-Hozzám.
-Hozzád?
-Igen,gondoltam az étterem annyira snassz, mindig mindenki étterembe megy az első randin.
-Randi?! - kérdeztem tettetett meglepettséggel.És te főztél?
-Aha!
-Komolyan?
-Igen,remélem,hogy ízleni fog.
Mikor beértünk a lakásba kicsit meglepődtem,azt hittem, hogy egy hatalmas ház, tele mindenféle drága cuccal, ehelyett egy kis két szobás lakás volt,de nagyon szép.
Amint beléptem az ajtón Nico elém állt egy csokor orchideával.
-Ez a kedvencem, honnan tudtad?
-Mikor tegnap elsétáltunk a virágok mellett csak az orchideákat nézted.
-Ez nem is igaz.
-De igen.
-Köszönöm.Valahogy nem tudom elhinni,hogy ezt te főzted.
-Na jó most megfogtál az egyik haverom szakács és ő segített.
-Na ugye, hogy ugye, tudtam én. - ezen mind a ketten nagyon jót nevettünk és nagyol jól éreztük magunkat, talán túl jól.
-Bort?
-Te leakarsz itatni?
-Én?Dehogy is, nekem így tetszel.- és közelebb hajolt.
-Hé-hé lassíts szép fiú! - közben már a nyakamat csókolgatta.
-Mi az talán nem jó?
-De éppen ez...az..na..gyon jó...,tudod mit vedd úgy,hogy nem mondtam semmit folytasd.
Mikor felébredtem nem akartam elhinni,hogy mit tettem az este,ezért meg sem akartam fordulni,hogy valóban igaz-e.De erőt vettem magamon és szépen lassan megfordultam és Nico ott feküdt mellettem,még mindig volt egy kis remény,hogy nem feküdtem le vele,de mikor felemeltem a takarót már teljesen biztos voltam benne,hogy lefeküdtem vele.
-Jó reggelt! - mondta Nico még félálomban.
-Jó reggelt!Te emlékszem,hogy mi történt az este?
-Melyik részére,amikor vacsiztunk, vagy amikor a kanapén boroztunk vagy....van egyáltalán tovább?
-Nézz be a takaró alá és megtudod!
-Nem is rossz! - mondta Nico egy kaján vigyorral az arcán.
-Ez nem vicces!
-Persze,hogy nem az nem emlékszem milyen volt veled, nem ismételhetnénk meg?
-Te nem vagy normális! - nevettem el magam.
-Na gyere...!Légyszi..légyszi. - és egy határozott mozdulattal maga alá fordított.
-Oké!Ha már úgyis itt vagyok.Na gyere ide te...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése