21.rész: Irány New York!

Másnap Nico hamar kiment, hogy a 3.szabadedzést is letudja.Az időmérő nem sokkal ezután kezdődött, így nem volt túl sok idő az elemzésre.
Mire leértem a boxutcába a versenyzők már félig fel voltak öltözve.
-Jó reggelt Álomszuszék! -jött oda Nico.
-Szia! Látom menetre készen!
-Itt maradsz?
-Úgy sincs jobb dolgom. - csókoltam meg.A verseny után elmegyünk  Jess-vel és elhozzuk a dolgaimat New Yorkból.
-Ez tetszik! - vigyorgott Nico.
-Gondoltam. - forgattam a szemeimet. - De most megyek, nem akarlak zavarni.Leülök a paddockba és csendben maradok.
-Na erre kíváncsi leszek!
-Ne légy bunkó!
-Soha. - csókolt meg, majd elváltunk egymástól.
Mivel tudtam, hogy Monaco egy nehéz pálya,ezért a kelleténél egy kicsit jobban izgultam, ami csak Nico igazát bizonyította, hogy én és a csend fogalma nagyon távol állunk egymástól.
Szerencsére semmi nem történt, ami megakadályozta volna az időmérőt.
Az interjúk után Nicoval együtt felmentünk a lakásba, főztem neki valami kajának nem nevezhető dolgot, ami valójában szörnyű volt és ezen csak nevetni tudott.
-Te, ez mi, ebbe a valamibe? - húzott ki valami beazonosíthatatlan dolgot a "kajából".
-Elhiszed, hogy fogalmam sincs róla?!
-Igen Kiscica, el! - Szerintem rendeljünk valamit, ráérsz kísérletezni akkor, amikor nincs verseny.
-Oké!
Rendeltünk kínait,de valahogy az evőpálcikával nem találtam meg az egyensúlyt és folyamatosan visszaesett a kaja a dobozba.Miután Nico kinevette magát segített nekem.
-Pedig már "kétségbeesésemben" majdnem kimentem a konyhába egy villáért.
-Ezért vagyok itt! - közben adta a számba a falatot.
-Én hősöm!
Este korán lefeküdtünk, hogy a holnapi nap probléma mentes legyen.
A versenyen  elég érdekes volt, kezdve Hülkenberg kicsúszásával egészen Schumacher büntetéséig.
Szerencsére Nicoval nem történt semmi, ami akadályozta volna a célba érést.
Végül a 7.helyen végzett.Nicot megvártam hátul az öltözőbe.
-Ügyes voltál! - öleltem meg.
-Hát, lehetett volna jobb is. - mondta szomorúan.
-Jajj, te! Majd lesz ez jobb is, elhiszed nekem?
-Neked bármit! - fogta meg a derekam.
Nico gyorsan átöltözött.
-Mikor jöttök vissza? - váltott.
-Szerintem 3 nap.
-Siessetek!
-Nem bírsz ki nélkülem 3 napot?
-Fog be! - nevetett. -  És inkább add ide a pólómat.
-Nekem így is tetszel. - vigyorogtam. Amúgy szerintem még az a 3 nap is kevés lesz, hogy helyet csinálj  dolgaimnak. - tértem vissza a témához.
-Miért? Mennyi holmid van neked?
-Majd meglátod!Na de most megyek, találkozom Jess-vel.
-Szia! - csókolt meg.
A McLaren és a Mecedes boxa nem volt messze egymástól.Amikor odaértem Jess éppen akkor búcsúzott el Jensontól.
-Szia! Hát te máris itt vagy? Remélem felkészültél. - lelkendezett Jessica.
-Szia! - köszönt Jenson is.
-Sziasztok! Figyelj csak szeretnék minél hamarabb elindulni, nem mehetnénk most?
Próbáltam minél hamarabb elkerülni Jenson közeléből.
-De miért is ne. Úgy látom valaki nagyon izgatott!
Jess még gyorsan nyomott Jenson szájára egy puszit, aztán elindultunk a reptérre.
-És?
-Mi és? - kérdeztem, miközben szálltam fel a repülőre.
-Ha összeköltöztök, lesz tovább?
-Igen!
-Mi?
-Akkor már együtt fogunk élni!
-Most miért vagy ilyen?
-Te kérdezted.
Az út nagyrészét inkább alvással töltöttem, egyrészt mert nem akartam a barátnőm kérdéseit hallgatni, nagyon szeretem Jess-t, de egy idő után az agyamra tud menni a kérdéseivel, főleg ha még én sem tudom rá a választ.
Mi az, hogy lesz-e tovább?Honnan tudjam, még ez sem történt meg és még is mire gondolhatott?
Eljegyzés, esküvő, szerintem az túl gyors lenne, még így is alig ismerjük egymást és fogalmam sincs, hogy mi fog kisülni ebből.
Gyerek?Az előzőek, ráadásul nem hiszem, hogy fel lennék készülve, ahogy Nico sem.
Küldtem Mirandának egy sms-t, hogy találkozzunk nálam és segítsen kiválogatni a holmijaimat.
Mikor leszálltunk a gépről Miranda már ott állt a lakásom előtt, ami kicsit nagyobb volt, mint Nicoé.
-Sziasztok! - ölelt át mindkettőnket.
-Szia!Köszönöm, hogy segítesz.
-Mehetünk? - kérdezte Jess.
Ahogy felértünk a lakásba azonnal nekiláttunk a munkának.
-Milyen régen jártam már itt. - mondta Jess.
-És milyen soká fogsz! - nevettem.
-Mit fogsz csinálni vele? - kérdezte Miranda.
-Nem tudom, talán eladom.
Itt mind a ketten hatalmas szemekkel meredtek rám.
-Hogy mit csinálsz? És ha majd...mit tudom én, vissza kell jönnöd, mert bemutató, akkor hol fogsz lakni?
-Ne akadj ki Miranda!

