15.rész: Ismerkedjünk!

Mikor megérkeztünk, Nico lakása felé vettük az irányt, de amint odaértünk megálltam a bejárat előtt és egy lépést sem tudtam megtenni.
-Mi a baj? - fordult meg Nico.
-Semmi...csak amikor elmentünk innen, akkor nem úgy mentünk el, ahogyan most visszajöttünk.
-Sajnálom, de esőre áll, így kénytelen vagy bejönni. - mosolyodott el Nico.
-De csak, ha nem baj. - jegyeztem meg kissé bátortalanul.
-Tudod, valójában nem is áll esőre, mivel süt a nap, ezért ez egy jó irányzott célzás volt, hogy szeretném, ha feljönnél ,de nem éppen úgy sült el, ahogy kellett volna.
-Nem szeretnék elázni! - mosolyogtam.
Mikor beléptünk az ajtón, nem éppen az történt, aminek kellett volt, ugyanis elég ügyetlen voltam, aminek Nico látta kárát.Nico kinyitotta az ajtót és előre engedett, aminek az lett a következménye, hogy én jó erősen bevágtam magam mögött az ajtót és Nico-t pont orrba találta.
-Nem esett bajod? - siettem hozzá.
-Meg akarsz ölni?  - kérdezte kissé dühösen.
-Nem, én csak....olyan sokáig távol voltunk, meg mostanában nem is beszéltünk és megszoktam, ha én megyek be az ajtón ,akkor már más nem jön utánam. - mentegetőztem, miközben próbáltam segíteni neki.De legalább nem vérzik.
-Milyen szerencse! Attól még baromira fáj.
-Várj, hozok egy vizes kendőt.
-Köszi.
-Jobb már?
-Szerinted most, hogy fogom felvenni a bukósisakot? - kérdezte nevetve.
-Majd kapsz egy puszit.
-Csak te lehetsz ilyen szerencsétlen. - mosolygott Nico, miközben egyre közelebb hajoltam hozzá.
-Tudom. - néztem a szemébe.
A csengő hangja hozott minket vissza a valóságba.
-Ki lehet az? - kérdezte Nico.
-Nem tudom, te laksz itt.
-Ha-ha.
-Megnézem, nem biztos, hogy neked ilyen állapotban bárki előtt is meg kéne jelenned.
-Ez a te hibád.
-De csak, mert.....
Nem tudtam befejezni a mondatot, mert nem voltam benne biztos, de mintha Nico apukája állt volna velem szemben.
-Nico-t keresi?
-Igen.
-Akkor....a nappaliban, ott van.
-Szia apa.
-Szia.Veled meg mi történt?
-Neki mentem az ajtónak.
Közben én próbáltam minél távolabb kerülni tőlük, nem akartam zavarni , nehogy azt gondolja rólam Nico apja, hogy mindenbe beleütöm az orrom.
-Ki ez a lány?
-Hát ő....a...hmm - Nico erőt vett magán - ő a barátnőm.
-Nem is tudtam, hogy máris új barátnőd van.
-Apa, kérlek!
-Jól van na, én csak megjegyeztem.
-Anyád tudja már?
-Nem, úgy terveztük ,hogy majd a következő verseny után találkozunk veletek, de közbe jött valami, így egy kicsit elakartam halasztani.
-Hát most itt vagyok!
-Claire! Gyere be kérlek.Apa, ő itt Claire, Claire, ő itt az apám Keke Rosberg.
-Örülök, hogy megismerhetem. - feleltem kissé félve, mert mi van ha nem tetszem neki.
-Én is örülök. - de nem volt túl őszinte.És mivel foglalkozol?
-Modell vagyok.
-Akkor ez azt jelenti,hogy bármelyik férfi láthat téged meztelenül?! - kérdezte mogorván.
-Apa!
-Nem ez, nem csak...- fogalmam nem volt róla, hogyan vágjam ki magam ebből.
-Ez nem biztos, hogy túl jó hosszú távon, ha más férfi is ugyanazt látja, amit jelen pillanatban csak a fiamnak kellene.
Kezdett a helyzet elég kínos lenni, de nem akartam megint megbántani Nico-t ,ezért még tartottam magam.
-De én maximum csak fehérneműre vetkőzök és az szerintem ugyanolyan, mintha bárki meglátna engem fürdőruhában.De elég is rólam.Gondolom maga is F1-es versenyző.Miért akart F1-es versenyző lenni?
-Először  fogorvos vagy programozó akartam lenni, de egyre jobban kezdett érdekelni a versenyzés, mivel a szüleim raliversenyeken indultak, így nekem is volt némi érdekeltségem benne.
-Oké!Ennyi! - eléggé meglepődtem, hogy milyen könnyen elmesélte, pedig azt hittem, hogy ezzel megfoghatom. Szerintem lemegyek futni. - próbáltam minél hamarabb eltűnni.
2 óra futás után úgy gondoltam visszamegyek.Nico és az apukája még mindig beszélgetett, de ez érthető volt hiszen nem látják egymást túl gyakran.
Lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam és átöltöztem pizsamába, mint aki itt lakik, majd befeküdtem Nico ágyába és néztem a TV-t.
1 óra múlva Nico bejött a szobába, én még mindig tévéztem.
-Kényelmes?
Csak bólintással feleltem.
-Örülök neki.Nem tudtam, hogy ennyire jóba lettünk.
-Most mutattál be apukádnak. - néztem rá nagy boci szemekkel.
-Mindjárt jövök csak lezuhanyzom.
Érdekes módon Nico hamarabb kész volt,mint én - pasik - gondoltam magamban.
-Holnap nem megyünk el sétálni? - kérdeztem.
-Elmehetünk.
-Szerintem apukád nem kedvel. - jegyeztem meg.
-Adj neki egy kis időt.Én se kedveltelek néhány nappal ezelőtt. - mosolygott Nico.
-Ez azt jelenti, hogy....
-Még nem döntöttem el. - vágott közbe.
-Talán segíthetek. - bújtam hozzá.
-Te aztán nem vagy semmi.
-Fogd már be. - majd megcsókoltam.
Niconak nem volt semmi kifogása ez ellen és ő visszacsókolt.
De ennél több nem történt , ezután egymás karjaiban aludtunk el.