2012. augusztus 28., kedd

43.rész: Fiú vagy lány?

Ez volt az első alkalom, hogy kimentem egy versenyre, amióta állapotos vagyok.Szerencsére Nico rajthoz állhatott a versenyen, a tegnapi kis incidens után. Jens, pedig egészen jó pozícióból vághatott neki a futamnak.
A verseny közben nagy meglepetésemre Kimi odajött hozzám.
-Szia.
-Szia Kimi! Hát te? - néztem rá csodálkozva.
-Téged kerestelek.
-Hát, megtaláltál. Mit szeretnél?
-Szexelni veled.
-Most?
-Igen.
-Nem zavar, hogy éppen nézem a futamot, és aggódok a PASIM miatt.
-Éppen ezért akarok veled szexelni, hogy ne aggódj! Így levezeted a feszültséget. Az aggódás nem tesz jót egyikőtöknek sem.
-Te nem vagy semmi.
-Csak segíteni próbálok.
-Tudod mit?! Találkozzunk este, a szobádban.
-Rendben. Viszlát.
Csodálkoztam Kimi viselkedésén, miután legelőször nem is volt kedves velem, de végül is ő is csak egy pasi.
-Claire! - szólított meg egy ismerős hang.
-Jess! Te mit keresel itt?
-Csak tudni akartam, hogy vagy.
-Jól, köszönöm. És köszönöm, hogy a múltkor segítettél.
-Szívesen tettem. Amúgy hogy áll a verseny?
-Igazság szerint nem tudom, mert az előbb az egyik ismerősömmel beszélgettem, és teljesen lekötötte a figyelmem.
-Hát, ahogy elnézem még sok van hátra...
-Ööö, nekem van egy kis dolgom, ne haragudj, esetleg nem szurkolnál helyettem is? - vágtam  a szavába.
-Hová mész?
-Ki kell mennem a...a..a mosdóba, tudod a terhesség néha kicsit nehéz. - magyarázkodtam.
-Ja, persze menj csak.
-Kimi! - kiabáltam futva.
-Mi az? Valami baj van?
-Nincs, de nem tudok várni.
-Mire?
Nem feleltem, csak megcsókoltam.
-Menjünk a szállodába. - fogtam meg a kezét.
Kimi vezetett, illetve csak szeretett volna, mivel eltereltem a figyelmét.
-Siess már! - csókoltam a nyakát.
-Tudod, elég nehéz így vezetni.
-Szóval tetszik?! - simítottam végig a combján.
Nagynehezen sikerült eljutnunk a szállodáig, felrohantunk Kimi szobájába és máris az ágyban kötöttünk ki.
-Milyen napod volt? - kérdezte miközben megszabadított a felsőmtől.
-Átlagos.
-Tegnap hová tűntél, miután elmentél innen?
-Bentragadtam  a liftben Nico-val.
-És mit csináltatok? - húzta le a bugyimat.
-Beszélgettünk és szexeltünk.
-Mi? Lefeküdtetek? - állt meg egy pillanatra.
-Most tényleg erről akarsz beszélgetni?
-Te mondtad el.
-Kimi, nekem sietnem kell vissza, tehát most vagy folytatjuk és utána megyek vissza, vagy most azonnal.
-Miért ilyen sietős, még van hátra kb 1 óra versenyből.
-Igen, de Jess-nek azt hazudtam, hogy a mosdóba megyek.
-Akkor vágjunk bele. - fordított a hátamra.
Nagyon jó érzés Kimi-vel lenni, de ez inkább csak egy kis szórakozás számomra, mintsem érzelem.
Ahogy tudtam, úgy siettem vissza a McLaren-hez, ahol Jess már elég idegesen várt rám.
-Te még is hová tűntél? Már mindenhol kerestelek.
-Miért aggódsz ennyire? Sőt, miért aggódik mindenki ennyire? - húztam fel magam. - Csak terhes vagyok, nem halálos beteg. Mindenki úgy bánik velem, mint egy hímes tojással, de nincs szükségem rá, tudok magamra vigyázni.
-Ne húzd fel magad. Az nem tesz jót egyikőtöknek sem.
-Leszarom. - kiabáltam. - Hagyjatok békén.
Nagyon ideges voltam, és belül tudtam, hogy ez nem tesz jót se nekem, se a kicsinek, de annyira utálom, hogy mindenki jobban tudja, mi a jó nekem. Dühösen szálltam be a kocsiba, és kb. félúton a szállodához megcsörrent a mobilom. A kijelző Chris nevét mutatta,aminek igazán örülök, végre valaki, akivel normálisan beszélhetek.
-Szia Chris!
-Szia! Valami történt?
-Nem, miért?
-Olyan furcsa a hangod.
-Csak ideges vagyok.
-Mi történt?
-Minden. Mindenki meg akarja mondani, hogy mit csináljak, egy lépést nem tehetek meg úgy, hogy abba ne szólnának bele.
-És megtudhatom, hogy miért teszik ezt?
-Ja, persze. Ne haragudj, neked még nem is mondtam.
-Mit?
-Terhes vagyok.
-Nahát, ez nagyszerű! Gratulálok!
-Volna itt még valami.
-Claire! Mit csináltál?
-Nem tudom, hogy ki az apja.
-Ezt most nem mondod komolyan. De legalább ismered, vagy csak egy egyéjszakás kaland.
-Nico az. Vele feküdtem le.
-És nem tudod hogy Jenson vagy Nico a kicsi apja. Ezt jól megcsináltad. Valamelyik tud róla?
-Nico tudja, de Jens nem tud semmiről.
-Erre nem tudok mit mondani, de ezentúl próbáld meg elkerülni az ilyen dolgokat.
-Ööö...pontosan mit értesz ezalatt?
-Van még valami?!
-Nem csak Nico az, akivel megcsaltam Jenson-t.
-Te vonzod a bajokat. Erről tud valaki?
-Nem, Jens azt hiszi, hogy övé a kicsi, és teljesen boldog, nem is sejt semmit, Nico tudja, hogy ő is lehet az apa, de azt nem tudja, hogy van még valaki, akivel lefeküdtem. Szóval te vagy az egyetlen, aki tud erről az "édes négyesről" , persze nem szó szerint.
-Claire, ezt abba kellene hagynod, ebben valaki nagyon csúnyán megfog bántódni és nem biztos, hogy nem te leszel az.
-Tudom, de mit tegyek? Én ilyen vagyok. Jó tudod mit, most leteszem , majd megoldom, örülök, hogy beszélhettem veled. Szia!
-Szia!
Gondolkodtam azon ,amit Chris mondott, de nem tudok mit csinálni, mindig is szerettem, ha valami rólam szól, de eddig ezek többnyire következmények nélkül jártak, de most terhes vagyok, 3 pasival szexelek, ebből 2-őt szeretek ,a harmadik pedig csak jó móka. És azt is tudom, hogy vigyáznom kell magamra, de ez nem azt jelenti, hogy nem élhetem az életem.
Úgy döntöttem, hogy kipihenem magam és nem érdekel semmi, most csak magammal fogok foglalkozni és senki nem mondhatja meg nekem, hogy mit csináljak. Kikapcsoltam  a telefonom, lementem a wellnes-be, ahol bementem egy jó kis masszás terápiára, pedikűr, manikűr, mindenféle csajos dolog, senki nem magyarázott nekem, fent vettem egy jó forró fürdőt és bebújtam az ágyba, nem kellett sok és már aludtam is.
Arra ébredtem, hogy valaki tévézik, és már besötétedett. Ránéztem  telefonomra, amin 9:18 volt.
-Jens, te mit csinálsz? - ültem mellé kissé kábultan. - Miért nem alszol?
-Meg akartam várni, amíg felébredsz, mert beszédem van veled.
-És nem ér rá holnap. - hajtottam a vállára fejem.
-Nem! Claire, nagyon megijesztettél. Jessica mondta, hogy dühösen mentél el és vezettél, utána meg kikapcsolod a mobilod, hogy még véletlenül se tudjalak elérni!
-Na látod! Éppen ezért jöttem el a versenyről és kapcsoltam ki a mobilom. Mindenki jobban tudja, hogy mit kellene tennem, csak azért mert babát várok. Hát képzeld egyenlőre még én vagyok, az aki terhes és nem ti. Majd ha megtudjátok milyen érzés, akkor majd beleszólhattok az életembe.
-Most miért kell ezt csinálni? Miért baj ha aggódunk érted?
-Hát nem érted?! Nem az aggódás a baj, hanem az, hogy még azt is megmondjátok nekem, hogy mit tegyek.
-Nyugodj meg!
-Nem, nem nyugszom meg! Hadd legyek már dühös, ha az akarok lenni.
-De ez nem tesz jót a kicsinek! Gyere ide. - nyújtotta a kezét.
-Nem! - kiáltottam. - Hagyjatok már egy kicsit élni!
-Csak aggódunk Drágám!
-Egyetlen okot mondj, amivel rászolgáltam. Amióta tudom, hogy terhes vagyok nem iszom, nem járok el bulizni, nem voltam kint egyetlen futamon sem! Nem estem le a lépcsőn, nem csúsztam el a fürdőszobában, nem karamboloztam. Az természetes, ha aggódtok, de az nem, hogy egy lépést nem tudok anélkül megtenni, hogy valaki ne mondja: Vigyázz magadra!, Óvatosan!, Nyugodj meg!
-Megígérem, hogy nem fogok folyamatosan aggodalmaskodni, és nem mondom ,hogy nyugodj meg, de kérlek...a kicsi érdekében...
