Te jó ég, a menedzserem ki fog nyírni! Ezt nem hiszem el, miért nem keltett fel Nico. Ezután ért a felismerés, hogy Nico nincs is itt, és minek is ébresztett volna, hiszen nem is mondtam neki, hogy ma dolgom van. Igazából semmiről sem beszéltünk, csak szexeltünk, meg kajáltunk.
Gyorsan felöltöztem, rendbe raktam a hajam - viszonylag -, és már rohantam is a kikötőbe a fotózás helyszínére.
-Majdnem egy órát késtél! - szólt oda Todd, a menedzserem.
-Tudom, és ne haragudj, de...
-De mi?
-....elaludtam.
-Most már mindegy, a stylist már vár, és a sminkes is készen áll. Siess hozd rendbe magad, a képeknek tökéletesnek kell lenniük.
A fotózás órákon át tartott, nem tudom, miért volt ennyire hosszú, de mindegy. Már vége. Végre visszamehetek az én imádott pasimhoz.Remélem, hogy Nico nem aggódik értem. A telefonomra pillantok, de a kijelzőn nincs se nem fogadott hívás, se üzenet. Őszintén szólva ez egy kicsit aggaszt, de mivel én sem kerestem egész nap, ezért úgy gondolom, hogy ha később sem találkozunk, akkor felhívom.
Éppen visszafele tartottam a lakásba, mikor nekimentem valakinek. Beismerem, hogy az én hibámból történt mivel a telefonommal babráltam és nem figyeltem.
-Elnézést! - mondtam, de nem néztem fel.
Ó...a francba! A táskám ott maradt a kikötőben. Visszasietek, hogy megkeressem és szerencsémre meg is találtam.De ekkor már megint olyasmi történt, ami egyáltalán nem jó jel...
-Régen láttalak. - hallom, hogy valaki köszön,hátam mögül jött a hang, amit egyből felismertem.
-És is. - feleltem, de nem fordultam meg.
-Nézd, tudom, ami történt megtörtént, és én szeretném, ha barátok lehetnénk megint. A kapcsolatunk, olyan kusza volt, hogy tudtuk, nem lesz jövője.
-Jenson! Én nem akarok többé találkozni veled.
-Mi?Miért? - hallatszódik,hogy össze van zavarodva.
-Mert már nem szeretlek!
-Nem hiszek neked! Fordulj meg....és úgy mondd a szemembe.
Erőt vettem magamon, amire nagyon nagy szükségem volt, hiszen, amit mondtam az nem volt igaz, vagyis nem tudodm, mivel Jens-el már régen nem találkoztunk és nem tudom én hogyan érzek iránta, és ő hogyan érez irántam.
Lassú, határozott léptekkel léptem oda elé, megálltam, a szemébe néztem, és...
Egy hang sem jött ki a számon, amint a szemébe néztem, úgy éreztem, hogy talán, mégis...,de ezt a gondolatot elhessegettem magamtól. Én Nico-t szeretem, és most nem fogok neki csalódást okozni.
-Nagyon meggyőző! - feleli mosolyogva.
-Jenson, én...én nem...nem szeretlek!
Nagy nehezen kipréseltem magamból, ezt a mondatot és láttam a csalódást a szemében.Tudtam, hogy fájni fog, de meg kellett tennem.
-Sajnálom! - feleltem, majd sietve elrohantam.
Nico még nem ért haza, rácsörögtem, de nem vette fel. Gondoltam, majd zuhanyzás után ismét megpróbálom.
Belebújtam Nico fürdőköpenyébe, egy törülközővel amennyire csak tudtam szárazra dörzsöltem a hajam és bebújtam az ágyba. Bekapcsoltam a tévét és írtam egy sms-t a barátomnak.
Szia Édes!
Egész nap nem beszéltünk, remélem nincs semmi bajod,aggódom.
Kérlek, amint tudsz hívj!
Szeretlek,
Claire <3
A tévében az Így jártam anyátokkal ment, amit imádok.Szerintem Barney a legjobb, de az egész csapat úgy, ahogy van mindig megtud nevettetni.
Reggel arra ébredek, hogy Nico az ágy szélén ül és egy újságot tart a kezében. Igazából nem tudom, mikor jöhetett meg, mivel azt sem tudom mikor aludtam el, nyílván a sorozatba is belealudtam.
-Szia Drágám! Hát te?
-Megígérted! - feleli dühösen?
-Mit? Én nem csináltam semmit.
-Akkor ez micsoda? - vágja elém az újságot.
Az újságban egy cikk van rólam, méghozzá főcím.
