20.rész: "A játék"

Próbáltam, olyan gyorsan hazaérni, amennyire csak lehet, ezek után nem akartam semmin se gondolkodni csak egy jó forró fürdőre vágytam és alvásra.Mikor hazaértem ezeket mind meg is csináltam, Nico kb. 2 órával később ért haza.Este szencsére se Lewis- ról se Jenson-ről nem álmodtam, igazából fogalmam sincs, hogy mi volt az álom csak azt tudom, hogy kitudtam aludni magam.Reggel mikor rápillantottam az órára már 10 óra volt és Nico még mindig ott feküdt mellettem.Próbáltam felébreszteni, mert azt elfelejtett, hogy ma nincs edzés.
-Nico, Édes kelj fel mert elfogsz késni. - suttogtam miközben simogattam a haját.
-Mi van? - kérdezte még félálomban.
-Elfogsz késni!
-Honnan? - bújt hozzám.
-Hát az edzésről.
-Ma nincs, tegnap volt, te!
-Te meg mit csinálsz?
-Kárpótlást kérek! - mosolygott Nico miközben benyúlt a pólóm alá.
-Te még félálomban is képes lennél megdugni? - kérdeztem tetetett felháborodottsággal.
-Én még álmomban is. - nevetett Nico.
-Te nem vagy normális. - nevettem.
-Tudom, már mondtad egy párszor! - közben valahogy rám mászott.
-Szállj le rólam! - mosolyogtam. - Hallod te, ne, ezt ne!
Nico akár egy kis gyerek, nem hallgat senkire és azt csinálja amit akar.
-Te mondtam, hogy...hé...te ne csikizz! - már tényleg nem bírtam abbahagyni a nevetést.
-Szeretlek! - csókolt meg.
-Én is szeretlek. - mondtam miközben töröltem a könnyeimet.Te ha még egyszer megcsikizel...
-Már mint ezt csinálom? - kezdte megint a játékot Nico.
-Ne, hagyd abba! - már sírtam a nevetéstől.
-Na jól van nem kínozlak.De csak egy feltétellel.
-Megkínzol és még te akarsz feltételeket szabni?
Erre csak egy bólintással felelt.
-És mi lenne az? - kérdeztem.
-Adj egy puszit.
-Ennyi? Ez nekem gyanús.
-Na...Adj egy puszit ide! - mutatott a szájára.
-Te tudod most úgy viselkedsz, mint egy 5 éves.
Valahogy éreztem, hogy a puszi nem lesz elég neki. Adtam egy puszit, de valahogy a másodperc töredéke alatt maga alá fordított és már egyáltalán nem a puszinál tartott. Sikerült 2 másodperc alatt leszednie rólam a ruhát és magáról is, ezek után már nem gyerekeknek való "játékot" játszottunk.
A "játék" közepén váratlanul megcsörrent a telefonom.
-Ne hogy felvedd, monda Nico lihegve.
-Eszembe sem jutott. - kerültem felülre.
A telefon megállás nélkül csörgött ,ami Nicot nagyon idegesítette és egy határozott mozdulattal le is verte a szekrényről,ami nyomban el is hallgatott.
-Mi van nem tudsz koncentrálni?! - kérdeztem levegőért kapkodva.
-Fogd be! - csókolt meg hevesen.
-Huhh! Ez a "játék" tetszett! - feküdt mellém Nico.
-Ezzel naponta foglalkoznál, mi?! - fordultam felé.
-Most hülyéskedsz?! Óránként! - jelentette ki.
-Ahogy elnézem magunkat talán el kéne egy zuhany.
-Ja úgy is vízálló! - nevetett Nico.
-Szeretlek! - csókoltam meg.
-Na még egy játszmát? - kérdezte kaján vigyorral az arcán Nico.
-Egy feltétellel!
-Mi az?
-Ez lesz a felkészülésed a hétvégére.
-Hát az biztos, hogy fizikai erőt igénylő a dolog. Benne vagyok!
Amilyen gyorsan csak tudtunk berohantunk a fürdőszobába és "játszottunk" egy jót.
Alig bírtunk egymástól elválni, mikor kijöttünk egy szaál törülközőben.
-És most mit csináljunk? - vigyorgott Nico.  - Előttünk az egész nap, mert nekem ma nincs dolgom.
-Nem lesz semmilyen csapatmegbeszélés?
-Ennyire le akarsz koptatni?
-Dehogy is. - csókoltam meg. - Csak nem akarom, hogy baj legyen abból, hogy egész nap itt vagy és lustálkodsz.
-Ez nem igaz, hiszen te mondtad, hogy megvolt az edzés, Drága!
-Jól van na. - nyújtottam ki a nyelvem.Van egy ötletem!
-Mi az?
-Kártyázzunk!
.Kártya?Felőlem, póker?
-Oké! - vágtam rá.
-Mi legyen a tét? - kérdezte Nico.
-Nem tudom.Kapsz egy csókot, ha nyersz!
-Ha-ha.Nekem jobb ötletem is van. - húzott magához.
-Nem igaz, hogy ti pasik ilyen jól bírjátok  szexet és persze a másik, hogy nem bírjátok ki, hogy legalább egy napig ne szexeljetek.
-Erről nem mi tehetünk.
-Húú!Ez aztán  tudományos magyarázat.
Nicoval úgy döntöttünk, hogy pókerezünk "tét" nélkül, de sajnos kifelejtettem belőle a német precizitást és a finn pókerarcot, így többnyire Nico állt jobban.
-Hé!Ez nem ér, már megint te nyertél. - mondtam kedvetlenül.
-Hát talán jobban kéne figyelned. - nevetett.
-Mégis hogyan lássak át a finn stíluson?
-Finn stílus?
-Pókerarc.
-Ez nem csak azon múlik.
-Ja,bocs kifelejtettem a német stílust.
-Német stílus?
-Precíz, pontos, megfontolt stb.
-Oké, ezzel már nem tudok ellenkezni. Egyszerűen tökéletes vagyok!
-Jaj, jaj, reped a plafon! - néztem felfelé.
-Nagyon vicces!
-Szerintem hagyjuk rá.
-Máris feladod?
-Igen, van egy jobb ötletem.
-Mi? - közeledett Nico.
-Nem, nem az. - hátráltam. Monopoly!
-Most komolyan, az én német stílusommal akarsz te versenybe szállni?!!
-Miért talán félsz, hogy nyerek?
-Soha.
A monopolyt sem játszottuk sokáig, mert Nico megint jobbnak bizonyult nálam, habár ezt nem akartam beismerni és egy tökéletes mondattal tisztáztam magam.
-Ez a te napod és nem az enyém. Majd holnap leverlek Cica!
-Biztos vagyok benne. - mosolygott.
Még mindig volt estig kb. 6 óránk , azt kajálással, tévézéssel, vagy kajálással és tévézéssel együtt töltöttük el a napot.
Este már nem akartam zavarni Nicot, szerettem volna ha sikerül holnapra kipihennie és összeszedni magát, hogy az időmérőn jól teljesítsen.
Kapott egy jó éjt puszit, átöleltem és így aludtunk el.