-Igazad van. Igazad van. Sajnálom, én csak...Csak szeretnék néha egy kicsit élni.
-Jól van, gyere ide. - nyomott egy puszit a fejemre.
-Szeretlek!
-Jól van! Nincs semmi baj! Gyere, menjünk aludni.
Reggel arra ébredtem, hogy valaki kopogtat az ajtón.
-Szia! Te mit keresel itt?
-Beszélnünk kell.
-Nézd, most nem érek rá.
-Claire! Kérlek.
-Jól van. - léptem ki a folyosóra és csuktam be magam mögött az ajtót.
-Nem tudom kiverni a fejemből, azt ami a múltkor történt. Vissza akarlak kapni! - fogta meg a kezem.
-Nico, ez nem így működik, és ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy soha többé ne kerüljek a szemed elé.
-Dühös voltam, ezt meg kell értened, de Malajziában örültem, hogy végre ismét beszéltünk és rájöttem, hogy nagyon hiányzol. Nekem nem elég, hogy csak szexelünk.
-Nico, ez nem csak szex. Véletlen volt. Itt nincs semmi többről szó, mert ez nem fog megismétlődni. Nekem itt van Jenson, nem hagyom el.
-Claire!
-Menj el!
-Kérlek..
-Nico, nagyon szépen kérlek, menj el!
Néztem, ahogy Nico végig megy a folyosón, nagyon fájt, hogy elküldtem, de nem tehettem mást, rendbe kell hoznom az életem.
Bementem és visszabújtam Jens mellé. Nem tudtam elaludni, végig Nico-n járt az eszem. Azon, amikor először megcsaltam, utána, hogy milyen boldogok voltunk, de megint becsaptam, hogy lefeküdtünk Malajziában és reménykedtem, hogy sohasem telik el az az este, mikor elmondtam neki, hogy terhes vagyok és most, ami szombaton a liftben történt. Nico-val az életem mindig kicsit kalandosra sikerül, de tudom, hogy Jenson iránt mit érzek és az sokkal erősebb, még akkor is, ha esetleg nem ő a gyerekem apja.
-Jó reggelt! - hallottam meg Jens hangját.
-Szia baby!
-Gyönyörű vagy. - csókolt meg.
-Ajjaj, amikor ilyeneket mondasz, valami rosszaságon töröd a fejed.
-Dehogy is. - csókolt meg ismét.
-Akkor gondolom, nem zavar, ha most elkezdek pakolni.
-Maradj itt mellettem. - ölelt át. - Mikor tudjuk meg a baba nemét?
-Amikor elmegyünk az orvoshoz, de ha jól emlékszem legalább 3 hónapot kell rá várni.
-Az sok.
-Ebből már két és fél hónap eltelt. Még egy két verseny és már mehetünk is az orvoshoz.
-Akkor mostantól a versenyhétvégék is lassan fognak telni.
A következő két versenyt is kihagytam és már nagyon izgatott voltam, hogy kisfiú vagy kislány-e.
A magyar nagydíj volt a következő versenyhelyszín, ahol ismét megjelentem és úgy döntöttünk  Jens-el, hogy itt Magyarországon fogunk elmenni ultrahang vizsgálatra.
Már alig vártam, hogy a pénteki szabadedzéseket letudják a fiúk és mehessünk az orvoshoz.
-Végeztél? - kérdeztem Jens-t izgatottan.
-Nem, még kb. 30 perc, de sietek. - fogta meg a kezem. - Várod már?
-Nagyon. Annyira boldog vagyok, de siess, hogy minél hamarabb indulhassunk. - pusziltam meg. - Szeretlek!
-Én is! Sietek!
Amí Jens-re vártam egyszer csak Kimi jelent meg mellettem.
-Hello, Szépség!
-Kimi! - öleltem meg. - Te meg mit keresel itt?
-Téged.
-Honnan tudtad, hogy itt leszek?
-Reménykedtem.
-A...ha!Tudod most nem igazán érek rá, mert Jenson és én nemsokára megyünk a dokihoz, hogy kiderítsük a baba nemét.
-Ez nagyszerű! És te mit szeretnél?
-Őszintén szólva... nem is tudom. Igazából attól félek, hogyha kisfiú, akkor majd megszereti ezt a sportot és ő is autóversenyző szeretne majd lenni, amiből én nem kérek. Elég nekem a párom miatt aggódnom.
-Tudod, ha esetleg kislány, az sem zárja ki a versenyzés lehetőségét.
-Ezzel most nagyon sokat segítettél Kimi Raikkönen! - emeltem fel a hangom.
-Jól van na! Nem kell kiabálni, én csak megjegyeztem.
-Sajnálom!
-Szeretném, ha ma este átjönnél hozzám. - lépett közelebb.
