2012. december 28., péntek

48.rész: Első randi!

-Hiányoztál! - hajtottam a fejem a mellkasára.
-Végül is,csak úgy félévre tűntél el.
-Nem is voltam olyan sokáig távol.
-Dehogynem. - simított végig rajtam.
-Hűtsd le magad!
-De annyira dögös vagy! - csókolt meg.
-És fáradt! Tudod az elmúlt fél évben nem csináltam ilyesmit.
-Úgy érted, hogy nem szexeltél már vagy hat hónapja?! - nevetett.
-Nem, én nem ezt mondtam...
-Semmi baj! - vágott közbe. -  Ez annyira aranyos! - mosolygott.
-De én igenis lefeküdtem másokkal, én...
-Ez olyan mintha másodjára vesztetted volna el a szüzességed.
-Ha-ha!Nem fogod hagyni, hogy elmondjam, amit akarok, igaz?!Akkor büntiből most alszunk és nem szexelünk.
-De...
-Sajnálom! - adtam egy puszit az arcára. - Jó éjt!
-Már reggel van. - felelte kissé csalódottan.
Úgy éreztem, hogy tiszta lappal indulhatok nála és ezért teljes erőmmel azon leszek, hogy bizonyítsak neki. Már nem egy esélyt kaptam tőle és mindig csalódnia kellett bennem,de mostantól minden más lesz.
-Örülök, hogy itt vagy velem!
-Kivel mással töltöttem volna az estét?!
-Csak mert tudod....amiket tettem és....
-Csss! - tette a szám elé a kezét.
-Ennek már vége! Mostantól csakis arra koncentrálunk ami van.
-Igenis!
-Na mit csinálunk?
-Mivel délután 2 van,és kb. 10 perce keltünk fel, ezért nem látok esélyt valami hatalmas programra! - mosolygott.
-Nekem lenne egy ötletem!
-Igen?! - húzta fel  a szemöldökét. - Benne vagyok...-elhúzódtam mielőtt megcsókolhatott volna.
-Nem ilyesmire gondoltam.
-Akkor mit szeretnél csinálni?
-Szeretném, ha együtt vacsoráznánk.
-Te most randira hívsz engem?  kérdi csodálkozva.
-Ó...nem!Illetve igen,de ez nem egy szokványos randi,ugyanis szeretném bebizonyítani, hogy mennyire szeretlek és éppen ezért ma én főzök.
Erre a kijelentésre muszáj volt elnevetnie magát, ami őszintén szólva elég rosszul esett.
-Ez nem vicces! - csattantam rá.
-Jól van sajnálom, de valljuk be őszintén,te nem tudsz főzni. - felelte még mindig vigyorogva.
-Majd meglátjuk....
Otthagytam és bevonultam a konyhába.Még hogy én nem tudok főzni, ezt kikérem magamnak!Lehet, hogy az elmúlt fél évben a világ legjobb szakácsainál tanultam. Ezt nem tudhatja...-fortyogtam magamban. Habár ez nem igaz, és nem is akarom a határaimat feszegetni, ezért valami könnyű, de  mégis gusztusos ételt fogok elkészíteni, már csak azért is , hogy leolvasszam azt a vigyort a pasim képéről. Igen az én pasim! Ez annyira jó érzés. Nico hozz vissza a képzeletemből...
-Nincs szükséged segítségre?
Magam elé bámulok és nem hogy segítségre volna szükségem, még hozzá se kezdtem a vacsorának, pedig, ha leakarom nyűgözni, akkor hozz kell látnom.
-Nem,nem ...köszi! Csak gondolkodok, mivel bizonyítsam be neked, hogy azért nem vagyok annyira rossz szakács. - mosolygok rá.
-Oké! - adja meg magát. - De ha kellek...
-Majd szólok!
Mintha ő jobban tudna főzni. Tipikus pasi, azt hiszi, hogy mindenben jobb, de majd én megmutatom neki...
Úgy döntöttem, hogy kétfogásos vacsorát főzök, és a második a desszert. A főétel citromos sült hal, tengergyümölcsei körettel és salátával, a desszert pedig tiramisu.
3 óra főzőcske után végre készen vagyok, megterítek és átöltözöm.
-Kész vagy?
-Igen, de megyek átöltözni. Addig ne leselkedj!
Mikor visszaérek látom , hogy Nico már tűkön ülve várja, hogy lássa mit alkottam a konyhában.
-Mr. Rosberg! A vacsora tálalva. - mosolygok.
-Köszönöm Miss Hall!
Kimegyünk a konyhába és látom, hogy tátott szájjal nézi a remekművemet. Én pedig önelégülten mosolyok, legalább a kinézet már siker. Remélem, hogy az íze is ilyen hatásos lesz.
-Jól néz ki!
Alig várom, hogy megkóstolja, addig én bele sem kezdek, amíg nem látom a reakcióját.
-És nagyon finom is! - feleli kissé meglepődve.
-Miért lep meg?
-Látom, most felettébb elégedett vagy magaddal.
-Miért nem lennék, viszont a desszertnél ne várj valami hatemeletes cukormázas tortát, nem akarlak elkapatni, már az első randin.
-Első?
-Igen! Ez a legelső randink! Tiszta lappal indulunk.
-Erre igyunk.
Elővesz egy behűtött pezsgőt és kép poharat hozzá.
-Nem is tudtam, hogy behűtött pezsgő üveg van a hűtőben.
-Általában nincs is, de ha már te is megleptél, akkor én is...
-Szeretlek! - fogom meg a kezét.
Ő csak mosolyogva tátogja nekem vissza, hogy "Én is!". Miután befejeztük a halat, utána elővettem a tiramisu-t, ami szintén nagyon finom volt, én pedig teljesen elégedett voltam magammal, hogy így megtudtam lepni.A vacsora után leszedtem az asztalt és elmosogattam mindent.
Megállapítottam, hogy a főzés elég fárasztó munka, ezért inkább csak különleges alkalomkor fogok főzni.
Mondjuk...soha.
A nappaliban látom, hogy Nico telefonál, én intek neki, hogy elmegyek lezuhanyozom. Attól függetlenül, hogy 2-ig csak az ágyban feküdtem, eléggé elfáradtam, ezért nem is vártam meg a páromat, csak bebújtam a jó meleg paplan alá, és már aludtam is...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése