2012. augusztus 15., szerda

42.rész: 3 in 1

-Jó reggelt! - köszöntött Kimi.
-Úristen. Már reggel van? Jens megfog ölni. - ugrottam ki az ágyból.
-Dehogy fog. Maradj még egy kicsit. - húzott vissza.
-Ezt ne. Már így is túl messzire mentünk.
-Ugyan! Ha már úgyis itt vagy, akkor ezt használjuk ki. - csókolt meg.
-Várj. Mindjárt jövök.
-Hová mész?
-Pisilnem kell.
-Siess!
-Itt is vagyok. - ugrottam be mellé.
-Ez gyors volt. - húzott magára.
-Mit szeretnél csinálni? - csókoltam meg.
-Szerintem nagyon jól tudod...
Kimi-vel megismételtük, azt, amit éjszaka tettünk és most is ugyanolyan jó volt, mint először...
-Most már tényleg mennem kell. - vettem fel a ruháimat.
-Mit csinálsz a jövő héten?
-Ezt nem gondolod komolyan.
-Tudom, hogy te is élvezted.
-Kimi! Terhes vagyok. És Jens a pasim. Nem kezdek veled viszonyt.
-Nem tudod mit hagysz ki.
-Az lehet. Ez egyszeri alkalom volt.
-Kétszer szexeltünk. És egyáltalán nem tiltakoztál egyiknél sem.
-Hormonok.
-Fogd csak a terhességedre.
-Megtettem. Örülök, hogy megismerhettelek. - nyújtottam a kezem.
-Komolyan így akarsz elbúcsúzni?
-Barátok?!
-Legyen. - fogott velem kezet.
-Viszlát Kimi!
-Viszlát Claire!
Dúdolgatva sétáltam végig a folyóson, egészen a liftig. Nico is pont akkor ért a lifthez, amibe egyszerre szálltunk be.
-Mi ez a jó kedv?
-Mi lenne? Ma jobb lábbal keltem.
-Aha. Csakhogy te nem is ezen az emeleten laksz.
-Nem, de ezen az emeleten van a terasz és kiakartam jönni egy kis friss levegőt szívni.
-Ha te mondod.
-Most miért kellett ezt csinálnod?
-Mit?
-Elrontottad a kedvem.
-Valahogy túlélem. - gúnyolódott.
-Ez meg mi volt?
-Ööö...Azt hiszem, megállt a lift.
-Remek. És pont veled ragadtam itt.
-Ezt kikérem magamnak!
-Inkább telefonálj valakinek.
-Nincs térerő.
-Pompás.
-Úgy tűnik, hogy még egy darabig el kell viselned.
-De jó nekem. - ültem le a földre.
-Szóval?
-Mi szóval?
-Mit csináltál itt? - csatlakozott.
-Mondtam már.
-Jól van.
-Nem hiszel nekem, igaz?
-Nem az én dolgom.
-Akkor meg minek faggatózol?! Ahh, hagyjuk.
-Kié a gyerek? - váltott témát.
-Ezt ne kezd! Nagyon szépen kérlek!
-Nem mondod el, mert te sem tudod. Félsz, hogy a kis kalandunk, esetleg több volt.
-Nico!
-Megcsaltál engem, mert őt szereted, de őt is megcsaltad, ráadásul velem. Nem tudod, mit akarsz, a saját kedvedre formálod a dolgokat, csak neked legyen jó.
-Mi van? Ma van az őszinteség napja?! Hidd el, már volt, aki kioktatott, hogy milyen önző és szemét vagyok. Ebből nem kérek mégegyszer.
-Szeretlek!
-Tudom. - sütöttem le a szemem.
-És te?
-Ezt már megbeszéltük. Miért nem tudsz csak csendben ülni és várni?!
-Nahát, Claire Hall nem akar beszélgetni. Ritka alkalmak egyike.
-Nem kell gúnyolódni. Nem azért feküdtem le veled, mert részeg voltam, hanem, mert leakartam,azt hittem, hogy az alkohol mögé bújhatok, de tévedtem. Az elmúlt hetekben azt mondogattam magamnak, hogy csakis a pia volt az oka, de rá kellett jönnöm, hogy nem.
-Sajnálom.
-Ami történt, megtörtént. Már nem tudom visszacsinálni. De mindegy is. Nem fogsz elkésni?
-Mintha tehetnék ellene. - mosolygott.
-Majd beül valaki a helyedre.
-Arra gondoltam, hogyha majd egyszer kikerülünk innen, esetleg megihatnánk valamit.
-Nem ihatok alkoholt.
-Nem is arra gondoltam. - nevetett.
-Akár hiszed, akár nem, de amióta itt vagyok, még egyetlen estét sem töltöttem Jens-el.
-Hogy hogy?
-Tegnap Kimi hívott meg, azelőtt pedig Lewis.
-És? Ez hajnalig tartott?
-Nem, Lewis-al vacsorázni voltam. Kimi-vel pedig csak ittunk, persze semmi alkohol, és véletlenül elaludtam a kanapéján. Ezért jöttem ma erről az emeletről.
-És ennyire kényelmes a kanapéja?
-Olyan vagy! Terhes vagyok, az egyik pillanatban a fellegekben járok, a másikban pedig megtudnék fojtani valakit. Tudod, a hormonok.
-Persze, én is arra fognék mindent. - mosolygott.
-Én megtehetem.
-Igen?! Akkor gyere ide!
-Nem biztos, hogy ez jó ötlet.
-Nem bízol bennem?
-Nem, mármint...nem benned nem bízom, hanem magamban.
-Akkor is szeretném, ha idejönnél mellém. - nyújtotta a kezét.
-De ha valami hülyeséget csinálnék, állíts le!
-De csakis, akkor ha hülyeséget csinálsz.
Ügyesen átmásztam mellé és a karjaiba bújtam.
-Olyan jó, hogy veled vagyok itt.
-Az előbb még nem tetszett!
-Hormonok!
-Ja, persze.
-Remélem, hogy nem most fogják kinyitni a liftet.
-Pedig jó lenne, mert nekem dolgoznom kellene. - simogatta meg a hátam.
-Edzést tarthatunk itt is.
-Mi?
-Azt mondtad, ha hülyeséget csinálok leállítasz. - simogatta az arcát.
-Ha hülyeséget csinálsz, de még nem tettél semmi olyasmit. - hajolt közel.
-Szerintem a következő lépés már az lesz.
-Akarod, hogy...
-Fogd be! - vágtam közbe és csókoltam meg.
-Szeretlek!
-Én is szeretlek Nico.
-Biztos, hogy akarod? - húzódott el.
