El sem tudtam képzelni, hogy mit akarhatnak tőlem.Nem is értem,hogy mért kell ez, de ha ők így akarnak játszani, akkor legyen. Nem hagyom, hogy közénk álljanak, kerüljön bármibe is.
Elnézve a képeket, tényleg van néhány félreérthető kép,de ez nem jelent semmit.
Hallom, ahogy fordul a kulcs a zárban, biztos Nico az. Gyorsan kivettem a kártyát és eldugtam, éppen sikerült, mielőtt belépett volna az ajtón...
-Szia! - üdvözöltem egy csókkal.
-Szia!Milyen napod volt? - kérdezte kissé bánatosan.
-Még mindig haragszol ugye?
-Nem akarok erről beszélni.
-Oké! - ültem az ölébe.
-Mit keres itt a fényképezőm?
A francba a fényképezőt nem tudtam eldugni, most mit csináljak?! Azt mégsem mondhatom neki, hogy azért kellett, mert ki akarom deríteni, miben sántikál az ex-csajod.
-Ööö...ezt...meglepetésnek szántam, mert tudom,hogy ez a gép nem csak fényképező, hanem kamera is egyben és gondoltam, hogy esetleg kicsit izgalmasabbá tehetnénk az együttlétet...
-Ööö...hát ööö...,ezt most értsem úgy, hogy nem elég izgalmas velem az ágyban? - tettette a felháborodottat.
-Én ezt nem mondtam...
-Na megállj csak! - döntött hanyatt az ágyon...
Egy biztos, kamerával, vagy anélkül elképesztő a szex vele. Boldog vagyok , hogy Nicoval lehetek és ezt senki nem teheti tönkre. Csendben felkeltem az ágyból, nehogy felébresszem a mellettem alvó barátomat, felöltöztem és Lewis lakása felé vettem az irányt, mivel tudtam, hogy Nicole most itt van vele. Elmentem a lakáshoz, egy fél óra múlva Lewis jött ki futni. Elbújtam, hogy ne vegyen észre. Miután már látó távolságon kívül volt, felmentem, bekopogtam, de senki nem nyitott ajtót. Gondoltam ez a legjobb alkalom,hogy egy kicsit körülnézzek odabent.
Kiskoromban sokat gyakoroltam a zárak feltörését,és még mindig ment. Óvatosan körülnéztem, nehogy valaki mégis csak itt legyen. Bementem a hálószobába, átnéztem az összes fiókot, de semmi...
Már majdnem feladtam, mikor megláttam a laptopot a kávézó asztalon. Bekapcsoltam, de kérte a jelszót, így nem tudtam belépni...
Francba!Pedig már majdnem megvolt a kirakós első darabja...Valahogy fel kell törnöm, mi lehet a jelszó??Talán a születési dátum...nem, kedvenc állat...nem, Lewis születési dátuma...nem!Ez nem lehet igaz! Mégis mi lehet a jelszó?? 1,2,3,4,5...ez sem, jelszó...igen! Úristen,ekkora hülyét, az a jelszava, hogy jelszó?!! Hát erre nem is gondoltam volna, csak elkeseredésemben írtam be, na de mindegy is. Nézzük csak mi van itt.
Képek...személyes...nem,ebbe csak Lewisról, meg róla van kép, kedvencek...ez sem. Az biztos, hogy nem adhatott neki túl szembe tűnő címet..fontos...ez az!!
Amint megnyitottam tele volt a mappa a kikötőbeli képekkel, sőt régebbi képek is voltak benne rólam és Jens-ről.Gyorsan lementettem a telefonomra a képeket, visszatettem a laptopot, becsuktam a ajtót és amilyen gyorsan csak tudtam, eltűntem onnan.
Mikor visszaértem Nico még aludt, aminek örültem, így legalább nem kell magyarázkodnom neki.
Bekapcsoltam a laptopom és rámentettem a képeket. Már csak azt kellene kitervelnem, hogy hogyan járjak túl az eszükön. De ezt majd holnap kitalálom, most fontosabb dolgom is van...
-Jó reggelt álomszuszék! Hasadra süt a nap!
-Hány óra? - kérdezte kómásan.
-Felkelés idő van, gyere.
-Hová?
-A héten lesz a következő futam és gondoltam hamarabb elmehetnénk a helyszínre.
-Miért?
-Az meglepi.
-Bahrein-ben az a meglepi, ha nem támadnak meg.
-Jajj, de morci valaki. - feküdtem rá.
-Csókolj meg!
-Ne is álmodj róla, amíg nem vagy hajlandó megmozdulni.
-Azt akarod, hogy mozduljak meg?!
-Azt.
-Oké, te akartad!
Egy határozott mozdulattal maga alá fordított. Be kell vallanom, hogy én nem erre gondoltam, de ez is megteszi. Éreztem, hogy az ajka végigsiklik rajtam. Egy pillanat alatt elöntött a forróság, bárcsak soha ne érne véget ez a pillanat...
- Siess már! - szólt rám Nico. - A repülő nem fog rád várni!
- Most mit vagy úgy oda?! Ez egy magánrepülő!
- Szívem, ha rajtad múlna holnap se indulnánk el.
- Most úgy teszek, mintha megsem hallottam volna.
- Pedig ez az igazság.
- Most miért vagy ilyen undok?
Nem értettem,hogy miért viselkedik így, de nem akartam rátenni még egy lapáttal, inkább ráhagytam.
- Egész úton csendben voltál. - próbáltam beszélgetést kezdeményezni.
- Lezuhanyzom.
Egyszerűen nem értem miért ilyen velem. Semmi rosszat nem tettem. Talán rájött,hogy Lewis-nál jártam, lehet, hogy azt hiszi, vele kavarok. Az nem lehet, beszélt volna nekem róla, biztos vagyok benne, hogy kérdőre vont volna.
Már majdnem kipakoltam mindkét bőröndöt,mikor Nico bőröndjének belső zsebében találtam egy levelet. Hallottam, hogy még folyik a víz, így volt időm elolvasni. Nagy meglepetésemre a levél nekem szólt és Jenson írta, legalábbis a feladóhoz ez volt írva, de nem az ő kézírása volt. Amint elolvastam a levelet egyből világossá vált, hogy Nico miért viselkedik így.
Drága Claire,
"Tudom, hogy nem akarod, hogy Nico megtudja mi van köztünk. Éppen ezért találkozzunk a következő versenyhelyszínen, ott feltűnés nélkül egymáséi lehetünk."
Jenson
Gyorsan visszatettem a levelet, nehogy Nico rájöjjön, hogy tudok róla.
Ezt nem tudom elhinni, mindent elkövetnek, hogy ne legyek boldog.
- Tudni akarom, hogy mit tettem, amiért haragszol rám.
Ahelyett, hogy válaszolt volna inkább felhangosította a TV-t, ezzel is jelezve, hogy nem érdeklem.
- Oké! Ha nem akarsz beszélni, akkor szexeljünk! - ültem rá.
- Nem látom a TV-t.
- Haha! Nagyon vicces vagy! - kezdtem el csókoltatni a nyakát.
- Én komolyan beszéltem. - dobott le magáról.
- Akkor mondd meg mi bajod van!
- Mi lenne, ha csak egyszer kussolnál! Tudod mit, inkább szexeljünk, úgy legalább betudom fogni a szád.
- Tudod mit, ehhez semmi kedvem, inkább aludjunk és majd holnap megbeszéljük.
Hiába próbáltam, nem tudtam elaludni, egyszerűen ez túl sok volt nekem egy napra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése