2012. augusztus 8., szerda

40.rész: Lewis

Úgy döntöttünk, hogy a parton kezdjük az "ismerkedést".
-És mi újság mostanában veled? - kérdezte Lewis.
-Semmi különös.
-Ezt most csak azért mondod, mert nem bízol bennem, vagy azért, mert ez az igazság.
-Nem benned nem bízom, hanem a barátnődben.
-Nem értem Nicole hogy kerül a képbe.
-Úgy, hogy ő a barátnőd és mindenki elmond mindent a párjának, ez természetes. Lehet, hogy nem szándékosan, de akit igazán szeretünk azt nem csapjuk be és az életünk minden egyes percéről beakarunk számolni, mert bízol a társadban és ő is bízik benned.
Miközben Lewis-nak szántam ezt a gondolatot, végig azon voltam, hogy én ezt nem tettem meg, nem mondtam el mindent Jens-nek, nem mondtam el, hogy lefeküdtem Nico-val és, hogy lehet, hogy ő az apa.
-Még mindig Nicol-ról és rólam van szó? - hozott vissza a hangja.
-Persze. - feleltem zavartan. - Kérdezhetek valamit? - váltottam.
-Bátran.
-Hogy értetted azt, hogy olyat tudsz, amit Jens-nek nem kellene?
-Nicole látott titeket Nico-val.
-És pontosan mi volt az?
-Nekem annyit mondott, hogy már mindketten részegek voltatok és flörtöltetek egymással.
-Ennyi? - kérdeztem meglepetten.
-Miért más is van?
-Azért még ne ássunk ennyire mélyre. Itt még nem tartunk.
-Rendben.
-Játszunk kérdezz-feleleket!
-Te kezded.
-Oké! Kivel feküdtél le először?
-Wow! Erős kezdés. Öhm...azt hiszem, hogy olyan 16-17 éves lehettem és elmentem egy buliba a haverokkal és pontosan azt csináltuk, amit egy buliba szokás és egyszer odajött hozzám egy lány és megkérdezte, hogy nem táncolnék-e vele. Én erre rávágtam, hogy persze, miért is ne és utána beszélgettünk, majd hazavittem és felhívott a lakásába és megtörtént.
-Hogy hívták a lányt?
-Hiszed vagy sem, de a neve Claire. - mosolygott.
-Ó mér értem, csak a nevem miatt szúrtál ki magadnak. Teljesen fel vagyok háborodva. - nevettem.
-Lehet benne valami!
-Most te jössz.
-Mi az, ami ilyen erősen köt a csapattársamhoz?
-Még 2006-ban történt. Igazából csak egy futó kaland volt az egész és nem is gondoltam, hogy lesz belőle valami, de 4 évvel később, amikor újra találkoztam vele, egyszerűen nem tudom mi történt, de úgy éreztem, hogy ha ő mellettem van, akkor nem hiányzik semmi az életemből.
-Mi volt 2006-ban?
-Elutaztam Angliába egy kicsit pihenni, pont akkor volt egy futam és gondoltam, úgy sincs jobb dolgom. Sétálgattam a paddockban és találkoztam vele. Nem fogod elhinni, de épp a barátnőjével beszélgetett.
-Ne! Claire!
-De de, és később, amikor egyedül volt, odamentem hozzá és megkérdeztem nincs-e kedve meginni velem valamit. Iszogattunk, beszélgettünk és...egyszer csak megtörtént.
-Szép kis történet.
-Igen. De most én kérdezek.
-Felkészültem.
-Miért akartál autóversenyző lenni?
-Nem tudom, úgy vonzott ez az egész. Száguldozni a pályán, csodálatos helyekre járni, mint pl. Valencia vagy Monaco.
-Ezek tényleg gyönyörű helyek.
-Szerettem volna megismerni mindenhol a kultúrát az nevezetességeket látni, habár ezekre nincs sok időm ,de minden helyszínen szánok rá egy napot. És te? - nézett rám. - Miért akartál modell lenni.
-Nem is tudom, tetszett a csillogás, a szállodák, a ruhák és persze az, hogy bárhová elmehetek, ahová akarok, mert van rá lehetőségem.
-Na máris találtunk egy közös pontot. Mindketten szeretünk utazni.
-Igen. - mosolyogtam. -Nem akarok tolakodó lenni, de mikor megyünk el vacsorázni? Már nagyon éhes vagyok.
-Akkor menjünk vissza és készülődjünk.
-Ez jó ötlet. De figyelmeztetlek, legalább 3 óra, mire elkészülök.
-Hogy fogod addig kibírni, ha már éhes vagy?
-Leköt a készülődés. Na gyere menjünk.
-Szia baby! Megjöttem. - köszöntem. És mindjárt megyek. - mentem be a fürdőszobába.
-Hova.
-Amolyan békülő vacsorára a csapattársaddal.
-Először is, az legalább 3 óra, mire te elkészülsz. Másodszor pedig, mi van?
-Kicsit összekaptunk Lewis-sal és tudod arra gondoltam, hogy mostanában nem tenne túl jót, ha felhúznám magam és megegyeztünk, hogy elmegyünk vacsizni és megbeszéljük a dolgokat.
-Aha.
-Ebbe akarsz menni?
-Miért?
-Ez csak a vacsora, nem az Oscar-díj átadás.
-De,ez csak egy ruha.
-Nem érdekel. Féltékeny vagyok.
-Ohh. Édes vagy. - csókoltam meg.
-Nincs semmi okod rá. Rendben?!
-Oké! De vigyázz magadra és a kicsire. - simogatta meg a hasam.
-Megígérem.
Igazából fogalmam sincs, hogy Lewis hová hozott és nem is érdekelt, mert annyira gyönyörű látvány fogadott, hogy még a lélegzetem is elállt.
-Ez gyönyörű!
-Örülök, hogy tetszik. - húzta ki a széket.
-Köszönöm.
-Nincs mit. Gyönyörű vagy.
-Azért te sem panaszkodhatsz.
-Ez kedves. - mosolygott.
-Elvégre ezért vagyunk itt.
-Arra gondoltam, hogy kezdhetnénk valami nagyon finom borral.

