2013. július 8., hétfő

56. rész: Catfight

Éjszaka nem tudtam aludni, ezért lementem egy pohár tejért. Kinyitottam a hűtőt és volt benne 2,8%-os, 1,5%-os, laktózmentes, bolti, házi és még tartós tej is. Hű! Bár azt nem tudom, hogy a tartós tej miért volt ott. Egy matek példát hamarabb megoldok, mint, hogy itt kiválasszam, melyikből igyak.
Végül az 1,5%-os tejet választottam, de az este legnagyobb problémáját nem ez okozta.
- Gratulálok!
- Jééézusom. A frászt hoztad rám! Kössz! Bár nem volt őszinte.
- Mégis miért lennék őszinte? Én végig kitartottam Lewis mellett, te pedig nem.
- Ja, hát az tény, hogy Lewis-sal nem voltam, de...
- Hahaha!
- Ha!De én nem tehetek róla, hogy Nico így döntött a te pasid meg nem. Különben is kéthetente arról lehet olvasni, hogy szakítottatok, nem most mégis együtt vagytok, ismét szakítottatok, megint együtt vagytok.
- Fogalmad sincs milyen egy távkapcsolat, folyton itt lebzselsz.
- Mert feladtam mindent, hogy itt lehessek!
- Szívás! Majdnem nem jött össze, de Nico túl vak, hogy lássa, te sosem fogsz megváltozni.
- Tévedsz!
- Ugyan már! Egy másik pasival csaltad!
- Hé!
- Miért nem így van?
- Nem azért hé! hanem azért , mert csak EGY másik pasit nézel ki belőlem! Hozzá tenném, hogy már nem számít, ez az egész már elmúlt. Tiszta lappal indultam. Egészen addig, amíg te és az a kis ribi bele nem avatkoztatok.
- Te meg...
- Jaj, ne játszd itt az ártatlant! Az ami az újságban megjelent tudom, hogy a ti művetek volt.
- És ezt mégis honnan veszed? - tette fel önelégülten a kérdést,mint aki tudja, hogy sérthetetlen.
- Feltörtem a laptopod! - kortyoltam bele a tejbe.
- Te feltörted az én laptopom!
- Igazából, ha az a jelszavad,hogy jelszó az nem is számít igazán feltörésnek, inkább csak belekukkantottam.
- .Hogy kerültél a laptopom közelébe? - kérdezte kissé ingerülten.
- Betörtem a lakásotokba. - kortyoltam még egyet.
- Mi van?
- De nem ez a lényeg, hanem, hogy tönkre akartad tenni a kapcsolatomat Nico-val.
- Csak megakartam védeni még egy csalódástól, lássuk be Claire, fűvel-fával keféltél és hazudtál neki.
- Neked ehhez semmi közöd nem volt, még Jenson-el is összeveszett miattad. - emeltem fel most már én is a hangom.
- Ha már itt tartunk Jess-t is megbántottad.
- Ha már itt tartunk, mint ahogy említetted, szerinted az a cikk nem esett rosszul neki?!
- Teljesen mindegy mivel vádaskodsz, te nem nyerhetsz! Mert nem tudsz megváltozni, csak szenvedést fogsz okozni mindenkinek ismét!
Na itt lett elegem az egészből és egy jól irányzott mozdulattal Nicole arcába öntöttem a tejet.
- Te normális vagy?!
- Mennyire igazad van! Szegény tej!
Indultam volna felfelé, mikor Nicole a hajamnál fogva visszarántott és a földre tepert. Hiába próbáltam kiszabadulni, ő került felülre.
- Te jó ég! Ti meg mi a fenét csináltok? - jött le Keke dühösen.
A francba! Pont ez hiányzott, hogy még ezt is a képembe vághassa alkalomadtán. Persze közben továbbra is téptük egymást Nicole-al, egészen addig, míg Nico apja szét nem választott minket.
- Nektek teljesen elment az eszetek?
- Nem én kezdtem! - duzzogtam, mint egy 5 éves.
- Nem érdekel ki kezdte! Ezt nem tűröm. És miért csupa víz minden?
- Ez nem víz, hanem tej!
-Ezt a részt már nem akarom tudni. Tűnjetek innen!
Ez nem fair!Én vagyok lecseszve, miközben ő tehet erről az egészről. Nem tudom, mi lesz ebből, de semmi jót nem sejtek. Én még törölgettem a kezem, mikor Nicole már felment és ezáltal kettesben maradtam Keke-vel.
- Remélem tisztában vagy vele,hogy nem vagyok elájulva az esküvő hírétől?
- Igen. - feleltem kissé zavartan.
- Nem hiszem, hogy te lennél a legjobb a fiamnak.
- Hanem Vivian? Tudom, hogy őt kedvelted!
- Mondjuk nem vonta el a botrányaival Nico figyelmét a versenyzéstől.
- Szerintem ennek a beszélgetésnek itt van vége.

Reggel Nico olyan édesen aludt mellettem, nem volt szívem felébreszteni. Óvatosan felkeltem az ágyból és halk léptekkel a lépcső felé vettem az irányt.Már az emeleten érződött Sina reggelijének finom illata.
- Szia Claire! Arra gondoltam, hogy tarthatnátok itt az esküvőt?
- Nekem ehhez, még korán van! - feleltem fáradtan, a húzós éjszaka után.
- Rendben. Akkor majd később megbeszéljük.

