit tenni, elindultam haza. Amint visszaértem megláttam Nico-t, aki szintén visszaért.
-Neked teljesen elment az eszed? - ütöttem meg a mellkasát teljes erővel. - Tudod, hogy aggódtam érted! - kiabáltam vele az utcán.
-Ne csináld! Mindenki minket néz!
-Nem érdekel! Tudod, hányszor hívtalak, hogy hány üzenetet írtam? Azt hittem, hogy már valami hülyeséget csináltál, vagy valami bajod esett.
-Csak egyedül akartam lenni!
-Tudom! Én is! De nem tűnhetsz el csak úgy! - bújtam hozzá. - Úgy aggódtam!
-Ne haragudj!
-Ígérd meg, hogy nem csinálsz többet ilyet! - néztem mélyen a szemébe.
-Ígérem... - hajolt közel.
-Lehet, hogy ezt nem...nem...
-Szeretlek!
-Én is! - csókoltam meg.
Olyan jó volt ismét érezni a csókját. Nem igazán érdekelt, hogy Monte Carlo kellős közepén, mindenki minket figyelt, kivéve egy valaki....Na, ő volt az , akinek nem kellett volna ott lennie...
-Ti meg mit csináltok itt?
Hirtelen eltávolodtunk egymástól és zavarunkban azt sem tudtuk megmondani, hogy fiúk vagyunk-e, vagy lányok, nem hogy azt, hogy mit csinálunk.

2 megjegyzés:

  1. Hali. Most olvastam el az egészet. Hát őszintén szólva számomra fura az egész. Nem rosszindulatból mondom, de kicsit zavaró h az egyik fejezetben még Jensont szereti és vele akar lenni, a következőben meg már Nicoval kavar, majd az azutániban meg Kimivel. Olyan zavaros az egész, a főszereplő csaj hát... elég furcsa karakter. Mint aki nem tudja mit akar. Most ennél a terhes részeknél is, mikor még nem tudja h ki a gyerek apja. Niconak azt mondja mindegy h kié akkor is Jens lesz az apja. Majd mikor megtudja h Nico az apa meg a nyakába ugrik h szeretlek, tiéd a gyerek, stb. A köv. fejezetben már megint az van h Jens bocsánatáért esedez, majd megint kavar Kimivel, és mikor elvetél megint csak Nico karjaiba veti magát. Eldönthetné(d) már h mit akarjon szerencsétlen csaj.
    Tényleg nem rosszindulat vezérelt, csak szerintem ezen változtathatnál. Leragadhatna már valamelyiknél...
    Üdv, Csibi

    VálaszTörlés
  2. Szia:)
    Tudom, hogy kicsit zavaros, de ő ilyen és a majd, amikor itt lesz az ideje, akkor eldönti, hogy mit akar. Addig is még sok minden fog történni...
    Köszi a komit! :D

    VálaszTörlés