52.rész: VS./2

- Drágám ígérd meg, hogy nem csinálsz ilyet többet. - simogattam a mellkasát.
- Miért véded ennyire?
- Én nem őt védem , hanem téged féltelek.
- Tudok vigyázni magamra.
- Tudom, de nem akarok semmilyen cirkuszt a sajtóban. És azt sem akarom, hogy  téged lefoglaljanak amik az újságban szerepelnek. - simogattam az arcát.
- Engem most csak egy dolog foglal le... - fordult rám.
- Micsoda? - mosolyogtam.
- Az ami kb. 5 perce is. - csókolgatta a nyakamat.
- Te nem bírsz magaddal ugye?!

A következő napokban szó szerint semmit nem történt, Nico lement edzeni, én pedig vagy vásároltam, vagy otthon unatkoztam. Egy idő után már kezdett elegem lenni, hogy Nico szinte haza se jár, ezért gondoltam egyet és lementem hozzá.
- Szia! Segíthetek? - kérdezte egy ismeretlen hang a hátam mögül.
- Öööhh...igen, igazából Nico-t keresem. - fordultam meg.
- Mindjárt jön.
- Oké!
- Honnan ismered?
- Ő a barátom. És te...
- Claire! - szakított félbe Nico.
- Szia Kicsim! - üdvözöltem egy csókkal.
- Khmm... - zavart meg minket az ismereten srác.
- Óóó...bocs. Ő itt a személyi edzőm, Tim.

- A személyi kicsoda?  - értetlenkedtem. - És mi lett Tommy-val?
- Ha közbeszólhatnék... - próbálkozott Tim.
- Te maradj ki ebből! Csak azért cserélted le Tommy-t, mert jóban van Jens-el. - fordultam a párom felé.
- Na látod ebben nincs igazad! Azért cseréltem le, mert már nem volt jó köztünk az összhang, nem igazán értettük meg egymást.
- Talán jobb lesz, ha én most megyek. - szólt közbe Tim.
- Ismerlek Nico Rosberg! Féltékeny vagy, hozzá tenném, teljesen alaptalanul, de akkor is, nem látsz tovább az orrodnál. Megfogadtam, hogy megváltozok és mindent megteszek azért, hogy boldoggá tegyelek. De te vagy az, aki keresztbe tesz nekem. Rászolgáltam a bizalmatlanságra, nem tagadom, de arra nem, hogy semmibe vegyél és meg se halld, amit mondok neked.

Annyira dühös vagyok rá, ez nem lehet igaz! Miért kell ilyen hülyén viselkedni? Szegény Jenson nem is tud erről az egészről. A pasik teljesen meghülyülnek ilyenkor. Ha csak egyszer figyelne arra, amit mondok....de nem, megy a saját feje után.

- Szia! - lépett be az ajtón a párom.
- Szia! - pusziltam meg.
- Csak puszi?!
-A mai viselkedésed után ne is várj többet.
-Milyen vi...te meg miről beszélsz? Megmondtam, hogy nem vagyok féltékeny...
- Legalább magadnak ne hazudj Nico - vágtam közbe. - Én szeretlek, és olyan aranyos vagy, mikor féltékenykedsz, de ezúttal túl messzire mentél.
-Mégis mit akarsz, mit tegyek?
- Próbálj meg bízni bennem! - öleltem át a derekát.
- Én bízok...
- Nem. - tettem a szájára az ujjam. Nem bízol. De én ettől függetlenül is szeretlek. - csókoltam meg.

A mai veszekedésünk után nem is szóltunk egymáshoz. Eléggé megbántott azzal, ahogyan viselkedik és ezt most nem fogja csak úgy jóvá tenni. Nekem több kell. Nico-nak is tennie kell a kapcsolatunkért, hiába küzdök, ha ő nem áll mellém.

Reggel lementem futni, mikor összefutottam Jess-el. Leálltunk egy kicsit beszélgetni, megkérdeztem tőle, hogy Jens esetleg tud-e valamit a képekről. Azt mondta, hogy nem viszont feltűnt neki, hogy Nico furcsán viselkedik mostanság.
- Kérhetnék egy szívességet? - kérdeztem.
- Persze!
- Szeretnék beszélni Jens-el, szeretném neki megmutatni a képeket, kíváncsi vagyok, hogy ő mit szól hozzá.
- Most még itthon van, ha van kedved gyere fel, de egyébként milye képekről van szó?
- Jenson-el beszélgettem a múltkor a kikötőben és valaki lefényképezett és pont egy olyan képet rakott be az újságba, amin úgy tűnik, mintha meg akarnám csókolni.
- Jobb less, ha ezt akkor elrendezitek. Gyere!

Felmentünk a lakásba. Jenson épp a kanapén ült és újságot olvasott. Leültem mellé és elmondtam neki az egész történetet, hogy Nico miért viselkedik olyan furcsán, és hogy ami a versenyen történt az igazából nem is volt baleset. Megmutattam neki a képet, ami elég váratlanul érte, mivel eddig még nem is látta. Nem is tudta, hogy valaki figyelt bennünket.
- Ezt nem is értem! Nico joggal lehet dühös!
- Igen, de nem hisz nekem. Vagy ha hisz is elég furcsán mutatja ki, még Tommy-t is kirúgta.
- Nem!
- De igen...
-Jenson! Félek, hogy ennek nem lesz jó vége. Kérlek, segíts!

Jenson-nel együtt elindultunk, hogy megkeressük Nico-t, d ő éppen velünk jött szembe és nem tűnt túl boldognak. Sőt úgy tűnt, mint aki egyenesen Jenson felé tart.
-Nico! - próbáltam visszatartani, de nem tudtam.
Amint Jenson-hez ért, abban a pillanatban behúzott neki egyet.

Új blog

Sziasztok! Elkezdtem egy másik történetet, ami szintén az F1-ről szól. Remélem, hogy tetszeni fog és ezt is ugyanúgy olvasni fogjátok, mint ezt.
Jó olvasást! Puszi <3
http://liveyourlifeinthef1.blogspot.hu/

51.rész: VS./1

Hiába próbálkozok, nem tudok elaludni, csak forgolódok. Nem akarom felébreszteni Nico-t, lehet jobb lesz, ha kimegyek és járok egyet.
Óvatosan felkeltem az ágyból, halkan kinyitottam az ajtót és a folyosón keresztül a szálloda előtti parkba mentem, gondoltam,itt kitisztíthatom a fejem.
Amint a parkban sétáltam rájöttem, hogy életem legnagyobb hibáját követtem el.
Elvégre Nico kap egy olyan levelet, amiben az áll, hogy Jenson és én találkozni fogunk, erre pedig az éjszaka középen "kiszökök" a szállodai szobából.
Úgy siettem vissza, ahogy csak tudtam, és bíztam benne, hogy Nico nem vette észre, hogy eltűntem. 
Szerencsére mikor visszaértem Nico aludt. Remélem, hogy reggel minden megoldódik...

Jó reggelt Édes! - csókoltam meg a páromat ,aki a reggeliző asztalnál olvasta az újságját.
- Aha.
- Látom, hogy valami bánt. Tegnap nem beszéltük meg, de szerintem ezen túl kell esnünk.
- Engem csak egyetlen dolog érdekel. Mégpedig, hogy hova osontál az éjszaka közepén.
Micsoda? Észrevette! Ez nem lehet igaz! Ez csak valami rossz álom, először a levél,most meg ez.
- Lementem sétálni.
- Sétálni, hát hogyne! Mondd te teljesen hülyének nézel!
- Nem! Miért mondod ezt? Mit tettem, amiért így viselkedsz velem?
- Bárcsak tudnék hinni neked.
- Nico! Mondd meg miért nem tudsz. Én szeretlek. Kérlek. - fogtam meg a kezét.
- Hazudtál! Hazudtál nekem, pedig megígérted!
Odasétált a bőröndhöz és kivette belőle a levelet.
- Azt mondtad, hogy ami az újságban szerepel, az csak kitaláció. - dobta elém a levelet. - Én hülye azt hittem, hogy megváltoztál!
- Ez csak valami rossz tréfa lehet! Nico hinned kell nekem.
- Sajnálom.

Ezt nem tudom elhinni, ez egy övön aluli ütés volt. Most nekem kell lépnem. Nem hagyhatom, hogy Nico és közém álljanak.

A következő napokban nem történt semmilyen változás. Nico még mindig nem szólt hozzám, én meg ráhagytam, hogy egy kicsit lenyugodjon. Lassan eljött a versenyhétvége. Ez lesz a legnehezebb része, remélem, hogy nem lesz semmi a két srác között.

Eljött a verseny napja, eddig minden rendben ment, leszámítva, hogy Nico minden egyes alkalommal,mikor ránézett az exemre, a szemével ölni tudott volna.
- Drágám nyugodj meg. - simogattam a karját.
- Legszívesebben megölném.
- Tudom Szívem. De láthattad, hogy bármi is állt a levélben, az nem igaz. El sem mentem mellőled, mert téged szeretlek és tudom, hogy legbelül tisztában vagy vele.
- De akkor miért írta azt a levelet?
- Most ne ezzel törődj! Csak arra koncentrálj, hogy megnyerd a futamot.
- De...
- Csss!Készülődj...

A versenyzők a felvezető kör végén járnak, most állnak fel a rajtrácsra. A szememmel végig Nico-t követem, az első fontos dolog, hogy épségben ússza meg a rajtot.
Kialszanak a piros lámpák, a versenyzők elrajtolnak...
Szerencsére Nico-val eddig minden rendben,a tizedik körben járunk és a 4. helyen halad.
A verseny felénél Jenson a 3. és Nico a 4.
Nico egyre közeledik Jens felé, már nincs 1 másodperc közöttük. Első próbálkozásra nem sikerült megelőznie, a DRS zóna végén csak közelebb került.
A következő körben nem várja meg a DRS zónát, hanem a pálya közepén előzni próbál. Kerék a keréken, Jenson tudja tartani, az egyik kanyarban ő van kedvezőbb pozícióban, míg a másikban Nico.
Össze fognak érni, biztos vagyok benne, hogy kiütik egymást.
Nico-nak most sikerült megelőzni Jens-t, de Jenson nem adja fel, visszatámad.
De Nico erősen védekezik, sőt, túl erősen, annyira, hogy...ez nem lehet igaz! Összeütköztek! Jens-nek az első szárnya sérült, Nico defektet kapott. Mindkettőjüknek szerencséje volt, mert közel van a box ahhoz a szakaszhoz, ahol a baleset történt.
Ilyen nincs, ezért biztos meg fogják büntetni Nico-t.
A versenyt Seb nyerte meg, Nico pedig a 4.lett.

Amíg Nico a versenybíráknál volt én azon gondolkoztam, hogy mégis mit mondjak. Miért kellet ezt tenni? Jaj, Nico...

- Drágám! Hogy vagy? - öleltem át a derekát.
- Hogy kéne lennem?!
- Mit mondtak?
- Semmit. Versenybaleset volt.
- De ez nem igaz, ugye?
- Nem tudom miről beszélsz.
- Miért csináltad?
- Hogy megvédjem, ami az enyém.
- Én a tied vagyok anélkül is, ha nem intézel el mindenkit, aki csak rám néz.
- Szeretlek Claire, és nem foglak még egyszer elveszíteni. - csókolt meg.
Végre úgy érzem, hogy visszakaptam a férfit, akit szeretek. De mégsem érzem túl jól magam, ezentúl mindig nekimegy majd a pályán? Biztos vagyok benne, hogy Nico ezt nem zárta, remélem, hogy nem csinál semmi hülyeséget.

Sziasztok!
Sajnálom, ha nagyon megvárattalak titeket,de nem igazán kaptam visszajelzéseket a történettel kapcsolatban. Remélem,hogy ez a továbbiakban nem így lesz.
Várom a komijaitokat .
Jó olvasást!
                                   Puszi

50. rész: A történelem ismétli önmagát

El sem tudtam képzelni, hogy mit akarhatnak tőlem.Nem is értem,hogy mért kell ez, de ha ők így akarnak játszani, akkor legyen. Nem hagyom, hogy közénk álljanak, kerüljön bármibe is.
Elnézve a képeket, tényleg van néhány félreérthető kép,de ez nem jelent semmit.

Hallom, ahogy fordul a kulcs a zárban, biztos Nico az. Gyorsan kivettem a kártyát és eldugtam, éppen sikerült, mielőtt belépett volna az ajtón...
-Szia! - üdvözöltem egy csókkal.
-Szia!Milyen napod volt? - kérdezte kissé bánatosan.
-Még mindig haragszol ugye?
-Nem akarok erről beszélni.
-Oké! - ültem az ölébe.
-Mit keres itt a fényképezőm?
A francba a fényképezőt nem tudtam eldugni, most mit csináljak?! Azt mégsem mondhatom neki, hogy azért kellett, mert ki akarom deríteni, miben sántikál az ex-csajod.
-Ööö...ezt...meglepetésnek szántam, mert tudom,hogy ez a gép nem csak fényképező, hanem kamera is egyben és gondoltam, hogy esetleg kicsit izgalmasabbá tehetnénk az együttlétet...
-Ööö...hát ööö...,ezt most értsem úgy, hogy nem elég izgalmas velem az ágyban? - tettette a felháborodottat.
-Én ezt nem mondtam...
-Na megállj csak! - döntött hanyatt az ágyon...

Egy biztos, kamerával, vagy anélkül elképesztő a szex vele. Boldog vagyok , hogy Nicoval lehetek és ezt senki nem teheti tönkre. Csendben felkeltem az ágyból, nehogy felébresszem a mellettem alvó barátomat, felöltöztem és Lewis lakása felé vettem az irányt, mivel tudtam, hogy Nicole most itt van vele. Elmentem a lakáshoz, egy fél óra múlva Lewis jött ki futni. Elbújtam, hogy ne vegyen észre. Miután már látó távolságon kívül volt, felmentem, bekopogtam, de senki nem nyitott ajtót. Gondoltam ez a legjobb alkalom,hogy egy kicsit körülnézzek odabent.
Kiskoromban sokat gyakoroltam a zárak feltörését,és még mindig ment. Óvatosan körülnéztem, nehogy valaki mégis csak itt legyen. Bementem a hálószobába, átnéztem az összes fiókot, de semmi...
Már majdnem feladtam, mikor megláttam a laptopot a kávézó asztalon. Bekapcsoltam, de kérte a jelszót, így nem tudtam belépni...
Francba!Pedig már majdnem megvolt a kirakós első darabja...Valahogy fel kell törnöm, mi lehet a jelszó??Talán a születési dátum...nem, kedvenc állat...nem, Lewis születési dátuma...nem!Ez nem lehet igaz! Mégis mi lehet a jelszó?? 1,2,3,4,5...ez sem, jelszó...igen! Úristen,ekkora hülyét, az a jelszava, hogy jelszó?!! Hát erre nem is gondoltam volna, csak elkeseredésemben írtam be, na de mindegy is. Nézzük csak mi van itt.
Képek...személyes...nem,ebbe csak Lewisról, meg róla van kép, kedvencek...ez sem. Az biztos, hogy nem adhatott neki túl szembe tűnő címet..fontos...ez az!!
Amint megnyitottam tele volt a mappa a kikötőbeli képekkel, sőt régebbi képek is voltak benne rólam és Jens-ről.Gyorsan lementettem a telefonomra a képeket, visszatettem a laptopot, becsuktam a ajtót és amilyen gyorsan csak tudtam, eltűntem onnan.

Mikor visszaértem Nico még aludt, aminek örültem, így legalább nem kell magyarázkodnom neki.
Bekapcsoltam a laptopom és rámentettem a képeket. Már csak azt kellene kitervelnem, hogy hogyan járjak túl az eszükön. De ezt majd holnap kitalálom, most fontosabb dolgom is van...

-Jó reggelt álomszuszék! Hasadra süt a nap!
-Hány óra? - kérdezte kómásan.
-Felkelés idő van, gyere.
-Hová?
-A héten lesz a következő futam és gondoltam hamarabb elmehetnénk a helyszínre.
-Miért?
-Az meglepi.
-Bahrein-ben az a meglepi, ha nem támadnak meg.
-Jajj, de morci valaki. - feküdtem rá.
-Csókolj meg!
-Ne is álmodj róla, amíg nem vagy hajlandó megmozdulni.
-Azt akarod, hogy mozduljak meg?!
-Azt.
-Oké, te akartad!
Egy határozott mozdulattal maga alá fordított. Be kell vallanom, hogy én nem erre gondoltam, de ez is megteszi. Éreztem, hogy az ajka végigsiklik rajtam. Egy pillanat alatt elöntött a forróság, bárcsak soha ne érne véget ez a pillanat...

- Siess már! - szólt rám Nico. - A repülő nem fog rád várni!
- Most mit vagy úgy oda?! Ez egy magánrepülő!
- Szívem, ha rajtad múlna holnap se indulnánk el.
- Most úgy teszek, mintha megsem hallottam volna.
- Pedig ez az igazság.
- Most miért vagy ilyen undok?
Nem értettem,hogy miért viselkedik így, de nem akartam rátenni még egy lapáttal, inkább ráhagytam.