-Kimi, ne! Bárki megláthat!
-Nem ígérek semmit, de mindenképp felhívlak. Rendben?!
-Oké!
-Szia Kicsim! - csókolt meg Jenson. - Mehetünk.
-Persze! Már alig várom. Szia Kimi! - intettem felé.
Jenson vezetett az orvoshoz, mert nem hagyja, hogy a volán mögé üljek, ami eléggé bosszant, de valahol aranyosnak találom, hogy így vigyáz rám!
-Annyira örülök, hogy végre megtudjuk a baba nemét. - ültünk le a váróban.
- Én is! Képzeld, Kimi megkérdezte tőlem, hogy kislányt, vagy kisfiút szeretnék-e jobban.
-Nem tetszik, hogy Raikkönen ennyire rád van kattanva!
-Csak nem vagy féltékeny?! - néztem a szemébe.
-Dehogy is! Végül is nincs okom rá.
-Helyes válasz! - csókoltam meg.
-És mit feleltél?
-Azt mondtam, hogy, ha fiú lesz, akkor tartok attól, hogy majd ő is autóversenyző akar lenni, pedig nekem elég egy valakiért aggódnom. - fogtam meg a kezét.
-Édes vagy! De nem kell érte aggódnod, tudok vigyázni magamra!
-Tudom, csak ez egy elég veszélyes sport és bármelyik pillanatban meglehet a baj.
-Megígérem, hogy minden versenyen óvatos leszek és nem megyek be olyan manőverekbe, amiknek nincs értelme. - simogatta meg az arcom. - Habár ezt eddig se tettem.
-És megígéred, hogy nem száguldozol 300-al?!
-Megígérem! - nevetett. - Habár egy kicsit nehéz, mivel ez a munkám.
-Claire Hall! - hallottuk meg a nővér hangját.
-Készen állsz?
-Még nem szülni megyek!
-Rendben! Feküdjön fel, kérem.
-Akkor lássuk, hogy milyen nevekben kell gondolkodniuk.
-Teljesen mindegy, mert már min a kettő megvan.
-Akkor nincs más hátra, csak, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy melyiket kell választaniuk.
-Ez nem lesz nehéz. - mosolygott a párom.
-Hallgass! - tettem a szája  elé a mutató ujjam.
-Nézzék csak! Ez itt a magzat.
-Milyen kicsi. Claire, ezt el sem hiszem.
-Mi csináltuk! - tettem  a monitorra a kezem.
-Na nézzük csak! A terhesség ebben a szakaszában, már egészen jól meglehet állapítani a baba nemét, de persze biztosak csak a szülés után lehetünk. Úgy tűnik, hogy kisfiú! Gratulálok! Még fel kell tennem néhány rutin kérdést és utána mehetnek is.
Még kb. egy 20 percet voltunk a dokinál, utána mehettünk is haza.
-Szeretlek! - csókoltam meg, mikor kiértünk a rendelőből.
-Olyan boldog vagyok! - viszonozta.
-Nem is volt nekem igazán fontos, hogy fiú vagy lány, de olyan jó látni, hogy így örülsz neki!
-Szeretlek! - csókolt meg. - Menjünk el vacsorázni! Ezt meg kell ünnepelni!
-De először menjünk haza, hogy átöltözzek! Így is gyönyörű vagy.
Visszamentünk a szállodába, átöltöztem, habár most már oda kell figyelnem, hogy mit veszek fel, nem akarom, hogy a fotósok kiszúrják, hogy terhes vagyok és velünk foglalkozzon az egész sajtó. Majd bejelentjük, ha itt lesz a ideje.

2 megjegyzés:

  1. Szia.
    Azt tudtam eddig is, hogy Claire nem kispályás, de, hogy ennyire.
    Kimit nagyon szeretem a történetben, ahogy Nicot is. Jensonel kapcsolatban viszont vegyes érzelmeim vannak.
    Örülök, hogy fiúk lesz, de a legjobban az foglalkoztat, hogy kié a kisbaba! És mikor fog fény derülni Claire "dolgaira"..
    Nekem pl. néha már túl hisztis, oké, hogy terhes, de előtte is ilyen volt, ezzel engem néha őrületbe kerget! :D
    A fejezet egyébként nagyon jó volt, remélem hamar hozod a folytatást.
    Puszii.

    VálaszTörlés
  2. Szia!!
    Hát Kimi...hát igen, ő Kimi. De nagyon tetszek ahogy ebben a történetben is viselkedik!! Valamiért én Nico-t nem csípem annyira, nem tudom miért, de nagyon szeretném, ha a kisfiú sem az övé, hanem Jensé lenne!! Nagyon siess a folytatással, mert nagyon izgat, hogy ebből a szerelmi négyszögből ki hogyan fog kikerülni!!
    Puszi

    VálaszTörlés