-Igen.- csókoltam volna meg, de eltolt magától. - Igazad van, sajnálom, nem kellett volna megcsókolnom téged.
-Nem, én nem magam miatt kérdeztem.
-Azt mondtad, ha hülyeséget csinálok, akkor...
-Igen. - vágott közbe. - Csakhogy szerintem nem volt hülyeség.
-Lehet. - álltam fel.
-Most mit csinálsz?
-Letakarom a kamerát. - tettem a kamera tetejére a levetett felsőmet.
-Nem rossz ötlet.
-Tudom. - ültem vissza mellé.
-Használjuk ki az alkalmat. - döntött hanyatt.
Nagyon jó érzés volt, megint Nico karjaiban lenni...
-Azért előbb utóbb megjavíthatnák ezt a liftet. - csókoltam mag.
-Nem kell a felsőd?
-Nem akarom, hogy lefilmezzenek.
-Én sem szeretnék lebukni. - simogatott.
-Nem szeretném, ha bárki is megtudná. Ígérd meg!
-Claire, nem szeretném, ha bajod lenne ebből, de én nem hiszem, hogy ezt sokáig tudnám csinálni.
-Talán nem is kellene ezt tennünk. - húzódtam el.
-Nem akarlak elveszíteni. - fogta meg a kezem.
-Már elvesztettél.
-Nem!Nem! Lehet, hogy a gyerekemmel vagy terhes.
-Nem számít, hogy biológiailag ki az apja, mert mindeféleképen Jens lesz az, akit apának fog szólítani.
-De ha az enyém, akkor jogom van tudni.
-És meg is fogod tudni, de több nem leszel a számára.
Ebben a pillanatban éreztük, hogy elindul a lift. Gyorsan lekaptam a pólómat a kameráról és felöltöztem, próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna.
-Akkor ennyi? - kérdezte Nico.
-Szép volt, jó volt, de ennyi volt.
-Jól vannak? - lépett hozzánk egy férfi, mikor kiléptünk a liftből.
-Igen, persze. - feleltük.
-Esetleg szükségük van valamire?
-Nem, köszönjük. - válaszoltam.
-Nekem mennem kell, már így is elkéstem.
-Várj, veled megyek.
-Mi? Az előbb ott bent...
-Nem történt semmi. - fejeztem be a mondatot. - De mivel a pasim kint van a pályán, ezért jó lenne most már vele is foglalkoznom. De ha nem akarod, akkor mehetek mással.
-Én vezetek. - jelentette ki. - És mit fogsz neki mondani? - kérdezte, mikor beszálltunk a kocsiba.
-Semmit. Azt, hogy képzeld Drágám, bent ragadtam a liftben Nico-val, nagyon jó móka volt. Mégis mit mondanék?
-Nem is tudom, mondjuk azt, hogy képzeld Édes bent ragadtam az exemmel a liftben és egy oltári keféltünk. De tudnod kell, hogy téged szeretlek. Amúgy milyen napod volt?!
-Hogy te milyen egy...egy..nem is tudom mi vagy.
-Ez az igazság.
-Tényleg szeretem, és igen lefeküdtem veled, de mondtam már, hogy....várjunk csak...te mégis honnan veszed, hogy oltári volt.
-Kérlek, nem először feküdtünk le. - nézett rám.
-És attól még honnan veszed, hogy élveztem?
-Most mondjam?! Ohh Nico! Igen! Még...még! Csináld! Igen...ez az! Még! Gyerünk!
-Lehet, hogy csak színleltem!
-Lehet. - mosolygott.
-Jól van, beismerem. Tényleg nagyon jó volt.
-Többet tudok, mint gondolnád.
-Azért ne szállj el magadtól.
-Megjöttünk!
-Kössz a fuvart! Majd még összefutunk.
-Gyere el a partira, és biztosan.
-Jó munkát Cica!
-Jó dugást Édes!
Megkerestem Jens-t a paddockban, de mikor találkoztunk nem volt túl boldog, éppen Lewis-szal beszélt.
-Szia Kicsim. - öleltem meg.
-Mégis hol voltál? Annyira aggódtam. A telefont sem vetted fel! Mégis mi történt? - kérdezte aggódva.
-Semmi nem történt. Nyugodj meg!
-Mégis, hogy nyugodjak meg? Egész éjjel nem jöttél, de szerencsére Kimi elmondta, hogy fáradt voltál és ezért nála aludtál. Ma egész nap téged kerestelek, nem tudom, hogy hányszor hívtalak, de te egyszer sem válaszoltál.
-Még Lewis is aggódott. - mutatott az említett személyre.
-Még mielőtt leszednéd a fejem, hagynád, hogy elmondjam, mit történt?!
-Jól van. Mondd!
-Éppen a szobánkba akartam menni, hogy elmeséljem, miért nem jöttem haza éjjel.Pont találkoztunk Nico-val és beszálltunk a liftbe.De a lift megállt!
-Hogy érted azt, hogy megállt?
-Úgy értem, hogy Nico-val órákig be voltunk zárva kettesben, és már most tisztázni szeretném, nem történt semmi. És azért nem tudtál elérni, mert nem volt térerő, így segítséget sem tudtunk hívni.
-Ne haragudj, hogy kiabáltam veled, de annyira féltettelek. - ölelt meg.
-És jól vagy? - kérdezte Lewis.
-Persze.
-De akkor Nico nem is tudott ma...
-Sajnos nem tudott itt lenni az időmérőn.
-Remélem, hogy az FIA engedi holnap versenyezni.
-Én is remélem. De ezt majd megoldják ők, mert én szeretnék végre a barátommal tölteni egy estét. - öleltem át.
-Ez jó ötlet.
-Mikor végzel?
-Most.
-De most komolyan. Megvárom.
-Akkor is végeztem, és most elviszem a barátnőmet...nem, nem is viszem sehová csak kettesben töljük az estét, a lakosztályunkban.
-Szerintem én most magatokra hagylak. - mondta Lewis.
-Gyere, menjünk a szállodába.
Jens-el visszamentünk a szállodába, és úgy döntöttünk, hogy veszünk egy jó forró fürdőt kettesben.
-Olyan jó, hogy végre együtt vagyunk.
-Hát igen, ma Nico lett volna a soros, de vele a liftben megejtettük a dolgot. - nevettem.

