12.rész: Ausztrál Nagydíj

Eljött a versenyhétvége.Ma csütörtök van és holnap kezdenek el a csapatok dolgozni.
De a pénteki szabadedzés előtt még volt egy találkozóm Nicoval, de valaki mással hamarabb futottam össze.
-Szia Jenson! - köszöntem meglepettem.
-Szia!Beszélnünk kell sürgősen!
-Jó de mi ilyen fontos?
-Te most tényleg Nicoval jársz?
-Mi?Te meg ezt honnan veszed?
-Hallottam mikor Nico telefonált.....
-Szóval hallgatóztál ez nagyon kedves és tiszteletre méltó - szóltam közbe eléggé dühösen.Te meg amúgy is kibékültél Jessicával és akkor nekem már nem is lehet életem csak rád kell várnom.
-Nem,de én szeretlek!
-Én is szeretlek!De ha valamikor összeveszel Jessicával utána hozzám jössz, majd 2 hét múlva kibékültök, én ezt nem bírom és nem azért vagyok Nicoval, hogy most odavágjak neked,mert habár téged nagyon szeretlek ő sem közömbös számomra.
-Nézd tudom hogy nekem kellene határozottabbnak lennem,de ez nagyon rosszul esik.
-Sajnálom,de amíg te nem tudsz dönteni én addig élem az életem.Majd találkozunk a versenyen. - ezzel búcsúztam el Jensontől.
Nicoval abban a szállodában találkoztam, ahol ő a hétvégét tölteni fogja.
-Szia! - csókoltam meg.
-Szia!Már nagyon hiányoztál!
-Te is nekem!
-Milyen volt a fotózás, a helyszín és a többi? - kérdezte nevetve Nico.
-Nagyon jó volt, egy csomó helyen voltunk egy napot kirándulni, megnézni a várost, vagy a partot vagy a többit.A fotózás is nagyon jó volt , mindenki nagyon kedves volt és a fotósok nagyszerű képeket csináltak.
-Remélem , majd egy-két szexy képet nekem is megmutatsz! - mondta Nico hatalmas mosollyal az arcán.
-Persze, válaszoltam. - és megcsókoltam.
A csóknál persze nem álltunk meg ezek után,de Nico azért itt sem bírt magával:
-Ez a meglepetésem?! - mondta miközben a kezét egyre lejjebb csúsztatta.
-Fogd már be! - szóltam rá, és ezen mindketten elnevettük magunkat.
Majd folytattuk a dolgot, végre sikerült Nicot megszabadítom a nadrágjától, elég sok időbe telt, mert folyton elvonta a figyelmem.Azután ő is segített nekem megszabadulni a fehérneműtől.
Az egész délután egymás karjaiban töltöttük.
-Na hogy tetszett?! - kérdeztem.
-Reméltem, hogy ez lesz a meglepetés.
-Pasik. - forgattam a szemeimet.
-Most miért?
-Te mit csinálsz? - nyúlt be a takaró alá.
-Felkészülök a hétvégére. - mondta Nico miközben már nem csak a kezét éreztem.
-Ez most az én meglepetésem? - kérdeztem, habár már tudtam a választ.
-Szeretnéd?
-JajJ,menj már - nevettem el magam.
És megint jól éreztük magunkat.Másnap reggelig ki se keltünk az ágyból.
-Mennem kell az edzésre, kijössz? - kérdezte Nico.
-Majd később,még lustizok egyet. - közben kaptam egy puszit a számra.
-Jó akkor majd találkozunk, de gyere! - mondta Nico nevetve.
A második szabadedzésre lementem én is, de nem maradtam sokáig, mert nem volt túl ok kedvem egyedül ücsörögni a boxban.
Másnap a harmadik szabadedzsés előtt Jenson megkereste Nicot.
-Szia!Van egy perced? - kérdezte Jenson.
-Igen, persze!
-Mi van közted és Claire között? - tért rögtön a lényegre Jenson.
-Miért?Nem hiszem,hogy ehhez olyan sok közöd lenne.
-Csak kérdeztem, mer Jessicával jóban vannak és csak tudni akartam, hogy mi a helyzet. - terelt Jenson.
-Tudod nem kell, hogy nekem magyarázkodj, mert tudok kettőtökről.
-Mi? - kerekedtek ki Jenson szemei.Honnan?
-Mikor megkérdeztem Clairet, hogy esetleg folytassuk-e a dolgot, ő elmondta, hogy mi a helyzet vele és veled.De amúgy nagyon jól megvagyunk, megfelel a válasz? - szólt oda Jensonnek Nico.
Közben nekem is sikerült kikelnem az ágyból és amikor lementem a boxba láttam a fiúkat.
-Sziasztok mi a téma?
-Semmi. - hazudott Jenson.
De Niconak valahogy nem akaródzott:
-Te.
-Én?
-Jenson megkérdezte, hogy mi van köztünk? - majd Nico megcsókolt, és egy szúrós pillantást vetett Jensonre.
Azt gondoltam magamban,mint ha vonzanám a bajt.
-Oké, srácok! - kiáltottam rájuk.Ez nekem így nem megy, én megmondtam Jenson,hogy te addig nem lehetsz több az életemben, mint barát, míg nem tudod, hogy mit akarsz.Te pedig Nico,te vagy az egyetlen aki tud rólunk és ezt most csúnyán kihasználtad.
Ezzel otthagytam őket.Mikor Nico visszaért a szállodába megpróbált kiengesztelni, de valahogy nem akarta vele lenni. Így elmentem egy régi ismerősömhöz és ott töltöttem az éjszakát.
Az időmérő edzésre csak akkor mentem ki,amikor már a versenyzők az autókban ültek, mert nem volt kedvem összefutni egyikőjükkel sem.
Az időmérőn Jenson a 4. , Nico pedig a 6. lett.Aznap legalább eljutottam addig, hogy visszamenjek Nicohoz, de az "Éhes vagy?" és a "Jó éjt!" - en kívül nem beszéltünk egymással.
A verseny du. 2-kor kezdődött, azért egy kicsit féltettem Nicot, ezért adtam neki egy csókot,de még mindig dühös voltam rá.A verseny közben rájöttem, hogy nem is kicsit féltem Nicot és már nem is érdekelt, hogy miért voltam rá dühös csak az, hogy ne essen baja.
Ezen én is meglepődtem,hiszen két napig szóba se állok vele, most pedig nem is érdekel,hogy mi történt.

De szerencsére az 5. helyen ért célba.