2012. szeptember 22., szombat

46.rész: Kimi

Szerettem volna megbeszélni a dolgokat mindkettőjükkel, de nem vagyok biztos benne, hogy hajlandóak lennének leülni egymással, pedig ez nagyon fontos mindannyiunk számára. Jens nem hívott, ezért gondoltam, hogy még kell neki egy kis idő, csak sajnos nincs már túl sok. Mikor kiértem a nappaliba Nico már ébredezett, de őszintén szólva elég rosszul nézett ki.
-Jó reggelt!
-Álmodom? - kérdezte kómásan.
-Nem, csak a kanapémon aludtál.
-És hogy kerültem ide? - ült fel.
-Nem emlékszel?
-Nem tudom. De azt hiszem, hogy le kellene zuhanyoznom.
-Nem tudok semmilyen ruhát adni, még nekem sincs itt minden holmim.
-Az be se férne ide. - viccelődött.
-Inkább menj el zuhanyozni és majd kitalálunk valamit.
-Nem jössz? - mosolygott.
-Nyomás!
Amíg Nico zuhanyzott rendet raktam utána, sőt még egy szendvicset is összedobtam neki, hátha éhes lesz, de ha nem, az sem baj mert én megeszem. Kicsit elgondolkoztam rajta, hogyha esetleg Jens-el nem békülnénk ki Nico-val talán úja együtt lehetnénk, de gyorsan elhessegettem magamtól ezt a a gondolatot, mert ez nem fordulhat elő, meg kell bocsájtania nekem. Hibáztam, és talán hamarabb el kellett volna mondanom neki, de gyáva voltam és féltem attól, hogy nem lesz jó vége és végtére is, igazam lett. Ebből az elképesztően értelmes gondolatmenetből a csengő hangja hozott vissza. Kinyitottam az ajtót és Jenson állt velem szembe.
-Bejöhetek?
-Persze.
-Gondolkodtam egy kicsit és....
Ebben a pillanatba megjelent Nico egy szál törülközőben, ami persze nem tetszett mindenkinek...
-Figyelj csak, arra gondoltam, hogy... - kezdett bele a mondatba, de ekkor meglátta a pasimat. - Ajjaj! Talán most jobb, ha megyek.
-Nem, nem. Talán jobb, ha én megyek.
-Ne, félreérted! - húztam vissza.
-Nekem nem úgy tűnik! - felelte dühösen.
-De nem történt köztünk semmi. Csak...nem tudott hazamenni ,mert olyan részeg volt és engem hívtak fel, hogy segítsek neki.
-És miért nem vitted haza?
-Mert nem akarta, hogy Viven olyan állapotba lássa.
-De azt még mindig nem értem, hogy miért áll egyszál törülközőben velem szembe. - mutatott az exemre.
-Mert úgy nézett ki, mint aki....nem tudok semmilyen hasonlatot mondani, szarul nézett ki és kész!
-Kössz!
-Nem feküdtem le vele! Hinned kell nekem!
-Nem, valóban nem szexeltünk, de csókolóztunk.
-Pofa be! - fordultam felé.
-Talán majd, ha eldöntötted, hogy mit akarsz, akkor majd beszélünk.
-Lehet, hogy ez soha nem fog megtörténni.
-Te maradj csendben! - nézett Nico-ra. - Te meg végre döntsd el, hogy mit akarsz!
-Szerintem már döntött.  - vágott közbe. - Végülis az én gyerekemet várja.
Valahol Jens-nél is meg kell húzni a határt és ez volt a határ. Nekiesett Nico-nak - na ezért egyikőjüket sem kell félteni - hiába próbáltam szétszedni őket nem tudtam mit tenni, kiabáltam nekik, hogy hagyják abba, de mintha meg sem hallották volna, ugyanúgy verekedtek. Szerencsére valahonnan előkerült Kimi és ő segített szétszedni őket.
-Nektek teljesen elment az eszetek? - kiabáltam velük.
-Nem tehetek róla, hogy nem tudja elfogadni a tényt, hogy a gyerekemet várod.
-Kifelé, mind a ketten. - mutattam az ajtóra.
-Azért még felöltözhetek?!
Megvártam, míg mind a ketten elmennek. Alig tudtam elhinni, hogy tényleg egymásnak estek, így hogy bízzak meg bennük.
-Jól vagy? - kérdezte Kimi.
-Persze. Köszönöm.
-Nem kell megköszönnöd semmit.
-Te amúgy mit keresel itt?! - néztem rá kérdőn.
-Kíváncsi voltam hogy vagy.
-Szerintem látszik rajtam.
-Ugyan, ne foglalkozz velük. - simogatta meg az arcom.
-Inkább foglalkozzak veled? - mosolyogtam rá.
-Na látod, ez egy jó ötlet. - csókolt meg.
-Biztos vagy benne? - húzódtam el.
-Teljes mértékben. - döntött hanyatt.
-Kimi! Én tényleg nem akarok ünneprontó lenni, de most nincs kedvem hozzá.
-Te lázas vagy? - tette a homlokomra a kezét.
-Ne hülyéskedj! De ha van kedved, akkor itt maradhatsz.
-Akkor maradok! Hátha meggondolod magad. - csókolt meg.
Lementünk sétálni a parkba Kimi-vel, fagyiztunk, beszélgettünk és nagyon jól éreztük magunkat. Kibeszéltük az összes pilótát, kiderítettünk mindent egymás gyerekkoráról és életéről. Este Kimi meglepett, ugyanis főzött vacsorát. Megállapítottam, hogy nagyon finomat tud főzni. Elég kimerítő volt számomra ez a nap, amit Kimi is látott rajtam, ezért nem erőltetett semmit, csak lezuhanyoztunk és elaludtunk egymás mellett.
