-Siettem, ahogy csak tudtam.
-Menjünk!
Az étterem nem volt messze, de még így is autóval mentünk, amit nem nagyon értettem.
-Miért jövünk kocsival? - kérdeztem, de válasz nem jött rá.
-Itt is vagyunk, gyere menjünk be.
Nico nagyon udvariasan kihúzta nekem a széket.
-Köszi!Szeretlek! - csókoltam meg, miközben a helyére indult.
-Na akkor vágjunk bele!
-Először nem kellene rendelnünk valamit? - húztam az agyát.
-Már rendeltem pezsgőt. - mosolygott.
-Pezsgőt?Talán ünnepelünk?
-Az csak tőled függ Kiscica!
-Kiscica?!!Hát ezek után rögtön megmondom a választ, miután kihozzák a pezsgőt Cica!
-Hmm....próbálkozz csak Drága!
A "becézgetéssel" elvoltunk, amíg kihozták pezsgőt.
Amint a pincér megtöltötte a poharakat, egyből fel is emelten és az alját nézte.
-Te meg mit csinálsz? - nézett rám kérdőn Nico.-Nézem, hogy nincs-e benne jegygyűrű.
-Ha egyszer valamikor eszembe jutna, hogy elvegyelek biztos nem a pohár aljára tenném, az olyan snassz.De ez most miért érdekel?
-Először is, mert nem akarok megfulladni, mikor iszom a pezsgőt és másodszor, nem akarom, hogy a válaszom félreérthető legyen.
-Szóval?Mi a válaszod? - hajolt olyan közel hozzám Nico,mintha megcsókolna, de hirtelen megállt.-Igen! - csókoltam meg, én nem tudtam megállni.
De ezek után már ő sem.
-Választottak már? - a pincér hangja hozott vissza minket.
-Öhm...ja..a számlát.
-Mit?De még nem is ettünk.
-Ahogy óhajtja Uram.
-Van egy kis meglepetésem.
Volt egy olyan érzésem, hogy ezért jöttünk autóval.
-Hová megyünk? - kérdeztem kíváncsian.
-Az meglepetés.
-Cica!Légyszi! - néztem rá boci szemekkel, de ő csak mosolygott.
Kb.15 perc alatt odaértünk a meglepetés helyszínére, ami a tengerpart volt.
-Wow, még sosem láttam Monte Carlo partjait este, ez csodálatos.
-Ugye hogy az?!!Még sokszor láthatod ezentúl Kiscica.
-Szeretlek! - fordultam meg, majd megcsókoltam.
Hosszú percekig csókolóztunk a tengerparton.
-Gyere.
Kézen fogva sétáltunk fel az egyik yacht-ra, ahol már meg volt terítve és a pezsgő be volt hűtve.
-Ez lélegzetelállító. - közben tényleg alig kaptam levegőt, annyira gyönyörű volt a látvány.
A hajóval egy kicsit távolabb mentünk a parttól, hogy ne zavarjon senki minket.
A vacsora nagyszerű volt, csupa tengeri finomság, amiket mellesleg imádok.
Miután a befejeztük a vacsorát, elmentünk a hajó hátsó részébe, ami szépen megvolt világítva.
Sokáig beszélgettünk Nicoval kint, ahol a levegő nagyon kellemes volt, hiszen májusban az már este is nagyszerű az idő.
-Ez gyönyörű!Hogyan jutott eszedbe? - még mindig nem tértem magamhoz a csodálattól.
-Nem tudom, arra gondoltam, hogy megleplek valamivel.
-Hát az határozottan sikerült. - néztem körbe.
Közben észrevettem, hogy Nico átölel és én mélyen a szemébe néztem.
-Te tudtad ugye? Tudtad, hogy igent fogok mondani.
-Reménykedtem benne. - csókolt meg.
Úgy éreztem, hogy senki sem tud közénk állni, azt hiszem, hogy ilyet még egyszer sem éreztem, talán még Jensonnél sem.
-Szeretlek! - mondtam miközben a haját simogattam.
-Én is!
-Én is?Csak ennyit tudsz mondani Cica?
Majd újra megcsókoltam, egyszer csak hirtelen azt éreztem, hogy Nico felkap és bevisz a hajóba.
Be vitt a yacht legszebb szobájába, ami természetesen a hálószoba volt.
Óvatosan lefektetett az ágyra, majd levette a cipőmet.
-Mondtam már,hogy tetszik a hajód?
-Ez nem az én hajóm.
-Akkor kié?
-Ha elmondom akkor meg kell, hogy öljelek.
Közben Nico fölém hajolt és elkezdte csókolgatni a nyakamat, majd idővel egyre lejjebb haladt.
Én levettem a pólóját, ő pedig az én ruhámat.
-Mondtam már, hogy milyen gyönyörű vagy?!
-Most, hogy csak fehérnemű van rajtam tetszem, mi?! - nevettem.
-Be kell vallanom, hogy most jobban tetszenél anélkül, de nem így értettem.
Ezután Niconak sikerült megszabadítani a maradék "ruhámtól" , persze én sem hagytam rajta semmit. Egész este együtt voltunk, valahogy úgy gondoltuk, hogy hasznosabb dolgok is vannak, mint az alvás.
Reggel, mikor felébredtem észrevettem, hogy Nico még alszik, ezért megpróbáltam csendben összeszedni a ruháimat,amit sikerült volna, ha nem esek keresztül az ágyon.
-Te meg mit csinálsz? - kérdezte Nico kómásan.
-Éppen öltözni próbáltam.
-Bújj vissza az ágyba.
-Nem.És neked is sietned kellene! - mondtam miközben a cipőmet próbáltam felvenni.
-Hova, még csak csütörtök van és a ... - itt Niconak is eszébe jutott,hogy Monacoban a szabadedzések csütörtökönként vannak. Hány óra? - kérdezte, miközben próbálta összeszedni a cuccait.
-Kilenc.
-Mennyi?!! A francba!
-Szólok, hogy menjünk vissza a a partra.
-Oké, addig én rendbe szedem magam.
Szerencsére, a part csak 5 perc távolságra volt.Látszott, hogy Niconak nagyon kell sietnie, ezért én megpróbáltam a lehető legtöbbet segíteni neki.Gyorsan összeszedtünk mindent, beszálltunk a kocsiba és Nico padlógázzal ment a verseny helyszínére.
Gratulálok Barbi, ismét sikerült egy szuperjó aranyos-romantikus részt összehoznod. :D
VálaszTörlésKíváncsian várom a folytatást és ha gondolod nézz be a Facebook oldalamra is. A bannert megtalálod a blogomon :)
Pusszó: Hooligirl