2012. március 8., csütörtök

14.rész: Megbocsájt?

Hosszú órákig ültem a földön és gondolkoztam a történteken.Nem tudtam , hogy jóva tehetem-e még valaha.Ekkor kopogást hallottam az ajtón, nagy nehezen felálltam és odamentem az ajtóhoz, közben próbáltam a sírás minden nyomát eltüntetni.
-Te kis ribanc!
Itt még a lélegzetem is elállt. Mi van? - kérdeztem magamban.
-Nicole! Milyen kellemes meglepetés  - jegyeztem meg gúnyosan fülig érő mosollyal.
-Ezt mivel magyarázod?


-Azt, hogy sétálunk egyet Lewissal?
-Nagyon vicces!
-Örülök , hogy tetszik!Nem igazán értem miért kell így kiakadni egy képen, amin nem is történik semmi! - emeltem fel a hangom.
-Talán joggal vagyok kiakadva, mivel láttalak Jensonnel a wellness- ben.
-Mit láttál? - tettem fel kikerekedett szemekkel a kérdést.
-Jól hallottad, és habár rólad nem tudok túl sokat, azt tudom, hogy Jessica és Jenson együtt van, így te vagy a harmadik!
Ez a mondat elég nagy kupán vágás volt számomra és már ökölbe szorított kezekkel hallgattam Nicole-t.
-Harmadik? Ehhez nem egy ember kell, hanem kettő! És fogalmad sincs róla mit láttál ,mert nem én voltam az aki kezdte! - ordítottam. Most tűnj innen, nem vagyok kíváncsi a vádaskodásaidra!
Nicole dühösen távozott, de nálam biztos nem volt dühösebb.Még mindig fájt,hogy Nico itt hagyott, de tovább kellett lépnem.
Összepakoltam a holmim és a recepció felé vettem az irányt, ahol megkérdezhettem, hogy mit merre találok.
Mikor beszálltam a liftbe valaki megállította az ajtót.
Jenson volt az, de nem egyedül.
-Sziasztok!  - köszöntem egy kényszerített mosollyal.
-Szia!  - köszönt Nico flegmán.
-Szia! - Jenson már egy kicsit lelkesebb volt.Haza mész?
-Igen. - feleltem . Itt már úgy sincs semmi dolgom.
-Nincs senki, aki miatt maradj. - jelentette ki Nico.
Itt elég rosszul éreztem magam, alig tudtam elhinni, hogy Nicot ennyire nem érdeklem.
-És ti mikor mentek?
Megállt a lift.
-Talán tudnád, ha jó kislány lettél volna. - vágta oda Nico és kiszállt a liftből.
Most már tényleg betelt a pohár és az amúgy is zsúfolt előtérben a liftből kikiáltottam, olyan hangosan,amennyire csak tudtam:
- A francba is! Szeretlek!
Mindenki engem nézett, kivéve azt az egy embert akinek ez szólt.De nem igazán érdekelt és a bőröndömet a liftben hagyva Nico után rohantam.Jenson nem is tudta felfogni, hogy mi folyik itt.
-Állj már meg! - fogtam meg a kezét.
-Szerintem nincs miről beszélnünk!
-Csak hagyd,hogy elmondjam!Kérlek!
-3 perced van.
-Nem fogok kibúvót keresni se hazudni, igen megcsókoltam Jensont és ez hiba volt, és nem csak azért mert Jensonnek van barátnője, hanem azért, mert... - amint ránéztem Nicora teljesen elfelejtettem a mondanivalómat, mert megrémültem , hogy ő teljesen hideg tekintettel, karba font kézzel hallgat engem.
-Be is fejezed?!Tic-tac!
-Ne légy ilyen, kérlek! - már a sírás határán voltam. A mondat vége az,hogy én téged szeretlek és tudom, hogy hatalmas hiba és még nagyobb szemétség volt amit tettem, de te tudtál róla.
-2 óra múlva indul a gépem, velem jössz? - kérdezte kissé mereven.
-Igen! - feleltem hatalmas megkönnyebbüléssel.
A két óra gyorsan eltelt, Nicoval a repülő téren találkoztunk és a magángépére szálltunk fel.
-Még mindig szeretnéd, hogy találkozzam a szüleiddel? - törtem meg a csendet.
Nico még mindig távolság tartó volt velem,de ezt el kellett fogadnom ,hiszen én hibáztam.
-Talán erre térjünk vissza később.
-Oké!  - vágtam rá szomorúan.
Az út további részén nem igen szóltunk egymáshoz, Nico az újságot olvasta, én pedig azon gondolkoztam, hogyan fogok ebből kimászni.
Azt mindenki tudta, hogy nekem muszáj beszélnem, mert utálok csendben lenni, ezért Nicot megint megpróbáltam belevonni egy beszélgetésbe.
-Képzeld találkoztam Nicole-al. - kezdtem a párbeszédet.
-Igen? Nem is tudtam, hogy itt van. Hol találkoztál vele?
-Berontott a szobámba és leribancozott. - vágtam rá egyszerűen.
Ezt még Nico sem bírta ki, de még tartotta magát és csak egy mosoly jelent meg az arcán.Erre úgy gondoltam talán jó az irány.
-Neked ez tetszik?! - kérdeztem tetetett felháborodottsággal.
-Van benne valami. - válaszolt vidáman.
De sajnos itt elakadtam és Nico nem nagyon akart beszélni, ezért amíg le nem szállt a gép a saját dolgainkkal voltunk elfoglalva.

2 megjegyzés:

  1. Jajj... Szegény Claire. Nem elég, hogy jól elvágta magát Nico előtt most még Nicole is beront és leribancozza. De azért jó fej volt Nico, hogy egyáltalán felengedte a magángépére a csajszit. Ez némi enyhülést jelent.
    Szuper lett nagyon, várom a folytit. És arra kérlek még, hogy légyszi te is írj valami kommentet nálam. Köszönöm.

    Pusszó: Hooligirl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. persze, bocsi, hogy eddig nem írtam, de most itt a hétvége :D majd belelendülök. :)

      Törlés