Éjjel arra ébredtem, hogy iszonyúan görcsöl a hasam és vérzek. Felébresztettem Kimi-t, hogy segítsen és vigyen be a kórházba. Ő hirtelen kipattant az ágyból, segített felöltözni és a kezében vitt ki a kocsihoz. Azért ezt sohasem gondoltam volna róla, ez egy kellemes meglepetés volt a számomra, hogy Kimi Raikkönen ennyire segítőkész és, hogy ennyire aggódik értem. Padlógázzal hajtott a kórházig, szerintem a versenypályán nem száguldozik ennyivel. Amint beértünk a kórházba egyből kerített nekem egy orvost és végig mellettem maradt, amire nagy szükségem volt.
-Nagyon sajnálom kisasszony, de már nem tehettünk semmit. - jött oda az orvos.
Nem is tudtam reagálni, úgy leblokkoltam a hír hallatán, nem tudtam elhinni, hogy ez megtörténhet.
Éreztem Kimi ölelését, de mozdulni sem tudtam.
-Minden rendben lesz. - próbált nyugtatni.
-Mégis, hogy lenne minden rendben? - néztem rá könnyes szemekkel, mikor már végre "magamhoz tértem".
-Csss!Itt vagyok! Segítek!
-Haza akarok menni! - dobtam le magamról a takarót.
-Jól van! Hazaviszlek. Nyugodj meg!
A visszafele úton nem szóltunk egymáshoz, annyira magam alatt voltam, hogy nem is figyeltem a finnre, pedig ő csak segíteni akart. Kiszálltam a kocsiból és ő is így tett.
-Most szeretnék egyedül lenni. - fordultam felé.
-Szerintem ez nem túl jó ötlet.
-Tudom, hogy csak segíteni akarsz, de most egyedüllétre van szükségem.
-Akkor majd alszom a kanapén és te egyedül lehetsz a hálóban, de nem hagyom, hogy ezt egyedül csináld végig.
-Miért törődsz velem? Hiszen...hiszen csak szexelünk. Semmi közünk nincs egymáshoz.
-Tudom, hogy ezeket csak azért mondod, mert dühös vagy, de ezzel nem fogsz elriasztani.
-Az egész az én hibám! - ültem le sírva a lépcsőre. - Ha jobban odafigyelek, akkor ez nem történik meg.
-Az orvos azt mondta, hogy nem a te hibád, ez bárkivel, bármikor előfordulhat.
-Nem is mondott ilyet!
-De igen, csak nem figyeltél, ami érthető. - simogatta a hátam.
-Lehet, hogy ez egy jel?
-Hogy érted?
-Lehet hogy azért történt mindez, mert én nem vagyok anyának való, lehet, hogy a rossz döntéseim miatt van mindez?
-Ne mondj ilyeneket! Hülyeségeket beszélsz! Menjünk be!
Felmentünk a lakásba, azt azért mégse kérhettem Kimi-től, hogy a kanapén aludjon. Megkértem, hogy feküdjünk le ugyanúgy és majd reggel beszélhetünk.
A reggelből dél lett, ugyanis addig aludtam, Kimi már a nappaliban tévézett és közölte velem, hogy mindkét pasi már vagy háromszor hívott.
-Most nincs kedvem velük beszélni. - vettem ki a kezéből a mobilt.
-Előbb-utóbb el kell nekik mondanod.
-De előtte még nekem kell túl lennem rajta. - bújtam hozzá.
-Hogy érzed magad? - nyomott egy puszit a fejemre.
-Kicsit jobban, de még mindig szörnyen érzem magam. - Mit nézel? - váltottam.
-Öhm. Fogalmam sincs. Valami ausztrál focit, de még nem tudtam rájönni, hogy mik a szabályok.
-Én imádom az ausztrál focit! - vettem ki a távirányítót a kezéből.
-Akkor elmagyarázhatnád a szabályokat.
-Oké! Két csapat játszik egymással, a gólt, csak rúgni lehet, passzolni lehet lábbal is meg kézzel is.
Ugyanúgy vannak bírók a meccsen, mint az európai fociban. A középkezdést a játékvezető kezdni a labda feldobásával. Valójában inkább hasonlít az amerikai focira, mint az európaira.
-Ennyi?!
-Kezdetnek elég, ha ennyit tudsz. - mosolyogtam.
-Örülök, hogy mosolyogni látlak. - hajolt közelebb.
-Ne, ez még nekem túl korai.
-Persze. Bocs.
-Semmi baj. Igazából köszönettel tartozom, hogy segítesz és megpróbálod elterelni a figyelmem a kérdéseiddel.
-Akkor jó, mert még egy hétig itt leszek! - nevetett.
-Mi? Neked nem kell dolgozni?
-Tudod a rali naptár nem olyan hosszú.
Az elkövetkezendő 2-3 napban tényleg egyre jobban és jobban éreztem magam, ami Kimi-nek volt köszönhető, de azért még a távolságot tartottam. Próbáltam felkészíteni magam, hogyan közöljem ezt a fiúkkal.

1 megjegyzés:

  1. Szia!
    Jaj istenem, szegénykém!! Most nem is nagyon találok szavakat. Hát Kimi egy angyal. Vagy tudom is én, hogy mi. Nagyon jó, hogy ebben a nehéz időben most ott van Claire mellett!! És a fiúk meg. Hát most már komolyan Kiminek drukkolok, bár azért nem haragudnék egy cseppet sem, ha mondjuk Jennszel békül ki a végére!!
    Nagyon siess a folytatással!!
    Puszi

    VálaszTörlés