-Szeretlek.
-Én is. - csókoltam meg. - Mit csinálsz?
-Játszok.
-Egy gumikacsával?!
-Miért, szerintem a kicsi értékelni fogja. - simogatta meg a hasam.
-Gondolkodtál már azon, hogy mi legyen  a neve?
-Button.
-Szívem, most komolyan. - simogattam meg.
-Szerintem, ha fiú, akkor lehetne Alex, mivel a második nevem Alexander. Ha kislány, akkor pedig, akkor is Alex.
-Mint Alexandra?
-Miért ne?!
-Nem elég neked az, hogy Button lesz, még a második neved is kapják meg?! Ez tetszik.
-Tényleg? - csodálkozott. - Pedig csak szórakoztam.
-Tudom, de én nem. Viszont muszáj megkérdeznem, ha esetleg ikrek lennének, akkor, hogy neveznénk őket, persze tegyük fel, hogy az egyik fiú, a másik lány, Alex 1, Alex 2.
-Ez jó. - nevetett.  - Akkor nyílván nem,de mivel nem ikrek, ezért nem kell ezen törnünk a fejünket. - csókolt meg.
-Ez jól esett.
-Igen? - csókolt meg ismét.
-Aha.
-Akkor tovább csókollak.
-Jens, szerintem ez már több mint csók.
-Bocsi, de annyira dögös vagy, nem tudom megállni. - csókolgatta a nyakamat.
-És ha majd már látszani fog a terhességem, akkor is így fogod gondolni?
-Persze. - simított végig rajtam.
-Figyelsz te rám? Vagy csak azon jár az eszed, hogy mindjárt megdugsz.
-A második.
-Legalább őszinte vagy.
-Baby, ne csináld! Már annyira hiányoztál. Szeretlek. És igen, akkor is ugyanígy fogom gondolni.
-Helyes válasz. - csókoltam meg én.
A csók eredménye egy hosszú, hosszú fürdőzés lett...