Fél óra múlva, mindenki megérkezett az asztalhoz. Keke, Nicole és köztem eléggé zavart és feszült volt a hangulat. Folyamatosan egymást figyeltük, miközben a jelenlevők ebből semmit sem vettek észre. Már alig vártam, hogy Nico-val elmenjünk innen és véget érjen ez a rémálom.

- Mi lenne, ha már ma hazamennénk?
- Mi a baj?
- Semmi. - sóhajtottam.
Nico látta rajtam, hogy valami nincs rendben, de nem erőltette. Ez a nap hihetetlenül hosszúnak tűnt. Míg a fiúk és Nico anyukája nagyon jól megvolt, addig mi hárman állandóan kerülgettük egymást és próbáltunk minél távolabb lenni.Mikor eljött az este, úgy éreztem, hogy mindjárt vége ennek az egésznek és ha hazaértünk elfelejthetem ezt az egészet.

Másnap én már mindennel készen voltam, de Nico még aludt. Nem hiszem el, ne lehet ennyit aludni, ez képtelenség. De még sem kelthetem fel azzal, az indokkal, hogy hé menjünk már, mert nem érzem itt jól magam és minél hamarabb el akarok tűnni.
Fel alá járkáltam a szobában,nem akartam senkivel összefutni, ezért jobbnak láttam itt maradni. 1 órával később a vőlegényem,még mindig aludt. Kezdtem elgondolkozni, hogy életben van még, vagy mi a jó élet van, hogy nem kel fel. Fél órával később végre elkezdett mocorogni, de csak azért mert a másik oldalára fordult. Itt let elegem az egészből és teljes erőmből hozzávágtam a párnát. Szegény akkorát kapott, hogy leesett az ágyról.
- Drágám jó vagy? - szaladtam oda hozzá.
- Mi történt? - kérdezte álmosan.
Hála istennek, hogy nem vette észre, hogy ez az egész az én hibám.
- Nem tudom Kicsim! Én a fürdőben voltam, valószínűleg az ágy szélén feküdtél és leestél.
Kicsi bűntudatom volt, de így legalább elkerültem egy lehetséges veszekedést.
- Még soha nem estem le az ágyról!
- Ha már úgyis ébren vagy,akkor szerintem elkezdhetnél készülődni és utána indulhatunk is.
- Hová sietsz? Én még reggelizni is akarok!
Hát ilyen nincs soha nem fogunk innen elmenni.

Nico nélkülem ment le reggelizni,nem igazán voltam éhes és amúgy is lehető legkevesebb időt akartam együtt tölteni a lentlevőkkel. 30 perccel később végre elérkezett az idő, amire vártam. Én két perc alatt lerendeztem a búcsúzkodást és kirohantam a kocsihoz. Nico kb. 10 perc múlva követett fogalmam sincs, hogy mi tarthatott ennyi ideig. Biztos Sina nem akarta elengedni, amit valahol megértek, hiszen alig látja a fiát.

- Jól érezted magad? - kérdezte, miközben felhajtott az autópályára.
- Persze. Habár kicsit izgultam az esküvői bejelentés miatt.
- Tegnap nem voltál valami aktív, olyan csendben voltál, azt hittem valami baj van.
- Nem, csak egész végig az esküvőn járt az eszem.
- Ugyan Kicsim, nem kell azon minden nap minden egyes percében izgulni. Biztos vagyok benne, hogy tökéletes lesz.- felelte, majd megfogta nyakát.
- Mi a baj?
- Azóta fáj,mióta leestem az ágyról.
Kicsit elmosolyodtam, mert szegénynek fogalma sem volt róla,hogy mi történt és látszott, hogy még most sem érti. De sajnáltam is és úgy döntöttem megkockáztatom, hogy elmondom neki az igazat.
- El sem hiszem, hogy leestem.
- Drágám.
- Ilyen,még sosem történt velem.
- Drágám. - próbálkoztam mégegyszer.
- Nem is alszom az ágy szélén, mindig középen alszok,hogy hozzád tudjak bújni.
Jaj,de aranyos, Istenem! De az kétségtelen, hogy most közelebb volt a széléhez, mint a közepéhez az ágynak.
- Drágám. El kell mondanom valamit. Először is nagyon édes, amit az előbb mondtál, de valójában nem estél le az ágyról.
- Mi? - nézett rám értetlenül. - Akkor, hogy kerültem a földre és miért fáj a nyakam? - kérdezte,de még mindig engem figyelt.
- Először is! Az utat figyeld, kérlek. Másodszor, igazából leestél, de nem magadtól. Én már másfél órája fent voltam és nem akartalak felébreszteni, de már kezdtem türelmetlen lenni és amikor megfordultál egy kicsit az ágy szélén feküdtél és amikor hozzád vágtam a párnát, leestél.
- Miért vágtad hozzám a párnát?  - kérdezte inkább meglepetten,mint dühösen.
- Azt gondoltam, hogy ettől felébredsz és akkor indulhatunk végre haza, hogy folytathassam az előkészületeket, de igazad van, nem kell állandóan ezen rágódom. Ne haragudj!
- Nem haragszom, csak nem értem!

Másfél órán belül otthon voltunk és végre kettesben lehettünk. Nem kellett aggódom semmi miatt és most az esküvő szervezését is abbahagytam egy kis időre. Sétáltunk Monte Carlo utcáin, estefelé lementünk a partra napozni és úszkálni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése