22.rész: Mindent egy napra!

A díjért cserébe egy új rész!Jó olvasást és sok komit!
Puszi <3

Miközben egyre több dobozt töltöttünk meg a ruháimmal és a cipőimmel Jess és Miranda próbáltak találgatni, hogy a pasim milyen szex közben.Sajnos, ha magánügyekről van szó nem szoktam túl szerencsés lenni,ami látszott a Nicoval való veszekedésünk során, de a szerencsétlenségem másik fogalma, amikor a drágalátos barátnőm közelebb van a telefonomhoz, mint én magam.
Már kb. a felénél tartottunk a pakolásnak mikor megcsörrent a telefonom,amihez én nem értem oda időben, de Mir igen.
-Hello, te Csődör!
Azt hiszem ebből rá lehet jönni, hogy ki van a vonal másik végén.
-Miranda?!!
-Szeretnéd a csajodat?
-Igen.
-Szia.Figyelj, ne haragudj....
-Semmi baj. - vágott közbe Nico. - Csak tudni akartam hogy álltok.
-Már félig kész.  - feleltem büszkén.
-Te hogy állsz?
-A fél lakásomnak annyi. - poénkodott.
-Jajj te!! Szeretlek!
-Ha tudnád mennyire szeret, csak nem akarja megmutatni. - kiáltott a telefonba Miranda.
-Csss!
-Miről van szó?? - kérdezősködött Nico.
-Semmi csak...
-Ha látnád mi van a szekrényében egésznap csak dugnátok!
-Jess!!
-Tudod mit Cica, szerintem én most leteszem, hogy minél hamarabb visszamehessek hozzád.
-Szerintem ez jó ötlet, várlak.
-Na lányok húzzunk bele!
-Valaki nagyon siet!
-Igen!
A pakolással kb. 2 óra múlva lettünk kész és a hát...hogy is mondjam nem kis mennyiség gyűlt össze.
Mindhárman egymás mellett állva a dobozokat bámultuk.
-Szerintem vegyetek egy nagyobb házat. - mondta Mir.
-Jess, te mit gondolsz?
-Szerintem még a felesem fog beférni.
-Nem hiszem el, hogy ennyi cuccom van. - tettem csípőre a kezem.

Leültem volna a kanapéra, ha lett volna hely.
-Na mindegy ez van és kész.
-Menjünk Jess!Nagyon köszönöm Miranda, hogy segítettél.
-Oh, ugyan!Semmiség.
Nagy nehezen kipakoltuk a dobozokat,majd elindultunk a reptérre, ahol már segítettek felpakolni és mi elindulhattunk Monaco felé.
Az út ugyanolyan hosszú volt, mint idefelé, de most Jess nem bírt békén hagyni a kérdéseivel.
Engem nem nagyon érdekeltek, ezért betettem a fülhallgatót a fülembe és kizártam Jess-t a gondolataimból.
-Jess?
-Igen?!Mi a baj?
-Nem tudom, kicsit szédülök, meg fáj a fejem és hányingerem is van.
-Szerintem jobb lesz, ha hátra megyünk a mosdóba.
Jess felsegített, és hátra kísért.
-Valami rosszat ettél?Vagy ettél egyáltalán ma?
-Veletek a pakolászás közben, semmi mást.
-Lehet, hogy egy kicsit sokat ettél, vagy épp ellenkezőleg.
-Nem tudom, de..... - folytattam volna,de sajnos a reggelim épp akkor távozott.
-Remélem nem lesz semmi bajod, mert Nico kinyír ha nem vigyázok rád.Csak most érezted magad rosszul, vagy hamarabb?
-Már reggel is hányingerem volt.... - itt Jess szemei kikerekedtek.
-És nem uborkás szendvicset ettél?!!
-De, azt hiszem miért?Miért fontos ez?
-Úristeeen!
-Mi van?
-Te terhes vagy!
-Nem az nem lehet!
Alig kaptam levegőt.
Egyszer csak arra eszméltem fel, hogy Jess rázza a vállam.
-Mi történt? - kérdeztem kómásan.
-Elaludtál és valószínűleg nem lehetett túl kellemes, mert csak azt hajtogattad hogy ez nem lehet igaz!Mégis mi a fene volt ez?
-Akkor ez az egész csak álom volt? - kérdeztem derűsen.
-Igen,de mi volt?
-Azt hittem, hogy terhes vagyok!
-Hát én ilyesmiről nem tudok, de az biztos,hogy nem viselted túl jól! - mosolygott.
-Jajj, menj már. - forgattam a szemeimet.
Amint leszállt a gép elindultunk Nico lakása felé.
Egy jó tanács, soha ne vidd el a barátnődet a pasidhoz, mert az tuti, hogy kikotyog mindent.
-Szia szép fiú!
-Szia Jess.Szép fiú? - nézett rám értetlenül Nico.
-Ezt én is kérdezhetném. - "háborodtam" fel.Felkészültél?
-Őszintén szólva nem, de essünk túl rajta.
Azzal kinyitottam a hatalmas furgont és hát,hogy is mondjam Nico el volt ájulva, de nem jó értelemben.
-Ez mind?!! - vakargatta a fejét.
-Miért? - néztem csodálkozva. - Ez nem is az összes.
Na itt elsápadt.
-Nico? - csettintettem.
-Szerintem nincs ekkora a lakásom?!!
-Segítesz? - vettem ki az egyik dobozt.
-Ja! - tért magához.
A pakolás kb. 30 percig tartott.Persze Jess minden áron velünk akart maradni és "segíteni".
Nico próbálta kezelni a helyzetet, de szerintem még sosem volt olyan barátnője, akinek ennyi cucca van, vagy legalább is biztos, hogy nem élt együtt vele.
Mindketten úgy gondoltuk, hogy minél hamarabb el kéne tüntetni a dobozokat, ezért nekiláttunk a munkának.