"A szerelmi történet ismét elölről kezdődik"
A cikk szerint ismét összejöttem a volt pasimmal, - Jens - , és ezzel ismét valamiféle botrány kezd kialakulni a paddockban. Egy kép is van nyomtatva hozzá, mégpedig az a kép, amikor épp megmondom neki, hogy már nem szeretem, de a kép nem ezt mutatja. A képen úgy tűnik, mintha megakarnám csókolni.-Ez nem igaz! Hinned kell nekem! Nem tudom, hogy ezt ki a franc találta ki, de ez nem igaz... - felelem a könnyeimmel küszködve.
-Én annyira szeretnék hinni neked Claire,de...
-Nem, ne gyere most nekem ezzel! Szeretlek! És nem tudom, hogyan bizonyítsam be neked, de az biztos, hogy először kinyírom, aki ezt az egészet kitalálta.
-Én bíztam benned!
-Ne kiabálj!
-Akkor mondd el, hogy éppen mit csináltatok!
-Ha ennyire tudni akarod, akkor képzeld, épp megmondtam neki, hogy...hogy már nem szeretem!
Nico meglepetten néz rám, aminek azért egy kicsit örülök, mert ez talán azt jelenti, hogy hisz nekem, és hogy tudja, tényleg őt szeretem.
Kérlek mondj valamit! - könyörgök magamban.
-Nézd, Kicsim! Én hiszek neked, de most mindenki azt fogja hinni, hogy megint vele vagy.
-Ne foglalkozz a sajtóval. - fogtam meg a kezét. - Szeretlek és csak ez számít.
-Én is szeretlek. - csókolt meg.
-Te hol voltál tegnap?
-Öö...dolgom volt. Sajnálom, hogy nem hívtalak, de mikor láttam az sms-t, akkor már késő volt, és gondoltam, hogy alszol.
Kicsit gyanús volt, ami Nico mondott, mégis mi lehetett olyan fontos, hogy nem tudjon felhívni? Bármennyire is kíváncsi voltam, nem akartam, hogy esetleg ez is veszekedésbe torkolljon, ezért inkább ráhagytam.
Nem tudom, ki készíthette a képet, de az biztos, hogy nem azok közé tartozik, akik nagyon kedvelnének engem. Ez a nap elég unalmasan folytatódott, én elmentem vásárolni, Nico pedig elment dolgozni.
Másnap lefelé jöttem, most kivételesen a lépcsőn, mivel magassarkúban, azért a lépcsőzés általában nem túl jó ötlet. Észrevettem, hogy Vivian és Nicole valamiről beszélgetnek. Az az újság volt a kezükben ,amin az áll, hogy Jens és én együtt vagyunk. Olyan jól elbeszélgetnek egymással, biztosan valamiben sántikálnak. - gondoltam magamban. Átmentem kém üzemmódba és figyeltem, amit Nicole kidob valamit a kukába, majd egy piros BMW-be szállnak és elhajtanak.
Megnézem mi lehet a kukában, és látom, hogy egy micro SD kártya van beledobva.Ez olyan, amilyen a fényképezőbe való. Kivettem a kukából a kártyát, ami őszintén megvallva egy szállodába, miniruhába, és magassarkú cipőben nem túl elegáns, de ez nem érdekelt, mert éreztem, hogy közük lehet ahhoz az újságcikkhez. Felfelé menet a liftben azon gondolkoztam, hogy miért akarnának nekem rosszat és nem is kellett sokáig gondolkodnom rajta. Nicole alapból utál, azt hiszi, hogy megakarom szerezni Lewis-t, Vivian, pedig biztosan bosszút akar állni, amiért Nico szakított vele miattam.
Megkerestem Nico fényképezőjét, beledugtam a kártyát és amint bekapcsoltam láttam, hogy az egész kikötőbeli beszélgetés meg van örökítve. Valószínűleg ez Nicole vagy Vivian számítógépén is rajta van, de nem értem miért kellett a kártyát kidobni, de mindegy is mivel egy kukában levő SD kártya jelen pillanatba a legkisebb gondom.
Azon gondolkodom, hogy elmondjam-e Nico-nak, ami történt, vagy ne. Nem akarom, hogy megtudják, hogy megtaláltam a kártyát és ha elmondom valakinek, akkor biztos vagyok benne, hogy valamelyikükhöz el fog jutni ez az info.
Arra az elhatározásra jutottam, hogy egyedül rántom le a leplet a kis mesterkedésükről.
Szia!
VálaszTörlésEgy kis meglepetés nálam!
http://lilly-formula-one-fanfic.blogspot.hu/
Puszi