16.rész: Bizalom

Reggel mikor felébredtem Nico nem volt mellettem,ami rossz volt, de hallottam, hogy a fürdőszobában folyik a víz, így megnyugodtam.Beosontam a fürdőszobába, levettem a ruháimat, bementem Nico mögé és átöleltem a zuhany alatt.
-Szia Cica!
-Szia! - fordult meg Nico.Hát te?
-Nem voltál ott, amikor felébredtem.
-És most szeretnéd ha kárpótolnálak? - kérdezte kaján vigyorral az arcán.
-Hát...talán...esetleg...ha szeretnéd... - hajoltam egyre közelebb.
Niconak sem kellett különösebb ösztönzés, hirtelen megfogott és a falhoz nyomott,majd elkezdett csókolgatni, először a számat,azután egyre lejjebb haladt.
A zuhanyzás kicsit hosszabbra sikerült, mint az Nico eltervezte, de egyáltalán nem bánta.
-Most ha futam lenne, biztosan lekésném a versenyt. - poénkodott Nico.
-Hát..akkor nagy szerencséd van. - nevettem.
-Szeretlek!
-Tudom!
-Fogd be!
Majd ismét hosszú percekig csókolóztunk.Mindig is azt vallottam, hogy akkor jó a pasi, ha nem nyitja ki a száját, de Nico nem ilyen volt.
-Mi lesz ha a legközelebbi versenyre eljössz és összefutsz Jensonnel?
-Most ezt miért kellett? - húztam fel magam.
-Tudni akarom, hogy még egyszer nem fordul elő az a dolog.
-Te is tudod, hogy erre nincs jó válasz. ha azt mondom, hogy nem lesz semmi, akkor azt mondod, hogy ez nem igaz, mert köztetek nem csak barátság van és még folytathatnám a te álláspontodat, ha pedig azt mondom, hogy nagyvalószínűséggel megint bedőlök neki, akkor még te leszel megsértődve. de a harmadik lehetőség az, ha azt mondom nem tudom ,de akkor is kételkedni fogsz. Talán az lesz a legjobb, ha innen a kanapéról nézem a versenyt.
-Én nem akartalak megbántani, de azt se akarom, hogy megismétlődjön a történet.
-Én minden erőmmel rajta vagyok ,de neked is , tudom, hogy nem könnyű , de talán segíthetnél nekem, egy nagyon kicsi bizalommal. - mondtam kérlelő hangon, még mindig kicsit dühösen.
-Gyere ide. - ölelt meg.
-Szeretlek!
-Én is téged, te szerencsétlen. - mondta kedvesen Nico.
-??Szerencsétlen? Szerintem ezen most meg kellene sértődnöm. - feleltem játékosan.
-Szerintem nem úgy mondtam.
Sokáig elvoltunk egymással, látszott,hogy Nico megpróbál megint bízni bennem, és én pedig megpróbálok a Jenson iránti érzelmeimen túllépni.
-A francba!
-Mi az?
-Mennem kell!
-Hova?
-Edzésre.
-Milyen edzés?
-Hát..edzés edzés. - vonta meg a vállát.
-De a következő futamig még sok idő van.
-Addig, igen de nem lehet lustálkodni, mert akkor kiesel a ritmusból.
-Csak futni, meg biciklizni megyek, nem tart sokáig ,4 óra múlva jövök.
-És én mit csináljak addig?
-Nem tudom ,talán főzz valamit. Szeretlek, nem sokára jövök. Szia!
Az időmet inkább olvasással töltöttem, mivel érdekeltek az ilyen orvosi dolgok , ezért általában az American Journal of Emergency Medicine orvosi szaklapot szoktam a szabadidőmben olvasni.
Egy időben gondoltam arra is, hogy orvos leszek, de a kémia soha sem ment, ezért úgy döntöttem, hogy nem erőltetem a dolgot.
Még mindig volt 2 óra Nico visszaérkezéséig és én megfogattam a tanácsát, úgy döntöttem, hogy főzök neki valamit. Na most ez volt a lehető legrosszabb ötlet, amit valaha életemben kitaláltam.
Először is én egyáltalán nem tudok főzni, másodszor még az egyszerű fagyasztott ételt, amit tényleg csak meg kell sütni, még azt is odaégettem, ezért a végén arra az elhatározásra jutottam, hogy rendelek pizzát.
A pizza hamar kijött, és Niconak nem is sikerült hagynom belőle, mivel már nagyon éhes voltam, ezért,hogy eltüntessem a nyomokat, levittem a szemetet.
Mikor Nico visszaért szerencsére nem vett észre semmit.
-Nem vagy éhes? - kérdezte.
-Nem.
-Hogy hogy?
-Amíg rád vártam lementem kajálni valahova.
-Amúgy milyen volt az edzés?
-Amilyen mindig. - válaszolt egyszerűen.
-Hát ez nem túl információ, biztosan finn tulajdonság. - nevettem.
-Most tényleg, ki a nem normális?!! - nevetett, miközben  hűtőből kivett egy üveg vizet.
-Szerintem le kéne zuhanyoznod. - mentem közelebb.
-Gondolod? - hajolt felém.
-Akarod, hogy segítsek?! -  kérdeztem miközben elkezdtem levenni a pólóját.
-Hát...nem is tudom. - mondta, majd megcsókolt.
A zuhanyzás, ahogy reggel, most is elhúzódott egy kicsit, de ezt egyikünk se bánta.