- Egész úton csendben voltál. - próbáltam beszélgetést kezdeményezni.
- Lezuhanyzom.
Egyszerűen nem értem miért ilyen velem. Semmi rosszat nem tettem. Talán rájött,hogy Lewis-nál jártam, lehet, hogy azt hiszi, vele kavarok. Az nem lehet, beszélt volna nekem róla, biztos vagyok benne, hogy kérdőre vont volna.
Már majdnem kipakoltam mindkét bőröndöt,mikor Nico bőröndjének belső zsebében találtam egy levelet. Hallottam, hogy még folyik a víz, így volt időm elolvasni. Nagy meglepetésemre a levél nekem szólt és Jenson írta, legalábbis a feladóhoz ez volt írva, de nem az ő kézírása volt. Amint elolvastam a levelet egyből világossá vált, hogy Nico miért viselkedik így.

            Drága Claire,

"Tudom, hogy nem akarod, hogy Nico megtudja mi van köztünk. Éppen ezért találkozzunk a következő versenyhelyszínen, ott feltűnés nélkül egymáséi lehetünk."
                                          Jenson

Gyorsan visszatettem a levelet, nehogy Nico  rájöjjön, hogy tudok róla.
Ezt nem tudom elhinni, mindent elkövetnek,  hogy ne legyek boldog.

- Tudni akarom, hogy mit tettem, amiért haragszol rám.
Ahelyett, hogy válaszolt volna inkább felhangosította a TV-t, ezzel is jelezve, hogy nem érdeklem.
- Oké! Ha nem akarsz beszélni, akkor szexeljünk! - ültem rá.
- Nem látom a TV-t.
- Haha! Nagyon vicces vagy! - kezdtem el csókoltatni a nyakát.
- Én komolyan beszéltem. - dobott le magáról.
- Akkor mondd meg mi bajod van!
- Mi lenne, ha csak egyszer kussolnál! Tudod mit, inkább szexeljünk, úgy legalább betudom fogni a szád.
- Tudod mit, ehhez semmi kedvem, inkább aludjunk és majd holnap megbeszéljük.

Hiába próbáltam, nem tudtam elaludni, egyszerűen ez túl sok volt nekem egy napra...

49. rész: Bizalom

Az órámra pillantok. Te jó ég! Már rég ott kellene lennem egy fotózáson. A fotózás nyolckor kezdődött, most pedig háromnegyed kilenc.A telefonomon 5 nem fogadott hívás és 8 üzenet jelent meg.
Te jó ég, a menedzserem ki fog nyírni! Ezt nem hiszem el, miért nem keltett fel Nico. Ezután ért a felismerés, hogy Nico nincs is itt, és minek is ébresztett volna, hiszen nem is mondtam neki, hogy ma dolgom van. Igazából semmiről sem beszéltünk, csak szexeltünk, meg kajáltunk.
Gyorsan felöltöztem, rendbe raktam a hajam - viszonylag -, és már rohantam is a kikötőbe a fotózás helyszínére.
-Majdnem egy órát késtél! - szólt oda Todd, a menedzserem.
-Tudom, és ne haragudj, de...
-De mi?
-....elaludtam.
-Most már mindegy, a stylist már vár, és a sminkes is készen áll. Siess hozd rendbe magad, a képeknek tökéletesnek kell lenniük.
A fotózás órákon át tartott, nem tudom, miért volt ennyire hosszú, de mindegy. Már vége. Végre visszamehetek az én imádott pasimhoz.Remélem, hogy Nico nem aggódik értem. A telefonomra pillantok, de  a kijelzőn nincs se nem fogadott hívás, se üzenet. Őszintén szólva ez egy kicsit aggaszt, de mivel én sem kerestem egész nap, ezért úgy gondolom, hogy ha később sem találkozunk, akkor felhívom.
Éppen visszafele tartottam a lakásba, mikor nekimentem valakinek. Beismerem, hogy az én hibámból történt mivel a telefonommal babráltam és nem figyeltem.
-Elnézést! - mondtam, de nem néztem fel.
Ó...a francba! A táskám ott maradt a kikötőben. Visszasietek, hogy megkeressem és szerencsémre meg is találtam.De ekkor már megint olyasmi történt, ami egyáltalán nem jó jel...
-Régen láttalak. - hallom, hogy valaki köszön,hátam mögül jött a hang, amit egyből felismertem.
-És is. - feleltem, de nem fordultam meg.
-Nézd, tudom, ami történt megtörtént, és én szeretném, ha barátok lehetnénk megint. A kapcsolatunk, olyan kusza volt, hogy tudtuk, nem lesz jövője.
-Jenson! Én nem akarok többé találkozni veled.
-Mi?Miért? - hallatszódik,hogy össze van zavarodva.
-Mert már nem szeretlek!
-Nem hiszek neked! Fordulj meg....és úgy mondd a szemembe.
Erőt vettem magamon, amire nagyon nagy szükségem volt, hiszen, amit mondtam az nem volt igaz, vagyis nem tudodm, mivel Jens-el már régen nem találkoztunk és nem tudom én hogyan érzek iránta, és ő hogyan érez irántam.
Lassú, határozott léptekkel léptem oda elé, megálltam, a szemébe néztem, és...
Egy hang sem jött ki a számon, amint a szemébe néztem, úgy éreztem, hogy talán, mégis...,de ezt a gondolatot elhessegettem magamtól. Én Nico-t szeretem, és most nem fogok neki csalódást okozni.
-Nagyon meggyőző! - feleli mosolyogva.
-Jenson, én...én nem...nem szeretlek!
Nagy nehezen kipréseltem magamból, ezt a mondatot és láttam a csalódást a szemében.Tudtam, hogy fájni fog, de meg kellett tennem.
-Sajnálom! - feleltem, majd sietve elrohantam.
Nico még nem ért haza, rácsörögtem, de nem vette fel. Gondoltam, majd zuhanyzás után ismét megpróbálom.
Belebújtam Nico fürdőköpenyébe, egy törülközővel amennyire csak tudtam szárazra dörzsöltem a hajam és bebújtam az ágyba. Bekapcsoltam a tévét és írtam egy sms-t a barátomnak.

Szia Édes!

Egész nap nem beszéltünk, remélem nincs semmi bajod,aggódom.

Kérlek, amint tudsz hívj!

                                                Szeretlek,

                                                                  Claire  <3

A tévében az Így jártam anyátokkal ment, amit imádok.Szerintem Barney a legjobb, de az egész csapat úgy, ahogy van mindig megtud nevettetni.

Reggel arra ébredek, hogy Nico az ágy szélén ül és egy újságot tart a kezében. Igazából nem tudom, mikor jöhetett meg, mivel azt sem tudom mikor aludtam el, nyílván a sorozatba is belealudtam.

-Szia Drágám! Hát te?

-Megígérted! - feleli dühösen?

-Mit? Én nem csináltam semmit.

-Akkor ez micsoda? - vágja elém az újságot.

Az újságban egy cikk van rólam, méghozzá főcím.

"A szerelmi történet ismét elölről kezdődik"

A cikk szerint ismét összejöttem a volt pasimmal, - Jens - , és ezzel ismét valamiféle botrány kezd kialakulni a paddockban. Egy kép is van nyomtatva hozzá, mégpedig az a kép, amikor épp megmondom neki, hogy már  nem szeretem, de a kép nem ezt mutatja. A képen úgy tűnik, mintha megakarnám csókolni.
-Ez nem igaz! Hinned kell nekem! Nem tudom, hogy ezt ki a franc találta ki, de ez nem igaz... - felelem a könnyeimmel küszködve.
-Én annyira szeretnék hinni neked Claire,de...
-Nem, ne gyere most nekem ezzel! Szeretlek! És nem tudom, hogyan bizonyítsam be neked, de az biztos, hogy először kinyírom, aki ezt az egészet kitalálta.
-Én bíztam benned!
-Ne kiabálj!
-Akkor mondd el, hogy éppen mit csináltatok!
-Ha ennyire tudni akarod, akkor képzeld, épp megmondtam neki, hogy...hogy már nem szeretem!
Nico meglepetten néz rám, aminek azért egy kicsit örülök, mert ez talán azt jelenti, hogy hisz nekem, és hogy tudja, tényleg őt szeretem.
Kérlek mondj valamit! - könyörgök magamban.
-Nézd, Kicsim! Én hiszek neked, de most mindenki azt fogja hinni, hogy megint vele vagy.
-Ne foglalkozz a sajtóval. - fogtam meg a kezét. - Szeretlek és csak ez számít.
-Én is szeretlek. - csókolt meg.
-Te hol voltál tegnap?
-Öö...dolgom volt. Sajnálom, hogy nem hívtalak, de mikor láttam az sms-t, akkor már késő volt, és gondoltam, hogy alszol.
Kicsit gyanús volt, ami Nico mondott, mégis mi lehetett olyan fontos, hogy nem tudjon felhívni? Bármennyire is kíváncsi voltam, nem akartam, hogy esetleg ez is veszekedésbe torkolljon, ezért inkább ráhagytam.
Nem tudom, ki készíthette a képet, de az biztos, hogy  nem azok közé tartozik, akik nagyon kedvelnének engem. Ez a nap elég unalmasan folytatódott, én elmentem vásárolni, Nico pedig elment dolgozni.
Másnap lefelé jöttem, most kivételesen a lépcsőn, mivel magassarkúban, azért a lépcsőzés általában nem túl jó ötlet. Észrevettem, hogy Vivian és Nicole valamiről beszélgetnek. Az az újság volt a kezükben ,amin az áll,  hogy Jens és én együtt vagyunk. Olyan jól elbeszélgetnek egymással, biztosan valamiben sántikálnak. - gondoltam magamban. Átmentem kém üzemmódba és figyeltem, amit Nicole kidob valamit a kukába, majd egy piros BMW-be szállnak és elhajtanak.
Megnézem mi lehet a kukában, és látom, hogy egy micro SD kártya van beledobva.Ez olyan, amilyen a fényképezőbe való. Kivettem a kukából a kártyát, ami őszintén megvallva egy szállodába, miniruhába, és magassarkú cipőben nem túl elegáns, de ez nem érdekelt, mert éreztem, hogy közük lehet ahhoz az újságcikkhez. Felfelé menet a liftben azon gondolkoztam, hogy miért akarnának nekem rosszat és nem is kellett sokáig gondolkodnom rajta. Nicole alapból utál, azt hiszi, hogy megakarom szerezni Lewis-t, Vivian, pedig biztosan bosszút  akar állni, amiért Nico szakított vele miattam.
Megkerestem Nico fényképezőjét, beledugtam a kártyát és amint bekapcsoltam láttam, hogy az egész kikötőbeli beszélgetés meg van örökítve. Valószínűleg ez Nicole vagy Vivian számítógépén is rajta van, de nem értem miért kellett a kártyát kidobni, de mindegy is mivel egy kukában levő SD kártya jelen pillanatba a legkisebb gondom.
Azon gondolkodom, hogy elmondjam-e Nico-nak, ami történt, vagy ne. Nem akarom, hogy megtudják, hogy megtaláltam a kártyát és ha elmondom valakinek, akkor biztos vagyok benne, hogy valamelyikükhöz el fog jutni ez az info.
Arra az elhatározásra jutottam, hogy egyedül rántom le a leplet a kis mesterkedésükről.

WebRep

currentVote

noRating

noWeight

48.rész: Első randi!

-Hiányoztál! - hajtottam a fejem a mellkasára.
-Végül is,csak úgy félévre tűntél el.
-Nem is voltam olyan sokáig távol.
-Dehogynem. - simított végig rajtam.
-Hűtsd le magad!
-De annyira dögös vagy! - csókolt meg.
-És fáradt! Tudod az elmúlt fél évben nem csináltam ilyesmit.
-Úgy érted, hogy nem szexeltél már vagy hat hónapja?! - nevetett.
-Nem, én nem ezt mondtam...
-Semmi baj! - vágott közbe. -  Ez annyira aranyos! - mosolygott.
-De én igenis lefeküdtem másokkal, én...
-Ez olyan mintha másodjára vesztetted volna el a szüzességed.
-Ha-ha!Nem fogod hagyni, hogy elmondjam, amit akarok, igaz?!Akkor büntiből most alszunk és nem szexelünk.
-De...
-Sajnálom! - adtam egy puszit az arcára. - Jó éjt!
-Már reggel van. - felelte kissé csalódottan.
Úgy éreztem, hogy tiszta lappal indulhatok nála és ezért teljes erőmmel azon leszek, hogy bizonyítsak neki. Már nem egy esélyt kaptam tőle és mindig csalódnia kellett bennem,de mostantól minden más lesz.
-Örülök, hogy itt vagy velem!
-Kivel mással töltöttem volna az estét?!
-Csak mert tudod....amiket tettem és....
-Csss! - tette a szám elé a kezét.
-Ennek már vége! Mostantól csakis arra koncentrálunk ami van.
-Igenis!
-Na mit csinálunk?
-Mivel délután 2 van,és kb. 10 perce keltünk fel, ezért nem látok esélyt valami hatalmas programra! - mosolygott.
-Nekem lenne egy ötletem!
-Igen?! - húzta fel  a szemöldökét. - Benne vagyok...-elhúzódtam mielőtt megcsókolhatott volna.
-Nem ilyesmire gondoltam.
-Akkor mit szeretnél csinálni?
-Szeretném, ha együtt vacsoráznánk.
-Te most randira hívsz engem?  kérdi csodálkozva.
-Ó...nem!Illetve igen,de ez nem egy szokványos randi,ugyanis szeretném bebizonyítani, hogy mennyire szeretlek és éppen ezért ma én főzök.
Erre a kijelentésre muszáj volt elnevetnie magát, ami őszintén szólva elég rosszul esett.
-Ez nem vicces! - csattantam rá.
-Jól van sajnálom, de valljuk be őszintén,te nem tudsz főzni. - felelte még mindig vigyorogva.
-Majd meglátjuk....
Otthagytam és bevonultam a konyhába.Még hogy én nem tudok főzni, ezt kikérem magamnak!Lehet, hogy az elmúlt fél évben a világ legjobb szakácsainál tanultam. Ezt nem tudhatja...-fortyogtam magamban. Habár ez nem igaz, és nem is akarom a határaimat feszegetni, ezért valami könnyű, de  mégis gusztusos ételt fogok elkészíteni, már csak azért is , hogy leolvasszam azt a vigyort a pasim képéről. Igen az én pasim! Ez annyira jó érzés. Nico hozz vissza a képzeletemből...
-Nincs szükséged segítségre?
Magam elé bámulok és nem hogy segítségre volna szükségem, még hozzá se kezdtem a vacsorának, pedig, ha leakarom nyűgözni, akkor hozz kell látnom.
-Nem,nem ...köszi! Csak gondolkodok, mivel bizonyítsam be neked, hogy azért nem vagyok annyira rossz szakács. - mosolygok rá.
-Oké! - adja meg magát. - De ha kellek...
-Majd szólok!
Mintha ő jobban tudna főzni. Tipikus pasi, azt hiszi, hogy mindenben jobb, de majd én megmutatom neki...
Úgy döntöttem, hogy kétfogásos vacsorát főzök, és a második a desszert. A főétel citromos sült hal, tengergyümölcsei körettel és salátával, a desszert pedig tiramisu.
3 óra főzőcske után végre készen vagyok, megterítek és átöltözöm.
-Kész vagy?
-Igen, de megyek átöltözni. Addig ne leselkedj!
Mikor visszaérek látom , hogy Nico már tűkön ülve várja, hogy lássa mit alkottam a konyhában.
-Mr. Rosberg! A vacsora tálalva. - mosolygok.
-Köszönöm Miss Hall!
Kimegyünk a konyhába és látom, hogy tátott szájjal nézi a remekművemet. Én pedig önelégülten mosolyok, legalább a kinézet már siker. Remélem, hogy az íze is ilyen hatásos lesz.
-Jól néz ki!
Alig várom, hogy megkóstolja, addig én bele sem kezdek, amíg nem látom a reakcióját.
-És nagyon finom is! - feleli kissé meglepődve.
-Miért lep meg?
-Látom, most felettébb elégedett vagy magaddal.
-Miért nem lennék, viszont a desszertnél ne várj valami hatemeletes cukormázas tortát, nem akarlak elkapatni, már az első randin.
-Első?
-Igen! Ez a legelső randink! Tiszta lappal indulunk.
-Erre igyunk.
Elővesz egy behűtött pezsgőt és kép poharat hozzá.
-Nem is tudtam, hogy behűtött pezsgő üveg van a hűtőben.
-Általában nincs is, de ha már te is megleptél, akkor én is...
-Szeretlek! - fogom meg a kezét.
Ő csak mosolyogva tátogja nekem vissza, hogy "Én is!". Miután befejeztük a halat, utána elővettem a tiramisu-t, ami szintén nagyon finom volt, én pedig teljesen elégedett voltam magammal, hogy így megtudtam lepni.A vacsora után leszedtem az asztalt és elmosogattam mindent.
Megállapítottam, hogy a főzés elég fárasztó munka, ezért inkább csak különleges alkalomkor fogok főzni.
Mondjuk...soha.
A nappaliban látom, hogy Nico telefonál, én intek neki, hogy elmegyek lezuhanyozom. Attól függetlenül, hogy 2-ig csak az ágyban feküdtem, eléggé elfáradtam, ezért nem is vártam meg a páromat, csak bebújtam a jó meleg paplan alá, és már aludtam is...