-Mi az, hogy ne akadjak ki neked itt van az életed, most miért dobod el 3 hónap után.

-Én nem dobom el az életem! - kiabáltam.

-Nem! Tényleg azt csak akkor tennéd, ha felmondanál!

-Hagyjuk ezt kérlek!

Jess inkább csak hajtogatta a ruháimat, nem akart belefolyni a vitánkba.

-Szerintem ez a lakás amúgy is túl nagy neked. - védett Jess.

-Te jó ég!
-Mi az? - kérdeztem Jess-t.
-Ezek a ruhák gyönyörűek és nem mellesleg vadítóan szexik.
-Wow! Tényleg,meg is feledkeztem ezekről.
-Ezekről? - kérdezte tátott szájjal Mir.
-Uhh szerintem ezt meg kéne tartanod Niconak. - mosolygott Jess.
-Az a fehérneműs szekrényem. - tettem csípőre a kezem.
-Vettem észre.
-Ha ezt Nico meglátja rajtad... - vette maga elé a ruhát Mir.
-Na jól van, ezt most fejezzétek be!
Én a szoba közepén álltam, míg ők egymásra nézve ültek a kanapén.
-Lefogadom, hogy ki sem jönnétek a szobából, ha ezt felvennéd.
-Oké!Tudjátok mit?!! Majd én elintézem azt a szekrényt.
-Ha már amúgy is a szexnél tarunk...
-Nem hiszem, hogy ott tartunk. - pakoltam ki a szekrényt.
-A pasid milyen az ágyban? - kérdezték egyszerre.
-Nem nyilatkozom.
-Uhh..ez most "elképesztő" vagy "nem rossz" kategória?
-Mondtam, hogy nem nyilatkozom.
-És megfelelő a méret?
-Mi?? Nem..vagyis....nem nyilatkozom.
-Tudod, hogy addig úgy sem hagyunk békén kislány. - csapott a fenekemre Mir.
-Oké!Oké!
Úgy néztek engem, mint a gyerekek a mesét.
-Szóval se méret probléma....se.....nem is tudom, hogy megosszam-e veletek ezt az infot. - húztam az agyukat.
-Addig innen fel nem állsz, amíg nem beszélsz. - "fenyegetőzött" Jess.
-Ha már ilyen szépen kéred. - néztem rá gúnyosan. - "Elképesztő"!!!!!
-Mesélj!Részleteket!! - követelték.
-Ha ennél részletesebben mesélnék, akkor az már maga szeretkezés lenne.Úgy hogy nem kaptok semmi extrát. - nyújtottam ki a nyelvem.
Folytattuk tovább a pakolást.