Mivel Lewis nem tudta, hogy terhes vagyok, és egyenlőre nem is akartam, hogy tudja, ezért úgy gondoltam, egy kevéske bor nem árthat és így még gyanakodni sem fog.

-Ez nagyszerű ötlet volt tőled.
-Mit szeretnél enni?
-Szerintem ha már itt vagyunk, akkor vacsorázzunk meg rendesen. Úgyhogy kezdetnek egy joghurt leves megfelel.
-Akkor én is azt kérek.
-Hogy találtál rá erre a helyre?
-Vannak kapcsolataim. - mosolygott.
-Na, hogy ízlik a leves?
-Nagyon finom. Tudod örülök, hogy még nem kiabáltunk és veszekedtünk egymással. Ez egészen más érzés és sokkal jobb.
-Én sem érzem hiányát a veszekedéseknek. Talán igazad volt és csak jobban oda kellett volna figyelnem rád a folyamatos vádaskodások helyett.
-Nem, nem. - nyugtatott. - Neked volt igazad, soha nem foglalkoztam azzal, hogy kapcsolatod van és csak a saját fejem után mentem. Valóban csak nyomulás volt az egész.
-Legalább ezt tisztáztuk.
Ezután kínos csend következett, amit csak  a pincér szakított meg.
-Kiválasztották már a főételt?
-Igen, én egy tenger gyümölcsei rizottót kérek.                      
 -És ön uram?
-Én egy steak-et.
-Hogyan szeretné? Teljes átsütve, közepesen, vagy esetleg véresen szeretné fogyasztani?
-Jól átsütve kérem.

-Azonnal hozom. Esetleg parancsolnak még egy üveg bort?
-Nem. De egy pohár víz jólesne. - feleltem.
-Máris itt vagyok kisasszony.
-Köszönöm.





-Parancsoljanak! Jó étvágyat!
-Köszönjük!
-Mi történt köztetek? - törte meg a csendet.
-Nem tudom miről beszélsz.
-Claire! Ezt már eljátszottuk. Nagyon jól tudom, hogy nem véletlenül kerülöd a témát.
-Szerintem még nem állunk olyan közel egymáshoz, hogy ilyen személyes ügyekben megbízzak benned. - lökdöstem a rákokat a tányéromon.
-Lefeküdtetek?
-Nem!
-Akkor?
-Mondtam már, hogy nem akarok róla beszélni.
-Hozhatom a desszertet?
-De mi nem rendeltünk desszertet. - értetlenkedtem.
-De én igen. Ez amolyan kiengesztelő süti.
-Ez nagyon kedves tőled. Köszönöm.
-Nincs mit.
Lewis fizette az egész vacsorát és nem kis borravalót hagyott a pincérnek az asztalon.
-Remélem, hogy ez az este valami új kezdete és, hogy holnap már barátként tekintünk egymásra.
-Én is remélem. Ez egy nagyszerű döntés volt a részünkről.
-Gyere. Hazaviszlek. - kísért a kocsihoz.
-Remélem, hogy Jens nem lesz dühös, amiért ilyen későn hoztalak vissza. - mentünk be a szállodába.
-Lehet, hogy már alszik. Tényleg nem is kérdeztem. Nicole mit szólt ahhoz, hogy velem vacsorázol.
-Hát...öhm...izé...szóval tudod az úgy volt, hogy... - vakargatta a fejét.
-Szóval nem tud róla.
-Nem akartam, hogy ez az este kárbe vesszen.
-Azt el is hiszem.
-Claire!
-Rendben befejeztem. Nincs több gúnyos megjegyzés.
-Jó éjt! - szálltam ki a liftből.
-Neked is. - intett Lewis.

1 megjegyzés:

  1. Szia!! Jaj, de jó!! El sem hiszed, hogy én most milyen boldog vagyok!! Végre, normális beszélgetések!! Nagyon remélem, hogy most már majd ha nem is a legjobb barátként, de barátként tekintenek egymásra!! Nagyon siess a folytatással és hozz ugyanilyen jó részt!!
    Puszi

    VálaszTörlés