3 megjegyzés:

  1. Szia.
    A fejezet nagyon, nagyon jó lett. Bár Claire nos.. Szereti Nico-t, lefekszik vele. Szereti Jenson-t akivel együtt él.
    És Kimi.. Neki nem mondta, hogy szereti, de már kétszer lefeküdtek! :DD
    Hát ez a csaj oltári! ;) Tényleg imádom Claire-t, hogy ilyen.. :D
    Minnél hamarabb hozz folytatást, mert nagyon is érdekel mi sül ki ebből. :)
    Puszii.

    VálaszTörlés
  2. Szia!!
    Hát hú és ha!! Kiakadtam enyhén szólva!! Claire tiszta olyan mint Móni, szereti Jenst, de közben összefekszik bárkivel!! Hát nem szívbajos, mit ne mondjak!! Amúgy szuper rész lett, de nagyon kiakadtam azon, hogy ismét odaadta magát Niconak!! Most még kíváncsibbá tettél a folytatással kapcsolatban!! Siess a frissel!!
    Puszi

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Csak kapkodom itt a fejem a történések között. Valami hihetetlen ez az egész. Nico, Kimi, Jens... jól tud választani Claire, ezt meg kell hagyni. Fogalmam sincs, hogy mi lesz ebből, de szerintem semmi jó nem sül majd ki.
    Igyekezz a folytatással.
    Puszi

    VálaszTörlés