13.rész: Szeretem! De melyiket?

-Ügyes voltál!! - ugrottam a nyakába.
-Köszönöm! - majd megcsókolt.Elakarsz jönni az after partyra?
-Nem! és szeretném ha te se mennél, vagy ha el is mész, akkor rá sem nézhetsz senkire, mert ha megtudom ,hogy valakire is ránéztél és az egy dögös csaj volt, én biztos kinyírlak. - ezután a kis monológ után megcsókoltam.
-Te meddig tudod lökni a dumát?? - kérdezte Nico nevetve.Különben is, azt hittem, hogy haragszol rám.
-Én, soha és tudod miért?
-Na, miért?
-Azért, mert szeretlek!!
Erre Nico nem is tudta, hogy mit válaszoljon, de az látszott rajta, hogy nagyon örült, az imént elhangzott mondatnak.
-Én is szeretlek! - csókolt meg - és nem is hagyott levegőhöz jutni - Ha már ennyire szeretjük egymást hajlandó vagy a következő lépesre.
-Nem, még nem akarok gyereket. - jelentettem ki nevetve.
-Nem arra gondoltam, te! - mosolygott Nico.
-Tényleg?Na jó, akkor szexelhetünk.
-Most ki a nem normális?
-Hey, ez az én szövegem Cica!
-Cica?Egyre jobb!Igazából arra gondoltam, hogy apám ott lesz a következő versenyen és esetleg találkozhatnál vele, és utána együtt hazamehetnénk , hogy találkozhass az anyával is.
-Ha nem kell segítenem anyukádnak főzni, akkor benne vagyok Édes! - és adtam neki egy puszit.
Éppen vissza felé tartottam a szállodába, mikor hirtelen valaki elkapott és magához rántott.
-Jenson!
De éppen, hogy kimondtam a nevét, megcsókolt, én meg hirtelen reflexből lekevertem neki egy jó nagy pofont.
-Te meg mi a fenét művelsz? - kérdeztem felháborodottan.
-Azt amit csak nekem kellene tennem. - jegyezte meg magabiztosan.
-Sajnálom! Erről lekéstél! - mondtam dühösen.
-Mindig is engem szerettél , miért nem akarsz most velem lenni, téged soha nem érdekelt más csak saját magad, az sem érdekelt, hogy ki mennyire állt közel hozzád, mindig a saját fejed után mentél.
-Ez most sem változott és éppen ezért mondom, hogy nem akarok veled lenni, mert nem tagadom, hogy még mindig szeretlek, de nem te vagy az egyetlen.
-Nem, te nem szereted Nicot csak azért kell, hogy elfoglald magad valamivel.
-Chh....gondolj amit akarsz, de ha kíváncsi vagy, amikor vele vagyok úgy érzem, hogy nem hiányzik semmi, mikor veled úgy érzem, hogy ez csak addig jó, amíg egy légtérben vagyunk.
-Hidd el, te engem akarsz!
-Bizonyítsd! - és már olyan közel voltam Jensonhoz, hogy 1-2 cm volt köztünk.
-Gyere velem.
Bementünk a wellness részlegbe, ahol nem volt senki, ami egy kicsit meglepett, de nem nagyon érdekelt.
-Egy jó kis masszázzsal akarsz levenni  lábamról? - kérdeztem gúnyosan.
-Nem ezzel.... - és megcsókolt.
Biztos voltam benne, hogy ezt nem kéne, de nem bírtam elszakadni tőle.Hosszú percekig csókolóztunk és abban reménykedtem, hogy soha nem lesz vége a pillanatnak.
Mikor már képesek voltunk elszakadni egymástól - mivel levegőt venni nem árt - Jenson így szólt:
-Na ugye, hogy megmondtam! - jelentette ki.
-Te szemétláda! - akadtam ki.
-Te mondtad, hogy bizonyítsam be!
-Nem azért! Hanem akkor most? Megint velem töltesz két órát és visszamész a barátnődhöz én meg jól pofára esek miattad! Ezt nem hagyom Jenson, még egyszer nem!
Szélsebesen hagytam el a wellness részleget,és annyira dühös voltam ,nem is igazán Jensonre, hanem inkább magamra, hogy belementem a kis játékába.
Mire fel értem a szobába Nico már bepakolt a bőröndbe.
-Úgy döntöttem ,hogy mégsem megyek a partira. - mondta vidáman.
-Nagyszerű! - förmedten rá, majd berohantam a fürdőszobába és bevágtam az ajtót.
Nem sokkal később kopogást hallottam az ajtón.
-Minden rendben? - kérdezte Nico aggódva.
-Igen! - válaszoltam, most már egy kicsit nyugodtabban és azon gondolkoztam ,hogy mit mondjak Niconak.
-Valamit mondanom kell.  - nyitottam ki az ajtót.
-Mit?
-Nem tudom mit tegyek!  - mondtam kétségbeesetten.
-Hogy érted? Mi történt? - kérdezte ijedten.
-Én szeretlek, de....ahh...ma Jenson megcsókolt és te is tudod, hogy mit érzek vele kapcsolatban, de ez még nem változtat azon,hogy mennyire szeretlek - elkezdtem hadarni és habár én nem vagyok az a sírós fajta , alig tudtam visszatartani a könnyeimet - ,de azzal, hogy Jenson megcsókolt elbizonytalanodtam, hogy biztos helyes amit veled teszek , mert próbálok ellene harcolni ,de ha Jenson letámad minden alkalommal, amikor nem tetszik neki a helyzet, akkor nem tudom mit tegyek.
-Vissza csókoltad? - kérdezte Nico higgadt hanggal ,de látszott rajta, hogy legszívesebben szétverné a szobát.
-Nico én...
-Nem feleltél a kérdésre! - itt már felemelte a hangját.
-Igen. - válaszoltam olyan halkan,amilyen halkan csak lehet.
-Tudod mit?! Szerintem hagyjuk ezt az egészet! Ennek így semmi értelme!
-Nico!  - már sírva könyörögtem - Beszéljük meg!
-Nincs mit megbeszélni.
-SZERETLEK!!! - kiáltottam elcsukló hangon , miközben a könnyeimet töröltem le az arcomról. Hallgass meg!! Szeretlek! Nagyon szeretlek! - közben Nico már a kabátját vette - Ne menj! Szeretlek - valahogy más szó nem jött ki a számból.
De Nico nem foglalkozott velem és ott hagyott a padlón, ahol én sírva, elmosott sminkel már csak magamnak mondogattam, hogy : SZERETLEK NICO!