29.rész: Mit hoz a jövő?

Másnap reggel miután összeszedtem magam eldöntöttem ,hogy meglepem Nicot és elutazok Angliába.Gyorsan rendbe raktam magam felkaptam a napszemüvegem és a repülőtér felé vettem az irányt.
Amíg a gépen ültem, próbáltam kideríteni, hogy Nico most pontosan hol is lehet.
Szerencsére a menedzserem mindig mindent időbe megtud, így nem volt nehéz dolgom.
Mikor leszállt a gép, egy kocsi várt rám,ami elvitt Nicohoz.
A kocsi a szállodához vitt, így nagyon okosan kikövetkeztettem, hogy még nem ment be dolgozni.
Nico a Crown Hotel Brackley-ben szállt meg.Mikor beléptem a főbejáraton, megláttam Nico-t, aki kifelé tartott.
-Szia! - csókolt meg.
-Szia Cica! - viszonoztam.
-Hát te meg hogy kerülsz ide? - kérdezte csodálkozva.
-Gondoltam megleplek. - öleltem át.
-Hát az sikerült. - mosolygott.
-A gyárba indultál?
-Nem.
-Akkor hova?
-Hozzád! - nevetett.
-Mi? - néztem rá nagy szemekkel.
Mindketten elnevettük magunkat, csak is velünk történhet ilyen.De legalább nem kerültük el egymást.
Nicoval nagyon jól megvagyunk, de hosszú még  a szezon és a Monacói élet.

8 hónappal később

-Szia Cica!
-Szia!
-Izgulsz?
-Miért?
-Hát,mert ez az utolsó futam ebben az évben és utána jön a téli szünet, meg az újév és az új szezon.
-Drága, még ennek sincs vége. - mosolygott.
-Tudom, de már annyira beleéltem magam abba, hogy mostantól többet leszünk együtt. - csókoltam meg.
-Szeretlek!Gyere mutatok neked valamit.
-Mit?
-Majd meglátod!Gyere! - fogta meg a kezem.
Amíg gyalogoltunk az "titkos" helyre eszembe jutott, hogy mi minden történt az elmúlt több, mint másfél évben.
A Jenson-nel való "kapcsolatom" szerencsére nem volt hatással az életünkre.
Sajnos még mindig nem tudom kiverni a fejemből, de Nicoval annyira jól érzem magam és ő sokkal biztosabb személy az életemben.
Volt néhány olyan hónap is , mikor nem tudtunk olyan sokat együtt lenni, mert az én munkám New York-ban volt, Nico pedig itt Európában versenyzett.A nyári szünetet se tudtuk úgy eltölteni, hogy nekem ne kelljen dolgoznom. Szeptemberben bejelentettem, hogy abbahagyom a modellkedést.
Nico persze először nem örült,mert úgy érezte, hogy miatta adom fel a munkám, de ezt nem tettem volna meg, ha nem szeretném.De azért néha szívesen nélkülöztem a páromat, hogy eltölthessek a csajokkal néhány napot.Miranda nagyon ki volt akadva, hogy otthagyom a munkám és ezt miden beszélgetésünknél tudatja velem, de én így szeretem ezt a csajt.Jessicával továbbra is sűrűbben találkozom - szerencsére Lewis-nak nem járt el a szája - ,mikor mindketten Monaco-ban vagyunk, olyan jó kis vásárló körutakra szoktunk menni, hogy Nico már aggódva hív fel, mert még nem értem haza. Nicole nem nagyon találkozott velem, így a beszólogatások is elmaradtak, remélem mindketten tartják a szájukat, ha már eddig kibírták.
Egyszóval az életem Nico mellett tökéletes - minden kapcsolatban vannak bonyodalmak -.
-Meg is jöttünk!

-Ez gyönyörű! - öleltem át.

-Tudtam én, hogy tetszeni fog. - csókolt meg.

-Irigyellek, hogy ilyen helyen versenyezhetsz. - adtam egy puszit a szájára.
-De te itt vagy velem. - mosolygott. - És szeretném, ha ez mindig így lenne.
Nico mindent nagyon jól kitalált, de a hab a tortán még csak ez után következett.
Egyszer csak térdre ereszkedett és elővett a zsebéből egy kis ékszerdobozt. Nem is akartam hinni a szememnek, mozdulni se tudtam, abban a pillanatban őszintén szólva még a választ sem.
Nico megfogta a kezem és a szemembe nézett.
-Claire Hall! Leszel a feleségem?
-Igen!! - ugrottam a nyakába.
Nico felhúzta a gyűrűt az ujjamra, majd hosszasan megcsókolt.

-Szeretlek Claire!

-Én is szeretlek!

Még egy kicsit néztük a "tájat", majd kézen fogva elindultunk visszafele. Mikor a pályához értünk találkoztunk Sebastiannal, akinek muszáj volt feltennie egy kérdést, mivel látta rajtam, hogy úgy vigyorgok, mint a tejbetök.

-Hát veletek meg mi történt? Mi ez a jó kedv?

Nico csak mosolygott és ahogy rám nézett elnevette magát.

Én ahelyett, hogy válaszoltam volna, Seb nyakába ugrottam.

-Te jó ég megfojtasz! - nevetett.

Mikor sikerült leszednie magáról, elmondtam neki, hogy mi történt.

-Összeházasodunk!! - vigyorogtam.

-Hűha! Nagyon fel van pörögve a csajszi!

-Egyébként gratulálok mindkettőtöknek. - látszott rajta az őszinte öröm. - Habár, nem tudom, hogy fogsz vele bírni.

-Majd este lenyugtatom. - nevetett.

-Olyanok vagytok! - ütöttem meg játékosan a vőlegényemet.

-Nem tudom, hogy fogsz holnap versenyezni barátom, ha ez a csaj így pörög, minden erőddel rá kell koncentrálnod. - nevetett Seb.

-Majd megoldom.

Ezzel elköszöntünk Sebastian-tól és visszamentünk a szállásunkra.

Természetesen én is adtam neki a valamit, a gyűrűért "cserébe".

-Mikor mondjuk el a többieknek? - kérdeztem tőle.

-Mindenképpen a verseny után, nem akarok semmilyen felhajtás előtte.

-És mikor legyen az esküvő? - váltottam témát.

-Te! - nevetett Nico. - Szeretlek! Nekem mindegy, de ne idén.

-Legszívesebben már holnap hozzád mennék.Na de hagyjuk most, neked a holnapi versenyre ki kell pihenned magad.

-Valahogy nem vagyok álmos. - jelent meg egy kaján vigyor az arcán.

-Rossz vagy. - csókoltam meg.

Nico a hátamra fordított, elkezdett csókolgatni egyre lejjebb és lejjebb, aztán én kerültem felülre...